Nyilván te is sokat gondolkodtál már azon, hogy a 49, 52, 67mm és egyéb standard front filter menetek mellett miért nincsen BEFŐTTESÜVEG csatlakozás. Nyilván. Befőttesüveg-tetők ugyanis szép számmal akadnak minden hazai háztartásban. Nyilván. Szóval ma készül egy olyan vetítőoptika-adaptálás, ami egy jellegzetes népi motívummal operál, részben üveg házas, megidézi Erős Pistát, és ha mindez még nem lenne elég, lesz gyakorlati értelme is. Nyilván.

A hülyeség burjánzása ezeken az oldalakon nemcsak megszokott, de elvárás is a részedről. Jól van ez így. Viszont amellett, hogy mai építésünk esztétikai kuriózum az ipari formatervezés sivár univerzumában, azért is fontos, mert régóta akartam csinálni egy olyan RO-109-1A adaptálást, amit fel tudok tenni GFX-re. Innen meg már csak egy lépés valami “univerzális”, ami azért mégsem az. Jól lesz ez így?

Mindenekelőtt: ennek a Pöcsi + GFX dolognak látszólag semmi értelme, mert az RO-109-1A képköre nem fedi le teljesen még a fullframet sem. Az eredeti változatról, a prototípusról és az azóta kiagyalt standard verzióról nagyon részletes és frissített cikket olvashatsz ide kattintva. Ezen rágd át magad, ha a megértés igény űz át e sorokon.

Másfelől azonban éppen azért, mert a szélek felé mérhetetlenné váló gömbtorzítás a kisebb vetített képkör miatt szépen kijön, feltétlenül akartam építeni egy olyan kivitelt ebből a méltán népszerű vetítő-csodából, ami teljes fókuszúttal csatlakoztatható bármilyen mirrorlessre, és így tesztelhető a GFX nagyobb, 44*33mm alapterületű szenzorán is. Ez hát a lényegi ok.

Így született az M42-es Pöcsi

Itt azonban tovább mentem azon a gondolaton, hogy legyen egy olyan adaptálás, amit távtartóval és slim végbajonettekkel lehet variálni MILC végződéseket (pontosan ilyen volt nemrég a Zeiss Kinostar 10cm Serie III építés), és csináltam egy egyszerű M42-es változatot…

Dehát ez lehetetlen! Úgy bizony: az RO-109-es bázistávolsága kb. 20mm (ilyen távolságban kell lennie a teljes, végtelenig tartó fókuszúthoz a hátsó lencsetagnak a szenzortól), márpedig az M42 rendszer bázistávolsága 45,46 mm, vagyis mélyen a vázba kellene süllyednie a hátsó lencseblokknak (igaz ez kb. bármilyen DSLR esetén). Van ott azonban egy kis probléma: a TÜKÖR.

Ami azt illeti, igazából tényleg csak a tükör a gond, nem maga a süllyedés. Amikor egy SLR rendszert, mondjuk az M42-t adapterezem fel MILC-re, akkor az adaptergyűrű áthidalja a vázmélységek közti különbséget egy üres csővel. Ebbe a csőbe pedig süllyedhet bármi, ami átmérőjét tekintve még belefér, hiszen ÜRES.

Vagyis nincs akadálya annak, hogy standard M42 menetes csatlakozású Pöcsit építsünk (ami bázistávolság tekintetében is helyes), viszont a csatlakozáson messze túl fog nyúlni a hátsó tag. Ez azonban abszolút nem zavaró MILC adapterezés esetén. Így elérhetjük azt, hogy a ma készülő verzió standard M42 - MILC adapterekkel is használható lesz, és ez talán a leguniverzálisabb kivitel, ami egyáltalán lehetséges.

Egyszerű M42 adapterek pedig mindenféle mirrorless rendszerhez kaphatóak, úgy mint

• M42 - Sony E
• M42 - Sigma L
• M42 - Fuji X
• M42 - Fuji GFX
• M42 - M4/3
• M42 - Canon R
• M42 - Nikon Z
• M42 - Leica M

Jó lesz, mi? Ezek után ha motoszkál benned a gondolat, hogy “ha ez M42, akkor mi a gond a (D)SLR adaptálással”, és a megoldás még nem esett le, segítek: teljes lelki nyugalommal felrakhatod ezt a kivitelt tükrös gépekre is, csak előbb érdemes a tükröt kitépni a gépből. Probléma megoldva!

Erős Pista fényt gyűjt

És ha már építünk, legyen csicsa. Egy éve megfogadtam, hogy minden saját vetítőoptika adaptálásom valamiképpen különleges házazást kap, a friss projekthez pedig csípős ötletem támadt. A kihívást persze a külső burkolat egy részét adó üveg jelentette.

A design ugyanis Erős Pistás lett. De mi az az Erős Pista? Külföldi, illetve a hángérien kulinaritás bugyraiban kevésbé merítkezett versenyzőknek egy rövid összefoglalás: az Erős Pista egy csípős paprikából álló kencefice, ami gyakorlatilag minden ételt jobbá tesz. Minél többet használunk, annál jobbá! Receptje szerint nyers erős fűszerpaprika darálmányt (87%), étkezési sót, sűrítőanyagot (xantángumi), étkezési savat (citromsav) és tartósítószert (kálium-szorbát) rejt magában, így szerencsére allergén összetevőt nem tartalmaz. Jelenleg az Univer gyártja, ami 100% hazai tulajdonú, így az az áldásos eset áll fenn, hogy amikor szerelmi bánatodban a konyhakövön evőkanállal zabálod az Erős Pistát vagy a Piros Aranyat (másik kedvencem, mindketten hungarikumok), nem a külföldi rablótőkét támogatod. Lol.

Az Erős Pistát cuki kis befőttes üvegben árusítják. Ennek kellett nekem a fele, ezért üvegvágóval szépen bekarcoltam, majd hűtés-fűtés technikával megrepesztettem egyet. Na jó, nem egyet: ötödjére sikerült úgy repeszteni, hogy az üveg felsőbb, gyengébb fele maradjon egyben és a törés is használható legyen.

A konstrukció maga nem bonyolult, sorrendben valahogy így néz ki: az M42-M52 25-55mm fókusz helikoidra tekeredik egy 52-67mm step up karika, aminek a felső-belső, 67mm-es menetét kicsiszoltam, mert így szépen körülöleli az erős pistás üveget. Az RO-109-1A vetítőoptika belesüllyed az 52-67mm step upba, a kettő közé távtartónak pedig egy egyszerű 49mm-es UV szűrő külső fém részét használtam, amiből kioperáltam az üveget. A távtartó, a vetítőoptika és az 52-67mm step up epoxyval kerül összeragasztásra.

Az alkatrészek többségét ezüst színűre alakítottam, gyárilag fekete színben kapni őket. A vetítőoptikát előzetesen szétszereltem és a külső-hátsó peremet gyakorlatilag az utolsó üveg tag vonaláig visszacsiszoltam, így is minimalizálva a süllyedés mértékét. Így néz ki az átalakított és a gyári hátsó egymás mellett:

Az összeszerelés során az erős pistás üveg is epoxyval kerül a fémhez rögzítésre, ám előtte a vetítő külső-felső része kapott egy kis Erős Pista imitációt. Ehhez az epoxyval kevert Erős Pista nem megfelelő, mert abban igen magas a szerves összetevők aránya, ezért idővel barnulna, hiába szárad meg. Így epoxyból, vörös és narancs modellfestékből, valamint szárított paprikamagokból készült el a mesterséges, az eredetihez megszólalásig hasonlító és időtálló mű-Erős Pista.

Az egészben az a legjobb, hogy kupakokat is cserélhetünk, ha az Erős Pista már megfeküdte a gyomrunkat! Lehet tormás, Piros Aranyas vagy egyszerűen csak jelöletlen kockás terítős vagy piros is a design:

Hátsó kupaknak egy M42 közgyűrű sor leghosszabb tagját és egy M42 kupakot használtam, ezek rejtik biztonságosan a hátranyúló lencsetagot. Apropó hátra nyúlás: láthatod, hogy hogyan néz ki mondjuk egy Sony E - M42 vagy egy Fuji GFX - M42 adapteren az optika, így már azt is sejtheted, hogy a GFX-en is lehet majd vele képeket készíteni mindenféle kockázat nélkül:

Azt gondolom, nem lehetne teljes az építés élménye, ha nem ennénk egy jó kis szendvicset az optikához. Ennek nincsen univerzális receptje, vagy úgy is mondhatnám, hogy mindenhol helyi specialitás. Sajnos csak képként tudom átadni nektek az élményt. Jó étvágyat!

Így megépült Pöcsink fényerejét az extra üveg nem befolyásolja, de tény, hogy sokkal szebbé teszi.

Terepteszt

Az utóbbi években legalább egy hegynyi RO-109-1A képet láthattatok a blogon, mert a mai napig ez az egyik kedvenc típusom. Középen borotva éles, a széleken viszont szédítően csavar. Egy Helios kispiskóta ehhez képest.

Viszont az eddigi képek maximum fullframe szenzoron készültek, így az itt látható tesztsorozat annyiban különleges, hogy - legjobb tudomásom szerint - GFX-en még senki sem fotózott Pöcsivel.

Ennek persze az a fő oka, hogy a szenzorlefedettség jóval kisebb, mint a 44*33 GFX. Kb. az APS-C-t rajzolja ki, bár azt is csak erős vignettálással. Ez problémának is tűnhetne, azonban ha ki akarjuk használni a "gömb" kivágást és mondjuk esti képekhez használjuk effektobiként, akkor nem szomorkodni kell, hanem FOTÓZNI!

Két fontos dolog: először is, ha csak úgy simán felraksz egy RO-109-1A optikát egy 44*33-as szenzor elé, akkor a kirajzolt képkör egy viszonylag éles körvonallal átmegy feketeségbe. Ebben nincsen semmi meglepő, hiszen kisebb vagy nagyobb átmeneti zónával, de minden olyan optika így viselkedik, aminek képköre kisebb, mint az adott szenzorméret (lásd pl. MOM Budapest 1.7/35 vagy MOM Budapest 1.5/50).

Másodszor: jelen konstrukciónál az üveg házazás front pereme miatt valami egészen más és meglepő dolog történt: az optika összejátszik a befőttesüveggel, és a képkör szélén érdekes dolgok történnek. A környezeti fények színezik a képkör szélét:

Ha a képmezőbe erős fényforrás kerül, akkor nem csak fénykarika keletkezik, hanem egészen meglepő flarek is, amik sokszor valamilyen vizualizált függvényhez hasonlítanak inkább:

Mármost itt egyik-másik képen kifejezetten patrónusidézésben voltunk, ezért nagyon vigyázzatok, mit mondotok ki hangosan a kamerátok előtt! Orsi patrónusa például a mágikus fényektoplazma, Szabié pedig egyértelműen egy fotonok formájában fizikailag is manifesztálódó Schrödinger-egyenlet, ami még nem tudta eldönteni, milyen kvantumállapotban történjen meg az összeomlása.

Azt hiszem, nem túlzást azt állítani, hogy az alap Pöcsi verziók is effektobinak a legjobbak, de az Erős Pistás variáns még ezeken is túltesz az üveg elemek közös játéka által.

Egyébiránt itt is megkapod azt a hihetetlenül plasztikus 3D hatást, amit az alap kivitelben is: nagyon kicsi DOF, nagyon erős háttérmosás és nagyon erős görbült képsík, megfűszerezve jó sok torzítással.

Ami ezen felül megfizethetetlen élmény, az az, hogy mindenki tökéletesen hülyének néz a városban, amiért egy befőttesüveg van a fényképeződön.

Vannak persze nappali tesztképek is, csak hogy a kíváncsiságod ki legyen elégítve:

Summa summarum

Van-e bármi értelme egy M42-re épített Pöcsinek? Van! Mirrorless rendszerek között teljes átjárást biztosít, hogy standard M42 - MILC adapterekkel bármilyen tükör nélküli gépen tudod használni ugyanazt az építést.

Van-e bármi értelme egy Erős Pistás Pöcsinek? Nincsen! De az életben nem kell, hogy mindennek értelme legyen. Gondolj csak a házasodásra vagy a zacskós tejre.

Ha maradt kérdésed, várunk szeretettel a Vintage Pub virtuális kocsmájában.

Szervizeléssel, adaptálással, régi optikákkal kapcsolatban fordulj hozzám bátran a szerelőműhelyben.

A fény és a vetítőobjektívek legyenek veletek!