hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              műhely
              frissességek

    hispan's photoblog   |   műhely   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Fiatal Petzval:
Zeiss Ikon Kinostar 12,5cm serie IV
adaptálás és teszt

A 180 éves Petzval formula velünk él, és könnyebben használhatod, mint gondolnád.


2022. december 12. • Horváth Krisztián

Olvashattál már a blogon korábban egy Petzvalos cikket, amiben egy korabeli, kb. 3.2/150-es, meglepően kis képkört rajzoló Petzvallal (valójában egy magic lantern vetítő optikájával) fotóztunk. Ma is hasonló optikai képlet lesz az alanyunk, bár a kivitel sokkal frissebb és meglepő helyről jön: egy Zeiss vetítőobjektívről van szó, amit adaptálni és tesztelni is fogunk.

De mi az a vetítőzés?
Tulajdonképpen nem más, mint régi vagy új vetítőgépek (diavetítők, filmvetítők) objektívjeit digitális gépekre adaptáljuk, ellátjuk őket a fókuszáláshoz szükséges mechanikával, és reméljük a legjobbakat. Ebben a dobozban láthatod az eddigi projekteket képi világuk szerint csoportosítva (jelezve azt is, kb. mekkora érzékelőt rajzolnak ki és milyen rendszerekkel kompatibilisek):
tripletek / szappanbuborék bokeh
Pentacon AV 80mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
Pentacon AV 100mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
Pentacon AV 150mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
LZK Edar 100mm f/2.8 (fullframe és 6*6 / bármilyen DSLR vagy MILC)
Triplet 5M 100mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
T-3 80mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
háttércsavaró csodák / swirly bokeh
MOM Budapest 35mm f/1.7 (crop / MILC)
MOM Budapest 50mm f/1.5 Kinga (crop / MILC)
Zeiss Kipronar 50mm f/1.4 (crop / MILC)
krémes háttér / portré
LOMO PO501-1 100mm f/2 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
35KP OKP 1-100-1 100mm f/1.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
35KP 140mm f/1.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
Leitz Colorplan 90mm f/2.5 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
Leitz Hektor 85mm f/2.5 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
röntgenoptikák
Rodenstock XR-Heligon 68mm f/1.1 (fullframe / MILC)
Delft Rayxar 50mm f/0.75 (crop / MILC)
Meopta Stigmar 100mm f/1.5 (fullframe / MILC)
Petzval-optikák
Petzval (magic lantern) 150mm f/3.2 (fullframe és 6*6 / bármilyen DSLR vagy MILC)
Zeiss Ikon Kinostar 12,5cm f/2 serie IV (fullframe és nagyobb / bármilyen DSLR vagy MILC)
egyéb / speciális
Meopta "Meometar" Meostigmat 50mm f/1 (crop / MILC)
16KP 50mm f/1.2 Pöcsi (crop / MILC)
16KP 35mm f/1.2 Töcsi (crop / MILC)
vetítők képalkotási sajátosságai és kezelésük
összes tesztelt optika...

De miért érdekes nekünk a Kinostar 12,5cm? Mindössze pár hónapja futottam bele először a típusba eBayen, és nem igazán értettem, hogy egy ilyen nagy lencseátmérővel dolgozó (tehát vélhetően nagy képkört rajzoló és/vagy fényerős) 125mm-es optika miért ilyen olcsó? Az olcsót itt úgy értesd, hogy az ára nem hat számjegyű volt forintban. Rendeltem egyet egy szlovén sráctól, és 4 nappal később (!) már itt is volt (nyilván nem az MPL hozta). Az állapota csodás, mintha új lenne.

A felépítéséről, sőt általában az optikáról korábban alig találtam a neten bármit, mindössze azt írták mindenhol, hogy ez egy igazi Petzval elrendezés (4 lencse 3 tagban), a tubus java pedig üres. Ebben igazuk is volt. A jó dolgokra pedig rájöhettem én.

A vetítő háza szinte pontosan 65 mm átmérőjű, ami majd nagyon egyszerűvé teszi az adaptálást, és nem csak azért, mert simán belefér egy M65-ös fókusz helikoidba. Kialakítása miatt nagyon könnyű, így a súlyával sem lesz gond. Bár a lefedett képkör 6*6, a bázistávolság jóval kisebb, mint egy Pentacon SIX esetén az szükséges lenne, így a P6 bajonettet elvetettem. M42-re azonban gond nélkül adaptálható, sőt, mint láthatod majd, ugyanezzel a kialakítással gond nélkül felmegy GFX bajonettre is, így a Fujifilm középformátumán is szépen muzsikál.

Az átalakítás előtti méréseim során megállapítottam, hogy tényleg egy lehelettel a 135mm-es portrétáv alatt van a gyújtótávolsága, a fényereje pedig igen tekintélyes f/2. De hogy ne csak jót mondjak: az már ekkor látszott, hogy ez - klasszikus Petzval lévén - csak középen lesz éles, sőt, a szélek felé nagyon erősen esik a rajzolat minősége. Ettől persze egy vetítőoptika esetén nem dőlünk a kardunkba.


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?



Zeiss Ikon Kinostar 12,5cm serie IV adaptálás

Az adaptálás pofon egyszerű lesz. Annyira egyszerű, hogy itt még ragasztanod sem kell semmit, minden megoldható lesz standard, könnyen beszerezhető alkatrészekkel.

Megmutatom először az egyszerű, fókuszálásra alkalmas M42-es kivitelt, aztán kicsit finomítjuk is majd a konstrukciót.

Az alap változathoz mindössze egy Kinostar 12,5 cm vetítőre, egy M65-M65 helikoidra (hossza mindegy, én itt egy 25 - 55mm-es kivitelt használtam), egy M42-M65 step-up ringre, egy M42 makro közgyűrű sor leglaposabb, 5mm-es elemére és egy M65x1 - 62,5mm rögzítő gyűrűre lesz szükséged.

Ahogy az ábrán is láthatod, az M42 tube lapos darabját az M42-M65 adapterbe csavarod, majd ezt az egészet az M65 helikoid hátuljára. A Helikoid elejére felcsavarod a 62,5mm-es belsőt fogadó rögzítő gyűrűt, és ezzel készen is van a mechanika. Ha ebbe teljesen (ütközésig) belecsúsztatod a vetítőt, akkor bőven meglesz a végtelen fókusz, a közelpont meg a választott helikoid hosszától függ majd.

Pontosan ugyanezen logika mentén, csak az M42 - M65 step-up és az M42 közgyűrű helyett egy M65x1 - GFX adaptert használva megépíthető az optika Fujifilm GFX vázakra is. Utóbbi esetben természetesen nem pont ütközésig kell tolni a vetítőt a fókuszmechanikában, hanem egy kicsit előbb megáll, de ez a három imbuszos rögzítőfejnek köszönhetően könnyen és egyszerűen beállítható lesz.

Mármost ott tartunk, hogy az optikát használhatnád is, azonban elég puritán a történet, és nincsen lehetőséged ellenzők vagy filterek felhelyezésére sem. Éppen ezért kicsit még finomítunk a dolgon. Ehhez szükséged lesz egy 72 - 82mm step up ringre (a képeken ez nálam arany színű, de ez ne tévesszen meg), aminek az alsó, 72mm-es csatlakozó menetét csiszold le teljesen. Ezt követően a LOMO 1.8/100-as és a Stigmar 1.5/100-as cikkben már ismertetett módhoz hasonlóan ezt a 82mm-es standard menetet az M65 - 62,5mm szorítógyűrű alá teszed, és a szorítógyűrűt egyszerűen belecsavarod a helikoidba.

Ha véglegesen rögzíteni akarod a helikoidhoz, akkor fúrsz három lyukat rá oda, ahol a helikoid három felső csavarja van, majd a három csavart kicsit hosszabbakra cserélve rögzíted azokkal a helikoid tetejéhez a lecsiszolt step-upot. Részletesen lásd az előbb linkelt két cikkben.


[X] hirdetés

Ha ezzel megvagy, máris van egy standard 82mm-es meneted, amibe csavarhatsz 82mm-es fém napellenzőket, illetve azokat 86 - 82mm step down gyűrűkkel fogathatod össze. Két összekapcsolt 82mm-es ellenző már elfedi az optika házát, a következő képen pedig hármat láthatsz, a terepen meg összesen négyet használtam házazásnak (fullframen még négy sem árnyékol be a sarkokban).

Az optika ilyen módon való kialakítása nem csak esztétikai és védelmi okokat szolgál: mint majd látni fogod, ezek a Petzval-kialakítású objektívek igen érzékenyek a szembefényekre, így minden napellenző megoldás jótékonyan hat rájuk.



Kinostar 12,5cm terepteszt

A megépített optikát már csak használni kell! A súlya (három ellenzővel) mindössze 750 gramm, végtelentől 40 cm közelpontig jön le (a 25-55mm-es helikoiddal), és nagyon finoman jár az új fókuszmechanika. Az egész szerkezet fém és üveg, stabil, kényelmes.

!

Az első két fotózás alkalmával az M42-es kialakítással, fullframe vázon (A7III) láthatod a produktumát. Színekhez és portré retus módosításhoz folyamodtam, de sem a hátteret, sem a kivágást sehol sem manipuláltam, így azt kapod, amire az optika képi világ szempontjából 36*24-en képes. Hozok azért majd egy-egy nyerset is, ahol fontos.

Kincső sorozatánál még bele-bele futhatsz olyan képekbe, ahol nem figyeltem eléggé arra, hogy az élesnek szánt rész középen legyen. Ez itt kritikus, mert a képmező szélei felé közeledve már nem éles az, ami egyébként az élesre állított távolságon van.

Ugyanitt érdekes megfigyelni, hogy a képmező széle felé a romló rajzolatban felbukkan egy-egy éles objektum, ami jellemzően a tárgytávhoz képest közelebb van. A kis képeken sorban közép - harmad - szél kiemelést láthatsz, a teljes kép fullframe szenzorral készült.

Ez jelzi nekünk, hogy az optikai formula által vetített kép nem rossz minőségű, csak nincsen megfelelő képsík. Ezt hívják szférikus aberrációnak, és az egyszerűbb lencserendszerek jellemzője, amikben a gömbfelületűre csiszolt lencsék görbülete nem teljesen azonos a fénytörési törvényekből számolt ideális felülettel.

Ez a legfontosabb, kompozíciós kényszert jelentő megkötés, amivel számolnod kell, ha ezzel az optikával akarsz dolgozni. Összességében egyébként ez nem túl zavaró akkor, ha portrézol, illetve ha sok vetítőoptikát használtál már. Középen nagyon szép és tiszta a rajz, nincs szellemkép vagy leválás, sem aura.

A háttérmosás csodásan krémes, az f/2 körüli fényerő a 125mm-es gyutávval és a fullframe szenzorral párosítva igazi portrészörnyeteggé teszi az objektívet. Talán még egy-egy modern optikákért rajongó fotós is azt mondaná erre a háttérrenderre, hogy igazán megkapó.

Említettem korábban, hogy az optika igen érzékeny az ellen- és kósza fényekre. Ez főleg abból adódik, hogy a lencserendszer szinte csak nagy átmérőjű tagokat tartalmaz, ennek pedig másik kellemetlen hatása az, hogy az objektív képe önmagában nem túl kontrasztos. Utóbbi nem tragikus, kisebb utómunkával nagyon könnyen utána lehet nyúlni, de kicsit lentebb azért mutatom egy nyers-kidolgozott pároson is.

Valószínűleg túl sokat dolgoztam már vetítőoptikákkal, így nekem természetes, hogy ezek igényelnek utómunkát, szóval ez a Petzval sem az az optika lesz, aminek a nyersétől hanyatt dobod magadat (kontraszt szempontjából). Mindamellett ha úgy kezeled a képeket, mind feldolgozható nyerseket, széles lehetőségeket biztosító alapanyagokat, akkor nem ér csalódás. Álomszerű hatás, teljes alaktól a kvázi-makróig tartó fókusztartomány, szóval nagyon jól használható eszköz, ha tudod, mit csinálsz vele.

Dóri sorozatánál az erdőt választottam terepnek. Itt elsősorban azt akarom megmutatni, hogy ez nem az a klasszikus karikázós optika: a bokeh-karikák inkább elmosódnak, a háttér krémes és nem bántja a szemet.

A feldolgozott képek itt is sok dehazet kaptak, mert szembefények esetén a kontrasztvesztés jelentős.

Az utolsó sorozat volt csak igazán izgalmas nekem, hiszen itt már fullframe-nél nagyobb szenzoron volt az optika, és magával a GFX vázzal (GFX 50S II) és annak nyerseivel is csak ismerkedtem. A GFX crop-szorzója kb. 1.3, így ezen a vázon az optika egy kb. 95mm f/1.8 fullframe objektív képének felel meg (tudod ugye, hogy a gyújtótávolság a valóságban soha nem változik...).

Persze ahogy láthatod, a "felel meg" kijelentés csak egy nagyon gyenge közelítés: nagyobb formátumokon a dolog atmoszférája a hasonló számszerű tulajdonságok ellenére teljesen megváltozik.

A lényeg: az optika, vignettálás nélkül teljesen lefedi a GFX szenzorméretét, igaz, a sarkok felé jelentkező aberrációk itt még erősebben jelentkeznek.



Summa summarum

Mikor érdemes foglalkoznod a Zeiss Ikon Kinostar 12,5cm serie IV objektívvel?

Elsősorban akkor, ha szeretnél egy Petzval rendszerű optikát és van mögé legalább egy fullframe méretű szenzorod. A Zeiss gyártásnak és a fiatalabb kornak köszönhetően megkapod a Petzval-hangulatot, kvázi-korszerű köntösben. Ráadásul könnyen tudod adaptálni is.

Másodsorban akkor, ha dolgoztál már vetítőoptikákkal, tehát tudod, hogy ennek a vintage témakörnek mik a sajátosságai: ismered a kompozíciós megkötéseket, rutinos vagy manuális fókusszal és az utómunkában is.

Harmadrészt akkor, ha van egy GFX vázad, amire szeretsz egyedi optikákat feltenni. A Kinostart garantáltan imádni fogod.

Mikor ne foglalkozz ezzel az objektívvel? Ha egy saroktól sarokig éles, nagyon kontrasztos, autofókuszos, rekeszelhető optikát szeretnél.

A szerelőműhelyben keress meg nyugodtan, ha maradt bármilyen további műszaki jellegű kérdésed vagy tudok segíteni az adaptálásban.

A Vintage Pubban szeretettel várunk, hogy megoszd a közösség tagjaival is a vintage vetítőkkel vagy más optikákkal készített fotóidat, élményeidet, tapasztalataidat.

Ha érdekel, hogy milyen 135mm körüli optikákról olvashattál már a blogon cikket, akkor a következő szekció a te barátod.

Miket olvashattál 135mm (és közeli) témában eddig?
Mítoszdöntögető 3.5/135mm-es teszt
DKL kisokos és Schneider-Kreuznach Retina-Tele-Xenar 4/135mm teszt
Kistelés-portrés kalandok: Porst 1.8/135mm teszt
(Majdnem) rekorder: Soligor 135mm f/1.5 teszt
Zeiss Sonnar 3.5/135 Zebra - Prémium portréoptika aprópénzért
Aranyközép: Super-Takumar 2.5/135 gyorsteszt
Az óriásvetítő: 35KP 140mm f/1.8 építés és teszt
Szupergyors középformátumú objektív házilag, fillérekből (Pentatar 1.8/120 P6)
A legöregebb objektív, amivel valaha fotóztam (Petzval kaland)
Bubicsászár: Pentacon AV 2.8/150 építés és teszt
Fiatal Petzval: Zeiss Ikon Kinostar 12,5cm serie IV adaptálás és teszt

A fény és a Petzval legyen veletek!

Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:




Közösködünk?

Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:


További vetítőoptikás őrületek:


Fiatal Petzval: Zeiss Ikon Kinostar 12,5cm serie IV adaptálás és teszt

Festőművész: Rodenstock XR-Heligon 68mm f/1.1 (építés és teszt)

Pofonegyszerű trioplanpótló szer: T-3 triplet (építés és teszt)

Meopta Stigmar XX 1.5/100 adaptálás és teszt

A tornasor közepe: LOMO 2/100 építés és teszt

Német örvény: Zeiss Kipronar 1.4/50 adaptálás és teszt

Középformátumú triplet: Edar 2.8/100 adaptálás és teszt

Magyar csavar: MOM Budapest KINGA 1.5/50 adaptálás és teszt

Hazai vonatkozás: MOM Budapest 1.7/35 vetítő építés és teszt

Leitz Hektor 85mm f/2.5 adaptálás és teszt

Leitz Colorplan 90mm f/2.5 adaptálás és teszt

Gyöngyszem keletről: OKP 1-100-1 1.8/100 vetítőoptika adaptálás és teszt

Átlát a szitán: Rayxar 0.75/50 röntgenoptika adaptálás és teszt

Az orosz Trioplan: Triplet-5M 2.8/100 építés és teszt

Az óriásvetítő: 35KP 140mm f/1.8 építés és teszt

Bubicsászár: Pentacon AV 2.8/150 építés és teszt

2in1 portré&makró vetítőobjektív körfénnyel: Pentacon AV 2.8/100 építés + teszt

Filléres buborékgyáros házilag: Pentacon AV 2.8/80 építése Canon EF-re

Okos megoldás kis szenzorra: KP16 1.2/35 „Töcsi” vetítőoptika (átalakítás + teszt)

Nehézsúlyú vetítőobjektív: Meometar 50mm f/1 E-mount

Vetítőoptika képalkotás pro-kontra

Vetítőoptikából valódi objektív (RO-109-1A)



Vannak még itt további érdekességek is:


Kiszínezett történelem: Terra Nova 1910-1913 (Scott antarktiszi expedíciója)

A gép alkot, az ember pihen

Ezek a leképezési hibák rontják el a napodat

Miért emelkednek ilyen meredeken a vintage optika árak?

Hol romlott el a Facebook?

Canon érdekességek és könyvajánló, Bob Shell nyomán

Életem hátterei (TFCD fotózás)

Így tehetsz színessé régi fekete-fehér fényképeket

Évértékelő @2021

TFCD poszt generátor

Lejárt tekercs: Konica FS-1 + Hexanon 1.2/57 + VX200 film

10 kérdés, 10 válasz. 10 éves a hispan’s photoblog

Szabad-e világító sirályt fotózni?

Időutazás: 5 fotós hír 2030-ból

Ilyen volt a fotós OKJ (+all-in-one tétel)

Te is fertőzött lehetsz: támad a vintázs-kór

Így készült a forgó Parlament

A legöregebb objektív, amivel valaha fotóztam (Petzval kaland)

Hogyan készül a minibolygó (és a csőpanoráma?)

Gangvadászati kisokos

Évértékelő @2020

Hogyan állj pont szembe a Parlamenttel?

Milyen objektívvel fotózzak portrét?

Miért működnek az objektívek?

Ezért imádod a vintage objektíveket

Évértékelő @2019

Hogyan és miért válassz (egy) analóg/vintage rendszert magadnak?

Robbantott ábra kisokos

Balkán Disney

Képzelt beszélgetés egy TFCD/portré fotózás előtt, alatt és után

8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

A szürke színei

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

In memoriam Mamiya ZE

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Miért radioaktív az objektívem?

Kezdő fotós kisokos

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

A kamu vörös karika pszichológiája

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

A boldog fotós lájk nélkül él

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Mi a gond a modern objektívekkel?

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

35mm történelem

További cikkek a tudásbázisban...

A kész anyag áttekintését és kritikáit köszönöm Kóró Annának, Lampert Benedeknek és Tóth Gábor Szabolcsnak. A fotós anyag összeállításában köszönöm a segítséget Baráth Adélnak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.

Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2023 (eredeti megjelenés: 2022. december 12., utolsó módosítás: 2022. december 12.)