Végletek közt csapongok, hiszen a több kilós vetítőoptika-adaptálások mellett imádom a miniatűr dolgokat is. Pontosan ilyen lesz a Domiplan 3.5/30 adaptálása, ami több szempontból is érdekes alanynak ígérkezik, ráadásul dizájnban sem kell szégyenkeznie.

Ezt az objektívet egy Pentacon Penti II arany színű masinával együtt szereztem egy zsibvásárban. Nem lehetett otthagyni, hiszen annyira mutatós volt a külseje! Az időtálló arany szín titka az, hogy a korszak többi hasonló árnyalatú megoldásához képest ezt a vázat nem festették, hanem anodizálták, így bár kevésbé fényes, sokkal tartósabb a színe (egyedül a feliratok kopnak, de ezt majd láthatod közelről). Jóllehet ebben a konkrét példányban a zár nem működik, tudtam, hogy nekem úgyis csak az optikai blokk az érdekes.

A gép maga egy igen kicsi és könnyű konstrukció, amit 1961-től kezdve 16 éven keresztül gyártottak. Beépített szelénes fénymérője, vakuportja és B idős 30-125 között variálható zárja van. Bár az adaptálásunkat nem érinti, azért elmondom, milyen érdekes ennek a gépnek a mechanikája: az exponáló gombot lenyomva lefut a záridő, és a gép oldalából egy igen hosszú gomb ugrik elő. Ezt kell benyomni, hogy újra felhúzzuk a zárat, illetve betekerjük a következő kockát. Meglepően praktikus és jól használható!

Első látásra sejtettem a méretéből (aztán gyorsan ki is derült felnyitva), hogy ez nem egy fullframe filmes gép, hanem úgynevezett half-frame, azaz egy 36*24-es kocka felének méretére fotóz. Ez azért jó, mert egy 36-os tekercsre 72 kép fér, ugyanakkor természetesen a negatívok alapterülete kisebb, így rosszabb a minőségük és kisebb nagyítások is készíthetőek belőlük.

Hogy a fél-képkockára tervezett kis 3.5/30-as Meyer-Optik Domiplan objektív mekkora képkört tud ténylegesen lefedni, az a teszt részben kiderül, ugyanis eredeti célrendszerénél jóval nagyobb érzékelőre fog kerülni!

A masina összes többi kezelőszerve, vagyis a záridő, a rekeszérték és a fókusztávolság is az optikai blokk körül állítható. Nekünk ezek közül az utóbbi kettő, a fókusztáv és a rekeszérték lesz érdekes, hiszen ezeknek használhatóaknak kell maradniuk az adaptálás során is.

Domiplan 3.5/30 adaptálás

A feladat: a Domiplan 3.5/30-as optikát ellátni valami olyan csatlakozással, amivel modern digitális gépeken is használhatjuk közvetlenül vagy adapterekkel.

Az, hogy milyen csatlakozással tudunk dolgozni, a bázistávolság függvénye. A bázistávolság az optikai blokk és a filmsík vagy szenzor közötti távolság végtelen fókusz esetén. Ennél az optikánál ez nagyjából 27mm, vagyis (D)SLR gépekre nem lehet felhelyezni, mert nem tudna elég közel kerülni a filmhez vagy szenzorhoz.

A 27mm körüli táv azonban gyanúsan kényelmes megoldás Leica M bajonett esetén. Ezt a csatlakozást azért is szeretem, mert könnyen és kis méretű adapterekkel lehet feltenni korszerű MILC gépekre. A Leica M bajonett lehetőséget ad majd rá, hogy az egész adaptált optika hallatlanul picike maradhasson. A hátsó kupakja szinte nagyobb lesz, mint maga a szerkezet!

Mint azt már megállapíthattad, a Penti II fényképezőgép nem cserélhető objektíves, így az optikai blokkot és kezelőszerveit is le kell bontanunk róla. Elsőre ez zavarba ejtő feladatnak tűnik, mert a gépházon gyakorlatilag nem látni csavart (még akkor sem, ha levesszük a hátulját). A trükk az, hogy a fókuszgyűrűt oldalról fogó négy rejtett kis hernyócsavart kell kicsavaroznunk, és alatta tárulnak fel a további bontáshoz szükséges részek.

A részteles folyamatot, illetve a teljes adaptálást egyszerűbb, ha videóban mutatom meg neked:

@hispansphotoblog #hispansphotoblog ♬ sonido original - MarleneKenobi

A felvételt elérheted Tiktokon, Youtubon, Facebookon és Instagramon is.

Röviden azért összefoglalom a lényeget: a kibontott optikai blokkot és kísérőgyűrűket az eredeti, géphez kapcsolódó áthidaló alkatrészen össze tudod állítani, majd pedig ezt az egészet kell egy Leica M - L39 adapterre tenned. Utóbbi feladathoz egyszerűen egy L39-es gépsapkát használok, aminek a közepébe megfelelő nagyságú lyukat fúrtam. A sapka és az optika közé jöhet porzáró ragasztás is, hogy a szerkezet jobban védje a szenzoraknát.

A végleges szerkezeten könnyen kalibrálható a tényleges, hard stoppos végtelen, hiszen a fókuszgyűrűt tetszőleges állásban lehet a négy kis hernyócsavarral a fókuszmechanika valódi végtelenjéhez illeszteni. Ezen kívül az L39 gépsapka és a Leica-M bajonett közé is kerülhet beállító alátét, amit én is alkalmaztam.

Mivel a dizájn miatt szerettem bele ebbe az optikába, ügyeltem arra, hogy az adaptáláshoz használt további alkatrészek is kövessék az arany/bronz árnyalatot. A kész darab így végül nem csak apró, de szép is lett. A belső felületeket, amik a filmsík/szenzor felé néznek, matt fekete festéssel láttam el, hogy a gépvázon belüli tükröződés minimalizáljam.

Illetve ahogy ígértem, apró is: egy Leica M hátsó kupak szinte vastagabb, mint a kész szerkezet. Az eredeti Penti II gép súlya is mindössze 260 gramm volt, így az épített optikánk teljes súlya sem haladja meg a 100 grammot - nem is érzed, ha a gépen van.

Kezelése egyszerű: az első gyűrűvel lehet fókuszálni (végtelen és kb. 0.5 méteres közelpont között - a közelpontot az építés során csökkentettem azzal, hogy a fókuszgyűrű tovább tekerhető az eredeti közelpontnál), az alatta levő gyűrűvel pedig lehet rekeszelni 3.5 és 22 között, ha szükséges. A gyakorlatban persze majd látod, hogy az optika többnyire végtelen állásban és 3.5-ön van, így sok vacakolást nem igényel, ha streetelésre használod.

Az építéshez használt Leica M - L39 adapternek van egy további előnye: az optika csatlakozása így kettő-az-egyben, hiszen az LM bajonettből kicsavarva egy sima L39-es optikát kapunk, amit akár L39 távmérős gépeken, akár L39 adapterekkel digitális MILC-eken is használhatunk (távolság-visszajelzésre szolgáló coupling mechanika persze nincsen benne, de ekkor is használhatjuk zónázó fókusszal, vagy simán csak f/8-on végtelenben).

Front menet filtereknek vagy kupakoknak nincsen, és gyárilag sem volt, szóval ezzel a hiányossággal együtt kell élned, azonban a front üveg igen kis mérete miatt szerencsére ez nem is jelent nagy gondot.

Domiplan 3.5/30 terepteszt

Kezdjük az egészet a lefedett képkör kérdésével, hiszen ez sok mindent meghatároz majd. Bár az objektívet a csatlakozása miatt akár GFX-re is felteheted, ahogy azt a poén kedvéért el is követtem, viszont ennek nincsen sok értelme...

Nézd csak a vetített képkör méretét egy 44*33-as középformátumú szenzoron:

Igazából még a fullframet sem fedi le, pedig kicsit reménykedtem benne. A half-frame kockaméret (24*18mm) viszont nagyon közel esik az APS-C mérethez (kb. 24*16mm), így egy croppos gépet, vagy egy fullframet APS-C vázat crop módban szépen kiszolgál. Nézd csak:

Éppen ezért a tesztképek minden esetben kb. APS-C méretre vannak croppolva utómunka során, és többnyire egy A7II-es Sony vázon készültek. Ha esetleg izgatná a fantáziádat, hogy mondjuk egy GFX 50mp-es (pixelsűrűségben egy fullframe 33mp-esnek megfelelő) szenzort is felbont-e, akkor elárulom: igen. A tesztképek közé rejtettem ilyen fotókat is szép számmal!

Ezzel az egész croppos kérdéssel nem kell persze foglalkoznod, ha APS-C szenzoros MILC-re teszed az objektívet egy Leica M adapterrel, például valamilyen A6000 szériás Sonyra, valamilyen X mountos Fujifilmre, vagy croppos Canon/Nikon MILC-ekre. Apropó Leica M adapterek:

• Sony E - Leica M adaptergyűrű
• Fujifilm X - Leica M adaptergyűrű
• Fujifilm GFX - Leica M adaptergyűrű
• Canon RF - Leica M adaptergyűrű
• Nikon Z - Leica M adaptergyűrű
• Sigma/Panasonic L - Leica M adaptergyűrű
• M4/3 - Leica M adaptergyűrű

Ilyen adapterekből létezik makrós kivitel is, ami egy nagyon lapos helikoid. Ez képes növelni a saját vastagságát, így értékes centimétereket lehet nyerni a közelpont felé, bármilyen felhelyezett optika esetén.

APS-C érzékelő-méreten a képszögünk egy kb. 42mm-es fullframe ekvivalens optika képszögének felel meg. De ezt már kisakkoztad magadtól is...

Milyen a rajzolat? Ezen meg fogsz lepődni, középen legalábbis biztosan. Az alábbi tesztsoron f/3.5 - 4 - 5.6 - 8 - 11 értékekkel láthatsz fotókat:

Az érdekes és egyben szomorú igazság az, hogy középen igazából már teljesen nyitva is patika a rajzolat, a szélek felé azonban taknyolni kezd, és ez... hát... nem nagyon javul sokat. Pedig ezek a hasznos képkör részét képező kockák, tehát APS-C méretűek. Sebaj, ez nem a "saroktól sarokig éles" kategória, de három ilyen pöttöm lencsétől az ember ne is ezt várja, hanem karaktert.

Tanulság: használat közben többnyire f/8-on tartottam a rekeszt, ha nem kellett kifejezett nagy mélységéletlenség. Ez nem a rajznak tett jót elsősorban, hanem a szélesebb DOF miatt fókuszálni is könnyebb volt így, ez pedig utcai lövöldözés közben hasznos.

Bár a 3.5-ös fényerő a kis szenzormérettel kombinálva jól jelzi, hogy ez az objektív nem a háttérmosás csodája, azért a csökkentett (kb. 0.5 méteres) közelpontot használva előcsalogatható a bokeh:

Az optika torzítása meglepően csekély, saját tervezett képméretén belül egészen jól tartja a párhuzamosokat, illetve egyenletes a torzulás, tehát jól korrigálható. A középponton áthaladó sugárirányú vonalak pedig - természetesen - teljesen egyenesek.

Amiben biztosan kompromisszumos az objektív, az a direkt szembefények kezelése, ugyanis ha rosszul kap napot vagy erős lámpát, akkor egy szivárványhártyához hasonló körkörös flaret állít elő pillanatok alatt. Ennek főleg ahhoz van köze, hogy az optikai képlet mindössze három tagos, és nincsen semmilyen fényellenző az objektív elején. Itt olyan szép a flare, hogy egy teljes GFX képkockát mutatok, mert szinte egy emberi szem szivárványhártyáját látod.

Biztos tudtad, hogy egy streetes téma még streetesebbé válik, ha fekete-fehérbe teszed. Sőt: sok fotós szerint bármilyen kép sokkal inkább jó, ha fekete-fehérben van. Lehet, hogy ez valamilyen rejtett, egyetemes törvény?

További változatos városi képcsokrunk következik a témában:

Summa summarum

Ez az optika elsősorban akkor fog téged érdekelni, ha szeretsz koccra csapott végtelennel, f/8-on egy kis géppel és egy nagyon lapos objektívvel streetelni. Kifejezetten szeretni fogod, ha eleve APS-C szenzoros géped van. Megépíteni nem bonyolult, de a nagyon apró alkatrészek és kis vastagságok miatt nagy precizitást és odafigyelést követel a művelet. A bekerülési költség cserébe nem drága, hiszen ilyen kis Pentacon Penti II masinákat már 15-25.000 forint között is találhatsz az eBayen.

Ha érdekel még olyan adaptálás, aminél a minél kisebb méret volt a lényeg, akkor javaslom neked a Lenkinap OKC-1-35-1 2/35mm anyagot, amiben nem arany, hanem piros színű az optika.

Ha van egy ilyen optikád, de technikai problémád akadt vele vagy adaptálni szeretnéd, támadj meg vele a szerelőműhelyben.

Ha tapasztalataidat vagy képeidet osztanád meg velünk, vár a Vintage Pub virtuális kocsmájának lelkes közössége.

A fény legyen veletek!