Amikor pár éve megírtam a különleges Pentax optikákról szóló cikket, szerepelt benne egy igazi bálna, egy 2000mm-es Pentax tükrös optika. Bevallom, soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyennel valaha fotózni fogok, az univerzum útjai azonban kifürkészhetetlenek, így ma első kézből mutathatom be nektek a világ valaha volt legnagyobb sorozatban gyártott, fényképezésre szánt optikáját.

Elnézést, maradt ezen a képen egy kis szenzorkosz... Ja, nem, mégsem! Az ott egy 1.4/50-es Takumar! Fene vigye el, mindenhova odagurulnak észrevétlenül...

Úgyis a rekordok érdekelnek, így tisztázzuk rögtön a kérdést: ez az objektív gyújtótávolság szempontjából a legnagyobb teleoptika, a maga 2000mm-es értékével. Persze te már tudod, hiszen olvastad a Nikon extravaganzás cikkben, hogy létezett 2000mm-es Nikkor optika is, ami súlyban jóval meghaladta a Pentaxot, azonban fontos kitétel, hogy azt ténylegesen soha nem gyártották sorozatban. Ami azt illeti, a Nikkorból állítólag összesen 20-25 darab készülhetett, és ezek sem mind azonosak, így még szériáról sem beszélhetünk.

A 2000mm-es óriásából azonban a híradások szerint több soroztat is készült két kivitelben: 1979 és 1982 között sima "Pentax" szériában, és még valamennyi Pentax-M jelzéssel 1982 és 2004 között (utóbbi 24980 katalógusszámmal). Az M és non-M változatok között kialakításban nincsen differencia, viszont az M-es széria már fejlesztett Super Multi Coated bevonatokat kapott.

A darabszámra vonatkozóan nem lehet hiteles forrást találni, csupán egy 900-1.100 darabos becslést, ami főleg Bojidar Dimitrov ma már nem elérhető oldalának adatain alapul (ennek tartalmát vette át a jelenlegi kmp.pentaxians.eu), ezt azonban kezeljük erős fenntartásokkal, ugyanis nincs hivatalos anyag mögötte, ezen kívül pedig fényképek és netes keresés alapján sorozatszámokból is alig van megbízható adat:

• 7349365 / Pentax-M (jelen cikkben szereplő darab)
• 7305402 / Pentax-M (Chiswick árverés)
• 5127569 / Pentax (friss darab, amit itt árulnak és ebben a Facebook-posztban leltem)
• ####### / Pentax-M (lezárult árverés az eBay Hongkong oldalán, sorozatszám nem látszik)
• ####### (lezárult árverés 2007-ből eBayen, sorozatszámot már itt sem látok)

Tekintettel arra, hogy még az objektívről készült képanyag is nevetségesen szűkös, az ezer körüli darabszám szerintem jelentős túlbecslés. Az mindenesetre biztos, hogy a Pentax gyűjtők között ez messze az egyik legegzotikusabb és legnehezebben beszerezhető objektív, és az egy földlakóra eső mennyisége nagyon-nagyon pici.

A kis gyártási mennyiség persze nem meglepő. Ez egy annyira speciális eszköz, hogy tízezres darabszámot valószínűleg el sem lehetett volna adni. Az azonban tény, hogy ez egy kiforrott optika, ami belülről is egy piacra szánt, végleges objektív felépítését mutatja (mindjárt szétszedjük).

Különleges kapcsolat fűz ehhez a konkrét darabhoz, hiszen az emlegetett cikk megjelenése, azaz 2022 óta “kerülgetjük” egymást. Már előtte is fent volt eBayen, de - érthető okokból - az azóta eltelt idő alatt sem vásárolta meg senki. Végül az eladóval több éves levelezés és egyeztetés után sikerült létrehoznunk a megállapodást. Ezt az egy darabot leszámítva az utóbbi 10 évben még egy talált gazdára Angliában, illetve ebben a fórumban emlegettek egy másikat is.

Éppen a ritka felbukkanás miatt nagyon problémás a piaci árát belőni. Az biztos, hogy részletes tesztet nem lelsz fel róla sehol, és tesztképből is összesen kettő, semmire sem használható darab van forgalomban. Ideje volt hát részletesen is foglalkozni a rekorderrel.

Ha már rekordok: annak ellenére, hogy ez a szörnyeteg milyen nagy (kb. 53 centi hosszú a tubusa), “mindössze” 8kg-ot nyom. Nem sokkal nehezebb, mint az 5,3kg-os 1000mm-es kistestvére. De hogy lehet ez? A válasz az, hogy a 2000-es egy katadioptrikus teleobjektív, azaz nem csak üveg lencséket tartalmaz, de - sok csillagászati teleszkóphoz hasonlóan - tükröket is. Nevezetesen egy főtükröt és egy segédtükröt.

Így belsejének java valójában levegő. Bevallom, nagyon féltem tőle, mert ezeknek a magyarul csak tükörobjektíveknek nevezett konstrukcióknak általában elég gyenge a képminősége. Ennek van egyrészt egy felépítésbeli oka, másrészt pedig az, hogy nem lehet őket rekeszelni.

Emlékszem, amikor öcsémmel évekkel ezelőtt csillagászkodtunk, volt egy kisebb dobson távcsöve, amit minden észlelés előtt hagyni kellett lehűlni a kinti hőmérsékletre, majd jusztíroztunk, hogy a lehető legélesebb képet adja. (Ennek Juszt Lászlóhoz semmi köze sem volt.) Ehhez képest a fényképezésre szánt tükrös teleobjektíveket egyszer beállítják a gyárban (kollimálják a tükröket), és utána földi halandó nem nagyon tudja őket kalibrálni. Márpedig ha egy ekkora tükör vagy segédtükör elmozdul, oda a maradék képminőség is.

Az SMC Pentax-M 2000mm f/13.5 Reflex postán érkezett hozzám, és bár van saját szállító koffere és alaposan csomagolták, nagyon féltem tőle, hogy ad-e majd egyáltalán értékelhető rajzolatot. Mivel sok orosz és japán 500 és 1000mm-es katadioptrikus objektívvel volt már dolgom, nagyjából sejtettem, hogy mi lenne az a rajzolat, amit még el tudok fogadni.

Megnyugtatok mindenkit, aki nem tudott emiatt aludni: a Pentax ebben az esetben is odatette magát, a rajz ugyanis mind a felépítéshez, mind az optika korához, mind pedig a gyújtótávolsághoz képest egészen meghökkentő. Sőt, sok esetben a kis látószög miatt már nem is az optikai rendszer teljesítménye jelent gondot, hanem a légköri zavarok, de erről majd később.

Mielőtt tesztelni megyünk, nézzük meg egy kicsit közelebbről az optikát. (Igazából nézheted messziről is, mert akkora, hogy úgy is látod.)

SMC Pentax-M 2000mm f/13,5 Reflex részletek és adatok

A hatalmas méretei és súlya ellenére könnyen mozgatható és kompakt darab. Nem röhög, nem viccelek! Van rajta állványtalp a fényképezővázzal együtt számított tömegközéppontjában, így rögzíteni és mozgatni még egy viszonylag egyszerűbb gömbfejen is kiválóan lehet. Az állványtalp fix, az optika így hozzá képest nem tud elfordulni.

A gépvázat azonban tudod forgatni, mert a leszerelhető Pentax-K csatlakozás tetszőleges szögben csavarható és fixálható.

Ezt a csatlakozást akkor is le kell venned, ha szeretnél saját filtereket használni, erre ugyanis a belső felén van lehetőség egy standard 52mm-es menet segítségével. Így amikor a neten azt olvasod, hogy ez az optika sima 52-es filtereket fogad, az nem elírás...

Az optika egyébként olyan nagy, hogy többhöz szerintem véletlenül adtak Pentax vázakat, mert hátsó kupaknak tűntek.

Beszéljünk egy kicsit a fókuszról: mivel az állványtalp az optika házának első részéhez van rögzítve, fókuszálás közben gyakorlatilag az objektív hátulja, és vele együtt a gépváz mozog. Ez ekkora telék esetében nem meglepő, így működik az 500-as és az 1000mm-es kistesó is. Ami sokkal érdekesebb, hogy a hatalmas méretek ellenére a fókuszmechanika félelmetesen simán jár és igen könnyen tekerhető. Mivel a tubus átmérője 18cm, így az egyébként gumírozott fókuszgyűrűn van négy kiálló kar is, amik a gyakorlatban majd nagy segítséget fognak adni, ugyanis bármennyire meglepő, nem könnyű élesre állítani vele még a távoli objektumokat sem.

Ezzel kapcsolatban árulkodó jel, hogy a fókuszskála osztása még 500m-en sem végtelen, vagyis még a fél, vagy akár egy kilométerre lévő objektumok esetében is finoman kell beállítani az élességet. Hogy ezt a filmes érában hogyan tették meg, azt nem tudom, de a digitális gépek belenagyításos élőképe igen egyszerűvé teszi. A tereptesztek során erről még lesz szó.

Bár az induló fényerő mindössze f/13.5, ez ebben a kategóriában és típusban nem nevezhető kevésnek. Napfényes órákban valójában ISO100-on is lehet vele 1/1000 körüli képeket készíteni, ISO400-on pedig már simán felmegy az ember 1/8000-ig. Bár a záridőkkel a reciprokos szabály miatt itt már nagyon kell vigyázni, érdekes probléma lehet az is, hogy a digitális MILC-ek szenzorstabilizátorait csak 1000mm-es értékre lehet beállítani. Senki nem volt felkészülve rá, hogy egy A7II-esen vagy egy GFX 50S II-esen én 2000mm-es optikát akarok használni.

Ha esetleg valaki úgy érezné, hogy a 13.5-ös fényerő sok, akkor a szerkezetben beépített, belső tárcsán elforgó ND1, ND2, ND2.8 és ND4 szűrők is vannak. Emellett az ND szűrők kezelőszervével koncentrikusan helyezkedik el az objektív hátulján a színszűrő beállítása is UV, Skylight, sárga Y2 és piros R2 opciókkal. Mindkét tárcsához külön kiálló kar is tartozik, így a használatuk kényelmes, nincsenek útban és nem tekered el őket véletlenül.

Ha érdekel, hogy ez hogyan néz ki belülről is, akkor a típushoz készített videómban mutatok pár érdekességet:

@hispansphotoblog ez tényleg páratlan: 2000mm tömör gyönyör #hispansphotoblog ♬ original sound - hispan

A felvételt megtaláljátok TikTokon, Instagramon, Facebookon és YouTubon is.

Az objektív elejét persze nem lehet szűrőzni, itt csak egy forgatható fényellenzőt találsz. Azért forgatható, mert a LOCK kapcsolója valójában célzásra szolgáló eszköz, és ennek sokszor lehet is hasznát venni, hiszen elképesztően kicsi, kb. 1 fokos a látószög.

Front kupaknak egy bőr installáció szolgál, ami hibátlanul teszi a dolgát szállítás közben.

Mindent összevetve méreteihez képest az ergonómiára ötöst kell adnom. Érzed, hogy gondolkodtak a felépítésen, sőt, tesztelték is a való életben, így bármennyire is furán hangzik, egészen kényelmes vele dolgozni.

SMC Pentax-M 2000mm f/13,5 Reflex terepteszt

Bármivel is fotóztam eddig teleobjektívek tekintetében, az biztos, hogy nem lehet összehasonlítani ezzel a 2000mm-es szörnyeteggel. Annyira elképesztően kicsi az 1 fokos (diagonálisan fullframen kb. 1,2 fokos) látószög, és olyan hihetetlen mértékben sűríti a teret, hogy arra nehéz fogalmakat találni. Ugyanígy a megfelelő szavakat keresi az ember, amikor a géppel, állvánnyal, konverterekkel együtt 15 kilós pakkot cipelnie kell...

Egy ekkora szörnyeteggel elbújni sem nagyon lehet. Miközben a rakparton üldögélve kukkoltam a túlpartot és azon viccelődtem, hogy nem is tudják, hogy a keresőben vannak, éppen én is egy keresőben voltam. Túl kicsi ez a város és túl nagy ez az objektív.

Használni olyannyira földöntúli élmény, hogy az összes tesztképen feltüntettem a fókusztávolságot (bal alsó sarok) annak érdekében, hogy alkothass valami képet arról, milyenek voltak a körülmények. Persze nem a fókuszskála adatait írogattam egy jegyzetfüzetbe, hanem utólag, a Google Maps segítségével számoltam, ami nem csak a BPL térkép miatt hasznos barátod, hanem jobb kattintás után a Measure Distance (Távolságmérés) opcióval kettő pont távolságát vagy egy összetett útvonal hosszát is könnyedén megállapíthatod vele.

A felvételeket egy GFX 50S II középformátumú géppel vettem fel, de az összeset fullframe méretre croppoltam vissza, mert az objektív a sarkokat nem rajzolja ki. (Vagy a hátsó csatlakozás árnyékol inkább, ami helyett lehetne egy GFX véget gyártani, de úgy voltam vele, hogy itt nem lenne előnyös a nagyobb alapterületű szenzort teljesen kihasználni, hiszen úgy éppen a képszög nő.) Ezért a gyárilag tervezett látványt kapod a tesztfotókon.

A csatlakozáshoz ilyen súlyok esetén mindig minőségi adaptereket ajánlok, hiszen elég nagy blama, ha a roppant drága felszerelés olcsó kínai csavarok miatt választ a kívánatostól eltérő és a felszerelés többi részétől különböző menetirányt. GFX-re a K&F igazán masszív adaptereket gyárt, így van nekik PK - GFX változatuk is. Egy tipp minden újonnan vásárol adapterhez: szánd rá az időt és ellenőrizd, húzd újra a csavarokat.

Rajzolat

Először nézzük meg a képminőséget, és térjünk is ki egy fontos kérdésre: nagyobb teleobjektívek esetén már nem csak a rajzolatot, hanem a fókusztávot is figyelembe kell venni, hiszen ha több kilométerről beszélünk, tevőlegesen rontani fogja a teljesítményt a légkör mozgása. Ezt először évekkel ezelőtt tapasztaltam meg, amikor a Hármashatár-hegyről próbáltam az 500mm-es SMC Takumar optikámmal tűzijátékot fotózni. Nem az objektív rajzolatával volt gond (az parádés), hanem a felszálló forró levegő okozta légköri turbulenciákkal.

Nos, a 2000mm-es optika esetében ez hasonlóan problémás, ezért a képminőségen a fókusztávot növelve fogunk végigmenni. (Rekeszünk nincsen, így rekeszsorra szerencsére nem lesz szükség). Az egyes képeknél jeleztem mindenhol a készítés és a célpont helyét is, így akik kevesebb helyismerettel rendelkeznek, azok is meg tudják nézni térképen, miről van szó. Ezek voltak a képek készítésének fő helyszínei (több szabadon megközelíthető):

Kezdjük a legkisebb fókusztávon, 20 méteren. Szegény Orsi reggel még nem tudta, hogy ki lesz lapítva az arca egy 2000-es optikával… Szóval röviden: minél nagyobb a gyutáv, annál szélesebbnek hat egy emberi arc, mert az egyes elemeinek a kamerától vett relatív távolságkülönbsége egyre kisebb. Ebbe itt most nem megyek bele mélyebben, mert egy korábbi cikkemben olvashatsz a portré és a gyutáv (képszög) kapcsolatáról.

A portrékra még visszatérünk később, mert nem lehetett kihagyni a lehetőséget, hogy pár további tárgytávon is bemutassam, szóval türelem. Vissza a képminőség kérdéséhez.

Nézzük meg 100 méteren a teljesítményt. Itt a levegő remegése még ezeken a 30-35 fokos napokon sem zavar be, és tulajdonképpen akkor is elalél egy kicsit az ember a képminőségtől, ha tudja, hogy egy 50 megapixeles szenzor van az optika mögött, amit vélhetően újkorában sem tudott volna maradéktalanul felbontani.

190 méteren sem zavar a légkör, és összességében itt is szép és kontrasztos a rajz. Persze ha lemegyünk per-pixel szintre, akkor egy tisztán lencsés optika képminőségét nem érjük utol, de könyörgöm, 2000mm!

270 méteren is elképesztő, hogy a legkisebb betűket leszámítva mindent el tudsz olvasni a táblán. Ez a kép a rakpartról felfelé készült a Margit-hídra

A gondok a kilométeres tartományokban kezdődnek: 2,2 kilométeren még tudsz értékelhető fotót csinálni (itt a Gül Baba türbéjéből fotóztam északnak, a parton álló zászló felé), de a levegő turbulenciája rosszabb napokon már egyértelműen látszik:

Tényleg fontosak a körülmények, mert ugyanezen a 2,2km-es távon egy másik napon a Gellért-hegyről kiváló képet lehetett készíteni a Parlament kupolájáról. Ehhez azt is számold hozzá, hogy a fotón semmilyen, a képminőséget, a rajzolatot vagy a kontrasztot javító effekt nincsen, vagyis ha erre ráküldök még egy zajszűrést, egy kis dehazet, némi kontrasztot és esetleg valamennyi MI-vel turbózott élesítést, akkor ez plakát méretben is bőven elmenne:

A 8,6 és a 11 kilométerre lévő Száva utcai adótorony és a Megyeri híd ilyen időben már nem fotózható élesen, egész egyszerűen a városból/talajról felszálló hő miatt. Téli napokon vélhetően ez a teljesítmény sokkal jobb lenne, de arra is gondolj, hogy nagyobb tárgytávok esetén a levegőben található szmog vagy pára is tevőlegesen befolyásolja a végeredményt.

Nem is kell télig várnunk, hogy a jelenséget szemléltessem. Pár nappal később egy hidegfront éppen kitolta a forró levegőt a városból. Itt az Orbán-hegyről fotóztam a várost, ezeken a képeken pedig láthatod, hogy a 3,6km-re levő Citadelláról illetve a 9,8km-re Száva utcai adótoronyról is tiszta képet lehetett lőni.

Egy szónak is száz a vége: az objektív rajza használható, meglepően jó, ugyanakkor a körülmények nagyon fontosak!

Térkompresszió

Az igazi móka persze a tértömörítéssel veszi kezdetét: a Margit híd budai oldalán, a nagy kanyar felett van egy kilátópont, onnan készítettem ezeket a fotókat a hídról hosszában:

A híd teljes egyik fele, vagyis itt annak járdája egyetlen képen:

Ugyanez igaz nagyobb tárgytávokon, például azt egy képen szereplő Árpád és Összekötő vasúti hidak esetén:

Hihetetlen, hogy mennyi olyan képi elem kerül egymáshoz közel, amiket szabad szemmel és ebben a formában sosem lát az ember. Ezen a fotón, ami szintén a türbéből készült, a Margit híd közepe kb. 660 méterre van, és egyben rajta van a kanyarodó 4-6 szerelvény. Imádom!

A 2000mm egyébként a legtöbb esetben egyszerűen sok és szűk, ha nem tudsz elég messze menni a témától. A messze itt azt jelenti, hogy tömegközlekedéssel hátrálsz. A türbétől a Parlament kupolája nagyjából 1.600 méterre van, és nemhogy egyben, de még darabokban sem fér bele semmi a látómezőbe:

Ugyanígy (csak hogy szemléltessem) a Gellért-hegyről az Erzsébet téri óriáskerék egyszerűen nem fér bele egyben a látószögedbe (cserébe belekerül a háttérbe a Szent István Bazilika):

Ha egyszer felmászol egy dombra ezzel az objektívvel, gyakorlatilag az összes belföldi turistalátványosságot lefotózhatod, és mehetsz is haza.

A Duna partjáról, szintén a Margit híd mellől a Parlament lépcsői 780 méterre vannak, a Széchenyi Lánchíd lába pedig kb. 1.500 méterre. Agyad elhagyod.

Senki sincsen biztonságban, aki a tetőkön mozog vagy nyugszik! Kellően magas pontról ezzel az objektívvel bármeddig és bárhova elláthatsz!

Hozok nektek külön pár képet a Budai Várnegyedről illetve a Budavári Palotáról (a Gellért-hegyről készítve), mert naplementében elképesztően szépek voltak a színek és a légkör is kegyes volt, ezért csodás rajzolatú képeket sikerült csinálni:

Szintén Gellért-hegy a helyszín, nagy szerelmeim a hajók a Dunán. Billegnek, mint dinnyehéjak abban a bizonyos versben.

Jöhet pár esti kép? Az Orbán-hegy a helyszín, innen készültek a felvételek, innen mértem a távolságot is. Mivel itt a záridők ISO3200 mellett is hamar belépnek a másodperces tartományban, semmilyen állvány sem fog neked önmagában segíteni. A trükk az, hogy az állvány mellett az optika elejét is le kell támasztani, valamint 10 másodperces elsütési késleltetést kell beállítani. Így mire a felvétel elkészül, az objektív és a gép már egyáltalán nem mozog, valamint teljesen stabilan áll a kétpontos alátámasztás miatt.

Láttad már valaha egy képen a Budai Várban (újra)épülő József főhercegi palotát, az Erzsébet téri óriáskereket és a jobb felső sarokban a Keleti-pályaudvart? Hát most láthatod.

Vicces lett volna, ha pont ebben a cikkben nem szerepel az ország kedvenc péniszimitációja, hiszen a MOL torony tényleg mindenhonnan látszik. Borgőzös estéken felnézel egy belvárosi romkocsma pincéjében, hogy irányt találj hazafelé, és ez a torony mindig segít a tájékozódásban.

Kiszúrod ezen a fotón a Kerepesi úti közúti hidat? Nem hinné az ember, hogy ez is látszik az Orbán-hegyről, 7,2km távolságból.

Mutatok még pár képet szintén az Orbán-hegyről, ezúttal a Várhegy irányába, ami kb. 2,6km átlagos távolságra van. A viszonylag hideg és nyugodt légkörnek hála itt is igen tiszta felvételek születtek:

A bokeh? Nos az a tükrös optikák sajátja, azaz fánkos. A főtükör közepén van egy nagy lyuk, ahol a róla visszaverődő fényt a segédtükör a hátsó lencserendszerbe küldi, és ez a lyuk látható minden bokehkarika közepén.

Portré

Ezen a ponton kanyarodhatunk vissza a portré kérdésére. Mivel a legkisebb tárgytáv 20 méter, a test és az arc egyes részeinek relatív távolságkülönbsége az objektívtől minimális (nagyjából minden ugyanolyan messze esek), ezért igen erősen vasal az objektív. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy szélesíti az arcokat, mégpedig nem is kicsit. (Ha ez a hatás jobban érdekel, ide kattintva olvashatsz róla részletesebben is.)

A vicces az, hogy a 120 méteren készülő felvételbe még nem fér bele egy teljes alakos ember: ahhoz már 180 méterre kell állnia a portréalanynak. A 60 méteres távon készült kép még szinte intim hangulatúnak nevezhető!

Következtetés: ne portrézz ezzel az optikával, hacsak nem akarsz igen nagynak mutatni a portréalanyhoz képest távoli objektumokat (pl. a háttérben levő Holdat... igen, így készülnek a "szuperholdas" fotók, ne dőlj be nekik).

Telekonverterek

Ha mindez még nem lenne elég, a Pentaxnak van kétféle 2x telekonvertere is. A korábbi a T6-2X (6 lencse 5 tagban), az újabb pedig a 2X-S (7 lencse 6 tagban) jelzésű. (A T6-2X gyárilag nem létezik fém színben, csak az ezüst színű Pentax-M szettemhez alakítottam át egyet.) A 2X-S már elektronikus kapcsolatokkal is rendelkezik, tehát nem az M szériás, hanem az A szériás és későbbi optikákhoz készült, de mindkettővel kipróbáltam, és megmutatom, van-e különbség képminőségben. Mindkét kétszerezővel nem kevesebb, mint egy 4000mm f/27 optika jön létre.

Kétszerező nélkül:

Pentax Rear Converter K T6-2X kétszerezővel:

Pentax Rear Converter-A 2X-S kétszerezővel:

Mutatok egy közelebbi tárgyról készült sort is:

Kétszerező nélkül:

Pentax Rear Converter K T6-2X kétszerezővel:

Pentax Rear Converter-A 2X-S kétszerezővel:

Eget rengető különbség nincsen a két kétszerező között, az újabbat (2X-S) azonban jobbnak érzem kicsit. Használatuknak a képminőségre nézve komoly ára van. Képszögben az 1 fokos értéket 0,5-re csökkented velük. Nem piskóta dolgok ezek...

Tudom, tudom: arra vagy kíváncsi, milyen együtt a T6-2X és a 2X-S, amiket együttesen használva egy 8000mm f/54 objektív jön létre. Nos, a rajzolathoz ne fűzz sok reményt, de technikai szempontból nincsen akadálya a dolognak, ha bírod a dolgot ISO-val és megfelelő alátámasztással. Nagyjából ez a maximális képminőség, amit ki tudsz így préselni a rendszerből:

Ha nagyon muszáj, akkor rendszámokat le tudsz olvasni akár 1-2 km-es távolságból is, de arcok is azonosíthatóak a 8000mm-es gyutáv mellett. Ugyanitt megfigyelést vállalok kedvezményes áron, illetve esküvőket is fotózok, otthonról.

Asztrofotográfiai percek

Jöhet az asztro szekció? Ez mégiscsak egy kisebb teleszkóp! Nagy hiba lenne, ha nem szegeznénk a mindössze 384,400 kilométerre levő Holdra kíváncsi tekintetünket. Itt is fullframe kockára vágott croppokat mutatok, tehát az égitest pontosan ekkora arányban tölti ki a szenzort. A probléma persze itt is a levegő remegése. Míg élőképen és belenagyítva is igen szép részleteket látsz, addig az ISO12800 mellett 1/500-ig feltornászott záridő, a duplán letámasztott optika és a 10 másodperces expokésleltetés ellenére is ez a legjobb eredmény, amit egyetlen expóból ki tudsz hozni (mellette a kivágás középről):

Másképp is mutatom a gondot: a levegő cirkulálása miatt ugyanaz a kráter három eltérő felvételen három teljesen eltérő "méretet" vesz fel, mert a meleg levegő is lencseként tud viselkedni:

Azért szükséges a minél rövidebb záridő, mert a Hold látszólagos mozgása itt már tevőleges: szabad szemmel is jól látható módon megy ki a keresőből, vagyis itt nincsen lehetőség több másodperces expókra, mert egész egyszerűen bemozdul a téma. Nem röhög!

Viszont itt nem adhatjuk fel! Csináltam 60 ilyen felvételt, és bezavartam a stacking erdejébe, reménykedve abban, hogy az eltérő helyen felbukkanó részletesebb részek kombinálásával kihozható valami több is a dologból.

Sajnos sz@rból nem lehet várat építeni, ez sem lett sokkal jobb. Marad a remény, hogy téli éjszakákon jobban sikerül majd a művelet. Illetve további elkapott felhős holdas pillanatok, meg egy túlexponált multiexpós darab, hogy legyen sötét oldal is:

Zárásképp további vegyes alkotások, amikre eddig nem került sor, de a tesztkörök (terheléses edzések) során elkattintásra kerültek:

Summa summarum

Nehéz helyzetben vagyok, amikor ítéletet kell mondani erről az objektívről, hiszen a saját kategóriájában szinte egyedülálló. A gyújtótávolságát, a katadioptrikus felépítését és a korát tekintve a képminősége meglepően jónak (és jól használhatónak) nevezhető, másfelől persze felmerül a kérdés, hogy mire jó egyáltalán?

Ha csillagászati célokra keresel ilyen rendszerű teleszkópot, azt ennél olcsóbban is kaphatsz. Pár ezer eurós árát tekintve sem látható a megtérülés reménye, ugyanakkor az is igaz, hogy ilyesmit nem is ezért vásárol az ember. Használni biztosan páratlan élmény, és ha egyszer összeáll a teljes Pentax-M sorom, akkor annak valódi koronája lesz, de azt is megkockáztatom, hogy bárki másnak semmi szüksége egy 2000mm-es tükrös teleobjektívre.

Ha mégis lenne egy ilyen optikád, de technikai problémád akadt vele, támadj meg a szerelőműhelyben.

Ha tapasztalataidat vagy képeidet osztanád meg velünk, vár a Vintage Pub virtuális kocsmájának lelkes közössége.

A fény és a Pentaxok legyenek veletek!