Magyarázom a címet: hetvenes, mert 70mm a gyújtótávolsága, nyolcvanból, mert tippre valamikor akkor gyártották, és húsz, mert a 2020-as években kap egy igazán egyedi házat. Emellett meg persze hasznos is lesz, mert ennek a vetítőoptikának az adaptálása kisebb, fullframe és GFX rendszerekre is lehetséges, és mindegyiken valami mást kapsz tőle.

Mindenféle szovjet gyártmányú LOMO, 35KP és OKP jelölésű vetítőkből nagyon sok szaladgál a világban, és viszonylag olcsón hozzájuk lehet jutni, így vetült több korábbi 100-as, 120-as és 140-es változat után a 70-esre fürkésző tekintetem. Már csak azért is érdekelt ez a típus, mert tippre egyrészt fullframen egy jó kis 70-es, szélesebb portréoptika lehet belőle, másrészt kicsit nagyobb szenzoron, GFX-re rakva meg egy jó “alap 50-es”. Rendeltem hát egyet, lássuk mibe ártottam magamat vele.

Amit tudni lehet róla: a rajta levő gyártó jelölés alapján az IZOS (Izium Optical Glass Plant) gépsorain készült, külsőre pedig egy henger alakú, 62mm átmérőjű, kb. 100mm hosszú cső, amiben a tokozott lencsesort elöl-hátul egy menetes leszorító gyűrű tartja. Emiatt szétszedni és tisztítani is pofon egyszerű.

A fém gyűrűkbe ágyazott lencsesor 7 elemet tartalmaz 5 tagban, csodás türkizes-zöldes bevonattal, ami ezen a példányon nagyrészt sértetlen volt (korábbi tisztítások hajszálkarcai látszanak, ez sajnos a szovjet bevonatok gyengesége).

Az elemeknek csak egy jó sorrendje van, de szinte bárhogy össze lehet őket legózni, szóval egyfelől nagyon figyelj a sorrendre és irányra, másrészt meg lehet vele játszani, ha ráérős időd van és nem a helyes megoldás szerint rakod össze (kreatív/art obinak is szuper lehet).

OKP6-70-1 adaptálás

Feladatunk: egy jelenleg csak könyvnehezékként működő fém és üveg halmazból olyan objektívet építeni, amit biztonságosan fel tudsz helyezni a fényképeződre és azzal pontosan és kényelmesen fókuszálva azt normál manuális optikaként használhatod. Rekesz ebben a típusban sem lesz, az élességállításhoz pedig új alkatrészeket (helikoidot és egyebeket) fogunk használni. Megmutatom az használathoz minimálisan szükséges kivitelt, egy komolyabb verziót és egy teljesen elmebeteg házazást is.

Az optika külső háza és bázistávolsága meghatározza, milyen alkatrészekkel és mibe lehet adaptálni. A bázistávolság nagyjából 50mm, így könnyen fel lehet tenni bármilyen kisfilmes formátumú SLR/DSLR rendszerre, illetve adja magát az M42 csatlakozás, mint univerzális híd. Maradjunk egyelőre ebben, de a végén mutatom majd, hogy a GFX rendszer kis mókolást kíván.

Mivel a tubus szélessége 62mm, sajnos az M52 szélességű helikoidok szóba sem jönnek, maradnak hát az M65-ösök. Személy szerint egyébként jobban szeretek szélesebb alkatrészekkel dolgozni, mert kényelmesebb a fogásuk, és egy nagyobb vázon nem is szempont a kis optika.

Az adaptáláshoz szükséged lesz tehát egy M65-M65 36-90mm helikoidra, ami a fókuszálást biztosítja (lehet hosszabb úton is közlekedő, ezzel a közelpontod csökken majd), illetve egy M42-M65 step up gyűrűre, amit a helikoid végére csavarva kapsz egy M42 csatlakozást. Az objektív házán semmilyen átalakítást nem szükséges végezned, egyszerűen csak rögzítened kell egy 65,2mm - M65 adapterbe, amit készen megvehetsz, és nagyon kényelmes megoldás, ha éppen összejönnek a méretek (itt ez a helyzet áll fenn).

Ez kvázi a minimál csomag, vagyis, ha az M42 - M65 step upba belecsavarod a helikoidot, a helikoidra pedig felcsavarod a 62,5mm - M65 adaptert, és abban a négy kis imbuszos csavar segítségével a megfelelő távolságban rögzíted az OKP6-70-1-es házát, akkor máris használhatod az objektívet, hiszen az tökéletesen működni fog.

Ha ennél tovább mennél, akkor érdemes lehet egy 72mm-82mm step up ring alsó, 72mm-es menetét teljesen lecsiszolni, majd ezt a 62,5mm - M65 adapter és a helikoid közé betenni (előbbi becsavarásával leszorítod), és ebbe már csavarhatsz egy vagy több 82mm-es fém fényellenzőt (többet 86mm-82mm step down karikákkal tudsz összefűzni), amik védik az optikát, napellenzőként is szolgálnak és kapsz egy 86mm-es front filter menetet is szűrőknek vagy kupakoknak.

Profik ennél is tovább mehetnek, és a 62,5mm szorító és az optika, valamint a 72-82mm átalakított gyűrű és a helikoid közé gumi vagy epoxy záró réteget tehetnek, amivel gyakorlatilag időjárás-álló is lesz a kicsike.

És most az elmebeteg rész: a végső kivitelen több módosítást is tettem: egyrészt három 82mm-es fényellenzőt használtam, amik közül az első kettő elől van, a harmadikat viszont a helikoid külső gyűrűjére rögzítettem és a találkozásaikat úgy oldottam meg, hogy pontosan összeérnek végtelenbe fókuszálva. Emellett minden alkatrész gyári fekete festését lemartam, és a tiszta alumínium külsőre dolgozva teljesen egyedi kivitelt kaptak.

A központi szimbólum, amit választottam a dizájnhoz, egy régi kitüntetésről származó vörös csillag (politikailag érzékeny nézőink számára alternatív megoldások: Amerika Kapitányos kivitel, Heinekenes kivitel, stb.), ennek vonalait követi koncentrikusan egy sok rétegben felvitt, antikolt festés, ami az objektív alsó-külső felén természetesen megkapta az egyedi kivitelekhez járó acél h logót.

A fényvisszaverődésben érintett belső felületek matt fekete festést nyertek, minimalizálva a flareket, illetve az első két ellenző, valamint az M42-M65 step up is egy-egy biztosító csavart kapott azért, hogy később véletlenül se forduljanak el.

A kész objektív első-belső felébe az eredeti optikai blokk és a 82mm-es ellenző közé egy további, 62-82mm-es step upot is rögzítettem, mint takaró elem, de ennek csak esztétikai szerepe van.

Végtelenbe állítva az optika egységes tömböt ad, az alsó gyűrű csavarásával pedig kényelmesen fókuszálható kb. 50 centis közelpontig.

És egy kis kiegészítés a GFX-hez: bár sima M42 adapterrel is fel tudod tenni Fuji középformátumra, a fenti kivitel segítségével az M42 csatlakozás kicsit szűk a vetített képnek, így fullframenél nagyobb szenzoron sötétednek a sarkok (annak ellenére, hogy a vetített képkör egyébként nagyobb, mint az FF). Erre a legegyszerűbb megoldás az, ha vételezel egy GFX - M65 adaptert és egy kb. 8mm-es M65-M65 áthidaló elemet. E kettő együttes vastagsága megfelel a GFX - M42 standard adapter méretének, így ha lecsavarod az optikáról az M42-M65 step up ringet és a helikoid M65-ös menetére az említett két alkatrészt teszed, pontosan visszakapod a helyes bázistávolságot, de sokkal nagyobb belső-hátsó átmérővel, így nem lesz vignettálás.

Ezt a kvázi univerzális megoldást alkalmazom olyan vetítőobjektíveknél, amiknek a vetített képköre elegendően nagy GFX-hez is, viszont az egyszerűség kedvéért M42-re építem őket, azonban optikai sémájuk miatt az M42 csatlakozás belső átmérője vignettálna fullframenél nagyobb szenzoron.

Ha már M42: semmi akadálya annak, hogy az optikát filmes vázon, filmre való fotózásnál is alkalmazd. Elég ütős látvány egy régi M42 gépen:

OKP6-70-1 terepteszt

A tesztképeket egy GFX 50S II vázon vettem fel, crop nem, vagy csak minimálisan van rajtuk. A szerkesztés során csak a görbékhez és színekhez nyúltam, így az atmoszféra és a képi világ az optika sajátja.

Mint a legtöbb vetítőoptika, ez is főleg középen éles, azonban olyan "oroszos" módon, amilyet az OKP 1-100-1 vagy a LOMO PO501-1 esetében is láthattál már: nem karcos, de szép a rajzolat, és éppen annyira "lágy", amennyire az egy portrénak jól áll.

A szélek felé közeledve a teljesítmény esik ugyan, de csak minimálisan, és távolról sem annyit, mint egy csavarósabb vetítőoptika esetén, szóval ez inkább ad hagyományos képet, mint az effektobik.

A szembefényeket néha érdekesen kezeli és hajlamos kontrasztot veszíteni, de fényévekkel jobb, mint egy 3-4 lencsetagos, akár Petzval, akár más rendszerű egyszerűbb vetítő. Erről egyrészt az összetettebb lencserendszer, másrészt pedig a viszonylag jól teljesítő bevonatok tehetnek.

A vignettálása átlagos, fullframenél nagyobb szenzoron használva azonban figyelmedbe ajánlom a szereléses részben jelzett csatlakozó-árnyékolási kérdést.

A jelzett alkatrészekkel való adaptálással egy jó fogású, egyenletes súlyelosztású és kényelmes méretű optikát kapsz, ezért a használhatóságra is jár neki a plusz pont.

Nem az optika szorosan vett tulajdonsága, de sokan írtok nekem azzal kapcsolatban, hogy milyen vetítőt szerezzetek be a hagyományos felszerelésetek mellé. Amellett, hogy a legfontosabb kérdés az, hogy milyen jellegű képi világot akartok (hagyományos vagy formabontó hátterű), érdemes azt is figyelembe venni, hogy portrézás során milyen távol szerettek lenni a modelltől.

Egy 35mm-es optikával néha egészen a szerencsés aurájába kell mászni, ami nem gond, ha összeszokott a csapat vagy profi a modell, de sokan inkább a 100-200mm közötti, hosszabb, így nagyobb tárgytávolságot adó megoldásokat szeretik. Az OKP6-70-1 a "közelebbi" végén van a listának: kivágástól függően a jellemző munkatávolsága 1-3 méter.

Summa summarum

A 70mm-es OKP6-70-1 egy költséghatékony és egyszerűen összeállítható alternatíva lehet nagy szenzorra alapoptikának, vagy fullframe és kisebb szenzorokra portréobinak. Középen éppen annyira éles, amennyire kell, de nem "zeiss tisztaságú", bántó a karcossága, így retusálni és könnyebb a nyerseit. A szélek felé és egész jól tartja a rajzolatát, azonban az erősebb kromatikus aberrációval és bizonyos szembefények esetén a fura viselkedéssel számolnod kell.

A szebb darabok ára az eBay-en jellemzően 30-50.000 forint között van, amihez kiviteltől függően egy 15-35.000 forintos alkatrész-költség társul (plusz természetesen az összeállításra szánt idő és energia). Összességében tehát nem egy eget rengetően drága történet.

Ha maradt kérdésed a típussal kapcsolatban, esetleg vele készült képeket mutatnál, várunk szeretettel a Vintage Pub virtuális kocsmájában.

Szervizeléssel, adaptálással kapcsolatban fordulj hozzám bátran a szerelőműhelyben.

A fény és a vetítők legyenek veletek!