hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              műhely
              frissességek

    hispan's photoblog   |   műhely   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Fullframe apróság:
Argus Tele-Sandmar
100mm f/4.5


Néha tényleg nem a méret a lényeg. Igazán apró, mégis fullframe,
cca. 70 éves és 100mm-es: ez az Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Ez a történet is úgy kezdődött, mint megannyi másik: beszélgettem Pap Gyulával a régi objektívekről, és egyszer csak nagyon hiányzott valami az életemből, amiről 5 perccel annak előtte még csak nem is tudtam. Gyertek velem és fotózzunk egy század közepi optikával!

Ahogy haladunk visszafelé az időben, és egyre kevesebb modernnek számító megoldást találunk az optikai iparban, általában úgy adnak egyre gyengébb képet is a régi objektívet. Ettől persze még lehet roppant szórakoztató és adott helyzetben indokolt is a használtuk, szó se róla. Mégis emiatt nagyon jó érzés, amikor egy igazán idős üveg messze meghaladja az ember várakozásait. Ez történt most is.


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

A 100mm-es f/4.5-ös Argus Tele-Sandmar úgy került, hozzám, hogy Gyulának kettő is volt belőle, mindkettőnél újra kellett ragasztani a páros lencseblokkot. Az egyik nálam ragadt, viszont adapter hiányában hónapokat kellett várnom rá, hogy kipróbáljam. Végül azonban megérkezett a szükséges (és hibás) illesztés, aminek segítségével elkészíthettem nektek ezt a cikket. Ha tovább olvasol, lesz szó egy kényelmesebben használható, hibátlan adapter építéséről is.

Előbb azonban - szokásunkhoz híven - járjuk kicsit körül a tesztpadon levő optika és a hozzá tartozó rendszer történetét.



Argusológia

Már itt fontos tudnod, hogy Argus gépet akkor is láttál, ha nem is tudsz róla, a Harry Potter valahányadik részében ugyanis Harry valamelyik random kicserélhető barátja ilyennel fotózott, miközben elvégezte a forgatókönyvben rá kirótt szerepet:

Az Argus céget 1936-ban alapították az Egyesült Államokban, Ann Arbor városában, Michiganban. A városról érdemes tudnod, hogy 158 parkja van (nem véletlen az "arbor" név, aminek magyar jelentése arborétum), itt van a Google legfőbb bevételi forrásának, az Ads programnak a központja, itt hasznosítják újra az egyik legtöbb kommunális hulladékot az USA-ban, illetve ez a fragel nevű édesség hazája, ami egy mazsolás tészta alaposan kisütve, fahéjjal és cukorral megszórva. Na, ebben a cikkben is volt kaja, pedig még csak az elején vagyunk.

Az Argus cég leghíresebb kamerája a C3-as modell volt, aminek számtalan változatát nem kevesebb mint 27 egybefüggő évig gyártották! Ez az egyik legnagyobb darabszámban készített és értékesített masina a fotózás történetében. Elődje, a legelső Argus, az "A" volt az USA első olcsó és könnyen hozzáférhető 35mm-es kamerája. A C3 robosztus bakelit házát nem lehet összetéveszteni semmivel:

Ami a technológiát illeti: az Argus fényképezők távmérősök voltak, nem tükrösök. A legérdekesebb részük a fókuszmechanika: minden kompatibilis objektív tövénél van egy kis fogaskerék, ami egy másik, a vázon levő köztes keréken át egy nagyobb fogaskerékhez csatlakozik, ami kilóg a gép tetejéig. Ennek állításával lehet igazából fókuszálni. Természetesen az objektívet lehet tekerni a fogaskerekek nélkül is, csak nem kényelmes, de erről mindjárt írok még az adapter kérdésénél.

Objektívet cserélni a vázon úgy lehetett, ha előbb az ember a köztes kis fogaskereket kitekerte, majd a régi optika kicsavarása és az új felrakása után visszahelyezte. El sem tudom képzelni, hány ilyen kis köztes fogaskereket hagyhattak el a fotósok az USA-ban cserélgetés közben. És ha már optikák: az alap üveg erre a rendszerre is egy 50mm-es volt, f/3.5-ös Cintar anasztigmatikus triplet.

Gyártottak még hozzá "nagylátó" és a cikk témáját szolgáltató 100mm-es objektívet is. Ezek mind 33mm-es menetbe mennek, hátul fogaskerekes kialakítással készültek. Magukról az Argus kamerákról egyébként sok irodalmat találni a neten (itt még sorozatszám-ellenérző is van), ellenben az optikákról annál kevesebbet lehet kikukázni.

Az Argus céget 1959-ben felvásárolták, majd 1969-ben eladták, ez az időszak pedig a kameragyártásuk végét is jelentette.



Adapterezés

Pár szó az eBay-en a rendszerhez kapható adapterekről: kicsit el van számolva a vastagságuk, emiatt éppen hogy nincs meg velük a végtelen fókusz. A rendszer eredeti bázistávolsága 41,9mm (jó nagy ahhoz képest, hogy nem SLR), vagyis csak mirrorless gépekre lehet adaptálni őket manapság. Az adaptereket megérkezésük után kicsit át kell alakítani a hibás vastagság miatt, ami nem nehéz, mert csak egy lapos M42-NEX adapterből, egy csőből és egy M42-M33 átalakítóból állnak, amiket szabadon szét lehet csavarozni.

Építhetünk azonban jobb és kényelmesebb adaptert is az eredeti elbontásával: mivel az Argus gépeken a már említett fogaskerekes áttét biztosította a fókuszálást, az optikán ezért nehéz megtalálni a fókuszálásra szolgáló részt. Ráadásul elég rossz a közelpont (1 méter körül van), ezért is érdemes az eredeti adapter cső részét kicserélni egy M42-M42 17-31mm-es helikoidra (és némi alátétezésre). Így nem az optikán fókuszálunk, hanem az adapteren, ami kényelmesebb és jobb fogással rendelkezik, emellett végső esetben az optika közelpontját is sokkal lejjebb hozza.

Ezzel egyszerre két legyet ütünk: nő az optika élvezeti és használati értéke is a kényelmesebb fókusz és a kisebb közelpont által. Emellett meg kifizettünk több ezer forintot egy M42-M33 átalakítóra, mert az eredeti adapterből kb. az az egyetlen hasznos rész (lapos, 1mm-es M42-NEX átalakítót külön is vehetünk).



Menjünk játszani!

Több nagyon érdekes dolog is lesz itt.

Kezdjük azzal, hogy bár maga az Argus rendszer amerikai, ezt az objektívet nem ott gyártották. Az Enna-Werk München volt az elkövető, ami egy kis cég és 1920 és 1992 között a nevében is fellelhető városban foglalkoztak optikákkal (ma is léteznek, de már nem nyúlnak üveghez). Münchenről most nem írok érdekességeket, az Ennáról viszont fontos tudnod, hogy számtalan más gyártónak készítettek optikákat, köztük a Porstnak is. Leginnovatívabb időszakukat a háború után élték, ekkor valóban egyedülálló megoldásokat dobtak piacra. Elkészítették az első retrofókusz rendszerű 35mm-es optikát, a 4.5/35 Lithagont, majd ennek igazán fényerős változatát, az 1.9/35 Super-Lithagont. 1961-ben bemutatták az első német tervezésű tele-zoom objektívet, a 4/85-250-est. Ami engem tőlük a legjobban érdekelne, az az Ennaston 1.5/85, amiből viszont az egyetlen eladó darab is fél millió forint felett van. Vigaszul ide kattintva láthatsz vele pár tesztképet. Ennyit az Ennáról, csodálatos cég voltak.

De mi is az a retrofókusz?

A retrofókusz felépítés segít abban, hogy aránylag nagyobb bázistávolságokra is lehessen nagylátószögű optikákat építeni. Bár az Argus rendszere távmérős, a vázmélysége mégis hasonló egy SLR rendszerhez, amiben pedig a tükör meghatározza azt a legkisebb távolságot, amennyire egy optika hátsó lencsetagja közel mehet a filmhez/szenzorhoz. A retrofókusz technika megjelenése előtt a legkisebb elérhető gyutáv SLR (vagy hasonlóan nagy bázistávolságú távmérős) rendszerek esetén kb. 40mm volt (nagyformátumú rendszereknél a nagyobb bázistáv miatt értelem szerűen még rosszabb volt a helyzet). Magyarul: retrofókusz nélküli felépítéssel egy optika gyújtótávolsága nem lehetett kisebb, mint a teljes rendszer bázistávolsága.

A retrofókusz objektívekben az első lencsetag vagy lencseblokk nagy felületű szórólencse, ez pedig csökkenti az optikák gyújtótávolságát. Másképpen mondva egy 40-45mm körüli bázistávolsággal rendelkező fényképezőre is lehetett már gyártani ennél jóval kisebb gyújtótávolságú optikát, mert annak nem kellett a gyújtótávolságban jelölt közelségben (és így adott esetben a tükör útjában) lennie. Bár ez megoldja a bázistávolság, a hátsó lencsetag és a kisebb gyújtótávolság problémáját, cserébe a lencserendszer erősen aszimmetrikussá válik, így pedig komoly probléma az erős leképezési hibák korrigálása.

Ezért szoktam azt javasolni, hogy ha penge képminőségű 50mm alatti optikát keresel, akkor ne vintage vonalon gondolkodj, mert a modern objektívek a később megjelent kis szórású és aszférikus lencsetagok miatt tényleg jobban teljesítenek, mint a régiek. 50mm alatt nekem sincsen szinte egyetlen vintage optikám se, amit használnék.

A Tele-Sandmar 100-as tubusára még az "U.S. Zone Germany" kifejezést gravírozták, tehát egészen pontosan megjelölték, hogy a háború utáni Németország amerikai megszállási zónájában készült. Ez azt is kijelöli, hogy valamikor 1945 és 1949 között láthatta meg a napvilágot, hiszen a három nyugati megszállási zónát (francia, angol és amerikai) 1949. május 23-án egyesítették, és ekkor jött létre a Német Szövetségi Köztársaság (ugyanebben az évben, október 7-én a keleti oldalon a szovjet megszállási zónából megalakították a Német Demokratikus Köztársaságot). Mélyen az NDK-ban pedig ott várta sorsát Berlin, amit szintén több megszállási övezetre osztottak, majd később, 1961-ben fallal is elválasztották a külvilágtól. A híres-hírhedt berlini fal egészen 1989-ig jelképezte Európa megosztottságát. Erre is képes az ember.

A másik, rögtön szemet szúró érdekesség (az objektívvel, nem Berlinnel kapcsolatban), hogy ez az apróság igen-igen kicsi. Kicsi és könnyű. Kb. olyan hosszú, mint egy fényerős 50mm-es fullframe obi, a szélessége meg még ennél is jóval szerényebb. Mellé tettem egy 200 forintost, hogy érzékelhető legyen, mennyire apró is:

Persze az apró mérethez az is hozzájárul, hogy a kezdő fényerő nem túl nagy: összesen csak f/4.5. Megtanultuk viszont, hogy a fényerő nem minden: a kis Zeiss Sonnar a maga f/3.5 kezdő rekeszével 135mm-en csodákat művel. Szóval alapvetően nem tekintettem veszett fejsze nyelének a próbálkozást, de tartottam tőle, hogy az amúgy sem túl erős kezdő fényerőn elég vacak lesz a képminőség, és úgyis rekeszelnem kell majd.

!

Nos, tévedtem! Annak ellenére, hogy ennek a szegénynek még újraragasztott lencsetagja is van (bár valószínűleg ez a ragasztás jobb minőségű, mint amit eredetileg kaphatott), igazából meglepően jó rajza van. A három tesztkép rendre f/4.5, f/8 és f/11, a kivágások pedig középről vannak.

Nyilván nem ez az optika lesz életed legerősebb rajzzal rendelkező csodája, de nálam messze az elvárások felett teljesített (kontrasztban is).

Van itt aztán még egy dolog, ami szintén meglepett: a kis fényerő ellenére egészen komoly háttérmosást és csavarást is elő lehet belőle csalni. No, nem úgy, hogy közelpontra kell fókuszálni, hiszen 100mm esetén annak nem sok értelme lenne. Elég hozzá egy "normál" portré kivágás is, és voilá: máris alakul az igazán mutatós háttér!

Mutatok még pár portrét más helyzetekből is:

Az aránylag gyenge, 1 méteres közelpontot említettem már, de ez általános "betegsége" a 100-135mm körüli optikáknak. Ez az a tartomány, ami még csak "kis-tele", és sokszor jól jönne az 1 méter alatti képesség is. Ahogy fentebb említettem, a turbózott adapterrel az átlagosnál messzebb is tolhatjuk a lencserendszert, így ez a probléma orvosolható. Makró-obinak kár használni, de nagyobb virágokhoz, arcok részletéhez hasznos.

Összességében az ellenfényt és a becsillanásokat is jól bírja, már nyitva is kontrasztos a képe. Van hozzá gyári napellenző, ami nagyon jól passzol az optika dizájnjához és ezüst színéhez. Ha már kiegészítők: a mini bőr tok és az ezüst első-hátsó sapkák csak fokozzák az összhatást.

Most mondja nekem valaki, hogy nem imádni való darab! És még a fullframe szenzort is probléma nélkül kirajzolja. Igaz azonban, hogy a sarkok felé az átlagosnál azért erősebben sötétedik, mint egy modern objektív, de ez vintage sajátosság. Az első kép f/4.5, a második f/11. A probléma mérséklődik rekeszelve, de nem tűnik el.

Kis fényereje sajnos erősen korlátozza az optikát a bokehkarikák előállításában: még a turbózott adapterrel csökkentett közelponttal is csak mérsékelt a siker, és maguk a szeretetgömbök sem mutatnak semmi extrát:

Végezetül álljon még itt pár vegyes tesztkép erdőből és városból egyaránt:

De mennyi az annyi? Természetesen mint a legtöbb vintage objektívre, erre sincsen semmi szükséged, hiszen ennél fényerősebb és modernebb optikákat is kaphatsz azért az árért, amit az Argus Tele-Sandmar 100mm-ese önmagában kóstál. Az eBay-en jellemzően 15-25.000 forintos áron lehet találni, ami nem egy súlyos összeg (ehhez jön még az adapter 6-7.000 forintos áron). Bár ez sem tűnik nagy összegnek, érdemes inkább Argus szettekre vadászni, mert sokszor megesik, hogy akár egy gépvázzal és egy standard 50mm-essel egy csomagban jóval olcsóbban ér véget egy-egy aukció, mint amennyiért önmagában listázva vannak a 100mm-esek. Így pedig már csak a különleges méretei miatt is megéri betenni a gyűjteménybe, ezért bátran ajánlom mindenkinek, aki a fogadására alkalmas digitális géppel rendelkezik (vagy elég bátor filmet tenni egy régi Argus vázba).


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



Hasznos tudást kaptál?

Legyél te is a vintage univerzum hőse! A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Viszont a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a régi objektívek megmentését és bemutatását célzó munkámat, hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a hősök között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László, Keserű Gergő, Keresztes László Péter, Somogyi László, Rácz András, Szántó Sándor


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

Ezek a típustesztek is tetszeni fognak:


101 tesztkép (és vélemény): Konica Hexanon 1.8/40

Mire jó egy se nem 35, se nem 50mm-es fényerős vintage optika (és miért fogod szeretni)? Nyaralós kalandokra fel! Tovább olvasom...

Tamron SP 180mm f/2.5 IF: legenda gyorsteszten

Javításra érkezett a Tamron Adaptall-2 35. anniversary különkiadású optikája, és rögtön munkára is fogtam. Tényleg olyan jó, mint amilyen drága? Tovább olvasom...

Éjjellátó napvilágon: Cyclop-M1 85mm f/1.2 gyorsteszt

Orosz is, csavarós is, éjjellátó is: mit tud az igazán gyors Cyclop változat, érdemes-e beszerezned és hol a trükk az egészben? Tovább olvasom...

Hispan 10 kedvenc objektívje

Rengeteg levelet kapok tőletek “mit ajánlanál?” témakörben. Köszönöm ezeket, szeretlek titeket. Jöjjön most egy hosszabb válasz a 10 kedvenc optikámmal. Tovább olvasom...

Veszélyeztetett faj: CZJ DDR Pancolar MC 80mm f/1.8 gyorsteszt

Az nem létezik, hogy ha a kezem közé kerül egy 80-as Pancolar, ne írjak nektek egy gyorstesztet róla. Terülj-terülj asztalkám! Tovább olvasom...

Régi adósság: Canon nFD 1.2/85L teszt

Három éve lógok neked ezzel a cikkel, de nem ok nélkül tartott ilyen sokáig. Miért lett ez a 30 éves portréobjektív az alapoptikám? Most kiderül. Tovább olvasom...

Fullframe apróság: Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Néha tényleg nem a méret a lényeg. Igazán apró, mégis fullframe, cca. 70 éves és 100mm-es: ez az Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5 Tovább olvasom...

Canon nFD 300mm f/2.8 L IF tisztítás és tesztképek

Internal Focus - titkok egy legendás optika mélyéről, plusz egy kis útmutatás: így tisztíts belső fókuszos objektíveket. Tovább olvasom...

Carl Zeiss Planar 1.4/50 T* gyorsteszt

Ér-e háromszor annyit a Zeiss kortalan ötvenese, mint egy azonos fényerejű Takumar? Milyen a rajza, de leginkább: milyen érzés vele dolgozni? Tovább olvasom...

A keletnémetek büszkesége: CZJ Sonnar 2.8/200

Mit lehet kezdeni ezzel a viszonylag fiatal vintage dinoszaurusszal? Tovább olvasom...

Zeiss Sonnar 3.5/135 Zebra - Prémium portréoptika aprópénzért

Prémium portréoptika aprópénzért Tovább olvasom...

Turista mód-ON: Vivitar Series 1 28-105mm f/2.8-3.8 gyalogteszt

Egy napra nyakunkba vesszük Prágát és kiderül, sikerült-e megtalálni az ideális utazózoom-ot. Tovább olvasom...

Kistelés-portrés kalandok: Porst 1.8/135mm teszt

Mire képes egy vintage sebességhuszár 40 éves korában, és megéri-e az árát? Plusz a szokásos agymenések. Tovább olvasom...

Cyclop vs. Helios 40-2

Rántsuk le a leplet a városi legendáról: melyik 1.5/85-ös óriással lehet fotózni? Melyikért érdemes súlyos pénzeket kiadni? Tovább olvasom...

Teszten járt itt 2017 bombája: Zeiss Equatis 75mm f/0.75

A Zeiss idei nagy bejelentése igazi fotótörténeti mérföldkő: az Equatis brutÁlis fényerejét nem a 17 csoPoRtba rendezett 23 lencse adja, hanem a negatív fénytörésű, folyékony lencsetag. De találunk Itt még más extrákat is: ideje megbarátkoznunk az LNE, az UVLD és az IpdAFE kifejezéSekkel is... Tovább olvasom...

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt Tovább olvasom...

Canon FD 800mm f/5.6L - Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény Tovább olvasom...

Drágaságom, ritkaságom: Biotar 75mm f/1.5 M42 teszt

Igazi legenda a tesztpadon: megéri-e a valódi swirly bokeh monster a vaskos árcéduláját? Tovább olvasom...

Takumar, de melyik?

Super? S-M-C? SMC? 1.4/50 útmutató. Tovább olvasom...

Távmérős esettanulmány: Jupiter 3 1.5/50

Sony A7(II) + Jupiter-3: boldog házasság 60 év korkülönbséggel. Tovább olvasom...

Öreg 50-es nem vén 50-es | vintage optikák tesztje

Ismerd meg az elmúlt évtizedek legjobb 50mm-es vintage optikáit és tudd meg, hogyan használhatod ezeket modern digitális fényképeződön. Tovább olvasom...

Nagyvárosi nagylátó: Fish-eye Takumar 17mm f/4 teszt

Mire képes egy évtizedekkel ezelőtt gyártott halszem-objektív digitális vázakon? Tovább olvasom...



Vannak még itt további érdekességek is:


Robbantott ábra kisokos

Hogyan készíthetsz egyszerűen és gyorsan látványos robbantott ábrákat? Tovább olvasom...

Balkán Disney

Egy elfeledett hercegnő kreatív TFCD fotózása. Tovább olvasom...

Képzelt beszélgetés egy TFCD/portré fotózás előtt, alatt és után

Nem voltál még portréfotózáson? Akkor olvass bele egy beszélgetésbe, amiből minden kérdésedre választ kaphatsz a témáról (nem csak modellként). Tovább olvasom...

8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

Hét elfogadható és egy pocsék fotó története, avagy: hogyan fotózz 120-as rollfilmre egy évszázados fényképezővel. Tovább olvasom...

A szürke színei

Az író e ponton bevallja, hogy sokszor (s mentség nélkül álljon itt: nem csak lázálmaiban) történetek jelennek meg a fejében, hiába csak pillanatképeket akar látni. Álljon hát itt egy ilyen szilánkszövevény, Kodak T-Max400-assal elbeszélve. Tovább olvasom...

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

Hol van, hova tart és mivé lesz a mirrorless forradalom? Miért váltottam A7III-ra? A7II vs. A7III. Provokatív gondolatok és desszertnek sajttorta. Tovább olvasom...

In memoriam Mamiya ZE

Rég elfeledett kisfilmes rendszer Japánból, mely a műanyag erejével ötvözi a minőséget. Tovább olvasom...

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Időutazás elfeledett technikai megoldásokkal, képtelen és képes elképzelésekkel és sok minden mással, amivel az évtizedek során az emberek képesek voltak fényképezni. Tovább olvasom...

Miért radioaktív az objektívem?

Tudom, hogy izgatja a fantáziádat a kérdés: miért radioaktívak egyes objektívek? Vajon ez veszélyes? Szándékos vagy lekváros? Nő vagy csökken a sugárzás az idők során? Pokoli sebességű időutazásra invitállak a válaszokért. Tovább olvasom...

Kezdő fotós kisokos

Van egy hármas aranyszabály, amit csak egyszer kell megértened ahhoz, hogy átlásd fényképeződ (vagy telefonod) működését. Utána sokkal könnyebb lesz a fotózás, ígérem. Tovább olvasom...

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

Haláltusájának utolsó óráiban készítettünk már pár posztapokaliptikus fotót a teljesen kifosztott, évek óta üresen álló Olimpia Hotelről, a Normafa csúfságáról. Tovább olvasom...

A kamu vörös karika pszichológiája

Avagy mi áll a “hamis” L-es objektívek hátterében? Mekkora bűn a csalás? Milyen hatással van ránk, ha csalunk? És jobb lesz az objektív képe a rá festett vörös karikától? Tovább olvasom...

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Egyszer volt, hol nem volt, a fényerős üvegek hegyén is túl, de még a messzi-messzi galaxis határán belül... Tovább olvasom...

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

Mivel ad többet a Viltrox legújabb adaptere, mint a kategória többi versenyzője? Tovább olvasom...

A boldog fotós lájk nélkül él

Ne hagyd, hogy kedved szegjék a közösségi média fals visszajelzései. Legyél te is örömfotós! Tovább olvasom...

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Milyet, hogyan, hol, mennyiért és mikor? Kisokos vintage-optikák beszerzéséhez, 10 hasznos tippel. Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket? Tovább olvasom...

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

(FRISSÍTVE A7II TAPASZTALATOKKAL!) Avagy a manuálozók álma, egy szelet XXI. század Tovább olvasom...

35mm történelem

Milyen képek lapulhatnak egy évtizedek óta rejtőző, előhívatlan 35mm-es tekercsen? Vajon sikerült megmenteni őket, vagy győz az enyészet? Tovább olvasom...

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

A cikk alapötletét és a rengeteg technikai segítséget köszönöm Pap Gyulának. A tesztsorozatok összeállítását igazán szórakoztatóvá varázsolta Honti Ági és Ercsei Evelin, nekik köszönöm a hideg idő ellenére is kitartó lelkesedést. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2019 (eredeti megjelenés: 2019. január 20., utolsó módosítás: 2019. január 20.)