Olyan csoda megtisztulásának és rövid tesztelésének sztoriját mutatom most be nektek, amilyenhez és amekkorához fogható eddig még nem járt a blogon soha. Egy valódi fehér bálna, egy igazi Moby Dick fogja a következőkben a hullámokat kelteni közel és elsősorban távol az éterben. Mindenki kapaszkodjon, ki ne essen a csónakból: 800 és 1600mm-en is tüzelni fogunk!

A méret relatív...

Fogtatok már a kezetekben 500mm-es objektívet? Nálam járt már Pentacon 5.6/500, most pedig egy S-M-C Takumar 4.5/500-as őrzi a kapukat. Ezek 3-4 kilós optikák, állvány nélkül már cseppet sem kényelmesek, és azt hinné az ember, hogy nagyok meg nehezek.

Aztán szembe jön egy 800mm-es óriás, és átértékelődik, hogy mit gondoltál korábban nagynak, nehézkesnek, vagy éppen "még könnyen használhatónak".

A Canon nFD 800mm-es 5.6-os óriása kategóriájában az egyik legnagyobb fényerővel rendelkező optika, emellett az a bizonyos vörös L betű gondoskodik arról is, hogy kiváló legyen a képminősége. Nyers teljesítménye az alábbi számokban foglalható össze:

A 7 elemből álló optikai rendszerben megbújik egy ULD (ultra low-dispersion) lencse is (vörössel kiemelve az ábrán), ami gondoskodik a képi hibák és elsősorban a kromatikus aberráció minimalizálásáról. A lencserendszer felépítésére nézve megérthetitek azt is, miért enyhén orrnehéz ez a csoda:

Az optikai elemek beszámozására később még visszatérünk. Most csak annyit említenék meg, hogy a 6&7 ragasztott lencsetag lebegő elem, vagyis ez felel a fókuszálásért. A tubusban előre-hátra képes mozogni, amiről nem a fókuszgyűrű tekerése gondoskodik (ilyen ugyanis nincsen), hanem a ház alatti tengely, amit könnyen és gyorsan csavarhatunk, valamint egy pöcökkel fixálhatunk is. Ilyen hatalmas méreteknél ez már nem egyszerűen csak kényelmes, de egyenesen szükséges.

A fényellenző sem egy mindennapi konstrukció: van egy kihúzható része, és egy arra pluszban felilleszthető további darabja is (meglepően könnyen és gyorsan használható kialakítás):

Szűrőket a külön erre a célra kialakított, kivehető szűrőtartóba csavarhatunk (48mm-es átmérővel). A rögzítéshez használatos "állványgyűrű" jelen esetben tulajdonképpen az optika szerves része, a házzal egybeöntött kar, aminek belső-felső fele gumírozott, így afféle fogóként is szolgál az optika szállításához.

Apropó szállítás: egy egész koffere van a 4,3 kilós óriásnak, amin két igen erős zár gondoskodik a biztonságos utazásról. Az eltéveszthetetlen jelölés elpakolt állapotban is jelzi, mivel van dolgunk:

A cikkben látható és kipróbált példánnyal Bárdossy László lepett meg az ünnepek alatt. Feladatom az volt, hogy a kezdődő gombásodását állítsam meg és tisztítsam ki, illetve portalanítsam is az optikát, amennyire ez lehetséges. Ki mondana nemet egy ilyen feladatra? Persze a méretei miatt volt egy rövid mérlegelési szakasz, de ez is csak egy objektív, nem?

Elsőnek megmutatom nektek a részleges tisztítási procedúrát, aztán terepre visszük ezt a távol-keleti csodát, hogy megmutassa élesben is, mire képes.

Ha nem érdekel a gombátlanítás, kattints ide, és a tesztképekhez repítelek!

Kis gomba, nagy baj

Megpróbáltam lefotózni szemből, hol található a problémás rész, de rá kellett jönnöm, hogy egy ilyen hatalmas objektívnél ez igen problémás feladat:

A fenti fotón alig látszik, és szabad szemmel is nehezen volt kivehető egyrészt az 5. lencsetag szélén levő gombásodás, másrészt a közepén levő koszfolt(ok). Ezeket jelöltem karikákkal, de miután megbontottuk a házat, mutatom közelebbről is.

De ha ilyen kicsi a gomba, miért ekkora a gond? Elsősorban azért, mert az S.S.C. bevonat elég összetett és kényes megoldás. A gomba könnyen "alámehet" a bevonatnak, az általa termelt savak pedig maradandó károsodást is okozhatnak. Legyen tehát bármilyen apró is a biológiai szennyeződés mértéke, fontos mielőbb kitisztítani!

Mielőtt nekiesünk az optika házának, ellenőriztem, hogy a frontlencsével és az első lencsetagokkal minden rendben van-e. Ezeket bajos lett volna kicsavarozni, ugyanis 14,5 centi átmérőjű gyűrűk tartják őket, ez pedig meghaladja a legtöbb objektív-szereléshez használt eszköz méretét. Szerencsére azonban ezekkel most nem lesz dolgunk, igen tiszták:

Visszatérve a házra szinte azonnal látszott, hogy középen kell majd szétcsavarni azt. A két hatalmas öntöttvas felet illesztő menetet három apró csavar tartja stabilan:

Hát ilyen érzés, amikor évtizedek nyugalma után te vagy az első, aki megtöri a gyári festéket:

Miután kiszedtük a három pici csavart, és gondosan félretettük őket, már elkezdhetjük kicsavarni a hatalmas menetet:

Óvatosan csavarjuk szét a két elemet (fogjuk jól mindkettőt, igen nehezek). Ha sikerrel jártunk, ilyesmit fogunk látni:

Sajnos az alaposabb vizsgálat rögtön szembesíteni fog minket azzal is, hogy széttekerés közben az évtizedes nyugalom után nem kevés port és apró törmeléket fogunk az optika belsejébe juttatni (ennek nagy része a menet kicsavarása közben keletkezik óhatatlanul):

Ilyen állapotban ne tekergessük a fókuszmechanikát, nehogy a por beljebb dolgozza magát. Természetesen mindent ki fogunk majd takarítani, mielőtt újra eggyé válik a két fél, de most haladjunk sorban.

Az 5. lencsetag szemből is látható gombásodása közelről még nyilvánvalóbb. Kezdjük ennek a takarításával.

A kiszabadításához egy szabványos méretű szerszám is elég lesz. Azon ne csodálkozzunk, ha nagy erőt kell majd kifejteni: ilyen és ekkora objektívet jó eséllyel még senki sem takarított ki életében rajtunk kívül, így a menetek nagyon rég mozdulatlanul vannak.

Miután kicsavartuk a gyűrűt, a lencse is könnyen kiszabadítható a helyéről. Vigyázzunk a szélén levő fekete festésre (ekkora objektíveknél kulcskérdés a becsillanások megelőzése, így belül mindent tükröződésmentessé tettek, amit csak lehet).

A szabaddá vált lencse megtisztításához ebben az esetben szerencsére elegendő volt a desztillált víz. Az S.S.C. bevonatra tekintettel ezeknél az objektíveknél lehetőleg ne alkalmazzunk alkoholt.

Visszahelyezés előtt körtepumpával portalanítsuk a csíkmentes mikroszálas törlőkendővel megsimogatott üveget.

Most pedig foglalkozhatunk végre az 5-6 ragasztott, lebegő lencsetaggal is. Ezeken az alaposabb vizsgálat után ugyanolyan felületi kosz-gomba foltokat fedezhetünk fel, mint az 5. lencsetag esetében:

Nincs más hátra, mint kiszedni a helyéről (egyetlen gyűrű fogja le, ez viszont elég lapos, így érdemes csipesszel óvatosan kivenni, miután kitekertük). Ezt a lencsetagot is tisztítsuk meg desztillált vízzel. Ezen a ponton érdemes a port is eltüntetni az objektív belsejéből.

Ennek a dupla tagnak is vigyázzunk a külsején található fekete festésére:

Szerencsére mindkét lencsetagot nyommentesen sikerült megtisztítani, a gomba nem tett bennük maradandó kárt.

Ha minden tiszta és mindent a helyére illesztettünk, összecsavarhatjuk az optika két felét és visszatehetjük a 3 rögzítőcsavart is. A tisztítással készen is vagyunk, mehetünk játszani!

Terepgyakorlat

Az optika kipróbálására mindössze egyetlen pokoli hideg december végi délutánom maradt, ebbe sűrítettem bele egy Margit hídon és egy Gellért-hegyen felvett sorozatot.

Mielőtt nekivágunk a kalandnak, egy kényelmi funkciót mindenképpen meg kell említenem: a 800-as dobozába az állványt kivéve minden belefér, amire a fotózás közben szükség lehet: az A7-es váz, két konverter, egy kétszerező, egy távkioldó, akkuk, sálak, kesztyűk, igény esetén még egy termosz is. Ez nagyon komfortos, viszont cipelni az így már 6 kilósra hízó, vállpánt nélküli vastag kézi koffert egyáltalán nem életszerű és kényelmes.

Az első tapasztalat: ezzel az optikával esélytelen feltűnés nélkül megmozdulni. Mindkét helyszínen több bámészkodó leste a 800-assal végzett műveleteket, mint a látképet. Ez a mínuszokban fagyos kézzel végrehajtott operációkat kicsit nehezebbé tette.

Elérkeztünk egy súlyos problémához: mire lehet felállítani egy ekkora objektívet? Azt nyilván mondanom sem kell, hogy sem a súlya, sem a gyutávja miatt kézből ezt az optikát egyáltalán nem lehet használni. Szükséges tehát egy jó állvány.

Magyar fotós csoportokban időről időre kardinális kérdést csinálnak az állványból és az állványfejből. Mivel én nagyon ritkán használok teléket, nem akarok százezer forint környéki összeget költeni egy jobb fejre vagy tripodra, ezért a lassan 5 éves Cullmann Magnesit 525-ös állványomra (ami most éppen kétszer annyiba kerül, mint amennyit anno fizetni kellett érte - őszinte döbbenet, de valóban hibátlan háromlábú) vételeztem egy Beike gömbfejet. Igen, ez egy kínai gömbfej, papíron 8 kilós teherbírással, és igen, kifogástalanul megtartotta a közel 4 kilós összeállítást.

Azt nem állítom, hogy ez az egyébként teljes egészében fém fej minden körülmények között stabil és kielégítő megoldás. Van holtjátéka, és jól ki is kell egyensúlyozni, hogy ilyen extrém terhet is megtartson lassú bemozdulás nélkül. Viszont a feladatra tökéletesen megfelel (ráadásul ennél kisebb optikákkal, mondjuk egy 2.8/70-200-assal már tényleg kifogástalan teljesítményt nyújt). Azt el is felejtettem mondani, hogy 5.000, azaz ötezer forintba kerül. Hoppá. Itt lehet megvenni.

És most lássuk az első tesztkört, a Margit hídon felvettet.

Az időjárási körülmények nem voltak a legjobbak, a Duna felett vékony páraréteg is terjengett. Ezért, és az optika viszonylag rossz kontraszttal rendelkező képe miatt is a tesztfotókra kellett húznom egy picit. Mindemellett az összes kép f/5.6-on, vagyis kezdő rekeszértéken készült.

A fókuszrendszer nagyon jól használható, a belső lebegő lencsetagot mozgató tekerők ilyen méret esetén már jóval kényelmesebbek, mintha a tubuson levő gyűrűt kellene tekerni. Ennek persze az a feltétele, hogy megfelelően le legyen támasztva az optika. A gömbfej félig kiengedett állapotában kényelmesen lehetett vele "célozni" és fókuszálni is.

Bár a kontraszttal voltak gondok, az élességre nem lehet panasz. Nyitva is kiváló az FD-s üveg rajzolata, viszont ez kategóriáját tekintve nem is meglepő. Mutatok azért egy rekeszelt tesztsort is, rendre f/5,6, f/8 és f/16 értékeken (a képek után a tömörítetlen 1:1 kockák képközépről; sajnos az autoISO miatt az f/16-os képet kicsit megette a zaj):

Amint azt láthatjátok, a kezdő fényerőn is nagyszerű rajzolat későbbi rekeszeléssel picit még javul is.

A képszög ellenben annál érdekesebb: ritkán fotóz az ember 800mm-en, és láthatjátok is, hogy mennyire szűk ez valójában: a híd közepén állva esélyed sincsen a Parlament kupoláját egy képből meglőni, de még a Batthyány téren álló templom tornyai sincsenek meg teljesen. Egyszerre bámulatos, meg persze elgondolkozik az ember, hogy mire is jó ez a gyakorlatban.

Gyors pakolás, és irány a Gellért-hegy, hogy még legyen pár napfényes fotó.

Remélem, látszik az arcomon, hogy mennyire nem természetes a mosolyom abban a -8 fokban, amit fent sikerült megcsípni, enyhe téli szellővel kombinálva (ez már a fotózás végén készült kép).

A lemenő nap sugarai csodásan megvilágították a Mária Magdolna-templom tornyát, és a palota kupoláját is. Aki állt már a Citadellán, az tudja, hogy ezek milyen messze esnek tőle... De nem egy 800mm-es optikával!

Hogy kicsit távolabbi célpontokat is keressünk, a János-hegyen álló Erzsébet-kilátót és a Hármashatár-hegyet is beirányoztuk. Ezek már valóban igen távol vannak (még 800mm-en is), ezért feltettünk egy Hoya 2x FD telekonvertert. Ebben az esetben az f/5.6-os értékből f/11 lett (hozzárekeszeltük az optikát). A kétszerezővel jelentőssé válik a vignettálás, ezeket szándékosan nem korrigáltam a két tesztfotón. Az élességgel egyébként itt sincsen semmi gond, a kép részletgazdag marad.

Visszatérve a 800mm-es tartományba a Bazilikáról, a Széchenyi Lánchídról és a Vigadó térről hozok egy-egy tesztképet. Ne feledjétek, még mindig a Gellért-hegy tetején állunk!

Nap végére egészen megszokja az ember ezt a kis képszöget, bár sok dolgot ekkor sem lehet vele kezdeni. Hirtelen olyan apróvá válik Budapest.

Még egy hasznos tanács: a 800mm-es gyutáv mellé szükségessé válik legalább 1/800-as záridő. Bár az A7II/R/S vázban van szenzorstabilizáció (amit precízen beállíthatunk 800mm-re), és papíron állványon vagyunk, érdemes mégis S módba tenni a gépet, és inkább az ISO értéket automatára állítani, hogy biztosan elég gyors maradjon a záridőnk, és ne legyenek bemozdult fotóink.

Summa summarum

Csodálatos napot töltöttem ennek a fehér óriásnak a társaságában, és nagy öröm volt kitisztítani is. Hogy szükségem lenne-e rá? Nem, és szerintem a fotósok döntő többsége egyetért velem abban, hogy egy ekkora tele bár csodálatos trófea a polcra, valójában igen korlátolt a felhasználási területe.

Aki mégis vágyik rá, eBay-en állapottól függően 400.000-600.000 forint közötti összegért beszerezheti, ha van éppen eladó darab. Gombás példányt csak saját felelősségedre rendelj, mert a gomba kárt tehet a bevonatban, de a kitakarításával legalább már nem lesz gond.

Ha tudok neked segíteni szereléssel, javítással kapcsolatban, vagy megmentésre váró optikád van, keress nyugodtan a szerelőműhelyben!