Zeiss tudásanyagok

A Zeiss a fotózás történetének megkerülhetetlen eleme, a név pedig egyet jelent az optikai minőséggel. Technikai fejlesztései évszázadnál is hosszabban végigkísérik az iparág kiteljesedését és túlélték a történelem viharait.

korai történet a világháborúig / 1846-1914

Az 1816-ban született Carl Zeiss 1846. november 17.-én alapította első műhelyét Jénában, ahol elsősorban optikai és finommechanikai laboratóriumi felszerelések gyártásával foglalkozott. Már az első évben sikerült eladnia 23 mikroszkópot, ami az eszközök iránt támasztott elvárásokra és a vállalkozás induló voltára való tekintettel is komoly teljesítmény. Korábban a helyi egyetemen folytatott széles körű tanulmányokat, így jártas volt a finommechanika mellett a matematikában, a fizikában, az ásványtanban és az optikában is. Ekkoriban az optikai ipar még jórészt a kézi gyártásra és összeszerelésre, valamint a generációról generációra átörökített tudásra alapozott, így egy-egy vállalkozó vagy mérnök saját képességei, felfedezései és életútja nagyban összekapcsolódott a céggel, ahol dolgozott. Különösen igaz ez a legkorábbi gyártókra, mint amilyen a Zeiss vagy a Leitz is.

A Zeiss 1847-től nagyobb épületbe költöztette a gyártást, és egyszerűbb mikroszkópokat készített, de azok csak 1857-től jelentek meg saját név alatt a piacon (ekkor mutatta be első saját fejlesztésű eszközét Stand I. néven). 1861-ben már a Németországban gyártott legkiválóbb mikroszkópok közé sorolták a termékeit. 1864-ben ismét bővült a termelés (újfent költöztek, immár 200 alkalmazottal), és 1866-ra elérték az ezredik legyártott példányt, ami komoly fejlődést jelentett.

1866-ban került a céghez Ernst Abbé fizikus, aki 1872-ben elméleti munkájával (megalkotta a mikroszkópos képalkotás hullámelméletét) forradalmasította a mikroszkópok gyártásának világát. Korábban ő is a Jénai Egyetemen tanulta a matematika és fizika korszerű tételeit (később oktató és professzor is lett itt), majd Göttingenben doktorált termodinamika témakörben. Ennek az elméleti tudásnak a kereskedelmi sikerekre való átfordítása sem maradt el. Nem csak ez, de a fejlesztési módszer is változott: a korábbi, hibák kijavításán alapuló haladás helyett már érdemi elméleti kutatások zajlottak. Az Abbé által 1872 után tervezett 17 mikroszkóp-optika típust egytől egyig papíron tervezték és tökéletesítették a gyártás előtt. Ahogy Zeiss mondta: az emberi kéz egyetlen feladata az kell, hogy maradjon, hogy pontosan megvalósítsa az összes konstrukciós elemet, a tervek szerint. Nem sokkal később - 1887-től, visszadatálva 1875-re, részben erőfeszítései elismeréseként - Abbé már résztulajdonosként is szerepet vállalt a cég életében.

A cég korai történetének másik kiemelkedő innovátora az anyagkutatások területén jeleskedő Otto Schott volt. Mondhatnánk, hogy a vérében volt az üveg, hiszen édesapja is ezzel foglalkozott: ablaküveg-készítésben voltak érdekeltek, 1853-tól a vesztfáliai üveggyár tulajdonosaként. 1879-ben vette fel a kapcsolatot először Abbéval és beszámolt neki egy új, lítiummal szennyezett üvegtípus kiváló tulajdonságairól. 1881-re olyan, addig nem létező üvegeket készített, amik egyedülállóak voltak. Ezen kutatások és kísérletek nyomán már 1882-től Jénában dolgozott, 1884-ben pedig már üzemelt a Jénai Üvegtechnikai Laboratórium, ami alapját jelenti a később világhírűvé váló jénai üveggyártásnak. A gyakorlatban 1886-ban megjelenő első apokromát lencsepáros iparági előrelépés volt, hiszen hatékonyan kezelte a kromatikus aberráció leképezési hibáját, és hamarosan még jobb minőségű mikroszkópok sorát eredményezte. A Zeiss optikák számára a Schott Üvegművek vált az elsődleges alapanyag-forrássá. Schott egészen 1926-ig kíséri majd a cég történetét.

Az évszázad utolsó évtizedeiben az egyre ismertebb Zeiss termékek exportsikereket is elértek. Eljutottak az Egyesült Államokba is, ahol már 1872-ben hozzájuk lehetett jutni. 1897 végére Horatio S. Greenough amerikai biológus koncepciója alapján kifejlesztették az első valódi háromdimenziós nézeteket biztosító sztereomikroszkópot. A népszerűség hamisítványokat is eredményezett, ezért az amerikai forgalmazó, Francis J. Emmerich katalógusában külön felhívta a figyelmet a termék gondos kiválasztására és eredetiségének ellenőrzésére. Nem csak a darabszám, de a repertoár is bővült más optikai eszközökkel, ezek pedig valamilyen formában mindig tartalmazták a Zeiss megjelölést.

A klasszikusnak számító Zeiss logo 1903-as tervezés (Erich Kuithan alkotta), és 1906-tól kezdett egységesen megjelenni az előállított termékeken, de használhatták a világszerte (pl. Berlinben, Hamburgban, Londonban, Milánóban, Párizsban, Szentpéterváron, Tokióban és Bécsben) létrehozott irodák és társmárkák (pl. Zeiss Ikon AG) is. Az eredeti logó a második világháború alatt is használatban maradt, majd a háború után ez lett a keletnémet Carl Zeiss Jena vállalati védjegye (egészen a társaságok 1991-es újraegyesítéséig).

Zeiss még megélte a 10.000 leszállított mikroszkópot, nem sokkal később azonban elhunyt. Halálkor, 1888-ban Abbé megalapította a Carl Zeiss Alapítványt, mely 1891-től egyedüli tulajdonosává is vált a cégnek (és résztulajdonosává az üveggyártásnak). Az Alapítvány a stabilitás és a fejlődés kulcsa volt, hiszen a termelt profitból ennek kellett gondoskodnia a kereskedelmi, gyártási, fejlesztési és társadalmi feladatokról is. Tudták, hogy a tudásban rejlik az erejük, ezért támogatták a Jénai Egyetemen az Alkalmazott Fizika és Alkalmazott Kémia Intézetek létrejöttét is.

A cég 1896-ban alapítási évfordulót ünnepelt, immár 685 alkalmazottal (10 évvel később ez a szám már 1.450 volt). E gyors létszámgyarapodás oka a vállalat társadalmi érzékenysége: a korszakban kiemelkedően jó munkakörülményeket kínáltak, ami vonzotta a legjobb szakembereket és segített a cégen belül tartani a felhalmozott tudást. 8 órás munkaidő, fizetett szabadság, részesedés a nyereségből, nyugdíj és egészségügyi juttatások is jártak. A Carl Zeiss Alapítvány 1923-ban megkapta Schott maradék, az üveggyártást érintő részvényeit is, így még stabilabban biztosíthatta a fentieket.

Hatalmas tapasztalatával a Zeiss a fényképezés egyre népszerűbb, olcsóbb és populárisabb piacára is belépett. A korábban már említett első apokromát (1853) komoly előnyt jelentett, ezt fejlesztette tovább Paul Rudolph, a cég fizikusa, és megalkotta az első olyan fényképészeti objektívet, mely az asztigmatizmust, a kómát és a szférikus aberrációt is kezelte. Folyamatosan növekedett a lefedett képméret és a legnagyobb elérhető rekesznyílás is. Az ő nevéhez fűződik számtalan, a mai napig ismert (és fejlesztett) optikai képlet, például a Protar (anasztigmatikus), Planar (előbbi utódja), az Unar, a Tessar ("sasszem") és a Plasmat (később utóbbi Kino, Makro és Kleinbild verziója is).

A sokasodó szabadalmak folyományaként, és a kereslet folyamatos növekedésének hála együttműködésbe kezdtek más gyártókkal is, így licenszeket kaptak többek között a new york-i Bausch & Lomb, az Eastman Kodak és a londoni Ross is. Emellett felvásárlásokba is kezdtek, hogy bővítsék kapacitásaikat és elejét vegyék a felnövekvő vetélytársak jelentette veszélynek. A fényképezőgépek piaca azonban olyan gyorsan bővült, hogy az együttműködés kínálta a legjobb eredményeket, így a Zeiss (egy korábbi felvásárlása, a Camerawerk Palmos AG Jena útján) csatlakozott az Internationale Camera Aktiengesellschaft (ICA) nevű kezdeményezéshez (három másik gyártóval, a Hüttig AG /Drezda/, Kamerawerk Dr. Krügener /Frankfurt am Main/, Wünsche AG in Reick /Dresden/).

első világháború és utána / 1914 - 1939

1914-re a Zeiss a világ legnagyobb fényképezőgép-gyártó vállalata lett, több tucat márkával és gyárral, érdekeltségekkel a jénai, drezdai, majd később stuttgarti és berlini gyártásában is. Az első világháború azonban komoly problémákat jelentett, hiszen a gyártás importigényes volt, Németország pedig évekre elszigetelődött. Ezen nem segített az állami megrendelések sokasodása sem, jóllehet a kereslet növekedésével a cég alkalmazottainak száma is új rekordot, 11.043 főt ért el. 1918 után nem csak a kormányzati igények tűntek el, de a gazdasági blokád miatt elszegényedett lakosság részéről is visszaesett a vásárlóerő, így csökkent a termelés és létszámleépítés is történt.

A Zeiss azonban talpra állt. Az országot súlytó nemzetközi korlátozások ellen külföldön alapítottak vállalatokat, így előfordul olyan Zeiss logo is, amiben a "Jena" helyén "Petersburg" vagy más város található. Ezzel a gyártási tilalmak mellett a német termékekkel kapcsolatos ellenszenvet is meg tudták kerülni. Felülvizsgálták a folyamatokat és a fejlesztést és több elavult vagy kereslet nélküli termékcsoportot megszüntettek. A Zeiss forgalmazását Amerikában továbbra is a Bennett & Co. intézte, vezetője Harold M. Bennett volt. 1922-re már egész emeletet elfoglaló bemutatóterem működött New Yorkban (rettentően széles repertoárral: laboratóriumi műszerek, köztük mikroszkópok, spektroszkópok, refraktométerek, orvosi és diagnosztikai műszerek, szemüvegek, csillagászati távcsövek, földmérő eszközök, Ica-Contessa kamerák és lencsék, stb.). A cég 1925-től Carl Zeiss, Inc. néven futott, és Chicagóban és Los Angelesben is irodát nyitottak.

A háborút követő évtized további nehézségeket tartogatott. A recesszió ellenére a Zeiss mégis növekedni tudott. 1923-ra ismét meghaladta az 5.000 főt a cég dolgozóinak száma. Érdekesség, hogy a két világháború között rohamos tempóban fejlődő japán optikai iparban is fontos szerepet játszott a Zeissnél felhalmozott tudás. A Nippon Kogakunál nyolc német mérnök (köztük Heinrich Acht, Hermann Dillmann és Max Lange) is dolgoztak, hogy fejlett fotográfiai objektíveket alkothassanak. Kakuya Sunayama, a Nikon objektívtervezési osztályának vezérigazgatója 1928-ban látogatott Németországba, és hazahozott magával egy Carl Zeiss 50mm f/4.8 tripletet, amit aztán szétszedtek, tanulmányoztak és lényegében lemásolták, így 1929-re Nippon Kogaku elkészítette első prototípus-objektívjét, amit Anytarnak neveztek el. Ezt később 75mm-es, 120mm-es és 180mm-es változat is követte, amikből 1932-re kinőtt a Nikkor jelzés.

A fényképezés terén a Zeiss sem késlekedett. A Zeiss Ikon AG négy fotóiparban elismert cég egyesülésének és két új leányvállalat létrehozásának eredményeként jött létre. A terv az volt, hogy a Zeiss keretében egységesítsék a fényképezőgépek, objektívek és egyéb fényképészeti berendezések gyártását és forgalmazását. Ez vezetett el oda, hogy 1926-ban bemutatták a Zeiss Ikont. Bár számtalan termelő egység működött közre, a gyártás java Drezdában volt. A híres Contax márka 1932-ben jött létre Dr. Ing. Heinz Küppenbendernek köszönhetően.

Az optikák fejlesztése sem váratott magára. Dr. Ludwig Bertele folyamatosan tökéletesítette a Tessar, Biotar és Sonnar objektíveket, amik az eltérő Zeiss fényképezőket szolgálták ki. Fontos újítás volt az 1935-től fokozatosan bevezetett T coating, azaz a híres Zeiss bevonat megalkotása is. Ezt kezdetben katonai titokként őrizték, mert drasztikusan csökkentette az objektívben a fénysugarak felületi visszaverődését, így nagyban javította a kontrasztot és más jellemzőket. Problémák voltak azonban a tartósságával, ezt viszont egy magnézium-fluorid kezeléssel Dr. A. F. Turner, a Bausch & Lomb Co. Tudományos Irodájának munkatársa megoldotta. A Zeiss saját gépei mellett más gyártók, például a Rollei és Exakta vázaira is gyártott objektíveket, illetve licensz alapján más márkák is használhatták képleteiket és eljárásaikat.

második világháború / 1939 - 1945

A második világháború alatt a Zeissnek is be kellett kapcsolódnia a katonai termelésbe. Drezdában, ahol a fényképezőgépgyártás java zajlott, a polgári termékeket és a fejlesztést fokozatosan visszaszorították a hadászati eszközök javára. Komoly csapás volt, hogy a náci katonai agressziót sokáig tétlenül tűrő USA 1940. április 8.-án, Dánia megtámadása után a 8389. számú elnöki rendelettel elkezdte bevezetni a gazdasági szankciókat, ami a komoly amerikai érdekeltségekkel rendelkező Zeissnek igen fájó volt. Az amerikai Carl Zeiss Inc. az összes készletét eladta, 1941. decembere után azonban kereskedelemmel már nem foglalkozhattak, csak egyéb szolgáltatásokat (pl. szervizhátteret) tartottak fent (érdekesség, hogy bizonyos Zeiss termékek gyártását folytatták amerikában a háború alatt is, ugyanis távcsövekből például hiánya volt a hadseregnek - utóbbiakra begyűjtési kampányt szerveztek a lakosság körében, kifejezetten kérve Zeiss eszközöket, így Zeiss periszkópokkal szerelt német tengeralattjárókat kerestek Zeiss távcsövekkel). Az elnöki rendelet a védjegyekre is vonatkozott, így a Carl Zeiss, Inc. dupla lencsés logóját úgy módosították, hogy a felső részen csak a ZEISS név szerepeljen, a logó alsó részében pedig az aktuális modell neve.

Németországban 1942 februárjában az illetékes szervek három betűs kódjelet rendeltek a katonai eszközök gyártásával is foglalkozó vállalatok mindegyikéhez. A kódok jelölték a gyártót és a létesítmény helyét, hogy azt nehezebb legyen azonosítani és bombázni. Így például a Carl Zeiss Jena termékei a "blc", majd a háborúban "rln" kódjeleket használtak, míg a Leitz termékek "beh", stb.

A háború alatti gyártásban számtalan kényszermunkás is közreműködött a Zeiss gyáraiban. Készítettek optikákat a fent már említett U-Boatokhoz, illetve a távcsövek mellett távolságmérőket és irányzékokat is. A fokozódó alapanyaghiány miatt a termékek színvonala lassan esni kezdett, elsősorban a kiegészítők (tokok, szűrők, stb.) maradtak el, majd a kopásálló festések is. Az sem segített a helyzeten, hogy miután a náci Németország hadat üzent az Egyesült Államoknak, a nagy német városokat a szövetségesek közepes és nehéz bombázói támadták, néhány akcióval kifejezetten a Zeiss létesítményeit célozva. Jéna városa nem csak a Zeiss, de az egyetemi kutatások miatt is kiemelt védelmet élvezett, ám ez sem tarthatott ki örökké. Az első komolyabb csapást 1940. augusztus 16.-án este szenvedte el a város, ám ez csak a nyitánya volt a bombázássorozatnak. A szövetséges repülők 1943 és 45 folyamán is visszatértek, és a gyújtóbombák komoly tüzeket okoztak. 1945-re már olyan fennakadások voltak a Zeiss termelésében, amik elkészült tankok harctérre való szállítását tették lehetetlenné. Jénát a szövetséges csapatok 1945. április 13.-án foglalták el, miközben a gyártóegységek további károkat szenvedtek. A bevonuló katonák ekkor szembesültek vele, hogy a Buchenwaldi koncentrációs tábor foglyait is dolgoztatták a Zeiss gyártósorain.

hidegháború és a megosztottság évei / 1945 - 1991

1945 után Németországhoz hasonlóan a cég is kettéoszlott. Bár Jéna végül az orosz megszállási övezetbe került, az amerikai csapatok a cég vezetését és kutatóit (sok dokumentummal és eszközzel együtt) Heidenheimbe telepítették át. Nem csak a Zeiss, de a Schott Üvegművek szakértelmét és embereit is igyekeztek menekíteni (az igazsághoz hozzátartozik, hogy sokan nem önként mentek). A helyben maradtakat október 11.-től az oroszok a Szovjetunióba kényszerítették (utóbbiak még kevésbé önként mentek), az eredeti üzemet pedig leszerelték (így igaz a legenda, hogy sok háború utáni orosz Zeiss-másolat jénai gépeken és jénai alapanyagból készült). Ez a szomorú jelenség nem csak a Jénát érintette: Drezdában a Contax távolságmérő kamerákat gyártó szerszámokat, alkatrészeket és berendezéseket, valamint néhány alkalmazottat például Kijevbe szállítottak.

Később indult csak újra a termelés Jénában, viszont másutt voltak meglepő fejlemények. A stuttgarti Zeiss Contessa például mindössze néhány héttel a harcok lezárulta után újraindította az Ikonta és a Nettar filmes fényképezőgépek gyártását. Sokszor a megmaradt katonai alkatrészekből dolgoztak, és a polgári típusok előállítása csak később kezdődött meg. Mindeközben a nyugati oldalon Baden-Württemberg tartomány Oberkochen városában alakult cég a Carl Zeiss Alapítvány tulajdonában Opton Optikai Művek néven, 1947-ben pedig megszületett az Opton-Zeiss márkanév. 1949-től az alapítvány Heidenheimbe települt, és ettől kezdve teljes egészében Nyugat-Németországban működött. Ez - az 1948-ban keleten megalakuló VEB Carl Zeissel - párhuzamos gyártást jelentett.

Egészen 1952-ig reménykedtek a német egyesítésben, így "mindkét" Zeiss igyekezett valamennyire együttműködni, illetve az amerikai Carl Zeiss Inc. is mindkét "új" cégtől rendelt. Amikor azonban a keletnémet politikai vezetés átvette az összes kereskedelmi vállalkozás irányítását, nem volt mód a további kooperációra. A névhasználattal kapcsolatos perek 1954-ben indultak meg, a megállapodásra pedig 1971-ig kellett várni, amikor Londonban a Carl Zeiss Alapítvány (nyugat) és a VEB Jena (kelet) egy földrajzi megosztást írtak alá. Ennek értelmében a KGST országaiban és az NDK-ban is a jénai cég használta a Zeiss nevet (nyugaton csak az "aus Jena", "Jenoptik" vagy "Jenoptik Jena" védjegyekkel élhettek), nyugaton azonban a heidenheimi alapítvány tulajdonában levő cég ("Zeiss" vagy "Carl Zeiss" néven). Sok, ekkor már legyártott keleti objektív nameplate-jére egyszerűen csak rácsavartak egy másik, "aus Jena" feliratosat, így sok a "dupla névtáblás" Zeiss a korszakból. Az üveggyártás vitája csak 1981-ben dőlt el, nyugaton Schott Glasswerke, keleten pedig Jena néven.

A megosztottság évtizedei alatt sem álltak le a fejlesztések. Ezek fontos eleme volt, hogy a T coating átalakult, és a korszak elvárásainak megfelelően multi coating, azaz többszörös bevonat lett, az azóta is fejlesztett T* néven. 1972-ben a Carl Zeiss West Germany hivatalosan bejelentette a lencsékhez használt, továbbfejlesztett tükröződésgátló bevonat technológiáját a kölni Photokinán. Az űrkutatás fellendülésével precíz optikai eszközökre is szükség volt, így történt meg, hogy az űrverseny hevében a jénai Zeiss Oroszországot, az oberkocheni Zeiss pedig a nyugatot látta el az ehhez szükséges technikákkal.

A keleti Zeiss történetének érdekes eleme volt, hogy a folyamatos összevonások végén a már addig is számtalan korábbi német gyártót tömörítő VEB Pentacon 1981. január 1.-én beolvadt a VEB Carl Zeissbe, ezzel a német optikai ipar patinás gyártóinak java - legalábbis a keleti zónában - egy cégbe tömörült. Mialatt a független partneri hálózattal értékesítő Jena folyamatosan teret veszített mind innovációk, mind vásárlók kérdésében, addig a nyugati Carl Zeiss a világ egyik legnagyobb optikakutató és fejlesztő cégévé nőtte ki magát, szervezeteivel együtt pedig jelen volt legalább 28 nyugati országban.

újraegyesítés / 1991 után

1990-ben a német újraegyesítést a cég újraegyesítése is követte. Bár az első terveket a nyugati Zeiss elutasította (nem akarták átvenni a keleti cég hatalmas létszámfeleslegét, elavult termelését és eladhatatlan termékeit), végül 1991-ben a nyugati alapítvány reprivatizálta a VEB-et, azaz tulajdonossá vált, így a jogokat is egy kézben tudták kezelni. A folyamat számtalan súrlódással járt, mivel a nyugatiak csak a keleti munkaerő, termelési egységek és termékek egy kis részét vették végül át, ez azonban korszakos jelenség volt akkoriban Németországban.

A Zeiss a mai napig vezető fejlesztő és gyártó nem csak a fényképészeti optikák terén, de szemüvegek, autóüvegek és ipari, valamint orvosi optikai eszközök területén is.

A cikkek között olyanok is szerepelhetnek, melyek nem kifejezetten a gyártóhoz kapcsolódnak, de tartalmaznak tőle származó eszközöket, vagy más kapcsolatban állnak vele.