A sorozatszámok és radioaktivitási adatok gyűjtögetése közben egy igen érdekes jelenségre bukkantam, amit először csak mérési hibának véltem, idővel azonban egy minta kezdett kirajzolódni. Megosztom most veled is, hogy mit találtam a híresen radioaktív SMC Takumar 1.8/55 és 1.4/50 optikák kapcsán.

Első kézből olvashatsz erről, mert a neten semmi olyasmit nem láttam eddig, ami akár csak utalt volna arra, ami itt következik. Totál izgalmas!

De miért radioaktívak egyáltalán bizonyos objektívek?

Mielőtt ezt röviden összefoglalom, jelzem neked, hogy erről a témáról már volt egy feleslegesen részletes és alapos cikkem, amit ide kattintva elérhetsz. Van ezen kívül egy szintén egész estés cikk a tudásbázisban a legendás 1.4/50-es Takumarokról, ez is jól jön majd a folytatáshoz.

Röviden: a gyártók sokáig bizonyos ritkaföldfémekkel, például tóriummal vagy lantánnal szennyezték az objektívek gyártásához használt üvegeket, mert ezeknek jótékony hatásaik voltak az optikai jellemzőkre. A köztudatban általában csak úgy él a tóriummal szennyezett optika, mint “élesebb a többinél”, ami persze önmagában nem mindig igaz.

Azt sokan tudják, hogy a tóriummal szennyezett lencsetag a Takumarok hátsó blokkjának dupla (ragasztott) eleme, de azt már kevesen, hogy ebből a párosból csupán az egyik, a vékonyabb üveg a tóriumos. Amikor cserélni kell a gyári ragasztást, ez jól látható (a kép nincs színezve, ez az üvegek valódi árnyalata, természetesen UV-tisztítás előtt):

Kevesen tudják és még kevesebben értik azt is, hogy a radioaktivitás egy természetes jelenség. A nehezebb elemek atommagjainak bomlásából származik, és többek között ennek köszönhető, hogy egyáltalán létezünk és lehet élet a Földön (a napszél gyilkos sugárzását a Föld geomágneses tere tartja távol, amit a dinamóként működő, forgó belső bolygómag tart fent, aminek a mozgáshoz szükséges hője nagy részben radioaktív elemek bomlásából származik).

Tény, hogy sokan félnek a radioaktív optikáktól, többnyire alaptalanul. A korábbi tesztben részletezett és kimért adatok egészen minimális sugárzást jelentenek, ami a tórium esetében ráadásul alfa-bomlásból származik, tehát kötetlen hélium-atommagokat jelent, amiknek bár igen nagy a szövetroncsoló képessége, mégis pár centi levegő vagy egy egyszerű papírlap is elnyeli őket. A sugárzó üvegek ráadásul általában az optika belsejében jelentenek 1-1 lencsetagot, így az objektívet akár a kupakja, vagy gépre csavarva maga a masina is teljesen leárnyékolja.

Ha ezek az optikák az egészségre tevőlegesen veszélyesek lennének, akkor egyrészt be kellene tiltani a velük való szabad kereskedelmet, másrészt nem ártana például a cigarettát is tiltólistára tenni, hiszen egy dohányos nagyságrenddel több sugárzó anyagot szív el naponta, amint amennyit egy Takumar optika jelenthet neki (ráadásul azt közvetlenül beviszi a testébe, így az alfa-sugárzást szinte teljesen leárnyékoló hámréteget is megkerüli).

Mindezek után térjünk rá a titokzatos esetre

タクマーのラジエーターは本物です。, magyarul Takumarból a sugárzó az igazi, tartja az ősi szamuráj mondás. Vagy mégsem?

Itt van egymás mellett két, látszólag teljesen egyforma SMC Takumar 50mm f/1.4 objektív. Egyetlen dologban térnek el, ez pedig természetesen a sorozatszámuk. Minden másban azonosak: ugyanolyan a képük, pont ugyanannyira élesek (kipróbáltam, hidd el), ugyanolyan a saroksötétedésük, ugyanúgy flarelnek, és ugyanolyan nagy öröm velük fotózni.

De van itt még valami, amit szabad szemmel nem láthatsz…

Ez pedig a radioaktivitás. Ha hiszed, ha nem, az egyik a kettő közül átlagos értékkel (kb. 20-22 μSv/h) sugároz, a másik pedig alig 3 μSv/h sugárzással bír. Hogy lehetséges ez a nagyságrendi eltérés?

Nagyon sok Takumar optikát szervizeltem az utóbbi években, amiknél minden esetben megmértem a radioaktivitást is, illetve ezeket az adatokat folyamatosan frissítve közzé is tettem/teszem a radioaktivitásos cikkben. Itt is mutatom, egyelőre csak így ömlesztve (szériaszám / mért adat μSv/h):

(Más változatokban, például Super vagy Super Multi Coated szériákban nem találtam ilyen eltérést, de ezek mérési adatait is megtalálod az eredeti cikkben.)

A szériaszámokhoz kapcsolódó mérési adatokban nagyon sokáig nem volt egyetlen anomália sem. Bár a mérésre használt eszköz/módszer megkérdőjelezhető (az egyszerű, okostelefonba dugható, tranzisztoros detektorok csak béta és gamma sugárzást tudnak mérni, alfát közvetlenül nem), mégis az adatok folyamatos, egybecsengő értékei megnyugtató térképet rajzoltak ki: a japánok precízen, folyamatosan ugyanolyan üvegből készítették az egyes Takumarokat.

Vagy mégsem?

Idővel két szériában, az SMC Takumar 1.8/55 és az SMC Takumar 1.4/50-es sorozatban, amiknek gyártása is egy időbe esik, feltűnt egy-egy anomália. Kezdetben ezek olyan mérési adatokat jelentettek, amik az átlagos, 22 μSv/h értéktől jelentősen eltértek, annak kb. tizedét adták. Ezeket a példányokat többször is megmértem, de nem találtam hibát a detektoromban, mert más sugárzó objektíveket hibátlanul kimértek.

A furcsaság akkor folytatódott, mikor az évek során jött még pár ilyen adat, és ezek jellemzően két nagy kupacba estek a folyamatosan növekvő szériaszám-állományban. Bár a szériaszámok a Takumarok esetében nem jelzik a gyártási évet, egymás után jönnek, így a gyártási sorrendet megadják).

Ha megnézitek, grafikonon ábrázolva az adatokat (SMC Takumar 1.4/50), akkor az alábbiakat vehetitek észre:

Az 1.4-es SMC Takumarok esetében a 6964354 és 6987627 között, valamint a 7067159 és 7359994 között összesen 13 darab, egymást két csoportban követő mérési eredmény van, amik egybecsengően jóval alacsonyabb, jellemzően csak 2-4 μSv/h értéket adnak. Ez nem lehet véletlen.

Az 1.8-as SMC Takumarok között szintén van egy ilyen, egybefüggő “időszak”:

Ez jelenleg egyetlen sorozatszámból áll (7393895), de várható, hogy ez is tovább bővül majd, ha ehhez a sorozatszámhoz közeli optikákat is le tudok mérni.

Megbízhatóak a mérések?

Kezeld óvatosan a jelenlegi mérési eredményeket. Ezek egy csak béta és gamma sugárzás mérésére alkalmas detektorból származnak. De ha a Takumar alfa-bomló, hogyan mérhet bármit a detektor? Erre a legvalószínűbb magyarázat az, hogy az alfa-bomlás során olyan "melléktermékek" (béta-sugárzó izotópok) keletkeznek, amiknek az üvegben való elnyelődése béta-sugárzást, az pedig fékezési röntgen-sugárzást kelt, ezt pedig képes mérni az egyszerű, félvezető-alapú detektor is. Az is lehetséges persze, hogy a bomlási sor szerint a tórium bomlástermékeinek sugárzását érzékeltem (a radonnal bezárólag 3 alfa és 2 béta bomlás történik, ezért csak 20, és nem 100 μSv/h volt a mért érték).

A saját mérőeszközöm hiányosságai miatt Zömbik Tamás segítségét kértem, mert neki van közvetlen alfa részecskék mérésére is alkalmas detektora. Kíváncsi voltam, hogy a mért eredmények akkor is ennyire eltérnek-e, ha egy komolyabb detektorral nézzük meg a számokat.

A sokkal pontosabb detektor sem okozott csalódást: a mért adatok kb. ugyanakkorák, a két Takumar között pedig ugyanúgy egy nagyságrendnyi eltérés volt tapasztalható. Így ha az olcsó eBayes detektornak nem is hiszel, most már tudod, hogy a csöves, alfa bomlás mérésére közvetlenül alkamas eszköz is megerősítette a korábbi adatokat.

Mire utal mindez?

Főleg arra, hogy túl sok a szabadidőm. Ezen kívül pedig akárhogyan is nézzük, a legfontosabb az, hogy van különbség a sugárzás erősségében, mégpedig nem is kicsi, és nem is csak egy optikánál, hanem sorozatszámban egymás mellé eső objektíveknél.

Szinte biztos, hogy a fent megjelölt, két “alig sugárzó” kupac legszélső szériaszámait kijjebb lehet terjeszteni, hiszen nem valószínű, hogy az első és utolsó példányokat mértem volna be a rejtélyes szériából.

Az egyetlen logikus magyarázat, amire az adatok alapján gondolni lehet, az, hogy a kérdéses darabokat olyan üvegszállítmányból gyártották le, amiben valamilyen okból jóval alacsonyabb volt a tórium koncentrációja, így kevésbé sugároznak. Mivel a rejtélyes darabokat “átlagosan” sugárzó Takumarok követték, nem hiszem, hogy szándékosan váltottak volna technológiát (például átálltak a kevésbé sugárzó, de a tórium helyett később széles körben használt lantánra).

Ha van esetleg más ötleted is a jelenség magyarázatára, akkor feltétlenül írd meg kommentben!

Nincs más hátra, mint a Takumar vadászat! Olyan tudás birtokába jutottál, amit garantáltan nem publikáltak még sehol, mert akárhogy is keresed a neten, nem fedezte még fel senki ezt a jelenséget, és tudomásom szerint nem is rendelkezik senki ilyen sok mért adattal.