hispan's photoblog
site version 10.2.3.5


Az alig radioaktív Takumarok
titokzatos esete

Gyártási szórás, avagy nem mindenbe jutott annyi tórium, mint kellene?
Exkluzív titokmassza, bomlástermékek és elfusizott hasadóanyag!


2020. május 8. • frissítve: 2022. április 14. • Horváth Krisztián

A sorozatszámok és radioaktivitási adatok gyűjtögetése közben egy igen érdekes jelenségre bukkantam, amit először csak mérési hibának véltem, idővel azonban egy minta kezdett kirajzolódni. Megosztom most veled is, hogy mit találtam a híresen radioaktív SMC Takumar 1.8/55 és 1.4/50 optikák kapcsán.

Első kézből olvashatsz erről, mert a neten semmi olyasmit nem láttam eddig, ami akár csak utalt volna arra, ami itt következik. Totál izgalmas!



De miért radioaktívak egyáltalán bizonyos objektívek?

Mielőtt ezt röviden összefoglalom, jelzem neked, hogy erről a témáról már volt egy feleslegesen részletes és alapos cikkem, amit ide kattintva elérhetsz. Van ezen kívül egy szintén egész estés cikk a tudásbázisban a legendás 1.4/50-es Takumarokról, ez is jól jön majd a folytatáshoz.

Röviden: a gyártók sokáig bizonyos ritkaföldfémekkel, például tóriummal vagy lantánnal szennyezték az objektívek gyártásához használt üvegeket, mert ezeknek jótékony hatásaik voltak az optikai jellemzőkre. A köztudatban általában csak úgy él a tóriummal szennyezett optika, mint “élesebb a többinél”, ami persze önmagában nem mindig igaz.


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

Azt sokan tudják, hogy a tóriummal szennyezett lencsetag a Takumarok hátsó blokkjának dupla (ragasztott) eleme, de azt már kevesen, hogy ebből a párosból csupán az egyik, a vékonyabb üveg a tóriumos. Amikor cserélni kell a gyári ragasztást, ez jól látható (a kép nincs színezve, ez az üvegek valódi árnyalata, természetesen UV-tisztítás előtt):

Kevesen tudják és még kevesebben értik azt is, hogy a radioaktivitás egy természetes jelenség. A nehezebb elemek atommagjainak bomlásából származik, és többek között ennek köszönhető, hogy egyáltalán létezünk és lehet élet a Földön (a napszél gyilkos sugárzását a Föld geomágneses tere tartja távol, amit a dinamóként működő, forgó belső bolygómag tart fent, aminek a mozgáshoz szükséges hője nagy részben radioaktív elemek bomlásából származik).

Tény, hogy sokan félnek a radioaktív optikáktól, többnyire alaptalanul. A korábbi tesztben részletezett és kimért adatok egészen minimális sugárzást jelentenek, ami a tórium esetében ráadásul alfa-bomlásból származik, tehát kötetlen hélium-atommagokat jelent, amiknek bár igen nagy a szövetroncsoló képessége, mégis pár centi levegő vagy egy egyszerű papírlap is elnyeli őket. A sugárzó üvegek ráadásul általában az optika belsejében jelentenek 1-1 lencsetagot, így az objektívet akár a kupakja, vagy gépre csavarva maga a masina is teljesen leárnyékolja.

Ha ezek az optikák az egészségre tevőlegesen veszélyesek lennének, akkor egyrészt be kellene tiltani a velük való szabad kereskedelmet, másrészt nem ártana például a cigarettát is tiltólistára tenni, hiszen egy dohányos nagyságrenddel több sugárzó anyagot szív el naponta, amint amennyit egy Takumar optika jelenthet neki (ráadásul azt közvetlenül beviszi a testébe, így az alfa-sugárzást szinte teljesen leárnyékoló hámréteget is megkerüli).



Mindezek után térjünk rá a titokzatos esetre

タクマーのラジエーターは本物です。, magyarul Takumarból a sugárzó az igazi, tartja az ősi szamuráj mondás. Vagy mégsem?

Itt van egymás mellett két, látszólag teljesen egyforma SMC Takumar 50mm f/1.4 objektív. Egyetlen dologban térnek el, ez pedig természetesen a sorozatszámuk. Minden másban azonosak: ugyanolyan a képük, pont ugyanannyira élesek (kipróbáltam, hidd el), ugyanolyan a saroksötétedésük, ugyanúgy flarelnek, és ugyanolyan nagy öröm velük fotózni.

De van itt még valami, amit szabad szemmel nem láthatsz…

Ez pedig a radioaktivitás. Ha hiszed, ha nem, az egyik a kettő közül átlagos értékkel (kb. 20-22 μSv/h) sugároz, a másik pedig alig 3 μSv/h sugárzással bír. Hogy lehetséges ez a nagyságrendi eltérés?

Nagyon sok Takumar optikát szervizeltem az utóbbi években, amiknél minden esetben megmértem a radioaktivitást is, illetve ezeket az adatokat folyamatosan frissítve közzé is tettem/teszem a radioaktivitásos cikkben. Itt is mutatom, egyelőre csak így ömlesztve (szériaszám / mért adat μSv/h):

SMC Takumar 50mm f/1.4 M42


5373734 22,4 5373794 22,4 5590058 25,6 5590099 26,9 5592263 26,1 5621591 21,9 5654844 22,4 5666411 18,4 5738924 22,4 5815995 23,2 6140178 23,5 6141405 20,1 6143650 21,1 6337347 18,9 6337896 17,9 6399708 20,1 6399266 22,5 6411350 23,5 6495354 20,9 6495938 24,1 6498196 20,8 6503935 22,6 6504004 21,1 6505681 22,3 6515293 21,4 6552350 22,8 6570925 21,8 6572631 23,7 6585949 21,8 6587586 23,7 6594600 21,6 6596844 21,2 6598111 23,4 6599434 24,4 6604560 21,3 6605090 21,4 6609759 22,8 6609847 24,2 6621876 24,7 6637816 21,4 6645324 21,9 6646116 22,8 6656371 23,9 6655854 20,5 6656308 22,4 6662149 21,6 6660849 5,8 6699077 21,5 6947542 19,3 6955992 3,6 6962627 19,1 6964354 2,5 6964601 2,6 6968515 3,1 6973841 3,8 6974107 3,1 6978336 2,3 6983597 3,6 6987627 3,6 6991816 23,2 6993552 19,2 6997113 18,2 6999094 18,8 7067159 6,5 7067355 2,6 7065935 4,4 7291365 3,3 7287553 3,1 7350289 4,3 7359994 4,1 7385958 16,3 7387850 17,8 7394243 22,4 7397791 23,2 7654581 21,2 7712198 18,1 7780654 19,9 7786994 18,2 7931925 17,5

SMC Takumar 55mm f/1.8 M42


5366908 19,7 5389904 18,1 5504402 16,1 5504780 16,7 6428201 18,3 6437480 17,8 6466506 17,4 6537743 19,2 6684901 16,1 6693070 16,6 6695275 20,9 6853661 19,2 6858629 16,1 6860048 18,6 6881874 18,3 6884823 18,9 7015345 18,5 7026820 18,2 7084657 16,2 7244077 18,6 7334409 22,1 7359997 18,1 7393895 3,1 7410474 17,1 7606106 18,5 7623227 15,2 7629732 15,2 7751992 19,8 7924893 19,2

(Más változatokban, például Super vagy Super Multi Coated szériákban nem találtam ilyen eltérést, de ezek mérési adatait is megtalálod az eredeti cikkben.)

A szériaszámokhoz kapcsolódó mérési adatokban nagyon sokáig nem volt egyetlen anomália sem. Bár a mérésre használt eszköz/módszer megkérdőjelezhető (az egyszerű, okostelefonba dugható, tranzisztoros detektorok csak béta és gamma sugárzást tudnak mérni, alfát közvetlenül nem), mégis az adatok folyamatos, egybecsengő értékei megnyugtató térképet rajzoltak ki: a japánok precízen, folyamatosan ugyanolyan üvegből készítették az egyes Takumarokat.

Vagy mégsem?

Idővel két szériában, az SMC Takumar 1.8/55 és az SMC Takumar 1.4/50-es sorozatban, amiknek gyártása is egy időbe esik, feltűnt egy-egy anomália. Kezdetben ezek olyan mérési adatokat jelentettek, amik az átlagos, 22 μSv/h értéktől jelentősen eltértek, annak kb. tizedét adták. Ezeket a példányokat többször is megmértem, de nem találtam hibát a detektoromban, mert más sugárzó objektíveket hibátlanul kimértek.

A furcsaság akkor folytatódott, mikor az évek során jött még pár ilyen adat, és ezek jellemzően két nagy kupacba estek a folyamatosan növekvő szériaszám-állományban. Bár a szériaszámok a Takumarok esetében nem jelzik a gyártási évet, egymás után jönnek, így a gyártási sorrendet megadják).

Ha megnézitek, grafikonon ábrázolva az adatokat (SMC Takumar 1.4/50), akkor az alábbiakat vehetitek észre:

Az 1.4-es SMC Takumarok esetében a 6964354 és 6987627 között, valamint a 7067159 és 7359994 között összesen 13 darab, egymást két csoportban követő mérési eredmény van, amik egybecsengően jóval alacsonyabb, jellemzően csak 2-4 μSv/h értéket adnak. Ez nem lehet véletlen.

Az 1.8-as SMC Takumarok között szintén van egy ilyen, egybefüggő “időszak”:

Ez jelenleg egyetlen sorozatszámból áll (7393895), de várható, hogy ez is tovább bővül majd, ha ehhez a sorozatszámhoz közeli optikákat is le tudok mérni.



Megbízhatóak a mérések?

Kezeld óvatosan a jelenlegi mérési eredményeket. Ezek egy csak béta és gamma sugárzás mérésére alkalmas detektorból származnak. De ha a Takumar alfa-bomló, hogyan mérhet bármit a detektor? Erre a legvalószínűbb magyarázat az, hogy az alfa-bomlás során olyan "melléktermékek" (béta-sugárzó izotópok) keletkeznek, amiknek az üvegben való elnyelődése béta-sugárzást, az pedig fékezési röntgen-sugárzást kelt, ezt pedig képes mérni az egyszerű, félvezető-alapú detektor is. Az is lehetséges persze, hogy a bomlási sor szerint a tórium bomlástermékeinek sugárzását érzékeltem (a radonnal bezárólag 3 alfa és 2 béta bomlás történik, ezért csak 20, és nem 100 μSv/h volt a mért érték).

!

A saját mérőeszközöm hiányosságai miatt Zömbik Tamás segítségét kértem, mert neki van közvetlen alfa részecskék mérésére is alkalmas detektora. Kíváncsi voltam, hogy a mért eredmények akkor is ennyire eltérnek-e, ha egy komolyabb detektorral nézzük meg a számokat.


[X] hirdetés

A sokkal pontosabb detektor sem okozott csalódást: a mért adatok kb. ugyanakkorák, a két Takumar között pedig ugyanúgy egy nagyságrendnyi eltérés volt tapasztalható. Így ha az olcsó eBayes detektornak nem is hiszel, most már tudod, hogy a csöves, alfa bomlás mérésére közvetlenül alkamas eszköz is megerősítette a korábbi adatokat.



Mire utal mindez?

Főleg arra, hogy túl sok a szabadidőm. Ezen kívül pedig akárhogyan is nézzük, a legfontosabb az, hogy van különbség a sugárzás erősségében, mégpedig nem is kicsi, és nem is csak egy optikánál, hanem sorozatszámban egymás mellé eső objektíveknél.

Szinte biztos, hogy a fent megjelölt, két “alig sugárzó” kupac legszélső szériaszámait kijjebb lehet terjeszteni, hiszen nem valószínű, hogy az első és utolsó példányokat mértem volna be a rejtélyes szériából.

Az egyetlen logikus magyarázat, amire az adatok alapján gondolni lehet, az, hogy a kérdéses darabokat olyan üvegszállítmányból gyártották le, amiben valamilyen okból jóval alacsonyabb volt a tórium koncentrációja, így kevésbé sugároznak. Mivel a rejtélyes darabokat “átlagosan” sugárzó Takumarok követték, nem hiszem, hogy szándékosan váltottak volna technológiát (például átálltak a kevésbé sugárzó, de a tórium helyett később széles körben használt lantánra).

Ha van esetleg más ötleted is a jelenség magyarázatára, akkor feltétlenül írd meg kommentben!

Nincs más hátra, mint a Takumar vadászat! Olyan tudás birtokába jutottál, amit garantáltan nem publikáltak még sehol, mert akárhogy is keresed a neten, nem fedezte még fel senki ezt a jelenséget, és tudomásom szerint nem is rendelkezik senki ilyen sok mért adattal.

Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:




Közösködünk?

Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:


További tornagyakorlatok az elmének:


Így lesz a viewfinder Voigtländer Perkeo gép Vaskar 4.5/80 optikája tükrös Pentacon SIX kompatibilis

Az alig radioaktív Takumarok titokzatos esete

Mire jó az A-M kapcsoló és a presetes blendeállítás?

Gyújtótávolság, látószög és crop-faktor: hol az igazság?

50mm 1.2 vs. 1.4

Jó ez az objektív a gépemre?

Nikon vázak M42 és más manuális objektívekkel

Sony A7-re (NEX-re) minden felmegy?

Manuális lencse digitális vázon

FULLFRAME vs. APS-C

További cikkek a tudásbázisban...

A cikk összeállításában és véleményezésében köszönöm Papp Dóra, Tóth Gábor Szabolcs és Benedek Lampert segítségét. A mérésekben köszönöm Zömbik Tamás segítségét. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III, GFX 50S II), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.

Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2024 (eredeti megjelenés: 2020. május 8., utolsó módosítás: 2022. április 14.)