hispan's photoblog
site version 10.1.1.7




A Mamiya cég (kezdetben Mamiya Kōki Seisakusho / Mamiya Optikai Művek) történetének kezdete nagyon hasonló oly sok más japán gyártóéhoz: egy vállalkozó (Sugawara Tsunejiro) és egy mérnök (Mamiya Seichi) közös munkájának eredménye, amit hazai gyártású, jó minőségű optikai termékek előállítása végett kezdtek. Igaz, a többiekhez képest kicsit "későn", már javában a II. világháború alatt, 1940-ben vágtak bele a bizniszbe, és a belpiac helyett hamar az export felé fordulhattak.

Azonnal egy saját fényképező építését és gyártását vették a fejükbe. Ez lett a Mamiya 6, ami - nevéhez hűen - 6*6-os képeket készített 120-as filmre, és egy harmonika-kihuzatos távmérős konstrukció volt. Felépítése ellenére nem az optika mozgott fókuszálás közben, hanem a filmsík, melynek voltak konstrukciós előnyei. Kisebb fejlesztésekkel együtt összesen 18 évig gyártották, és több évtizedes megszakítás után folytatják is majd.

A világháború vége szinte alig érintette a cég termelését és életét, sőt, már 1945-ben megindulhatott egy nagyobb megrendelés után az USA-ba való szállítás. A konkurensekkel szemben szerzett komoly lépéselőnynek hála nagyarányú exporttevékenységet folytathattak, további gyártóegységeket állítottak működésbe és az 1950-es évek elején már saját londoni és new yorki képviselettel is bírtak.

A távmérős mellett a TLR világba is belekóstoltak: 1948-tól megjelent a Flex-Junior, mely ismét a fókuszállítással fejlesztett: az ikerlencsék mozogtak a teljes fronttal együtt. Optika gyártásukat a Setagaya optikagyár megvásárlásával bővítették, innen az objektíveken megjelenő Sekor jelzés is.

Hogy több területen is kereskedelmi sikereket érhessenek el, az 1940-es évek végére a középformátum mellett megjelentek 35mm-es megoldásaik is. Első ilyen kamerájuk a Mamiya 35-I volt, távmérős, fullframe kivitelben. Mivel központi záras (Copal) volt, nem lehetett rajta objektívet cserélni (Hexar 3.5/50-essel szerelték). Később ezt követte a fejlesztett II és III változat is, majd megjelent a Magazine kivitel, ami cserélhető hátlapot, így cserélhető filmet is lehetővé tett. A 35mm alatti világban megtaláljuk a gyártó 16mm-es filmre fotózó Mamiya 16 (és ennek utódjai) kameráját is.

A kereskedelmi sikerek a név egységesítését is magukkal hozták, így az 50-es évektől hivatalosan is Mamiya Camera Company Ltd. néven működtek tovább. 1953-tól tőzsdére mentek, 56-ban pedig már kiállítottak a Photokinán. Exportprioritásos gondolkodásuknak köszönhetően ekkoriban a legnagyobb japán kameraexpotőrnek számítottak.

A Flex sorozat és a középformátumú vonal folyamatos fejlesztéseinek hála (Flex Automat, Flex-I, Flex-II, 6-V Dual, stb.) 1956-tól megjelent a Mamiya C széria, mely kifejezetten a profikat célozta, cserélhető objektívekkel.

A 35mm-es kisfilmes SLR-ek hiányát 1961-ben orvosolták, amikor megjelent a Mamiya Prismat. A cég pénzügyi- és exportsikerei lehetővé tették, hogy alaposan átgondolt szerkezetet tegyenek le a számukra addig idegen SLR piac asztalára. A vonal tartósan folytatódott az 500-as modellekkel, például az 500TL-el és 500TDL-el, amikben már cellás fénymérés és különböző mérési minták is voltak. Ha kicsit előre szaladunk, az 1980-as években jelent meg a Mamiya ZE rendszer, ami már csak egy lépésre volt a teljesen elektromos optika-fényképező kommunikációtól, hiszen minden információ elektronikus kapcsolaton került átadásra (de a rekesz mozgatását még mindig egy fizikai pöcök biztosította).

Az igazán nagy sikereket mégsem a fullframe SLR, hanem a Mamiya arculatát mai napig meghatározó RB67 Professional hozta el. Ezzel indultak el a 6*7-es formátum útján, egy kiváló minőségű, de egyszerűen használható tüköraknás, cserélhető objektíves, szinte teljesen moduláris megoldással. E gép utódjai, az RB67 Pro, RB67 Pro-SD a következő évtizedekben is gyártásban maradtak.

Mivel a 6*7 nagy siker volt, 1975-ben egy újabb szegmenst is megcéloztak e formátum alatt, de a fullframe felett. Ennek első képviselője lett a Mamiya 645, mely 6*4,5 képméretet használt. Erre természetesen szintén külön moduláris rendszer és objektívek épültek, és már 1976-ban megjelent az 1000C verzió. A rendszer olyan sikeresnek bizonyult, hogy ez lett a technikai alapja a később digitális hátfalakat is fogadó megoldásaiknak.

Bár a technikai fejlesztések töretlenek voltak, a nemzetközi forgalmazó cégük a 80-as évek elején csődöt jelentett, ami komolyan visszavetette a céget, kivezetésre került például a ZE kisfilmes rendszer. A profiknak szánt gépek fejlesztése nem állt le: piacra került az RZ67, nagyban építve az elektronikus újdonságokra. A típushoz készített objektíveket ekkoriban már számítógépen tervezték, ami szintén előrelépés volt. A profiknak szánt RB67 szériát a Pro-SD frissítette, az RZ67-et a II-es változat, a 645-öt pedig a Pro. Az objektív fejlesztés sem állt le, az 1990-es évek végén bemutatták a 2.8/300 APO és 4.5/500 APO modelleket is.

Érdekes módon 1989-ben feltámad a korábbi harmonikás előd hagyományait folytató Mamiya 6 sorozat. Cserélhető optikás, de távmérős, középformátumú, de kompakt. A 6FM már képes volt maszkjainak hála 6*4,5 és 2,4*5,4 formátumra is dolgozni. A később, 1996-ban megjelent Mamiya 7 már 6*7-re dolgozott, szintén támogatott kisebb formátumokat és voltak cserélhető optikái.

A digitális világ nyitányát a Mamiya a 645-ös rendszerhez illesztett hátfalakkal képzelte el. Egyfelől a moduláris rendszernek hála könnyű helyzetben voltak, másfelől a digitális szenzorok gyártási problémái (ezekről ebben a cikkben olvashatsz) fokozottan érintették a nagyobb alapterületű érzékelőket. Ezért, és a sokkal borsosabb árak miatt az átállás nehezen indult meg, illetve külső gyártók is csak drága hátfalakat kínáltak, ráadásul igen távol álltak a 645-ös filmméret lefedésétől, így a rendszer nyújtotta előnyöket komoly crop-faktor nyírta meg. A Mamiya kínálatában 1999-ben megjelenő 645 AF modell bár még mindig filmes rendszerű volt, legalább már autofókuszos optikákat kapott, illetve fokozottabban gondoltak az új korszakra is, így egyszerűbben volt kombinálható digitális hátfalakkal. A cég első, igazán saját digitális hátfala 2004-ben jelent meg Mamiya ZD Back néven, és azóta is számos digitális fejlesztést kínálnak, többek között a nyílt platformként használt 645DF vázat, amire más gyártók is dolgoznak. Ez azonban már kevésbé érinti a kedves olvasó vintage ingerenciáját...


cikkek a tudásbázisban


A cikkek között olyanok is szerepelhetnek, melyek nem kifejezetten a gyártóhoz kapcsolódnak, de tartalmaznak tőle származó eszközöket, vagy más kapcsolatban állnak vele.


13 különleges kamera
a fotózás történetéből

2018. augusztus 20. | Horváth Krisztián | kb. 20 perc olvasási idő (27.500 karakter)
Időutazás elfeledett technikai megoldásokkal, képtelen és képes elképzelésekkel és sok minden mással, amivel az évtizedek során az emberek képesek voltak fényképezni.
John Wade Retro Cameras című gazdagon illusztrált könyve arra ihletett, hogy készítsek nektek egy összeállítást a fotózás történetének néhány kiemelkedő kamerájáról. Mindegyik különleges valamilyen értelemben, így azoknak is izgalmas olvasmány lehet ez, akiket eddig egyáltalán nem érdekelt a filmes fotózás vagy a vintage őrület. Tovább a cikkre... 13 különleges kamera a fotózás történetéből horváth krisztián hispan hispan's photoblog Időutazás elfeledett technikai megoldásokkal, képtelen és képes elképzelésekkel és sok minden mással, amivel az évtizedek során az emberek képesek voltak fényképezni. John Wade Retro Cameras című gazdagon illusztrált könyve arra ihletett, hogy készítsek nektek egy összeállítást a fotózás történetének néhány kiemelkedő kamerájáról. Mindegyik különleges valamilyen értelemben, így azoknak is izgalmas olvasmány lehet ez, akiket eddig egyáltalán nem érdekelt a filmes fotózás vagy a vintage őrület. történet történelem speciális kiemelkedő érdekes analóg analog váz camera ihagee exakta slr mamiya magazine 35 diax Ia 1a mecaflex VOIGTLÄNDER BESSAMATIC zoomar 36-82 36 82 C3 CANON PELLIX HASSELBLAD 500 ZENITH 80 MINOX 35 EL POLAROID SX 70 TASCO BINO/CAM 8000 LEICA M3 CLASSIC CAMERA COLLECTION lista speciális első

In memoriam Mamiya ZE

2018. szeptember 2. | Horváth Krisztián | kb. 15 perc olvasási idő (21.000 karakter)
Rég elfeledett kisfilmes rendszer Japánból, mely a műanyag erejével ötvözi a minőséget.
Ennek a cikknek idestova 30 éve nincsen különösebb hírértéke, szóval előre szólok, hogy megint csak kukáztam valamit, ami megérdemel pár sort az internet örökkön örökké kavargó feneketlen mély emlékezetében. Ha van jobb dolgod, például kölyökkutyákat simogatni, majonézes sósmogyorót enni vagy megcsókolni az asszonyt, de úgy, hogy érezze, akkor még most hagyd abba. Tovább a cikkre... Ennek a cikknek idestova 30 éve nincsen különösebb hírértéke, szóval előre szólok, hogy megint csak kukáztam valamit, ami megérdemel pár sort az internet örökkön örökké kavargó feneketlen mély emlékezetében. Ha van jobb dolgod, például kölyökkutyákat simogatni, majonézes sósmogyorót enni vagy megcsókolni az asszonyt, de úgy, hogy érezze, akkor még most hagyd abba. Rég elfeledett kisfilmes rendszer Japánból, mely a műanyag erejével ötvözi a minőséget. In memoriam Mamiya ZE horváth krisztián hispan hispan's photoblog analóg film filmes kisfilm kisfilmes 35 35mm 50 50mm adapter sony e nex váz kamera rendszer teszt objektív


a gyártó optikái


50mm f/1.7

Mamiya-Sekor E



kapcsolódó werk&gear tartalmak



további gyártók

Minden alkotó ember a szabadságot keresi

Amikor a 2010-es évek elején fényképezni kezdtem, valami ilyesmi vezérelt engem is. Fotós azóta se lettem, megmaradt ez szenvedélyes hobbinak, mégis talán tanulságos történetet mesélhetek arról, hogyan terjesztheted ki te is a kreativitásodat, ha kilépsz a tudásod, a megszokásaid és a felszerelésed komfortzónájából.
Az itt látható képek, de még inkább a cikkek, tesztek és tutorialok arról mesélnek neked, milyen utat jártam be, mióta először kamera került a kezembe, és hogyan találtam meg azt, ami igazán érdekel. Tovább...