hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              műhely
              frissességek

    hispan's photoblog   |   műhely   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Hol romlott el a Facebook?

Rossz egyáltalán? Meg kell javítani? És ha igen, mi van a kék kocsi motorházteteje alatt?


2022. április 28. • frissítve: 2022. április 29. • Horváth Krisztián

Némiképp rendhagyó dologról írok nektek. Nem vélemény, csak meglátás, háttér és egyebek, hogy akit érdekel, kicsit jobban képben legyen azzal kapcsolatban, miért nem azt látja mostanában a social médiában, amit szeretne. Nem (szigorúan) fotós téma, de belenézhettek a művészek/tartalomkészítők világába és kiderül, hogyan néz ki a harc az algoritmusokkal, illetve miért más ma a kék óriás, mint 10 éve volt.

A jelenség: képzeld el, hogy 10 éve kitettél egy posztot Facebookra, és 1.000 követőből mondjuk 950 látta is azt. Ha ma ugyanígy teszel, akkor megesik, hogy 1.000 követőből 10-15 ember látja a friss tartalmadat. Ez nem egy disztópia, ez ma a valóság.

A kérdés: hol "romlott el" a Facebook?

A háttér és a történet: hajdanán a Facebook úgynevezett közösségi platformként indult, ahol emberek tudtak egymással kommunikálni. A hírfolyam javát személyes jellegű tartalmak tették ki. Ehhez jöttek később az oldalak és csoportok (meg a Farmville), amiket lehetett lájkolni és követni, és ha így tettél, ezek tartalmai is megjelentek a személyes feededben. Ez a feedet addig tudtad görgetni, amíg volt új tartalom azoktól, akiket ismertél és követtél, és válogatás nélkül minden bele is került tőlük.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez sem az emberekről szólt. A fenti modellt UGC-nek, user generated contentnek nevezik, vagyis nem az adott oldal állít elő tartalmakat, amik ott tartják a látogatókat (ez ugye a fő cél), hanem maguk a látogatók hozzák létre a tartalmat. A Facebook a felhasználók tartalmai nélkül egykor teljesen üres lett volna.

Manapság a dolog egészen másképpen néz ki: főleg reklámokat látsz, ezen belül is többnyire fizetett tartalmakat, és általában véve a rendszer erősen megszűri, hogy mit kiknek mutat meg, és mikor. Utóbbi igaz azokra az emberekre/oldalakra/csoportokra is, akiket kifejezett szándékkal követünk. De miért?


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

A modell (és annak változása): a kezdeti időszak volt az, amikor tisztán az adataiddal fizettél az oldal használatáért. A Facebook ugyanis sosem volt ingyenes. Vagy ahogy mi, marketingesek mondjuk: amikor valamit ingyen kapsz, te magad vagy az áru.

Évekkel később aztán a Meta (a Facebookot és más szolgáltatásokat üzemeltető cég) rájött, hogy pénzt keresni nem csak a felhasználókkal lehet. A Facebook egy üzleti és reklám-platformmá változott, ahol a kisebb és nagyobb cégek (azok oldalai) business alapon jelennek meg, és komoly pénzeket fizetnek azért, hogy látszódjanak is. Ezt értsd úgy, hogy ma a Facebookkal kapcsolatos döntések, fejlesztések és tervek kizárólag a profitnak vannak alárendelve, amit ez a gépezet termel. Ha a felhasználók érdekei egybeesnek a profit növekedésével, akkor szerencsés a helyzet, ha meg nem, akkor már tudod, merre billen a mérleg nyelve.

Pár éve például bejelentették, hogy a tartalomszűrés fókusza a csoportokra terelődik át, vagyis a valódi emberi közösségek által generált tartalmak fogják dominálni a hírfolyamot. Aztán mi lett ebből? Kiderült, hogy csak azért hangsúlyozták a csoportokat, hogy végül a csoportokra is lehessen reklámokat célozni, vagyis új felületet teremtsenek a cégeknek üzeneteik célbajuttatásához.

Egy percig se gondold, hogy mindez csak a Facebook keretein belül történik. A Meta már régóta lehetőséget biztosít a marketingeseknek, hogy kövessék és mérjék felhasználóik mozgását más weboldalakon is. Ezeket úgynevezett követő vagy mérőpixelekkel teszik, melyek ma már szinte minden nagyobb oldalba (és appba) be vannak ágyazva. Innen tudja a Facebook, hogy milyen reklámokat kell megjelentetnie neked és mikor, hogy azokat te ténylegesen le is kattintsd (ezt úgy mondják: releváns ajánlatokat ad neked az előzményeid és a viselkedési profilod alapján).

Ha most azt gondolod, hogy a GDPR, mint adatvédelmi törvény, az inkognitóablak, mint szoftveres megoldás, vagy az iOS 14-hez hasonló rendszerfrissítések, amik követő sütik használatát és működését akadályozó lépések, bármitől megvédenek, tévedsz. A sütik helyett (amiket ma már a legtöbb platform megszüntetés alatt álló technológiának tekint) más, sokkal kifinomultabb eljárásokkal, például szerveroldali követéssel azonosítanak és figyelnek téged. És ebbe te beleegyezel az oldalak használatával, a saját felhasználói élményed javítása érdekében.

[X] hirdetés

Sőt, a te személyes viselkedési mintázataid alapján a rendszer úgynevezett hasonmás célközönségeket is generál, vagyis prediktív algoritmusok segítségével megjósolja, hogy kik lehetnek még azok, akik hozzád hasonlóan viselkednek és vélhetően ugyanazokat a termékeket/szolgáltatásokat is akarják majd megvásárolni. Ezek a rendszerek nem csak a böngészési előzményeddel és a személyes adataiddal operálnak (az ma már óvodás szint), hanem tényleges pontrendszerben osztályozzák a várható viselkedésedet (ami egyébként messzemenően kiszámítható).

Hova vezetett ez? A felhasználó szemszögéből úgy néz ki a dolog, hogy javarészt ma már fizetett tartalmakat lát (akkor is, ha ez elsőre nem nyilvánvaló). Az oldalak és cégek részéről meg úgy, hogy fizetniük kell, ha el akarnak jutni az emberekhez. Az eredmény egy reklámokkal teli hírfolyam neked, és egy szinte nulla organikus eléréssel rendelkező hely azoknak, akik nem fizetnek a Metának (például nekünk, fotósoknak).

Hogy a helyzet még komikusabb legyen, ma már a reklámok is versenyeznek más reklámokkal, vagyis az fog nagyobb eséllyel megjelenni, aki többet költ. Különösen igaz ez például választási kampányok hónapjaiban, amikor az egyes politikai erők naponta a multik összesített költéséhez mérhető büdzsét tolnak fizetett politikai reklámokba (Facebookon, Instagramon, Youtubeon, Tiktokon, stb. csak ezek jönnek szembe), így a kisebb költésű reklámozók tartalmai sokkal kevésbé jelennek meg, hiába fizetnek érte. Bár a rendszer folyamatosan tolja felfelé az egyes reklámok árát (az algoritmus licitstratégiákkal dolgozik, hogy csökkentse a mennyiséget) és a megjelentethető fizetett tartalmak mennyiségét a hírfolyamban (hogy több hely legyen reklámoknak), ez összességében csak a költségek emelkedésével és még több megjelentetett reklámmal jár, amivel ismét csak a Facebook keres többet és a felhasználó jár rosszabbul..

Egy percig se gondold persze, hogy ez csak a Meta által üzemeltetett szolgáltatások esetében van így. Másképpen és máshol, de a legtöbb nagy forgalmú multi ma így jár el, többek között például a Google (Alphabet) vagy a Tiktok is.

Ezt persze részben mi, marketingesek “rontottuk el”. A cégek ott szeretnek reklámozni, ahol a közönség van, az ehhez értő szakemberek pedig piaci alapon kiszolgálják ezeket az igényeket. Ugyanez történt a Tiktokkal is, mely kezdetben reklámmentes volt, de miután hatalmas fizetőképes kereslet koncentrálta rá a figyelmét, ők is kialakították a profittermelő mechanizmusaikat, és ma már ez a viszonylag fiatal csatorna is hemzseg a reklámoktól. A folyamat minden médium esetében nagyjából azonos, időszaktól és technológiától függetlenül. És csak hogy éltszerű legyek, itt is egy reklám jön:

[X] hirdetés

Ez az egész nem új dolog, az átalakulás évek óta zajlik, fokozatosan. Én kb. 5 éve töröltem a személyes facebook-profilomat a rendszerből, mert számomra teljesen elvesztette eredeti célját, reklámokat nézegetni meg drága az időm. A fotós oldal persze fut, de ahogy a poszt elején említettem, úgy képzeld el a működését, hogy a jelenlegi 20.000 követő mellett (akiket nem Indiában vásároltam 100 dollárért; értsd: valódi emberek) egy-egy poszt általában 100-500 személyhez jut el (ha nem fizetek érte külön).

A konzekvenciák nekünk, tartalomkészítőknek/terjesztőknek, stb.: a Facebook nem "romlott el". A Facebook megváltozott. Modellt váltott, és ma már egy fizetős platform. Felhasználóként fizetsz az összes személyes adatoddal, viselkedésmintáiddal, gondolataiddal, álmaiddal (sokkal többet tud rólad a rendszer, mint hiszed), cégként pedig kemény valutával azért, hogy látszódj.

A szemünk láttára ugyanez a modellváltás zajlik az Instagram esetében is (amit szintén a Meta üzemeltet). Ne legyenek illúzióid: az Instagramon ugyan más algoritmusok más szempontok szerint tesztelik a profitmaximalizálást, de a cél ugyanaz: minél több pénzt kivenni mind a közönségből, mind pedig a reklámozói oldalból. Akinek van nem személyes instagram-oldala, pontosan tudja, miről beszélek.

Mit javasolok? Ha oldalként/márkaként/stb. biztos elérést akarsz, legyenek saját csatornáid: saját weboldalad saját domainnel (ami ténylegesen a te tulajdonod), saját e-mail listád, saját (fizikai) eseményeid, valódi kapcsolatod a követőiddel. Minden más csatorna, amiket más platformokon üzemeltetsz, pénzügyileg (és minden más szempontból is) kiszolgáltat téged az adott csatorna kényének-kedvének. A Facebook például letiltja azokat a képeket, amiken mezítelen lányok nyalogatnak éles aknavetőket, miközben márkázott antibiotikumokat vesznek be alkoholos itallal. Ugyanezeket a saját weboldaladra nyugodtan kiteheted.

Mi lenne a megoldás? Felmerül a kérdés, hogy kell-e egyáltalán megoldás. Ha az embereknek valóban lenne igényük egy más modell szerint működő közösségi platformra (például egy olyanra, ami előfizetéses, de cserébe reklámoktól mentes, és nem kereskedik a személyes adatainkkal; ilyeneket tesztel folyamatosan például a Google), akkor az létrejöhetne, és piaci alapon kezdődne egy egészséges verseny.

De hol van ez a konkurens oldal? Az igazság az, hogy a Facebook algoritmusai nagyon jól szolgálják ki korunk tömegemberének igényeit (személyes, politikai, szexuális és egyéb területeken is), így a kényelmes többség egyelőre boldog itt. Ezen múlik a rendszer sikeressége és ez az a háttéralku, amit minden felhasználó napról napra megköt, amikor használja az oldalt. Ahol a tömeg van, ott vannak a cégek és a reklámok is.

Ha a jövőben érdekelnek a fotózás mellett marketing-jellegű tartalmak is, itt feliratkozhatsz rájuk.

Sose feledd: ha valamit ingyen kapsz, te magad vagy az áru.

Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:




Közösködünk?

Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:


Vannak még itt további érdekességek is:


Hol romlott el a Facebook?

Canon érdekességek és könyvajánló, Bob Shell nyomán

Életem hátterei (TFCD fotózás)

Így tehetsz színessé régi fekete-fehér fényképeket

Évértékelő @2021

TFCD poszt generátor

Lejárt tekercs: Konica FS-1 + Hexanon 1.2/57 + VX200 film

10 kérdés, 10 válasz. 10 éves a hispan’s photoblog

Szabad-e világító sirályt fotózni?

Időutazás: 5 fotós hír 2030-ból

Ilyen volt a fotós OKJ (+all-in-one tétel)

Te is fertőzött lehetsz: támad a vintázs-kór

Így készült a forgó Parlament

A legöregebb objektív, amivel valaha fotóztam (Petzval kaland)

Hogyan készül a minibolygó (és a csőpanoráma?)

Gangvadászati kisokos

Évértékelő @2020

Hogyan állj pont szembe a Parlamenttel?

Milyen objektívvel fotózzak portrét?

Miért működnek az objektívek?

Ezért imádod a vintage objektíveket

Évértékelő @2019

Hogyan és miért válassz (egy) analóg/vintage rendszert magadnak?

Robbantott ábra kisokos

Balkán Disney

Képzelt beszélgetés egy TFCD/portré fotózás előtt, alatt és után

8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

A szürke színei

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

In memoriam Mamiya ZE

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Miért radioaktív az objektívem?

Kezdő fotós kisokos

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

A kamu vörös karika pszichológiája

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

A boldog fotós lájk nélkül él

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Mi a gond a modern objektívekkel?

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

35mm történelem

További cikkek a tudásbázisban...

A kész anyag áttekintését és a vele kapcsolatos hasznos tanácsokat köszönöm Sütő Edinának. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.

Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2022 (eredeti megjelenés: 2022. április 28., utolsó módosítás: 2022. április 29.)