Manapság hatalmas divat lett az urbex belső udvaros szakágának űzése, vagyis gangok és lépcsőházak fotózása. Budapest ehhez gazdag építészeti keretet biztosít, de vajon melyek a szabályok és mi a dolog jogi háttere?
Az utóbbi években én is számtalan képet posztoltam nektek lélegzetelállítóan szép mikrovilágokról, amik sokszor a vaskos bejárati kapuk rejtekében maradnak. Sok levelet kaptam tőletek címekkel és módszerekkel kapcsolatban, amelyek többnyire arra vonatkoztak, hogy egyfelől hogyan lehet bejutni egy-egy belső udvarra, másfelől hova lehet egyáltalán bemenni? Válaszolni fogok ezekre a kérdésekre, gyakorlati tippek mellett jogi iránymutatással is.
De nem ezek miatt írtam ezt a cikket, hanem hogy megkérdezhessem, hogyan hívják az udvarias körfolyosót. Na, tudjátok? Elmondom: entschuldi-gang. Most, hogy elvesztettem olvasóim 97,4%-át, mehetünk is tovább.
Nagyon fontos tudnod két dolgot: az udvariasság előrébb való, mint a jog, ahogy a lakók nyugalma is fontosabb a törvényi szabályozásnál. Csak azért, mert esetleg valamit de jure megtehetsz, nem biztos, hogy de facto is illik. Előre bocsátom, hogy témánkat illetően de jure is akadályba ütközünk!
Jogi iránymutatást a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény ad. A társasház tekintetében jogi szempontból magánterületnek számít a tulajdonostársak közös tulajdonában álló lépcsőház, tehát a fotózással érintett gangok, a folyosók, a lépcsőházak és más közös terek magánterületnek minősülnek. Ebből fakadóan ott csak a tulajdonosok, vagy valamelyik tulajdonos engedélyével lehet tartózkodni. Persze még ezután is lehet „perpatvar” olyan esetben, ha az egyik tulajdonos beenged a lépcsőházba, de egy másik pedig határozottam megtiltja azt. Ha pedig egyik tulajdonos sem engedett be, akkor pedig eleve jogosulatlanul tartózkodsz a területen.
Az osztatlan közös magántulajdonban levő területen tartózkodni persze önmagában nem bűncselekmény, a Btk. ezt nem szankcionálja (hiszen az ételfutár és a postás is ezt teszi). A jogosulatlan tartózkodás nem von maga után szankciót, de ha felszólításra sem hagyod el a területet, egy vagy több tulajdonos kérhet rendőri intézkedést.
A lépcsőházakban való tartózkodás korlátozására rendeleti vagy törvényi úton is van lehetőség (például ha a pandémiás helyzetre való tekintettel a kormány olyan rendeletet hoz, hogy társasházak lépcsőházaiban csak a lakók tartózkodhatnak - ilyen eddig még nem volt).
A társasházak döntő többsége rendelkezik Szervezeti-működési Szabályzattal (SZMSZ), amelyben a házirendet is szabályozzák. Ebben azonban - általában - nem térnek ki az „idegenek” tartózkodási szabályaira. Ettől függetlenül egy társasház lakóközössége joggal kérheti (elvárhatja), hogy a közös területeken csak olyan személyek tartózkodjanak, akiknek indokolt dolguk is van a házban (lakók, futárok, szerelők, stb.).
[X] hirdetés
A pandémiás helyzet alatt több ilyen kérés is megjelent kapukra kiragasztva. Ez nem jelent törvényerejű tiltást, de te, mint mások magánszféráját tiszteletben tartó ember, természetesen eleget fogsz tenni e kérésnek.
Felszólíthat-e egy lakó ezek után távozásra mondjuk a lépcsőházból? Igen, és van is rá példa. Természetesen te távozni is fogsz, hiszen nem vagy pofátlan, és attól függetlenül eleget teszel a kérésének, hogy a felszólító tulajdonos nem is hivatalos személy, de mint a magánterület tulajdonosa ezt megteheti.
Szerzői jogi problémák egyébként nem merülnek fel, ha belső terekben fotózol, ezekhez nem kapcsolódik semmilyen korlátozás. Meg kell jegyezni, hogy más, általában sokkal szigorúbb szabályok vonatkoznak a hivatali épületekben (bíróságok, rendőrség, kormányhivatal, stb.) való tartózkodás rendjére, de ez minket most kevésbé érint. Az ilyen hivatali épületekbe történő belépéshez eleve szigorú belépési szabályok párosulnak.
Ahogy ezt a fentiekben kifejtettem, jogszabály is tiltja, hogy egy társasház közös területein a tulajdonos engedélye nélkül tartózkodj és arról fényképeket készíts, de mindezen túl ennek számtalan egyéb akadálya lehet.
Nem törhetsz be sehova. Ha olyan fizikai akadály (egy zárt kapu vagy rács) állja utadat, amin nem tudsz átmenni, akkor nem tehetsz semmit. Magyarán ha a társasház kapuja nincs nyitva vagy oda valaki nem enged be, akkor - értelemszerűen - nem törheted fel azt, hiszen az már akár bűncselekménynek is számíthat, a rongálás mértékétől függően.
Nem igazán stílusos olyan helyen sem fotóznod, ahol egy lakó külön kéri, hogy ne tedd ezt. Természetesen elmagyarázhatod neki, hogy a képeket magáncélra készíted, de ha ő nem szeretné, hogy te ott dolgozz, akkor illik udvariasan tudomásul venni és távozni.
Ha egy lakó kérdezi, hogy mit csinálsz éppen, a legegyszerűbb egyébként elmondani neki, hogy magáncélra készíted a képeket és csak az épületet dokumentálod. Ha megadod az elérhetőségeidet is, sokszor még hálásak is utólag a képekért, vagy már a helyszínen érdekes háttérinfókat tudhatsz meg.
Nem érdemes olyan társasházban sem fotózni, amit a) éppen bontanak, b) esetleg már el is bontották, tehát nincsen, c) van, de minek, d) éppen ég, esetleg már oltják is a tüzet.
Ezt kérdezitek tőlem a legtöbben.
Szabályosan csak a tulajdonos engedélyével! Másrészt...
Egyfelől megnézheted, hogy a kapu nincs-e nyitva. El sem hinnéd, milyen sok esetben fordul elő, hogy simán csak besétálsz valahova. Vagy a zár nem működik, vagy az ajtó nem csukódik rendesen, esetleg szellőztetnek, festenek, költöztetnek vagy takarítanak. Nyáron sok lépcsőházajtót a hőség miatt eleve nyitva hagynak.
Másfelől ha van a házban ügyvédi iroda, fogászat, rendelő, szabadulószoba vagy bármilyen más cég, megpróbálhatsz hozzájuk becsöngetve bemenni. Az esetek 99%-ában kérdés nélkül beengednek, hiszen szeretnének megélni, az meg csak betérő kliensekkel lehetséges.
Ha nincsen cég a házban, és nem akarsz magánszemélyhez becsöngetni, akkor megteheted azt is, hogy vársz, amíg valaki ki vagy be nem megy. Meglepődnél, milyen nagy a mozgás egy-egy társasházban, és sokszor 10 percet sem kell várnod, hogy jöjjön valaki. Ez lehet futár, látogató, lakó vagy bárki más.
Illik-e becsöngetni magánszemélyekhez? Ismerek olyan fotóst, aki ezt teszi, majd elmagyarázza neki, hogy fotózni jött. Vagy beengedik, vagy nem. Én a magam részéről mindenkinek tiszteletben tartom a privát szféráját és magánemberekhez soha nem csöngetek be. Én sem örülnék neki, ha azért sípolna a kapucsengő, mert egy idegen be akar jönni fotózni a házba.
Megesett már az is, hogy egy olvasóm - látva a képeimet instagramon - maga hívott el, hogy fotózzam le a belső udvarukat. Ez nagyon megtisztelő és zökkenőmentes módja az ilyen jellegű épületfotózásnak.
Tudok olyanról is, hogy valaki ételt rendelt egy adott lakóhoz (akit a kapucsengőről nézett ki), sőt még ki is fizette azt előre, hogy a futárt kivárva biztosan bejuthasson egy lépcsőházba. Mindenki felteheti magának a kérdést, hogy ez jó dolog-e. Szerintem nem kell rá választ adnom.
Én általában túraszerűen vágok neki egy-egy ilyen alkalomnak. Ha van biztos címem (ahova hívtak fotózni, vagy ahova mindenképpen szeretnék bejutni), akkor ott kezdem az utat, aztán a környékbeli utcákon szisztematikusan végigmegyek.
A Google Maps műholdas nézete megmutatja, van-e egyáltalán az adott kapu mögött belső udvar és ha igen, abban van-e fa vagy más jellegzetes tereptárgy. Ugyanebben az appban tudod is jegyzetelni, merre jártál és ott milyen képeket készítettél. A helyszíni dokumentáció sokat segítheti, amikor majd feldolgozod és metaadatolod a fotókat.
Nem minden túra sikeres. Természetesen van olyan nap is, hogy csak 2-3 címre lehet ténylegesen is bejutni. Ilyen a kutatók szerencséje.
Erre sajnos sok embert nem tanítottak meg a szülei és igazából az kelti a fotósok rossz hírét, ha egy-egy önjelölt gangfotós zavarja a lakókat.
Természetesen a lehetőségekhez képest igyekezz gyorsan és csendben dolgozni. Ha van a gépeden csendes mód, akkor használd azt. Csodás dolog a csendet megtörő zár visszhangja, csak nem mindenki szereti.
Legyél udvarias. Ha lakóval találkozol, nyugodtan köszönj neki. Ebben a pandémiás-maszkos időszakban az eltakart arcok miatt egyébként is gyanakvóbbak az emberek. Tudom, hogy a betörők is szoktak köszönni, de ha megpróbálsz elsunnyogni valaki mellett, nyilván sokkal gyanúsabb leszel neki.
Ha egy mód van rá, ne rendezd át a teljes belső udvart. Ha mégis így tennél, akkor utána rendezd vissza. (Nekem is kellett már kukákat húzogatni, hogy ne lógjanak be egy-egy kompozícióba.)
Ne legyél útban. Ha jön egy lakó, ne három zsáknyi felszerelést és két állványt kelljen kerülgetnie a saját ajtaja előtt.
Tartsd tiszteletben más személyes tárgyait. Sok esetben a lakók virágokat, lábtörlőt vagy egyéb saját berendezési tárgyakat helyeznek ki az ajtó elé/köré. Ezeket ne rendezd át. Te sem örülnél neki, ha valaki a lábtörlődet húzogatná.
Tartsd be a pandémiás előírásokat. Ha a ház külön szabályokat hozott a lift vagy a közös területek használatára (például kötelező maszkviselés), akkor ezekhez igazodj.
És sose feledd: te ott hívatlan vendég vagy. Más emberek személyes életterében dolgozol. Ennek megfelelően viselkedj.
Ha nem szeretnél hívatlanul besétálni idegen helyekre, akkor elmehetsz az évente egyszer megrendezett Budapest100 rendezvényre is, aminek keretében előre meghirdetett címekre látogathatsz el. Ezeken az alkalmakon az adott ház történetét is megismerheted, ráadásul a programfüzet segítségével előre tudsz útvonalat tervezni és az érdekesebb helyszíneket kiválogatni.
A Budapest100 egyetlen hátránya, hogy ekkor a házakban többen vannak, így adott esetben majd le kell retusálnod az érdeklődőket a fotóidról.
Ha annyira szégyenlős vagy, hogy nem akarsz senkihez becsöngetni vagy egy lakó után “belógni” a kapun, akkor kereshetsz olyan belső udvarokat is, amik eleve nyitottak. A kiskörút vonalán például számtalan ilyet találhatsz. Ezekben többnyire több üzlet is van, így főbejáratuk tárva-nyitva áll. Klasszikus példa erre a könyvudvar, ami az Astoriától 1 percre található.
A folyamatosan bővülő Budapest Photo Locations térkép belső udvarok/lépcsőházak szekciójában több belső udvar helye is pontosan jelölve van. E térképet a saját képeitekkel is tudjátok bővíteni, csak a pontos helyet és egy rövid leírást kell hozzá küldenetek nekem.
A belső udvarok fotózásának van pár technikai sajátossága.
Az egyik ilyen a látószög. Mivel itt zárt, sokszor kicsi belső terekről van szó, érdemes minél nagyobb látószögű objektívvel készülni. A nagyobb látószög többet enged láttatni és ki tudja nyitni az elsőre nagyon picinek tűnő tereket is. A nagylátó optikák (legyen az torzításmentes nagylátó vagy halszem) egészen érdekes módon engedik megmutatni az épület vonalait, íveit és formavilágát.
Korábbi, 10 kedvenc objektíves cikkemben ajánlottam nektek erre a célra például a Samyang 14mm-es optikáját, újabban pedig az Irix 11mm-es objektívjével fotózok. Ezek fullframes objektívek, de természetesen kisebb szenzorokra is léteznek hasonlók.
A nagylátó optikák további előnye, hogy a recpirokos szabály miatt minél szélesebb az objektíved, annál hosszabb záridőket is ki tudsz tartani kézből. Ebben nagy segítség lehet az optikai vagy szenzorstabilizátoros gép is.
Természetesen számtalan apró ornamentikai elem és részlet is megörkítésre érdemes lehet egy-egy épületben én azonban jellemzően a “sokat és egyszerre láttatás” híve vagyok. Ez mindenkinél stílus kérdése.
A másik tippem a fényerő. Sok esetben a belső udvarok még nappal is igen sötétek, ezért szükséges lehet fényerős optikák használatára. Itt egy nehéz kérdéssel szembesülsz: a jobb rajzolat érdekében érdemes rekeszelni az objektíveket (különösen a nagylátókat), viszont így növekszik a záridőd. Természetesen használhatsz állványt, bár ez sok esetben és helyen nem életszerű vagy nem lehetséges.
A harmadik tippem a jó szenzor. Mivel a fényerős optika is csak egy ideig képes kisegíteni téged, sokszor egészen magas ISO értékeket kell beállítanod. Ezért nem árt, ha a szenzorodnak jó a zajtűrése.
A jó szenzor dinamikatartomány szempontjából is fontos. A sötét belső udvar a fényes éggel kombinálva nehéz feladat elé állítja a legjobb gépeket is, hiszen szinte képtelenség a sötét és a világos részeken is minden részletet megtartó helyes expozíciót készíteni. Szélsőséges esetekben még a Sony szenzora sem segít ki, ilyenkor több képet szoktam készíteni (a falakra és az égre is helyesen kiexponálva), majd utómunkában rakom össze a végleges képet (HDR).
Sok lépcsőház elég poros, ez a por pedig száll. Gondolj erre és vigyél magaddal körtepumpát, hogy legalább két ház között tudd kicsit takarítani a frontlencsét.
Ha készítettél érdekes belső udvaros fotókat, azokat akár az arra specializálódott oldalakkal is megoszthatod. Instagramon a gangvégek oldalát javaslom, tágabb értelemben pedig a budapest-tematikájú profilok is előszeretettel repostolnak ilyen témájú fotókat.
Ha vintage optikával készítettél belső udvaros/gangos/lépcsőházas képeket, természetesen a Vintage Pub csoportban is szeretettel várunk (szabadvasárnapokon pedig bármilyen optikával készült képet megoszthatsz a közösséggel).
Köszönöm, hogy velem tartottál. Ha további kérdésed/óhajod/sóhajod lenne a témával kapcsolatban, keress bátran elérhetőségeimen. A gang legyen veled!
Legyél te is a vintage univerzum hőse! A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Viszont a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a régi objektívek megmentését és bemutatását célzó munkámat, hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. Az egyszeri támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni, vagy lehetsz folyamatos támogató is:
Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a hősök között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László, Keserű Gergő, Keresztes László Péter, Somogyi László, Rácz András, Szántó Sándor, Zubán Gergely, Erhardt Balázs, Kovács Attila, Magyar Antal, Szabó József, Máté Gyula, Boros András, Vaszkun Gábor, Erhardt Balázs, Kirner Richard, Tímea Bokodi, Káposztás Viktória, Bóka Zsuzsa, Hargitay Zoltán, Koncz Benő, Zubán Gergely, Josef Tiglezan, Gábor Balázs, Papp György, Bakos Béla, Mészáros Tamás, Kiss Péter Kálmán, Markus Holopainen, Szommer Tomi, Juhász George
Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.
Köszönöm a gyakorlati és elméleti tippeket Lampert Benedeknek, aki nélkül talán el sem kezdek soha belső udvarozni. A jogi iránymutatásért hálás vagyok édesapának. A kész anyag áttekintését és kritikáit köszönöm Tóth Gábor Szabolcsnak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.
A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III, GFX 50S II), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.
Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.
A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...
hispan's photoblog C 2011-2025 (eredeti megjelenés: 2021. február 3., utolsó módosítás: 2021. február 11.)