hispan's photoblog
site version 10.2.3.5


A Nikonos Helios esete
(81H ügyek)

Létezik gyári megoldás Nikon F bajonettes Heliosra?


2023. június 22. • Horváth Krisztián

Bár a Nikon F csatlakozás napjai - hosszú és dicsőséges évtizedek után - a Z bajonett felbukkanásával hivatalosan is meg vannak számlálva, nagyon sokan használják még. Nekik külön probléma a vintage optikák használata, erről pedig korábban olvashattál már a tudásbázisban. Ma azonban mutatok egy kis kibúvót…

A Helios 44 objektívek esete különösen problémás Nikonon, mert nem csak mechanikai jellegű a kérdés, hanem a leghátsó lencsetag maga az, ami a fullframe (FX) gépek tükrébe ér, ha szeretnénk végtelenben (itt 10+ méteren és utána) élesre állítani. Vagyis ha fel is csavarjuk valahogyan az F bajonettre az M42-es Heliost, maximum 2-3 méterre tudunk éleset állítani.

Ennek ellenére persze a Helios - árának és könnyű beszerezhetőségének hála - közkedvelt célpont lenne a Nikonosok körében is. Mit lehet tenni az ügyben?


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

Lehet például használni a Helios objektívek kifejezetten Nikon F bajonettre szánt változatát, az 50mm f/2 MC Helios-81H (gyári gravírozás: МС Гелиос-81Н 2/50, a H itt az eredeti szláv karakter, latin megfelelője az N, azaz vélhetően Nikon, de a szélesebb körben elterjedt H megnevezést használom a cikkben) jelölésűt. Ma ezt mutatom be nektek, előtte azonban pár fontos kérdés és válasz.

Miért nem (vagy csak kompromisszumokkal) lehet feltenni a 44-es Helios optikákat Nikon F-re?

Azért, mert ahogy már említettem, a hagyományos 44-es jelölésű Heliosokat nem lehet használni fullframe Nikon F vázakon. A Nikon gépek túl nagy vázmélységét ennél az optikai képletnél nem lehet megoldani egyszerűen azzal, hogy a komplett optikai blokkot hátrébb viszed, mert maga a hátsó lencsetag ér bele a fullframe Nikon vázak tükrébe. Jó, gyere, állj, gyere, de végül már nincs hova tolatni.

Hogyan lehet küzdeni a fizika rideg valósága ellen?

Részmegoldások eddig is voltak: a DX (APS-C szenzoros) Nikonok tükre kisebb (itt lehet süllyeszteni az optikai rendszert), ezeken azonban korlátozottan jön ki a Helios optikák egyedi képi világa, mert éppen a legjobban csavaró széleket vágja le a kisebb szenzor.

Másik megoldás lehet, ha távolítod az első és hátsó optikai blokkot kis alátétezéssel (műszaki kiviteltől függően ez szinte minden 44-esnél megoldható), ezzel pedig - a legtöbb optikai képlethez hasonlóan - megnő kicsit a bázistávolság. A végtelen így elérhetővé válik üveg nélküli adapterrel is. A dolog ára, hogy az amúgy sem acélos képminőség így tovább romlik, tehát az ilyen módon nikonosított Heliosok valójában már nem is Heliosok.

Harmadik út a korrekciós lencsével felvértezett adapter használata, mely a vintage optika vetített képét annyival finomítja, hogy 1-2mm-el megnöveli a bázistávot, így el lehet fókuszálni végtelenig. Ennek a megoldásnak is ára van azonban: fizikai képtelenség egyetlen lencsével úgy belenyúlni egy finomra hangolt optika képébe, hogy annak képminősége ne romlana, illetve ne erősödnének fel bizonyos aberrációi.

Gyártottak Heliost Nikonra is?

Igen! A kiábrándító 44-es hírek után pozitív fejlemények: a Helios-81H gyárilag Nikon F bajonettes (no persze a maga oroszos kompatibilitásával - erre még visszatérünk). De várjunk csak: ha a Helios 44 optikailag nem alkalmas Nikonra, akkor hogyan készülhetett ilyen objektív? Vagy ez nem is az, aminek látszik?

Akkor a 2/50-es Helios nem is igazi Helios?

Ha szigorúan vesszük, akkor nem. Az összes Helios 44 optika ugyanis a német Biotar 2/58 másolata. Helios 44-ből igen sok változat fut (44, 44-2, 44-3, 44M, 44M-4, 44M-5, 44M-6, 44M-7, meg a sorozatközi fura hibridek), ezek azonban a lencséik geometriáját tekintve teljesen azonosak (legtöbbször még a lencsék peremcsiszolása is ugyanolyan, így fel is cserélhetőek közöttük). Mit jelet ez a képi világukra nézve?


[X] hirdetés

Itt és most kimondom és vállalom a szörnyű igazságot: a különböző 44-es Helios változatok háttérkezelésében az ég világon semmi különbség nincsen (a háttér jellegét a lencserendszer geometriája határozza meg, az meg ugye azonos). Ezt nem csak azért írom, mert a nagy 50-es tesztben már évekkel ezelőtt teljesen egyértelműen látszott ez szinte az összes népszerű verzió összevetéséből, hanem mert sokszor olvasok olyat, hogy "ez meg az a verzió jobban csavar ezen meg azon a távon". Nem. Simán csak nem. Íme a teljesen azonos körülmények között, azonos tárgytávolságokon felvett tesztképek, ahol tökéletesen azonos a Biotar és a 44-es Helios változatok bokehja:

Írjuk le világosan: a háttérkezelés nanoparszekben vett távolsággyökei, a bokeh-gömbök relativisztikus térfogatállandó-ingadozásainak értékei, a swirly bokeh csavarodási mutatóinak piconewtonban számolt mérési adatai, az alapos tesztek és a szemrevételezés alapján alkalmazott józan paraszti ész mind ugyanarra a következtetésre vezet: a sima 44-estől a 44M-7-esig azonos a lencserendszer.

Akkor mindegy is, hogy melyik Heliost veszem? Nem. Vannak ugyanis más eltérések, például a felhasznált üveg minőségében (felbontási képesség), a bevonatokban (ellenfények kezelése, kontraszt, flare), a mechanikai kivitelben (44, 44-2 és 44-3 még orosz design, 44M-től felfelé gyenge japán koppintás) és a rekeszvezérlés módjában (típusról típusra eltérő, részletesebben erről itt). Ezen kívül tapasztalataim szerint maga a gyártási szórás jóval nagyobb, mint a változatok közötti eltérések.

Mármost vegyünk egy tetszőleges 44 metszetet, majd nézzük meg a Helios-81 H optikai képletét:

Teljesen világos, hogy mások, és szükséges is az eltérés, hogy utóbbi Nikonon is működhessen. Viszont ebből az is következik (és látni is fogod), hogy ez az optika képi világát tekintve nem egy klasszikus Helios. Ha divatmárka lenne, azt mondaná: másképpen Helios, mint a többi Helios. Vagy ahogy Brian mondja: Ti mind egyéniségek vagytok! Mire az egyetlen egyéniség visszakiabál: Nem, én nem!

De ha már itt tartunk és turkálunk a Heliosok optikai sémái között (amik jellemzően egyébként mind 6 lencsések 4 tagban), édestesónak megnézhetjük a Helios-103 53mm f/1.8 esetét (első kép), ami a középső két ragasztott páros tekintetében nem hasonlít sem a 44, sem a 81 kivitelhez (meg eleve távmérős okosság, így nem is csoda, szóval ez becsapós volt). Sokkal nagyobb a hasonlóság azonban a ritkább Helios-77 változathoz (második kép) az első blokkban, ami gyári adatait tekintve (1.8/50) is sokkal közelebb áll a 81-eshez:

Ezek a hasonlóságok magyarázattal szolgálnak arra is, miért olyan népszerű az árban drágább 77-es verziók "hamisítása" 44-esekből. Mindig legyetek résen!

Mi végre zavarlak össze ezekkel a rajzokkal? Annyit szerettem volna csak érzékeltetni, hogy igen kicsinek tűnő módosítások az egyes lencsék felületének kialakításában elég nagy eltéréseket okozhatnak a teljesítmény számos vonatkozásában. Néha javul a rajzolat, de romlik a CA, máskor kisebb tárgytávokon lesz szebb a kép, de távolra megnő a szférikus aberráció. Optikát tervezni nem könnyű feladat és ezer meg egy szempont játszik.



Műszaki okosságok és a trükkös F bajonett

Most, hogy optikailag tisztáztuk a kérdést, de még mielőtt a dramaturgiai csúcspont közelébe jutnánk a bikinis tesztképekkel, fontos megtudni, ki a főhős apja igazából, és mit rejt a Helios-81 belseje.

Az őst az Arsenal gyár háza táján kell keresni, itt készült ugyanis az összes Helios-81H, mégpedig a Kiev-19 és Kiev-20 kamerák KIT objektívjeként (ezek Nikon F bajonettes orosz SLR gépek voltak, ma is viszonylag könnyen beszerezhető egy-egy példány).

Sokkal érdekesebb tény, hogy a Kiev mellett (ma Ukrajnában) található cég ezeket az obikat 1983 után gyártotta. Hoppá. Kb. a 60-as és 70-es évek műszaki színvonalával találkozol mind az optika, mind a váz tekintetében, így a gyártási időszak jól jelzi, mekkora lemaradással követte a szovjet ipar a hanyatló nyugatot (nehogy utóbbi végső összeomlásakor majd belerohanjanak hátulról). Persze ettől még lehet jó móka ez a Helios, és lesz is.

A teljes külső ház a bajonettel együtt fémből készült, ahogy a dupla menetes (egy lapos menet és egy helikális) fókusz és a rekeszvezérlés is. Az optika házán a jelölések festése zöld és fehér, kivéve az "50mm" gravírozás, ami narancsos piros. A H verzió kialakítása igen lapos, a front lencse a 49mm vagy 52mm-es szűrőmenethez közeli síkban helyezkedik el, így pici optikát kapunk.

A rekesz és a fókusz gyűrű is elég vékony, de még kényelmesen használható, igaz, utóbbin nincsen gumírozás, csak a fém kialakítása segíti a biztos fogást. Cserébe 270 fokban járja be útját, így nyitott blendével is finoman lehet élesre állítani. A rekesz hat lamellája f/2 és f/16 között állítható, 2 - 2.8 - 4 - 5.6 - 8 - 11 - 16 lépésekben, a rekeszmechanika pedig beugró-automata (Nikon vázakon).

Ha már rekesz és automatika, legyen bajonett is: a Nikon rendszer érdekességeit feldolgozó cikkből már megtudhattad, hogyan küzdött évtizedeken keresztül a japán gyártó azon, hogy generációváltás helyett toldozza-foldozza a Nikon F bajonettet. A szép elgondolás (teljes visszamenőleges keresztkompatibilitás az F mounton belül) mögött azonban csúnya valóság rejtőzik, ami a nikonos Helios esetére is igaz. Itt ugyanis a gyengébb gyártási minőségnek hála a rekeszgyűrű a felhelyezés után sokszor megszorítja a megfelelő (Ai kivitelű vagy újabb) Nikon vázak vonatkozó, bajonett melletti pöckét, így sem a fénymérés, sem a rekeszbeugrasztás nem lesz helyes. A dolog orvosolható a fém káva némi igazításával.


[X] hirdetés

A lencserendszerről, ami 4 tagban tartalmaz 6 lencsét, már volt szó, az MC jelölés azonban megérdemel egy fél mondatot: multi coated, azaz több rétegű bevonatokat kapott, vélhetően pedig egy kicsit jobbakat is, mint a 40, 44 vagy 77 Heliosok, mert a szembefényeket sokkal jobb kontraszttal bírja.



Terepteszt

Mondjuk ez jelen esetben kevéssé terep, inkább víz volt, de a földrajztanárom erre azt mondaná, hogy az állóvíz is a domborzat része. Ehhez képest tőlem azt kérdezték föci érettségin, hogy mi Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye legfőbb produktuma, és a helyes válasz a szilvapálinka volt. Istenem, de fura visszagondolni azokra az időkre, amikor még létezett közoktatás… Na de ne kalandozzunk ingoványra, itt van nekünk ez a csodás nemzeti beltenger, aminek az összes partját sikeresen honfoglaltuk anno. Irány a Balaton!

Ennek az optikának pont annyira oroszos a képe a többi orosz obi között, mint amikor megiszol 6 vodkát, és meg vagy róla győződve, hogy szín józannak tűnsz, mert csak olyanok vannak a társaságban, akik már szintén megittak ugyanennyi rövidet. Aztán belép egy Zeiss vagy egy Pentax, és azonnal látszik a különbség. Szóval nagyon szerethető, de behatároltak a képességei.

Érdekes módon közelre sokkal erősebb az optika rajzolata, mint végtelen felé, ahol egyebek mellett szépen felfut a szférikus aberráció, ezért a tesztképeken a közeliek jellemzően teljesen nyitott rekesszel készültek, a távolabbiak pedig általában 2.8 és 5.6 között rekeszelve. Itt maga a teljesítményromlás nyitott rekesszel közelpontra és végtelenre:

Látod a maszatolást a tóról készült fotón, szóval ha a tárgytávod túl van a praktikus 8-10 méteren, akkor mindenképpen érdemes rekeszelni. De mennyire? A válasz az, hogy legalább f/4-re, ha a sarkokon is akarsz kapni valamit. A következő sor rendre 2 - 2.8 - 4 - 5.6 - 8 - 11 értékekkel készült, és jól látszik, hogy 2.8-on a sarkok még nem élednek fel, 4-en viszont már igen:

Itt már nem bírsz magaddal az izgalomtól, hogy kiderüljön: mennyire csavarja a hátteret a 81-es verzió a sima 44-eshez képest? A válasz itt, előbb a 81, aztán a 44:

Ugyanott álltam és ugyanúgy 0.5 méter volt a beállított fókusztáv, illetve ugyanolyan messze volt a háttér. A 44-esen azért tűnnek kicsit nagyobbnak a karikák, mert az 58mm, szemben a 81-es 50mm-ével. Szemfülesek észrevehetik, hogy ezért, és részben a képlet miatt is, a 44-es egy kicsit (de csak nagyon kicsit) jobban csavar, mint a 81H. Nem biztos, hogy ez élesben mindig látszani fog, de centivel méregethető.

Ami miatt érdekesebb és kicsit univerzálisabb játék ez, mint egy sima 44-es, az a szembefények kezelésének erőssége. Ebben kétségkívül sokkal jobb, mint a korábbi kivitelek.

Nyilván nem szerencsés fénnyel szemben fotózni, viszont sokszor a hangulatot és az atomszférát sokkal jobban visszaadja a kép, ha tartalmazza azt a tökéletlenséget, amit az adott helyzet is magában foglalt (és mondjuk attól volt olyan jó, például mint egy naplemente).

Itt sok képpel kapcsolatban megkaptam, hogy miért nem derítettünk; válaszom az, hogy drága a szállodai szoba plusz egy főnek, magyarul nem életközeli dolog nyaraláson tökéletes körülményeket teremteni, és távol is áll tőlem az a műfaj.

Azokban a helyzetekben, amikor a mélységéletlenség nem fontos és/vagy eleve tájképezel, a rekeszt érdemes 4-re vagy fölé tekerni, mert itt már szinte kompromisszummentes rajzot kap az ember széltől szélig.

A kromatikus aberrációra egyetlen képen sem szűrtem külön, és az meglepően alacsony mindenhol, így ez egy újabb plusz pont az optika teljesítményéhez.

Az SLR rendszerekre tervezett fullframe 50-eseknél szokásos 0.5 méter körüli közelpont ideálissá teszi az objektívet közelebbi portrék elkészítésére is. Plusz helikoiddal vagy macro tubokkal lehetne vele makrózni is, bár megfordítva vélhetően jobb teljesítményt nyújtana.

A végére szokás szerint az a balatoni nap, amikor nem volt jó idő - mert mindig van egy ilyen:



Summa summarum

Láttál mindent, így már csak annyi van hátra, hogy kipróbálj egy 81-es Heliost és eldönthesd, szereted-e vagy sem. Nekem nagyon bejött utazós optikának a lapos kialakítása, a nagyon szép közeli rajza és a jó bevonatai miatt. Tájképezéshez meg nem szabad elfelejteni, hogy rekeszelni kell 4-re vagy fölé, de ez talán nem akkora kompromisszum.

A 81H verzió könnyen beszerezhető, mellette létezik még 81M és 81 Automat jelölésű is. Ezek optikai képlete azonos a 81H verzióval, illetve az M is F bajonettes, csak a házuk más. A 90-es években a gyár újrabrandelte a terméket, és szintén azonos műszaki kivitelben Arsat 2/50 néven árulta tovább. A szériaszámok első két számjegye mindegyiknél megadja a gyártási évet, így a jelen tesztben szereplő példány 1991-ban készült, A netes híradások szerint ezeknél az objektíveknél is nagyobb a verziókon belüli gyártási szórás, mint a verziók közötti, de ezért imádjuk az orosz optikákat.

!

Ha maradt kérdésed a típussal kapcsolatban, esetleg vele készült képeket mutatnál, várunk szeretettel a Vintage Pub virtuális kocsmájában.

Szervizeléssel kapcsolatban fordulj hozzám bátran a szerelőműhelyben.

A fény és a Heliosok legyenek veletek!

Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:




Közösködünk?

Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:


Ezek a típustesztek is tetszeni fognak:


Tamron AdatpAll-2 kisokos

Megmutatom a reumám: Schneider-Kreuznach Reomar 45mm f/2.8 adaptálás és teszt

Zoom nem csak középformátumra: SMC Pentax-A 645 80-160mm

Feljelentés ismeretlen tettes ellen: APO-Sonnar 2/135

A Nikonos Helios esete (81H ügyek)

Tetős teszt: S-M-C Takumar 6*7 4/300

Valószínűleg a legolcsóbb nagylátó GFX-re: Super Paragon 2.8/35 teszt

Házi palacsinta: Canon 40mm f/1.9 építés és teszt

Kerekecske-gombocska: Canon nFD 2.8/15 Fisheye teszt

Neked is lehet egy LOMO tripleted

A legjobb vintage zoom? Canon nFD 80-200mm f/4L teszt

In memoriam Vivitar T4

Dream Lens: Canon 50mm f/0.95 LTM (RF) szerviz és teszt

SMC Pentax 24mm f/2.8 gyorsteszt

Tourist dessert: SMC Pentax-M 2.8/40 pancake teszt

Vázsapkányi öröm: Funleader 18mm f/8 kupakobjektív teszt

Aranyközép: Super-Takumar 2.5/135 gyorsteszt

9 Pentax optika, amitől dobsz egy hátast

DKL kisokos és Schneider-Kreuznach Retina-Tele-Xenar 4/135mm teszt

Mítoszdöntögető 3.5/135mm-es teszt

A manuál jelene: Irix 45mm f/1.4 teszt

Egy jó orosz objektív: Zenitar-M 50mm f/1.7 teszt

Szupergyors középformátumú objektív házilag, fillérekből (Pentatar 1.8/120 P6)

Nyári kalandok a világ legkisebb tükörreflexes rendszerével: Pentax 110 teszt (digi/film)

Best buy? Tokina AT-X SD 80-200mm f/2.8 teszt

(Majdnem) rekorder: Soligor 135mm f/1.5 teszt

Az orosz portrészörnyeteg: Helios 40-2 1.5/85

101 tesztkép (és vélemény): Konica Hexanon 1.8/40

Tamron SP 180mm f/2.5 IF: legenda gyorsteszten

Éjjellátó napvilágon: Cyclop-M1 85mm f/1.2 gyorsteszt

Hispan 10 kedvenc objektívje

Veszélyeztetett faj: CZJ DDR Pancolar MC 80mm f/1.8 gyorsteszt

Régi adósság: Canon nFD 1.2/85L teszt

Fullframe apróság: Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Canon nFD 300mm f/2.8 L IF tisztítás és tesztképek

Carl Zeiss Planar 1.4/50 T* gyorsteszt

A keletnémetek büszkesége: CZJ Sonnar 2.8/200

Zeiss Sonnar 3.5/135 Zebra - Prémium portréoptika aprópénzért

Turista mód-ON: Vivitar Series 1 28-105mm f/2.8-3.8 gyalogteszt

Kistelés-portrés kalandok: Porst 1.8/135mm teszt

Cyclop vs. Helios 40-2

Teszten járt itt 2017 bombája: Zeiss Equatis 75mm f/0.75

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Canon FD 800mm f/5.6L - Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Drágaságom, ritkaságom: Biotar 75mm f/1.5 M42 teszt

Takumar, de melyik?

Távmérős esettanulmány: Jupiter 3 1.5/50

Öreg 50-es nem vén 50-es | vintage optikák tesztje

Nagyvárosi nagylátó: Fish-eye Takumar 17mm f/4 teszt



Vannak még itt további érdekességek is:


Kodacolor VR 100: fellelt tekercs új és régi képekkel

Nikon extravaganza

Szubjektív: így váltottam Sony fullframeről Fuji középformátumra

Kiszínezett történelem: Terra Nova 1910-1913 (Scott antarktiszi expedíciója)

A gép alkot, az ember pihen

Ezek a leképezési hibák rontják el a napodat

Miért emelkednek ilyen meredeken a vintage optika árak?

Hol romlott el a Facebook?

Canon érdekességek és könyvajánló, Bob Shell nyomán

Életem hátterei (TFCD fotózás)

Így tehetsz színessé régi fekete-fehér fényképeket

Évértékelő @2021

TFCD poszt generátor

Lejárt tekercs: Konica FS-1 + Hexanon 1.2/57 + VX200 film

10 kérdés, 10 válasz. 10 éves a hispan’s photoblog

Szabad-e világító sirályt fotózni?

Időutazás: 5 fotós hír 2030-ból

Ilyen volt a fotós OKJ (+all-in-one tétel)

Te is fertőzött lehetsz: támad a vintázs-kór

Így készült a forgó Parlament

A legöregebb objektív, amivel valaha fotóztam (Petzval kaland)

Hogyan készül a minibolygó (és a csőpanoráma?)

Gangvadászati kisokos

Évértékelő @2020

Hogyan állj pont szembe a Parlamenttel?

Milyen objektívvel fotózzak portrét?

Miért működnek az objektívek?

Ezért imádod a vintage objektíveket

Évértékelő @2019

Hogyan és miért válassz (egy) analóg/vintage rendszert magadnak?

Robbantott ábra kisokos

Balkán Disney

Képzelt beszélgetés egy TFCD/portré fotózás előtt, alatt és után

8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

A szürke színei

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

In memoriam Mamiya ZE

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Miért radioaktív az objektívem?

Kezdő fotós kisokos

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

A kamu vörös karika pszichológiája

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

A boldog fotós lájk nélkül él

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Mi a gond a modern objektívekkel?

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

35mm történelem

További cikkek a tudásbázisban...

A cikkhez és a típushoz hasznos ötleteket köszönöm Illés Andrásnak. A kész szöveg kritikáját köszönöm Tóth Gábor Szabolcsnak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III, GFX 50S II), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.

Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2024 (eredeti megjelenés: 2023. június 22., utolsó módosítás: 2023. június 22.)