Adott film/szenzor méretre navigálva a felbukkanó képkörök jelzik, milyen rendszerű optikák tudják azt biztosan lefedni.*
Jelmagyarázat:
Formátumok:
Az oldalnak ez a rész elsősorban asztali nézetben használható jól.
* Fontos: sok esetben a kisebb szenzor/film méretű rendszerre gyártott optikák is lefedik képpel a (nem sokkal) nagyobb képmezőket, hiszen a vetített képkörök néha szándékosan nagyobbak a szükségesnél, és a szélükön sincsen egyértelmű határ (vignettálásba mennek át). Ez azonban mindig eseti. Emiatt például sok fullframe objektív használható GFX rendszeren is.
8mm-es film: az ábrán nem szerepel, mert igen kicsi a rendszerhez tartozó objektívek vetített képköre (a filmszalag szélessége mindössze 8mm volt), így még a MFT formátumot sem rajzolják ki.
Nikon 1: a Nikon saját mirrorless rendszere, amit 2012-ben mutattak be, és egy 13,2x8,8mm-es szenzor dolgozik benne, aminek köszönhetően még a 16mm-es formátumra gyártott (és bármilyen nagyobb formátumú) optikák is kirajzolják. A rendszert hivatalosan 2018-ban vonta ki a gyártó a forgalomból, amihez vélhetően annak is köze volt, hogy ezt a szenzorméretet lassan az okostelefonok kamerái is elérik már.
16mm film: másik nevén keskenyfilm, eredetileg videót rögzítettek rá, a 16mm pedig a szalag teljes szélességére utal. A 35mm-es film olcsó alternatívájaként dobta piacra a Kodak 1923-ban. Vintage fotósoknak azért érdekes, mert sok vetítőoptika lett hozzá kifejlesztve (az orosz változatokat jellemzően KP16 vagy 16KP jelöléssel találod, ilyen a KP16 RO-109-1A vagy a KP16 1.2/350 is). Meglepő módon a 16mm-es "hivatalos" képkör ellenére MFT és APS-C rendszereken többnyire sötét sarkok nélkül lehet használni bizonyos 16mm-es optikákat (bár a vignettálás erős lehet).
MFT / M4/3 - Micro Four Third: a digitális fotózásban széles körben használt szenzorméret. Érzékelőmérete 17,3x13mm (4:3 képarány). Létrejöttét a kisebb és könnyebb kamerák iránti igény inspirálta, hiszen a kisebb szenzorhoz kisebb képkört vetítő, így kisebb és könnyebb objektívek is elegendőek. Eredetileg a Four Third egy tükörreflexes rendszer volt 38,67mm vázmélységgel, később ebből fejlesztették ki a mirrorless változatot (hivatalosan ezt hívják Micro Four Thirdnek) 19,25mm vázmélységgel (így a két rendszer objektívjei bár azonos képméretet vetítenek, nem keresztkompatibilisek automatikusan). MFT kamerákat főleg az Olympus és a Panasonic gyártott, de az ökoszisztéma nem zárt.
Halfframe ezt a formátumot magyarul felezőnek is hívják, hiszen pontosan egy fullframe képkocka felének a mérete (24x18mm). Innen jön a 24mm-es oldalméret is, mert a felezős fényképezők álló képeket rögzítettek a 35mm-es filmszalagra (ennek 24mm a "hasznos" magassága), pontosan dupla annyit, mint a fullframe társaik. Híres felezős optika az Industar-69 28mm f/2.8, ami MFT és APS-C digitális szenzorokat is lefed képpel.
APS-C: bár sokan úgy tudják, hogy az APS-C a digitális fotózás világában felbukkant szenzorméret, valójában az Advanced Photo System egy film alapanyagot használó történet volt 1996-tól , ahol a 35mm-es szalagnál kisebb (24mm széles) filmtekercset használtak (erre többféle formátumban is lehetett fotózni: H: 30,2x16,7mm, C: 25,1x16,7mm, P: 30,2x9,5mm). A digitális világban az APS rendszer C méretű képkockájából született meg az APS-C szenzorméret, ami azonban nem egységes (a Canon APS-C 23,5x15,6mm, a Nikon DX viszont 24x16mm). Ugyan nagyobb, mint az MFT, de kisebb, mint a fullframe (utóbbihoz viszonyított crop faktora kb. 2).
APS-H: ez a szenzorméret ma már nincs gyártásban, de érdemes róla tudni, hogy a digitális átállás kezdetén a Canon használta, és kicsit nagyobb, mint az APS-C, de kisebb, mint a fullframe méret (27,9x18,6mm - eredete az APS rendszer H méretű képkockájához köthető). 2001-től 2009-ig összesen négy Canon vázban használták. EF bajonettes gépekben üzemelt és nem készültek rá külön optikák, hanem a Canon EF fullframe objektívjeit használta, kb. 1.3-as crop faktorral (az ábrán ezért nincsen jelezve a saját képköre).
FULLFRAME: ezt a formátumot, amit hívnak Leica kockának is, egyaránt használják álló és mozgó kép rögzítésére. Másik nevét, a 35mm-t onnan abból kapta, hogy az eredeti hordozó filmszalag szélessége 35mm (két oldalt 5,5mm széles rész szolgál a perforációnak, így marad 24mm a hasznos "magasságnak"). Először Thomas Edison használta mozgókép rögzítésére, később széles körben átvették. Magára a 35mm-es szalagra többféle méretben is lehet fotózni (36x24mm a fullframe méret, de létezik 24x24-et fotózó fényképező, illetve 18x24-es half frame kamerák is). A digitális képalkotás világában is fullframe a 36*24mm-es szenzorok elnevezése.
GFX: a GFX a Fujifilm által 2017-től árusított digitális mirrorless rendszer, amiben egy 44x33mm-es szenzor dolgozik (hasznos területe 43,8x32,9mm). Besorolása vitatott, hiszen a fullframenél nagyobb, de a 645-nél kisebb, így bár papíron középformátum, sokan csak fullframe+ néven hivatkoznak rá. A GFX rendszernek vannak saját objektívjei, de könnyen adaptálhatóak rá filmes középformátumú rendszerek optikái, illetve sok fullframe objektív is, hiszen bázistávolsága csak 26,7mm.
645: a 645 megnevezés a 6*4,5 filmkocka méretből érkezik, ami valójában 56x42mm-t jelent. A 6x4,5-ös gépek a legtöbb középformátumú rendszerhez hasonlóan 120-as filmtekercset használtak, ám míg a többségnél a "6" a fotózott kocka magasságát jelöli, addig itt a szélességét, ezért 645-ös képekből jóval több (16 darab) fért rá egy tekercsre. 645-ös kamerákat készített többek között a Pentax, a Mamiya és a Bronica is, ki-ki a maga vázmélységével. Mivel a formátum képátlója 70mm (és a hozzá tartozó rendszerek tükörreflexesek voltak, nagy vázmélységgel), az ezzel kompatibilis optikák igen nagy képkört vetítenek, így könnyen adaptálhatóak kisebb (fullframe, GFX, stb.) rendszerekre.
6x6: a megnevezés a 6*6 filmkocka méretből jön, ami valójában 56x56mm. A 6x6-os gépek más középformátumú rendszerekkel együtt 120-as filmet használtak, és 12 felvétel fér el egy tekercsen. A leghíresebb 6x6-os rendszer talán a Pentacon SIX, ami P6 bajonettet használt, de a Kiev gyártmányú, K88 bajonettes vázak is 6x6-os mérettel dolgoznak. A 6x6-os képkocka képátlója közel 80mm (és a hozzá tartozó rendszerek tükörreflexesek voltak, nagy vázmélységgel), ezért az ezzel kompatibilis optikák igen nagy képkört vetítenek, így könnyen adaptálhatóak kisebb (fullframe, GFX, stb.) rendszerekre.
67: másik elterjedt nevén P67, ami a Pentax 6x7-es rendszerére utal, ahol a hasznos méret valójában 67x56mm. A 120-as filmtekercset használó kamerák összesen 10 felvételt tudtak egy nyersanyagra rögzíteni. Első felbukkanása 1965-höz köthető, de valójában csak 1969-ben jelent meg kereskedelmi forgalomban is. Egészen meglepő, de a P67 rendszer utolsó váza (Pentax 67 II) egészen 1999-ig gyártásban volt. Mivel a formátum képátlója 87,3mm (és a hozzá tartozó rendszerek tükörreflexesek voltak, nagy vázmélységgel), az ezzel kompatibilis optikák igen nagy képkört vetítenek, így könnyen adaptálhatóak kisebb (fullframe, GFX, stb.) rendszerekre.
6x9: 120-as filmet használó középformátumú képméret, aminél a hasznos képkocka ténylegesen 84*56mm. Több gyártó is alkalmazta, a Zeissnél például az Ikon sorozatban voltak 6x9-es kamerák.
6x12: az ábrán már nem szerepel, de ez is egy 120-as filmre dolgozó középformátumú képkocka.
35mm film: másik nevén 135-ös film, talán a legelterjedtebb filmszalag-méret, mely 35mm széles és változó hosszúságú (a klasszikus 36 kockás 135-ös film a ráhagyásokkal együtt például 1650mm hosszú, de létezik 24 kockás kivitel is), szélein mindkét oldalon perforáció látható (8 lyuk 36mm-enként), amik a szalagból kétszer 5,5mm-t vesznek el. Így a filmcsík közepén a hasznos rész szélessége 24mm (innen származik a legtöbb erre fotózott képkocka egyik 24mm-es oldala). Ha fullframe kockát készítünk rá, az 36x24mm széles lesz, a kockák között 1mm hellyel, de mivel a szalag teljes hosszában fényérzékeny, bármilyen szélességű filmkocka elkészíthető rá. Saját fényzárt magazinja van, használat után ebbe szükséges visszatekerni.
120-as film: a legtöbb középformátumú rendszer 120-as filmre dolgozik, mely egy 61mm széles, 820mm hosszú fényérzékeny felület, orsóra tekerve. A fényzárását az orsó két széle és a tekercs fényre nem érzékeny hátoldala adja. A 220-as film ugyanilyen, csak dupla olyan hosszú, mint a 120-as. Mivel a filmet befűzés után a gépben sínek vezetik és az aktuális kockáját sima felületté feszítik, a 61mm széles szalag széleire szükség van ehhez a művelethez, ezért a hasznos rész szélessége valójában kb. 56mm (a legtöbb középformátumú képkocka-méret egyik oldala ezért általában 56mm). A szalag továbbítását az egyik orsó tekerése végzi, a film szélén nincsen perforáció. Használat közben egyik orsóról a másikra tekeredik, majd az új orsójára feltekeredve vesszük ki a gépből.
Ha ez nem lenne elég, az összes tudásbázis-cikket ide kattintva érheted el.
Tesztelésre érdemes, érdekes objektíved vagy más felszerelésed van? Feltétlenül írj nekem az alábbi elérhetőségek egyikén, és összehozunk valamit!
Amikor a 2010-es évek elején fényképezni kezdtem, valami ilyesmi vezérelt engem is. Fotós azóta se lettem, megmaradt ez szenvedélyes hobbinak, mégis talán tanulságos történetet mesélhetek arról, hogyan terjesztheted ki te is a kreativitásodat, ha kilépsz a tudásod, a megszokásaid és a felszerelésed komfortzónájából. 
hispan's photoblog
te
mi
én