hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              műhely
              frissességek

    hispan's photoblog   |   műhely   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Vetítőoptika képalkotás
pro-kontra


Lássuk a medvét: mivel nézel szembe, ha vetítőoptikát használsz?

Ha olvastad a legutóbbi cikkemet vetítőobjektív-témában, lehet, hogy kedvet kaptál ilyesmivel fotózni. Ez azonban nem feltétlenül egyszerű feladat. Az élet nem habos torta, Pelikán.

Összeszedtem neked hat pontban, hogy milyen képalkotási sajátosságokra számíthatsz, ha a mostanában divatossá váló projector lensek közül egyet-egyet a gépedre teszel. Az elbűvölő képi világgal operáló üvegeknek természetesen vannak árnyoldalai is, ezek közül viszont sokat az előnyödre fordíthatsz!

Vignettálás, torzítás, kromatikus aberrációk, színelés és fények, szél-közép élesség valamint becsillanások témakörében jöjjön most pár tipp és tapasztalat. Nincs homok?! Akkor csinálunk, elvtársam! Nekem homok legyen a föld alól is! Kaparjuk ki azt a gesztenyét!

De mi az a vetítőzés? Tulajdonképpen nem más, mint régi vagy új vetítőgépek (diavetítők, filmvetítők) objektívjeit digitális gépekre adaptáljuk, ellátjuk őket a fókuszáláshoz szükséges mechanikával, és reméljük a legjobbakat.
Mielőtt belevágunk a dologba, az előző részek tartalmából: a "vetítőzés" lassan 3 év kezdődött nálam, az első átépített objektív egy 16KP 1.2/50-es volt, mely a keresztségben a Pöcsi nevet kapta. Őt követte a kistestvére, Töcsi, vagyis a 16KP 1.2/35. A dolgok ezt követően még komolyabbra fordultak, és érkezett Meometar, vagyis a Meopta Meostigmat 1/50-es átépítése. Később konszolidáltabb vizekre eveztünk, és műhely- valamint tesztpadra került a Pentacon AV 2.8/80-as, majd annak két nagyobb tesója, az AV 2.8/100 és az AV 2.8/150-es is. Bubis vonalon maradva itt van nekünk a Triplet 5M, avagy az "oroszok trioplanja". A nehézfiúk közül a 35KP 140mm f/1.8 és az OKP (35KP) 1-100-1 1.8/100 képviselteti magát, az extrém megoldások sorából pedig itt van a Delft Rayxar 50mm f/0.75-ös röntgenobjektívje. Ha igazán penge rajzolatú portrévetítőre vágysz, érdemes megnézned a Leitz Colorplan 90mm f/2.5 vagy a Leitz Hektor 85mm f/2.5 adaptálásáról szóló cikket is. Különleges darab a hazai gyártmányú MOM Budapest 1.7/35, erről is találhatsz egy anyagot. A vetítőknek elég speciális képalkotási tulajdonságaik vannak, ezek utómunkázásáról ide kattintva olvashatsz egy anyagot.


Vignettálás

Az egész vignettálós problémakör onnan ered, hogy a legtöbb vetítőoptika nem rajzolja ki a fullframe szenzort, de sokszor az APS-C-t sem teljesen (ha a szenzorméretekről szeretnél olvasni, kattints ide). A cikkben használt RO-109-1A (alias 12KP, Pöcsi) bizony elég szép fekete sávot hagy a kép jobb és bal oldalán.

Igaz, hogy ezzel lehetővé teszi afféle "gömbbe zárt" képek elkészítését is (meg brutális csavarást eredményez), ám a legtöbb esetben erre nem tartunk igényt. Ezen a ponton tehát én csak azt mondom, Pelikán elvtárs, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik.


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

Őszinte leszek, ennek a dolognak a megoldására a következő részben ismertetett torzításmentesítésen és vágáson túl csak egy út van: a Ps-be betöltött képet a Filter / Liquify eszközzel a sarkainál kicsit megrángatjuk. Mivel az eredeti képünk is pokoli torz lesz, túlságosan sok nem fog feltűnni senkinek ebből az aránylag erőszakos módszerből (mikor is a fekete sarkokat a képmezőn túlra próbáljuk nyújtani). A torkánál ragadta meg a kérdést Pelikán elvtárs… Angol Park? Hogy az angol imperialista világbirodalom röhögjön a markába? Egy frászt! Vidámpark! Ez kell a dolgozóknak! Ragadjuk meg azokat a képsarkokat!



Torzítás

Van egyfajta "pozitív" torzítása a vetítőobjektíveknek, ami azt jelenti, hogy mintha domború képeket készítenének: a képek közepe látszólag kimelkedik a képsikból. Természetesen ez is hozzájárul az egyedi képi világhoz, valójában azonban képalkotási hiba. Csapásokat adunk és csapásokat kapunk, ahogy Virág elvtárs mondaná. Egy hagyományos objektívet a kukába dobnánk, ha ilyet csinálna.

Ez a jelenség nem minden arcszerkezetnek tesz jót. Amikor először szembesülünk vele, olyan arckifejezést fogunk vágni, mint Bástya elvtárs citromba harapáskor, és gyorsan korrigálni akarjuk. (Portrénál amúgy sem mindegy, hogy milyen gyutávot választasz, mert az eltérő látószögek jelentősen képesek átvariálni valakinek a fizimiskáját. Aranyszabályként ekvivalens 85mm-t használj, ha tudsz; ez APS-C-s gépeken ugye 50mm-nek felel meg.)

A megoldás elég egyszerű: CameraRAW-ban a Lens Correction fülön Manual módban a Distortion csúszkát +100 értékre állítva már egész normálisan nézünk ki. Természetesen ez majd nagy mértékű vágást tesz szükségessé, de ezt az előbb már részletezett vignettálás miatt úgyis sokszor megtesszük. Virág elvtárs szerint menet közben kell az önbizalmat megszerezni, szóval legyünk bátrak!

Hozzáteszem: csak akkor "vasalom" ki így a képeket, ha az arcok és a nemzetközi helyzet megkívánja.



Kromatikus aberráció

No abból itt aztán lesz bőven. Tíz feljelentés közül kilenc marhaság, mondja Dániel elvtárs, de a színleválás itt tényleg bajos. A vetítőobjektíveknek abszolút nem erőssége a CA kezelése. Torzításmentesítő lencsetagok hiányában az eltérő hullámhosszúságú fénysugarak megregulázására sem törekedett senki. Ez ugyanis eredeti céljuk szerint nem volt fontos kérdés. Az már a mi problémánk, hogy most fényképezésre próbáljuk használni ezeket az eszközöket.

A CA-t egyébként szoftveresen aránylag könnyen kezelhetjük a CameraRAW Lens Corrections fülén a megfelelő Purple/Green Amount csúszkákkal. Arra figyeljünk, hogy bár ez a színhibákat leszedi, helyettük azonban szürke sávokat hagy fent, amik sokkal kevésbé zavaróak, ám még így is lehet, hogy Ps-be betöltve a képet a retusálás során az élesebb vonalak mellől ki kell szednünk a szürkés aurát.

Hogy megtesszük-e minden esetben a CA legyilkolását? Nem! A törvény mindenkire vonatkozik, kivéve mikor nem. Több képemen (a mellékelten is) megfigyelhettétek már, hogy ha a hangulat és a hatás megkívánja, és pláne ha ilyen szembeötlő mértékű, egyszerűen fent hagyom a színaberrációt. Szerintem bizonyos esetekben hozzáad az összképhez.



Színek és fények

Ahogy a mezei objektívek sem képesek rá, úgy a vetítőoptikák sem fognak csodát művelni a színekkel és a fényekkel (olyan értelemben legalábbis biztosan nem, hogy nem ússzuk meg az utólagos színelést, illetve a helyszíni vagy utólagos világosítást). Virág elvtárs, se ajtó, se ablak? Mi meg hozzátehetjük: se vaku, se derítés?

A mellékelt képen két probléma volt: egyrészt távolról sem színhelyes (én ideológiailag nem vagyok elég képzett, ahogy Pelikán elvtárs sem, ezért a végleges képeknél sem szokott érdekelni a színhelyesség), másfelől a sárga városi nátrium-lámpák értelem szerűen a képet is sárgásra festik. Utóbbin első lépésben a színhőmérséklet beállításával lehet segíteni (CameraRAW Basic fül Temperature csúszkája, valamint a HSL fül színbeállításai), második lépésben pedig a Photoshopba beimportált fotót az Image/Adjustment Hue/Saturation és Color Balance eszközeivel szerkeszthetjük.

A színbeállítások sokszor hosszadalmasak, így felmerül a kérdés: preseteljünk? Egyet jegyezzenek jól meg: ellenség van éppen elég, nem a becsületes munkásembereket kell macerálni, szóval nekem semmi bajom azzal, ha időt spórolsz magadnak egy-egy beállításhalmaz elmentésével (CameraRAW Presets fül), csak kérlek ne ess abba a hibába, hogy aztán minden képedre azt alkalmazod. Egyrészt CameraRAW-ba több képet is beimportálhatsz egyszerre, így tömeges szerkesztést bármikor simán tudsz csinálni, másrészt elvileg te hobbifotós vagy, tehát nem kell egy esküvő 3000 képét egyszerre legyilkolnod.

Volt egy időben ez a VSCO meg LXC járvány (ezek amolyan H1N1 mutációk voltak, csak tüsszentés nélkül, interneten is terjedtek), rengeteg áldozatot szedtek. Nagyon jó embereket vesztettünk el. :( Éveken át minden képükre ugyanazt a "filtert" húzták. Vannak, akik még most is szenvednek a kórságtól. Esős reggeleken manapság is beleborzongok, ha eszembe jut a dolog. Nem állítottak fel karanténokat, Pintér Sándortól pedig csak egy SMS jött, hogy mindenki maradjon a lightroomjában, nemsokára kimentjük. Szóval kérlek élj az alkotás szabadságával, amíg nem jön a gondolatrendőrség. Egyediben gondolkodunk, nem lájkokban, ugye?

Bocsi, ez a presetes dolog kikívánkozott belőlem, nyomta a pici szívemet. Váratlan kiadás.

Ami a fényegyensúlyt illeti (van egyáltalán ilyen szó?), itt már erősen függünk a szenzorunk nyers erejétől: minél több dinamika fért a RAW fájlunkba, annál jobban tudjuk a sötét részeket világosítani (zajosodás nélkül), illetve a világosakat visszavenni. Sokszor alkalmazok multi-processet CameraRAW-ban, vagyis egy nyerset többször is feldolgozok eltérő beállításokkal (melyik területnek mire van szüksége), aztán ezeket Ps-ben összemaszkolom. Levágtam tegnap éjjel egy disznót, feketén. Ma már itt vagyok. Expressz munka, nem? Hát a többszörös nyersfeldolgozás (ezt a kifejezést is én találtam ki) tuti nem expressz, mert adott esetben többször is meg kell nyitni ugyanazt a fájlt. Cserébe minden alkalommal a RAW fájl összes előnyével rángathatjuk a csúszkákat. Házilag, saját belébe töltött HDR, csak szép is lesz.

A multi process persze nem végleges és tökéletes megoldás, csak hozzávetőlegesen lehet vele zónázni a különböző képrészeket. Éppen ezért portréknál a retusálás során sokszor használom a Dodge Tool és Burn Tool eszközöket is.

(Amúgy van egy vakum, szóval csak mérsékelten vagyok komolytalan "fotós". Viszont mindig rosszul rakom bele az elemeket, ezért még nem tudom, mire lesz jó. Levillantom majd az ufókat, hátha fotokontakt dermatitiszt kapnak.)



Szél-közép élesség

Van egy igen komoly "hiányossága" a vetítőobjektíveknek: valójában csak középen élesek. Igaz, hogy ott aztán pokolian (90/45 vonalpár/mm felbontással dolgozik még a filléres RO-109-1A is), mégis, ez a tény erősen megköti majd a kezünket. A mellékelt tesztábrán látszik, hogy a képközéptől nem is olyan nagy távolságra már nagyon szétesik a kép. Ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség, mondaná Virág elvtárs, vagyis ami nincs a kép közepén, az akkor sem lesz éles, ha megfelelő volt a beállított tárgytáv.

Ez persze valamilyen szinten hozzájárul a fotó teljes atmoszférájához, mégis, bilincset tesz a kezünkre komponálási értelemben. Nehéz… nagyon nehéz Pelikán!

A vetítőoptikákkal gyakorlatilag csak középre érdemes szerkeszteni a témát. Még harmadolni sem nagyon tud az ember, nem hogy még kijjebb vinni a céltárgyunkat vagy célszemélyünket.

Mivel én egyébként is rengeteget centerezek, ez engem a legtöbb esetben egyáltalán nem zavar. Fontos azonban tudatosítani fotózás előtt, hogy ha ilyen speciális eszközt használunk, akkor milyen kompozíciókban gondolkodhatunk.



Becsillanások

Ahogy a kromatikus aberrációk kezelésében is borzasztóan teljesítenek a vetítőoptikák, úgy a látóterükbe kerülő fényforrások keltette becsillanásokkal sem tudnak mit kezdeni. Mindenféle változatos karikák, foltok és flarek fognak megtámadni minket. Mit tehetsz?

Tulajdonképpen összesen két lehetőséged van: vagy megpróbálod kreatívan a képbe komponálni az egyedi fényjátékot, vagy igyekszel elkerülni a nem kívánatos fényeket alkotás közben. Egyik sem egyszerű, viszont lásd meg a csodálatos lehetőségeket ezekben a fényjátékokban! Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának, és játsszunk inkább a fényekkel!



Itt a mese vége

Imígyen szólt hát a történet, melyben körüljátuk, hogyan is néz ki a gyakorlatban a vetítőobizás. Ez egy komoly névtelen feljelentés volt, géppel írva, okuljatok belőle. Csodák itt sincsenek, küzdeni és dolgozni kell a végeredményért.

Azért mindig megmosolyogtat a tény, hogy egy-egy régi technika hogyan kap újra és újra szárnyra a fotózás világában. Pár évvel ezelőtt a vintage obik használata a kutyát sem érdekelte, most meg már nem is elég a régi objektív, egyenesen az kell, hogy ne is fényképezőre legyen gyártva, sőt olyan képet adjon, ami számtalan "hibával" rendelkezik, hagyományos objektívekkel mégis utánozhatatlan.

Ha jön a következő divathullám, még az elején csapjatok bele ti is!



Hogyan használjam én is?

Azt majdnem el is felejtettem mondani, hogy korábban írtam egy részletes cikket arról, hogyan tudod az RO-109-1A vetítőobjektíveket adaptálni a fényképeződre. Ide kattintva tudod elolvasni a részletes gyártási útmutatót.

A cikk írása óta számtalan más régi vetítőt és átépítettem és kipróbáltam, így feltétlenül olvasd el a Töcsiről, a Meometarról és a Pentacon AV 80-asról szóló cikkeket.


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



Hasznos tudást kaptál?

Legyél te is a vintage univerzum hőse! A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Viszont a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a régi objektívek megmentését és bemutatását célzó munkámat, hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a hősök között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László, Keserű Gergő, Keresztes László Péter, Somogyi László, Rácz András, Szántó Sándor, Zubán Gergely, Erhardt Balázs, Kovács Attila, Magyar Antal, Szabó József, Máté Gyula, Boros András, Vaszkun Gábor, Erhardt Balázs, Kirner Richard, Tímea Bokodi, Káposztás Viktória, Bóka Zsuzsa, Hargitay Zoltán, Koncz Benő


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

Ehhez a cikkhez nem tartozik aktív szavazás. Felháborító!

További vetítőoptikás őrületek:


Hazai vonatkozás: MOM Budapest 1.7/35 vetítő építés és teszt

Leitz Hektor 85mm f/2.5 adaptálás és teszt

Leitz Colorplan 90mm f/2.5 adaptálás és teszt

Gyöngyszem keletről: OKP 1-100-1 1.8/100 vetítőoptika adaptálás és teszt

Átlát a szitán: Rayxar 0.75/50 röntgenoptika adaptálás és teszt

Az orosz Trioplan: Triplet-5M 2.8/100 építés és teszt

Az óriásvetítő: 35KP 140mm f/1.8 építés és teszt

Bubicsászár: Pentacon AV 2.8/150 építés és teszt

2in1 portré&makró vetítőobjektív körfénnyel: Pentacon AV 2.8/100 építés + teszt

Filléres buborékgyáros házilag: Pentacon AV 2.8/80 építése Canon EF-re

Okos megoldás kis szenzorra: KP16 1.2/35 „Töcsi” vetítőoptika (átalakítás + teszt)

Nehézsúlyú vetítőobjektív: Meometar 50mm f/1 E-mount

Vetítőoptika képalkotás pro-kontra

Vetítőoptikából valódi objektív (RO-109-1A)



További képmanipulálós cikkek:


5 tipp hosszú expós képekhez

Így készült a téli csillagjárás Budapest felett

Így készült: az ősz angyala

Vetítőoptika képalkotás pro-kontra

Így készül a brenizer (bokeh) panoráma



Vannak még itt további érdekességek is:


Gangvadászati kisokos

Évértékelő @2020

Hogyan állj pont szembe a Parlamenttel?

Milyen objektívvel fotózzak portrét?

Miért működnek az objektívek?

Ezért imádod a vintage objektíveket

Évértékelő @2019

Hogyan és miért válassz (egy) analóg/vintage rendszert magadnak?

Robbantott ábra kisokos

Balkán Disney

Képzelt beszélgetés egy TFCD/portré fotózás előtt, alatt és után

8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

A szürke színei

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

In memoriam Mamiya ZE

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Miért radioaktív az objektívem?

Kezdő fotós kisokos

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

A kamu vörös karika pszichológiája

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

A boldog fotós lájk nélkül él

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Mi a gond a modern objektívekkel?

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

35mm történelem

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

Köszönöm a kedves és kitartó modelleknek a képek megvalósításában nyújtott segítséget. Ha szeretnél magadról Te is hasonló fotókat, ide kattintva olvashatsz az örömfotós alkalmakról. Az oldal kódolásában nyújtott segítséget köszönöm lorszilnek és Pintér Zsoltnak. A Tanú című filmből vett idézeteket köszönöm a film alkotóinak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2021 (eredeti megjelenés: 2017. október 8., utolsó módosítás: 2018. július 2.)