Én, Horváth Krisztián, 2023. 11. 15.-én feljelentés teszek ismeretlen tettes ellen, akit amúgy ismerek. A keresett személy kb. 198 centi magas, erős testalkatú, budapesti fehér férfi, haja rövid, szakálla nincs. Neve U. Balázs.

U. Balázs évek óta módszeresen zaklat, hogy részemre kölcsönadhassa egyik eszközét. Szóbeli abuzálásának tárgya egy Carl Zeiss APO-Sonnar 135mm f/2 ZE (EF) típusú objektív. 2023. év nyári hónapjai folyamán a verbálisan és tettleg elkövetett bántalmazás odáig fajult, hogy az optikát részemre sikerült átadnia. Hovatovább ez nem volt neki elég. Cikket követelt róla. A személyes nyomásgyakorlás később üzenetekben és telefonos zaklatásban is folytatódott. Novemberre lelkileg megtörtem, így megírtam ezt a cikket feljelentést.

A feljelentésben megnevezett tárgyi eszköz nem vintage optika, de akár az is lehetne. Patinás és manuális fókusszal rendelkezik (itt dicsérem meg a gyártót, hogy AF-el soha nem is készült), viszont új tervezés és gyártás. Távoli elődje az a 135mm-es 3.5-ös Zeiss Sonnar, amiről már külön cikket és összehasonlító tesztet is készítettem. Feljelentésemhez kérem, hogy ezek tartalmát mellékletként legyenek szívesek csatolni.

Az eszközről - ha már így kérdezték - rosszat aligha mondhatok. Egyetlenegy negatívuma lesz csupán, de ezt csak a végén árulom el. A 8 tagba rendezett 11 lencse kifogástalanul teszi a dolgát. Annak oka, hogy U. Balázs végül rám tudta kényszeríteni az akaratát, részben az azzal való hitegetés volt, hogy ennél jobb 135mm-es fullframes objektív jelenleg nem létezik. Ez az állítása később helytállónak bizonyult.

Fenyegetőzésem, hogy a tárgyi eszközt félbe vágom és szobrot csinálok belőle, a feljelentésben szereplő személyt nem rettentette el. Már a 2018 évi Vintage Afférra is magával hozta azt, és ott szánt szándékkal képeket készített. A képekkel később aztán zsarolt ("olyan a rajza a széleken is, hogy sírva fakadsz"). Feljelentésemhez lentebb csatolom az említett alkalmon készült felvételeket.

Még most is nagyon fájdalmas visszaemlékeznem a történtekre. Ha fel kell idéznem, azt mondhatom, az APO-Sonnar egy csodálatos műalkotás. Canon EF és Nikon F bajonettel készült (ZE és ZF jelöli ezeket a típuskódban), tehát ez még a DSLR tervezési éra gyermeke. A gyártó arra is figyelt, hogy a Nikon változat fókuszgyűrűje - a márka szokásához hűen - ellentétes irányba forog. Közelpontja 0,8 méter, végtelenje helyesen kalibrált gépen vagy adapteren hard stoppos.

Háza teljesen fém, beleértve a dedikált fényellenzőt is, melynek bajonettes csatlakoztatása előre és hátrafelé is lehetséges, illetve felhelyezés közben olyan érzése van az embernek, mint egy Maybach ajtajának becsapásakor, miután ráordítottak, hogy nem WC ajtó!

A front gyűrű ezüstre finiselt bronz, ami olyan vastag, hogy ejtve se lenne sok baja. Belül a szokásos 77mm-es menetes illesztés van filtereknek vagy kupakoknak. A front nem fordul el fókuszálás közben.

Az üvegek a legjobb T* bevonatokat kapták, amiknek hála brutális a kontraszt és a szembefények kezelése is.

A szerkezet egyik (és talán egyetlen) kifogásolható pontja az EF verzión az elektronikus vezérlésű rekesz, aminek 9 lekerekített lamellája van. Ez az, ami miatt elektronikus adapter kell hozzá, ha MILC rendszerekre tesszük. (A Nikon F bajonettes változaton van dedikált rekeszgyűrű, így az 100%-ban manuális optikaként tud üzemelni.)

A másik, mindenképpen meggondolandó dolog a típussal kapcsolatban a nettó 920 grammos súlya. Ez a fentiek fényében (sok üveg és fém házazás) teljesen érthető, azonban a közel egy kilós optika cipelése és folyamatos használata is kíván némi súlyzós edzést. A nyomozóhatóság okkal érdeklődhet afelől, hogy hogyan nem vettem észre, hogy U. Balázs hozzám csempészte ezt a súlyos tárgyat. A kérdés jogos, mentségem csupán annyi, hogy az aznap a táskámban lévő Zeiss 0.73/100 R-Biotar 8 kilós súlya mellett már fel sem tűnt.

Még egy dolog, bár ez a feljelentés szempontjából talán lényegtelen is: annak ellenére, hogy ez egy ízig-vérig Carl Zeiss optika, a teljes gyártása Japánban történik, és ezt nem is rejti véka alá a gyártó. A típus 2012 óta érhető el kereskedelmi forgalomban.

Be kell valljam, hogy a manuális fókusz egyébként álomkönnyű és egyenletes, éppen a 2/135mm DOF jellegzetességeihez igazították. Az egész lencserendszert mozgatja előre-hátra, egyben. Bár ez elég súlyos, tekerés közben semmit sem érez belőle az ember, és bár kényszer hatása alatt tettem fel A7II és GFX vázakra is, tény, hogy még így is igen egyszerű belenagyítással (Sony) vagy a PIP móddal (Fuji) dolgozni.

Úgy érzem, hogy részben nekem is van felelősségem a kialakult helyzetben. Felelőtlen módon ugyanis több alkalommal U. Balázs befolyása alá kerülve tőle kenősört fogadtam el. Ezeket nem nokiás dobozban és nem is közpénzként, hanem üvegből kellett elfogyasztanom.

Utólag visszagondolva rettenetes, viszont tény, hogy az egyik ilyen alkalommal sikeresen a tulajdonomba juttatta a fent nevezett tárgyi eszközt. Belátom, hogy tiltakozásom ekkor már nem volt elég hangsúlyos. Kérem önöket, vegyék figyelembe az ezt megelőző több éves lelki terrort, és ennek fényében ítéljenek felettem.

Elnézést, néha még a történtek hatása alatt vagyok. Majdnem elfelejtettem feljelentésembe foglalni, hogy az APO-Sonnar GFX-en is egész jól boldogul, jóllehet a nagyobb szenzoron azért már erős a saroksötétedés (ami a sok üveg miatt egyébként is felróható neki).

Korábbi néma segélykiáltásaim egyike ez a videó volt, ahol egy GFX 50S II-re tettem fel az optikát (egyszerű elektronikamentes EF-GFX adapterrel).

Külön nem akarok ódákat zengeni a képminőségről, mert még a végén azt hiszik, hogy tettestárs vagyok, nem áldozat. Azt azonban jegyezzük meg, hogy 135mm-es optikánál ennyire kevés (nullához konvergáló) kromatikus aberrációt, illetve ilyen éles sarkokat igen ritkán lát az ember.

Utóbbira, az éles sarkokra visszakanyarodva: érdemes összenézni a másik best-of 2/135mm objektívvel, a Canon nFD 2/135 képével az APO-t. Idegállapotom a történtek után csak egy ilyen hevenyészett, "falas" összehasonlítást engedett meg, de az ezeken a képeken is jól látszik, hogy az APO-Sonnar mikrokontrasztja egy picit jobb, illetve a sarkok felé haladva folyamatosan nő az előnye a Canonnal szemben. A tesztképeknél előbb mindig az APO, majd az nFD, sorban: teljes képmező (fullframe), közép, harmad, végül sarok.

Mielőtt felkiáltunk, hogy a kétszer annyiba kerülő és kétszer olyan nehéz APO-Sonnar nem is annyival jobb, mint a sokkal régebbi Canon, azt halkan hozzáteszem, hogy a Zeiss kromatikus aberrációban köröket ver az nFD-re, ami a legendák szerint pont a CA miatt nem lehetett L-es optika. De erről majd a saját tesztcikkében részletesebben szólok, ha elkészül valaha. Kérem, hogy ezt a részt töröljék is a feljelentésemből.

Mit mondhatnék még? Nagyon vigyázzatok a csalókkal. Különösen az ilyen U. Balázs félékkel, akik nem csak egyszerűen optikákat akarnak a zsebedbe csempészni, de utána még beszélgetni is kell róluk velük. Igazi rémálom. Remélem, hogy titeket elkerül az ilyen balszerencse. Ha mégis fedetlen szenzorral rohangálnátok egy porfelhőben, akkor 2/135-ös APO-Sonnarokat az eBayen szép számmal találtok, a Canon EF változat jellemzően 400.000 forint környékéről indul, a Nikon F bajonettel szerelt pedig 300.000 forinttól.

Köszönöm a nyomozó hatóságok türelmét és megértését. Remélem, hogy feljelentésem nyomán intézkedés foganatosításának elindítására vonatkozóan történnek majd lépések. Ha maradt kérdésük, várunk mindenkit szeretettel a Vintage Pub virtuális kocsmájában.

A fény és a Zeiss legyenek veletek!