hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              műhely
              frissességek

    hispan's photoblog   |   műhely   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Középformátumú triplet:
Edar 2.8/100 adaptálás és teszt

Ismét előszedjük a Pentacon SIX-et és adaptálunk rá egy irtó cuki karikamestert.

Nem ez lesz az első eset, hogy vetítőoptikát adaptálok, de még csak abban sem újdonság, hogy mindezt nem fullframe, hanem annál is nagyobb, középformátumú rendszerre teszem. Az Edar 2.8/100-nak azonban van két különlegessége, ami miatt megérdemelte ezt a cikket. Egyrészt viszonylag nagy vetített képköre ellenére elég kicsi, ráadásul egy igazi triplet!

De mi az a vetítőzés? Tulajdonképpen nem más, mint régi vagy új vetítőgépek (diavetítők, filmvetítők) objektívjeit digitális gépekre adaptáljuk, ellátjuk őket a fókuszáláshoz szükséges mechanikával, és reméljük a legjobbakat.
Mielőtt belevágunk a dologba, az előző részek tartalmából: a "vetítőzés" lassan öt év kezdődött nálam, az első átépített objektív egy 16KP 1.2/50-es volt, mely a keresztségben a Pöcsi nevet kapta. Őt követte a kistestvére, Töcsi, vagyis a 16KP 1.2/35. A dolgok ezt követően még komolyabbra fordultak, és érkezett Meometar, vagyis a Meopta Meostigmat 1/50-es átépítése. Később konszolidáltabb vizekre eveztünk, és műhely- valamint tesztpadra került a Pentacon AV 2.8/80-as, majd annak két nagyobb tesója, az AV 2.8/100 és az AV 2.8/150-es is. Bubis vonalon maradva itt van nekünk a Triplet 5M, avagy az "oroszok trioplanja" és a középformátumot is rajzoló Edar 2.8/100 triplet. A nehézfiúk közül a 35KP 140mm f/1.8 és az OKP (35KP) 1-100-1 1.8/100 képviselteti magát, az extrém megoldások sorából pedig itt van a Delft Rayxar 50mm f/0.75-ös röntgenobjektívje. Ha igazán penge rajzolatú portrévetítőre vágysz, érdemes megnézned a Leitz Colorplan 90mm f/2.5 vagy a Leitz Hektor 85mm f/2.5 adaptálásáról szóló cikket is. Különleges darab a hazai gyártmányú MOM Budapest 1.7/35 és a MOM Budapest 1.5/50 Kinga, ezekről is találhatsz egy-egy anyagot. Utóbbira képben nagyon hasonlít, de valódi kuriózum a Zeiss Kipronar 1.4/50. A vetítőknek elég speciális képalkotási tulajdonságaik vannak, ezek utómunkázásáról ide kattintva olvashatsz egy cikket.

Rögtön tisztázom is az utóbbi tulajdonságát: tripletnek az ábra szerinti három lencséből álló lencserendszereket nevezzük, amik általában hasonló elrendezést jelentenek:

A triplet kifejezés talán a MOG Trioplan optikák miatt a legismertebb (olvashattál is a tudásbázisban korábban egy ilyen cikket), mivel azonban az utóbbi időben ezeknek rettenetesen elszabadult az ára, a vintage mániások új megoldásokat kerestek. Lehet kapni orosz tripletet (Triplet-5M), de a Pentacon vetítő sorozatának példányai is ugyanúgy épülnek fel és nagyjából ugyanarra képesek (korábbi cikkek róluk: AV80, AV100, AV150).

De egészen pontosan mire is? A szappanbuborék-jellegű bokehkarikákra, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a bokeh-gömbök a képmező egészén nagyjából szabályos kör alakúak és a peremükön markáns, erős határvonal van. Valahogy így:

Mai cikkünk alanya, az Edar 2.8/100 is erre képes, igaz, azt majd meg fogod tapasztalni, hogy a fullframe-nél jóval nagyobb, 6*6-os képkocka szélein azért már torzulnak rendesen a bokeh-karikák.

Az Edarról nincsen sok infó a neten. Valamilyen lengyel vítetőgépbe gyártották (talán LZK 470), házának szélén jól látszik a beállításhoz szükséges eredeti menet marása. Létezik belőle hosszabb gyújtótávolságú változat is. A fém ház három lencsét rejt, a szerkezet elölről könnyen bontható és tisztítható (és az átépítésünk után is az marad; átépítés előtt érdemes lehet a ház belső falán a matt visszaverődésgátló réteget is újrafújni).


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

Amikor hozzám kerül egy új vetítő, amit még nem ismerek, két dolgot nézek meg azonnal. Az első, hogy mekkora a bázistávolsága (ez határozza meg, milyen közel kell kerülnie legalább az optikának a szenzorhoz/filmhez ahhoz, hogy végtelenig tudjunk vele fókuszálni), a másik pedig a vetített képkör nagysága. Utóbbi lehet egészen apró és egészen nagy is. Az Edar esetében kb. 7 centis bázistávval és 10 centi átmérőjű vetített képkörrel találkoztam, így világos volt, hogy ez nem csak fullframe SLR vagy MILC gépekre adaptálható, hanem akár középformátumra is.

Van egy pofon egyszerű módszer a fenti két adat hozzávetőleges megállapítására. Csak egy szoba és egy napfényes ablak kell hozzá. A vetítőt fordítsd az ablak felé, és addig közelítsd a hátsó felét a legsötétebb falhoz, amíg meg nem jelenik az éles kép. Minél sötétebb a falad, annál markánsabb lesz a vetített kép, amin már meg tudod saccolni a bázistávolságot és a vetített képkör nagyságát (vagy akár le is mérheted őket). Ennyi elég is a tervezés első fázisához

Amit lehet nagyobb formátumra adaptálni, azt bizony érdemes is arra építeni (akkor is, ha nincs hozzá fényképezőnk), hiszen visszafelé mindig kompatibilis a dolog (a P6-ra épített optikát adapterrel fel tudod tenni kisebb szenzoros gépekre is), viszont amit eleve kis szenzorra (és ahhoz tartozó rendszerre/bajonettre) építesz, azt később már nem fogod tudni felrakni nagyobb gépre. Ez az egyik oka annak, hogy miért a nyűgös Pentacon SIX / P6 bajonett kombinációval dolgozok.


[X] hirdetés

A másik ok sokkal egyszerűbb: ez egy fényerős objektív, vagyis kiváló darab portrézni. Márpedig portréfotózás során minél nagyobb a fényerő és minél nagyobb a szenzor alapterülete, annál különlegesebb képeket lehet készíteni (egyszerűen szólva: mindkét tényező növeli a háttér elmosásának képességét - persze a valóság ennél árnyaltabb).

A harmadik ok, amiért P6-ra dolgozok, az, hogy bár a Pentacon SIX vázaknak számtalan gyermekbetegségük van, ezzel együtt azonban jól használható (tükörreflexes), a 120-as film ellenére viszonylag kompakt, és ami a legfontosabb: nagyon olcsó megoldást jelentenek. Nem csak a kamerák olcsók, hanem a hozzájuk tartozó kiegészítők, például macro tubeok (amiket a mai adaptáláshoz is használni fogunk). Nem véletlenül mondják, hogy a P6 a szegény ember középformátuma.



A 2.8/100 Edar adaptálása

Az Edar átépítéséhez a következő alkatrészekre lesz szükséged:

Mivel az Edar egy vetítőgép optikája, nem rendelkezik sem fényrekesszel, sem fókuszmechanikával. Előbbit nem is fog kapni, utóbbi viszont feltétlenül szükséges lesz, hogy hagyományos optika módjára tudj vele fényképezni. A feladat az, hogy az optikát belerakjuk egy olyan fókuszmechanikába, amibe fizikailag belefér, a fókuszmechanikát pedig összeillesszük egy olyan bajonettel, amit fel tudunk tenni a Pentacon SIX gépre (vagy adapterrel bármilyen más fényképezőre).

Az építési folyamat azzal kezdődik, hogy választanunk kell egy olyan helicoidot, ami mind a P6 bajonettel, mind pedig az Edarral méretében kompatibilis. A kínaiak ezeket a helikoidokat különböző hosszúságokkal és átmérőkkel gyártják. A hosszúságot egyelőre hagyjuk, a lényeg most az átmérő. (Rossz az, aki rosszra gondol.) Ez jellemzően M42, M52 vagy M65, ami 42, 52 vagy 65mm-es befogadó menetet takar.

Az hamar kiderült, hogy a bázistávolság miatt a P6 bajonettbe eléggé bele kell majd süllyeszteni a vetítőt (hogy el tudjunk vele fókuszálni a végtelenig), ezért az M42 jelölésű helikoid győzött. Ebbe sajnos nem fér bele maradéktalanul az Edar háza, így kénytelenek leszünk átalakításokat végezni rajta.

Ehhez szereld szét az Edart (a front gyűrűt kitekerve ki tudod venni belőle a lencséket), majd csiszold le a házát annyira, hogy az M42-M42 helikoidba be tudd csúsztatni. Én a ház végéből is martam (ha már úgyis szükséges ez a művelet), hiszen a lencserendszer így még közelebb kerülhet a filmsíkhoz/szenzorhoz. Ha az Edar háza már belefér az M42 mechanikába, összeszerelheted.

Ezen a ponton kell szerezned egy P6 közgyűrű sort, majd a legvékonyabb tagját átalakítani. Ez igazából a bajonettje/csatlakozása miatt kell (ezzel stabilan fel tudod tenni a fényképezőre/adapterre). Mivel csak az apás felére van szükségünk, kényelmi és praktikus okokból a közgyűrű breech lock gyűrűjét leszereltem (három kis csavar van rajta oldalt, ha ezeket kitekered, le tudod csavarni a gyűrűt), majd az azt tartó menetet is visszacsiszoltam annyira, amennyire az csak lehetséges (később csak útban lenne).

Tapasztalhatod, hogy az M42 helicoid pont belefér a P6 közgyűrű belsejébe, tehát öröm és boldogság.

Mivel ezen a ponton már összeállítható és tesztelhető a szerkezet, itt jöttem rá, hogy a 36-90mm-es helicoid túl hosszú lesz a végtelen eléréséhez. Ezért váltottam 25-55-ösre, de ez téged ne tévesszen meg (ennyivel gyorsabb leszel).

Így is összeszerelheted a három alkatrészedet, és működő objektívet fogsz kapni, de javaslom, hogy több okból is finomíts még rajta kicsit. A 49-58mm-es step up ringet én a helikoid tetejére rögzítettem, majd abba ezek után 58mm-es standard fényellenzőt tudtam csavarni, ami nem csak védi az optikát, de 62mm-es, szintén standard front menete ugyanilyen átmérőjű szűrők, fordítógyűrűk, kupakok vagy további fényellenzők fogadására is alkalmassá teszi, tehát roppant praktikus (pláne mert az Edarnak nincsen saját kupakja/szűrőmenete).

Utolsó lépésben csak egy megfelelő átmérőjű (a P6 bajonettünkbe illeszkedő), kemény műanyag lapból kivágott karikát kell készítened, aminek közepét 42mm átmérőjű lyukkal látod el. Ezt a közdarabot beteszed az átalakított P6 bajonettbe, majd rögzíted benne az M42 helikoidot (az epoxy tökéletesen megteszi, bár én még egy sima M42 műanyag kupakból menetes leszorító gyűrűt is készítettem). Arra vigyázz, hogy a ragasztó ne szivárogjon be a helikoidba, mert ha összeragasztja a fókuszmechanikádat, dobhatod is ki.

A ragasztás nem csak a teljes pormentességet garantálja, de száradás után matt fekete festékkel két rétegben festve tökéletes fényzárást is biztosít.

A kész mű kapott egy élénkzöld díszítő csíkot, mert miért ne, és gyakorlatilag készen is áll a bevetésre!



Gyakorlati tapasztalatok

Kitartó modellem, Zsuzsi elkísért az erdőbe, hogy egy friss Kodak Portra ISO400 120-as tekercsre exponáljunk 12 fotót. A művelethez a korábban már említett Pentacon SIX TL vázat használtam pentaprizmás keresővel. A fénymérést mobilos applikációval oldottam meg.

Az analóg fotókon természetesen van digitális szerkesztés (félkész munkát nem ad ki az ember a kezéből), de a dolog jellege miatt mindenhol mutatom a nyers scanneket is. Ezeken a film eredeti színei és az optika gyári képességei láthatóak.

Első tapasztalat: a karikákat nehezebb volt előcsalni, mint hittük. Direkt választottam viszonylag napfényes délutánt és lomkoronákat, mégsem volt könnyű a művelet. (Később pótolom e hiányosságot.)

Második tapasztalat: az Edar az átlagos P6 optikákhoz képest kicsi és könnyű, az új helikoiddal nagyon kényelmesen és gyorsan lehet vele fókuszálni. Egy Kaleinar-3B 2.8/150-es optikához képest láthatóan egészen apró, és a kisebb tömeg miatt a fókusza is sokkal szebben jár (a Kaleinar eredetileg Kiev 66 bajonettes, de adaptálható/átépíthető P6-ra; így tettem én is korábban).

A helikoid 55mm-es, szélső állásában a közelpontja 50 cm, ami bőségesen elég például portrézni.

Harmadik tapasztalat: a 6*6-os filmkockán már jól látszik, hogy triplet elrendezés ide vagy oda, a képszélek felé a karikák bizony deformálódnak. Ez nem tragédia, és mint mindjárt látni fogod, a fullframes crop faktor miatt kisebb digitális szenzorokon nem is jelentkezik a hatás.

Az optika képe összességében nagyon barátságos: triplethez képest élesen és tisztán rajzol, jó a kontrasztja, gyúrható nyerseket eredményez. Természetesen van torzítása, saroksötétedése és CA-ja, de ez sem a kora, sem a felépítése miatt nem meglepő. A vignettálást ráadásul fullframe vagy kisebb szenzoron a hatalmas crop faktor miatt már nem is látod.

Mutatok olyat is, ahol elmértem a fényt, ezért az ff jobban áll neki, meg két kukás expót, meg egy tekercs végi felet.

Készítettem pár digitális képet is fullframe szenzorra (A7III), hogy lásd az optika teljesítményét akkor is, ha nem filmre és/vagy 6*6-os kockára fotózol vele.

Ezeken is láthatod, hogy akár APS-C vagy fullframe érzékelővel is kiváló eredményt kaphatsz. Fullframen a 2.8/100 egyébként is ideális portréoptikává teszi (6*6-on inkább egy fényerős 40-50mm-es fullframes alapoptika képi világát hozza), APS-C méreten pedig egy 150mm-es FF optika képszögének megfelelő kistele képét kapod (a gyújtótávolságok sosem változnak a valóságban, csak a képszögek).



Summa summarum

Az Edar ára igazán barátságos (idehaza 10-20.000 forint, eBayen 20-40.0000 forint), tehát ahhoz képest, hogy középformátumú és triplet is, nagyon olcsó. Ha ehhez hozzávesszük, hogy aránylag egyszerűen adaptálható, jó a képminősége és öröm használni, kifejezetten vonzó alternatíváváv válik egy Trioplanhoz képest.

Természetesen nincsen fényrekesze és szöszölni kell az átépítésével (vagy kifizetni egy már átépített darabot), de ha ezek a limitációk nem zavarnak, kiváló középformátumú portréoptikát vagy akár kisebb szenzoros karikázó mestert kaphatsz a személyében.

Ha vannak 2.8/100-as Edarral készített képeid, várunk szeretettel a Vintage Pub virtuális kocsmájában, hogy megoszthasd velünk őket.

Ha szeretnél használni egy ilyen optikát, de nem akarsz az átépítésével bajlódni, keress bátran a szerelőműhelyben.

Ha ennél is perverzebb P6 kalandokra vágysz, érdemes lehet elolvasnod az 1.8/120-as Pentatar születéséről szóló cikket is.

A karikák és a fény legyen veletek!

!

Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



Hasznos tudást kaptál?

Legyél te is a vintage univerzum hőse! A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Viszont a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a régi objektívek megmentését és bemutatását célzó munkámat, hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a hősök között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László, Keserű Gergő, Keresztes László Péter, Somogyi László, Rácz András, Szántó Sándor, Zubán Gergely, Erhardt Balázs, Kovács Attila, Magyar Antal, Szabó József, Máté Gyula, Boros András, Vaszkun Gábor, Erhardt Balázs, Kirner Richard, Tímea Bokodi, Káposztás Viktória, Bóka Zsuzsa, Hargitay Zoltán, Koncz Benő, Zubán Gergely, Josef Tiglezan, Gábor Balázs, Papp György


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



További vetítőoptikás őrületek:


Német örvény: Zeiss Kipronar 1.4/50 adaptálás és teszt

Középformátumú triplet: Edar 2.8/100 adaptálás és teszt

Magyar csavar: MOM Budapest KINGA 1.5/50 adaptálás és teszt

Hazai vonatkozás: MOM Budapest 1.7/35 vetítő építés és teszt

Leitz Hektor 85mm f/2.5 adaptálás és teszt

Leitz Colorplan 90mm f/2.5 adaptálás és teszt

Gyöngyszem keletről: OKP 1-100-1 1.8/100 vetítőoptika adaptálás és teszt

Átlát a szitán: Rayxar 0.75/50 röntgenoptika adaptálás és teszt

Az orosz Trioplan: Triplet-5M 2.8/100 építés és teszt

Az óriásvetítő: 35KP 140mm f/1.8 építés és teszt

Bubicsászár: Pentacon AV 2.8/150 építés és teszt

2in1 portré&makró vetítőobjektív körfénnyel: Pentacon AV 2.8/100 építés + teszt

Filléres buborékgyáros házilag: Pentacon AV 2.8/80 építése Canon EF-re

Okos megoldás kis szenzorra: KP16 1.2/35 „Töcsi” vetítőoptika (átalakítás + teszt)

Nehézsúlyú vetítőobjektív: Meometar 50mm f/1 E-mount

Vetítőoptika képalkotás pro-kontra

Vetítőoptikából valódi objektív (RO-109-1A)

További cikkek a tudásbázisban...

A kitartó modell szerepét köszönöm Zsuzsinak. A kész anyag áttekintését és kritikáit köszönöm Lampert Benedeknek és Tóth Gábor Szabolcsnak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.

Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2021 (eredeti megjelenés: 2021. augusztus 23., utolsó módosítás: 2021. augusztus 23.)