hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

A keletnémetek büszkesége:
CZJ Sonnar 2.8/200


Mit lehet kezdeni ezzel a viszonylag fiatal vintage dinoszaurusszal?

Vajon lehet-e, van-e értelme 200mm-en portrézni? És ha igen, emellett mire jó még a 200mm-es 2.8-as CZJ MC Electric Sonnar? Ennek jártunk utána egy fotózás erejéig, amiből bőséges képanyag és tapasztalat áramlik most felétek. Úúúúgy szeretek ilyeneket mesélni!

A nagyra nőtt Sonnar esete

Mielőtt belecsapunk az élménybeszámolóba, kicsit nézzük meg ezt a hatalmas Sonnart. Az előző, 3.5/135-ös Zebra Sonnarral foglalkozó cikkemben már elmeséltem nektek, hogy a Sonnar maga egy optikai elrendezés, amit az 1930-as évek környékén alkottak meg és vett aztán gyártásba a Zeiss. Híres volt a korban nagynak számító fényerejéről és a kiváló kontrasztjáról. Ez utóbbiért a kevés lencsetag volt felelős (a 200-as esetében 6 lencse 4 lencsecsoportban), ami viszont több aberrációt eredményezett.

Természetesen az évtizedek alatt a Sonnar megoldások rengeteget fejlődtek, így érkezünk el tesztpéldányunkhoz, a vintage kategória egy viszonylag fiatalabb, már elektromos alkatrészeket is tartalmazó darabjához. No nem autofókuszra kell gondolni, csupán annyit tud az “electric” változat, hogy a választott rekeszértéket mechanikus pöcök helyett három elektromos csatlakozón át jelzi vissza az arra alkalmas Praktica vázaknak.

A fotózás során Brigi volt segítségemre, aki kiváló megállapítással élve már az elején felfedezte, hogy ez a Sonnar bizony igen méretes. És nem tévedett. Erre még visszatérünk a cikk közben a használhatóság tárgykörét illetően. Egyelőre csak cipeljük kitartóan, szenvedjünk csendesen.

A cikkben szereplő 200-as és Ashton Kutcher között egyébként Brigi véleménye szerint rengeteg a hasonlóság: mindkettőt 1978-tól gyártották, mindketten jó-képűek, és mindketten sokat érnek. Mondjuk ez mind igaz is. Bár Rachel McAdams és Anna Torv szerintem szebbek és ők is 78-asak, de nőkre nem mondjuk, hogy jóképűek, azt meg pláne nem, hogy mennyi idősek.

Szóval a 1978 és 90 között gyártott MC Electric Sonnar 2.8/200 egészen fiatalnak is mondható a vintage mezőnyben, ennek köszönhetően a képminőségére sem lesz panasz. Ezen sokat lendít az a bizonyos összetéveszthetetlen, mély lila árnyalatú multi-coating bevonat, amit a korszak CZJ üvegei kaptak. Ezzel nem lehet betelni.

A netes leírásokból kiderül, hogy létezett MC nélküli változat is. A többszörös bevonat hiánya biztosan nem tesz jót a képminőségnek, a tesztben azonban egy tisztességes MC darab szerepel, amit végig egy A7II vázon használtam.

Jelen példány úgy került hozzám, hogy soha életében nem használták előtte. Gyári tokjából előhúzva a teljesen beszáradt, több évtizedes zsírozást kellett csak újra cserélni, és már mehettünk is dolgozni vele. Van azért ebben valami kísértetiesen bizsergető érzés.



Erre jó a 200mm-es Sonnar

Kicsit tematikusan, kicsit pedig kaotikusan fogunk végigmenni azon, mi fért bele 4 óra fotózásba. Elsőnek természetesen nézzük meg a rajzolatot, amiről két tesztsort is készítettem nektek, minkettőből kivettem a képek közepét, harmadát és sarkait, és egymás mellé is raktam őket rendre 2.8 - 4 - 5.6 - 8 - 11 rekeszértékeken.

Amit a 135mm-es Sonnarral kapcsolatban elmondhattam, az itt is igaz: eszméletlen szépen dolgozik az optika már nyitva is, és innen igazából nincs is sok javulni valója rekeszelve sem. Ezt a pár tesztsorozatot leszámítva a cikkben szereplő összes fotó nyitott blendével, tehát 2.8-on készült. Ilyen értelemben álom vele fotózni.

Képközepek (600*600px):

Harmadok (600*600px):

Képsarkok (600*600px):

Már 2.8-on is szemet gyönyörködtető a rajzolat, egyet rekeszelve ez még kicsit javul, de f/4-től felfelé igazából már sem középen, sem a széleken nincsen számottevő változás. Egyedül az élsötétedés javul, ami kezdő rekeszen észrevehető, szűkítve a blendét gyorsan javul. Szerencsére a vignettálás a sarkokban egyenletesen fut ki, így a CameraRAW is könnyen elbánik vele. Ezen a pár képen fent hagytam példaképpen (f/2.8):

A színek gyönyörűek és élénkek, ehhez társul a kontrasztos kép, a kettő együtt pedig sokszor olyan nyerseket eredményez, amin utómunkázni már alig kell valamit. Ez akkor lehet különösen érdekes, ha (az aranyszabályt megszegve) az ember turista üzemmódban nem RAW-ban fotózik, hanem JPG-ben. Egy városnézés során életszerű lehet az eleve tömörített formátum választása, amit aztán rögtön lehet is szórni az éterbe. A Sonnar 200 ebben jó partner lesz.

Nézzük meg ezt a portré kérdést, mert ez izgatott a legjobban. A 135-mm-re is csak pár hónapja kezdett rávinni a lélek, mert nekem az olyan “messzi” volt. Én azt szoktam meg, hogy 35-85mm-en dolgozok modellekkel, amikor 1 métertől 5-6 méterig változik az a táv, amin belül meg kell nevettetnem őket. 135-ön ez feljebb ment, 200mm-en pedig már 10-20 méterre is vagy a portréalanytól, ami nagyban megnehezíti, hogy kibeszéljétek közben az aktuális kőpúder-divatot és a világbank valutapolitikáját.

Ez persze ízlés kérdése. Sok fotós ismerősöm szeret közelebb, sokan meg távolabb lenni a modelltől, páran meg nem tudják eldönteni, és 50mm-en portréznak.

Egy szó, mint száz, a nagy fényerő miatt természetesen gyönyörűen lehet embert is fotózni ezzel az optikával, csak két dolgot kell fejben tartani: a 2,2 méteres közelpont ellenére nem árt azért 2-3 méterről kezdeni a lövöldözést (egész alakos képekhez megvan a 15-20 méter is), illetve elfogadni azt, hogy a kis látószög miatt az objektív nagyon bezárja a hátteret.

Ez persze nem jelent gondot, ha eleve olyan környezetben dolgozunk, ami nem ad szép háttereket. A 35mm-es portrékban éppen az a kihívás, hogy amellett, hogy kisakkozod, hogyan áll majd jól a hölgynek az a fotó, még a nagyon nagy látószög miatt szélesen bekerülő háttérre is figyelned kell. 35mm horizontálisan 54 fokos látószögnek felel meg (ez közel a harmada a 180 fokos látószögnek, így könnyebben elképzelheted), ezzel szemben 200mm már csak kb. A tizede, 6,87 fok. Durva, mi?

Nem véletlen mondják az okosok, hogy 35mm alatt, illetve 135mm felett már nehéz portrézni, ezek a látószögek ugyanis olyan perspektívákat adnak, amik szépen képesek átrendezni bárkinek az arcberendezését. Hozzátenném a dologhoz, hogy 200mm azért még simán megoldható.

Azt már mondanom sem kell, hogy a fenti értékek és látószögek fullframe szenzorra vannak értelmezve. Ha kisebb szenzoros, APS-C lapkás géped van, minden szorzódik kb. 1.5-el. Erről, és arról, hogy ez miért nem előnyös a portrézás szempontjából, a fullframe vs. APS-C cikkemben írtam részletesen.

Másfelől ha a 200mm-es Sonnart természetfotózáshoz teszed APS-C szenzoros gépre, máris 300mm-es szörnyeteggé változik. Keep in mind.

A jó nagy fényerőhöz természetesen nagyon erős háttérmosás is társul (ilyen gyutávon már akár komoly tárgytáv-háttértáv párosnál is). A bokeh kifejezetten krémes, amolyan portré-barát, nem vonja el a figyelmet a lényegről.

Még egy speciális terület maradt, ez pedig az esti képek és fények földjére vezet minket. Anno a 3.5/135-ös Sonnarral szomorú tapasztalat volt, hogy bizony a 3.5-ös fényerő 135mm-en már nagyon kevés sötétben. A 2.8/200 viszont kézből is kiválóan használható volt, amiben persze sokat segített a Sony szenzorstabilizátora. ISO 1600-3200 környékén városi fények mellett még vígan megvannak a kitartható 1/100 - 1/200 körüli záridők.

Kiemelném a fenti képek közül a "hosszú expós" lámpafényes bogaras csodát, amit úgy csináltam, hogy lehettem a gépet egy stabil helyre, majd 1 másodpercig volt nyitva a zár. Ha másra nem, erre jó az a csomó idegesítő kis bogár, amik esténként megtámadnak a rakparton.



Használhatóság és élmény

Nem fogok kertelni, itt lesz pár negatívum, amikkel együtt kell élni, ha a 200-as Sonnart választjuk háziállatnak.

Az első a súly. Ez nagyjából nyilvánvaló, mert már mikor ránézel, látod, hogy hatalmas. A Sonnar optikai konstrukció emellett híres arról, hogy kevesebb, de vastagabb üveget tartalmazzon, amit ha megszorzol azzal, hogy itt 2.8-as fényerőről indul a játék, már érzed is a kilókat a kezedben.

A másik “probléma” inkább mechanikai jellegű, és két része van. Először is, a sok és nehéz, nagy átmérőjű és vastag üveg a tubusban egyszerre mozog. Nincsenek lebegő lencsetagok, amik a fókuszért felelnek. Van egy Canon nFD 2.8/200 IF üvegem is, ami a maga 770 grammjával kb. a 60%-a csupán a 2.8/200 Sonnar 1,2 kilós tömegének. Emellett mivel az IF (internal focus) rendszerben nem az összes, csupán egy lencsetag mozog, az FD üveggel összehasonlíthatatlanul könnyebb fókuszálni. Az IF elrendezés további előnye, hogy az első és a hátsó lencsetagok is fixek, nem mozognak, így nem juttatnak port a gépvázba.

Milyen kár, hogy egyébként a Canonnal kevésbé élvezetes dolgozni, mert színvilágban és kontrasztban meg sem közelíti a Sonnar 2.8/200-ast.

A mechanikai gond másik része az, hogy bár a Zeiss szívét-lelkét kiteszi, hogy jó fókuszaik legyenek, ez többnyire nem sikerül tökéletesen. Ezt azért mondom ilyen bátran, mert számtalan kisebb-nagyobb Zeisst szervizeltem az utóbbi időben (kezdve a 20mm-es Flektogontól át az 50-es Pancolarokon a 135mm-es Zebra és MC Sonnarokig, bezárólag ezzel a 200mm-es darabbal), és bár a mechanikájuk megegyezik például a japán Asahi/Pentax optikákkal (két menet, egy lapos emelkedésű a perselynek és egy meredek a helikoidnak), mégsem futnak soha olyan könnyen. Hiába tisztítom ki őket, kenem újra és állítom be, az eredmény egy hajszálnyival mindig elmarad a japánok mögött.

Ne érts félre, a 200-as Sonnarral is tökéletesen lehet dolgozni, bár a tubus súlya miatt nyilván a gyári, nulla kilométeres, frissen kent mechanikával is kell azért nyomaték a forgatáshoz. Vedd úgy, hogy ezzel fizetsz a bitang jó képért.

Mást aligha lehet felemlegetni ennek a csodálatos optikának, mert ezen kívül mindene alapos és minőségi tervezésről és gyártásról árulkodik.

!

Nagy gyutávja ellenére a közelpontja mindössze 2,2 méter, ami nem csak az egészen közeli portrékat teszi lehetővé, de viszonylag kisebb céltárgyak, állatok, virágok fotózására is alkalmassá varázsolja ezt az óriást.

A blende A-M kapcsolós, tehát beugrasztásos vázakkal és full-manualban is működik (nem számít neki, hogy kávás vagy káva nélküli konverteren van-e.

Azt már mondanom sem kell, hogy az egész ház fém, így a minőségérzet prémium. A fókuszgyűrű fogása jó, az érdes, jól tapintható mintázatot pedig szintén fémbe marták, nincsen rajta gumi.



További tesztképek

A zárszó előtt álljon még itt pár vegyes tesztfotó, amit az estébe nyúló délután során követtünk el.

Újra és újra meglep a tény, hogy bizony ilyen nagy gyutávval és az ezzel járó viszonylag szűk látószöggel is egészen jól lehet turistáskodni. Prágába nemrég még egy zoom-ot vittem, az ilyen helyzetekre kétségkívül hasznosabb, de ha az ember tudatosan keresi a távolabbi célokat és nagyobb nyílt tereket, akkor a Sonnar 200 csodákkal fogja megajándékozni.



Zárszó

Tisztelt bíróság, tisztelt esküdtszék, ítélkezzünk. Mondom először a negatívumokat: a 2.8/200 Sonnar nagy és nehéz, emiatt mechanikája bár kiváló minőségű, fókusza mégis nyomatékot kíván. A gyári napellenző (amit tároláshoz, szállításhoz “szemben”, használat közben pedig “menetiránynak” is felcsavarhatsz) nem takar túl sokat, így azt érdemes a 77 mm-es menetbe csavarható hosszabb fém változattal kiváltani, ami filléres befektetés. Ennyi, más rosszat nem mondhatok.

Ami miatt imádnivaló: az egyik, ha nem a legjobb rajzzal rendelkezik az eddig próbált 2.8/200-asok közül. Színei nagyon élénkek, képe igen kontrasztos. Portréra is szuper, emellett a természetfotósoknak sem lehet rossz útitárs. A nagy kezdő fényerő kevesebb fény mellett is használhatóvá teszi, a korszerű MC bevonat pedig jól csökkenti a becsillanásokat és flare-eket.

Nem titok, hogy ez egy pokoli jó optika. Emiatt az árát is megkérik. Az eBay-en és hazánkban is szokott lenni pár eladó darab, ezek jellemzően 80-100.000 forint környékén vannak. Ha valaki egyszer akar egy fényerős és kiváló képminőségű 200mm-est venni, azt gondolom, ennél jobbat nehezen fog találni (pláne amilyen árban manapság megjelennek a korszerű fényerős párszáz mm-es optikák). Befektetésnek sem utolsó. Abszolút ajánlott kategória.



2.8/200 MC Sonnarok
az eBayen



Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



TÁMOGATÁS

A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Természetesen a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a munkámat, ezekhez hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a támogatók között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

Ezek a típustesztek is tetszeni fognak:


Veszélyeztetett faj: CZJ DDR Pancolar MC 80mm f/1.8 gyorsteszt

Az nem létezik, hogy ha a kezem közé kerül egy 80-as Pancolar, ne írjak nektek egy gyorstesztet róla. Terülj-terülj asztalkám!

Nehéz kérdés a vintage 80mm kérdése, mert a legtöbb valamire való optika igen erős árazással rendelkezik. De miért? És mi a helyzet a legendás 80mm-es Pancolarral, ami ritka, mint a fehér holló? Terepteszt, szerelési és használati tapasztalatok, meg a szokásos desszert. Tovább olvasom...

Régi adósság: Canon nFD 1.2/85L teszt

Három éve lógok neked ezzel a cikkel, de nem ok nélkül tartott ilyen sokáig. Miért lett ez a 30 éves portréobjektív az alapoptikám? Most kiderül.

Nagyon restellem a fent említett súlyos késedelmemet. Az egyetlen ok, amiért nem tudtam soha befejezni e sorokat, az, hogy a tesztalanyul szolgáló 85mm-es objektív letehetetlen darab, és hétről hétre megdobogtatja a szívemet. Most viszont ideje végre megosztanom veletek az örömöket, amiket eddig okozott nekem a Canon egyik legkivételesebb optikája, a türelmetekért cserébe pedig ez lesz az eddig megjelent leggazdagabban illusztrált cikk. Tovább olvasom...

Fullframe apróság: Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Néha tényleg nem a méret a lényeg. Igazán apró, mégis fullframe, cca. 70 éves és 100mm-es: ez az Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Ez a történet is úgy kezdődött, mint megannyi másik: beszélgettem Pap Gyulával a régi objektívekről, és egyszer csak nagyon hiányzott valami az életemből, amiről 5 perccel annak előtte még csak nem is tudtam. Gyertek velem és fotózzunk egy század közepi optikával! Tovább olvasom...

Canon nFD 300mm f/2.8 L IF tisztítás és tesztképek

Internal Focus - titkok egy legendás optika mélyéről, plusz egy kis útmutatás: így tisztíts belső fókuszos objektíveket.

Üdvözöllek ismét a blog szerelőműhelyében, ahol ez alkalommal egy igazi ínyencség, egy Canon nFD 2.8/300-as kerül terítékre. Nagy baja nincsen, azonban egy kis portalanítás ráfér. Eredetileg nem akartam erről cikket írni, de egy külföldi fórumon közölték velem, hogy "ez nem fog sikerülni", ilyenkor pedig a szakmai alázat vita helyett bizonyítást kíván. Tovább olvasom...

Carl Zeiss Planar 1.4/50 T* gyorsteszt

Ér-e háromszor annyit a Zeiss kortalan ötvenese, mint egy azonos fényerejű Takumar? Milyen a rajza, de leginkább: milyen érzés vele dolgozni?

Bevallom nektek őszintén, nincs kétségem afelől, hogy a legtöbb Zeiss optika igazán kiváló. Olvashattatok cikket a blogon egy 135-ösről és egy 200-asról is, ami önmagában is jelzi, hogy említésre méltó darabok származtak az idők során a gyártótól. De vajon a C/Y bajonettes 50mm-es 1.4-es tényleg annyival jobb, mint a nála harmadával olcsóbb kortársai? Teljesítményt veszel, vagy brandet? Lássuk! Tovább olvasom...

A keletnémetek büszkesége: CZJ Sonnar 2.8/200

Mit lehet kezdeni ezzel a viszonylag fiatal vintage dinoszaurusszal?

Vajon lehet-e, van-e értelme 200mm-en portrézni? És ha igen, emellett mire jó még a keletnémetek egyik legendája, a 200mm-es 2.8-as CZJ MC Electric Sonnar? Ennek jártunk utána egy fotózás erejéig, amiből bőséges képanyag és tapasztalat áramlik most felétek. Úúúúgy szeretek mesélni nektek! Vajon lehet-e, van-e értelme 200mm-en portrézni? És ha igen, emellett mire jó még a 200mm-es 2.8-as CZJ MC Electric Sonnar? Ennek jártunk utána egy fotózás erejéig, amiből bőséges képanyag és tapasztalat áramlik most felétek. Úúúúgy szeretek ilyeneket mesélni! Tovább olvasom...

Zeiss Sonnar 3.5/135 Zebra - Prémium portréoptika aprópénzért

Prémium portréoptika aprópénzért

A legszebb gyerekek szerelemből születnek, legalábbis azt mondják. Nem tudom, hogy a Zeiss mérnökei mennyire szerették a kis Zebrájukat, de az biztos, hogy igen tehetséges apróságot teremtettek, aki még nagypapa-korában is simán az asztal alá issza a fiatalokat. Ennek okán szeretnék nektek beszámolni arról, hogy uram-atyám de bitang jó ez a Zeiss 3.5/135! Ha tényleg fillérekből akarsz egy pokoli jó 135mm-est, akkor megérkeztél. Tovább olvasom...

Turista mód-ON: Vivitar Series 1 28-105mm f/2.8-3.8 gyalogteszt

Egy napra nyakunkba vesszük Prágát és kiderül, sikerült-e megtalálni az ideális utazózoom-ot.

Az egész történet onnan indul, hogy 99%-ban fixekkel dolgozok, de ha ráveszem magamat az utazásra, nem vagyok hajlandó egy optikánál többet cipelni. Városnézéshez pedig limitált, ha egyetlen gyutávot kell választanom. Keressünk hát egy olyan vintage zoom-ot, ami esélyes lehet a feladat megoldására! Tovább olvasom...

Kistelés-portrés kalandok: Porst 1.8/135mm teszt

Mire képes egy vintage sebességhuszár 40 éves korában, és megéri-e az árát? Plusz a szokásos agymenések.

Ezer éve nem volt a blogon típusteszt, ennek oka pedig prózai: ritkán fog meg annyira egy optika, hogy önálló cikket kapjon (vagy éppen túlságosan is megfog, és akkor sose tudom befejezni a róla szóló cikket). A Porst 1.8/135 azonban szinte azonnal belopta magát a szívembe, és sorozatban majdnem minden fotózásomon használtam, mióta kézhez kaptam. Jöjjön hát a tudás- és képorgia. Tovább olvasom...

Cyclop vs. Helios 40-2

Rántsuk le a leplet a városi legendáról: melyik 1.5/85-ös óriással lehet fotózni? Melyikért érdemes súlyos pénzeket kiadni?

Örök kérdés, hogy megúszhatod-e "olcsósítva" a Helios 40-2 85mm f/1.5 beszerzését egy Cyclop változattal? A választ megtalálod a cikkben, szokás szerint számtalan tesztképpel, gyakorlati tapasztalatokkal és néhány érdekes adalékkal. Tovább olvasom...

Teszten járt itt 2017 bombája: Zeiss Equatis 75mm f/0.75

A Zeiss idei nagy bejelentése igazi fotótörténeti mérföldkő: az Equatis brutÁlis fényerejét nem a 17 csoPoRtba rendezett 23 lencse adja, hanem a negatív fénytörésű, folyékony lencsetag. De találunk Itt még más extrákat is: ideje megbarátkoznunk az LNE, az UVLD és az IpdAFE kifejezéSekkel is... Tovább olvasom...

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Nem vagyok én a zoom-ok esküdt ellensége, csak vintage kategóriában sokkal több a prime megoldás. Viszont éppen ezért keltette fel az érdeklődésemet pár hónapja a Vivitar különleges optikája, ami fix (és jó) fényerővel kínált egy igen sokat használt és népszerű átfogást. Nem menekülhetett a teszttől, most pedig nektek is megmutatom, mire képes egy '70-es években gyártott zoom. Tovább olvasom...

Canon FD 800mm f/5.6L - Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Olyan csoda megtisztulásának és rövid tesztelésének sztoriját mutatom most be nektek, amilyenhez és amekkorához fogható eddig még nem járt a blogon soha. Egy valódi fehér bálna, egy igazi Moby Dick fogja a következőkben a hullámokat kelteni közel és elsősorban távol az éterben. Mindenki kapaszkodjon, ki ne essen a csónakból: 800 és 1600mm-en is tüzelni fogunk! Tovább olvasom...

Drágaságom, ritkaságom: Biotar 75mm f/1.5 M42 teszt

Igazi legenda a tesztpadon: megéri-e a valódi swirly bokeh monster a vaskos árcéduláját?

Vannak objektívek, amikből sok van, másokból kevesebb, egyesek meg ritkák. És vannak optikák, amikről a legtöbben csak hallottak, vagy még csak nem is tudnak róluk. Aktuális tesztalanyunk is az utóbbi kategóriába tartozik. Ha egy számítógépes játékban megszerezhető item lenne, nem egyszerűen azt mondanánk rá, hogy uncommon, hanem azt, hogy rare, sőt epic. Hogy ehhez képest mennyire jó, és hogy megéri-e az igazán vaskos árcéduláját, az nemsokára kiderül. Tovább olvasom...

Takumar, de melyik?

Super? S-M-C? SMC? 1.4/50 útmutató.

Nagyjából két éve kezdődött a szerelem köztem és az 1.4/50-es Takumarok között. Szinte véletlen, hogy a legelső 1.4-es optikám egy SMC Takumar volt, és az elején bizony nem voltam jó szerető: próbára tettem az SMC-t és számtalan más fényerős 50mm-es lencsével is kísérleteztem, melyet a nagy 50mm-es tesztben dokumentáltunk is. Máig nem akadt azonban jobb 50-es a kezembe. Tovább olvasom...

Távmérős esettanulmány: Jupiter 3 1.5/50

Sony A7(II) + Jupiter-3: boldog házasság 60 év korkülönbséggel.

A tükörmentes rendszerre történő átállásnak a váz technikai előnyein túl megvannak a maga rejtett boldogság-dimenziói is. Ezek között a megnövekedett kompatibilitás a leghasznosabb, mely két konkrét objektív-családdal kapcsolatban biztosan jelentkezik. Az egyik a Canon FD bajonettes tárháza, a másik pedig a távmérős, pl. L39 csatlakozású objektívek világa. Tovább olvasom...

Öreg 50-es nem vén 50-es | vintage optikák tesztje

Ismerd meg az elmúlt évtizedek legjobb 50mm-es vintage optikáit és tudd meg, hogyan használhatod ezeket modern digitális fényképeződön.

Miért készítettük ezt a tesztet? Mert szeretjük az antik objektíveket, és mert nehezen békülünk meg a gondolattal, hogy a Canon 1.4/50-es optikája 2.8-ig nem igazán ad olyan képminőséget, amit mi elvárnánk tőle. Szeretnénk megmutatni azoknak, akik eddig még nem találkoztak a tesztben szereplő optikákkal, hogy van élet a manapság is kapható “rendszer” és “third-party” optikákon túl, és évtizedek lencsetermése vár arra, hogy modern digitális gépeken használjuk őket, mégpedig igen jó eredményekkel, igen kedvező árakon. Tovább olvasom...

Nagyvárosi nagylátó: Fish-eye Takumar 17mm f/4 teszt

Mire képes egy évtizedekkel ezelőtt gyártott halszem-objektív digitális vázakon?

Létezik egy speciális típusa az objektíveknek, mely talán a legjobban megosztja a fotósokat, egy részüket a rajongói, másik felüket a homlokráncolós táborba tömörítve. Ez a típus a halszem-objektív. Számomra mindig is kedves volt a megoldás, hiszen képi világa egyedi, így számtalan olyan ötlet kivitelezésére ad lehetőséget, amit hagyományos objektívekkel nem készíthetünk el. Tovább olvasom...



Vannak még itt további érdekességek is:


8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

Hét elfogadható és egy pocsék fotó története, avagy: hogyan fotózz 120-as rollfilmre egy évszázados fényképezővel.

Már majdnem azt írtam a cikk címébe, hogy gyorsteszt... De hova siessen az ember egy közel 100 éves fényképezővel a kezében? Az ilyen dolgoknak meg kell adni az időt. Rá kell szánni azt a koratavaszi késő délutánt arra a nyolc kockára, ami jelen esetben a rendelkezésünkre állt. Tovább olvasom...

A szürke színei

Az író e ponton bevallja, hogy sokszor (s mentség nélkül álljon itt: nem csak lázálmaiban) történetek jelennek meg a fejében, hiába csak pillanatképeket akar látni. Álljon hát itt egy ilyen szilánkszövevény, Kodak T-Max400-assal elbeszélve.

Amint az ember hathatós és jóságos tevékenysége nyomán (tudniillik hogy a golyóbis szerves anyagainak javát szőlővé, majd abból borrá alakítsa) az évszakok ez időben jócskán eltolódtak, novemberben még didergéstől mentesen lehetett a budai erdőket járni. Az író is szívesen hódolt e tevékenységének, többnyire hölgytársaságban. Alibije kikezdhetetlen volt: portréfotografálás, ahogy törvényben szedett betűvel hívták, de a paragrafus nem vethetett gátat a rossz ízű, hátak mögött zajló pletykáknak, miszerint többről volt itt szó. Tovább olvasom...

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

Hol van, hova tart és mivé lesz a mirrorless forradalom? Miért váltottam A7III-ra? A7II vs. A7III. Provokatív gondolatok és desszertnek sajttorta.

Durván 3 évvel ezelőtt, amikor egy örökkévalóságnak tűnő és alapértelmezésben a környezettől örökölt Canonos lét után először próbáltam ki az A7-est, remegett kicsit a kezem. Ugyanazok a kérdések fogalmazódtak meg bennem akkor, mint azóta is számos fotósban, akik kacérkodnak a mirrorless gondolatával: vajon egy komoly DSLR után milyen lesz egy jóval komolytalanabbnak tűnő MILC? Hogy lehet, hogy ezek a pöttöm gépek kihívói a trónjukról látszólag letaszíthatatlan tükrösöknek? Egyáltalán hol a trükk az egész történetben? Csak marketingről van szó? Tovább olvasom...

In memoriam Mamiya ZE

Rég elfeledett kisfilmes rendszer Japánból, mely a műanyag erejével ötvözi a minőséget.

Ennek a cikknek idestova 30 éve nincsen különösebb hírértéke, szóval előre szólok, hogy megint csak kukáztam valamit, ami megérdemel pár sort az internet örökkön örökké kavargó feneketlen mély emlékezetében. Ha van jobb dolgod, például kölyökkutyákat simogatni, majonézes sósmogyorót enni vagy megcsókolni az asszonyt, de úgy, hogy érezze, akkor még most hagyd abba. Tovább olvasom...

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Időutazás elfeledett technikai megoldásokkal, képtelen és képes elképzelésekkel és sok minden mással, amivel az évtizedek során az emberek képesek voltak fényképezni.

John Wade Retro Cameras című gazdagon illusztrált könyve arra ihletett, hogy készítsek nektek egy összeállítást a fotózás történetének néhány kiemelkedő kamerájáról. Mindegyik különleges valamilyen értelemben, így azoknak is izgalmas olvasmány lehet ez, akiket eddig egyáltalán nem érdekelt a filmes fotózás vagy a vintage őrület. Tovább olvasom...

Miért radioaktív az objektívem?

Tudom, hogy izgatja a fantáziádat a kérdés: miért radioaktívak egyes objektívek? Vajon ez veszélyes? Szándékos vagy lekváros? Nő vagy csökken a sugárzás az idők során? Pokoli sebességű időutazásra invitállak a válaszokért.

Rendesen belesétáltál a csapdába barátom, mert a cikk címében feltett kérdésre sokkal alaposabb választ fogunk most keresni, mint gondolnád. Visszamegyünk egészen az idők kezdetéig és magának a radioaktivitásnak is a végére járunk. Lesz lista a sugárzó optikákról, valamint számtalan további érdekesség! Kezdhetjük? Tovább olvasom...

Kezdő fotós kisokos

Van egy hármas aranyszabály, amit csak egyszer kell megértened ahhoz, hogy átlásd fényképeződ (vagy telefonod) működését. Utána sokkal könnyebb lesz a fotózás, ígérem.

Néha nagyon elvont dolgokról olvashatsz a blogon, amik csak a fényképezésben már járatosaknak érdekesek. Szerencsére azonban azt tapasztalom, hogy nagy arányban csatlakoznak virtuális fotós kocsmánkhoz lelkes kezdők is. Tőlük sok levelet kapok alapkérdésekkel kapcsolatban, az évek alatt pedig többekkel volt már szerencsém találkozni, és elmondani a fényképezők működésének alapjait. Tovább olvasom...

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

Haláltusájának utolsó óráiban készítettünk már pár posztapokaliptikus fotót a teljesen kifosztott, évek óta üresen álló Olimpia Hotelről, a Normafa csúfságáról.

Az egykor szebb napokat is megélt Olimpia Hotel, ami az utóbbi években már csak a Normafa csúf szégyenfoltja volt, a következő hetekben végképp az enyészeté lesz. Utolsó napjaiban látogattuk meg, bejártuk minden négyzetméterét, most pedig felfedi nekünk pár titkát a halálos ágyán. Tovább olvasom...

A kamu vörös karika pszichológiája

Avagy mi áll a “hamis” L-es objektívek hátterében? Mekkora bűn a csalás? Milyen hatással van ránk, ha csalunk? És jobb lesz az objektív képe a rá festett vörös karikától?

Biztosan láttatok már olyan KIT objektívet, amire kreatív tulajdonosa egy vörös karikát festett, így úgy tűnhetett, hogy valójában egy L-es objektívvel fotózik. Múlt héten én is láttam egyet, és azonnal be is indult a gondolatlavina a fejemben. Most elárulom, miért csinálják ezt az emberek, és mire mennek vele. Tovább olvasom...

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Egyszer volt, hol nem volt, a fényerős üvegek hegyén is túl, de még a messzi-messzi galaxis határán belül...

Szóval élt egyszer egy Pirosszka és egy farkas, és mivel ez egy szolid örömfotózás volt, így vadászt nem is szereztünk. Összevonván a karaktereket, és a békesség jegyében Pirosszka baltával járta az erdőt hű társával, a farkassal. Tovább olvasom...

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

Mivel ad többet a Viltrox legújabb adaptere, mint a kategória többi versenyzője?

Következzen egy igen rövid szösszenet a Viltrox legújabb EF-NEX adapteréről, a III verzióról. Azért érdemel ez az apróság külön bejegyzést, mert megold néhány olyan kérdést, amit a hasonló árkategóriás (mondjuk ki: olcsó) adapterek korábban nem tudtak, illetve amikre csak a két jóval drágább konverter, a Sigma MC-11 és a Metabones voltak képesek. Tovább olvasom...

A boldog fotós lájk nélkül él

Ne hagyd, hogy kedved szegjék a közösségi média fals visszajelzései. Legyél te is örömfotós!

Tőlem merőben szokatlan téma következik most. Nem a képek előállításáról, nem az azokhoz használt felszerelésről vagy módszerekről lesz szó, hanem a fotók utóéletéről, vagyis arról, mi történik a publikálásuk után, miért tesszük őket egyáltalán közszemlére, valamint (és ez a lényeg) hogyan érdemes vagy éppen nem érdemes értelmezni mások visszajelzéseit. Különösen az Y és Z generációs alkotók figyelmébe ajánlom a továbbiakat. Kalandozzunk kicsit a közösségi média birodalmában, és lássunk át a Facebook szitáján. Tovább olvasom...

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Milyet, hogyan, hol, mennyiért és mikor? Kisokos vintage-optikák beszerzéséhez, 10 hasznos tippel.

Tetszik a manuális lencsék világa, de visszatart használatuktól a tény, hogy ezeket nem kaphatod meg a boltok polcairól dobozban, garanciával? Félve vásárolsz használt fotós kellékeket? Netán rossz tapasztalatod volt a second-hand árukkal? Úgy érzed, nem tudod, mire figyelj, amikor antik optikát vásárolsz? Nem szívesen fizetsz interneten keresztül külföldi portékáért? Összeszedtem neked 10 tippet a témával kapcsolatban, így nem lesz többé kifogás, ha szembe jön álmaid Heliosa! Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket?

Néha olyan nehéz az embernek szavakba öntenie, amit a tapasztalataiból felépített magában, és át szeretné adni másoknak is. Így vagyok a régi optikák "természetesebb, hangulatosabb" képi világával kapcsolatban is. Mikor ezt a kérdést kell ecsetelnem, magam is bajban vagyok, hiszen nehéz objektív szempontok szerint értékelni. És ekkor, egyszer csak szembe jön velem a neten Yannich Khong cikke, amit elolvasok és csak bólogatok hevesen. Tovább olvasom...

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

(FRISSÍTVE A7II TAPASZTALATOKKAL!) Avagy a manuálozók álma, egy szelet XXI. század

Lassan fél éve már, hogy elkezdtem kacérkodni a vázváltással, pedig 2015 nyarán még csak pár hónapja volt nálam az 5D MII, életem első fullframes gépe. A nagy 50-es teszt készítése során többnyire csak a baj volt a tükörrel, így érdeklődésem hamar a tükörmentes megoldások, konkrétan a Sony A7 felé fordult. A szenzorméret megtartása nem volt kérdés, minden más azonban igen, ilyen helyzetben pedig csak a próba dönthet, ezért 2016 ezzel kezdődött. Tovább olvasom...

35mm történelem

Milyen képek lapulhatnak egy évtizedek óta rejtőző, előhívatlan 35mm-es tekercsen? Vajon sikerült megmenteni őket, vagy győz az enyészet?

Hány évet él túl egy negatív? Ezzel a kérdéssel eddigi életem során nem sokat kellett foglalkoznom, mert alig pár friss 35mm-es tekercs elhasználásán és előhívatásán vagyok túl. Nemrégiben azonban boldog tulajdonosa lettem egy (sokadik) régi filmes váznak, és benne lapult egy előhívatlan filmtekercs is. Ennek a történetét fogom most bemutatni. Tovább olvasom...

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

A borítókép és a teszt elkészítésében nyújtott segítséget köszönöm Megyeri Brigittának. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2019 (eredeti megjelenés: 2018. június 16., utolsó módosítás: 2018. június 25.)