hispan's photoblog
site version 10.2.3.5


Mítoszdöntögető
3.5/135mm-es teszt

Kilenc low-budget vintage portréoptika a ringben.
Vajon a Zeiss Sonnar tényleg abszolút bajnok?


2021. január 23. • frissítve: 2021. január 25. • Horváth Krisztián

Két okból készítettem ezt az anyagot. Egyrészt eredetileg csak azt akartam megmutatni, mik a különbségek a híres Zeiss Sonnar 3.5/135 és a Jupiter-37A orosz másolata között. Sokszor a Jupitert jobbnak mondják a híres Sonnarnal (amiről már cikket is olvashattál a blogon), így ennek a végére akartam járni. Ez az összehasonlítás dúsult fel aztán egy Takumarral, aminek 3.5/135 változata messze alulértékelt darab a mezőnyben, végül aztán sorban érkeztek az objektívek, és ahogyan az lenni szokott, nem volt megállás.

A másik ok sokkal gyakorlatiasabb: manapság egyre többen váltanak fullframe gépekre, a váltást követően pedig a korábban APS-C szenzoron portrézásra használt 50mm-es optikájukat túl szélesnek érzik már. Keresnek valami szűkebbet, azonban míg 50-esekből sok és olcsón van, addig 85mm-en kevés és drága típust lehet csak találni. A következő logikus lépés a “kistele” kategória, vagyis a 135mm, ami viszont már egy furcsa világ, hiszen a hosszabb gyutáv miatt nem feltétlenül a fényerő uralja.


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

Ha érdekel a szenzorméretek és a gyutávok valódi összefüggése, ebben a cikkben olvashatsz róla. Ha az érdekel, milyen objektívvel érdemes portrézni, arról pedig ebben a cikkben találsz információkat.

Emiatt meglepően (mondhatnám úgy is: elképesztően, szemtelenül) olcsón lehet igen kiváló objektíveket venni. Igen, ezek között etalon a Sonnar 3.5/135, olyannyira, hogy a sokkal nagyobb és drágább, fényerős 135mm-es tesztjeimben is gyakorta használtam referenciaoptikának. Ha érdekel, magáról a Sonnarról ide kattintva olvashatsz tesztet, illetve akad még itt Porst 1.8/135 teszt és Soligor 1.5/135 teszt.

Ma tehát azt akarom megmutatni neked, melyik olcsó és kicsi 135mm-es optika mire képes, egymáshoz képest mit tudnak (nem csak optikailag, de használati élmény szempontjából is), illetve melyik mennyit is ér valójában. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy megköszönjem az optika-kölcsönt Illés Andrásnak (Nikon), Timándi Gergelynek (Jupiter) és Mándli Jánosnak (Fuji).



Mi nem szerepel ebben a cikkben?

Még itt, az anyag elején szeretném jelezni, hogy a 135mm-es optikák világa igen nagy. Számtalan típus jöhetett volna még a felvett kilencen kívül a tesztbe f/3.5 vonalról is, ahogyan értelemszerűen nagyon sok 2.8-as etalon sem fog szerepelni az anyagban. Az majd egy másik cikk témája lesz, illetve a jövő zenéje.

Ezen kívül ebben a cikkben egyáltalán nincsenek vízilovak, szurikáták, nem szerepel benne hozzáadott cukor, illetve garantáltan nem találkozol majd egyetlen működő terminátorral sem. Fontos, hogy egészen vagy félig töltött poharak sincsenek. Neked is javaslom, hogy hozz egy üreset, mert csak abba lehet önteni új dolgokat, amiben van még hely.



Tesztmódszerek és pontozás

A tesztmódszer nagyon egyszerű lesz: Sony A7III fullframe gépre fogom feltenni az objektíveket, és ezen fogom felvenni a tesztképeket. Alapvetően Av módban fogok dolgozni, de ahol fontos és szükséges, ott külön jelzem majd, ha volt fixálva akár záridő, akár fehéregyensúly vagy bármi más, ami az adott tesztsorozatnál fontos lehet.

Maguk a képek nem estek át utólag semmilyen módosításon, egyedül a jpg-be mentés történt meg, ez egységesen érintette az egész anyagot.

A pontozás a nagy 50-es cikk módszerét követi, és fontos tisztázni: minden körben 1 és 9 közötti pontszámot kapnak az optikák aszerint, hogy melyik a legjobb (9) és melyik a legrosszabb (1) az adott szempontok szerint. Ez NEM azt jelenti, hogy az 9-es pontszámmal rendelkező optika mondjuk kilencszer élesebb, mint az 1-essel bíró. Az eredmények szándékosan vannak széthúzva, hogy látványosabb legyen az összpontszámok eltérése, illetve mivel képtelenség lenne abszolút értéken egymáshoz hasonlítani az egyes objektíveket.

Szerencsére a nagy 50-es teszt után nagyon sokan emlegették jó egészségnek örvendő édesanyámat a pontozás és az eredmények miatt. Hálás vagyok, hogy nem csak rám gondoltok. Viszont itt is jelezném, hogy a tesztképeket bárki átnézheti, a pontozást bárki felülvizsgálhatja, sőt a módszert is teljesen szabadon lehet kritizálni. Semmi sem titkos, egyik gyártónak sem vagyok a nagykövete és az árnyékkormány sem pénzelt le.

A cikk végére egy olyan pontsorrend alakul majd ki, ami egyértelműbben jelzi a különbségeket objektív és objektív között, de nem határoz meg abszolút, százalékos eredményeket. Lesz tehát dobogó, de a pontozás önmagában nem helyettesíti a cikk elolvasását és az itt látottak alapos mérlegelését.



Technikai adatok és egyéb szöszölés

Mielőtt nekivágunk a tesztnek, íme pár technikai adat a felhasznált objektívekről. A továbbiakban az egyszerűség végett az objektívekre nem teljes nevükkel, hanem a gyártók szerinti rövidítésekkel fogok utalni, ami szerintem egyértelmű lesz.


teljes név
rövid név
tömeg
filter ring
ellenző
lamella
rekeszmód
rekeszérték
bevonatos?
lencse/csop.
közelpont
Carl Zeiss Jena DDR Sonnar MC 135mm f/3.5 Zeiss 370 g 49 mm igen 6 A-M 3.5-22 igen (MC) 4 (3) 1 m
Jupiter-37A 3.5/135 Jupiter 375 g 52 mm nem 11 preset 3.5-22 igen 4 (3) 1.2 m
Super-Multi-Coated Takumar 3.5/135 Takumar 344 g 49 mm nem 6 A-M 3.5-22 igen (SMC) 4 (4) 1.5 m
SMC Pentax-M 135mm f/3.5 Pentax 280 g 49 mm igen 8 A (M) 3.5-32 igen (SMC) 5 (5) 1.5 m
Olympus OM-System E.Zuiko Auto-T 135mm f/3.5 Olympus 300 g 49 mm igen 8 A (M) 3.5-22 igen 5 (4) 1.5 m
Minolta MC Tele Rokkor-QD 135mm f/3.5 Minolta 420 g 55 mm nem 6 A (M) 3.5-22 igen 4 (4) 1.5 m
Canon nFD 135mm f/3.5 Canon 320 g 52 mm igen 6 A (M) 3.5-32 igen (S.S.C) 4 (4) 1.3 m
Nikon Nikkor 135mm f/3.5 (Ai) Nikon 410 g 52 mm igen 7 A (M) 3.5-32 igen 4 (4) 1.3 m
Fuji Photo Film Co. EBC Fujinon-T 135mm f/3.5 Fuji 310 g 49 mm nem 6 A (M) 3.5-22 igen 4 (4) 1.5 m

Minden optikából próbáltam az “újabb” kivitelt hozni, vagyis Sonnarból az MC verzió került be, a Takumarból az S-M-C, a Nikonból az Ai, stb. Természetesen rengeteg változat közlekedik belőlük a neten, így azt nem garantálom, hogy az eltérő verziók is pontosan így viselkednek (Minoltából például a másik 3.5/135 változatnak teljesen más az optikai képlete, mint az itt szereplő QD-nek). Amit tapasztalatból tudok: a Zebra Sonnar és az MC Sonnar gyakorlatilag megegyezik képességben (lásd korábbi cikk), ahogyan a Super és az SMC Takumar is szinte ugyanazt hozza.

Most pedig díszszemle-lem-lem-lem, tiszteeeeelegj! Tüptürü - tüptürü tüp-tüp-tűűű, türötürötűűű...

Szépek az ifjaink, alig látszik rajtuk a koruk, mehetünk is tovább.

A beépített napellenző nagyon praktikus és jól is jön a kisteléknél. Mindegyik jelzett megoldás elég hosszú ahhoz, hogy gyakorlati értelme is legyen. Beépített ellenzővel szerelt a Sonnar, a Pentax, az Olympus, a Canon és a Nikon. Nincsen beépített ellenző a Jupiterhez, a Takumarhoz, a Minoltához és a Fujihoz.

Súly alapján nehéz lenne különbséget tenni közöttük, egyedül talán a legkönnyebb, mindössze 280 grammos SMC Pentaxot érdemes kiemelni, mint pehelysúlyút, illetve a 420 grammos Minoltát, ami jóval nehezebb, mint a többiek. Az átlag valahol 310 gramm környékén van, így egyik objektív sem nevezhető súlyosnak a listából. Pontozni persze ezt is lehet, a könnyebb pedig jobb, így ez lesz az első fordulónk:

9
Pentax
8
Olympus
7
Fuji
6
Canon
5
Takumar
4
Zeiss
3
Jupiter
2
Nikon
1
Minolta

Blendelamellák tekintetében az átlag 6, a Jupiter nyer 11-el (a presetes optikákban lehet sok lamella - valamit valamiért), a Nikon pedig a furcsa kivétel, mert se nem 6, sem nem 8, hanem pontosan 7 lamella van benne. A lehetőségekhez képest mindegyikben próbáltak kerekített kivitelt alkalmazni. Rekeszelve természetesen a Jupiternek a legkerekebb a nyílása, innen származik a híres orosz mondás, miszerint Линза Юпитера вокруг света (szabad fordításban "Jupiter objektívvel kerek a világ" vagy nyelvváltozattól függően "a Jupiter bolygó a dicső szovjet kozmonauták és a nép tulajdona").

A rekeszmódoknál az A-M az auto-manuál kapcsolós megoldásokat jelöli, a preset a gyárilag is presetes objektíveket (egyedül a Jupiter ilyen, az nem támogat auto módot), az A (M) jelölés pedig azt mutatja, hogy bár az optika eredetileg, a saját rendszerének filmes vázaival tudna automata módot, digitális gépekre adapterezve ez természetesen manuális móddá változik. A lényeg: digitális gépre rakva minden objektíven lehet rekeszt állítani az optikán található rekeszgyűrűvel. (Ha részletesebben is érdekelnek ezek a rekeszmódok, ebben a cikkben olvashatsz róluk.)


[X] hirdetés

Az üvegek minden esetben bevonatosak minden optikán. Ennek lesz majd kulcsszerepe a kontraszt és a visszaverődések kezelésében. Nemsokára kiderül, vajon a Sonnar legendás bevonata tényleg a legjobb-e a mezőnyben.

Az optikai képletek elég változatosak. A Jupiter jól láthatóan a Sonnar koppintása. A többiek jellemzően 4 tagot tartalmaznak 3 vagy 4 csoportban. Egyedül az SMC Pentax lóg ki a maga 5 tagjával, és valószínűleg ennek is köze van ahhoz, hogy méretre és súlyra ez a legkisebb objektív a sorban.

Ha már pontozunk, adjunk a közelpontért is! A mezőny java átlagosan 1.3-1.5 méteres legkisebb távolságot tud. A Sonnar viszont bizony lejön 1 méterig, a Jupiter pedig 1.2 méterig. Ha éppen nincsen nálad közgyűrű, de a fűben fetrengve makrózásra használnád ezeket az objektíveket (amire amúgy alapból nem jók, mert a leképezési arányuk meg sem közelít egy makrót), akkor ez igen fontos lehet, mert 1 méter és 1.5 méter között nagy az eltérés. A pontok egyértelműen a legkisebb beállítható tárgytávokat követik:

9
Zeiss
8
Jupiter
7
Canon
7
Nikon
6
Takumar
6
Pentax
6
Olympus
6
Minolta
6
Fuji

És végül egy kérdés a blokk végére: melyik a legszebb? Nyugi, ez nem lesz pontozva, de szerintem a legmutatósabb darab a kis Olympus (az összes Olympus OM optika nagyon szép). Ízlések és pofonok.



Csatlakozások és adaptálhatóság

Az alábbi táblázatban összeszedtem a tesztelt optikák csatlakozásait, hogy pontosan láthasd, a saját rendszereddel mit tudsz majd használni.

Zeiss M42 bármilyen mirrorless, illetve az alábbi DSLR-ek: Canon EF, Pentax K
Jupiter M42 bármilyen mirrorless, illetve az alábbi DSLR-ek: Canon EF, Pentax K
Takumar M42 bármilyen mirrorless, illetve az alábbi DSLR-ek: Canon EF, Pentax K
Pentax PK bármilyen mirrorless, illetve az alábbi DSLR-ek: Canon EF*, Pentax K
Olympus OM bármilyen mirrorless, illetve az alábbi DSLR-ek: Canon EF
Minolta SR bármilyen mirrorless
Canon nFD bármilyen mirrorless
Nikon F bármilyen mirrorless, illetve az alábbi DSLR-ek: Canon EF, Pentax K, Nikon F
Fuji M42 bármilyen mirrorless, illetve az alábbi DSLR-ek: Canon EF, Pentax K

*Átalakítás nélkül EF-S (APS-C), kis átalakítással EF (fullframe) gépeken is

Láthatod, hogy - értelemszerűen - az összes optika csatlakozástól függetlenül bármelyik mai mirrorless rendszerre (Sony E, Canon R, Nikon Z, Sigma/Lumix L, Fuji X, M4/3, stb.) adaptálható (megfelelő adapterrel), így itt nincs is kérdés.

Ezen kívül a tükrös rendszereket külön jeleztem. Az M42-esek, a PK, az OM és az F bajonett is felmegy Canon EF-re, Nikonra viszont csak a gyári F bajonett. A PK csatlakozást a mai Pentax K bajonettes gépek is kezelik, ahogy adapterrel az M42-t is. A Minolta SR (/MD/MC) csatlakozás nem kompatibilis a fenti tükrös rendszerekkel.

Egyedül a Fuji optika M42 bajonettje csalóka kicsit: van a rekeszgyűrűn egy pöcök (kívül), ami a Fuji vázaknak jelezte vissza a rekeszértéket. Ez meg tud szorulni egy sima M42 adapteren, így vagy az adaptert kell kicsit reszelni, vagy a pöcköt az optikán.

Bővebben bármilyen gép és bármilyen optika csatlakozásáról a konverterkereső kisokosban a nap 24 órájában kaphatsz információkat ide kattintva.



Élesség

Igen, ez érdekel mindenkit a legjobban, ezért kezdjük az élességi tesztekkel. Ebből kettő lesz, az elsőnél megnézzük majd a kép közepét, harmadát és szélét is, a másodiknál pedig kifejezetten a közepére koncentrálunk majd, és egy érdekes eredmény átvezet minket a következő tesztszakaszba.

A művelet során a gép Av módban volt, a célpont a kb. 2.5 méterre lévő falam. A rekeszértékek rendre 3.5 - 5.6 - 8 voltak. A teljes képmezős tesztképeket optikánként és rekeszértékenként ide kattintva nyithatod meg egy külön oldalon.

Íme a mintaképek közepéről származó kivágások:

Nos, ember legyen a talpán, aki ebben hatalmas különbségeket fedez fel. Komolyan, a nagy 50-es tesztben sokkal könnyebb dolgunk volt, mert ott jelentős eltérések voltak, itt meg igazából középen minden optika igen éles már nyitva is. A képek hosszas nézegetése után az alábbi erősorrend állítható fel, hajszálnyi eltérésekkel: Jupiter, Takumar, Zeiss, Nikon, Minolta, Canon, Olympus, Pentax, Fuji

9
Jupiter
8
Takumar
7
Zeiss
6
Nikon
5
Minolta
4
Canon
3
Olympus
2
Pentax
1
Fuji

Lássuk most a harmadokból származó képeket:

Kérem tisztelettel, a helyzet itt is érdekes. A Jupiter itt is élesebb picit a többieknél, kivéve a Nikont. A különbségek fokozódnak, ám még mindig igen haloványak! A sorrend: Nikon, Jupiter, Canon, Minolta, Takumar, Zeiss, Olympus, Fuji, Pentax

9
Nikon
8
Jupiter
7
Canon
6
Minolta
5
Takumar
4
Zeiss
3
Olympus
2
Fuji
1
Pentax

Nézzük végül a képsarkokat, hátha itt jobban látszik valami:

A Jupiter itt is erős, így a sorrend vele kezdődik: Jupiter, Minolta, Canon, Zeiss, Takumar, Nikon, Fuji, Pentax, Olympus.

9
Jupiter
8
Minolta
7
Canon
6
Zeiss
5
Takumar
4
Nikon
3
Fuji
2
Pentax
1
Olympus

Kissé meglepő. “Száraz” körülmények között olybá tűnik, hogy a Jupiter mégiscsak elveri a Zeisset? A tanítvány túlnövi a mesterét? Anakin Skywalker legyőzi Obi-Wan Kenobit?

Nézzük még egy élesség-sorozatot, itt praktikusan a háttérvilágításos falevél erezetének esetét szimuláltam. Az összes képet nagyban felesleges lenne mutatnom, mert mindegyik tesztábra ilyen:

(Azért a miniatúrákat tartsd észben, a következő részben nagyon fontos lesz a Jupiter esete).

Ha a képközepeket nézzük, az ezt az egyhangúságot mutatja:

Magyarul: igazából mindegyik optika igen éles, inkább a két kevésbé éleset könnyű kiszúrni (a Pentaxot és a Fujit). Ami érdekes, az a Jupiter kontrasztvesztése, és emiatt a rajzolat romlása, így ebben a sorban az utolsó helyre kerül, és ez fontos lesz a következő szekcióban is. A végleges sorrend itt: Takumar, Zeiss, Canon, Minolta, Nikon, Olympus, Fuji, Pentax, Jupiter.

9
Takumar
8
Zeiss
7
Canon
6
Minolta
5
Nikon
4
Olympus
3
Fuji
2
Pentax
1
Jupiter


Szembefények, becsillanás és kontraszt

Ez a tesztsorozat legnehezebben mérhető része, mert mesterségesen nehéz például a Naphoz hasonló fényforrást és annak becsillanásait előteremteni. Azért tettem egy próbát, két sorozatban először a kb. 2 méterre lévő tárgy mögött 1 méterrel elhelyezett, a képmező harmadába eső fényforrást láthatsz, a sorozatok pedig letakart fénnyel kezdődnek, hogy megnézhesd azt is, melyik optika “honnan indult”. A teljes képmezős tesztképeket ide kattintva tudod új ablakban listázni (f/3.5 - 3.5 - 5.6 - 8).

Azért az ragyogóan látszik, hogy a két régebbi, igen hasonló optikai séma (A Zeiss és a Jupiter) nem muzsikál valami fényesen. Pedig a Zeissről ugye az a hír járja, hogy jobban bírja az ellenfényt... A tesztsor alapján a meglepetés-erősorrend itt a következő: Fuji, Pentax, Olympus, Takumar, Nikon, Zeiss, Jupiter, Canon, Minolta

9
Fuji
8
Pentax
7
Olympus
6
Takumar
5
Nikon
4
Zeiss
3
Jupiter
2
Canon
1
Minolta

Most nézzünk egy kicsit gonoszabb tesztet: sötét háttér előtt simán szembe lettek világítva az objektívek. A rekeszsorrend itt is 3.5 - 5.6 - 8. A teljes képmezős tesztképeket ide kattintva tudod új ablakban listázni.

Ezt a tesztet Pentax, Fuji, Olympus, Takumar, Nikon, Zeiss, Jupiter, Canon, Minolta sorrend jellemezte. Érdekes, hogy az amúgy gyengébb rajzolattal rendelkező Fuji és Pentax optikák, az ellenfényes akadályokat sokkal kevesebb becsillanással veszik.

9
Pentax
8
Fuji
7
Olympus
6
Takumar
5
Nikon
4
Zeiss
3
Jupiter
2
Canon
1
Minolta

Itt visszautalnék az élesség mérés szekcióban a második sorozatra. A falevél sötét háttere felett egy ablak volt, ami bár nem esett a képmezőbe, a tesztfelvételeken hatalmas világos foltot csinált a Jupiter sorozatában a képmező közepére. Ezek azok a körülmények, amiket nehéz lenne utánozni, és itt is véletlenül merültek fel (szerencsére). Ebből látszik, hogy mekkora a gyakorlati különbség eredeti és másolat között, vagyis hogy az orosz cuccok mennyivel rosszabbul viselik az előnytelen (szembefényes) környezeteket.



Saroksötétedés

Ebben a tesztsorozatban centeres fénymérést alkalmaztam, hogy a kép közepe kb. állandó fényességű legyen és jobban érzékelhesd az egyes optikák saroksötétedésre való hajlamosságát.

A tesztképek itt is a szokásos sorrendet követik, ide kattintva nyithatod meg őket új lapon.

A sorrend a legkevésbé sötétedőtől a legjobban sötétedőig pedig: Nikon, Fuji, Takumar, Jupiter, Zeiss, Canon, Olympus, Pentax, Minolta

9
Nikon
8
Fuji
7
Takumar
6
Jupiter
5
Zeiss
4
Canon
3
Olympus
2
Pentax
1
Minolta

Mivel rekeszelésre mindegyik optika folyamatosan és erősen javul, így ez nem szólt bele az erősorrendbe, inkább a 3.5-ös nyitott rekeszen látott sötétedés volt a mérvadó.

Azt persze tudnod kell, hogy szinte minden optikának van saroksötétedése, a vintage daraboknak általában erősebb is. A vicc az egészben az, hogy ez portréobjektíveknél többnyire kifejezetten jól jön, mert kis mértékben kiemeli a témát. Mondhatnám úgy is: ha nincs, akkor tesz az ember a képre egy kis vignettálást.



Kromatikus aberráció

Bár a viszonylag kis induló fényerő miatt egyik optikánál sem kritikus a CA kérdése, azért felvettem erre is egy tesztsort. Próbáltam házi körülmények között szimulálni a színleválást a teljes képmezőn, így szépen keresztbe kígyózik a gyűrt alumínium csík (szokásos sorrendben a teljes képek nagyban és új ablakban ide kattintva).

És a kivágások 1:1-ben, először a képmező közepéről:

Aztán a képmező széléről:

Itt elég nehéz lenne sorrendet felállítani, ugyanis gyakorlatilag mindegyik objektív produkált hasonló mértékű kromatikus aberrációt. Éppen azért veszem egy kalap alá a képközepi és a képszéli sorozatot, mert középen szinte azonos az eredmény.

Ha a teljes képet nézzük, akkor (a legkevésbé aberrálótól a legerősebben aberrálóig): Takumar, Minolta, Canon, Olympus, Zeiss, Pentax, Nikon, Fuji, Jupiter.

9
Takumar
8
Minolta
7
Canon
6
Olympus
5
Zeiss
4
Pentax
3
Nikon
2
Fuji
1
Jupiter

Hangsúlyozom: minimálisak az eltérések, plusz azt se feledd el, hogy valós körülmények között találkozhatsz olyan CA jelenségekkel, amiket házi körülmények között nem tudtam szimulálni.



Pontszerű fényforrások kezelése

Ezt a témakört azért tettem be, mert sokan kérdezitek, hogy asztrózni melyik a legjobb, a sarkokban is a legjobb pontszerű fényforrás-leképezéssel operáló 135mm-es optika.

A kérdés eldöntéséhez egy 4K-s monitoron létrehoztam egy fekete képet 4x4 pixeles fehér, éles határvonalú foltokkal. Ebből mutatom a képközepek és a képsarkok teljesítményét:

Az eltérések egészen apróak. Ha pontozni akarunk, a három legjobb a Minolta, a Canon és a Nikon, utána a Jupiter és a Takumar, majd a Fuji, a Zeiss és végül a Pentax. Nagyban mindenki böngészheti a fenti ábrát, 1:1 arány, 400x400px kivágások.

9
Minolta
8
Canon
7
Nikon
6
Jupiter
5
Takumar
4
Fuji
3
Zeiss
2
Pentax
1
Olympus

Itt kell beiktatnunk egy rövid kitérőt, egy afféle hotspot-spotot, ugyanis e tesztsornál derült ki az orosz konstrukció egy másik keveset emlegetett hiányossága, a hotspotolás. (Valójában persze e hotspotot az élesség teszt második soránál is kiválóan megfigyelhetted már.)

A hotspot-jelenséget többnyire régi makró optikáknál lehet megfigyelni. Lényege, hogy az utolsó lencsetag és a szenzor fényes felülete visszatükröződéseket hoz létre, amik végül a képmező közepén létrejövő fényes, kontraszttalanabb területet eredményeznek. Ez régen azért nem lépett fel, mert a film felszíne nem olyan fényes, mint a digitális szenzorok előtt lévő szűrők felülete. Szenzora válogatja, mennyire jelentkezik, de sok kiváló régi makró optikát érint a probléma.

Az összes tesztalany közül egyedül a Jupiter csinált mutatós hotspotot úgy, hogy egyébként a sötét szobában a sötét monitorra nézett, tehát még csak becsillannia sem volt minek. A képmező közepén levő fényes felület a hátsó lencsetag és a szenzor visszatükröződése. A teljes képmezős tesztképek ide kattintva böngészheted új lapon.

5
Takumar
5
Minolta
5
Canon
5
Olympus
5
Zeiss
5
Pentax
5
Nikon
5
Fuji
1
Jupiter

Ennek megfelelően itt mindenki kapott egy átlagos 5-öst, a Jupiter meg egy 1-est.



Bokeh

A bokehra természetesen nem fogok pontszámokat adni, hiszen ez értelmetlen lenne. A tesztképeken a 4 méterre levő LED-es fényforrásokat 1,5m-re állított fókusztávval fotóztam, így nézhetitek meg a bokeh-karikák jellegét (amik egyébként igen hasonlóak mindegyiknél). A teljes képmezős tesztképekért kattints ide.

Persze a bokeh nem csak karikákból áll. Az általános háttérmosás általában nagyban függ a háttér jellegétől (homogénebb háttért minden optika szebben mos, mint részletezettet). Ezt csak azért említem, mert gyakori kérdés felém, hogy elég erős lesz-e a 3.5-ös fényerő a háttér mosásához portréknál? A válasz természetesen az, hogy kistelék esetében ez már bőven elégséges. Természetesen fullframe szenzorokon azonos képkivágás eléréséhez közelebb állhatunk a céltárgyhoz, így közelebbre fókuszálva a háttérmosás is erősödik. Erről ebben a cikkemben olvashatsz részletesebben.



Mechanikai felépítés

Kezdjük a dolgot a fókuszokkal.

Akármekkora legenda is a Zeiss, azt mindenki tudja róla, hogy mechanikailag igen problémás, és ez alól a fókusza sem kivétel. Könnyen kiszárad a zsírozása, a fókuszút igen hosszú, emellett nagyon sérülékeny (felépítéséből fakadóan érzékeny az ütődésekre), ezért nagyon kevés olyan darabot láttam eddig, amire azt mondtam volna, hogy ez 100% élmény csavargatás közben.

A Jupiterrel hasonló a gond, bár a felépítése teljesen eltérő. Az oroszos “kilátszik a menet” és “mindenhol zsíros” jellemzők ezt az optikát sem kerülik el. Meg lehet persze kenni kulturáltan is, de a tény tény marad: mechanikailag a kanyarban sincsen egy japán megoldáshoz képest.

Itt lépnek színre további tesztalanyaink: a teszt összes többi darabja japán gyártás, és nagyságrenddel jobbak mechanikailag, mint a német és az orosz “bajnok”. Nagyon nehéz lenne erősorrendet felállítani, de ha muszáj, akkor a sort - nem meglepő módon - a Takumar vezeti: Takumar, Nikon, Pentax, Olympus, Minolta, Canon, Fuji, Zeiss, Jupiter.

9
Takumar
8
Nikon
7
Pentax
6
Olympus
5
Minolta
4
Canon
3
Fuji
2
Zeiss
1
Jupiter

Még egyszer kihangsúlyozom: a japán darabok között alig van eltérés, mindegyiknek könnyen és szépen jár a fókusza, ha kaptak megfelelő gondoskodást és karbantartást.

Folytassuk a rekesszel

A Jupiternek felépítéséből adódóan mechanikai baja nem nagyon lehet, hiszen a sorban az egyetlen presetes darab, ami azt jelenti, hogy a rekeszgyűrű forgatása közvetlenül átviszi az erőt a lamellákra, tehát nincsen rugóhiba meg letapadás. Az viszont szinte borítékolható, az a fent említett oroszos felépítés miatt a blendelamellák zsírosodni fognak. Ez komoly baj, mert a kenőanyag idővel felpárologhat a két szomszédos lencsefelületre, és lágyíthatja a képet.

A Zeiss messze a legproblémásabb blendeügyileg. Gyakorlatilag típushibának tekinthető, hogy a fókuszrendszerből a lamellákra párolgó olaj miatt a blendelamellák összetapadnak, és ha sokáig tároljuk nyitott állapotban őket, akkor nem nyílnak ki többet. Jöhet a macerás bontás és tisztítás. E jelenségről te is könnyen meggyőződhetsz, hiszen rengeteg Sonnart árulnak “letapadt blende hibával”.

A japánoknál sok okunk a panaszra ismét csak nem lehet. A másik hét optika sokkal finomabb szerkezet és jellemző, hogy a teszt előtt egyiket sem kellett komolyabban szerelni, blendehiba sehol sem volt. Így a sorrend itt is hasonló a fókuszhoz, csak a Jupiter előzi meg a Zeisst: Takumar, Nikon, Pentax, Olympus, Minolta, Canon, Fuji, Jupiter, Zeiss.

9
Takumar
8
Nikon
7
Pentax
6
Olympus
5
Minolta
4
Canon
3
Fuji
2
Jupiter
1
Zeiss


Szerviztapasztalatok

Elnézést, de ez a szekció kevésbé lesz izgalmas, mert nincs hozzá képanyag. Hinnetek kell a tapasztalataimnak.

A fókuszos részénél már kitértem egy-egy szerkezet problémáira, most pedig ideje pontozni a szerelhetőséget is, vagyis azt, mennyire macerás foglalkozni a versenyzőinkkel, ha karbantartásra szorulnak. Ez fontos információ lehet, ha hibás példányt vadászol olcsón, és magad akarod rendbe tenni vagy elküldöd a szerelőműhelybe.

Habár a Zeiss Sonnarja problémás tud lenni, a rekeszét leszámítva könnyen bontható és tisztítható. Gond egyedül csak a blendénél van, mert azt sikerült elég idegőrlő módon összeállítani a németeknek. Ha darabokban kapok javítani egy Sonnart, majdnem biztos, hogy a rekesz összerakásánál akadt el a bátor versenyző.

A Jupiter a maga oroszos megoldása miatt kicsit nehezebben szerelhető, és ennek leginkább az az oka, hogy ha az ember kioldja a hátsó rögzítő gyűrűt és kiveszi az optika/rekesz blokkot, onnantól mind ez, mind pedig a fókuszblokk csupa zsír mindenhol. Vagyis tetőtől talpig koszos leszel, mielőtt még bármit csináltál volna vele. Emellett általános tapasztalat, hogy az orosz csavarok a gyengébb minőség okán hajlamosabbak törni.

A japán optikák egy teljesen más világ, trükkök persze itt is vannak. A Takumar elöről bontható, de a front ház elemet nagyon mélyen fogja három kis csavar, amit általában kevés csavarrögzítővel is megspékeltek, ezért néha elég macerás szétszedni. Ha viszont az első tubus szétjött, már szépen bontható.

A Pentaxban a több lencsetag miatt macerásabb az optikai emelek tisztítása: több lefogó gyűrű, több szóba jöhető lencsefelület, így hosszabb tisztítási idő. Egyébként maga a szerkezet egy álom.

!

Az Olympus is könnyen szervizelhető, elöről és hátulról is bontható. A hátsó optikai tubus leghátsó felén van viszont egy beragasztott “fényfogó” elem (aminek keresztmetszete nem teljesen kör alakú), és ezt ki kell onnan bontani, ha a hátsó lencsetagot ki akarod venni. Ez a legkevésbé sem praktikus, és kifejezetten furcsa megoldás egy japán gyártótól.

A Minolta is könnyű falatnak bizonyult. Mind a fókusza, mind a rekesze, mind pedig az üvegei könnyen hozzáférhetőek, öröm szerelni.

A Canon kizárólag az nFD bajonett miatt kaphat fekete pontot, ugyanis messze ez a legbonyolultabb vintage csatlakozás, amivel találkozhatsz. Először is alapállapotban ugye nem is rekeszel az objektív, hiszen a teljes bajonett és annak mechanikája el van forgatva a házhoz képest. Ha gépre (vagy adapterre) teszed, akkor forog a helyére minden, de szerelned úgy kell, hogy a rekeszvezérlés egyáltalán nem a működésnek megfelelő pozícióban van. Ezért ez sokszor elég macerás, kezdőknek nem is nagyon ajánlott a bontása.


[X] hirdetés

A Nikon és a Fuji is kifejezetten könnyen bonthatóak, egyszerűen szerelhető szerkezetek. A Nikonnak egyedül azt az utálatos, és literszámra használt fehér csavarrögzítőt lehet felírni negatívumként, amivel ebben az időszakban előszeretettel “kezelték” az objektívjeiket. Néha a legtöbb idő azzal megy el javításnál, hogy a bajonett 5 csavarját valahogyan kiszabadítsd.

Ha sorrendet kell tehát felállítani szervizelés kérdésében, az valahogy így nézne ki, a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig: Fuji, Minolta, Pentax, Nikon, Olympus, Jupiter, Takumar, Zeiss, Canon

9
Fuji
8
Minolta
7
Pentax
6
Nikon
5
Olympus
4
Jupiter
3
Takumar
2
Zeiss
1
Canon

Ha valami gondod akadt vagy nem akarsz te foglalkozni a karbantartással, keress bátran a szerelőműhelyben.



Summa summarum

Lássuk a végső eredményeket!

Hogyan jött össze a sorrend? Megszámoltam, melyik optika hány első, második, harmadik, stb. helyezést kapott, így 1 és 9 közötti pontszámok adódtak össze. Ebből kijöttek az összesített pontok. Minden tesztnél egész pontszámot kaptak az objektívek, így sem a részeredmények, sem a végső számok nem abszolút különbséget tükröznek (kvázi szét van húzva a pontozás, az egyértelműség kedvéért).

97
Takumar
89
Nikon
75
Minolta
75
Canon
73
Fuji
73
Pentax
71
Olympus
69
Zeiss
65
Jupiter

Önmagában csak az élesség kevésbé választja el egymástól ezeket az optikákat, mivel ebben a tekintetben eleve igen aprók az eltérések köztük, és összességében mindegyikről elmondható, hogy nagyon jó a rajzolatuk.

Ha idáig elolvastad a tesztet, nyilván azt is sejted már, hogy itt számtalan szempont érvényesült. Túllépve a “melyik a legélesebb” szokásos érvein láthattál gyakorlati használati és szerviztapasztalatokat, emellett magát a képminőséget is több szempontból vetettem össze.

Meglepődtél? Én is!

Az van ugyanis, hogy a piaci áraknak ehhez a sorrendhez igen kevés közük van. E sorból messze a legdrágább, jellemzően 25-40.000 forint között árazott példány a Zeiss Sonnar, aminek nem csak idehaza, de eBayen is elszabadult az ára az utóbbi években. Csakhogy sok vele kapcsolatos legenda a jó PR-nak köszönhető, mechanikailag meg aztán távolról sem a legjobb.

Azt ugye tudod, hogy egy optika árát soha nem (csak) az abszolút értéken vett képminősége határozza meg? A képlethez a képminőség mellett hozzátartozik még a ritkaság, az adaptálhatóság és természetesen az aktuális hype is. Mindezeket összeszorozva, elosztva, deriválva majd konvergálva jön ki, mennyit is ér éppen a piacon egy objektív típus.

A legnagyobb meglepetés a messze alulértékelt, jellemzően 15-25.000 forintért kapható Takumar, ami - mindent egybevetve - a teszt best buy győztese lett. Ha sorra végignézed a képminőségével kapcsolatos teszteket, azt látod, hogy hajszálnyi különbségek vannak közte, illetve a Zeiss és a Jupiter között, mechanikailag azonban kategóriákkal múlja felül őket. Ugyanez igaz a Nikonra és a Canonra is.

Ehhez a képhez kifejezetten érdekes adalék, hogy külföldi csoportokban mostanában odavannak a Pentaxért, aminek ára is jellemzően 20-30.000 forint, tehát jóval több, mint a tizenezer forintért beszerezhető versenytársak. Bár valóban nagyon jó építési minőségű, kicsi és jól kezelhető optika, képminőségben nem a best.

Általában véve igaz, hogy a Fuji és a Pentax maradnak le leginkább rajzolat tekintetében, de a többi hét optika között nagyon kicsik az eltérések. A Jupiter persze hamar elesik ellenfényes környezetben, de ha jók a körülmények, a való életben... hát mit is mondjak... alig lesz különbség képminőségben. Annyi legalábbis biztosan nem, mint amekkora szórást ezen optikák árai mutatnak.

Mi mással zárhatnám a cikket, mint azzal az általános tanáccsal, hogy sose feledd: a felszerelés mindig csak eszközök sokasága marad. Bár hozzásegíthetnek téged jobb minőségű képek készítéséhez és kiszélesíthetik a kreativitásod horizontját, soha nem pótolhatják a szépérzékedet, a jó kompozíciót és az egyéni ötleteket.

Ha vannak hasonló tapasztalataid, várunk téged a Vintage Pub csoportban, ahol megoszthatod a közösség tagjaival.

Amennyiben javításra váró objektíved van, keress bátran a blog szervizműhelyében, ahol minden ügyes-bajos dologra találunk megoldást.

Köszönöm, hogy végig bújtad velem ezt az anyagot. A kistelék kísérjenek minket utunkon!

Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:




Közösködünk?

Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:


Ezek a típustesztek is tetszeni fognak:


Megmutatom a reumám: Schneider-Kreuznach Reomar 45mm f/2.8 adaptálás és teszt

Zoom nem csak középformátumra: SMC Pentax-A 645 80-160mm

Feljelentés ismeretlen tettes ellen: APO-Sonnar 2/135

A Nikonos Helios esete (81H ügyek)

Tetős teszt: S-M-C Takumar 6*7 4/300

Valószínűleg a legolcsóbb nagylátó GFX-re: Super Paragon 2.8/35 teszt

Házi palacsinta: Canon 40mm f/1.9 építés és teszt

Kerekecske-gombocska: Canon nFD 2.8/15 Fisheye teszt

Neked is lehet egy LOMO tripleted

A legjobb vintage zoom? Canon nFD 80-200mm f/4L teszt

In memoriam Vivitar T4

Dream Lens: Canon 50mm f/0.95 LTM (RF) szerviz és teszt

SMC Pentax 24mm f/2.8 gyorsteszt

Tourist dessert: SMC Pentax-M 2.8/40 pancake teszt

Vázsapkányi öröm: Funleader 18mm f/8 kupakobjektív teszt

Aranyközép: Super-Takumar 2.5/135 gyorsteszt

9 Pentax optika, amitől dobsz egy hátast

DKL kisokos és Schneider-Kreuznach Retina-Tele-Xenar 4/135mm teszt

Mítoszdöntögető 3.5/135mm-es teszt

A manuál jelene: Irix 45mm f/1.4 teszt

Egy jó orosz objektív: Zenitar-M 50mm f/1.7 teszt

Szupergyors középformátumú objektív házilag, fillérekből (Pentatar 1.8/120 P6)

Nyári kalandok a világ legkisebb tükörreflexes rendszerével: Pentax 110 teszt (digi/film)

Best buy? Tokina AT-X SD 80-200mm f/2.8 teszt

(Majdnem) rekorder: Soligor 135mm f/1.5 teszt

Az orosz portrészörnyeteg: Helios 40-2 1.5/85

101 tesztkép (és vélemény): Konica Hexanon 1.8/40

Tamron SP 180mm f/2.5 IF: legenda gyorsteszten

Éjjellátó napvilágon: Cyclop-M1 85mm f/1.2 gyorsteszt

Hispan 10 kedvenc objektívje

Veszélyeztetett faj: CZJ DDR Pancolar MC 80mm f/1.8 gyorsteszt

Régi adósság: Canon nFD 1.2/85L teszt

Fullframe apróság: Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Canon nFD 300mm f/2.8 L IF tisztítás és tesztképek

Carl Zeiss Planar 1.4/50 T* gyorsteszt

A keletnémetek büszkesége: CZJ Sonnar 2.8/200

Zeiss Sonnar 3.5/135 Zebra - Prémium portréoptika aprópénzért

Turista mód-ON: Vivitar Series 1 28-105mm f/2.8-3.8 gyalogteszt

Kistelés-portrés kalandok: Porst 1.8/135mm teszt

Cyclop vs. Helios 40-2

Teszten járt itt 2017 bombája: Zeiss Equatis 75mm f/0.75

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Canon FD 800mm f/5.6L - Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Drágaságom, ritkaságom: Biotar 75mm f/1.5 M42 teszt

Takumar, de melyik?

Távmérős esettanulmány: Jupiter 3 1.5/50

Öreg 50-es nem vén 50-es | vintage optikák tesztje

Nagyvárosi nagylátó: Fish-eye Takumar 17mm f/4 teszt

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönöm az optika-kölcsönt Illés Andrásnak, Timándi Gergelynek és Mándli Jánosnak. A hasznos tippekért és információkért hálás vagyok Pap Gyulának, Róka Zoltánnak és Rubi Mártonnak. A kész anyag áttekintését és kritikáit köszönöm Papp Dórának, Lampert Benedeknek és Tóth Gábor Szabolcsnak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak. Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III, GFX 50S II), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.

Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2024 (eredeti megjelenés: 2021. január 23., utolsó módosítás: 2021. január 25.)