Fontos: ez a cikk évekkel ezelőtt jelent meg először, és bár azóta minden bizonnyal frissült, tartalmazhat olyan információkat, amik mostanra elavultak.
Ez a sztori is az eBay-en kezdődött, amikor Helios és Cyclop optikákat böngésztem, gyűjtöttem a sorozatszámokat, mint szőke lány tavaszi réten a virágokat. Aztán hogy, hogy nem benne maradtam egy licitben, és már úton is volt Olaszországból egy 1.2/85-ös Cyclop-M1...
Mielőtt tovább megyünk, ajánlok figyelmedbe két releváns cikket. Az egyik a “klasszikus” 1.5/85-ös Cyclop és a Helios 1.5/85-ösének összehasonlító tesztje, amiből többet megtudhatsz az eredeti változat(ok)ról. A másik az orosz 85mm-es Helios vonal őse, a Biotar 1.5/75-ösről szóló anyag. Mindkettő erős csavarokat tartalmaz, be careful!
Ahogy a szélesebb körben már ismert 1.5/85-ös nagytesója, úgy mai cikkünk alanya is egy éjjellátó szerkezethez tartozó objektív saját fókuszállítással, rekesz nélkül. Eredeti szettben, működő állapotban is megvásárolható manapság is, kb. 300 eurós áron (~100.000 HUF), a Valdai gyártásában.
Igazából nehezen fér bele a vintage kategóriába, és nem elsősorban azért, mert a mai napig gyártják, hanem mert eredetileg is “csak” 1994-ben jelent meg. Abban az évben, amikor én már 7 éves voltam és kijelentettem, hogy nem szeretnék iskolába járni, mert a betűk feleslegesek és majd más felolvassa nekem az újságokat. Szintén ebben az esztendőben Magyarországon a minimálbér 9000 Ft-ról 11 500 Ft-ra emelkedett, Ukrajna elkezdte átadni Oroszországnak a nála maradt nukleáris arzenált, a Dél-afrikai Köztársaságban megtartották az első szabad választásokat, versenyzés közben elhunyt Ayrton Senna, elbúcsúztunk Richard Nixontól is, hazakerültek Bethlen István hamvai, MSZP-SZDSZ koalíciós kormány alakult (és nem ez volt az egyetlen baleset, amit abban az évben Horn Gyula elszenvedett), az utolsó orosz csapatok is elhagyták Észtországot és az egykori NDK területét (lehet, hogy tőled nem búcsúztak el, de kimentek) és ezzel a lendülettel meg is támadták Csecsenföldet, Oláh György kémiai Nobel-díjat kapott és Finnország és Svédország csatlakozott az EU-hoz, míg ugyanerre Norvégia nemet mondott. Most, hogy így belegondolok, lassan ez mégiscsak vintage!
Külsőre erősen hajaz az 1.5-ösre, azzal az alapvető eltéréssel, hogy az M42 meneten messze-messze (tényleg nagyon messze) túlnyúlik a hátsó lencsetag.
Emellett abból a kevés infóból, amit a neten leltem, azt is sikerült kiderítenem, hogy ez az optika nem rajzolja a fullframe szenzort. Ezen a ponton kezdtem el gyanakodni a hátsó lencsetag és a külső kialakítás hasonlóságai miatt, hogy mi van akkor, ha itt egyszerűen csak kapott egy afféle “speedbooster” hátsó tagot a klasszikus 1.5-ös Cyclop, és kisebb szenzoron egyszerűen “gyorsabb lett”?
A speedbooster, vagy más néven focal reducer megoldások általában arra szolgálnak, hogy nagyobb formátumot rajzoló optika képét kisebb formátumra “konvertálják le”, vagyis egyszerűen mondva összehúzzák a vetített képet kisebb alapterületű szenzorra. Ez általános tévedésekhez vezet: egyrészt azért “speed booster” az elnevezés, mert az egységnyi alapterületre jutó fénymennyiséget valóban megnövelik, így a záridők ténylegesen csökkenhetnek. Másrészt viszont ez nem érinti a DOF-ot és a képi világot, ezért nem igaz az, hogy egy f/1.4-es optikából f/0.95 lesz speedboosterrel. Ez utóbbi kijelentés azt sugallja, hogy kisebb lesz a DOF és növekszik a háttérmosás, holott a speedboosterezett optika kis szenzoron pontosan azt a képi világot fogja visszaadni, amit eredeti, nagyobb szenzorán produkálna. Csodák nincsenek, ahogy ingyen sör és ingyen háttérmosás sem. Az f érték és a fénymennyiség nem egy és ugyanaz.Ez a gyanú persze csak addig élt bennem, amíg meg nem érkezett az objektív, és a maga elragadó, műanyag kávéspohár hátsó kupakjától megszabadítva alaposabban meg nem vizsgáltam. Természetesen szétszedtem (mi mást tehettem volna, vitt a vérem), és itt realizáltam, hogy ennek teljesen más a lencserendszere, mint a lassabb tesójának. Ennek majd lesz következménye az alkotott képre nézve is, de ne szaladjunk ennyire előre.
Az üvegek elöl-hátul kékes-lilás bevonattal vannak ellátva, ez tehát biztosan más, mint a 40-2-es Heliosokon és Cyclopokon használt coating (inkább a korai ezüst házas 40-esekre hasonlít a szín).
Mechanikailag is vannak eltérések: itt nem egy helikoidon múlik a fókuszálás, hanem az optika oldalán levő kis piros biztosító csavar vezet egy fém alátétet egy ferdén vágott menetben. Ez a világ létező legegyszerűbb fókusza: az optika teljes első fele és az optikai blokk forog fókuszálás közben, előre-hátra közlekedve. Ha nem kopott semmi és jól van kenve minden, ez tökéletesen teszi a dolgát. A tesztben szereplő példány gyakorlatilag új, így a fókuszállítás kényelmesen működik.
Az állványgyűrű 1:1 megegyezik a Cyclop és Helios 40 verziók megoldásával. Járt utat a járatlanért el ne hagyj. És még pár unalmas technikai infó: orosz optikáknál a súly komoly probléma szokott lenni. Az 1.2/85-ös Cyclop-M1 teljes tömege 730 gramm, így összességében könnyebb (jóval kevesebb üveget tartalmaz), mint édestestvérei. Legkisebb fókusztávolsága 1 méter, szűrőmenete 82mm-es ellenzőket és filtereket fogad.
Az objektív hátulja ugye érdekesebb tészta, mint az eleje. Itt egy standard M42 menetet találsz, de azt már most elárulhatom, hogy ezzel nem mész sokra. Ideje rákanyarodnunk az adaptálás kérdésére...
A kérdés elsőre bonyolultnak tűnik fizikai okokból, de a megoldás egyszerű lesz, mint a pofon.
Tény, hogy az M42 menetre rá tudsz csavarni M42 adaptereket, de az azonnal világossá válik, hogy egyrészt tükrös gépeken ez az optika használhatatlan (messze a vázba nyúlik a hátsó lencsetag), másrészt még mirrorless gépeken is vannak bajok.
Ezen a ponton kell hozzátennem, hogy az eBay-en vannak "átalakított darabok", amik elvileg tükrös gépeken is működnek. A probléma csak az, hogy ez az "átalakítás" annyit fed, hogy a hátsó lencsetagot hordozó, M42 meneten túli kinyúlást egyszerűen levágták, tehát hiányzik a hátsó optikai elem. Az így "elkészült" objektív kb. 3,5 métertől végtelenig tud fókuszálni, fullframe képet ad, de sajnos a rajzolat - a lentebb részletezett eredetihez képest - borzasztó gyenge: aurás, kontraszttalan és furcsa torzuláson megy át a képsík is. Íme pár sample:Visszatérve az eredeti verzióhoz: az első baj az, hogy nem stimmel tökéletesen a bázistávolság. Feltettem egy sima NEX-M42 adapterre az objektívet, és ahogy felraktam az A7-esre, a hátsó lencsetag végtelen felé közeledve beleütközött a hátsó burkolatba (és túl is jött végtelenen). Turpisság került a palacsintába.
[X] hirdetés
A megoldás viszont egy mindössze 1mm vastag alátét: ha ezt beteszed az optika és az adapter közé, akkor pont el fog menni végtelenig a fókusz, de nem fog hozzérni semmihez a gépben.
A helyzet furcsa pikantériája, hogy ez az objektív bár nem rajzol fullframe szenzort, mégis kell neki a fullframe Sony-k aknájában levő hely, hogy a hátsó lencsetag eléggé be tudjon furakodni, ugyanis ha ugyanezt az adapterezett szörnyet egy APS-C szenzoros A5100-ra teszem, akkor ismét bajban leszünk: a kisebb szenzor védőtokozása nem engedi végtelenig hátrajönni a hátsó lencsetagot...
Szóval az van, hogy bár alapterületre elég lenne a kisebb szenzor is a fotózáshoz, mégis fullframe géppel tudod csak a teljes fókuszutat kihasználni. Átalakíthatod persze a kis szenzoros gépedet és ahogy sokan mások, úgy te is kiszedheted belőle a műanyag védőborítást, de az már váz modding, és kétszer is meggondolod.
Ettől függetlenül, meg a finom koccanással együtt is van fókuszod APS-C gépeken is kb. 1 métertől 1,5 méterig, így ha csak nagyon korlátozottan is, de portrézni még így is tudod használni, ha nem lenne kéznél fullframe.
Egy szónak is száz a vége, az egész adapterezés kijön 2000 forintból. Ugyanezzel a logikával az optika hibátlanul működik fullframe mirrorless Canon R és Nikon Z (és minden bizonnyal Panasonic S) vázakon, illetve a fókusztáv kompromisszumaival EOS-M, Nikon 1 és Fuji X gépeken is.
És most lássuk, mit tud a hatalmas fényerő és az orosz üvegek találkozása...
Két fotózásra vittem el a Cyclop-M1 csodát, egy nappalira az erdőbe (ott ugye könnyű csavarni a hátteret), meg egy estire (ott meg jól lehet csavarni a fényeket).
Mielőtt azonban tesztképeket mutatok, pár szót a “nem fullframe” képek utómunkázásáról. Részben már a vetítőoptikák nyerseinek utómunkázásáról szóló cikkemben is adtam pár tippet ezzel kapcsolatban, itt azonban felelevenítek három lehetőséget a sötét képrészek kezelésére.
Alapesetben ugye így néz ki egy nyers kép, ha lejön a szenzorról:
Hacsak nem éppen a speciális gömb effektet akarod kihasználni, nem lesz hasznodra a két szélen éktelenkedő két fekete sáv. Ezért ezeket el kell tüntetni.
A nulladik megoldás, hogy a fullframe vázadat crop módba teszed, vagyis már a fotózás során a szenzorod közepén levő képet látod csak, ez is kerül mentésre. Ez persze a felbontás csökkenésével jár, és mivel a képeket utólag is meg lehet vágni, ezt a módszert én soha nem alkalmazom. Inkább többet vigyünk haza, mint kevesebbet.
Az első módszer a CameraRAW distortion és crop funkciójának kombinálása. Mivel ilyen fényerős, csavarós optikákkal nem feltétlen a tökéletes párhuzamosok leképezése a cél, bátran használhatod a distortion csúszkát, majd a “berántott” képet egyszerűen megvágod, így máris megszabadultál a sötét képsarkok javától.
Teljesen képfüggő, hogy ez mennyire használható, mennyire engedi mondjuk a modell arca vagy a háttér, de sokszor már ezzel sokat javul a helyzet. Hátránya, hogy itt is veszítesz a felbontásból.
A második módszer, hogy a teljes képmezőt megtartod, majd utána Photoshopban liquify eszközzel egyszerűen kihúzogatod a képszéleket.
Ez a megoldás is csak attól függően használható, hogy az adott kép mennyire engedi meg, milyen a háttér, mekkora a témakitöltés. Portrénál és homogén háttérnél általában nagyon jól lehet vele dolgozni, és a teljes felbontásból sem veszítesz.
A harmadik megoldás az egyszerű croppolás. Ha kellően nagy teret hagytál az eredeti képen, akkor fogod és levágod a képmező haszontalan részeit.
A probléma ezzel csak a felbontás vesztése, de ha abból indulok ki, hogy egy 6000*4000 pixeles képből lesz egy kb. 4000*3000 pixelesed, és azt úgyis bőven a 2000 pixeles határ alatt (de többnyire csak 1000 pixel környékén) mutogatod, akkor még mindig teljesen nyugodt lehetsz.
Ennyit tehát arról, mit lehet tenni akkor, ha a vetített kép kisebb, mint a szenzorod. Próbáld ezt a jelenséget az előnyödre fordítani és fogd fel úgy, hogy van egy olyan optikád, amivel még gömböket is tudsz rajzolni - valódi, torzult szélű gömböket.
Az első kérdés, ami felmerül, hogy mennyire éles ez az optika nyitva? És itt a”nyitva” kötelező érvényű, ugyanis rekeszelni akkor sem tudnál, ha akarnál. De mint tudjuk, a csavarós orosz üvegeket nem is különösebben érdemes blendézni, hiszen akkor hamar oda a különleges képi világ.
Megnyugtatásul kell előre közölnöm, hogy ez az objektív nem csak éles, de bizony élesebb is, mint az általam eddig tesztelt Helios és Cyclop változatok.
Ennek biztosan van köze a “lekicsinyített” vetített képhez és a teljesen más lencserendszerhez, de az tuti, hogy rajzolat szempontjából bőven az orosz optikák hibahatárán belül van.
És itt nem merülnek ki a pozitívumok, ugyanis nem csak éles, de kontrasztos képeket is produkál. Az orosz optikák másik tipikus betegsége szokott lenni a fátyolos kép, amit nevezhetünk afféle “angyali képi világnak”, de valójában mindenki elkerüli, ha lehet.
Nos, a Cyclop-M1 esetében nem lesz gond ezzel, a produktum nagyon tiszta és kontrasztos.
Még az ellenfényekkel is kisebb a baj, mint szokott: flare-eket nehezen tudtam előcsalni, és a menetbe csavart ellenző is kiválóan tette a dolgát (ezt egyébként is érdemes mindig használni).
Tipikus esti fények esetén is csak a fenti kivágáson is látható apró ívek jelennek meg, amiket utómunkával akár könnyen le is lehetne szedni. Kellemes csalódás.
Ami viszont sok van, és kellemetlen is, az a kromatikus aberráció. Néha aberrál, sokszor meg sem jósolható módon és helyzetekben.
Persze ez utólag részben szűrhető CameraRAW és más képfeldolgozó programok segítségével, de mégiscsak szimpatikusabb lenne, ha nem lenne.
A másik fájdalmas pont az eltérő lencserendszer miatt a klasszikus swirly bokeh hiánya. Ez már az erdőben sétálva is feltűnt: van háttércsavarás, de kisebb a 3D pup-up hatás, és maga a csavarodás is inkább csak azért látványos, mert erősebben látod a vetített képmező szélét.
A probléma nem csak ez, hanem az esti képeken erősen látszó, vagyis éppen hogy nem látszó éles körvonal a bokeh karikák széléről. Mivel a módosított lencserendszer teljesen másképp dolgozik, a Helios-féle buborékoktól itt elbúcsúzhatunk.
Ettől függetlenül itt azt is mondhatjuk, hogy végre egy orosz optika, aminél a háttértől látszik a téma is. Vagyis önmagában a háttérmosás sokkal krémesebb és egyenletesebb, kellemes a szemnek, portrékon is kifejezetten hasznos. Valamit valamiért.
A végére érkezzen még pár tesztkép:
A Cyclop-M1 1.2/85 nagy előnye más 85mm-es Helios és Cyclop objektívekhez képest az ára. Mivel kevesen ismerik és az adaptálási gondok miatt még kevesebben merik használni, eBay-en már 20-40.000 forint közötti áron le lehet csapni gyakorlatilag új példányokra. Összességében tehát nem eget verő befektetés.
Amit pozitívumként mindenképpen megérdemel, az az éles és kontrasztos kép, valamint a szép háttérmosás. A negatívum fura mód éppen ez: kevesebb swirly bokeh és nagyon erős kromatikus aberrációk.
Jó vele dolgozni? Igen! Könnyen használható? Igen! Kicsi a súlya? Igen! Sokat kell majd utómunkázni? Igen! Ajánlott kategória? Igen!
Legyél te is a vintage univerzum hőse! A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Viszont a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a régi objektívek megmentését és bemutatását célzó munkámat, hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. Az egyszeri támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni, vagy lehetsz folyamatos támogató is:
Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a hősök között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László, Keserű Gergő, Keresztes László Péter, Somogyi László, Rácz András, Szántó Sándor, Zubán Gergely, Erhardt Balázs, Kovács Attila, Magyar Antal, Szabó József, Máté Gyula, Boros András, Vaszkun Gábor, Erhardt Balázs, Kirner Richard, Tímea Bokodi, Káposztás Viktória, Bóka Zsuzsa, Hargitay Zoltán, Koncz Benő, Zubán Gergely, Josef Tiglezan, Gábor Balázs, Papp György, Bakos Béla, Mészáros Tamás, Kiss Péter Kálmán, Markus Holopainen, Szommer Tomi, Juhász George
Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.
Az anyag előzetes áttekintését köszönöm Tóth Gábor Szabolcsnak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.
A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III, GFX 50S II), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.
Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.
A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...
hispan's photoblog C 2011-2024 (eredeti megjelenés: 2019. május 18., utolsó módosítás: 2019. május 18.)