Minolta tudásanyagok

A Minolta történeti elődjét Kazuo Tashima alapította 1928-ban japánban, Japán-Német Fotó Vállalat (Nichi-Doku Shashinki Shoten) néven. Bár ez furcsának tűnhet, ne feledjük, hogy a korszakban a fotográfiai fejlesztések java Németországból került ki, a cég neve így nem csak jól csengő marketing-fogás volt, de egyben jelezte azt is, hogy a Minolta első kameráinak számtalan eleme érkezik minőségi importból. Hogy ne csak "anyagot", de "tudást" is átvehessenek, a Minolta első saját üzemét Mokugawában német szakemberek irányították.

Első saját fényképezőjük Nifcalette néven került forgalomba, 127-es filmet használt 4,5*6-os kockák készítéséhez, és a szélesebb közönségnek szánták viszonylag egyszerűen kezelhető volta miatt. 1931-től a cég Molta (a Mechanismus Optik und Linsen von Tashima rövidítése) néven működött tovább, immár teljesen japán szakmai irányítás alatt. Nem kellett sok, mindössze két év, és megszületett a Minolta név is, bár hivatalosan ezt csak később vették fel.

1935 körül a frissen alapított opto-mechanikai kutatóbázisnak hála olyan modellek láttak napvilágot, mint a Minolta Six, Baby Minolta és a Minolta Vest. 1937-ben újabb névváltás, ezúttal Chiyoda Kōgaku-ra. Bevezették a távmérős-keresős gépeket és a vakuszinkront is, valamint a saját gyártású optikákat. Az 1940-es évektől tűntek fel a később méltán híressé váló Rokkor objektívek első típusai, katonai megrendelésre. A cég kifejlesztette a Minoltaflex TLR-t is cserélhető optikákkal, ez azonban nem került kereskedelmi forgalomba.

A Minolta több üzeme is jelentős károkat szenvedett a második világháború bombázásaiban, azonban a harcok vége újra a kereskedelmi forgalom felé fordította a céget. A Semi Minolta III és a rajta levő Rokkor 3.5/70 objektív megjelenése jelezte a gyors felépülést. Az 1950-es években elkezdődött az SLR-ek térhódítása, amiben az ekkor még mindig Chiyoda néven működő cég is komoly részt vállalt. Ennek első jele az 1958-ban megjelenő Minolta SR-2 volt, ami már pentaprizmás, bajonett-záras fényképező volt.

1962-től Minolta Camera Company lett a cég neve, mely jól jelzi, hogy a széleskörű nyugati terjeszkedés milyen követelményeket támasztott a japán gyártóknak. Megalkották az SR-7-est, mely a cég első CdS cellás fénymérős gépe. A fénymérés terén annyira jó híre lett a cégnek, hogy a holdra szállás során is az ő termékeiket használták. Az 1960-as évek kereskedelmi sikereket is hozott: az SR-T modell lett a legkedveltebb tükörreflexes kamera akkoriban. Ez az időszak a német kapcsolatok felidézését is elhozta, így a Leicával való együttműködés eredményezte a Leica CL távmérős gépet és a Minolta XE tükörreflexes modellt. Utóbbi lett a technikai alapja a Leica R3 SLR gépének is.

Az 1980-as években a gyártó még jobban nyitott az amatőrök felé egyrészt az autofókuszos optikákkal, másrészt a TTL vakukkal. Termékeiket régiónként eltérő nevekkel találjuk (az USA-ban például Maxxum). A sok fejlesztés gyümölcseként ekkorra vezetővé váltak a tükörreflexesek piacán, és a kompaktok világában is komoly szerepük lett.

A digitális technika alapjai már az 1980-as években megjelentek a háttérben, ezek eredményei azonban csak az 1990-es években értek el szélesebb közönséghez. A filmes éra utolsó időszakában jelentek meg a 7xi, 9xi, 7 és 9 modellek, melyek akkoriban a legjobbak közé tartoztak. Mindeközben a Minolta erős rajtot vett előbb digitális hátfalakkal, majd CCD szenzoros gépekkel is.

A cég 2003-ban olvadt össze a Konicával, a digitális fejlesztések útjára pedig jelentős díjakat és közönségsikert is hozó fejlesztésekkel léptek rá (pl. 7D és 5D széria). Ennek ellenére pár év alatt az új cég kihátrált a fotós termékek piacáról (a nyomtatásra és a sokszorosításra fókuszálva erőiket), így portfóliójuk ezen része a Sony-hoz került (így élt tovább az A bajonett).

A cikkek között olyanok is szerepelhetnek, melyek nem kifejezetten a gyártóhoz kapcsolódnak, de tartalmaznak tőle származó eszközöket, vagy más kapcsolatban állnak vele.