hispan's photoblog
site version 10.2.3.5


Egyedi fényképező markolat
fából, házilag

Régi vagy új gépedhez könnyebben csinálhatsz egyedi,
stílusos markolatot házilag, mint gondolnád!


2019. október 20. • Horváth Krisztián

Fontos: ez a cikk évekkel ezelőtt jelent meg először, és bár azóta minden bizonnyal frissült, tartalmazhat olyan információkat, amik mostanra elavultak.

Ismét egy DIY projekttel készülök nektek, aminek az volt az apropója, hogy nem találtam sehol megfelelő méretű és szép markolatot a Canon F-1-es fényképezőmhöz. Ezért most házilag fogunk egyet csinálni, fából.

De mi értelme a markolatoknak? Funkció és forma kettősével állunk szemben.

Az új digitális gépekhez lehet kapni úgynevezett portrémarkolatot, aminek neve onnan ered, hogy a markolaton levő, a vázzal azonos, de függőleges elrendezésű gombok segítségével a gépet kényelmesen foghatjuk és használhatjuk portré, azaz álló helyzetben is. Az ilyen markolatok sokszor képesek befogadni plusz akkumulátorokat is, tehát az üzemidőt is megnövelik.

Ízlések, pofonok és felhasználási mód kérdése, hogy ez a súly- és méretnövelő megoldás szükséges-e.


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

A régebbi filmes gépekben a kiegészítő markolat szerepe más volt: ebben akkuk/elemek és motorok voltak, amik a kézi filmtovábbítást automatizálták, azaz a gép magától tekerte tovább a kockákat, illetve akár sorozatlövésre is képessé vált.

Ma azonban nem ilyen funkcionális szempontok miatt látunk munkához. A kiegészítő gripek másik feladata, hogy azok számára, akik nagy kézzel rendelkeznek, kényelmesebbé tegyék a kis méretű vázak fogását is.

A Canon AL-1 gépemhez például szintén szereztem egy windert (ez az automata filmtovábbítók akadémiai megnevezése), amit funkcionálisan nem is használok (ki van benne kapcsolva az automatikus filmtovábbítás), de a mérete miatt pont kényelmes a hatalmas tenyeremnek. Ráadásul ezek hibás vagy hibátlan állapotban is maximum 5-10.000 forint között találnak gazdára.

Az F-1-es gépemhez azonban nem kapok ilyen kiegészítőt, mert az ahhoz gyártott gripek és winderek egyrészt nagyobbak és nehezebbek (ami baj, mert a tiszta fém váz eleve 800 gramm), másrészt jóval drágábbak.

Adta magát az ötlet, hogy kifejezetten csak egy akkora markolatot szerezzek hozzá, ami plusz egy ujjnak biztosít helyet.

Nagy sajnálatomra, mivel ez egy több évtizede gyártott masina, semmilyen egyedi kiegészítőt nem lehet már rendelni hozzá. Ez viszont alkalmat adott arra, hogy saját talpat faragjak neki, és a folyamatot neked is bemutassam.

Régebben rengeteget dolgoztam fával, mielőtt optikák szervizelésébe kezdtem, így hiányzott is már a frissen megmunkált faanyag illata.

A munkához a következőkre lesz szükséged:

Az egész folyamatot azzal kezdjük, hogy megnézzük, a fényképező alján a gyárilag is rá rakható gripek hogyan illeszkednek. Régi filmes gépeknél ez általában a fényképező sarkán egy kis pöcöknek jutó helyből és az állványrögzítő menetből álló kettős. Ezekhez kell kiállást csinálnunk, hogy stabilan rögzíthessük majd a markolatot a fényképezőhöz.

A legtöbb vintage kamera alján a burkolat pár csavarral egyszerűen levehető, ami nagyban megkönnyíti majd a munkánkat.

Arra vigyázzunk, hogy a nyitott aljzattal rendelkező masinába a fúráskor-faragáskor keletkező finom fűrészpor bele ne menjen, így azt tartsuk távol a munkaterülettől. A leszedett alsó burkolat lehet koszos, azt könnyű lesz utólag megtisztítani.

Első lépésben tegyük a leszedett alsó lemezt a fadarab legszebb, hibáktól mentes részére és 1-2 mm ráhagyással rajzoljuk körbe. Ugyanebben a helyzetben jelöljük meg először a két illesztési pontunkat (a képeken ez A és B címkével az állványcsavar és a sarkon levő pöcök helye).

Én a design és a súlycsökkentés okán a gép alján levő többi kiálláshoz is kifúrtam a fát, de természetesen ezeknek a lyukaknak gyakorlati jelentősége nincsen (ebben az esetben, az F-1-esnél ugyanis a film visszatekeréséhez szükséges mechanika kiakasztó gomb a gép tetejéről is vezérelhető, sok más vintage filmes váznál azonban csak a gép aljáról, így ott kelleni fog a lyuk oda is, hogy hozzáférj).

Ha megvannak a lyukak helyei, akkor a megfelelő méretű fúrófejekkel e pontokon fúrjuk át a fát. Fontos, hogy először a legkisebb fejjel kezdjük egy lyuk kidolgozását, ha egy mélyedésnek több átmérője is lesz.

A munkadarabot ekkor még ne vágd ki a teljes deszkából, mert így jóval szilárdabb és kisebb eséllyel reped meg, miközben a belsejében dolgozunk.

Ha megvannak a furatok, fordítsd fel a fát. Ne foglalkozz vele, hogy a lyukak körül csúnya a felület, hiszen ezt később le fogjuk majd csiszolni.

A menetrögzítő csavar körül egy jóval szélesebb marófejjel készíts helyet, hogy a csavar feje és a hozzá használt alátét is kényelmesen elférjen. Súlycsökkentés miatt akár a lyuk körüli részen további mélyedéseket is csinálhatsz.

Ezeket a mélyedéseket a közök kiütésével tudod még jobban összekapcsolni. Itt a vésővel óvatosan és lassan dolgozz, nehogy a munkadarab megrepedjen.

A központi rögzítő csavart azért kell alátétezni, mert becsavarás során az a fába dolgozhatná a fejét is, így instabillá válhatna a rögzítés. Az alátéttel nagyobb felületen feszül a fának és a csavart is könnyebb stabil pozícióban behúzni.

Ezen a ponton már kivághatod a munkadarabot a deszkából vagy lécből. Javaslom, hogy bő 2-3mm ráhagyással vágj, majd a maradékot finoman, sarokcsiszolóval kapd le róla.

A "művészet" része a dolognak itt kezdődik, ugyanis a fényképező oldalát (az alsó lemez körvonalát) minél jobban tudod követni, annál szebb lesz a fa talpad is.

Ha kivágtad a munkadarabot és az oldalvonalat is kialakítottad, továbbléphetünk.

Ezen a ponton kész a központi csavar helye és az alátétet is beletetted. Tekerd bele ütközésig a csavart és nézd meg, hogy a munkadarab túloldalán az mennyire “áll ki”.

Látni fogod, hogy a menetes résznek ki kell lógnia, hogy majd a gép aljába csavarodhasson. Ezután szedd ki a csavart és csiszolóval annyira dolgozd le a munkadarab tetejét, hogy a csavar megfelelő mértékben kilógjon a majdani stabil kapaszkodáshoz.


[X] hirdetés

Ebben a munkafázisban kell ellenőrizned azt is, hogy a munkadarab felső fele a lehető leginkább vízszintes legyen. Próbáld hozzá többször az alsó lemezt, hogy szépen felfeküdjön (a cikk végén mutatok még egy trükköt a tökéletes illesztésre).

Ha a felső felület megvan, más dolgod már nincs, mint a fa alsó részét is lecsiszolni. Ezt egészen addig tedd, amíg a talpad el nem éri a kívánt vastagságot.

!

Így már megvan a talp oldala, teteje és alja is. Most már csak az oldalsó rögzítési pontot kell kialakítanod. Mivel a munkadarab vastagsága már végleges, nem lenne jó megrepeszteni sehol, ezért a szélétől 1-2mm-re levő illesztési pont helyét nagyon apró fúróval előfúrtam:

Ezt követően egy megfelelő hosszúságúra vágott, a fényképező megfelelő lyukába pontosan illeszkedő vastagságú szög megy a furatba, így ezzel meg is vagyunk.

Most nagyon finom dörzspapírral az éleket addig tudod lecsiszolni, amíg tetszik. Hagyhatod egészen szögletesen is, de teljesen gömbölydedre is készítheted.

A gép alsó burkolatát szappanos vízben mosd meg, hogy a fűrészportól megszabaduljon, majd hajszárítóval felforrósítva szárítsd meg. Visszacsavarozhatod a gép aljára, és rá is próbálhatod a fa talpadat a gépre.

Ha jól dolgoztál, akkor a rögzítő csavarral stabilan a helyére tudod húzni és meg sem fog moccanni:

Innentől már csak a design van hátra! Dönthetsz úgy, hogy egy vagy több réteg lazúr festékkel kezeled a fát, a kívánt árnyalatban. A képeken én pirosas/vöröses hatásra törekedtem, így cseresznye színt használtam. Ez a megoldás megtartja a fa eredeti erezetét is.

Festés előtt nagyon alaposan portalanítsd a végleges felületet, hogy semmilyen csomósodás vagy hiba ne legyen a felvitt festékben.

Ha végeztél a színezéssel, selyem vagy magas fényű lakkal is kezelheted a markolatot, attól függően, milyen végleges felületre vágysz.

Persze ha nem akarod a fa mintázatot látni, bármilyen színű akril festékszóróval könnyen segíthetsz ezen. Ilyen esetben a felület egyenetlenségei a homogén színezés miatt jobban ki fognak jönni, erre gondolj.

A munka utolsó lépésében én a fába mart réseket és lyukakat matt feketével festettem ki, de ez már tényleg csak design.

Ami viszont hasznos lehet, ha vékony filc anyaggal vonod be a felső felületet. Ezzel aztán tényleg hibátlan lesz a felfekvés, és ha erősen behúzod a rögzítő csavart, akkor tökéletessé válik az illeszkedés.

Remélem, kedvet kaptál te is a barkácsoláshoz, és olyan ajándékkal leped meg régi vagy új fényképeződet, amiről talán évtizedek óta álmodik.

Ha időd vagy energiád nem engedi, de szeretnél hasonló markolatot, a blog szerelőműhelyében mindig megtalálsz, írj rám bátran.

Ha elkészítetted a saját megoldásodat, feltétlenül oszd meg velünk a Vintage Pubban. A többiek is nagyon kíváncsiak rá!

Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:




Közösködünk?

Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:


Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

További szerelős tartalmak:


Megmutatom a reumám: Schneider-Kreuznach Reomar 45mm f/2.8 adaptálás és teszt

T-22 menni street pancake

Irix 4/11 GFX mod

Szervizkör: Canon nFD 100mm f/2

Schneideritis: a meg nem értett szépség

Kodak Retina ″félobjektíves″ univerzális adapter

Pentacon SIX (P6) / Kiev-88 (K88) - Fujifilm GFX adapter házilag

Univerzális Contax/Kiev C/K adapter házilag (Leica/GFX/bármi)

Így készülnek a félbevágott objektív-szobrok

Makró körfény házilag

Polírpercek: Alumínium vintage optikák felújítása

Zeiss Ikon Contaflex-NEX adapter házilag (+Zeiss Pantar 4/75 teszt)

Három objektív hiba olyan közelről, ahogy még sosem láttad

Praktina - NEX univerzális adapter házilag

Egyedi fényképező markolat fából, házilag

Canon nFD 300mm f/2.8 L IF tisztítás és tesztképek

A csapágyazott Helios 40-2 története

Így ragaszthatod újra az elvált objektív-lencsetagokat

Erre a 20 dologra lesz szükséged objektív szereléshez (+tippek)

Gyönyörű bokeh-robbantás frontlencse-fordítással

Retekobi újjászületése

Altix-NEX konverter házilag

És most beszéljünk az objektív-gombáról!

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III, GFX 50S II), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.

Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2024 (eredeti megjelenés: 2019. október 20., utolsó módosítás: 2019. október 20.)