Fontos: ez a cikk évekkel ezelőtt jelent meg először, és bár azóta minden bizonnyal frissült, tartalmazhat olyan információkat, amik mostanra elavultak.
Nehéz kérdés a vintage 80mm kérdése, mert a legtöbb valamire való optika igen erős árazással rendelkezik. De miért? És mi a helyzet a legendás 80mm-es Pancolarral, ami ritka, mint a fehér holló? Terepteszt, szerelési és használati tapasztalatok, meg a szokásos desszert.
Nem tudom, mi az oka annak, hogy a vintage 85mm ilyen nehéz kérdés, de ha álmomból felkeltenek, rögtön az jut eszembe, hogy "80.000 forint" meg hogy "kis(ebb) választék". Egyrészt míg 50-es optikákból Dunát lehet rekeszteni mennyiség és típusok számában is, addig 80-85mm-es objektívekből nem is egy, hanem talán két nagyságrenddel is kevesebb van.
Másrészt tény, hogy a valamire való darabok, mondjuk egy 85mm-es 1.9-es vagy 1.8-as Takumar vagy egy 1.8/85-ös nFD Canon 70-90.000 forint környékén tanyáznak, a jóval drágább Helios 40-2-esről, az 1.2/85L-es Canonról vagy egy 75mm-es Biotarról meg már ne is beszéljünk. Kicsit, de nem sokkal üdítőbb példa csak a korai Nikkor-H 1.8/85, mely kora ellenére is igazán szépen rajzol, és néha egész emberi áron lehet rá lecsapni.
Ezekkel a típusokkal volt dolgom eddig, és bevallom, hogy kompromisszummentes rajzolatot csak a két említett nFD Canontól kaptam. Ők a legfiatalabbak is a sorban, így ez nem meglepő (a Helios 40-2 meg csak effektobinak jó). A Canon páros amatőr/hobbi szinten szépen felveszi a versenyt az FE 1.8/85-ös Sonyval, az 1.8/85-ös Batissal, de még az 1.4/85-ös G-Masterrel is, amiket szintén próbáltam, és csak a miheztartás végett sorban 190.000, 380.000 és 630.000 forintba kerülnek. A régi vonal még a maga áraival is jóval kedvezőbb.
Valami azonban nagyon hiányzott a vintage 85-ös listámról, ez pedig a legendás 80mm-es Pancolar volt. Azt csiripelték a madarak, hogy ez az optika nem csak a ritkasága miatt olyan drága, amilyen...
Apropó ritkaság: az már önmagában sokat elárul egy objektívről, hogy hány karakterből áll a szériaszáma. Az nFD 1.8 és 1.2 85mm-es Canonok például mindössze öt számjeggyel büszkélkedhetnek, ami jelzi, hogy túl sokat nem gyárthattak belőlük (jellemzően 7 vagy 8 karakteresek a nagy tömegben előállított vintage optikák szériaszámai).
A mai páciensünk még a fent említett Canonokon is túltesz, ugyanis sorozatszáma mindössze 4, azaz 4 számjegyből áll. Ez még lottózni is kevés lenne.
Ugyanebből a típusból később készültek több számjegyes szériaszámmal rendelkező darabok is, mivel a Zeiss 1975-77-ben lenullázta az addig használatos szériaszámait, és előről indult minden. Ahogy nőtt a darabszám, nőtt a számjegyek száma is.Valószínűleg ez lehet az egyik oka annak, hogy - megbontva egy klasszikus típusteszt logikáját, és a vérfagyasztó döbbenetet a cikk elejére hozva - egy ilyen objektívért akár 170.000 forintot is elkérnek eBay-en (és ez még csak az árlista eleje). Ohh my god, ennyiért rosszabb napokon after-war 1.5/75-ös Biotarokat lehet akasztani! Mi folyik itt?
Aki két éve vett egy ilyen optikát 60-70.000 forintért, az most nagyon örül. Pedig akkor még cikket se írtam róla... Az egyszeri fotós kolléga persze kineveti ezt az árcédulát és azt mondja: 80.000-ért veszek egy EF-es 1.8/85-ös Canont a 6D-mre! Erre az egyszeri vintage őrült rögtön heves szócsatába kezd vele az értékállóságról... Szóval értitek, a cél most annak kiderítése, hogy a 80mm-es Pancolar csak a ritkasága, a hájp vagy a képminősége miatt (is) ilyen drága?
Az internet nagykönyve szerint a Kelet-Németországban 1983-tól gyártott optika három verzióban, M42 és PB csatlakozással készült, friss husi tehát a vintage piacon. A bajonettes változatnak 0,83m helyett 0,65m a közelpontja. Ez valószínűleg csak a mechanikából következő eltérés, mert a 6 lencsés optikai konstrukció elvileg azonos. A 80mm-es gyújtótávolság fullframen 30 fokos látószöggel jár, tehát egy icipicit szélesebb, mint az átlagos 85-ösök. Tömege mindössze 308 gramm, ennek előnyeiről pedig később még lesz szó.
A változatokhoz még annyit, hogy M42 csatlakozással electric és auto megoldás is kijött (előbbi elektromosan visszajelzi az előválasztott rekeszértéket az arra alkalmas Praktica vázaknak). Az auto változatok nameplatején az aus JENA DDR gravírozás látható, míg a tesztben szereplő electric kivitelen az "egyszerű" CARL ZEISS JENA DDR szöveg van. A PB csatlakozós sorozat Prakticar megnevezéssel fut (később lesz még róla szó). Vadásztam képeket a másik két verzióról is:
A mi történetünk ott kezdődött, hogy teljes generálra kaptam egy ilyen optikát, ami - enyhe kifejezéssel élve is - rendesen le volt harcolva. Sajnálatos módon a használati nyomok nem csak az objektív házát érintették, hanem a front- és hátsó üvegeket is.
Az üvegen levő kicsi és nagy sérüléseket a róla készült fotókról nagyrészt eltüntettem, hogy így maradjon meg az emlékezetemben. Szépen, hibátlanul. Mint ahogy a régi szerelmeidre gondolsz.
[X] hirdetés
Szóval, hogy csak kellemeseket gondoljunk róla, feltettem egy Praktica PLC-3 vázra, mert ennek olyan retrós-diszkós műanyag burkolata van, ami már majdnem nem gusztustalan, sőt egész jól néz ki.
A hátsó lencsetag egyébként jelentősen túlnyúlik az M42 csatlakozás vonalán, ami baljós előjel, és valóban a 'zinternet szerint bizony bele is csaphat az elavulóban levő tükörreflexes technikát használó fullframes masinák tükrébe. Nagy reccsenés. Áucs.
A teljes újrakenéséről, a lamellák és az üvegek tisztításáról most nem csináltam külön képeket, mert szorított az idő (akit ilyen cikkek érdekelnek, ide kattintva találhat párat), de általános tapasztalatokat meg tudok osztani.
Nem nehéz szervizelni, mert mind az első, mind a hátsó optikai blokkot külön ki lehet tekerni, nem biztosítja a meneteiket semmi. A fókuszmechanika sajnos a szokásosan botrányos CZJ kivitel, ami megannyi kiváló Zeiss üveg sorsát pecsételi meg: könnyen kikopik és határozottan ügyesen gyűjti be a koszt is. Jelen példány sem kivétel: küszködik már a bele rakott sok-sok kilométerrel.
Egy másik, később szervizelt példány esetét is megmutatom: ennél a vezetőnyelvek forgásirányú feszítést kaptak, amit nem is bírtak sokáig, és a tövüknél elkezdtek repedni. A megoldás az lett, hogy igen ellenálló műanyagból nyomtatott cseredarabok kerültek a helyükre. Ezek tartóssága még tesztelés alatt, egyelőre problémamentesen teljesítenek.
A rekeszről szintén ne is beszéljünk. Eredetileg emiatt került hozzám a cikkben szereplő optika, ugyanis ahogy a Zeisseknél lenni szokott, a lamellák letapadtak az olajpárától, és ilyenkor a teljes rekeszblokkot érdemes szétszedni és kipucolni. Igen ám, de ez a többi optikához képest nagyon túl van bonyolítva és kész rémálom, mikor magán a tubuson belül kell apró rugókat a helyükre akasztanod. De lényeg a lényeg, hogy precízen megoldható a dolog, csak türelem kérdése. A felújítás elvégeztetett, és amennyire lehet, az optikát sikerült kipofozni.
Az fizikai képtelenség, hogy egy ilyen üveget ne mutassak meg nektek legalább egyetlen fotózás erejéig. Ennyire volt csak időnk, de szerencsére Teodóra és az időjárás is kegyes volt hozzánk, vintagebolondokhoz, és összejött pár fotó.
Mielőtt azonban a hölgyhöz érünk, kezdjük a kötelező rajzolatos és élsötétedéses képpel. Azt kell, hogy mondjam, és az itt következő f/1.8 - 2.8 - 5.6 sorozatot megelőlegezzem, hogy igen: ez az optika már nyitva is teljesen korrekt rajzolattal rendelkezik.
Csináltam nektek 1:1 kivágást is a képmező közepéről és széléről is:
A fenti kijelentés harmatosabban igaz a képmező szélére, de azért szerencsére az sem borzasztó. Meg ez úgyis egy portréobi, ki a fene komponálna egy arcot a képmező sarkába?
Apropó sarok: saroksötétedés az bizony van rendesen, és ez 2.8-ra rekeszelve sem tűnik el teljesen, csak 5.6-on. Az átlagosnál nem durvább, de nyitva azért jól érezhető.
És ha már így kézben van az optika, pár szót az ergonómiáról: a fókuszgyűrű sajnos nem gumírozott, hanem fém, ami hidegebb napokon nem feltétlenül kényelmes. Emellett a már említett, sok esetben kopott fókusz sem egy Takumar-élmény, az egyszer biztos. Lehet vele dolgozni, de nem a két ujjas kategória és a finom ütközések világa.
Súlyban meglepően kedvező a Pancolar: könnyebb, mint az 1.8/85-ös Takumar, nagyjából az 1.8/85-ös nFD Canonnal van egy súlycsoportban. Nem húzza előre a gépet, jó a súlypont, nem halsz bele a cipelésébe.
A rekeszgyűrű szépen kattog, de kicsit könnyen jár, ami lehet az évek eredménye is. Nem nehéz véletlenül beletekerni. Az optika rendelkezik A-M kapcsolóval, valamint - mivel electric kivitel - a bajonett mellett hátul a régi Praktica vázaknak képes elektromosan visszajelezni a kiválasztott rekeszértéket.
Az MC bevonat szépen teszi a dolgát, ami a kontrasztot illeti: már a nyers képek is teljesen jók. Nem kell azon aggódnod hazafelé, hogy melyik csúszkát hova kell majd tolni, hogy kijöjjön ebből valami.
Kifejezetten ellenfényes körülményeket az időjárás miatt nem tudtunk teremteni, így azt nem tudom, hogy flarek és becsillanások kérdésében mi a helyzet. Máshol azt írták róla, hogy szépen helytáll e tekintetben.
Ami biztos, hogy a bokeh-karikák Pancolarosan szépek és éles a szélük. Ez mindenképpen igen kedvező azoknak, akik szeretik a háttérben levő fényforrásokat ilyen módon hangsúlyozni. Aszférikus lencsetagot nem tartalmaz az optika, így a bokeh-karikákban hagymagyűrűk nem jelennek meg (amit tesztképeken a karikákban láttok itt-ott, azok sajnos a front és hátsó üveg felületek sérülései).
Akkora a szenzormágia mostanában, hogy az optika által alkotott színekről nem tudok külön nyilatkozni, csupán benyomásaim vannak: a blogon korábban már tesztelt 2.8/180-as Sonnarnal jobban bejöttek, de a 3.5/135 Zebra Sonnar élénk tónusait nem tudta meghaladni. Vagy csak képzelődök, és az idő volt túl fakó.
Hoztam nyers-kidolgozott párost is, ezen pedig jól megszemlélhető a gyárilag is kifogástalan kontraszt és a karakteres rajz:
Tapasztalataim szerint a teljes alakos portrékhoz, ha háttérmosást is akarunk beletenni rendesen, illik egy 135mm-es optika, abból is valami fényerősebb. Szuper erre a célra egy 1.8/135-ös Porst vagy egy 2/135-ös Canon. Ha ezek nincsenek kéznél, akkor 85mm-en eddig egyedül az nFD 1.2/85L Canon mosásával voltam elégedett. Sajnos ez igaz a Pancolarra is: ha túl messze kerül a tárgy, a háttér is túlságosan beélesedik.
A rajzolatra, ahogy már említettem, nem lehet panasz: bőven optimális a részletesség. Az 1.8-as fényerőn még a kis mértékben mozgó arcok elkapása sem okoz nagy problémát.
Mit is mondhatnék? Ezzel az objektívvel öröm dolgozni (minden mechanikai problémája ellenére), mert képalkotását tekintve igazi minőségi csemege a vintage portréoptikák mezőnyében.
A cikk eredeti megjelenése óta eltelt időszakban sikerült egy Prakticar verziót is tesztelni. Ez optikailag lényegében azonos az M42-es Pancolar kivitellel, így külön nem is emelnék ki semmit, csak gyönyörködjünk a természet szépségeiben:
Elvittük a Prakticart Mayával egy portré körre is, megcsíptük a kékórát a város felett:
Az többé-kevésbé nyilvánvaló, hogy bármennyire is szerethető az 1.8/80-as Pancolar képe, nem fogsz belőle vásárolni. Legalábbis nem az eBay-en és nem 200.000 - 500.000 forint körüli áron. Ez az optika tipikusan az a kategória, amire lecsapsz, ha valamelyik zsibvásárban szembejön 40-50.000 forintért, mert annyit bátran állíthatom, hogy ér (sőt, ha tényleg dolgozni akarsz vele, akkor többet is, mert tisztességes minőségű portré előállítására is tökéletesen alkalmas).
Bár használat és technika terén küzd a szokásos Zeiss-betegségekkel, egy szépen karbantartott, hibátlan darabbal életed végéig boldogan elleszel, ezt tudom borítékolni.
Szervizeléssel, technikai kérdésekkel kapcsolatban keress bátran a szerelőműhelyben.
A típussal kapcsolatos képeid, kérdéseid, élményeid várja szeretettel a Vintage Pub közössége.
A fény és a Zeiss legyen veletek!
Legyél te is a vintage univerzum hőse! A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Viszont a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a régi objektívek megmentését és bemutatását célzó munkámat, hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. Az egyszeri támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni, vagy lehetsz folyamatos támogató is:
Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a hősök között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László, Keserű Gergő, Keresztes László Péter, Somogyi László, Rácz András, Szántó Sándor, Zubán Gergely, Erhardt Balázs, Kovács Attila, Magyar Antal, Szabó József, Máté Gyula, Boros András, Vaszkun Gábor, Erhardt Balázs, Kirner Richard, Tímea Bokodi, Káposztás Viktória, Bóka Zsuzsa, Hargitay Zoltán, Koncz Benő, Zubán Gergely, Josef Tiglezan, Gábor Balázs, Papp György, Bakos Béla, Mészáros Tamás, Kiss Péter Kálmán, Markus Holopainen, Szommer Tomi, Juhász George
Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.
Az objektívet köszönöm Koppány Marcellnek. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.
A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III, GFX 50S II), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.
Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.
A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...
hispan's photoblog C 2011-2025 (eredeti megjelenés: 2019. március 18., utolsó módosítás: 2022. december 12.)