A téma, aminek kifejezetten jól áll a 9mm: egy "mindössze" 6,75 m átmérőjű tengeralattjáró, az S164 Barracuda. A Barracuda Portugália kétségkívül leglátványosabb pár négyzetmétere, és az ország haditengerészetének legtovább rendszerben tartott tengeralattjárója.

Francia kezek munkáját dicséri, és 1968-tól egészen 2010-ig volt aktív szolgálatban. A típusból az ország négy egységet üzemeltetett: az Albacora 1967 és 2000, a Delfim 1969 és 2005, a Cachalote pedig 1969 és 1975 között működött (utóbbi már portugál gyártmány, később eladták Pakisztánnak, ahol PNS Ghazi /ezen a néven a második/ 2006-ig szolgált).

A korszerű, nukleáris fegyverek hordozására/indítására is alkalmas tengeralattjáróktól (ilyeneket tart rendszerben az Egyesült Királyság /Vanguard-osztály/ és Franciaország /Triomphant-osztály/ - ezek Európa önálló nukleáris elrettentő erejének kulcsai) eltérően a Barracuda egy egészen más korszak és kategória képviselője: nincsen a fedélzetén atomreaktor, mert ez egy dízel-elektromos rendszerű gép.

A meghajtáshoz 800 lóerős elektromos motorokat használt, amik 10.000 Ah kapacitású akkujait viszont dízel generátorok töltötték fel. Ezek működtetése az égéstermék és az oxigénigény miatt a felszín alatt korlátolt, így a nukleáris tengeralattjárókkal szemben, amik - élelmiszerkészletektől függően - több száz napot is folyamatosan merülve tölthetnek, az S164 rekordja 30 egybefüggő nap víz alatt. (Mármint legénységgel, és működő tengeralattjárók kategóriájában; az elsüllyesztett tengeralattjárók merülési rekordjait nehéz megdönteni.)

A típus rendelkezik snorkerrel, vagyis periszkópmélységen haladva is tudja tölteni a dízelgenerátorokkal az akkukat, ekkor viszont nem teljesen láthatatlan (a hajótest a víz alatt van, de a snorker csöve kilóg, hogy levegőt szívjon be és égésterméket eresszen ki). A következő képen nem pont a Barracuda snorkere van, de látványban igen hasonló:

Maximális merülési mélysége 300 méter (itt már 3 MPa / 30 atm a nyomás, vagyis a felszíninek 30-szorosa - ezt kell tartósan elviselnie a hajótestnek), víz alatti maximális sebessége 30 km/h. A legkorszerűbb tengeralattjárók ma akár 600+ méterre is merülnek és akár 60+ km/h sebességet is elérnek (a rekorder az orosz K-222 /Project 661 Papa/ 83 km/h-val), de még ezeket is erősen korlátozza a közegellenállás, a kavitáció és a zaj.

A víz alatt a felderítés és egyben az észrevétlenség kulcsa is a zaj. A tengeralattjáról fő "szeme" a szonár (nem Sonnar), ami hanghullámokat bocsájt ki, és a visszaverődésüket méri. Olyan, mint egy víz alatt radar, csak elektromágneses hullámok helyett hanghullámokkal működik. A sors fintora, hogy ha egy hajó használja a szonárját, vagyis kiadja a jellegzetes "ping" hangot, a saját helyzetét is leleplezi. Szonár nélkül azonban főleg csak a gépek, illetve a hajócsavar kelt zajt (meg néha a szovjet himnusz), ezért kulcsfontosságú a hajócsavar alakja. A legtöbb korszerű tengeralattjárónak a felszínen vagy a dokkban megpróbálják elrejteni a hajócsavarjait.

A Barracudán szolgálni nem volt kényelmes dolog: személyzete általában 54 és 65 fő között mozgott (7 tiszt, 15 altiszt, 32 közlegény), de csak 36 ágy volt, így a tengerészek váltásban aludtak. Itt még a tiszteknek is igen szűkös hely jutott: a képek nem adják vissza, de nyújtózkodni nem nagyon lehet (főleg nem 193 centivel).

Bár a hajón majdnem mindenhez hozzá lehet érni, sajnos a konyhában nem lehet elkészíteni egy kiadós babfőzeléket (pedig a portugálok még sósmogyi helyett is babot nasiznak), hogy utána tesztelhesse a látogató a mélységi toalettet.

A közel 58 méteres hajótest, mely víz alatt 1.038 tonna, felszínen 860 tonna vízkiszorítású, tartalmazott minden szükséges rendszert és fegyvert: meghajtás, generátorok, akkuk, kommunikáció, navigáció, konyha, WC, alvóhelyek, tiszti szállás, támadó fegyverzet (torpedóvetők az orrban: 8 cső 12 torpedóval), parancsnoki híd, gyengélkedő, tisztálkodó helyiség, és a többi (utóbbi csak a legszükségesebb mosakodást engedte meg, mert a hajó édesvízkészlete mindössze 13.500 liter volt).

Az S164 a 42 éves aktív szolgálata alatt 3.090 napot (8+ évet) töltött tengeren, ebből közel 1.500 napot (4+ évet) a víz alatt. 263.358 tengerészeti mérföldjével akár 12 alkalommal is megkerülhette volna a Földet. Jellemzően a Portugál vizek őrzésével, különleges alakulatok célbajuttatásával, NATO-gyakorlatokkal és csempészek lefülelésével töltötte idejét, és négy évtizedes működése során nem vett részt tényleges harci cselekményben illetve nem süllyesztett el egyetlen más hajót sem. A tengeralattjáró az elrettentés és a félelem fegyvere.

Jelenleg múzeumhajóként szárazdokkban várja a látogatókat pár percnyi kompútra Lisszabontól.

Így néz ki természetes élőhelyén, egy fegyverrendszer mellett két boldog ex-had- és fegyvertörténész. A képek elkészítéséhez egy Sony A7II vázat és egy Brightin Star 9mm f/5.6 optikát használtam. Ez az a bizonyos optika, amit GFX-re moddoltam, de a hátsó bajonett 3 csavarral cserélhető a két rendszer között, így Sonyval is kompatibilis maradt. A hajó belül ki van világítva a látogatók számára, de a legtöbb részében így is elkél az ISO1600 vagy 3200 és a szenzorstabilizátor. Vigyázzatok a frontlencsétekre, mert a szűk helyek tele vannak kiálló fém részekkel. A turisták egy irányban mehetnek át a hajón, így érdemes addig várni, míg üresedés van mögötted vagy előtted, hogy nyugodtan tudj fotózni.

Tengeralattjárós filmek estére:

• Crimson Tide (1995)
• The Hunt for Red October (1990)
• K-19 (2002)
• Das Boot (1981)
• U-571 (2000)
• Black Sea (2014)

Ha szereted az érdekes helyeket, feltétlenül nézd meg a TV székház (egykori Tőzsdepalota) bejárásán készített képeket vagy az egykori Hotel Olimpiáról készített sorozatot és cikket is, mert vélhetően ez az utolsó anyag, ami a lebontása előtt rögzítésre került benne.