hispan's photoblog
site version 10.2.3.5


Hazai vonatkozás:
MOM Budapest 1.7/35
vetítő építés és teszt

Nagyon ritkán esik szó hazai gyártású optikákról, ezért különösen nagy öröm a mai nap:
egy MOM gyártmányú vetítőből fogunk használható objektívet építeni, és le is teszteljük.


2020. március 5. • Horváth Krisztián

Hacsak nem Duflexekről beszélünk, hazai fotós termékeket elvétve lát az ember a neten. Duflexet meg ugye ritkán találni a padláson, sajnos. Éppen ezért volt különös öröm nekem, hogy Marketplacen szembe jött egy MOM Budapest felirattal gravírozott apró optika. Bármi is legyen ez, tudtam, hogy kell nekem.

Ha a korábbi anyagokban nem olvastál még a Magyar Optikai Művekről, ebben a blokkban van lehetőséged rá.
Művelem magamat MOM ügyileg!
A céget Süss Nándor alapította 1876-ban, és története során számtalan névváltozáson ment át. Az állam által felkarolt szervezet volt Állami Finommechanikai Tanműhely (1886), később pedig Süss Nándor-féle Precisio Mechanikai Intézet. A Csörsz utcában található, a cég történetét meghatározó területre 1905-ben költözött át a komplexum a Mozsár utcából. Feladata a tudományos élet és a kutatók ellátása volt igen precíz műszerekkel. Mivel a XX. századi fizika nagyjából arról szólt, hogy az egyre pontosabb elméleteket egyre agyafúrtabb kísérletekkel lehetett csak ellenőrizni, nagy szükség volt a hazai finommechanikai iparra.
Kevesen tudják, de az 1918-ban részvénytársasággá alakuló cég csak ekkoriban kezdte meg a saját üveglencsék gyártását (korábban azt német földről importálták). 1930-tól a cég fele-fele arányban a Zeiss és a honvédelmi tárca tulajdonába került. Ma is ismert nevét, a Magyar Optikai Műveket 1939-től vette fel, mivel ekkor már az optikai termékek voltak a meghatározók a vállalat profiljában.
Ha bárkinek lenne kétsége arról, hogy a háborúnál semmi sem pörgeti jobban a gazdaságot, akkor tanulságos adalék, hogy a világszínvonalú lencsegyártás ellenére a második világháború előtt a légvédelmi gránátokba készített késleltetős gyújtók értékesítéséből szerezte a MOM a legnagyobb profitját (német licensz, német vásárló, de volt szállítás Angliának is). A világháborút viszonylagos sértetlenségben túlélő gyár a szocializmusban a tervgazdálkodás részeként, komoly megkötésekkel működött tovább, ennek ellenére is világszínvonalú termékekkel és ötletekkel. Ekkor vették át a Gamma Optikai Művek termelését is, és nekünk, fotósoknak innentől különösen érdekes a cég sztorija, mert megkezdődött a kisfilmes fényképezők gyártása. A Momikon sorozatból 1956-ig 3470 darabot készítettek, majd utána jött a Mometta sorozat harmincezernél is több legyártott példánnyal. Az 1966-ig gyártott Fotoboxból is rengeteg készült. Szomorú, hogy a keletnémet és orosz gyártók javára ezt az iparágat 1966-ban központi utasításra leállították.
A teret hódító digitális érával a cég az 1980-as években annak ellenére sem tudta már felvenni a lépést, hogy korábban bekapcsolódtak a számítógépes iparba és az adathordozók gyártásába. A rendszerváltás környékén a privatizációs fazékból a vállalatot több kisebb rt és kft formájában merték ki a jó helyen jókor levők tányérjaira. A cég hivatalosan 1996-ban szűnt meg, eladósodva, jogutód nélkül.
Egyik utolsó és legszomorúbb mozzanata volt, amikor 1996-ban a maradék gyárépületeket is lebontották a Csörsz utcában. A helyiek körében azóta is fogalom a "MOM", no nem a pláza miatt, hanem mert az azonos néven ma is üzemelő kulturális központban korosztályom számtalan tagja lépett fel a környékről mindenféle általános iskolás néptánci és egyéb műsorok keretében. Itt vesztettem el az egyik kedvenc matchboxomat, itt harapta meg az egyik osztálytársam orrát egy kutya, plusz kevesen tudják, de innen pár méterre még egy alig felfedezhető izraelita temető is megbújik.

MOM Budapest 1.7/35

A pár ezer forintért beszerzett kincs a felirat szerint a Magyar Optikai Művekben készült Budapesten, fényereje f/1.7, gyújtótávolsága pedig 35mm. Ez persze túl szép lenne, hogy igaz legyen, és a kézhez kapott üveg méreteiből azonnal látszott, hogy a jó fényerő/gyutáv kombinációhoz igen kis lefedett képkör fog tartozni (a gyújtótávolság, a képszög és a tényleges lefedettség viszonyáról ebben a korábbi anyagban olvashatsz részletesen).

A lencserendszer hátulról bontható, összesen 4 elemet tartalmaz 3 blokkban (az első páros ragasztott). A hátsó, kicsavarható blokkban van a két hátsó lencsetag. Rekesz természetesen nincsen benne.

A netes kutakodások során kideríthető további infók konvergálnak a nullához, sőt gyakorlatilag el is érik azt, mert tényleg semmit sem lehet feltúrni a típusról online. Így amit ránézésre meg lehet állapítani, hogy ez az apró kis csoda vetített valami kis formátumú filmet vagy képet, a menetes kialakítású házból pedig talán lehetne következtetni arra, milyen eszközben használták eredetileg (ha tudod, kérlek, írd meg a komment szekcióban).


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

Nevezzük tehát vetítőoptikának őt is, mint annyi elődjét a blogon. Apropó vetítőzés és elődök, ha eddig még nem olvastál hasonlóról, az előző részek tartalmából:

De mi az a vetítőzés?

Tulajdonképpen nem más, mint régi vagy új vetítőgépek (diavetítők, filmvetítők) objektívjeit digitális gépekre adaptáljuk, ellátjuk őket a fókuszáláshoz szükséges mechanikával, és reméljük a legjobbakat. Ebben a dobozban a gombra kattintva láthatod az eddigi projekteket (cikkek vagy tesztalbumok) képi világuk szerint csoportosítva (jelezve azt is, kb. mekkora érzékelőt rajzolnak ki és milyen rendszerekkel kompatibilisek).
Mutasd őket!
tripletek / szappanbuborék bokeh
⦿ Leitz Wetzlar 200mm f/4 (fullframe és nagyobb / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ LZK Edar 100mm f/2.8 (fullframe és 6*6 / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Pentacon AV 80mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Pentacon AV 100mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Pentacon AV 150mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ T-3 80mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Triplet 5M 100mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Will-Wetzlar Maginon 85mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Wollensak-Rochester 80mm f/4 U.S.A. (fullframe és 6*6 / bármilyen DSLR vagy MILC)
háttércsavaró csodák / swirly bokeh
⦿ 16KP 50mm f/1.2 Pöcsi (crop / MILC)
⦿ 16KP 35mm f/1.2 Töcsi (crop / MILC)
⦿ IOR Bucuresti Supercin-2 50mm f/1.4 (crop / MILC)
⦿ MOM Budapest 35mm f/1.7 (crop / MILC)
⦿ MOM Budapest 50mm f/1.5 Kinga (crop / MILC)
⦿ MOM Budapest 50mm f/1.8 (crop / MILC)
⦿ Zeiss Kipronar 50mm f/1.4 (crop / MILC)
⦿ Zeiss Kipronar 9cm f/1.9 (GFX / MILC)
⦿ Zeiss Kipronar 12cm f/2.1 (fullframe és nagyobb / bármilyen DSLR vagy MILC)
krémes háttér / portré
⦿ 35KO 120mm f/2.1 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ 35KP OKP 1-100-1 100mm f/1.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ 35KP 120mm f/1.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ 35KP 140mm f/1.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Leitz Elmarit-P 150mm f/2.8 (fullframe/GFX / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Leitz Colorplan 90mm f/2.5 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Leitz Hektor 85mm f/2.5 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Leitz Hektor 120mm f/2.5 (fullframe vagy 6*6 / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ LOMO PO501-1 100mm f/2 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Meopta "Meometar" Meostigmat 50mm f/1 (crop / MILC)
⦿ OKP6-70-1 70mm f/1.8 (fullframe és nagyobb / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Rodenstock Heligon 100mm f/1.6 4401-333-824 (GFX / MILC)
⦿ Will-Wetzlar Zoom-Maginon 85-150mm (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
röntgenoptikák
⦿ Delft Rayxar 50mm f/0.75 (crop / MILC)
⦿ Meopta Stigmar 100mm f/1.5 (fullframe / MILC)
⦿ Rodenstock XR-Heligon 68mm f/1.1 (fullframe / MILC)
Petzval-optikák
⦿ Petzval (magic lantern) 150mm f/3.2 (fullframe és 6*6 / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Zeiss Ikon Kinostar 10cm Serie III (fullframe és nagyobb / bármilyen MILC)
⦿ Zeiss Ikon Kinostar 12,5cm f/2 Serie IV (fullframe és nagyobb / bármilyen DSLR vagy MILC)
egyéb / speciális
⦿ vetítők képalkotási sajátosságai és kezelésük
összes tesztelt optika...

Ma az fog történni, hogy ebből a ritka és szívemnek kedves optikából valódi objektívet építünk, vagyis kap fókuszmechanikát és megnézzük, milyen rendszerekre lehet adaptálni. Ezt követi természetesen a terepteszt, hogy azt is megmutassam, mire jó a gyakorlatban.



Építés

A hazai építőipar fellendülését meglovagolva mi is építünk ma valamit. Hogy mi kell majd a művelethez, arról nemsokára, először jöjjenek az első ötletelések.

A MOM Budapest 1.7/35-öst a szenzor elé fogva szabad kézzel is megállapítható, hogy ez mirrorless buli lesz, mert kb. 10mm-re kell lennie a hátsó lencsetagnak a fényérzékeny felülettől ahhoz, hogy végtelenben is éles képet kapjunk. Ezen kívül azonnal beigazolódik a korábbi sejtés is: a fullframe szenzort alig fedi le, de még az APS-C-t sem teljesen.

Ez persze ne szegje kedvünket. Ettől még lehet érdekes új játékunk. És az is lesz!

Az átalakításhoz kelleni fog majd:

Nem lesz bonyolult a dolog, kezdők is belevághatnak. Biztonsági figyelmeztetés: ha beleejted a gépedbe az optikát, végigkarcolod vele a szenzorodat, letöröd vele a záradat, az maximálisan kellemetlen tud lenni. Szóval óvatosan az ilyesmivel.


[X] hirdetés

Első lépésként gondoskodni fogunk róla, hogy az optikának minél kisebb része lógjon bele a gépbe. Itt van némi mozgásterünk, mert a fém tokozás hátul kb. 6mm-en tovább nyúlik az utolsó üveg tagon, és számunkra teljesen felesleges.

Szedd szét az optikát, vedd ki belőle az üvegeket, majd a hátsó blokkot csavard vissza és az egészet mard le addig, amíg még a hátsó blokk behajtásához szükséges szerszámhelyekből marad valami. Nyertél kb. 5mm-t.

Mivel a vetítőobjektíveket nem fotózásra tervezték, így néha fura útvonalakon terelik a fényt, plusz a szenzor is tükröz, így érdemes a frissen fényesre mart fém felületeket matt feketére visszafesteni, hogy véletlenül se tükrözzön odabent feleslegesen semmi.

Az optikánk belseje az építés után is szétszedhető lesz, így ha az üveg tagok koszosak, azt akár most, akár később is tudod majd orvosolni.

Ha kész az optika háza, csavarj össze egy standard M42-NEX adaptert egy M42-M42 17-31-es helikoiddal. Ez fogja majd befogadni a vetítő eredeti külsejét.

Keverj ki egy kevés epoxyt és a 40,5mm-es menettel rendelkező fém napellenzőt ragaszd bele az M42 helikoid elejébe (dolgozhatsz direkt 42mm-es napellenzővel is, de ez nem standard méret, és sokkal drágábban adják, mint a célra tökéletesen megfelelő 40,5mm-es változatot).

Ha ez kész, tedd a gépedre az adapterrel együtt a mechanikát, és addig engedd bele finoman a vetítőoptikát, míg el nem éred a végtelen fókuszt. Most, hogy megállapítottad a végtelen pozícióját, vágj le egy akkora alátétet, ami ezt a távolságot garantálja majd a mechanikád és a vetítőd között.

Ez a gyűrű természetesen csak a szenzortól vett helyes távolságot fogja beállítani, ezért kell még egy további is, ami pedig a vetítő eredeti háza és a mechanika belseje közé kerül. A következő képen ezt a második gyűrűt már az elsőbe illesztve láthatod.

Ha újra tesztelted és minden stimmel, jöhet a további ragasztó, és a vetítőt a gyűrűkkel együtt rögzítsd a mechanikába. Ha pontosan dolgoztál, a vetített képkör éppen a szenzor közepére kerül, így a képsík is hibátlan lesz. Száradás közben többször ellenőrizheted, minden rendben van-e.

A kész optika kicsi, könnyű, és alig várja az ember, hogy kipróbálja.

Természetesen a helikoidról később lecsavarhatod az M42 adaptert, és ha más típusú csatlakozást teszel rá, aminek a bázistávolsága egyébként megegyezik vagy kisebb, akkor az objektíved hibátlanul fog menni más MILC gépeken is. Például Sony NEX (18mm) helyett Fujifilm X (17,7mm), Nikon Z (16mm) vagy Nikon-1 (17mm) bajonetten is működni fog standard M42 adapterekkel. Ha a végtelen távolságon kicsivel túlhoztad az optikát (a fókusz túlfut a végtelen ponton), akkor a túlfutástól függően működhet az optika standard M42 adapterrel Canon RF (20mm) vagy M4/3 vázakon (19,25mm) is.

Száradás után indulhat a játék, máris mutatom az első eredményeket.



Tesztképek és élmény

Íme az első három felvétel, vagyis a tesztpéldány hosszú évek után új szerepben újra életre kel:

Ezek fullframe szenzoron készültek (A7III), és kiválóan látható, hogy nem nagyon fedi le azt a vetített kép. Ellenben a típusnak pont itt jön a rejtette csavarja (képletesen és szó szerint is).

Fullframe szenzoron ugyanis szinte teljes "gömböd" van, a "gömbök" széle felé pedig csodálatos és folyamatosan erősödő csavarás figyelhető meg. Magyarul: új kreatív dimenziót használhatsz ki; teljes csavarást tökéletes kör alakban! A vetített képkör átmérője a közelpont felé haladva egyébként némiképpen növekszik.

Apropó közelpont: még a 17-31mm-es, átlagos fókuszúttal rendelkező helikoiddal is végtelentől 15cm-ig lehet fókuszálni (15cm a szenzortól, 5cm az optika elejétől a legkisebb beállítható tárgytávolság). Ez tehát egyben egy makró optika is, jóllehet elég nagy kihívás vele dolgozni, mert a nagy fényerő és a rekesz hiánya miatt az éles tartomány igen apró.

Íme pár tesztkép közelre és nagyon közelre:

Külön napellenző ide vagy oda, az optika, mint általában a vetítők, természetesen nagyon érzékeny a becsillanásokra. Művészet vagy sem, de a flarek ebben az apró lencserendszerben hihetetlenül szép mintázatot hoznak létre:

Ki kell emelnem a rajzolatot és a kontrasztot. Meglepően jó mindkettő. Ha sikerül eltalálni a fókuszt, akkor az optika középen (és többnyire csak ott) elképesztően részletes képet ad:

Ugyanez igaz a színekre is: teltek, kontrasztosak, és a legtöbb vetítővel ellentétben nem kell drasztikusan húzogatni a csúszkákat utómunka során, hogy valami használható jöjjön ki a nyersanyagból. Mindezért valószínűleg a kék árnyalatban pompázó bevonat lehet a felelős.

!

Eddig a fullframe játék, most azonban átkerül az optika APS-C szenzorra és jöhet végre egy kis portrézás az A5100-assal.

Komponáláskor természetesen bele kell kalkulálnod, hogy a képek széle kisebb szenzorméreten is fekete lesz. Korábban írtam egy anyagot a vetítőoptikák nyerseinek képfeldolgozásáról, ebben találhatsz hasznos tippeket, ha kezelni akarod ezt a jelenséget (a legegyszerűbb persze az utólagos vágás, de nem mindig érdemes eltüntetni a széleket, különösen esti, sötét képeknél nem).

A végére kutyás kép:



Summa summarum

Azt nem mondom, hogy kezdj el keresni egy ilyen optikát, mert az igen kis vetített képkör miatt a felhasználási területe roppant korlátozott, de ha ráakadsz egyre párezer forintért, akkor az építés további költségeivel együtt is megérhet egy próbát, mert egyébként éles, kontrasztos, fényerős, és tud valamit, amit más objektívek nem: csavarós háttérrel együtt teljes karikát rajzol a fullframe szenzorodra. És persze mégiscsak magyar gyártmány, ami eleve különlegessé teszi.

Ha nem akarsz magad bajlódni az átépítéssel, a szerelőműhelyben bármikor kérhetsz segítséget ezzel kapcsolatban.

Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:




Közösködünk?

Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:


További vetítőoptikás őrületek:


Moziból fényképezőre: (Petzval) Zeiss Ikon Kinostar 10cm adaptálás és teszt

Branded content: Leitz Elmarit-P 2.8/150 adaptálás és teszt (M42/GFX)

Hetvenes szovjet nyolcvanból, húszas házzal: OKP6-70-1 1.8/80 építés és teszt

Steampunk időutazó: Zeiss Kipronar 12cm f/2.1 adaptálás és teszt

A nagy Hektor: 120mm f/2.5 adaptálás és teszt

Termetes triplet: Leitz Wetzlar 200mm adaptálás és teszt

Made in Hungary: MOM Budapest 1.8/50 építés és teszt

Egy jó Rodenstock: Heligon 100mm építés és teszt

Fiatal Petzval: Zeiss Ikon Kinostar 12,5cm serie IV adaptálás és teszt

Festőművész: Rodenstock XR-Heligon 68mm f/1.1 (építés és teszt)

Pofonegyszerű trioplanpótló szer: T-3 triplet (építés és teszt)

Meopta Stigmar XX 1.5/100 adaptálás és teszt

A tornasor közepe: LOMO 2/100 építés és teszt

Német örvény: Zeiss Kipronar 1.4/50 adaptálás és teszt

Középformátumú triplet: Edar 2.8/100 adaptálás és teszt

Magyar csavar: MOM Budapest KINGA 1.5/50 adaptálás és teszt

Hazai vonatkozás: MOM Budapest 1.7/35 vetítő építés és teszt

Leitz Hektor 85mm f/2.5 adaptálás és teszt

Leitz Colorplan 90mm f/2.5 adaptálás és teszt

Gyöngyszem keletről: OKP 1-100-1 1.8/100 vetítőoptika adaptálás és teszt

Átlát a szitán: Rayxar 0.75/50 röntgenoptika adaptálás és teszt

Az orosz Trioplan: Triplet-5M 2.8/100 építés és teszt

Az óriásvetítő: 35KP 140mm f/1.8 építés és teszt

Bubicsászár: Pentacon AV 2.8/150 építés és teszt

2in1 portré&makró vetítőobjektív körfénnyel: Pentacon AV 2.8/100 építés + teszt

Filléres buborékgyáros házilag: Pentacon AV 2.8/80 építése Canon EF-re

Okos megoldás kis szenzorra: KP16 1.2/35 „Töcsi” vetítőoptika (átalakítás + teszt)

Nehézsúlyú vetítőobjektív: Meometar 50mm f/1 E-mount

Vetítőoptika képalkotás pro-kontra

Vetítőoptikából valódi objektív (RO-109-1A)

További cikkek a tudásbázisban...

A cikk összeállításában és véleményezésében köszönöm Papp Dóra, Tóth Gábor Szabolcs, Benedek Lampertés Kóró Anna segítségét. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak. A borítókép eredetijének forrása.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III, GFX 50S II), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.

Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2024 (eredeti megjelenés: 2020. március 5., utolsó módosítás: 2020. március 5.)