hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              műhely
              frissességek

    hispan's photoblog   |   műhely   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

KP16 1.2/35 „Töcsi”
vetítőoptika (építés + teszt)


Újabb vetítőobjektív, ezúttal egy 16KP 1.2/35 vetítőoptika átalakítása kerül terítékre.

Megállíthatatlan a "vetítőoptikázás" a blogon: Pöcsi és Meometar után itt van előbbi kistesója, a 16KP 1.2/35, amivel garantáltan feledhetetlen perceket és képeket szerezhettek magatoknak, nem csak fullframen (sőt!). Szokás szerint részletes átalakítós how-to részt és tesztképeket is hoztam nektek.

De mi az a vetítőzés? Tulajdonképpen nem más, mint régi vagy új vetítőgépek (diavetítők, filmvetítők) objektívjeit digitális gépekre adaptáljuk, ellátjuk őket a fókuszáláshoz szükséges mechanikával, és reméljük a legjobbakat.
Mielőtt belevágunk a dologba, az előző részek tartalmából: a "vetítőzés" lassan 3 év kezdődött nálam, az első átépített objektív egy 16KP 1.2/50-es volt, mely a keresztségben a Pöcsi nevet kapta. Őt követte a kistestvére, Töcsi, vagyis a 16KP 1.2/35. A dolgok ezt követően még komolyabbra fordultak, és érkezett Meometar, vagyis a Meopta Meostigmat 1/50-es átépítése. Később konszolidáltabb vizekre eveztünk, és műhely- valamint tesztpadra került a Pentacon AV 2.8/80-as, majd annak két nagyobb tesója, az AV 2.8/100 és az AV 2.8/150-es is. Bubis vonalon maradva itt van nekünk a Triplet 5M, avagy az "oroszok trioplanja". A nehézfiúk közül a 35KP 140mm f/1.8 és az OKP (35KP) 1-100-1 1.8/100 képviselteti magát, az extrém megoldások sorából pedig itt van a Delft Rayxar 50mm f/0.75-ös röntgenobjektívje. Ha igazán penge rajzolatú portrévetítőre vágysz, érdemes megnézned a Leitz Colorplan 90mm f/2.5 vagy a Leitz Hektor 85mm f/2.5 adaptálásáról szóló cikket is. Különleges darab a hazai gyártmányú MOM Budapest 1.7/35, erről is találhatsz egy anyagot. A vetítőknek elég speciális képalkotási tulajdonságaik vannak, ezek utómunkázásáról ide kattintva olvashatsz egy anyagot.

Egy fontos dolog elöljáróban: ennek a cikknek a megértésében (és főleg a működő objektív elkészítésében) nagyon nagy segítség lehet a 16KP 1.2/35 testvérének, az RO-109-1A-nak az átalakításáról szóló részletes cikk. Erre többször fogok hivatkozni és jelen munkában több helyen rövidítettem is emiatt, ezért kérlek, hogy ha még nem tetted, olvasd el először azt a cikket.


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?



Vissza a gyökerekhez

Járt már a blogon egy 16KP típusjelölésű optika, amiből megszületett az azóta is "szívem csücske" matricával futó Pöcsi. Az ahhoz használt RO-109-1A papíron f/1.2 fényerőt ad 50mm-es gyutávval. Ezen adatok persze csalókák, hiszen - majd, mint látni fogod - ezeket az optikákat 16mm-es film vetítéséhez tervezték, nem fullframe szenzorhoz. A jelen cikk tárgyául szolgáló 1.2/35-ös verzió esetében azonban kicsit más irányba visszük majd a használatot, ezért a kisebb rajzolt képkör nem lesz akkora gond.

Pöcsi építése során rengeteg értékes tapasztalatot szereztem, amiket itt is megpróbáltam kamatoztatni. Részben joggal indultam ki ugyanis abból, hogy ezeket azonos vetítőgépekhez tervezték, így optikai kimenetüket is hasonlónak gondoltam. Csalódnom kellett, és emiatt Töcsi sokkal komolyabb fejtörést okozott, mint Pöcsi.

Ennek oka főleg az, hogy a Pöcsi építéséhez használt Helios 44-2 mechanikákat Töcsihez sokkal jobban át kell alakítani. De kezdjük az elején, az optikai blokknál. A következő képen láthatod, hogyan néz ki a Pöcsibe átalakított RO-109-1A optika vége: jelentősen le kell esztergálni a hátsó lencsetagon túlnyúló részt (egész a lencséig), ami így eléggé hátra tud majd futni a szintén mókolt Helios 44-2 mechanikában:

Mármost láthatod, hogy az 1.2/35-ös verzió vége már eleve nagyon hasonlít az esztergált RO-109-1A-hoz, így reméltem, hogy ezzel sok dolog nem lesz és elég lesz neki annyira "hátra jönnie" a végtelen fókusz eléréséhez, mint az RO-109-1A-nak. Nem így lett.

Ha most zavarban vagy és nem érted, mi ez a "hátra kell jönnie a végtelenhez" dolog, akkor érdemes elolvasnod ennek a korábbi cikkemnek a vonatkozó részét, amiben elmagyarázom a bázistávolság, pontosabban a lencsék és a szenzor/film távolságának és az élesre állítható objektumok távolságának a viszonyát. Ez kulcsfontosságú, ha saját objektív építésébe kezdesz.

Mivel azonban magán a házon itt már csak széltében alakíthatunk (hogy beférjen a Helios mechanika belsejébe), a Heliossal lesz majd több munka. A Helios 44(-2) mechanikák szétszereléséről és a vonatkozó átalakításokról ebben a cikkben olvashatsz részletesen.

Először is egy kis emlékeztető: a szétszerelt Heliosnak a helikoidját kell átalakítani, mégpedig a végében levő szűkületet kimarni, hogy az optika háza elég közel kerülhessen a szenzorhoz. Ez a Pöcsik esetében elég is a végtelen eléréséhez:

Pöcsinél elég ennyire hátra tolni az optikai blokkot, és biztosított az élesre állítás lehetősége a teljes fókuszúton (Sony E rendszeren, vagyis 18mm-es bázistávnál):

Éppen ezért első körben azzal próbálkoztam, hogy az 1.2/35-ös házát is "karcsúsítottam" kicsit, hogy simán beférjen a kimart 44-es helikoidba. (A képeken sokszor nem látszik és a szövegben sem mindig jelzem, de az átalakítások alatt a lencséket maszkolás védi).

Íme, a helikoid végéig futó 1.2/35 tubusa:

Mint láthatod, az 1.2/35-ös változat házának fala elég vékony, így abból többet lemarni már sehol sem lehet majd. Ezen a ponton még reméltem, hogy ennek így elégnek kell lennie ahhoz, hogy meglegyen a végtelen.

De nem lett meg. Hiába a helikoid végéig futó hátsó lencsetag, ha ezekkel a paraméterekkel összeraktam az optikát, nagyon-nagyon messze voltam a végtelentől. Kb. 1 méterig engedett fókuszálni, vagyis tapasztalataim szerint itt még súlyos milliméterek hiányoztak hátrafelé.

Ezen a ponton mivel a helikoid már nem képezi a hátrafelé tolás akadályát, sajnos a Helios 44 mechanika alsó tagjának, vagyis egyenesen a bajonettnél levő szűkületnek az átmérője a probléma. Jelöltem piros nyíllal ezt a szekciót a kiszedett alkatrészen:

Oké, itt én voltam kicsit hülye, és mivel ezüst Helios házat választottam Töcsi építéséhez, el is felejtettem, hogy ezek többnyire nem M42, hanem M39 menetűek. Erre persze könnyen rá lehet dobni egy M39-M42 adaptert, viszont a bajonettnél levő anyagvastagság emiatt eleve 3mm-el kisebb. Ez bizony félelmet keltő volt, mert lehetségesnek látszott, hogy az 1.2/35-ös optika háza csak akkor fog kiférni hátul, ha teljesen szétmarom az eredeti M39 menetet. De próba-cseresznye.

A biztonság kedvéért marás előtt rátettem az átalakító gyűrűt is az M39 menetre, hogy egyben tartsa és ne deformálódhasson el, ha nagyon elvékonyodik az anyag.

Mielőtt elkezdesz dolgozni ezzel az alkatrésszel, feltétlen maszkold le a másik felét, mert ez a perselyben futó sín, és ha megsérül egy kicsit is, oda a finom fókuszod:

Ennyi maradt a megfelelő szélességre marás után az eredeti hátsóból (rajta a fekete konverterkarika):

Felülről nézve még jobban látszik, milyen kevésen múlik, hogy az optika blokk hátul kifér a bajonetten:

Összeillesztve a két mart alkatrészt láthatod, hogy most már egységes a belső szélesség, és bármeddig is kell hátratolni végtelenhez az 1.2/35-ös házát, itt már maximum a szenzor fogja azt megállítani.

Azt nem tudtam, hogy pontosan mi lesz majd a szükséges "mélység" hátrafelé, de ezen a képen láthatjátok, hogy akár a bajonett vonalán túl is nyúlhatna az optikai blokk:

Ez a szabadság lehetővé teszi, hogy gépre rakva a lapított M42-NEX konvertert, ami fogadja az M42-re kikonverterezett, eredetileg M39 menetű alsó alkatrészt, ebbe pedig beleállítva a helikoidra ütközésig feltekert közlekedő gyűrűt (ezzel a beállítással vagyunk ugye a mechanika "végtelen" állásán), addig toljam hátra a vetítőoptika házát, amíg el nem érem a végtelen:

Tisztelettel jelentem, a dolog lehetséges, mégpedig anélkül, hogy kárt tennénk a vázban! Jelöld be, meddig kell hátra mennie az optikai tubusnak, hogy később a ragasztásnál már ne kelljen a vázon próbálkozni. Íme az első tesztkép, fullframe szenzorra:

Maradt azonban a végső összeszerelés előtt még itt egy apró probléma: van egy vezető csavar, ami megakadályozza, hogy a helikoid magában is forogjon fókuszálás közben. Mivel Pöcsi építése során éppen csak annyira jött hátra az optikai blokk, hogy az után még simán befért a csavar és azt epoxival egyszerűen a helyére lehetett ragasztani (eredeti menete ugye megsemmisült a helikoid hátsó szűkületének kimarása során), ez a kérdés ott nem okozott gondot.

A 1.2/35-ös változat építése során azonban a csavarmenet eredeti helyén messze túlnyúlik az optikai blokk háza. Nyíllal jelöltem a csavar helyét a helikoidon, illetve a vezetősínt a fókuszmechanika aljában:

Nincs mese, valahogyan helyet kell csinálni annak a csavarnak az optikai blokk házában. Mivel szerelés előtt szétszedtem tisztítani az üvegeket, ekkor már tudtam, hogy azon a helyen, ahol a csavarnak a fémbe kellene nyúlnia, már elég vastag az anyag, hogy bele lehessen vágni. Bejelöltem ezt a részt:

Mivel a vezetőcsavar menete igen apró, ilyen picit fúróm/menetvágóm pedig nincsen, nemes egyszerűséggel vágtam egy pici és keskeny Dremel koronggal egy kis rést. Pont olyan mélyet, hogy a csavar majd elérhesse az alját.

Természetesen nem magában a résben áll meg a csavar. Mivel az optikai blokkot a helikoidba epoxival ragasztjuk majd be, ebbe a résbe is tettem egy kis ragasztót, abba csavarva bele a csavart. Száradás után ez olyan, mintha fémbe fúrtam volna: tökéletesen áll benne.

Mielőtt a helikoidba a csavart és az optikai blokkot beragasztod, ne felejtsd el alaposan megmosni az összes alkatrészt, amit martál, illetve a helikoidra feltekerni a közlekedő gyűrűt a helyes irányba (a kis csavartól ugyanis utólag már nem lehet feltenni).

Ha megszáradt a ragasztás, nincs más dolgod, mint a helikoidot megzsírozni, és ugyanezt tenni a persellyel is. Egyszerűen visszatekerheted a perselyre a felső felét, ami a fókuszmechanika alsó részét a közlekedő gyűrűre rögzíti, majd a felső félre rácsavarhatod magát a fókuszgyűrűt, amit majd fogsz a kezeddel. (Zanzásítok, a mechanika részletes összeszerelését ebben a cikkben találod meg.)

Funkcionálisan készen van az objektíved. Természetesen hogy kinézzen valahogy, én még pimpeltem rajta kicsit: a ház felülről is kapott egy másik Heliosból bontott fókuszgyűrűt (ezt nem lehet tekerni, csak szép rajta), illetve arra jött egy egyszerű 49mm-es fém fényellenző:

Hogy szemből is kinézzen valahogy a drágaság, szintén egy bontott Helios 44-2-es front optikája előtti "tölcsért" is az ellenzőbe applikáltam:

Ami még fontos lehet: az optika hátulján levő nyers, ezüst színű fém felületeket érdemes lefújni fekete festékkel, hogy ne keletkezzenek a vázban becsillanások az eltévelyedő fénysugarak miatt. Erre a célra kiválóan alkalmasak a matt akril festékszórók.

Hogy szép lett az apróság, az nem kérdés. Az összhatás kedvéért még az M42-NEX konverter felső felét is felmartam ezüst színűre.

Még egy utolsó kép az optika hátuljáról azoknak, akik aggódnának azon, hogy nem tesz-e kárt a vázban valamivel: a bajonett vonalánál véső soron semmi sem nyúlik hátrébb, így nincsen semmilyen veszély se APS-C szenzoros, se fullframe érzékelős E bajonettes vázak esetén.

Oké, szuper kis optikát építettünk, de vajon méltó testvére lesz majd Pöcsinek? Lássuk!



Tesztképek és a gyakorlat

Mindenek előtt szeretném nektek megmutatni az optika által vetített kép szenzor-lefedését, mert érdekes dolgot fogunk megállapítani:

Láthatjátok, hogy az APS-C szenzor sincsen meg teljes egészében, nem hogy a fullframe. Persze erre lehetett számítani. Az azonban érdekes, hogy ehhez képest az 50mm-es változat így fedi le a szenzort:

Máshol is megfigyeltem már azt a jelenséget, hogy azonos rendszeren belül a nagyobb gyutávú objektívek nagyobb képkört vetítenek, mint a kisebbek. Tudom, meglepő. Nekem is fordítva lenne logikus, de például a Pentax 110-es rendszerű optikák, amik jóval kisebb képet rajzolnak, mint a fullframe, 18mm-en éles kis kört adnak a FF szenzor közepén, míg 50mm-en a sarkokat leszámítva szinte lefedik a teljes 36*24-es szenzort. (Még idén lesz velük teszt a blogon.) Hogy ez pontosan miért van így, azt nem tudom, de tény, hogy az 50mm-es és 35mm-es 16KP-k is így viselkednek: a 35mm-esnek kisebb a szenzorlefedése.

Az egyetlen értelmes ötlet, amire Pap Gyulával jutottunk a jelenséggel kapcsolatban, az, hogy a belépő pupilla és a maximális rekesznyílás viszonyát kell figyelembe venni. (Bár a vetítőoptikákban nincsen rekesz, akár lehetne is tenni beléjük, hiszen a lencserendszerben adott a pozíciójuk; olyan, mintha folyamatosan a legkisebb rekeszértéken lennének.) Valószínűleg úgy néz ki a dolog, hogy minél nagyobb a belépő pupilla átmérőjéhez képest a maximális rekesznyílás, utóbbi annál kevésbé "árnyékolja" a vetített képkör széleit. Az összefüggés logikusnak látszik, mert ha szemből átnézel egy fényerős 50 vagy 85mm-es optikán, magad is érzékeled, hogy "nagyobbnak tűnik" a belső átmérője. Ezzel szemben ha egy nagylátószögű optikát vizsgálsz, ott egészen aprónak látszik a rekesz környékének átmérője (bár ennek biztosan van optikai törvényeknek megfelelő leírása is, "centire" így van, nem csak ránézésre: ha szétszedsz egy-egy ilyen objektívet, a frontlencse és a rekesz átmérőjének aránya akkor is hasonló lesz).

Emiatt viszont nincs is sok értelme fullframere fotózni velük (hacsak nem a fullframe nagyobb képpontjai miatti - elméletileg - élesebb kép miatt; erről a jelenségről ebben a cikkben olvashatsz részletesebben).

Írtam korábban egy anyagot a vetítőoptikák sajátos képének feldolgozásáról, amiben mutattam egy módszert a kép torzításmentesítésére. Ott azért jött jól az 50mm-es Pöcsi alatt a nagyobb szenzor, mert sok "holtteret" nyertünk, amit a kép nyújtásánál fel lehetett használni. Jelen esetben azonban a kisebb szenzorlefedés miatt ugyanez a fajta nyújtás APS-C szenzorra fotózva is elégséges "tartalékot" ad a képek szélén.

Mutatom egyébként, hogy miről van szó: a distortion csúszkát mozgatod CameraRAW-ban, hogy kihúzd a vignettáló képsarkokat és megszüntesd az erős domború hatást a kép közepén, majd ebből vágsz utána normális képmezőt:

Persze így veszítesz a nyers felbontásodból, de egy átlagos, 24 megapixeles szenzor esetén ez a kb. 6000*4000 pixeles képből 4000*3000 pixelt csinál, amivel még bőven lehet tovább dolgozni. (A további tesztképek is átmentek ezen a feldolgozáson.)

Éppen a fentiek miatt írtam a cikk címében is, hogy ez az optika igazából kiváló fényerős megoldás APS-C szenzoros vagy kisebb gépekre, hiszen kategóriájában nagyon kicsit f értéket produkál, emellett viszont igen egyedi a képe. Majdhogynem leírtam azt, hogy ez igazából kiváló portré-optika lehet APS-C vagy M4/3 szenzoros mirrorless vázakra.

!

De éles ez a kis izé kis szenzoron is? Yes, sir! Mégpedig hozza a Pöcsi által aránylag magasra tett lécet, és a kisebb pixeleket is szépen rajzolja. Plusz - ha lehet ilyet mondani - még jobb is a rajza, mint a nagytesónak: az éleknél kevésbé aberrál, sőt tapasztalataim szerint a becsillanásokat is jobban kezeli.

Az éles és szép rajz még kisebb tárgytávon is jól kiegészül a nagyobb DOF-al, vagyis nem annyira vékony az a sáv, ami igazán éles lesz, a nagy fényerő és a kis közelpont ellenére:

A végtelennel sincsen semmi problémája, azonban azt tudnod kell, hogy itt hatványozottabban jelentkezik a képszélek gyenge képminősége, hiszen ilyen esetekben az egész képmezőnek illene elfogadhatóan élesnek lennie.

Oké-oké, tudom, mire vagytok kíváncsiak. Az előbb írtam, hogy ez jó kis portré-alternatíva lehet kisebb szenzorokon. Tény, hogy nem 35mm-nek megfelelően viselkedik, de mivel eleve csak 16mm-es film vetítéséhez tervezték, ne lepődjünk meg semmin. Ellenben éles képe és karakteres háttérmosása lehetővé teszi, hogy akár a nagyobb szenzorok és fényerős fullframet rajzoló optikák nyomába eredjünk vele:

Mondjon bárki bármit, ez egy APS-C szenzoros gépen igen meggyőző teljesítmény. Plusz hála az aránylag jó minőségű és finom fókuszmechanikának meg a belenagyításos fókuszálásnak még EVF nélkül is gyerekjáték volt vele dolgozni A5100-on.

Beltérben és rosszabb megvilágítási körülmények között aztán elkezd harapni a komoly fényerő: elég ISO800-ig tolni a vázat, hogy meglegyenek a stabil 1/50-es záridők. Ez fontos szempont, ha azt nézem, hogy a teszthez használt A5100-as szenzora bár jól bírja a zajt, mégsem egy A7II képérzékelőjéről beszélünk. Ami utóbbinál ISO3200, az itt ISO800 zaj(talanság) szempontjából:

Végül pedig itt az örök kérdés, a bokeh kezelése. Nagy meglepetés nincsen, a szovjet optikákhoz és a többi vetítőhöz képest a fénykarikák nem igazán kör alakúak (csak egészen a kép közepén), illetve a képmező széle felé gitárpengető-formára váltanak:

Ettől persze még csodás formákat lehet belőle kihozni, de mint általában a bokeh-karikás képeknél, a körülmények sokszor jobban meghatározzák a sikert, mint a használt optika.



Zárszó

Megérte megépíteni ezt az egyébként nehezen adaptálható optikát? Egyértelműen igen!

Kicsi és könnyű, fényerős alternatíva lehet APS-C-s vagy még kisebb szenzoros mirrorless gépekhez, ráadásul eBay-en 8-14.000 forintos áron beszerezhetünk egyet. Siessetek, mert a cikk írásának pillanatában éppen csak 4 eladó darab van, és ismerve a hype erejét hamar felszöknek majd az árak. Viszont ha már megvan, és ha hajlandóak vagyunk egy kicsit fúrni-faragni, fillérekért átalakíthatjuk Sony E vázunkra (vagy ezzel a logikával M4/3, Fujifilm X és egyéb, 18mm körüli vagy alatti bázistávú rendszerekre), és kezdődhet a lövöldözés!

Mondanom sem kell neked, hogy Töcsi is "csak" egy eszköz. Rengeteg dologra jó lehet a kezedben és kitágíthatja a technikai lehetőségeidet, de nem fog helyetted képeket komponálni és nem javítja a fotós képességeidet vagy a szépérzékedet sem.

Köszönöm, hogy velem tartottál ebben a kalandban. Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



Hasznos tudást kaptál?

Legyél te is a vintage univerzum hőse! A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Viszont a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a régi objektívek megmentését és bemutatását célzó munkámat, hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a hősök között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László, Keserű Gergő, Keresztes László Péter, Somogyi László, Rácz András, Szántó Sándor, Zubán Gergely, Erhardt Balázs, Kovács Attila, Magyar Antal, Szabó József, Máté Gyula, Boros András, Vaszkun Gábor, Erhardt Balázs, Kirner Richard, Tímea Bokodi, Káposztás Viktória, Bóka Zsuzsa, Hargitay Zoltán, Koncz Benő, Zubán Gergely


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

További vetítőoptikás őrületek:


Hazai vonatkozás: MOM Budapest 1.7/35 vetítő építés és teszt

Leitz Hektor 85mm f/2.5 adaptálás és teszt

Leitz Colorplan 90mm f/2.5 adaptálás és teszt

Gyöngyszem keletről: OKP 1-100-1 1.8/100 vetítőoptika adaptálás és teszt

Átlát a szitán: Rayxar 0.75/50 röntgenoptika adaptálás és teszt

Az orosz Trioplan: Triplet-5M 2.8/100 építés és teszt

Az óriásvetítő: 35KP 140mm f/1.8 építés és teszt

Bubicsászár: Pentacon AV 2.8/150 építés és teszt

2in1 portré&makró vetítőobjektív körfénnyel: Pentacon AV 2.8/100 építés + teszt

Filléres buborékgyáros házilag: Pentacon AV 2.8/80 építése Canon EF-re

Okos megoldás kis szenzorra: KP16 1.2/35 „Töcsi” vetítőoptika (átalakítás + teszt)

Nehézsúlyú vetítőobjektív: Meometar 50mm f/1 E-mount

Vetítőoptika képalkotás pro-kontra

Vetítőoptikából valódi objektív (RO-109-1A)



Vannak még itt további érdekességek is:


Te is fertőzött lehetsz: támad a vintázs-kór

Így készült a forgó Parlament

A legöregebb objektív, amivel valaha fotóztam (Petzval kaland)

Hogyan készül a minibolygó (és a csőpanoráma?)

Gangvadászati kisokos

Évértékelő @2020

Hogyan állj pont szembe a Parlamenttel?

Milyen objektívvel fotózzak portrét?

Miért működnek az objektívek?

Ezért imádod a vintage objektíveket

Évértékelő @2019

Hogyan és miért válassz (egy) analóg/vintage rendszert magadnak?

Robbantott ábra kisokos

Balkán Disney

Képzelt beszélgetés egy TFCD/portré fotózás előtt, alatt és után

8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

A szürke színei

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

In memoriam Mamiya ZE

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Miért radioaktív az objektívem?

Kezdő fotós kisokos

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

A kamu vörös karika pszichológiája

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

A boldog fotós lájk nélkül él

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Mi a gond a modern objektívekkel?

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

35mm történelem

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

A kész anyag előzetes áttekintését és véleményezését köszönöm Urbán Balázsnak, Benedek Lampertnek és Tóth Gábor Szabolcsnak. A folyamatos eszmecserét és hasznos ötleteket, tudást köszönöm Pap Gyulának. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2021 (eredeti megjelenés: 2018. február 16., utolsó módosítás: 2018. április 8.)