Emlékszel még arra a Welta Weltax masinára, amit azért vettem, hogy leoperáljam róla a 3.5/75-ös Tessar optikáját, de végül túl szép volt a bontáshoz, ezért inkább lőttem vele egy tekercs filmet? Nem fogod elhinni, de szereztem belőle egy másikat is, aminek ma tényleg leműtöm az objektívjét, és nem csak adaptálni fogom digitális gépekre, de ráadásul egy skeleton design megoldást is kap majd.

A skeleton design, vagy magyarul áttört szerkezet inkább karóráknál jellemző, és biztosan láttál már ilyet. Tulajdonképpen ez a XX. századi ember gondolkodásmódjának kvintesszenciája: egy egyszerű funkció mögötti bonyolult és precíz gépezet felfedése, hogy gyönyörködhessünk benne. Az ész és a technika diadala a környezet felett. Vagy valami ilyesmi...

Számtalan alkalommal, amikor régi, központi záras fényképezők optikáival dolgoztam, gyönyörködtem a záridők mögött meghúzódó, fánk alakba rendezett, hallatlanul bonyolult mechanikákban. Elhatároztam, hogy egyszer építek egy olyan optikát, amiben ezt megmutatom neked, ennek pedig ma jött el a napja!

Cikkünk tárgya egy olyan Zeiss Tessar 75mm f/3.5 objektív, amit 6*6-os vagy 6*4.5-ös filmkocka-méret lefedésére terveztek. Hogy ebben mennyire jó, arról meggyőződhettél pár hónapja a Welta masinát bemutató cikkben. Most egy majdnem ugyanolyan optikát fogok neked elhozni (eltérés csak a coating jelölésében van), azonban ezt most tényleg adaptáljuk digitális gépekre.

Mivel a másodjára szerzett váz esetében a központi zár teljesen működésképtelen, ezt könnyű szívvel ítéltem "bonthatónak", így egyetlen gyűrű leszedésével ki is szabadult a kihuzat elején elfoglalt helyéről.

Ettől a ponttól kezdve mutatom Neked videón is a folyamatot, ezért ha nem szeretnél olvasgatni, akkor megnézheted, hogyan zajlott a művelet:

@hispansphotoblog mai adaptálásunk egy "áttört" Tessar 3.5/75, amit ki is próbálunk #hispansphotoblog #photography ♬ original sound - hispan

A videót elérheted TikTokon, YouTubon, Facebookon és Instagramon is.

Átalakítás digitális gépekre

Maga az adaptálás nagyon egyszerű, mivel a bázistávolság nagy, a fizikai átmérők pedig kicsik. Ennek megfelelően az optika megengedi, hogy egy új fókuszmechanikával együtt is standard M42 csatlakozású legyen, amivel bármilyen digitális gépre felteheted majd egy egyszerű M42 adapterrel, vagy akár M42 csatlakozású tükörreflexes filmes kamerákon is használhatod. Kánaán.

Amire szükséged lesz: az optika, az eredeti hátsó rögzítő gyűrűje, egy M42 vázsapka és egy 25-55mm-es M42-M42 helikoid. Not so pricy.

De miért építek be egy plusz fókusz helikoidot, ha az optikán van a saját, eredeti fókusza is? Nos, ennek két oka is van:

• egyrészt az eredeti fókuszmechanika használata kényelmetlen, mert kicsi a fókuszgyűrű felülete és előre esik,
• másrészt az eredeti fókuszmechanika közelpontja csak 1 méter, ami nem valami sok.

A plusz fókuszmechanikával kapunk egy kényelmes, nagy felületű manuális fókuszt, illetve használhatjuk az eredeti fókusszal is, ezzel drasztikusan csökkentve a közelpontot kb. 30-40 centire, ami már bármire elég lesz. Ha ezekre az előnyökre nincsen szükséged, akkor helikoid helyett használhatsz egy sima M42-es 25mm-es macro közdarabot is.

Az optikai/zár blokkból előbb ki kell venned az eredeti zárlamellákat, mert ezek csukott állapotban vannak és nem engednek át fényt. Ehhez a művelethez le kell szedned az optika hátulját (ez kompletten a rekeszblokk), majd a zárlamellákat egyszerűen kivenni, végül visszaszerelni a hátsó részt.

Ha az optikai blokkot tisztítanod kell, akkor a hátsó szekciót (ami a 4 lencse 3 tagban képletből a hátsó, ragasztott lencsepárost tartalmazza), egyszerűen letekerheted. A front blokk tisztításához a fókuszmechanikát kell kiszabadítanod, amit úgy tehetsz meg, hogy a fókuszgyűrű oldalán levő három kis csavart kicsavarod. Ezek után a fókuszhelikoid teljesen kitekerhető (a front üveggel együtt), így ez, valamint a bent maradó második lencsetag is hozzáférhető és tisztítható. Ezen a ponton tudod elvégezni a fókuszmechanika kenését is (ha szükséges).

Az egyetlen alkatrész, amin komolyabban alakítanod kell, az M42 vázsapka, amiben egy lyukat kell fúrnod, amin átfér az optika eredeti rögzítésére szolgáló menet. Ezt a túloldalról a szintén eredeti rögzítő gyűrűvel tudod fixálni, az így kapott M42x1 csatlakozást pedig be tudod csavarni a fókusz helikoid vagy az M42 közdarab anyás menetébe. Alátétezéssel tudsz játszani a végtelen pontos beállításával (fontos, hogy miközben ezt teszed, az objektív eredeti fókuszmechanikája végtelen állásban legyen).

Ezzel tulajdonképpen készen is vagy az adaptálással. Most jön azonban a szép rész!

Design percek

Ha skeleton design megoldással szeretnél dolgozni, akkor le kell venned az objektív zárjának homloklemezét, ami takarja a csodás kilátásunkat erre a mérnöki mesterműre.

Ehhez a fent már említett módon a gyári fókuszmechanikát le kell szerelned, majd a homloklemezt tartó csavarok kioldása után leszedni azt. Ezzel feltárul a zárszerkezet. Ha csak a látvány kell, itt meg is állhatsz.

Én egy afféle "borostyánköves" kivitelt képzeltem el, innen jön a cikk címében szereplő "amber" kifejezés. Vagyis a feltáruló alkatrészeket ki akartam önteni epoxy gyantával vagy UV ragasztóval. Ez sajnos nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, mert ha fentről simán csak becsöpögtetem a ragasztót, akkor az leszivárog és tönkreteszi a rekeszblokkot, meg még a lencsék közé is bemehet.

Sorry, Hammondot nem tudtam kihagyni a Jurassic Parkból... Amúgy azt tudtátok, hogy a karaktert David Attenboroughról mintázták, de ami még ennél is viccesebb, hogy a színész, aki megformálta, David testvére, Richard Attenborough?

A ragasztó szivárgásának elkerülése érdekében (a fenti videóban jobban részletezett módon) a hátsó blokkot ismét leszedtem az objektívről (ez tartalmazza a rekeszt és a hátsó lencseblokkot is), majd leszigeteltem, hogy a ragasztó ide ne folyhasson be. Ez a szigetelés lehet akár ragasztószalag is, mivel sem tartani nem fog semmit, sem pedig látszódni. Feladata csak annyi, hogy a zárszerkezetbe csöpögtetett ragasztó ne folyhasson le túlságosan.

Ha a szigetelés megvan, a hátsó szekciót visszacsavarhatod, majd szemből a szerkezetet kiöntheted ragasztóval. Én végül UV fényre kötő ragasztóanyagot használtam, mert ez jobban folyik, mint a két komponensű epoxy, és buborékokat sem tartalmaz. A feltöltés után koncentrált UV fény alá helyeztem, majd hagytam megszáradni.

Az eredmény egészen meglepett még engem is: tényleg olyan, mintha üvegbe lenne öntve a történelem egy darabja.

A ragasztó száradása után az optika eredeti házának oldalsó, fekete részét ezüstre festettem, mivel a fókuszhelikoid színe is ilyen volt, és ez összhatásban is sokkal jobban passzol a fémes színű záralkatrészekhez és gyári fókuszgyűrűhöz.

Ahogy említettem már, az elkészült művet simán használhatod akár régi filmes, M42-es vázakon (vagy például PK-M42 adapterrel Pentax K bajonettes gépeken is).

Ugyanígy illeni fog akár DSLR, akár MILC digitális gépekre is, megfelelő M42 adapterrel. Mivel az eredeti képkocka mérete akár 6*6-os is lehet, így nem csak fullframe, de nagyobb, GFX szenzoros gépeken is működik. Mehetünk játszani!

Terepteszt

A tesztképeket egy GFX 50S II vázon vettem fel, mindegyik vágatlan, illetve csak színeket és görbéket állítottam, a képi világ változatlan. (Ha le akarod szorozni /0.8x a crop faktor/, akkor a tesztképek képi világa egy kb. 60mm f/3.2 fullframe optikáénak felel meg /a gyújtótávolság persze sosem változik, csak az érzékelt képszög/).

Az optika nagy vetített képkörének óriási előnye, hogy akár fullframe, akár GFX, akár ezeknél kisebb szenzort használsz, croppolsz az eredeti képmezőből, így sem érdemi saroksötétedés, sem pedig komolyabb minőségromlás nem lép fel a sarkok felé (a Weltás cikkben azt is megnézheted, hogy az objektív a teljes, 6*6-os képmezőjén is kiváló teljesítményt nyújt).

Tessarokhoz méltó, kiváló rajzolat és csodás kontraszt érkezik. A bokeh-karikák széle karakteres, alakjuk alig torzul, így a dupla fókuszmechanikával létrehozott kisebb közelpontot is ki lehet használni (M42 közdarabok beiktatásával akár makrózni is jó lehet az objektív).

A rekesz az eredeti, 3.5 és 22 közötti tartományon működik (a gyári, oldalsó karral állítható), így igény vagy szükség esetén lehet szűkíteni a nyílást, ezzel tovább fokozva a képminőséget (a tesztképek mindenhol 3.5 rekeszértékkel készültek).

Az objektív kicsi és könnyű, öröm használni és igen érdekes képszöget ad a klasszikus 50mm felett, de a már-már portrészerű 85mm alatt. A frontján nincsen szűrő menet, így ellenzőket és filtereket sajnos nem fogad, a hátulja azonban sima M42, így azt könnyen kupakozhatod, amikor éppen a táskában pihen.

Summa summarum

Rengeteg típusú Zeiss Tessarral találkozhat a vintage fotózás vizein evező bátor hajós. A legtöbb verzió 50mm f/2.8-as és 3.5-ös (ezeket készítették fullframe gépekre), de érdemes ezeken túl is kémlelni a horizontot, mert példának okáért ez a 3.5/75 verzió is igen jó kis darab. Az eredeti, 6*6-os formátumán egy standard 50-esnek megfelelő képszöget kapsz, de kisebb, digitális szenzorokon is érdemes használni. Ilyen alaposan talán még egy Tessart sem jártam körül, de most már mind filmes, mind pedig digitális képeket is nézegethetsz fele.

Ha érdekelnek más tessaros szerelős tartalmak is, ezt a korábbi cikket javaslom neked, amiben teljes szervizen esett át egy 2.8/50-es kivitel.

Ha van egy ilyen géped vagy optikád, de technikai problémád akadt vele vagy adaptálni szeretnéd, támadj meg vele a szerelőműhelyben.

Ha tapasztalataidat vagy képeidet osztanád meg velünk, vár a Vintage Pub virtuális kocsmájának lelkes közössége.

A fény legyen veletek!