Mióta eredeti Trioplant tényleg csak befektetésnek éri meg venni, megszaporodtak az alternatív triplet megoldások. A szerencse az, hogy a triplet lencserendszer önmagában nagyon egyszerű és könnyen előállítható, így számtalan kivitelt tudok neked hozni. A mai egy újabb, nagyon hasznos darab lesz.
Hogy a csodálatos, kör alakú, szappanbuborék-jellegű bokeh-karika tenger tetszik-e neked, az ízlés kérdése, de néhanapján mindenki vágyik rá. Erre persze nem szabad komoly összegeket áldozni, és mióta az eredeti MOG Trioplan 2.8/100-asok ára elszabadult (e sorok írásának pillanatában 2-300.000 Ft), nem is nagyon lehet. Vannak viszont alternatív megoldások. A vetítőoptikák világában olvashattál már a blogon a Pentacon/Diaplan 2.8/80, 2.8/100 és 2.8/150 optikákról is orosz vonalról pedig a Triplet-5M 2.8/100-asról. Ma ismét motherrussia egyik termékével fogunk operálni (amit a történelmi igazságosság nem létező, de elképzelt eszméjének jegyében egyébként pont Ukrajnából rendeltem).
A T-3 nevű triplet a nevén kívül csak egy sorozatszámot és egy 2.8/80 jelölést tartalmaz, tehát papíron azonos a 2.8/80-as Pentaconnal. De akkor miért érdekes nekünk?
A Diaplan/Pentacon vetítők között elég nagy a gyártási és minőségi szórás. Bár a többségből jó kis karikagyáros építhető, sokszor nem csak a házuk, de a lencséik is műanyagból vannak. Ezzel szemben a T-3 nagyon pici, teljesen fém és üveg, így adaptálhatóság és minőség szempontjából is kecsegtető, és még olcsó is.
Ezeken a csodás, fehér hátteres, mindenféle viszonyítási alapot mellőző képeken pont jól látszik, milyen apró. Ja, nem. Szóval leírom.
A ház elülső, szélesebb része mindössze kb. 40mm átmérőjű, és egy kis biztosító csavar kioldása után letekerhető, a három lencse pedig kiszedhető. Ezt meg fogjuk tudni tenni az adaptálás után is, így a kb. 5cm hosszú szerkezet könnyen tisztítható marad.
Nem rendelkezik saját fókuszmechanikával és szűrőmenettel sem, így az átalakítás során mindkettőt kapni fog. Az adaptálás maga pedig pofon egyszerű lesz, mindössze öt dolog kell hozzá.
Először is szerezz egy T-3 tripletet. Ehhez rendelj egy standard 17-31mm M42-M42 helikoidot (ez lesz majd a fókuszmechanikánk), egy M42 közgyűrű sor legnagyobb (30mm) darabját, egy M39-M42 konverterkarikát és egy 40.5mm-52mm step-up ringet.
Az összeillesztéshez sem vágni, sem fúrni nem kell majd semmit, pusztán egy kis epoxyra lesz szülséged.
Első lépésben tedd rá a step-up ringet az optika elejére (átfér rajta), majd mögé az M39-M42 konverterkarikát. Ezekhez kell majd az epoxy, mert a T-3 háza pont annyival keskenyebb, hogy szépen átesik a gyűrűkön. A ragasztást úgy végezd el, hogy a T-3 házának eleje a step-up ring első-belső felületével legyen egy síkban. Az M39-M42 gyűrű pedig hozzáér a step-up belső, menetes végéhez.
A 30mm-es macro tubeot csak tekerd bele az M42-M42 helikoidba. A meneteik tökéletesen illeszkedni fognak.
Ha az epoxy száradás kész, akkor a ragasztott felületeket érdemes matt fekete festékkel lefestened, hogy a fényszivárgást és a belső visszaverődéseket biztosan elkerülhesd. Ezt követően a ragasztott részt az M39-M42 menet segítségével egyszerűen beletekered a mechanikába már betekert 30mm-es közgyűrűbe ütközésig, és készen is vagy!
Ugye, hogy milyen egyszerű volt? Rádadásul utólag könnyen szétszedhető, tisztítható és fém az egész háza, mindössze 144 grammos teljes tömeggel. Az 52mm-es standard front filter menetbe szűrőket, ellenzőt és természetesen kupakot is könnyen tehetsz. Tapasztalataim szerint fullframen vignettálás nélkül elbír egy laposabb 52mm-es, és egy abba csavart hosszabb 58mm-es ellenzőt.
Az én példányom a fenti megoldással standard M42 menetet és bázistávolságot is kapott, illetve minimálisan túl is megy a végtelenen, így Nikon F bajonettre is felcsavarható, és lencsés adapter nélkül is megy. Emellett természetesen akármilyen analóg M42 vázon, és adaptálva bármilyen digitális gépen is hibátlanul fog működni.
[X] hirdetés
Mielőtt a te megoldásodat összeragasztod, ellenőrizd le, hogy eléri-e a végtelent a fókusza, és ha nem, akkor a 30mm-es cső helyett válassz picit rövidebbet.
A standard M42 vég miatt a 60cm közelpont olcsó M42 közgyűrűkkel tetszőlegesen csökkenthető, így könnyű makrózni is az optikával.
A tesztképeket egy A7III-as fullframe szenzorán vettem fel, crop egyiken sincsen. Minimális hozzáadott kontrasztot tartalmazhatnak, de más szerkesztés nincsen rajtuk.
Ahogyan az a kis triplettől elvárható, szépen és jó minőségben hozza a szélek felé is csak minimálisan torzuló, éles peremű, szappanbuborék-szerű bokeh karikákat, amiket pontszerű fényforrásokból a legkönnyebb előcsalni.
A karikák nagysága természetesen a tárgytávtól is függ, ez ideális esetben 1 és 3 méter közé eszik.
A T-3 triplet rajzolata jó, legalábbis a tripletek között. Egy 3/3 lencsés optikától nyilván nem érdemes csodát várni, de korrekt és kontrasztos a kép a teljes képmezőn. Még a külső harmadban is szép a rajz, csak a sarkok felé kendődik jelentősebben.
A végtelent könnyen eléri, illetve ahogy az építős részben láthattad, van benne további tartalék, így M42-nél kicsit hosszabb bázistávú rendszerekre is építhető.
A 60 centis közelpont a 80mm-es gyutávhoz társuló látószöggel kényelmessé teszi kisebb objektumok lefotózásához is. A rajzolat nem romlik közelebbre fókuszálva sem.
Plusz 3 centi közgyűrűvel már a bogarak nagyságrendjében vagyunk:
[X] hirdetés
Mivel a tripletek rajza kicsit soft, azaz nem feltétlenül penge élesek, portréra is optimálisak. Megfelelő háttérrel nagyon szép kompozíciókat lehet kigozni belőle még a viszonylag szegény 2.8-as fényerő ellenére is.
Mivel a fókuszmechanika új és könnyen jár, a DOF pedig nem vészesen kicsi mozgó objektumok követése/elkapása sem lehetetlen.
A műsor végére még pár random tesztkép:
Ha olcsó, otthon is könnyen megvalósítható tripletet keresel buborékozni vagy makrózni, akkor a T-3 egy kiváló és minőségi alternatívát nyújthat a sokszor vegyes kivitelű Pentaconokkal szemben. Fém háza ellére könnyű adaptálni, kompakt és jól használható objektív lesz belőle.
Az előállításának ára sem vészes. A T-3 triplet kb. 10.000 forint, az 17-31mm M42-M42 helikoid kb. 12.000 forint, az M42 közgyűrű sor, az M39-M42 konverterkarika és a 40.5mm-52mm step-up ring pedig összesen kb. 8.000 forint, így a teljes anyagköltség kb. 30.000 forint, amire jön még a ragasztó, a festék, illetve az építési idő díja.
Ha csak egy tripletet építesz ma, legyen az a T-3! Ha nem szeretnél az építésével bajódni, keress nyugodtan a szerelőműhelyben, és segítek!
A fény és a tripletek legyenek veletek!
Legyél te is a vintage univerzum hőse! A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Viszont a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a régi objektívek megmentését és bemutatását célzó munkámat, hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. Az egyszeri támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni, vagy lehetsz folyamatos támogató is:
Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a hősök között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László, Keserű Gergő, Keresztes László Péter, Somogyi László, Rácz András, Szántó Sándor, Zubán Gergely, Erhardt Balázs, Kovács Attila, Magyar Antal, Szabó József, Máté Gyula, Boros András, Vaszkun Gábor, Erhardt Balázs, Kirner Richard, Tímea Bokodi, Káposztás Viktória, Bóka Zsuzsa, Hargitay Zoltán, Koncz Benő, Zubán Gergely, Josef Tiglezan, Gábor Balázs, Papp György, Bakos Béla, Mészáros Tamás, Kiss Péter Kálmán, Markus Holopainen, Szommer Tomi, Juhász George
Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.
A kész anyag áttekintését és kritikáit köszönöm Kóró Annának, Lampert Benedeknek és Tóth Gábor Szabolcsnak. A fotós anyag összeállításában köszönöm a segítséget Baráth Adélnak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.
A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III, GFX 50S II), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.
Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.
A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...
hispan's photoblog C 2011-2024 (eredeti megjelenés: 2022. június 27., utolsó módosítás: 2022. június 27.)