hispan's photoblog
site version 10.2.3.5


Zeiss Ikon
Contaflex-NEX adapter házilag
(+Zeiss Pantar 4/75 teszt)

A cserélhető félobjektívek titokzatos világának kulcsa.


2021. február 27. • Horváth Krisztián

Rubik Ernő, a híres Rubik kocka megalkotója azt írja: ha szétszedsz valamit, ügyelj rá, hogy össze is tudd rakni1. Ezt kiegészíthetjük azzal, hogy "össze is tudd rakni - akár valami mássá". Ma ugyanis egy olyan adaptert fogunk készíteni, ami lehetővé teszi Contaflex féloptikák használatát, de szükség lesz hozzá egy eredeti Contaflex vázra is.



Hogyan kezdődött a történet?

Évekkel ezelőtt került hozzám egy Zeiss Pantar 4/75 optika tisztításra. Kipucoltam, és bár gyanús volt, hogy igen apró a bajonettje és nincsen benne rekesz, azért megpróbáltam a Sony váz elé fogva képet kicsikarni belőle. Nem sikerült.

Ez jól rávilágít arra a fajta elvakult hozzáállásomra, amit nevezhetünk előbb pucol, aztán próbál mentalitásnak is. Nagyon veszélyes, mert szándékosan antikolt tárgyakat is megpróbálok megtisztítani, illetve kárba megy a nemespenész is a sajtokon.

Kis utánajárást követően kiderült, hogy azért nem adott értékelhető képet a Pantar, mert ez csak egy fél optika (mint a sorban az összes Zeiss Pantar: 4/30, 2.8/45, 4/75). Az objektív hátsó lencsecsoportja magában a fényképezőben volt. Minden Pantar első blokk mögött áll egy Pantar hátsó blokk.


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

A Contaflex gépek önmagukban is igen érdekesek. Bár tükörreflexes szerkezetek, a zár nem a tükör mögötti redőnyzár, hanem a tükör előtti központi zár. Furcsa megoldás, és itt, a zár blokkban van a rekesz és minden Pantar optika hátsó lencseblokkja is, mégpedig beépítve.

A Contaflex Alpha és Beta gépeket gyárilag a 2.8/45 Pantarral adták, de létezett hozzájuk 4/30 és 4/75 Pantar optika is. Ugyanezeket a Contina III vázakra is fel lehetett tenni. Később jelent meg a Contaflex Prima változat, így adapter építésére az információk szerint ez a négy váz lehet alkalmas.

A feladat ettől kezdve világos volt: kell szerezni egy roncs Contaflex vázat (erre 1,5 évig vadásztam), amiből ki lehet operálni a megfelelő alkatrészeket (főleg a két lencsetagot), majd ezekből egy Sonyra alkalmas adaptert kell építeni. Önmagában is kalandos vállalkozás, ami számos nem várt nehézséggel járt. De lássuk ezeket szépen sorban!



Előkészületek

Mielőtt elkészítjük az adaptert, le kell operálni a Contaflex vázról a számunkra hasznos részt, vagyis a rekeszmechanikát és a gépben levő lencsetagokat. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy egyben van a központi zárral. A gép elején levő henger alakú egységről van szó, egészen pontosan erről:

Rajzoltam oda egy nyilat is, hogy ha 80 évesen olvasom majd ezt a cikket, ne értetlenkedjek fiatal önmagam cikkén. Ez tehát egy időkapszula, egy üzenet a jövőbe: Szia öreg Krisztián, itt a fiatal Krisztián beszél! Remélem élsz még, és nem ment a szemedbe egy villamos. Én ittam le szombat reggel a kompót levét 2021 február hatodikán, utólag is elnézést. Üdvözöl saját magad!

A gépet B záridőbe rakva nyisd ki a hátulját, majd amikor a tükör fent van, négy kis csavart látsz, amikhez hátulról hozzáférsz. Ezeket csavard ki. Ez az első csavar a történetben.

Ezzel meg is vagy, a zár egység egyszerűen leesik majd a gép elején (remélhetőleg nem a padlóla, le). Lesz alatta két vagy három réz lapocska (alátétnek szolgáltak a bázistávolság beállításához), ezeket tedd félre. A továbbiakban a leoperált résszel dolgozunk, amit sokszor blokknak nevezek (hiszen blokkot mindenhol kötelező adni, ugyebár).

Fontos elmondanom, hogy a gép, amit kaptam, eleve hibás volt, így nem tudom, hogy kellene-e rekeszelnie neki, ha a leszedett darabon tekerem a rekeszgyűrűt, vagy sem. Az enyém nem rekeszelt, és a cikk következő része ebből a bonyodalomból fakad. Ha a te egységed a leszerelés után rekeszel, akkor nincsen semmi dolgod, csak hátul felhúzni a zárat (hogy az nyitva legyen), és máris ugorhatsz ahhoz a részhez, ahol helikoidra tesszük a bajonettet.

Ha nem, akkor jön a szívás. Az pedig abból áll, hogy az én gépem esetében a rekeszlamellák vezérléséhez teljesen át kellett alakítani a hengeres egységet, és ki is kellett belezni. Ez - nem tagadom - macerás lesz.

Először is a leszedett egység hátulját pakold ki a képen látható állapotig, vagyis amikor már csak négy fekete csavart látsz:

Ezeket az alkatrészeket tedd félre, mert kelleni fognak!

Ha megvagy, fordítsd meg az egységet, és a fekete gyűrűt vedd le az azt tartó négy csavar kioldásával. Ezután az alatta levő első (záridőket tartalmazó) ezüst színű gyűrű is le fog jönni.

Az előbukkanó további négy csavar kiszedésével kijön egy nagyobb darab (amiben az egyik lencsetag is van), ezt tedd félre. Szedd ki az alatta levő lapot és a második ezüst gyűrűt (amin a rekeszértékek vannak), és tedd félre.

Most fordítsd a hátuljára a blokkot és a korábban jelzett négy fekete csavart csavard ki. Ezt követően maga a zárszerkezet egyben ki fog esni elöl, és ezzel nincs is további teendőd.

Az adapterhez nincsen szükség a gép zárjára, de nyugodtan megcsodálhatod, és elgondolkodhatsz azon, hogy a számítógépes tervezést megelőző korszakban milyen zseniális szerkezetek voltak ezek az apró (jelen esetben Prontor Reflex) zárak, amik gyakorlatilag fánk alakban ölelték körül az optikai blokkot. Egyszerűen csodálatosak. Ha valaha megházasodok, ezt húzom majd a szerencsés hölgy ujjára eljegyzési gyűrű helyett, és ő boldog lesz (reményeim szerint legalábbis).


[X] hirdetés

Ha újra szembeforgatod a blokkot, a zár alatt már látod a rekeszmechanikát (és egy lencsetag is maradt ott). Ha szükséges, ezen a ponton meg tudod tisztítani a rekeszlamellákat. Itt a blokk oldaláról lejön még három gyűrű.

Ebből a belső, két kis fogaskereket tartalmazó gyűrűt szabadítsd meg a fogaskerekektől, és a következő képen látható állásban ragaszd össze epoxyval a rekeszgyűrűvel.

Szintén a képen látható módon a blokk oldalán levő alsó két fekete gyűrűt is ragaszd meg, méghozzá a blokkhoz rögzítsd, a képen levő állásban. Az optikák kioldó pöcke az eredeti gépen lefelé néz, ezt az orientációt meghagyjuk, tehát a képen alul látható kis szögletes ezüst jelölés (nyíllal jól megbökve) lesz a felső pontunk, az indikátorunk, az origónk, a mindenségünk közepe, az alfa és az ómega.

Amíg a ragasztások száradnak, tedd félre őket, és keresd meg ezt a kibontott alkatrészt:

A legjobban kiálló pöckén a képen látható módon készíts egy bevágást (ez eredetileg nincsen rajta).

Majd hátulról tedd vissza a blokkba úgy, ahogy eredetileg is állt (a legkisebb pöcke illeszkedik a belső blendemachanikához, könnyen rá fogsz jönni), ezt követően a következő képen látható alaplemezzel rögzítsd (ezt az alaplemezt nyugodtan lecsupaszíthatod, ugyanis csak arra kell, hogy az előző alkarészt a három csavarja segítségével az eredeti helyén tartsa):

Ha minden a helyén, akkor a blokk oldalán belül (a következő képen az ASA felirat S betűje “felett”) megjelenik az a bizonyos bemart fülecske. A-SA(S) leszállt. Ha most oda bedugsz egy csavarhúzót (és kérlek csak azzal próbálkozz, mást ne helyezz be balesetvédelmi okokból), azzal már tudod mozgatni oldalról a blendét, persze ez így még nem túl stílusos.

Éppen ezért a korábban összeragasztott rekeszgyűrűt vedd elő, és a képen látható helyen csinálj arra is egy bemarást (oda, ahol lyuk tátong, és ahonnan az egyik kis fogaskereket eltávolítottad, átellenben a számozásos oldallal):

A bevágásba, akár az eredeti lyukon is átbújtatva ragassz egy formára vágott, hajlítható réz lemezt. Ha ezt a vájatba epoxyval rögzíted, teljesen stabil lesz. Ezt követően a záridőket tartalmazó ezüst színű gyűrűt is ragaszd hozzá tetszőleges állásban a rekeszgyűrűhöz.

Első körben a képen látható eredményt kell kapnod:

A réz lemezt addig hajts vagy vágd vissza, hogy még éppen elérje azt a bizonyos, S betű feletti fülecskén levő bevágást, de ne nyúljon túl rajta.

Ha ez kész, és a rekeszgyűrűvel összeragasztott gyűrűblokkot óvatosan felteszed az eredeti helyére (illesztve a pöcköt a bevágásba), akkor a csavarásával máris rekeszel a blokk.

Ha jól csináltál mindent, akkor a felső állás markeréül választott ezüst téglalaphoz esnek a rekeszértékek jelzései, így nem csak nyitni és zárni tudod a rekeszt, de még pontosan be is tudod állítani a kívánt értékre.

Ezen a ponton kell visszacsavaroznod azt a belső elemet, amiben az egyik lencsetag volt. Ha kell, akkor mindkét lencsét itt még szabadon tudod tisztítani (valószínűleg porosak lesznek).

Ha megvagy, akkor a fekete front záró elemet a négy csavarral összecsavarod, és készen is vagy a blokk átalakításával. Rekeszel, és a felesleges alkatrészektől is megszabadítottad.

Ha a te blokkod leszerelve is rekeszelt, akkor természetesen erre az átalakításra - ahogy jeleztem korábban - nem volt szükséged. Innentől viszont azonos a folyamat, vagyis adaptálni fogjuk a bajonettes/lencsés blokkot egy Sony vázra.



A Contaflex-NEX adapter összeállítása

Kell majd egy Sony - M42 1mm vastag átalakító, egy 40,5mm - 55mm step-up ring, egy pár milliméter vastag alátét a fókusz beállításához és egy 10-15mm-es M42-M42 helikoid.

A helikoidot részben azért használom, mert alapállásban a Contaflex optikák közelpontja elég pocsék, viszont ha az adapter vastagsága is változtatható, akkor kvázi beépített makro-módot nyerünk ezzel a megoldással. Ha neked ez nem szempont, akkor helikoid helyett használhatsz bármilyen, megfelelő vastagságú közdarabot, ekkor viszont lemondasz némi extra képminőségről, amiről majd a Pantar 4/75 tesztrészében olvashatsz.

Az alkatrészek egymáshoz képest pontosan ebben a sorrendben fognak majd elhelyezkedni:

Mielőtt elkezdjük összeragasztani a darabokat, illeszd össze a részeket, tedd fel a gépre egy optikával együtt és ellenőrizd, hogy az említett műanyag alátétnek milyen vastagnak kell lennie. Ehhez mind az adapter helikoidját, mind pedig az optikát állítsd a leglaposabb (végtelen) állásba. Ezután kísérletezd ki, milyen vastag beállító gyűrű kell ahhoz, hogy így meglegyen a végtelen fókuszod. Ha ez kész, jöhet a java.

Első körben tekerd össze a Helikoid alsó részét a vékony NEX-M42 adapterrel, a kettő közé pedig tedd be az imént elkészített beállító gyűrűt. Ha teljesen biztos vagy a méréseidben, ezeket akár össze is ragaszthatod a biztonság kedvéért, de egyébként elég csak összetekerni.

Az előkészített Contaflex blokk hátuljára ragaszd rá a step up ringet. Itt természetesen nem tökéletes az illeszkedés, ezért lehet, hogy több körben is ragasztóznod kell majd, hogy légmentesen kitöltsd a kettő közötti részt. Arra figyelj, hogy a zárás körben a porvédelem miatt folyamatos legyen, de az epoxy ne szivárogjon be a rekesz alkatrészeihez, hiszen akkor azokat is összeragasztja.

Ha kész, akkor két részben vannak az alkatrészeid:

Ezt a két részt most már csak egymáshoz kell ragasztanod, és gyakorlatilag készen is van az adapter. Arra vigyázz, hogy ne jusson ragasztó a helikoid belsejébe, hiszen akkor nem fogod tudni forgatni. Elég erős az epoxys ragasztás? Egyszerűen ellenőrizheted: próbáld meg erőnek erejével szétszedni a darabokat. Nem fog sikerülni.

Az összeállított adapterre két egyedi díszítő csíkot is festettem, hogy megkülönböztessem a többitől. Majd rájöttem, hogy nincsen többi, hiszen én még életemben nem találkoztam Contaflex-NEX adapterrel.

Fontos lehet még, hogy az adapter hátuljában a fénylő részeket fesd ki matt fekete festékkel. Ahol ezt a forgó rekeszmechanika engedte, én is megtettem, hiszen a digitális szenzor fényes és visszatükrözhet bármit. A maximális képminőség érdekében fontos, hogy az adapteren belül minden matt fekete legyen:

Az elkészült adaptert, és rajta az optikát az alábbi kezelőszervekkel tudod teljes értékűen használni:

Természetesen mivel ez egy univerzális adapter, nem csak a 4/75-ös Pantarral, de a 2.8/45-ös és a 4/30-as Pantarral is hibátlanul működni fog:

Kipróbáljuk? Naná!



Pantar 4/75 terepteszt

Mielőtt terepre visszük az adaptert, a korábban belengetett extra képminőségről kell beszélnünk kicsit. Így néz ki az objektív az adapteren:

Ha a helikoid is a leglaposabb állásban van meg a fókuszgyűrű az optikán is végtelenben áll, akkor fókuszáltunk távolra. Ha elkezdek közelebb fókuszálni az optikával, a lencserendszer távolodik a szenzortól. Egészen a gyári közelpontig lehet így elmenni. Ezen a ponton az adapter helikoidjának tekerésével még távolabb vihetem a lencserendszert a szenzortól, így tovább csökken a közelpont (ez a kvázi makró mód). Ez eddig tiszta sor.

Igen ám, de ha az optika fókuszgyűrűjét használom, valójában az optikai blokk első fele mozdul el a hátsóhoz képest (utóbbi nem megy sehova). Mivel a lencserendszert nem lehet mindkét végében ugyanúgy optimalizálni, a Pantar végtelenben rajzol élesebben.

!

Mi történik viszont, ha az optika fókuszát végtelen állásban (és a legjobb rajzolaton) hagyom, de a makró/helikoid megoldással fókuszálok? A fókuszállítás végtelen és normál közelpont között ugyanúgy működni fog, de most az egész lencserendszer egyben mozog. Emiatt aztán hamar észrevettem, hogy ha a beépített helikoidot használom fókuszáláshoz az optika saját fókuszmechanizmusa helyett, akkor a teljes fókusztartományban sokkal jobb lesz a képminőség (különösen a közelpont felé közeledve). Apró bónusz fáradtságos munkánkért.

A Pantar persze "csak" f/4 fényerőt tud (akkor is, ha az adapteren a rekesz f/2.8 állásban van). Ez nem sok, még egy 75mm-es optikához képest sem, azonban ha nem kell extrém erős háttérmosás, simán lehet vele portrézni.

Közeli portréknál kifejezetten kellemes, Zeisses a képe. A leghidegebb februári napon mentünk tesztelni viszonylag taknyos/ködös időben, így a képeken van egy leheletnyi kontraszt és szaturáció, de tényleg csak azért, mert éreztük már a tavasz - akkor még távolinak tűnő - derűs pillantását.

Egész/fél alakos portrénál azért már látszik, hogy nem egy sebességhuszárral dolgozunk, de a 75mm-nek hála itt is megvan a szükséges és kellemes mosás a közelebbi állásban.

A rajzolat meglepően jó, én azért kicsit gyengébbre számítottam. Ehhez persze a fent említett fókuszálós trükk is hozzájárul, nevezetesen hogy az adapter mélységét változtattam, nem az optika fókuszgyűrűjét tekergettem.

Készítettem természetesen rekeszsor-képet is, alább láthatjátok a teljes képmezős képeket, azt követően pedig a sarkok és a képközép 1:1 kivágásait.

Képközép:

Képsarok:

Ez a testsor választ ad arra a kérdésre, hogy ha az adapter maximális rekesznyílása 2.8, de a 75mm-es Pantar csak f/4-es, akkor kell-e, érdemes-e, szabad-e, ildomos-e, illik-e rekeszelni az adaptert f/4-re, vagy teljesen mindegy? Nos, a testsor tanúsága szerint megéri beállítani az adapteren is az f/4-et, mert látványosan élesebb, mint a zárójelben jelzett 2.8 (ami természetesen nem 2.8, hiszen az optika csak 4-re képes).

Saroksötétedés szempontjából az a helyzet, hogy nem erős, de nagy kiterjedésű, ami egyfelől könnyebbé teszi a kezelését (kisebb dinamikájú szenzorokon is zajmentesen visszahúzható), viszont ügyesen kell hozzá beállítani a CameraRAW vagy más feldolgozó szoftver csúszkáit.

-7 fokban ennyire jutottunk, de így is hatalmas élmény volt megannyi várakozás után végre digitális gépen is kipróbálni a Pantar 75mm-es objektívjét. Netes kutakodásaim alapján ezzel eddig nem is próbálkozott senki, így ismét történelmi pillanatok szemtanúja lehettél!



Summa summarum

Megéri a Contaflex-adapterrel szenvedni? Összességében nem különösebben. Nagyszerű és nemes feladat, főleg mert szinte senki sem készített még ilyesmit, de a rendszerre összesen csak pár optika létezik (az említett Pantarok mellett van még hozzá Pro-Tessar 3.2/35 is). Bár ezek igen olcsóak (mivel digitális gépekre csak a fentieknek megfelelő, elég költséges módon lehet őket feltenni), sajnos a Contaflex vázak még hibásan is elég drágák.

Mibe került az adapter megépítése? A hibás Contaflex vázat hosszú keresgélés után postaköltséggel együtt kb. 20.000 forintért szereztem. A helikoid, az M42-NEX adapter és a step-up ring összesen kb. 10.000 forintba kerültek, az anyagköltség összesen tehát kb. 30.000 forint. Ehhez még rengeteg munkaórát és szöszölés is hozzá lehet adni, tehát összességében elég drága buliról van szó.

Ha valahol találsz egy hibás Zeiss Ikon Contaflex Alpha, Beta vagy Prima gépet, akkor abból feltétlenül érdemes adaptert készíteni, hiszen akkor egészen minimális a projekt anyagköltsége. Cserébe igazán egyedi vintage objektíveket használhatsz.

Ha építettél ilyesmit vagy fotóztál vele, feltétlenül oszd meg a Vintage Pub virtuális kocsmájában. Ha szereléssel, építéssel kapcsolatban tudok neked segíteni, keress bátran a blog szerelőműhelyében.

A fény és a félobjektívek legyenek veletek!

Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:




Közösködünk?

Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:


További szerelős tartalmak:


Megmutatom a reumám: Schneider-Kreuznach Reomar 45mm f/2.8 adaptálás és teszt

T-22 menni street pancake

Irix 4/11 GFX mod

Szervizkör: Canon nFD 100mm f/2

Schneideritis: a meg nem értett szépség

Kodak Retina ″félobjektíves″ univerzális adapter

Pentacon SIX (P6) / Kiev-88 (K88) - Fujifilm GFX adapter házilag

Univerzális Contax/Kiev C/K adapter házilag (Leica/GFX/bármi)

Így készülnek a félbevágott objektív-szobrok

Makró körfény házilag

Polírpercek: Alumínium vintage optikák felújítása

Zeiss Ikon Contaflex-NEX adapter házilag (+Zeiss Pantar 4/75 teszt)

Három objektív hiba olyan közelről, ahogy még sosem láttad

Praktina - NEX univerzális adapter házilag

Egyedi fényképező markolat fából, házilag

Canon nFD 300mm f/2.8 L IF tisztítás és tesztképek

A csapágyazott Helios 40-2 története

Így ragaszthatod újra az elvált objektív-lencsetagokat

Erre a 20 dologra lesz szükséged objektív szereléshez (+tippek)

Gyönyörű bokeh-robbantás frontlencse-fordítással

Retekobi újjászületése

Altix-NEX konverter házilag

És most beszéljünk az objektív-gombáról!

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönöm a gyakorlati és elméleti tippeket Pap Gyulának, aki sokat segített a Contaflex rejtelmeinek feltárásában. A hideg idő ellenére is elszánt modell szerepét köszönöm Zsuzsinak. A kész anyag áttekintését és kritikáit köszönöm Lampert Benedeknek és Tóth Gábor Szabolcsnak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak. Források: 1: Rubik Ernő: A mi kockánk, Libri, 2020, 62. o.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III, GFX 50S II), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.

Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2024 (eredeti megjelenés: 2021. február 27., utolsó módosítás: 2021. február 27.)