hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              műhely
              frissességek

    hispan's photoblog   |   műhely   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Hazai vonatkozás:
MOM Budapest 1.7/35
vetítő építés és teszt

Nagyon ritkán esik szó hazai gyártású optikákról, ezért különösen nagy öröm a mai nap: egy MOM gyártmányú vetítőből fogunk használható objektívet építeni, és le is teszteljük.

Hacsak nem Duflexekről beszélünk, hazai fotós termékeket elvétve lát az ember a neten. Duflexet meg ugye ritkán találni a padláson, sajnos. Éppen ezért volt különös öröm nekem, hogy Marketplacen szembe jött egy MOM Budapest felirattal gravírozott apró optika. Bármi is legyen ez, tudtam, hogy kell nekem.



Pár szót a MOM-ról...

Mivel egyáltalán nem volt még szó a magyar optikai ipar meghatározó vállalatáról, itt a kiváló alkalom egy kis történelemhez!

A céget Süss Nándor alapította 1876-ban, és története során számtalan névváltozáson ment át. Az állam által felkarolt szervezet volt Állami Finommechanikai Tanműhely (1886), később pedig Süss Nándor-féle Precisio Mechanikai Intézet. A Csörsz utcában található, a cég történetét meghatározó területre 1905-ben költözött át a komplexum a Mozsár utcából. Feladata a tudományos élet és a kutatók ellátása volt igen precíz műszerekkel. Mivel a XX. századi fizika nagyjából arról szólt, hogy az egyre pontosabb elméleteket egyre agyafúrtabb kísérletekkel lehetett csak ellenőrizni, nagy szükség volt a hazai finommechanikai iparra.

Kevesen tudják, de az 1918-ban részvénytársasággá alakuló cég csak ekkoriban kezdte meg a saját üveglencsék gyártását (korábban azt német földről importálták). 1930-tól a cég fele-fele arányban a Zeiss és a honvédelmi tárca tulajdonába került. Ma is ismert nevét, a Magyar Optikai Műveket 1939-től vette fel, mivel ekkor már az optikai termékek voltak a meghatározók a vállalat profiljában.

Ha bárkinek lenne kétsége arról, hogy a háborúnál semmi sem pörgeti jobban a gazdaságot, akkor tanulságos adalék, hogy a világszínvonalú lencsegyártás ellenére a második világháború előtt a légvédelmi gránátokba készített késleltetős gyújtók értékesítéséből szerezte a MOM a legnagyobb profitját (német licensz, német vásárló, de volt szállítás Angliának is).

A világháborút viszonylagos sértetlenségben túlélő gyár a szocializmusban a tervgazdálkodás részeként, komoly megkötésekkel működött tovább, ennek ellenére is világszínvonalú termékekkel és ötletekkel. Ekkor vették át a Gamma Optikai Művek termelését is, és nekünk, fotósoknak innentől különösen érdekes a cég sztorija, mert megkezdődött a kisfilmes fényképezők gyártása. A Momikon sorozatból 1956-ig 3470 darabot készítettek, majd utána jött a Mometta sorozat harmincezernél is több legyártott példánnyal. Az 1966-ig gyártott Fotoboxból is rengeteg készült. Szomorú, hogy a keletnémet és orosz gyártók javára ezt az iparágat 1966-ban központi utasításra leállították.

A teret hódító digitális érával a cég az 1980-as években annak ellenére sem tudta már felvenni a lépést, hogy korábban bekapcsolódtak a számítógépes iparba és az adathordozók gyártásába. A rendszerváltás környékén a privatizációs fazékból a vállalatot több kisebb rt és kft formájában merték ki a jó helyen jókor levők tányérjaira. A cég hivatalosan 1996-ban szűnt meg, eladósodva, jogutód nélkül.

Egyik utolsó és legszomorúbb mozzanata volt, amikor 1996-ban a maradék gyárépületeket is lebontották a Csörsz utcában. A helyiek körében azóta is fogalom a "MOM", no nem a pláza miatt, hanem mert az azonos néven ma is üzemelő kulturális központban korosztályom számtalan tagja lépett fel a környékről mindenféle általános iskolás néptánci és egyéb műsorok keretében. Itt vesztettem el az egyik kedvenc matchboxomat, itt harapta meg az egyik osztálytársam orrát egy kutya, plusz kevesen tudják, de innen pár méterre még egy alig felfedezhető izraelita temető is megbújik.



MOM Budapest 1.7/35

A pár ezer forintért beszerzett kincs a felirat szerint a Magyar Optikai Művekben készült Budapesten, fényereje f/1.7, gyújtótávolsága pedig 35mm. Ez persze túl szép lenne, hogy igaz legyen, és a kézhez kapott üveg méreteiből azonnal látszott, hogy a jó fényerő/gyutáv kombinációhoz igen kis lefedett képkör fog tartozni (a gyújtótávolság, a képszög és a tényleges lefedettség viszonyáról ebben a korábbi anyagban olvashatsz részletesen).

A lencserendszer hátulról bontható, összesen 4 elemet tartalmaz 3 blokkban (az első páros ragasztott). A hátsó, kicsavarható blokkban van a két hátsó lencsetag. Rekesz természetesen nincsen benne.

A netes kutakodások során kideríthető további infók konvergálnak a nullához, sőt gyakorlatilag el is érik azt, mert tényleg semmit sem lehet feltúrni a típusról online. Így amit ránézésre meg lehet állapítani, hogy ez az apró kis csoda vetített valami kis formátumú filmet vagy képet, a menetes kialakítású házból pedig talán lehetne következtetni arra, milyen eszközben használták eredetileg (ha tudod, kérlek, írd meg a komment szekcióban).


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

Nevezzük tehát vetítőoptikának őt is, mint annyi elődjét a blogon. Apropó vetítőzés és elődök, ha eddig még nem olvastál hasonlóról, az előző részek tartalmából:

De mi az a vetítőzés? Tulajdonképpen nem más, mint régi vagy új vetítőgépek (diavetítők, filmvetítők) objektívjeit digitális gépekre adaptáljuk, ellátjuk őket a fókuszáláshoz szükséges mechanikával, és reméljük a legjobbakat.
Mielőtt belevágunk a dologba, az előző részek tartalmából: a "vetítőzés" lassan 3 év kezdődött nálam, az első átépített objektív egy 16KP 1.2/50-es volt, mely a keresztségben a Pöcsi nevet kapta. Őt követte a kistestvére, Töcsi, vagyis a 16KP 1.2/35. A dolgok ezt követően még komolyabbra fordultak, és érkezett Meometar, vagyis a Meopta Meostigmat 1/50-es átépítése. Később konszolidáltabb vizekre eveztünk, és műhely- valamint tesztpadra került a Pentacon AV 2.8/80-as, majd annak két nagyobb tesója, az AV 2.8/100 és az AV 2.8/150-es is. Bubis vonalon maradva itt van nekünk a Triplet 5M, avagy az "oroszok trioplanja". A nehézfiúk közül a 35KP 140mm f/1.8 és az OKP (35KP) 1-100-1 1.8/100 képviselteti magát, az extrém megoldások sorából pedig itt van a Delft Rayxar 50mm f/0.75-ös röntgenobjektívje. Ha igazán penge rajzolatú portrévetítőre vágysz, érdemes megnézned a Leitz Colorplan 90mm f/2.5 vagy a Leitz Hektor 85mm f/2.5 adaptálásáról szóló cikket is. Különleges darab a hazai gyártmányú MOM Budapest 1.7/35, erről is találhatsz egy anyagot. A vetítőknek elég speciális képalkotási tulajdonságaik vannak, ezek utómunkázásáról ide kattintva olvashatsz egy anyagot.

Ma az fog történni, hogy ebből a ritka és szívemnek kedves optikából valódi objektívet építünk, vagyis kap fókuszmechanikát és megnézzük, milyen rendszerekre lehet adaptálni. Ezt követi természetesen a terepteszt, hogy azt is megmutassam, mire jó a gyakorlatban.



Építés

A hazai építőipar fellendülését meglovagolva mi is építünk ma valamit. Hogy mi kell majd a művelethez, arról nemsokára, először jöjjenek az első ötletelések.

A MOM Budapest 1.7/35-öst a szenzor elé fogva szabad kézzel is megállapítható, hogy ez mirrorless buli lesz, mert kb. 10mm-re kell lennie a hátsó lencsetagnak a fényérzékeny felülettől ahhoz, hogy végtelenben is éles képet kapjunk. Ezen kívül azonnal beigazolódik a korábbi sejtés is: a fullframe szenzort alig fedi le, de még az APS-C-t sem teljesen.

Ez persze ne szegje kedvünket. Ettől még lehet érdekes új játékunk. És az is lesz!

Az átalakításhoz kelleni fog majd:

Nem lesz bonyolult a dolog, kezdők is belevághatnak. Biztonsági figyelmeztetés: ha beleejted a gépedbe az optikát, végigkarcolod vele a szenzorodat, letöröd vele a záradat, az maximálisan kellemetlen tud lenni. Szóval óvatosan az ilyesmivel.

Első lépésként gondoskodni fogunk róla, hogy az optikának minél kisebb része lógjon bele a gépbe. Itt van némi mozgásterünk, mert a fém tokozás hátul kb. 6mm-en tovább nyúlik az utolsó üveg tagon, és számunkra teljesen felesleges.

Szedd szét az optikát, vedd ki belőle az üvegeket, majd a hátsó blokkot csavard vissza és az egészet mard le addig, amíg még a hátsó blokk behajtásához szükséges szerszámhelyekből marad valami. Nyertél kb. 5mm-t.

Mivel a vetítőobjektíveket nem fotózásra tervezték, így néha fura útvonalakon terelik a fényt, plusz a szenzor is tükröz, így érdemes a frissen fényesre mart fém felületeket matt feketére visszafesteni, hogy véletlenül se tükrözzön odabent feleslegesen semmi.

Az optikánk belseje az építés után is szétszedhető lesz, így ha az üveg tagok koszosak, azt akár most, akár később is tudod majd orvosolni.

Ha kész az optika háza, csavarj össze egy standard M42-NEX adaptert egy M42-M42 17-31-es helikoiddal. Ez fogja majd befogadni a vetítő eredeti külsejét.

Keverj ki egy kevés epoxyt és a 40,5mm-es menettel rendelkező fém napellenzőt ragaszd bele az M42 helikoid elejébe (dolgozhatsz direkt 42mm-es napellenzővel is, de ez nem standard méret, és sokkal drágábban adják, mint a célra tökéletesen megfelelő 40,5mm-es változatot).

Ha ez kész, tedd a gépedre az adapterrel együtt a mechanikát, és addig engedd bele finoman a vetítőoptikát, míg el nem éred a végtelen fókuszt. Most, hogy megállapítottad a végtelen pozícióját, vágj le egy akkora alátétet, ami ezt a távolságot garantálja majd a mechanikád és a vetítőd között.

Ez a gyűrű természetesen csak a szenzortól vett helyes távolságot fogja beállítani, ezért kell még egy további is, ami pedig a vetítő eredeti háza és a mechanika belseje közé kerül. A következő képen ezt a második gyűrűt már az elsőbe illesztve láthatod.

Ha újra tesztelted és minden stimmel, jöhet a további ragasztó, és a vetítőt a gyűrűkkel együtt rögzítsd a mechanikába. Ha pontosan dolgoztál, a vetített képkör éppen a szenzor közepére kerül, így a képsík is hibátlan lesz. Száradás közben többször ellenőrizheted, minden rendben van-e.

A kész optika kicsi, könnyű, és alig várja az ember, hogy kipróbálja.

Természetesen a helikoidról később lecsavarhatod az M42 adaptert, és ha más típusú csatlakozást teszel rá, aminek a bázistávolsága egyébként megegyezik vagy kisebb, akkor az objektíved hibátlanul fog menni más MILC gépeken is. Például Sony NEX (18mm) helyett Fujifilm X (17,7mm), Nikon Z (16mm) vagy Nikon-1 (17mm) bajonetten is működni fog standard M42 adapterekkel. Ha a végtelen távolságon kicsivel túlhoztad az optikát (a fókusz túlfut a végtelen ponton), akkor a túlfutástól függően működhet az optika standard M42 adapterrel Canon RF (20mm) vagy M4/3 vázakon (19,25mm) is.

Száradás után indulhat a játék, máris mutatom az első eredményeket.



Tesztképek és élmény

Íme az első három felvétel, vagyis a tesztpéldány hosszú évek után új szerepben újra életre kel:

Ezek fullframe szenzoron készültek (A7III), és kiválóan látható, hogy nem nagyon fedi le azt a vetített kép. Ellenben a típusnak pont itt jön a rejtette csavarja (képletesen és szó szerint is).

Fullframe szenzoron ugyanis szinte teljes "gömböd" van, a "gömbök" széle felé pedig csodálatos és folyamatosan erősödő csavarás figyelhető meg. Magyarul: új kreatív dimenziót használhatsz ki; teljes csavarást tökéletes kör alakban! A vetített képkör átmérője a közelpont felé haladva egyébként némiképpen növekszik.

Apropó közelpont: még a 17-31mm-es, átlagos fókuszúttal rendelkező helikoiddal is végtelentől 15cm-ig lehet fókuszálni (15cm a szenzortól, 5cm az optika elejétől a legkisebb beállítható tárgytávolság). Ez tehát egyben egy makró optika is, jóllehet elég nagy kihívás vele dolgozni, mert a nagy fényerő és a rekesz hiánya miatt az éles tartomány igen apró.

Íme pár tesztkép közelre és nagyon közelre:

Külön napellenző ide vagy oda, az optika, mint általában a vetítők, természetesen nagyon érzékeny a becsillanásokra. Művészet vagy sem, de a flarek ebben az apró lencserendszerben hihetetlenül szép mintázatot hoznak létre:

Ki kell emelnem a rajzolatot és a kontrasztot. Meglepően jó mindkettő. Ha sikerül eltalálni a fókuszt, akkor az optika középen (és többnyire csak ott) elképesztően részletes képet ad:

Ugyanez igaz a színekre is: teltek, kontrasztosak, és a legtöbb vetítővel ellentétben nem kell drasztikusan húzogatni a csúszkákat utómunka során, hogy valami használható jöjjön ki a nyersanyagból. Mindezért valószínűleg a kék árnyalatban pompázó bevonat lehet a felelős.

!

Eddig a fullframe játék, most azonban átkerül az optika APS-C szenzorra és jöhet végre egy kis portrézás az A5100-assal.

Komponáláskor természetesen bele kell kalkulálnod, hogy a képek széle kisebb szenzorméreten is fekete lesz. Korábban írtam egy anyagot a vetítőoptikák nyerseinek képfeldolgozásáról, ebben találhatsz hasznos tippeket, ha kezelni akarod ezt a jelenséget (a legegyszerűbb persze az utólagos vágás, de nem mindig érdemes eltüntetni a széleket, különösen esti, sötét képeknél nem).

A végére kutyás kép:



Summa summarum

Azt nem mondom, hogy kezdj el keresni egy ilyen optikát, mert az igen kis vetített képkör miatt a felhasználási területe roppant korlátozott, de ha ráakadsz egyre párezer forintért, akkor az építés további költségeivel együtt is megérhet egy próbát, mert egyébként éles, kontrasztos, fényerős, és tud valamit, amit más objektívek nem: csavarós háttérrel együtt teljes karikát rajzol a fullframe szenzorodra. És persze mégiscsak magyar gyártmány, ami eleve különlegessé teszi.

Ha nem akarsz magad bajlódni az átépítéssel, a szerelőműhelyben bármikor kérhetsz segítséget ezzel kapcsolatban.


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



Hasznos tudást kaptál?

Legyél te is a vintage univerzum hőse! A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Viszont a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a régi objektívek megmentését és bemutatását célzó munkámat, hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a hősök között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László, Keserű Gergő, Keresztes László Péter, Somogyi László, Rácz András, Szántó Sándor, Zubán Gergely, Erhardt Balázs, Kovács Attila, Magyar Antal, Szabó József, Máté Gyula, Boros András, Vaszkun Gábor, Erhardt Balázs, Kirner Richard, Tímea Bokodi, Káposztás Viktória


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



További vetítőoptikás őrületek:


Hazai vonatkozás: MOM Budapest 1.7/35 vetítő építés és teszt

Nagyon ritkán esik szó hazai gyártású optikákról, ezért különösen nagy öröm a mai nap: egy MOM gyártmányú vetítőből fogunk használható objektívet építeni, és le is teszteljük. Tovább olvasom...

Leitz Hektor 85mm f/2.5 adaptálás és teszt

Kicsi, könnyű, penge éles, könnyen adaptálható és fullframe. Kell ennél több, ha egy vetítőobjektíről van szó? Tovább olvasom...

Leitz Colorplan 90mm f/2.5 adaptálás és teszt

Könnyen adaptálható portrémester, ami olcsó és éles. Kell ennél több, ha egy vetítőoptikáról beszélünk? Tovább olvasom...

Gyöngyszem keletről: OKP 1-100-1 1.8/100 vetítőoptika adaptálás és teszt

Ha azt mondom, hogy egy fullframenél is nagyobb lefedésű 1.8/100-as, kiválóan használható rajzolatú optikát hozok neked ma Oroszországból, hiszel nekem? Tovább olvasom...

Átlát a szitán: Rayxar 0.75/50 röntgenoptika adaptálás és teszt

Storytime: hogyan lett használható objektív egy brutálisan fényerős röntgenoptikából, hogyan törte szét majdnem a záramat, és van-e értelme ennek az egésznek már megint? Tovább olvasom...

Az orosz Trioplan: Triplet-5M 2.8/100 építés és teszt

Orosz barátaink nem lacafacáztak sokat a névadásnál: triplet lencserendszer? Legyen a neve Triplet! De hogyan lesz belőle igazi objektív és vannak-e szappanbuborékjai? Tovább olvasom...

Az óriásvetítő: 35KP 140mm f/1.8 építés és teszt

Nehézsúlyú bajnok a ringben: mit tud a fél kilónál is nehezebb 35KP 1.8/140-es orosz vetítő, és hogyan adaptálhatod akár tükrös, akár mirrorless rendszerekre? Tovább olvasom...

Bubicsászár: Pentacon AV 2.8/150 építés és teszt

Kötelező kör a kistesók után a Pentacon vetítő nagyágyújának, a 150mm-es változatnak is a megismerése. Adaptálás és teszt, rengeteg szappanbuborék-bokehkarikával. Tovább olvasom...

2in1 portré&makró vetítőobjektív körfénnyel: Pentacon AV 2.8/100 építés + teszt

Hogyan adaptáld tükrös vagy mirrorless vázadra a Pentacon 100mm-es vetítőjét, hogyan építs bele saját körvilágítást, és mire lesz mindez jó? Tovább olvasom...

Filléres buborékgyáros házilag: Pentacon AV 2.8/80 építése Canon EF-re

Készítsd el te is párezer forintból a “Trioplangyilkos” szappanbuborék-gyáros Pentacon AV 2.8/80-as vetítőobjektív Canonra vagy Nikonra alakítását. Tovább olvasom...

Okos megoldás kis szenzorra: KP16 1.2/35 „Töcsi” vetítőoptika (átalakítás + teszt)

Újabb vetítőobjektív épül: ezúttal egy 16KP 1.2/35 vetítőoptika átalakítása kerül terítékre. Sony E bajonettre fogunk dolgozni, és te is meg tudod csinálni otthon! Tovább olvasom...

Nehézsúlyú vetítőobjektív: Meometar 50mm f/1 E-mount

Meopta Meostigmat 1/50 átalakítás Sony E rendszerre, teszttel, házilag, neked! Tovább olvasom...

Vetítőoptika képalkotás pro-kontra

Lássuk a medvét: mivel nézel szembe, ha vetítőoptikát használsz? Tovább olvasom...

Vetítőoptikából valódi objektív (RO-109-1A)

Hatalmas fényerő egyedi képi világgal - házilag. Tovább olvasom...

További cikkek a tudásbázisban...

A cikk összeállításában és véleményezésében köszönöm Papp Dóra, Tóth Gábor Szabolcs, Benedek Lampertés Kóró Anna segítségét. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak. A borítókép eredetijének forrása.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2020 (eredeti megjelenés: 2020. március 5., utolsó módosítás: 2020. március 5.)