A Funleader mintha csak nevében is sugallni akarná, hogy nagyon jó móka ígérkezik, ha felteszed a 8/18-as objektívjüket a gépedre. Vélhetően emiatt, és mert egy újabb megvásárolható kütyü, én is ellenállhatatlan csábítást éreztem a dolog iránt. Most pedig választ kapsz minden kérdésedre, ami csak felmerülhet.
Mi ez az izé? Kezdjük a dolgot az elején: a Funleader 18mm-es objektívje egy fullframe képmezőt lefedő*, focus-free, rekesz-free, úgy általában véve beállítás-free** objektív, mely alig nagyobb egy Sony E mount vázsapkánál.
* azért azt majd látni fogod, hogy ezzel lehetne vitatkozniAz optikát a Funleader gyártja, aminek domain neve gyanúsan myfunleader.com, illetve az oldalt végigböngészve az égvilágon semmi sem derül ki a gyártóról. Mondjuk nem nehéz megtippelni, hogy ez is egy kínai brand-szerűség, de ezzel nincs is semmi gond, ugyanis az utóbbi években a kínai manuális (és nem manuális) objektívek robbanásszerű fejlődésen mentek keresztül, miközben kiváló ár-érték arányú eszközöket kínálnak. Gondoljunk csak a Kamlan 50mm f/1.1-re, vagy a 7artisans nagylátóira. Az árukból következő elvárásoknál messze jobban teljesítenek, és szerviztapasztalataim alapján állíthatom, hogy építésre sem rosszak (a full fém kivitelek például messze jobbak, mint a Samyang MF szériájának szerkezetei, amik hullanak, mint a legyek).
Visszatérve a Funleaderhez, a repertoárjukban mindössze két 18mm-es “caplens” szerepel, az egyik focus-free, a másik 0.45m és végtelen között fókuszálható típus. Ma a legegyszerűbb, focus-free verzióval fogunk dolgozni. (A fókuszálható változata egyébként vélhetően pontosan ugyanazt az optikai blokkot tartalmazza, mint a focus-free.)
Az optikát gyártják Sony E, Nikon Z, Canon RF, Leica L és Fuji X véggel is. Ez nem egy nehéz feladat, hiszen nagyjából azonos bázistávolságú mirrorless rendszerekről van szó, vagyis csak a házazás változik. És tényleg, az objektív ugyanis könnyen két részre csavarható: optikai blokk és maga a bajonett, ami a rendszeredhez tartozik:
Az E, Z, RF és L darabok fullframen valóban 18mm-es látószöget adnak, az X végűek pedig optikailag bár ugyanúgy kirajzolják a fullframet, Fuji vázakon az 1.5-ös crop faktor miatt természetesen csak kb. 27mm-nek megfelelő látószöget adnak.
Tudod ugye, hogy a gyújtótávolság (jelen esetben 18mm) sosem változik, csak az érzékelt képszög. Igaz, hogy ezt a gyutáv felszorzásával szokták megadni, de ez önmagában teljesen helytelen megfogalmazás. Erről részletesen ebben a cikkben olvashatsz.Az építési minőség kiváló: minden fém és üveg, így - ha lehet ilyet írni - komoly súlya van az optikának. Pöckök, gombok és más dolgok természetesen nincsenek rajta.
Még jó, hogy szét lehet szedni az objektívet az optikai blokkra és a bajonettre, ugyanis amint kézhez kaptam a saját darabomat, be is igazolódott egy korábbi félelmem, ami abból fakadt, hogy egy 8/18 optikát, ami ilyen közel van a szenzorhoz, bizony nagyon pontosan be kell állítani ahhoz, hogy a legjobb rajzát ténylegesen kiadja végtelenben (a végtelen táv itt praktikusan minden, ami 0,8m-nél messzebb van.
Az én példányom például éles volt 0.8 méteren, de végtelenben már nem, márpedig utóbbi lenne a fontosabb. Semmi vész, kalibrálni egyszerű: addig forgatod a menetben az optikai blokkot (másképpen mondva: addig közelíted a szenzorhoz), míg a 10-20-100-ezermilliárd méterre lévő tárgyak élesek nem lesznek. Szerszám sem kell a művelethez.
Gyanítom egyébként, hogy ezt a kalibrálást érdemes minden vázon elvégezni, bár vélhetően Sony E mount és Sony E mount között nem lesz akkora eltérés, hogy ezt újra és újra meg kelljen tenni. Kalibrálás után egy csepp menetrögzítővel fixálhatod is az eredményt, hogy ne másszon el.
Némiképp rendhagyó módon már most fel kell fednem az objektív képalkotásának pár fontos tulajdonságát.
Ahogy az várható volt, brutális a saroksötétedés és a torzítás. Persze ezen egyáltalán nem szabad meglepődni, illetve korrigálni kell, amennyire lehetséges.
Hogy mennyire lehetséges, az persze már más kérdés. A torzítási profil speciális hullámai leginkább a Samyang 2.8/14 ED IF UMC optikámra emlékeztettek, ezért ezt a profilt választottam ki Camera RAW-ban. Ez kapott még +61 distortiont és +200 vignettet, valamint a manual fülön további -3 distortiont a sarkok és +100 vignettet a kép. Bár a kromatikus aberráció nem nagy, a defringe szekcióban a purple és a green is kapott 8 - 8 értéket. Ezt a beállítás-pakkot el tudod menteni presetként, így nem kell vele később bajlódnod.
Igen, jól látod, a vignetting összesen +300, és igen, azt is jól látod, hogy a történet még így sem tökéletes, de könyörgöm: egy kupak méretű objektívről beszélünk! Ilyen mértékű saroksötétedés-korrekció még egy kiemelkedően jó dinamikájú szenzor által produkált nyersek esetében is okoz színi hibákat, ezért nem minden fotón alkalmaztam ezt az értéket.
A beállítások CameraRAW 10.0.0.950 alatt készültek, és ha akarod, ide kattintva fájlként is letöltheted, Win11 alatt pedig a C/Users/[usered]/AppData/Roaming/Adobe/CameraRAW/Settings mappába másolva telepítheted, majd a Preseteknél a User Presets részben fog megjelenni (a CRAW újraindítása után).Most, hogy túl vagyunk az unalmas dolgokon, tegyük fel a kérdést: mit adtak nekünk a rómaiak?
A Funleader 8/18 legfontosabb tulajdonsága az, hogy ténylegesen egy fullframe nagylátó point and shoot kamerává alakítja a gépünket. Egyáltalán semmit sem kell beállítani fotózás közben, csak az expo gombot nyomogatni.
Ez olyannyira igaz, hogy ha a gép szenzorstabijának manuálisan megadod a 18mm-t, akkor tudni fogja, hogy a reciprokos szabály szerint ne menjen kb. 1/20 záridő alá (a stabi miatt egyébként bőven mehet), így ha az ISO értéket automatára teszed, akkor tényleg semmi dolgod lövöldözés közben, azaz még a záridőre sem kell figyelned.
Hiába nincsen rekesz és fókusz beállítás az optikán, azért ösztönösen odanyúlsz, és kell egy kis idő, amíg rájössz, hogy itt nincs mit tekergetni. Az egyetlen dolog, amit tenned kell, az a komponálás, ami pedig 18mm-en igényel némi gyakorlatot.
[X] hirdetés
A Funleader másik adománya az, hogy néma streetfotóssá tesz, már amennyiben van silent shutter / e-shutter mód a gépeden. Ha kikapcsolod a fizikai zárat, gyakorlatilag teljes csendben vadászhatsz bárhol a városban. Ez olyannyira igaz, hogy az emberek többsége nem is feltételezi, hogy épp fotózol, mivel - kis gyakorlattal, a nagy látószög miatt - még a keresőbe sem kell belenézned. Ha lefested feketével az optika elején lévő fehér karaktereket, valóban kupaknak nézik majd.
A harmadik adomány a zsebobi. Ezt úgy értsd, hogy ez az objektív tényleg annyira pici (még a tokjával együtt is), hogy egy kisebb zsebben is elfér, tehát ha amúgy egyetlen optikával mennél várost nézni vagy portrézni, ez még mindig ott lehet mellette a zsebedben, mert tényleg nem “kerül semmibe” cipelned. Hogy Bulgakov Mester és Margaritájából idézzek (kissé ferdítve): rendkívül kevés helyet igényel, haszna ellenben több mázsányi. A tok egyébként igen jól védi is az objektívet, mivel kemények a falai:
De milyen az optika rajza? Nos, meglepően jó! Persze ha nem nézzük a saroksötétedést és a torzítást, maga a rajzolat nem csak középen, de még a széleken is meglepően kellemes. Sokkal rosszabbra számítottam, helyesen kalibrált optikával azonban teljesen korrekt eredményeket lehet elérni.
A tesztképek Sony A7III vázon készültek, és a korábban látott beállításokon túl is tartalmaznak szerkesztést, tehát ezek nem nyers képek lesznek. Cserélt egek és HDR-részek viszont nincsenek a képeken, tehát mindaz, amit itt látsz, kipréselhető az A7III + 8/18 Funleader kombinációból, mint például ezen a nyers + kidolgozott kombináción bámulható:
Ezekre a szerkesztésekre már csak azért is szükség van, mert a nagylátó optikák esetében az igen széles látómező miatt többnyire elkerülhetetlen, hogy nagyon nagy dinamikájú legyen a jelenetünk, azaz nagyon fényes és nagyon sötét részek is kerülnek majd a képre. Minél jobb dinamikatartományú szenzort tudsz a Funleader mögé pakolni, annál jobb lesz a végeredményed.
Emellett természetesen számolj azzal is, hogy az optika maximális (és egyetlen) fényereje az f/8, vagyis néha szükség lehet egy kis ISO boostra. Ha a szenzorod jobban bírja a zajt, az ismét sokat dobhat a végeredményen.
A kis átmérőjű lencserendszer és a kis rekesznyílás ellenére az ellenfények, lámpák okozta flarek és szellemek elég nagyra tudnak hízni. Az egyik tesztnapon Adéllal jártuk a várost, és ezen a képpároson nagyon jól bemutatható, hogy a középpontból kimozduló Nap már komoly flaret hoz létre.
Pontszerű, gyengébb fényforrásoknál szerencsére nincs ekkora probléma, nem jön létre a középponton áthaladó tengelyek mentén “csillagos égbolt” a képmező átellenes felén.
A 0.8 méteres közelpont egyébként nem is olyan kicsi. Ekkora látószögnél méretesebb objektumok igen közelinek tűnnek, jóllehet a nagylátókra általában az igaz, hogy “távolítanak” mindent.
Mivel az optika pici és lapos, jól oda lehet nyomni résekhez és lyukakhoz és lehet vele kandikálni, hogy vajon mi lehet odabent.
Az egyetlen komoly limitáció az f/8-as rekeszérték. Ahogy a Nap alászáll, vagy nincs mesterséges megvilágítás, a záridők egyre csak hosszabbodnak. Ezt egy ideig lehet ellensúlyozni azzal, hogy növeled az ISO-t, meg a 18mm (+stabi, ha van) megenged akár 1/10-es záridőket is, de egy idő után elő kell kerülnie az állványnak (vagy valami más stabil pontnak, például korlát, tűzcsap, fagyott macska, stb.).
Mire lehet a legjobban használni? Point and shoot streetfotózáson túl főleg kényelmes turistaoptikának. Már persze ha szereted a nagy látószöget. Egyeseknek a 28mm is túlságosan széles, míg az olyan őrülteknek, mint én, a 11mm is kevés, ezért a 18mm-es Funleader hasznosságát elsősorban az határozza majd meg, hogy szereted-e széles mosollyal látni a világot.
Ezen a ponton tenném hozzá, hogy mivel a kupakobjektívnek nincsen további kupakja, akár vázsapka helyett is lehet hasznosítani, ebben az esetben pedig mindig lesz egy objektív a gépeden - akkor is, ha nincsen nálad semmi más. Mozgalmas életűeknek nem lebecsülendő szempont.
A végére még egy zsák random kattintás (a sirályos kompozit, több képből):
Megismerted az arát, most jöhet az ára.
Papíron a 8/18-as Funleader bolti ára kb. 40.000 forint, amihez számold hozzá a hazai 27%-os ÁFA-t, valamint a szállítási díjat. A végösszeg lehet akár 60-65.000 forint is, és biztosíthatlak, hogy ennyit valóban nem ér meg ez az objektív. (Ha ez javít valamit a helyzeten, a fókuszálható verziót dupla ennyiért adják.)
eBay-en és külföldi facebookos csoportokban azonban néha ennek feléért-harmadáért talál gazdára egy-egy darab, és erre már én is azt mondom, hogy ennyit érdemes szánni rá. Persze ez szubjektív, más hülyeségekre pedig néha sokkal többet áldozunk.
Ha maradt bármi kérdésed, zaklass nyugodtan.
A fény és a kupakok legyenek veletek!
Legyél te is a vintage univerzum hőse! A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Viszont a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a régi objektívek megmentését és bemutatását célzó munkámat, hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. Az egyszeri támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni, vagy lehetsz folyamatos támogató is:
Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a hősök között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László, Keserű Gergő, Keresztes László Péter, Somogyi László, Rácz András, Szántó Sándor, Zubán Gergely, Erhardt Balázs, Kovács Attila, Magyar Antal, Szabó József, Máté Gyula, Boros András, Vaszkun Gábor, Erhardt Balázs, Kirner Richard, Tímea Bokodi, Káposztás Viktória, Bóka Zsuzsa, Hargitay Zoltán, Koncz Benő, Zubán Gergely, Josef Tiglezan, Gábor Balázs, Papp György, Bakos Béla, Mészáros Tamás, Kiss Péter Kálmán, Markus Holopainen, Szommer Tomi, Juhász George
Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.
A kész anyag áttekintését és kritikáit köszönöm Kóró Annának, Lampert Benedeknek és Tóth Gábor Szabolcsnak. A fotós anyag összeállításában köszönöm a segítséget Baráth Adélnak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.
A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III, GFX 50S II), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.
Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.
A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...
hispan's photoblog C 2011-2025 (eredeti megjelenés: 2022. május 27., utolsó módosítás: 2022. május 27.)