Joggal érezheted, hogy se szeri, se száma a Kipronar vetítőoptika-adaptálásoknak a blogon, ennek oka pedig elsősorban az utánozhatatlanul szép csavart háttér. Ma egy 120mm-es Zeiss Kipronarral fogjuk ezt előállítani, mégpedig egy második generációssal, ami nem összekeverendő a blogon korábban már járt 12cm-es, Steampunk házazást kapott verzióval.
Az említett 2.1/120-as változaton kívül volt már itt 1.4/50-es, 2.2/165-ös és 19./90-es is. A 90-es és nagyobb változatok közös jellemzője a 62.5mm-es szűkebb házátmérő és az akár 6*6-os méretet is lefedő képkör. A bázistávolságuk általában meglepően kicsi, ezért sajnos Pentacon Six P6 vagy Pentax 67 P67 rendszerekre nem lehet őket adaptálni, de ez a MILC-ek korában egyáltalán nem jelent nagy problémát. Várhatóan érkezik majd egy Prokinar ritkaság is a sorozatból, de ugye erről csak az értesül majd, aki már feliratkozott...
Mai alanyunk, az 1.9/120-as a második generáció tagja, ennek megfelelően 4 lencsetagot tartalmaz 2 blokkban, vagyis két ragasztott elemünk van. Az objektív meglepően szép állapotban jutott hozzám: használati nyomok a front üvegen és belül szinte egyáltalán nincsenek is, csak minimális felületi kár látszik a hátsó lencsetagon (ez nem meglepő: a legtöbb példányt a mozigépek hője megtépázta kicsit). Nem is volt kérdés, hogy érdemes-e vele foglalkozni, mert bár igen méretes darab, precíz adaptálással nagyszerű portréoptika válhat belőle fullframere vagy GFX-re.
Egy olyan optikai blokkot képzelj el, amit többnyire filmvetítőkbe, diavetítőkbe terveztek. Nincs fókuszmechanikája, csatlakozása vagy fényrekesze. Tiszta üveg és fém. Sok ilyesmi járt már a blogon, és nyert új életet, ezekről pedig a következő dobozban olvashatsz:
De mi az a vetítőzés, és mik voltak eddig?Ahhoz, hogy digitális vagy filmes kamerákon precízen használni lehessen őket, kis átalakítás és néhány kiegészítő szükséges A Zeiss Kipronar 1.9/120-asnak legalább két dolog kell ahhoz, hogy valódi objektívvé váljon:
A fókuszmechanika és az optikai blokk közé beékelődik még egy M65 - 62.5mm rögzítőgyűrű, amivel egyben a precíz bázistávolságot is beállíthatod. Önmagában ennyi már elég lehet ahhoz, hogy az optikával fényképezni tudj.
[X] hirdetés
Ezt általában érdemes kiegészíteni fényzárással, új fényvisszaverődés-gátló festésekkel, porfogó sávokkal és a súlypont szempontjából is kényelmesen kialakított fókuszgyűrűvel. No meg persze a dizájn extrák...
Jelen verzió egy csupafókusz házazást kapott, ami azt jelenti, hogy az optika szinte teljes külső része egyben fókuszgyűrű is. Ezt úgy érem el, hogy a fókuszhelikoid saját külső része kiegészül sokkal hosszabb fém hengerekkel, amik nem csak a helikoidot, de magát az eredeti vetítő testét is körülölelik. Itt jelen esetben a viszonylag hosszú objektív miatt két ilyen fém hengert is alkalmaztam.
Ezen fém hengerek külsejére fa berakás került, ami egyenként felragasztott apró hexagonokat jelent. Ilyesmit mutattam már neked egy Bausch&Lomb Petzval és egy RO-109-1A kivitel esetében is. A feladatot itt annyival bonyolítottam, hogy ez egy spirálisan enyhén felfelé kanyarodó, végtelenített minta lett, ami nem könnyítette meg a felhelyezését a fém házra.
A felragasztott hexagonos minta aztán a közök kitöltése, csiszolás, pácolás és lakkozás után nyeri el azt a végső, kellően ellenálló és szép formáját, amivel napi használatban is megbízhatóan működik. Meg persze nincs olyan, aki ne nézné ki a kezedből az objektívet, amikor ezzel fotózol...
Az eredeti optikai blokk eleje, ami egyben az adaptált objektív eleje is lett, nem rendelkezik saját szűrőmenettel, így abba egy 77mm-es standard menet került beépítésre, hogy lehessen szűrőzni, kupakozni és ellenzőzni, ha szükséges.
Az adaptált objektív hossza fókuszálás közben változik. Mivel egy hosszabb, 36-90mm-es úton közlekedő helikoidot választottam mechanikának, a szenzortól jelentősen képes eltávolodni a blokk, így a közelpont is egészen kicsi, 60cm lett, ami egy 135mm körüli optika jellemző 1 - 1,5 m értékéhez képest igen kiválónak mondható.
Hátul az objektív standard Fujifilm GFX bajonettel rendelkezik és teljes fényzárást illetve fényvisszaverődés-gátló festést kapott. Mivel a gyári képköre 6*6-nál is nagyobb, így a 44*33mm-es szenzort bőségesen lefedi képpel, produkálva a tesztek során majd látható varázslatosan csavaros háttérkezelést.
Ha úgy érzed, hogy ezeket az információkat videóban is megnéznéd, akkor az ezzel kapcsolatos anyagot elérheted TikTokon, Facebookon, Instagramon és YouTubon is.
@hispansphotoblog Ha már az erdőben érzi magát legjobban, fa házazást kapott a legújabb vetítőoptika-adaptálás, a Zeiss Kipronar 120mm f/1.9 #hispansphotoblog #portraitphotography ♬ original sound hispan
Többen kérdeztétek mostanában, hogy minden videóból készül-e cikk? A válasz az, hogy nem, hiszen sok építés vagy javítás nem éri el cikkíró énem ingerküszöbét, így azokról "csak" videók születnek, ezért érdemes a hírlevél mellett feliratkozni a TikTok, Facebook, Instagram és YouTube csatornákra is.
A fényképezésben az a jó, hogy akár csak birtoklod, akár karban is tartod a felszerelésedet (vagy újat építesz), mindig lehetőséged van vele alkotni. Így egy-egy ilyen megépült vetítőoptika nem csupán esztétikai kuriózum akar lenni: praktikumát a gyakorlatban is bizonyítani kell, hiszen létezésének értelme és célja az, hogy a fotóst csodás alkotások elkészítéséhez segítse!
A tesztfotókat minden esetben egy Fujifilm GFX 100S II vázon vettem fel, aminek szenzora a 36*24mm-es fullframehez képest egy kicsit nagyobb, 44*33mm. Így negatív crop faktor jön létre (többnyire 0.8-al szoktunk szorozni), vagyis a vágatlan GFX tesztfotókon egy kb. 96mm-es fullframe optika képszögét kapod vissza. (A gyújtótávolság valójában sosem változik, csak az érzékelt képszög.) A színeken és görbéken, illetve alap portré retuson kívül nincs módosítás a képeken.
Az optika egyik legjellegzetesebb képi karaktere a swirly bokeh, amit azonban sokszor eléggé félreértenek. Sok standard objektív is produkálja ezt a jelenséget, ugyanakkor ezekben az esetekben csupán a bokeh-karikák gitárpengető-szerű alaktorzulása jön létre. Hagyományosan ilyen a Helios 40 1.5/85mm portréobjektív, de még az 1.2/85mm nFD Canon esetén is megfigyelhető. Viszont ha ezt összehasonlítod egy másik, szintén 120mm-es Kipronar vetítőoptika képével, látható, hogy nem ugyanarról van szó:
Látható, hogy a vetítőobjektívek még erősebb háttércsavarást produkálnak, aminek oka egy plusz összetevő, nevezetesen egy leképezési hiba, a görbült képsík. Ez nem a vonaltartás hibája (az egy másik leképezési hiba), hanem azt jelenti, hogy az azonos tárgytávolságon levő objektumok a szenzoron már nem lesznek ugyanúgy élesek, vagyis a képoldalon (szenzor vagy filmsík) nem esnek egy síkba. Másképpen mondva: ha középen élesre állítok egy 2 méter távolban levő objektumot, akkor a képmező széle felé a szintén két méterre levő többi objektum egyszerűen már nem lesz éles, hiába az azonos távolság.
Ez igen jelentős probléma lenne egy hagyományos objektív esetében, ugyanakkor a jelenséget produkáló vetítőobjektíveket pontosan ezért szeretjük, hiszen az f-értékük adta háttérmosás erőssége mellé a képszélek felé további mosódást produkálnak, ami összeszorozva a hagyományos swirly bokeh jelenségével is egészen extrém háttereket és atmoszférákat eredményez. Mutatom képen:
GFX szenzorral kombinálva az optika képi karaktere nagyon jól hozza azt a bizonyos "középformátumos hatást", jóllehet a GFX érzékelő nem sokkal nagyobb, mint a fullframe, és még mindig sokkal kisebb, mint a legkisebb középformátumú filmes képkocka-méret, a 645 (6*4.5 cm). Ez a szép a vetítőoptikákban.
A viszonylag szűkebb, 135-ösökhöz hasonló képszög és a görbült képsík "hatása" azt is lehetővé teszi, hogy teljes alakos, vagy akár távolabbi képeken is szinte természetellenesen erős háttérmosás és csavarodás jöjjön létre:
Ennek az egésznek persze van egy hátulütője is: a képminőség igazán csak középen jó (ott nagyon jó a felbontás)...
... ugyanakkor ha onnan távolodunk, akkor a rajzolat egyre kompromiszzumosabbá válik. Szóval ezek a jellegű optikák elég erős kompozíciós kényszerrel is járnak.
Ezen a ponton a kromatikus aberráció kérdése is értelmét veszti, hiszen a sarkok felé erős a maszatolás, így a színleválás már fel sem tűnik.
Kifejezetten ellenfényes képet nem vettem fel, de mondanom sem kell, hogy az egyszerű lencserendszer, a tubus nagy (és árnyékolásmentes) belső átmérője, valamint az átlagos teljesítményű bevonatok miatt flarelni illetve kontrasztot veszíteni nem nehéz ezekkel a Kipronarokkal.
Sára és Zsófi kitartó modelljeim voltak, hiszen a csupafókusz házazás ellenére az optika kialakítása és súlya miatt nem mindig egyszerű fókuszálni.
Ha érzed magadban az erőt, akkor téged is szívesen látlak modellként akár kísérleti fotózásokon, épített optikákkal. Erre lelsz...
Minél furcsább egy vetítőoptika képe, egyfelől annál több érdekes fotó elkészítésére ad lehetőséget, másfelől annál több megkötéssel is jár kompozíció és képminőség tekintetében. Éppen ezért egy ilyen Kipronar nem való bárhova és bárkinek. Igényli a megfelelő környezetet, hogy szép háttereket tudjon csinálni, és a kellőképpen mazochista fotóst, aki hajlandó vele küzdeni.
Az 1.9/120-as Zeiss Kipronar beszerzése nem mindig egyszerű, mert viszonylag ritka. Emiatt eBayen sem mindig van, és ha fel is bukkan, néha csillagászati összegetek kérnek érte. Ha viszont sikerült szerezned egyet, akkor belátható költségből és különösebb fúrás-faragás nélkül tudod digitális fényképeződőn is használhatóvá alakítani.
Ha van egy ilyen optikád, de technikai problémád akadt vele vagy adaptáltatni szeretnéd, támadj meg a szerelőműhelyben.
Ha tapasztalataidat vagy képeidet osztanád meg velünk, vár a Vintage Pub virtuális kocsmájának lelkes közössége.
A fény és a Kipronarok legyenek veletek!
Legyél te is a vintage univerzum hőse! A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Viszont a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a régi objektívek megmentését és bemutatását célzó munkámat, hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. Az egyszeri támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni, vagy lehetsz folyamatos támogató is:
Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a hősök között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László, Keserű Gergő, Keresztes László Péter, Somogyi László, Rácz András, Szántó Sándor, Zubán Gergely, Erhardt Balázs, Kovács Attila, Magyar Antal, Szabó József, Máté Gyula, Boros András, Vaszkun Gábor, Erhardt Balázs, Kirner Richard, Tímea Bokodi, Káposztás Viktória, Bóka Zsuzsa, Hargitay Zoltán, Koncz Benő, Zubán Gergely, Josef Tiglezan, Gábor Balázs, Papp György, Bakos Béla, Mészáros Tamás, Kiss Péter Kálmán, Markus Holopainen, Szommer Tomi, Juhász George
Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.
A kép cikkanyagának összeállításában és véleményezésében köszönöm a kitartó segítséget Gáspár Bianka Ágnesnek, Sárának, Zsófinak, Urbán Balázsnak és Tóth Gábor Szabolcsnak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.
A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III, GFX 50S II, 100S II) és sokat játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "gyűjtő és szerelő" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.
Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összeszedte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.
A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...
hispan's photoblog C 2011-2026 (eredeti megjelenés: 2025. augusztus 31., utolsó módosítás: 2026. augusztus 31.)