hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              műhely
              frissességek

    hispan's photoblog   |   műhely   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Best buy?
Tokina AT-X SD
80-200mm f/2.8 teszt

Hosszú szülés volt, de megvan a legjobb 80-200-as vintage zoom? Vagy ez csak délibáb? Most kiderül!

Sokféle címet adhattam volna ennek az anyagnak, például “Két optika egyben - de nem a zoom miatt”, vagy “A Vivitar-verő Tokina?”, de egyik sem lenne annyira igaz, mint a “Best buy?” (egy aprócska kérdőjellel a végén), ugyanis a Tokina vintage zoomja nagy és fix fényerőt ígér viszonylag kompakt méretben és meglepően baráti árcédulával. Mindez igaz lehet? Hol a trükk? Máris kiderül!

Valamikor tavaly nyáron a Veszprémi Állatkertben a fókamedence mellett álldogálva nyilallt belém az érzés, hogy bár a fixek lesznek az örök szerelmeim, mégiscsak jó lenne egy fényerős, könnyű vintage zoom-ot találni a közkedvelt 70-200-as tartományban is. Elindult hát a kutatás a megfelelő típus után, most, sok-sok hónappal később pedig itt vagyunk.

Furcsa története van ennek a cikknek, ugyanis eredetileg a Vivitar Series 1 70-210 f/2.8-4 optikáról akartam nektek írni. Miért? Mert a 28-105-ös VS1 után sokan kérdeztétek, hogy melyik a legjobb vintage zoom hosszabb tartományokban. A Vivitar megérdemelt volna egy anyagot, hiszen két változata (gyártási sorrend szerint a harmadik és a negyedik) is járt nálam, és panaszom alig lehet rájuk. Mégis közben érkezett egy sokkal érdekesebb objektív, ami jobban a szívemhez nőtt.

Ez a cikk nem a két optika (a Vivitar és a Tokina) összehasonlítása lesz, de többször fogok hivatkozni a Vivitarra, mivel kétségkívül az is kiváló darab.


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

Ha már említettem, hogy volt Vivitaros cikk (a 28-105-ösről ide kattintva találhattok anyagot, egy másik, hasonlóan egyedi objektívről, a Vivitar Series 1 35-85-ösről pedig itt), akkor illik megemlítenem, hogy Tokina még sosem szerepelt a blogon, szóval ez szűz terep.

Akár fiatal fotós vagy, akár régi motoros, a Tokina nevét mindenképpen ismered, mert nem ma kezdték az ipart, viszont a mai napig a pályán vannak (a Tamron és a Sigma mellett a harmadik nagy és független optika gyártó).

A céget 1950-ben alapították (nem kiugrott Nikon mérnökök - ezt sok helyen rosszul írják) Tokyo Optical Equipment Manufacturing néven Japánban. Kezdettől fogva többféle kamerarendszerre dolgoztak, saját csatlakozást sosem fejlesztettek ki. Az 1970-es évektől kezdték termékeiket saját brand (Tokina) alatt is árulni, előtte több más cégnek (például a Vivitarnak és a Soligornak) gyártottak. 1999-ben a vállalatot felvásárolta a Kenko (a Hoyaval együtt; a Hoya korábban is szállított lencséket a Tokinának), de a brandet azóta is megtartották eredeti formájában.



Unalmas adatok és izgalmas ergonómia

A Tokina AT-X SD 80-200mm f/2.8 egy fix fényerős manuális zoom, amit gyártottak Contax/Yashica C/Y, Canon FD, Konica AR, Nikon F, Olympus OM, Pentax K, Minolta MD végekkel, így szinte bármilyen régi vagy új rendszerre felteheted. A régi szép idők, amikor még ennyi gyártó versenyzett a vásárlók kegyeiért...

A tesztben szereplő példány vége Nikon F, ami - kevesen tudják - nem csak azért praktikus, mert vintage optikaként digitális Nikon F vázakra is natívan illeszthető (ráadásul Ai), hanem simán adaptálható Canon EF, sőt Canon FD gépekre is (tényleg létezik ilyen adapter). Szóval ahol a vázaknál a Nikonnak hátránya van a nagy bázistávolság miatt, úgy ez az optikáinál kifejezett előny, mert széles az adapterezhetőség lehetősége.

Az objektív 1200 grammot nyom. Igazából nem sokkal többet, mint a Vivitar Series 1 2.8-4/70-210, viszont sokkal kevesebbet, mint amit egy fix 2.8-as fényerejű zoomtól várnál. Persze megérzed, ha sokat kell cipelned, de abszolút nem kényelmetlen és nem is nevezném súlyosnak.

A lencserendszer 17 elemet tartalmaz 11 tagban. Az SD jelölés a névben a Super Low Dispersion rövidítése, vagyis van a lencsék között egy extra alacsony szórású tag. Az AT-X jelölés a Tokina pro, vagyis professzionális termékcsaládját jelöli. A szerkezetbe rejtettek egy 2.8 és 32 értékek között állítható 6 lamellás rekeszt. A rekeszértékek rendre kattanással-jelöléssel 2.8 - 4 - • - 5.6 - • - 8 - • - 11 - • - 16 - • - 22 - 32, ez még később érdekes lesz.

A front átmérője 77mm, és bár létezett hozzá bajonettes kialakítással felrakható ellenző, az idők során ez a legtöbb példánynál elveszett vagy eltörött. Semmi vész, egy olcsó, utángyártott 77mm-es fém ellenző is tökéletesen megteszi majd, én is ezt használtam rajta.

A játék egykezes módban is űzhető, vagyis tolózoom kialakításról van szó. Kissé furcsa módon a 200-as vég a zoom-ot visszahúzva, nem pedig kitolva érhető el, ezt szokni kell. A zoomolás a 200-as vége felé gyorsul.

A videósok imádni fogják, hogy átzoomolás közben is tartja a kiválasztott tárgytávolságot, vagy parfokális objektívről beszélünk.

Szinte minden fotózáshoz tervezett zoom optika variofokális, vagyis ha változtatod a gyújtótávolságot, akkor a tárgytávolság is elmászik, újra élesre kell állítanod. Ez fotózás közben nem akkora baj, videózásnál azonban komoly probléma. Éppen ezért a videósok inkább a parfokális optikákat szeretik, mert ezek zoomolás közben is pontosan azon a tárgytávolságon maradnak élesek, ahova eredetileg beállítottad őket.

Oké, de ha egyszer a zoom és a fókusz ugyanaz a gyűrű, nem mászik el a tárgytávolság véletlenül zoomolás közben? A kérdés jogos! A válasz: nem! A fókuszgyűrűnek éppen annyira finom az ellenállása, hogy ha csak előre-hátra mozgatod, nem fog oldalra is tekeredni. Zseniális, mechanikailag igen finom szerkezetről van szó.

A fókuszgyűrű 180 fokban tekeredik, ami még éppen kényelmes. Gumi borítást kapott a gyűrűje, így télen sem kellemetlen a fogása, könnyen megtalálod. Sajnos forog vele az optika frontja is, így a szűrőzhetőség kis mértékben csorbul (bizonyos polárszűrőkkel nem fog működni, vagy folyton újra kell őket állítani rajta).

Ha már említettem a mechanikai minőséget, az építésiről se feledkezzünk meg. Ez az az optika, amit ha leejtesz a konyhakőre, akkor a járólap miatt aggódsz. Fém az egész, nagyon masszív, tiszta öröm a masina használat közben.

Van az objektíven állványgyűrű talppal, viszont a talp rész belelóg a zoom/fókuszgyűrűbe a 200-as vége felé, ezért néha kényelmetlen tud lenni. Szerencsére a talp részt két, kézzel is mozgatható csavarral el lehet távolítani, így a probléma megoldódik, és cipelned sem kell feleslegesen, ha nincsen rá szükséged.

Az egyetlen kényelmetlen és idegesítő dolog az 1.8 méteres közelpont. Ez legalább a teljes zoomtartományban fix, de sajnos elég rossz adat. Nagyon sokszor mentem volna még a kb. 2 méteres távon belülre, de nem lehetett. Értem persze, COVID 19, mindenki tartsa a biztonsági sávot. Ezzel az optikával nem lesz nehéz, a mérnökök beleprogramozták a social distancinget.

Mindent egybevetve japános az egész: precíz, masszív, kényelmesre van tervezve. Kézre áll.



Képminőség

Az addig rendben is van, hogy van egy kellemes használati élménnyel bíró optikánk, de mennyire jó a képe? Itt kell elmesélnem a "kettő az egyben" dolgot, meg hogy miért ezt tartottam meg a Vivitarral szemben.

A Tokina képe nyitva, középen igen éles. Láthatóan élesebb, mint a Vivitar említett objektívje. Igen ám, de nyitva, a sarkok felé nem túl jó, míg ugyanitt a Vivitar kiválóan teljesít. Akkor miért a Tokina?

Azért, mert a Tokina 5.6-ra rekeszelve (de részben már 4-en is) olyan látványosan javul, hogy eldobod a hajad. Míg a Vivitarnak egyenletesen szép a képe mindenhol, kezdő rekeszen is, addig a Tokina nagyobb fényerővel, nyitva középen élesebb, rekeszelve meg mindenhol éles. Erre értem, hogy 2:1 optika. Nyitva portré (úgyis a középső részen lesz a lényeg), rekeszelve tájkép és minden más.

Lássuk ezt a gyakorlatban is. A tesztekhez mindenhol Sony A7III vázat használtam, tehát a fullframe kockát látod mindenhol.

Íme a tesztképek rendre 2.8 - 4 - 5.6 értékeken, 80, 135 és 200mm-en, közelponton (kb. 1.5 méter):

80mm 2.8 - 4 - 5.6

135mm 2.8 - 4 - 5.6

200mm 2.8 - 4 - 5.6

Mutatom a képközepek és a képszélek kivágásait is, ugyanezekben a rekesz/gyutáv sorrendekben (80-135-200mm, 2.8 - 4 - 5.6):

80mm 2.8 - 4 - 5.6, közép - sarok

135mm 2.8 - 4 - 5.6, közép - sarok

200mm 2.8 - 4 - 5.6, közép - sarok

De mondok jobbat: a Tokina képe már nyitva is sokkal jobb, ha a végtelenbe vagy ahhoz közel fókuszálsz. Ugyanígy 2.8 - 4 - 5.6 értékeken, 80, 135 és 200mm-en, végtelenben:

80mm 2.8 - 4 - 5.6

135mm 2.8 - 4 - 5.6

200mm 2.8 - 4 - 5.6

Ugyanígy a képközepek és a képszélek kivágásai, ugyanezekben a rekesz/gyutáv sorrendekben:

80mm 2.8 - 4 - 5.6, közép - sarok

135mm 2.8 - 4 - 5.6, közép - sarok

200mm 2.8 - 4 - 5.6, közép - sarok

Itt már teljesen egyértelmű, hogy a fix fényerős Tokina összességében többet ad, mint a Vivitar (ismét hangsúlyozom: bestek küzdenek, mindkettő szuper a maga nemében).

Most mit mondjak, zoomhoz képest ez szerintem csodás! Mármint persze ez már az a szint, ahol a technikád alapos ismerete szükséges, vagyis portrénál tudod, hogy lehet csapatni nyitva is, de középtájra szerkessz, tájképnél meg nem árt neki a 4 - 5.6, de ha ez megvan, sokélű kardot forgatsz. Mit kardot, buzogányt! Üthetsz is vele simán!

És most híreink a határról. 2.8-on elég erős a sarkok sötétedése (mondjuk mit is vártunk), aztán 4-en kicsit jobb, 5.6-on már nem zavaró, feljebb lassan javul. Persze ez aztán a legkönnyebben orvosolható dolog utómunka során, szóval oda se neki.

Hoztam egy-egy sorozatot a plafonról, előbb 80mm-en 6 kép 2.8 - 4 - 5.6 - 8 - 11 - 16 értékeken:

Itt pedig 200mm-en ugyanaz a sorrend ugyanazokkal az értékekkel:

Szép plafon, szó se róla. Mindennek a teteje.

Ami viszont sokkal nagyobb probléma, és ezt még Besenyő CA Pista bácsi, aki nem vagyok, azaz Besenyő Chromatic Aberration Pista bácsi is tanúsíthatja, az a kromatikus aberráció. Az kérem itt az elhajlás iskolapéldája, a típus gyengéje, annyira bajos, hogy latinul tudom csak leírni: aberratio absurdum! Beteszek egy extrém példát (ez mondjuk tényleg piszok ritka, de lássunk ilyet is; 80 és 200mm):

Jesszumpepi! Persze szűri a CameraRAW meg a Lightroom, de na. Van. Érezteti a jelenlétét. Nem csendben jön a bulira egy 2 éves rozéval, hanem berúgja az ajtót friss orosz pezsgőt durrogtatva. Aztán neked kell melóznod, hogy ki tudd zárni az erkélyre lenyugodni, hogy a buli zavartalan maradjon.

Minden lencserendszernek van egy "jobb" vége, vagyis valamelyik tartományában jobban fog rajzolni. Olyan ez, mint az én "jobb végem": nap végén vagyok a toppon, (és emiatt a reggelt általában 11-re halasztom, jobb átaludni).

Szóval az a helyzet, hogy a Tokina a 80-as végén erősebb, és ezt tartja 135-ig, aztán a 200-as végére kontrasztot és rajzolatot is veszít, meg a fátyolossága is erősebb lesz. Sad fact. Fontos lehet később, és talán nem is akkora baj, hogy így esett e rém eset.

Hoztam egy kupac képpárost, mindenhol 2.8 a rekeszérték, és rendre 80 - 200mm a gyutáv. Ezekkel tanulságosan szemléltethető nem csak a képi világ változása, de a kivágás változtatása adta lehetőségek is.

Csináltam pár hármast is, ezeken 80 - 135 - 200mm gyutávot láthatsz:

Fényerős objektívről beszélünk, így hátravan még két kardinális kérdés. Az első természetesen a bokeh.

Zoomtól nem várnál sokat számtalan okból és tapasztalatból kifolyólag, ezért volt nagyon kellemes meglepetés a Tokina teljesítménye. A bokeh-karikák megfelelő fényforrás esetén mindkét végén szépen előbújnak és bár a sarkok felé felveszik a pengető alakot, éppen annyira karakteresek, hogy az kellemes. Mindezt a háttér krémes mosásával vegyítik, szóval itt jár a plusz pont és a pacsi.

Csináltam egy másik tesztsorozatot is, itt 80, 135 és 200mm-es távokon rekeszeltem 2.8 - 4 - 5.6 értékekre. Ugyanaz a tárgytáv (kb. 2 méter, tehát szinte közelpont), így láthatod, hogyan változik a háttér kezelése rekeszelve.

80mm, 2.8 - 4 - 5.6:

135mm, 2.8 - 4 - 5.6:

200mm, 2.8 - 4 - 5.6:

A másik fontos kérdés természetesen a becsillanások/szembefények témája. Itt nem fog semmivel sem többet adni, mint amit egy átlagos, öreg zoomtól várnál: a 80-as végén jelentős a flare és a becsillanás, a 200-ason már jobb, a kettő között meg ott az átlag. Íme:

Sajnos a régi zoomoknak a szembefény nagy ellensége, ez volt anno a VS 1 28-105 egyik komoly baja is. Érdemes komponáláskor elkerülni, vagy ha nem lehet, rekeszelni, mert azzal sokat menthető a helyzet. Itt ugyanaz a sorozat 5.6-ra rekeszelve:

A végére egy kupac random vadvirág változatos beállításokkal:



Akkor most portrézzak vele?

Jajj, bajban vagyok. Mármint a választ illetően. Alapvetően szerintem sokkal jobban jössz ki egy fényerős (mármint a 2.8-hoz képest jóval gyorsabb) fixxel, már csak a képminőség miatt is (a fixek azért rendre verik a zoomokat). Fullframen egy 1.8/85 vagy croppon egy 1.4/50 összességében sokkal nagyobb élményt fog adni, ha embert akarsz fotózni.

Azon kívül szerencsésebb a portréra fix optikákat használni, mert nem fogsz belegabalyodni a folyamatos kivágás-változtatásba (zoomolgatásba), hanem megtanulsz rendesen komponálni. Ez persze csak a személyes véleményem.

!

Másfelől derűre ad okot, hogy a Tokina 80-200 a 80-as vége felé erősebb, vagyis ha mégis portrézol vele, akkor éppen az ideális portrétartományban, a 85-135mm vonalon lesz a legjobb rajza, ami viszont sokkal szerencsésebb, mintha a 135-ön onnan levő része lenne a szebb. (Bár ismerek olyat is, aki 200mm környékén szeret embert fotózni.) Az alábbi képhármas nyitva, 80 - 135 - 200mm-en készült:

Összességében: ha kell, a Tokina 80-200 portrézni is szuper optika, de fixekkel ez a feladat jobban megoldható.



Summa summarum

Hogy eddig megszeretted-e a Tokinát, vagy sem, az már eldőlt. Hátrányai között ott van a viszonylag nagy közelpont és a kromatikus aberráció, előnyei között a (fényerejéhez képest) kompakt méret, masszív kialakítás, az egyszerű használhatóság, a jó képminőség és a fix, kis kezdő rekeszérték.

De most jön talán a legérdekesebb adalék az egészhez. Az ára. Nem tudom, te mire saccolnád, de biztosan bajban lenné. És így van ezzel a piac is. Vagy azért, mert nem annyira ismert, vagy mert… nem tudom miért, de lényeg, hogy az ára óriási szórást mutat eBay-en. Elindul valahonnan 25.000 forint környékéről (nem viccelek) és véget ér 100.000 forint felett! Néha tényleg viccpénzekért elhozható, árverésen láttam már hibátlan darabot 19.000 forintért elkelni. 19.000 forint egy ilyen optikáért, amikor kétszer-háromszor ennyit is megér? Ennyiért ajtótámasznak is megveszi az ember!

Több-kevesebb bizonyossággal ki lehet jelenteni, hogy ha fix fényerős, gyors vintage zoomot szeretnél, akkor a Tokina AT-X SD 2.8/80-200 lesz az egyik legjobb választás, amit csak találsz.

Ha ismersz még hasonló optikákat, a komment szekcióban bátran írd meg a tippjeidet, hogy egyszer tesztpadra kerülhessenek!


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



Hasznos tudást kaptál?

Legyél te is a vintage univerzum hőse! A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Viszont a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a régi objektívek megmentését és bemutatását célzó munkámat, hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a hősök között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László, Keserű Gergő, Keresztes László Péter, Somogyi László, Rácz András, Szántó Sándor, Zubán Gergely, Erhardt Balázs, Kovács Attila, Magyar Antal, Szabó József, Máté Gyula, Boros András, Vaszkun Gábor, Erhardt Balázs, Kirner Richard, Tímea Bokodi, Káposztás Viktória, Bóka Zsuzsa


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Ezek a típustesztek is tetszeni fognak:


Egy jó orosz objektív: Zenitar-M 50mm f/1.7 teszt

Nemzetközi összehasonlításban is értékes szovjet kincs a tesztpadon. Tovább olvasom...

Szupergyors középformátumú objektív házilag, fillérekből (Pentatar 1.8/120 P6)

Egy objektív halála egy másik születése is lehet egyben: így készíthetsz egy régi zoomból középformátumú portréobjektívet. Tovább olvasom...

Nyári kalandok a világ legkisebb tükörreflexes rendszerével: Pentax 110 teszt (digi/film)

Régen okozott akkora örömöt a fotózás, mint amekkorát a Pentax 110-essel átéltem. Fogunk lőni 110-es kisfilmre és kipróbáljuk a világ legkisebb cserélhető optikáit digitális vázon is. Tovább olvasom...

Best buy? Tokina AT-X SD 80-200mm f/2.8 teszt

Hosszú szülés volt, de megvan a legjobb 80-200-as vintage zoom? Vagy ez csak délibáb? Most kiderül! Tovább olvasom...

(Majdnem) rekorder: Soligor 135mm f/1.5 teszt

Bátran mondhatom, hogy ez az eddigi legritkább optika, ami a blogon jár. Nem csak tesztelni fogjuk, de egy komolyabb javításba is beavatlak majd benneteket. Súlyzózásra fel! Tovább olvasom...

Az orosz portrészörnyeteg: Helios 40-2 1.5/85

Drága, vacak a képe és nehéz, mégis mindenki akar egyet. És ezt teljesen meg is értem! Tovább olvasom...

101 tesztkép (és vélemény): Konica Hexanon 1.8/40

Mire jó egy se nem 35, se nem 50mm-es fényerős vintage optika (és miért fogod szeretni)? Nyaralós kalandokra fel! Tovább olvasom...

Tamron SP 180mm f/2.5 IF: legenda gyorsteszten

Javításra érkezett a Tamron Adaptall-2 35. anniversary különkiadású optikája, és rögtön munkára is fogtam. Tényleg olyan jó, mint amilyen drága? Tovább olvasom...

Éjjellátó napvilágon: Cyclop-M1 85mm f/1.2 gyorsteszt

Orosz is, csavarós is, éjjellátó is: mit tud az igazán gyors Cyclop változat, érdemes-e beszerezned és hol a trükk az egészben? Tovább olvasom...

Hispan 10 kedvenc objektívje

Rengeteg levelet kapok tőletek “mit ajánlanál?” témakörben. Köszönöm ezeket, szeretlek titeket. Jöjjön most egy hosszabb válasz a 10 kedvenc optikámmal. Tovább olvasom...

Veszélyeztetett faj: CZJ DDR Pancolar MC 80mm f/1.8 gyorsteszt

Az nem létezik, hogy ha a kezem közé kerül egy 80-as Pancolar, ne írjak nektek egy gyorstesztet róla. Terülj-terülj asztalkám! Tovább olvasom...

Régi adósság: Canon nFD 1.2/85L teszt

Három éve lógok neked ezzel a cikkel, de nem ok nélkül tartott ilyen sokáig. Miért lett ez a 30 éves portréobjektív az alapoptikám? Most kiderül. Tovább olvasom...

Fullframe apróság: Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Néha tényleg nem a méret a lényeg. Igazán apró, mégis fullframe, cca. 70 éves és 100mm-es: ez az Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5 Tovább olvasom...

Canon nFD 300mm f/2.8 L IF tisztítás és tesztképek

Internal Focus - titkok egy legendás optika mélyéről, plusz egy kis útmutatás: így tisztíts belső fókuszos objektíveket. Tovább olvasom...

Carl Zeiss Planar 1.4/50 T* gyorsteszt

Ér-e háromszor annyit a Zeiss kortalan ötvenese, mint egy azonos fényerejű Takumar? Milyen a rajza, de leginkább: milyen érzés vele dolgozni? Tovább olvasom...

A keletnémetek büszkesége: CZJ Sonnar 2.8/200

Mit lehet kezdeni ezzel a viszonylag fiatal vintage dinoszaurusszal? Tovább olvasom...

Zeiss Sonnar 3.5/135 Zebra - Prémium portréoptika aprópénzért

Prémium portréoptika aprópénzért Tovább olvasom...

Turista mód-ON: Vivitar Series 1 28-105mm f/2.8-3.8 gyalogteszt

Egy napra nyakunkba vesszük Prágát és kiderül, sikerült-e megtalálni az ideális utazózoom-ot. Tovább olvasom...

Kistelés-portrés kalandok: Porst 1.8/135mm teszt

Mire képes egy vintage sebességhuszár 40 éves korában, és megéri-e az árát? Plusz a szokásos agymenések. Tovább olvasom...

Cyclop vs. Helios 40-2

Rántsuk le a leplet a városi legendáról: melyik 1.5/85-ös óriással lehet fotózni? Melyikért érdemes súlyos pénzeket kiadni? Tovább olvasom...

Teszten járt itt 2017 bombája: Zeiss Equatis 75mm f/0.75

A Zeiss idei nagy bejelentése igazi fotótörténeti mérföldkő: az Equatis brutÁlis fényerejét nem a 17 csoPoRtba rendezett 23 lencse adja, hanem a negatív fénytörésű, folyékony lencsetag. De találunk Itt még más extrákat is: ideje megbarátkoznunk az LNE, az UVLD és az IpdAFE kifejezéSekkel is... Tovább olvasom...

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt Tovább olvasom...

Canon FD 800mm f/5.6L - Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény Tovább olvasom...

Drágaságom, ritkaságom: Biotar 75mm f/1.5 M42 teszt

Igazi legenda a tesztpadon: megéri-e a valódi swirly bokeh monster a vaskos árcéduláját? Tovább olvasom...

Takumar, de melyik?

Super? S-M-C? SMC? 1.4/50 útmutató. Tovább olvasom...

Távmérős esettanulmány: Jupiter 3 1.5/50

Sony A7(II) + Jupiter-3: boldog házasság 60 év korkülönbséggel. Tovább olvasom...

Öreg 50-es nem vén 50-es | vintage optikák tesztje

Ismerd meg az elmúlt évtizedek legjobb 50mm-es vintage optikáit és tudd meg, hogyan használhatod ezeket modern digitális fényképeződön. Tovább olvasom...

Nagyvárosi nagylátó: Fish-eye Takumar 17mm f/4 teszt

Mire képes egy évtizedekkel ezelőtt gyártott halszem-objektív digitális vázakon? Tovább olvasom...

További cikkek a tudásbázisban...

A cikk összeállításában és véleményezésében köszönöm Papp Dóra, Tóth Gábor Szabolcs és Benedek Lampert segítségét. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2020 (eredeti megjelenés: 2020. május 31., utolsó módosítás: 2020. május 31.)