Időről időre találkozol koszos, gombás, elsőre használhatatlannak tűnő objektívekkel? Ne hagyd őket az út szélén! Sokan és sokszor kéritek, ezért ismét egy "tisztítós cikket" mutatok. A 300-as Takumarról szóló írást is rengetegen forgattátok, most viszont egy kisebb, jobb sorsra érdemes optika felújítása következik. Íme egy Minolta MC Rokkor 3.5/50 Macro kalandos útja.

Ki ez a csoda?

Páciensünk egy kicsi, könnyű makro-objektív, amit több mint 20 éven át gyártott a Minolta MC és MD csatlakozással (mindkettő SR bajonett). Önmagában 1:2 leképezéssel bír, de készítettek hozzá egy gyári tubust is, amivel 1:1-re változik ez az arány. Mindkét aránysort jelölték is a házán, eltérő színekkel.

A mai napig igen közkedvelt kiváló teljesítménye miatt, ennek megfelelően az ára is 30-40.000 forint környékén mozog. Mivel ez nem egy klasszikus teszt, de nem akarlak kétségek közt sem hagyni, ide kattintva megnézheted, hogyan muzsikál másoknál. (A cikk végén azért mutatok majd tesztképeket.)

Az én példányom erősen áron alul érkezett kupakok és az 1:1 tubus nélkül, és az eladó nem is rejtette véka alá, hogy elég pocsék állapotban van. De ismertek, szenvedélyesen vetem rá magam a hasonló darabokra, hogy újra a legszebb arcukat mutassák.

Kosz és gomba minden szinten

Beszéljenek helyettem a képek arról, hogy mennyire volt szinte minden lencsetagja gombás ennek az apróságnak, illetve mennyire piszkos volt a háza gyakorlatilag mindenhol:

A nyilvánvaló problémát a gomba jelentette. Sajnos előre tisztában voltam vele, hogy az ilyen mértékű gombásodás akár maradandó kárt is okozhat a lencsetagokban, így megvolt a rizikója a dolognak, hogy nem is sikerül használható állapotba hozni.

A második nagy gond a lencse háza: ez annyira piszkos volt, és az apró vájatokba is annyira sok por és egyéb szennyeződés jutott, hogy teljesen világos volt: darabjaira kell majd szedni az alapos tisztításhoz.

És akadt itt egy harmadik bökkenő is: sajnos a fókusz is elég nehezen járt. Ez a fotókon nem látszott, de számítani lehetett rá. Jó hír volt viszont (mert minden rosszban van valami jó), hogy végig egyenletesen nehézkes volt, vagyis nem kellett kikopott menetrészekre gyanakodni.

Tisztítás part 1.: az optikai elemek

Amikor egy optika tisztításába fogunk, az az első, hogy az optikai elemeket kiszedjük. Miért? Azért, mert ezek aránylag sérülékenyek, így mielőbb félre tudjuk őket tenni, annál biztonságosabb lesz a munka. Te sem akarod egy csavarhúzóval megsérteni a frontlencsét csak azért, mert nem vetted ki a munka kezdetén.

Jelen objektívnél ahhoz, hogy hozzáférjünk minden lencséhez, előbb le kell szednünk a tubus elejét (más optikáknál ez nameplate lenne, amit ezekkel az eszközökkel tudnál kicsavarni). Ezt három csavar tartja oldalról. Javaslom, hogy minden kiszedett csavart valamilyen apró tálkába vagy az objektív kupakjába helyezz el, mert egyedi méretűek, és ha elgurulnak, nehéz lesz őket pótolnod.

Miután leszedted a tubus elejét, félre is teheted (később tisztítjuk meg a ház többi részével). Jöhetnek az optikai blokkok. A rekesz előtt és után levő lencsecsoportot is egyben ki tudod csavarni, külön befoglaló egységgel rendelkeznek. Kiszedésükhöz egy ilyen eszközre lesz szükséged, melyet a különböző menetek és gyűrűk méretéhez állíthatsz.

Miután kicsavartad őket, két ilyen elemet fogsz kapni. Ezek képezik az objektív optikai rendszerét, ők mindennek a szíve és lelke:

Mielőtt folytatjuk a munkát a lencsék megtisztításával, ellenőrizzük, hogy a rekeszlamellák tiszták-e. Jelen esetben ezzel szerencsére nincsen probléma, sőt gyakorlatilag az egyetlen tiszta rész az objektívben a rekesz belseje.

Visszatérve a lencsékre, két nem hivatalos, "házi megoldás", csak saját felelősségre.

Előfordulhat, hogy a lencsetagokat lefogó gyűrűk annyira be vannak szorulva (majdnem azt írtam, hogy berohadva), hogy sehogy sem akarnak elindulni a szabadság felé vezető úton.

Ebben az esetben két dolgot tehetsz: egyfelől a WD40 mindenen segít. A WD40 azonban nem arra lett kitalálva, hogy ilyen finom műszerekben patakokban csorogjon mindenhol, ezért eszedbe ne jusson közvetlenül ráfújni bármire! Helyette egy fültisztítót itass át vele, majd csak a kérdéses menetbe juttasd be, és csak akkor, ha utána biztosan ki is fogod tudni pucolni. Semmiképpen se érintkezzen a lencsék felületével (kárt nem tesz bennük, de összezsírozza őket, megnehezítve a tisztítást).

A másik trükk nem is akkor dolog, pusztán arról van szó, hogy a beragadt meneteket sokkal könnyebb megindítani, ha megfelelően rögzíted az egyes alkatrészeket. Két dologra azonban vigyázz: akár kisebb satut, akár valamilyen fogót használsz, mindig alátétezd meg a fogást valamilyen puhább anyaggal, hogy ne tegyél kárt az objektív alkatrészeiben, másrészt sose szoríts be túl erősen semmit, mert deformálódhatnak, vagy a bennük levő üveget is megrepeszthetik.

Gondolhatjátok, miért írtam a fentieket: ezek az aránylag apró menetek a Minoltánk esetében tisztességesen beszorultak, és nem kis munka volt őket szépen kiszedni. De sikerült.

Ezt az eredményt kapjuk: a hátsó blokk (balra) egy rögzített és egy kiszedhető lencséből áll, az első blokk pedig két kiszedhető lencséből, melyek közül az alsó páros, ragasztott lencsetag.

A művelet itt elágazik: először a lencséket tartó elemeket kell tisztára mosni (nehogy gomba maradjon rajtuk). Legegyszerűbb, ha forró fürdőt vesznek, amibe folyékony szappant is keverünk, szükség esetén pedig körömkefével vagy fogkefével férünk hozzá a szűkebb részeikhez. "Ennek teljesen elment az esze? Összevizezi?" Igen, és azt is elárulom, miért: egyrészt mert ez a legegyszerűbb és leggyorsabb megoldás, másrészt meg a fürdő után hajszárítóval párszor fel kell kicsit melegíteni őket, így minden áldott vízmolekula pillanatok alatt elpárolog róluk (a legeldugottabb zugokból is). Nem fog korrodálni, nem kell aggódni.

A lencsék tisztítására már több különböző erejű fegyver is rendelkezésünkre áll. Kezdjük mindig a legfinomabbal, az üveg és a bevonat érdekében. Ha a gomba desztillált víz és fültisztító finom simogatása hatására lejön, akkor ezzel meg is elégedhetünk (tisztítsuk meg a peremeket is!). Ha ellenállna a kedves invitálásnak, megpróbálhatjuk bekenni folyékony szappannal. Ez még mindig egy kulturált megoldás. Ha ennek sem engedne, akkor jöhet az erősen higított alkohol. Az alkohol magában elég erősen mar, így csak óvatosan a régebbi lencsebevonatokkal, meg a lencsék szélén előforduló fekete festékkel.

Ha alapos munkát végzünk és a továbbiakban száraz, világos környezetben tartjuk optikánkat, nem fog visszaszökni a gomba.

A fenti módszerek valamelyikével maga a gomba általában lejön. A probléma nem ez szokott lenni, hanem ha korábban megmarta a bevonatot. Az üveg és a coating típusától is függ, mi bírja jobban vagy éppen kevésbé e hívatlan vendég támadását. Sajnos jelen esetben a hátsó lencsetag külső felületén minimális nyomokat hagyott maga után. Annyira azonban nem súlyosakat, hogy ezen a ponton papírnehezékké nyilvánítottam volna az egész objektívet, ezért haladunk tovább!

A lencséket megtisztításuk után érdemes a helyes sorrendben a helyükre tenni. Hogy ne tapogassuk őket össze, mikroszálas törlőkendővel finoman a helyükre igazíthatjuk mindet, és le is törölhetjük, ha maradt volna még rajtuk bármi.

Végleges összeszerelés előtt körtepumpával fújjuk ki a port (ne a szánkkal, mert nyálat permeteznénk be, az meg fujj). Ha tiszta minden, megszoríthatjuk a rögzítő gyűrűket, és egy időre félre is tehetjük az optikai blokkokat.

Tisztítás part 2.: az objektív háza

Most, hogy az üvegeink már tiszták, amennyire csak lehet, nekieshetünk ennek az igen koszos háznak is. A továbbiakban jelölni fogom az egyes gyűrűket, hogy teljesen egyértelmű legyen minden lépés.

First of all csavarjuk ki az objektív alján levő négy kis csavart, majd miután biztos helyre tettük őket, szedjük le a két legalsó gyűrűt.

Az R2 rész az optika SR bajonettje és rajta némi rekeszmechanika, az R1 pedig a rekeszérték-állító tárcsa. Ezen a narancssárgával karikázott kis részen található egy apró golyó, amit egy rugó nyom ki. Vigyázz erre, tedd el a csavarok mellé (ha szétszedéskor mégis elkatapultálná magát, ne aggódj, az összeszerelésnél visszatérünk rá).

Tegyük félre az R1 és R2 tárcsákat, és csavarozzuk ki a két vezetőnyelvet, amik a fókusz mozgása közben tartják egyenesen az optika belső részét. 6 csavar fogja őket, ezeket is alaposan tegyük el, mert méretükben eltérnek a többitől.

A ház további bontásához le kell szedni a fókuszgyűrűn levő gumit. Ezt óvatosan végezd el, nem mai anyagról van szó, vesztett már a rugalmasságából, ezért folyamatosan, körben segítsd le a fókuszgyűrűről.

A gumi alatt egy megdöbbentő dolog vár: ragasztószalaggal fogták össze a fókuszgyűrű alsó és felső részét. Van az úgy, hogy nem fér el még 3 pici csavar... Szedd le a ragasztószalagot. Ha ezt megtetted, az F1 és F2 gyűrű már ütközés nélkül el tud forogni egymáson. Csavard az F1 gyűrűt addig, míg el nem engedi az F3-at.

A logika a dolog mögött az, hogy az F1 és F3 gyűrűk között van egy igen finom, lapos emelkedésű menet, mely egy teljes fordulat alatt szinte alig emelkedik. Hogy ne foroghasson többet, mint szükséges, az F2 gyűrűben van egy csavar, ami az F3 gyűrű másik két csavarjába ütközik, kijelölve a fókuszgyűrű útjának két végét.

Utolsó lépésként csavard ki az F1 gyűrűből, annak is a belső heliodikus menetéből az objektív legbelső részét (melyen már csak a rekeszmechanika maradt).

A legbelső résznek csupán a külső menetét takarítsd le (szedd ki belőle a koszt és a régi kenőanyagot), aztán tedd is félre.

A többi alkatrésznek jöhet az igazán forró szappanos fürdő, no meg a sikálás körömkefével vagy fogkefével. Azért az R2 résszel óvatosan, abban van némi rekeszmechanika. A többieket viszont ne kíméld (ide értve a fókuszgyűrűről leszedett gumit és a cikk elején az objektívről leszerelt első tubust is).

Igen, ezeket is megfürösztjük és nem, ezek sem fognak korrodálni, mert azonnal a tisztítás (fertőtlenítés) után többször felhevíted őket hajszárítóval. Ezáltal felforrósodnak, és pár másodperc alatt mindenhonnan elpárolog róluk a víz. Tisztábbak lesznek, mint valaha.

Most, hogy minden csillog-villog, rátérhetünk a legizgalmasabb részre, a legózásra.

Összeszerelés és kenés

Először is csavard vissza alulról a belső (rekeszlamellás) részt az F1 gyűrűbe. A pontos pozíciója momentán nem lényeg, majd a vezetőnyelvek állítják a helyükre.

Ha ez kész, az F3 gyűrűt vedd kezedbe, és óvatosan olajozd meg. "Olaj?" Igen! Tapasztalataim szerint mindenféle menet más típusú kenést szeret a legjobban. Ezek az igen finom, kis menetemelkedésű típusok az egyszerű műszerolajat preferálják. Természetesen igen kevésre van csak szükség belőle, ezért nehogy megpróbálj a gyári adagolóval odacsepegtetni! Helyette egy fecskendőbe szívj fel belőle, majd igen apró adagokban juttasd a menetbe. Semmi szükség rá, hogy bárhova máshova is kerüljön.

Ha az F3 síkosítása kész, illeszd össze az F1 és F2 gyűrűket, majd kezdd el becsavarni az F1-es menetét az F3-asba (amik így közrefogják az F2-est).

Ne foglalkozz vele, hogy szabadon forog az F2 (ha nem így lenne, nem tudnád összecsavarni őket). Két dologra vigyázz: ne tekerd össze szorulásig az F1-est és az F3-ast (kb. két teljes fordulattal a vége előtt meg is állhatsz). A másik: az F3 gyűrűnek lehetőleg ne a két kiálló kis csavar közé eső részébe érkezzen az F2 egyetlen kiálló csavarja (fentebb láthattál róluk külön képet). Persze erre kicsi az esély, de Murphy... Szóval ha - a most még szabadon forgó - F2 gyűrűt csak kb. 1 centin tudod tekerni, akkor sikeresen a rossz helyre landoltál, és kezdd újra ezt a szintet.

Ha minden összeállt, akkor a következőt tapasztalod: az F1 az F3-asban finoman forog, az F2 pedig szinte egy teljes fordulatot meg tud tenni két ütközés között (miközben a rajta levő jelölés 0,23m-től a végtelen jelig jár). Minden stimmel? Akkor vágj egy darab szigetelőszalagot, és az eredetihez hasonlóan ragaszd össze az F1 és F2 gyűrűket.

Ezen a ponton visszateheted a megtisztított gumi gyűrűt is (ezt egyébként innentől bármikor megteheted; én csak a legvégén húztam rá, a további képeken ezért nem látod még egy ideig).

Most egy kis kalibrálás következik. Fordítsd meg a teljes blokkot, és tekerd a belső heliodikus menetben annyira "hátra" a belső (rekeszmechanikás) részt, amennyire csak lehet. Ezek után úgy tekerj rajta egy picit visszafelé, hogy a vezetőnyelveknek szánt rés éppen a vezetőnyelvek felcsavarozására szolgáló csavarmeneteknél legyen.

Ha pontosan beállítottad, akkor visszaillesztheted a két nyelvet és becsavarhatod az őket rögzítő hat csavart.

Fordítsd meg ismét a tubust. Ideje megkenni a heliodikus menetet és a vezetőket. Viszont itt nem, vagy nem csak műszerolajat használunk. Ennek oka az, hogy ezek a nagyobb menetek felelősek a fókuszgyűrű finom forgásáért. Ha így, kenés nélkül tekergeted, érezni fogod, hogy 1) nagyon könnyen (zavaróan könnyen) jár; 2) nem finom a forgás, nem érzed stabilnak. (Meg persze szét is nyírná magát síkosítás nélkül elég hamar, de ez evidens.)

Ezért ide olyan kenőanyag kell, ami finom, de hasznos ellenállást is kifejt. A legjobb, amit eddig találtam a célra, a teflonos szilikonzsír (vagy ennek valamekkora arányú vegyítése műszerolajjal, ha magában túlságosan "erősen fog"). A felhordást vékony kés hegyével végezhetjük a menetbe és a vezetőkre, majd pár teljes oda-vissza fókuszálás után a mechanika maga keni szét az anyagot.

Térjünk most vissza az R1 és R2 gyűrűkhöz. Ezeket visszaszerelés előtt összeilleszthetjük. Arra ügyeljünk, hogy az R1-es réz nyelve az R2-es karikázott kis tengelyéhez képest a jelzett módon helyezkedjen el (ne pedig rajta túl).

Az összeillesztett R1-R2 párost fogjuk meg, majd a belőle kiálló karocskát a belső blokkban található tengelyhez illesszük hozzá. Finoman nyomjuk össze őket, majd egy kis játék után a helyükre fognak ugrani. Ha ez kész, mehet a négy csavar is, ami összefogja mindezt.

Ezen a ponton visszacsavarhatjuk az objektívbe az első és hátsó optikai blokkot (a művelet előtt a rekeszlamellákról és az üvegekről is fújjuk le az esetlegesen oda került porszemeket körtepumpával).

Ha ez kész, már csak az elsőnek leszedett elülső tubust kell a házra csavarozni, és szinte meg is vagyunk.

Itt kell egy gondolat erejéig visszautalni arra a kis golyócskára, ami a rekeszmechanika fokozatos kattogásáért felelős. Ez a karikázott részek között helyezkedik el:

Amennyiben elkeverted, ne aggódj, mérettől függően egy golyóstoll hegyének apró gömbjétől a merevlemezekben található motorok csapágygolyóiig sok mindennel pótolhatod.

A visszahelyezése úgy történik, hogy a rekeszállító gyűrűn levő vörösréz csavart (melyben a golyót nyomó rugó van) kicsavarod, majd ráilleszted a golyót, és óvatosan visszacsavarozod. Ha minden jól megy, így már nem fokozatmentes a rekeszállításod, hanem a jelzett értékeknek megfelelően kattog majd.

Végső ellenőrzésként gépvázra illesztve nézd meg, hogy van-e végtelen fókuszod (vagyis hogy a meneteket helyesen illesztetted-e össze).

Végeredmény

Ismét csak beszéljenek a képek arról, hogyan sikerült a felújítás és megszépülés:

Amint azt fentebb említettem, sajnos a hátsó lencsetagon hagyott némi nyomot a gomba, ezért izgatottan vártam, hogy pár tesztkép erejéig kipróbálhassam az optikai teljesítményt.

Tesztképek

A teszthez használt gép egy Sony A7II volt. Erre egy szabványos MD-NEX konverterrel illesztettem fel az optikát, és nagyon szerették egymást:

Az első sorozatban makro tubus nélkül, 1:2 leképezéssel láthattok fullframe szenzorra vetített teljes képet (a teljes kivágásokat tömörítettem, de ezek alatt mutatom az 1:1 képközepi kockákat is). A rekeszértékek rendre 3.5 - 5.6 - 8.

Ugyanezekkel a rekeszértékekkel, de most egy tubussal 1:1 leképezésre felhozva a teljesítményt:

Az utolsó sorozaton a 6Ↄ jelölés kb. 1mm széles.

Legnagyobb örömömre a tesztképek alapján a hátsó lencse minimális gomba-nyoma nem különösebben szól bele az optika képalkotásába.

Ha tudok neked segíteni szereléssel, javítással kapcsolatban, vagy megmentésre váró optikád van, keress nyugodtan a szerelőműhelyben!

Megérte megmenteni. :)