hispan's photoblog
site version 10.2.3.5


Így lesz a viewfinder
Voigtländer Perkeo gép
Vaskar 4.5/80 optikája
tükrös Pentacon SIX kompatibilis

Micsoda hosszú és romantikus cím! De tényleg erről lesz szó:
egy pici Vaskart fogunk P6 bajonettre operálni és kipróbálni.


2020. november 19. • Horváth Krisztián

Az egész történet azzal kezdődött, hogy filmre fotózni nagy szerelem, 120-as középformátumra fotózni meg még nagyobb szerelem. Ennél nagyobb szerelem meg már meggyújtja a celluloidot, ezért használnak nedves lemezeket nagyformátumon. Szereztem is anno egy PentaconSIX vázat, amin aztán több objektívet is kipróbáltam (egyet építettem is rá, az 1.8/120-as Pentatarról itt olvashatsz).

Netes kutakodásaim során futottam bele Matt Osborne csatornáján a sokat mondó címmel rendelkező videóba (Smaller than Leica M6 and Shoots 6x6 Negatives!), amiben a Voigtländer Perkeo I és II gépeket mutatta be, és most jól be is teszem ide:

Nagyon pici, nagyon cuki és nagyon 6x6! Hát kell ennél több? Persze tudtam jól, hogy a középformátumú viewfinder gépeknek elég komoly korlátjai vannak. 2019-ben teszteltem egy Zeiss Ikon masinát, ami felépítésében nagyon hasonló a Perkeohoz: összecsukható gép, központi záras és 120-as filmre fotóz, a távolságot azonban saccolni vagy mérni kell, így elég izzasztó dolog éles képeket csinálni vele. Ez egy technológiai hátrány, amit a korai viewfinder gépek hordoznak magukban: nem látod a ténylegesen vetített képet, csak a kereső segít picit komponálni.


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

Ennek ellenére, és mert az idő megszépíti az emlékeket, eltelt egy év és vadásztam egy Perkeo masinát, ami azonban sajnos hibásan érkezett meg. A kihuzata (az a rész, ami összecsukásnál harmonikaszerűen összemegy) sajnos saláta állapotban volt. Persze lehetne újat csinálni neki, de ha már a sors megdobott egy citrommal, rögtön a tequilára gondoltam. Mit lehetne kezdeni a helyzettel?

Valljuk be őszintén, a Perkeoból a legérdekesebb része az a Vaskar 4.5/80 optika, ami híresen éles. Tulajdonképpen ez fog képeket vetíteni a filmre, minden más csak körítés. Mi lenne, ha ezt az objektívet kicsit továbbfejleszteném, és nem kellene saccra lőni vele a távolságot, hanem tükrös gépen is működne? Mármint tükrös középformátumon!



A Vaskar 4.5/80 átépítése P6 rendszerre

Maga az objektív nagyon egyszerűen, hátulról egyetlen gyűrű kitekerésével leszerelhető a Perkeo gépről. Önmagában hordozza a rekesz, a fókusz és a zár teljes szerkezetét. Lesz még vele egy kis átalakítani valónk, de most legyen elég annyi, hogy először meg kellett állapítani, hogy elég közel tudom-e vinni a Pentacon SIX masina filmsíkjához úgy, hogy fókuszáljon végtelenig és a tükörbe se akadjon bele.

Gondolhatnád persze, hogy “hispan, te hülye vagy, ez is egy középformátumú optika, meg a P6 váz is középformátumú, biztosan jó lesz az…”, de itt hívnám fel a figyelmedet arra, hogy attól, hogy egy optika adott képmezőt rajzol ki, még nem biztos, hogy azonos bázistávolsággal is teszi ezt.

Egy szónak is száz a vége, a legprecízebb ismert tudományos megoldással, a kézzel odatartós módszerrel megállapítottam, hogy bár nem lesz egyszerű, de fel lehet tenni a Vaskart a P6 vázra teljes fókuszúttal.

Általában úgy szoktam optikákat átalakítani P6 vázra, hogy egy P6 közgyűrű sor valamelyik tagját használom P6 bajonettként. A P6 csatlakozás breech lock rendszerű: a vázon egy gyűrű kívülről szorítja rá a felhelyezett optikát a helyére, ami 3 kis füllel kapaszkodik. Nem egy bonyolult rendszer.

Sajnos a Vaskar optika túl mélyen ült a bajonettben ahhoz, hogy egy közgyűrű darab szóba jöhessen, így egy egész P6 bajonettet építettem az objektívhez. És ezt te is meg tudod csinálni otthon!

Mire lesz hozzá szükséged? Kézi szerszámokra, körzőre, vonalzóra, egy 52-58mm filter step up ringre, egy kb. 0.5-1mm vastag műanyag lapra, egy ugyanilyen vastag gumi lapra és némi öntapadós bársony anyagra.

A műanyag lapból kivágod a P6 bajonett 3 fülecskés formáját. Ezt házilag is le tudod mérni, de egy kb. 60mm átmérőjű kör kell majd, abból áll ki a három fülecske. Ha van otthon P6 optikát, akkor annak a hátulját gond nélkül le tudod mérni.


[X] hirdetés

Ha kivágtad a műanyag lapot, annak közepébe belevágod a Vaskar optika beillesztéséhez szükséges, kb. 25mm átmérőjű kört. A nyílás mellett két oldalt lesz egy-egy pici csavarhely, ide illeszkedik az optika hátulján kiálló két pici csavar, ezek tartják majd irányban az objektívet, így ezeket is fúrd elő a műanyag lapon.

Ha ez megvan, a műanyag lap felső felére körben ráragasztod a gumi lapot és körbevágod a bajonett formájára. Ez a rugalmas réteg garantálja, hogy a P6 bajonetten majd könnyen és pontosan tudod rögzíteni az egészet.

A műanyag lap túloldalára egy olyan 52-58mm step up ringet ragassz, amiről az 52mm-es csatlakozó menetet a tövéig lecsiszoltad. Az 58mm-es szélesség pont illik a P6 bajonett torkába. Kívülről ragassz rá fényvisszaverődés-gátló matricát, ami nem csak a portól, de a nem kívánatos fény beszivárgásától is megvéd majd.

Ugyanebbe a step-up ringbe fúrod a felső fül közepénél azt a pici lyukat, amibe egy csavart teszel. E csavar illeszkedik majd a P6 bajonett egyetlen résébe és ez akadályozza meg, hogy az illesztés elforduljon a tengelye körül.

Ha kész vagy, az adaptered belső felét fújd le matt feketére (hogy elkerüld a felesleges és nem kívánatos belső tükröződéseket), a külsejét meg amilyen színre akarod. Miért ne lehetne éppen piros?



Átalakítások a Vaskar optikán

Mielőtt az adapterbe tennéd az objektívet, két dolgot át kell rajta alakítanod. Az egyik a záridőkkel kapcsolatos. A legtöbb központi záras objektíven vannak a szokásos záridők, van a B és van a T idő. A B idő a bulb, vagyis addig van nyitva a zár, amíg nyomod a gombot, a T idő pedig addig tartja nyitva a zárat, amíg másodszor is meg nem nyomod az elsütő gombot. Ez azt jelenti, hogy a zárat folyamatosan nyitva tudod tartani érintés nélkül is - és nekünk ez kellene, hiszen nem az optika központi zárját fogjuk használni exponáláskor, hanem a váz redőnyzárját (ami gyorsabb záridőket is megenged majd).

Mármost az a baj, hogy a Vaskar zárjában nincsen T idő, vagyis a zár alapvetően zárva van (ez a dolga, haha), tehát sötét lenne minden képkockánk, amit a P6 vázon csinálunk vele. Ezért kicsit dolgoznunk kell.

Az optika hátulján van négy csavar, ezeket kicsavarozva leválik a hátsó rész (ami a rekeszt tartalmazza - ehhez ne nyúljunk) és feltűnik a zár a lamellákkal (ami itt nagyon hasonló a rekeszhez, hiszen központi zár). Egyszerűen vegyük ki a zár lamelláit, majd szereljük össze újra a négy csavarral az optikát.

Ezzel készen is vagyunk, az optika immár folyamatosan átengedi a fényt. Használható lesz P6 vázon is. Egyetlen további dolgunk az, hogy az exponáló kart kicsit visszább vágjuk, mert ez az ezüst színű alkatrész hátrább nyúlik, mint az optika hátulja, és beleakadna az adapterünkbe. Tádámm!



Működés P6 vázon

Ha a Vaskarral megtettük a két szükséges átalakítást, eredeti rögzítő gyűrűjével csavarozzuk fel az adapterünkre és tegyük fel a P6 vázra. A vázat B időbe rakva, hátulját kinyitva és az exponáló gombot folyamatosan nyomva tartva hátulról belenézve ellenőrizzük, hogy nincs-e a bajonettnél fényszivárgás. Ha nincsen, készen is vagyunk.

Innentől az objektíven ugyanannyi dolgunk van, mint egy sima P6 optikánál: fókuszálunk és rekeszt állítunk. A rekeszállítás az objektív szélén egy pici pöcök, így az segédeszközt (mondjuk egy kulcsot) igényelhet, ha változtatni akarjuk, de alapvetően szabadon hozzáférhető.

A fókuszálás az optika első blokkjának forgatásával történik. Ez a blokk igen kicsi, így ha sikerül rendelnünk egy 29mm-es fém fényellenzőt, amit jó erősen a filtertartó helyére csavarunk, akkor azzal együtt máris sokkal kényelmesebb lesz az élességállítás.

Meg persze a nem kívánatos fényforrások flarjeitől és egyebeitől is véd (lesz majd rájuk példa a tesztképeknél), így jelen esetben a napellenző duplán hasznos.

A fókuszálás gyerekjáték az optikai kereső segítségével, a záridőt pedig természetesen a gépen állítjuk be. Ha fénymérős prizmánk van, akkor azzal, ha nincs, akkor meg külső fénymérővel, mobilos applikációval vagy digitális géppel tudunk záridőt mondani, amit a vázon beállítunk és máris mehet a felvétel. Csodálatos!

Természetesen az objketív a maga szabványos P6 csatlakozásával innentől bármilyen digitális gépen is használható, amihez csak létezik P6 adapter, vagyis kb. akármin, hiszen a P6 rendszer vázmélysége igen nagy. A konverterkereső kisokosban kaphatsz erről további felvilágosítást saját fényképező rendszeredhez.

Kis trükk a legkisebb beállítható fókusztáv csökkentéséhez

A Vaskar optika alapesetben (és ha jól adaptereztünk) végtelentől egészen 3.5 láb, azaz kb. 1 méter közelpontig tud fókuszálni. A közelpontot azonban csökkenthetjük egy kicsit.

Az optika elejének szélén van három pici csavar. Ezeket csavarjuk ki, vegyük le a fókuszgyűrűt. A fókuszgyűrűn lesz 2 bemetszés, ezek akadnak meg végtelennél és közelpontnál.

Ha a közeponti jelzés bemetszését eltávolítjuk, akkor az optika nagyobb ívben (szinte 360 fokban) tud körbefordulni, így közelebb kerül a közelpont, a közelség meg mindig jó dolog, növeli a szeretetet és egyebek.

Rakjuk össze és legyünk rá büszkék, hogy ennyi év után is képesek voltunk termékfejlesztést végrehajtani!



Terepteszt a Vaskarral

Miért szenvedsz filmes középformátumon hispan? Hiszen te írtad, hogy ez az optika immár használható bármilyen digitális masinán is!

Na persze, de ne feledd, hogy a középformátumú objektívek alapvetően középformátumon teljesítenek a legjobban, hiszen erre tervezték őket. Ha ezt az optikát felteszem egy fullframes digitális gépre, akkor pontosan egy 4.5/80-as objektívet kapok, ami - valljuk be - egy nem túl fényerős portréobjektívet jelent.

Ugyanez az objektív azonban 6*6-os kockára dolgozva úgy viselkedik, mintha lenne egy nagyon egyedi képi világú kb. 2.8/50-es fullframes optikánk.

Ne feledd: a gyújtótávolság SOHA nem változik, amikor rendszerek között váltogatsz egy optikát. A kirajzolt kép nagysága (illetve a szenzorod alapterülete) lehet más, emiatt az érzékelt képszög az, ami nem állandó. Ezért mondjuk, hogy “úgy viselkedik X érzékelőn, mint…”, nem pedig azt, hogy “80mm-esből 50mm-es lett”. Erről bővebben ebben a cikkemben olvashatsz.

Szóval az a minimum, hogy ha már átalakítottuk az öreg urat és új technikára adaptáltuk, akkor egy tekercs filmmel is megtiszteljük, hogy megmutathassa, mire képes.

Mielőtt azonban egyetlen expót is megejtenénk, álljunk már meg egy pillanatra és mondjuk ki, milyen furcsán elba… elcseszetten jól néz ki ez az apró üveg ezen a batár nagy és súlyos monstrumon! Ez még a szokásos hipszter vintázs ezüst színű gépes utcán mászkálós korszakban is különdíjas lenne a poszt-mechani-punk kategóriában plus size súlycsoportban! Meg vagyok halva tőle, komolyan. Így, passzívan, angolos nyelvtannal erőszakolva a helyzetet.

E ponton nyugodtan elgondolkodhatsz azon is, hogy az egész Perkeo projektet azért indítottam, mert ez az egyik legkisebb 6*6-ra fotózó váz, ami pont a felépítése és a mérete miatt akár zsebben is elfér, tehát hogy lett ebből több kilós vasdarab és főleg miért? És a kérdés teljesen jogos, és egyáltalán nincsen rá jó válaszom, maximum annyi, hogy a kommunizmus is csak egy kísérlet volt az emberiség jobbá tételére, és ez is csak egy ehhez hasonló experimentális valami, ami talán jobban bejön majd a vörös őrületnél. Ki tudja?

De most már film és action!

A választott tekercs egy Kodak Portra 800 lett, mivel az f/4.5 nem jelent kifejezetten nagy fényerőt. Nappal tehát ez éppen jó lesz kültéri kalandokra, figyelembe véve azt is, hogy a P6 vázzal érdemes 1/250-es záridő felett, de mindenképpen 1/1000 alatt maradni. Ahol nem jelzem külön, ott a rekeszérték mindenhol a legkisebb, f/4.5 volt.

A képek szkennelés után digitálisan minimális szín- és kontraszt-korrekciót kaptak, de azt tudnod kell, hogy az optika képe önmagában is igen kontrasztos, élénk, kiválóan használható. A hívást és a digitalizálást ezúttal is a Cafe Analógnak köszönöm meg.

Első kockánkon szándékosan ellenző nélkül fotóztam, hogy flareket idézzek elő. Persze ilyen szituációban csökken a konatraszt és látszik a sáv, ha rossz helyen van a külső fényforrás, de nem vészes a dolog.

Egy másik kockán már szándékosan kör alakú flaret hoztam létre a középre komponált közeli portréhoz. (A 6*6 egyenlő oldalaránya miatt hajlamos vagy vagy éppen harmadolni, vagy éppen középre szerkeszteni.)

Itt jól jött a fentiek szerint csökkentett legkisebb közelpont, amivel kb. 60 centi a legközelebbi, még élesre állítható objektum távolsága.

Még egy utolsó szembefényes kísérlet, ezúttal f/8-on. A lombokon átszűrődő fény meg sem kottyant a Vaskarnak.

A héttérmosás értelem szerűen közeli portréknál a legerősebb, és mivel a 80mm-es gyutáv ekkora filmkockán a fullframen megszokott 50mm körüli optika képi világának felel meg, lehet is közel menni.

A régi optikákra jellemző, bár itt a fényerő miatt kevésbé hangsúlyos swirly bokeh is jelentkezik (de ez is csak akkor, ha 6*6 kockán használjuk az objektívet).

A témától távolodva a háttér gyorsan élesedik, itt emiatt (meg amúgy is) jól el is csesztem a kompozíciót, mert egy fa nő ki szegény Zsuzsi fejéből (meg még ferde is az egész).

A P6 vázon levő pentaprizmás kereső persze sokat segít a komponálásban, hiszen oldalhelyes élőképpel dolgozhatunk. Ha nem pentaprizmás kereső van a vázon, akkor elsőre idegesítő lehet, hogy mindkét oldalára tükrözött élőképet látunk a mattüvegen, amivel bajosabb komponálni. Plusz pentaprizmás keresőben az élességet is könnyebb beállítani.

Fókuszálni egyébként a nagy kezdő rekeszérték miatt elég könnyű: a képkocka mérete és az f/4.5 rekesz miatt a DOF viszonylag nagy, nem kell millimétereken egyensúlyozni úgy, mint egy igazán gyors objektíven. Meglepően gyorsan lehet vele élesre állítani és exponálni.

!

Tájképezni sem utolsó ez az objektív, hiszen viszonylag éles a sarkok velé közeledve is. Ez természetesen tovább javul, ha rekeszelünk kicsit rajta.

A lemenő nap és az utolsó meleg 2020-as őszi hétvége sugarai:

Azért az remélem kiderült az eddigiekből, hogy ez az objektív nagyon éles. Fullframes digitális gépre is feltettem és az A7III 24 megapixeles szenzorát nyitva is nevetve kirajzolja. Kiváló munkát végeztek vele a mérnökök.

Az utolsó kockát már a lemenő nap utolsó fényei után készítettük, mindössze 1/60 záridővel. A kamera igen nehéz még ezzel a könnyű Vaskar objektívvel is, ez pedig egyszerre előny és hátrány. Nehéz megtartani, kényelmetlen cipelni, de cserébe egy nagy levegő után kisebb a tehetetlensége és kevésbé rángatod. Szóval még ez a kocka is éles lett.



Summa summarum

Érdemes a Vaskarral pepecselned P6 vázon? Mindenképpen! A P6 rendszerre nem sok objektív van (összehasonlítva a kisfilmes megoldásokkal), a szokásos Biometar 2.8/80 pedig nem a legélesebb és nem is sokan szeretik. Bár a Vaskar fényerőben elmarad tőle, mégis érdekes képi világot és sokkal jobb rajzolatot érhetsz el vele, így ha a kezedbe akad egy régi Perkeo gép, megéri leműteni róla az optikát, és átépíteni P6 bajonettre. Költségesnek éppen nem nevezhető a művelet, csak pár alapanyagra van hozzá szükséged.

Átépíthető a Vaskar 4.5/80 más középformátumú rendszekre is? A kérdés jogos. A P6 bajonett vázmélysége 74,1mm, és mint láthattátok, ennyire közel illik is kerülnie a filmsíkhoz az optikának, hogy legyen végtelen fókusz. Sajnos például a Pentax 67 rendszer vázmélysége 85mm, így arra már nem lehet feltenni, de mondjuk egy Pentax 645-re vagy egy Contax 645-re simán felmegy (bármire, aminek 74mm alatt van a vázmélység-adata).

Remélem, hogy adtam neked pár ötletet, és legközelebb már a Vintage Pubban mutatod meg a Vaskar 4.5/80-assal készült fotóidat.

Ha van ilyen objektíved, de nem akarsz az átalakításával pepecselni, keress meg a szerelőműhelyben, és segítek neked.

A fényerő legyen veletek!

Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:




Közösködünk?

Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:


További tornagyakorlatok az elmének:


Így lesz a viewfinder Voigtländer Perkeo gép Vaskar 4.5/80 optikája tükrös Pentacon SIX kompatibilis

Az alig radioaktív Takumarok titokzatos esete

Mire jó az A-M kapcsoló és a presetes blendeállítás?

Gyújtótávolság, látószög és crop-faktor: hol az igazság?

50mm 1.2 vs. 1.4

Jó ez az objektív a gépemre?

Nikon vázak M42 és más manuális objektívekkel

Sony A7-re (NEX-re) minden felmegy?

Manuális lencse digitális vázon

FULLFRAME vs. APS-C

További cikkek a tudásbázisban...

A tesztképek összeállításához köszönöm Zsuzsi segítségét. A cikk összeállításában és véleményezésében köszönöm Papp Dóra, Tóth Gábor Szabolcs és Benedek Lampert segítségét. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III, GFX 50S II), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.

Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2024 (eredeti megjelenés: 2020. november 19., utolsó módosítás: 2020. november 19.)