Utoljára a tudásbázis indulásakor (idestova 10 éve, jesszumpepi!) volt vintage halszemes teszt, és a Fish-Eye Takumar 4/17-et azóta is meleg szívvel ajánlom. Ma egy kicsit “modernebb” darabot fogok játszani vinni a Canon FD széria utolsó érájából. Ha nem is rajongsz a halszemekért, akkor is érdemes lehet egy széles pillantást vetni erre a kivételes objektívre.

De mi az a halszem optika és miben különbözik a hagyományos objektívektől? Egy optikai rendszer tervezése során a gyártók döntenek: vagy vonaltartó, vagy szögtartó lesz az adott objektív. A vonaltartó jelenti a hagyományos optikákat: amennyire csak lehet, a függőleges és vízszintes vonalak egyenesek maradnak a képen (cserébe az általuk bezárt szögek látszanak torzulni). A szögtartó optikák esetén a bezárt szögek maradnak nagyjából a valóságnak megfelelőek, cserébe azonban az egyenesek görbülnek (kivéve azokat, amik éppen a középponton haladnak át tengelyesen). A kettő (a vonaltartás és a szögtartás) egyszerre nem teljesülhet, ezt elég könnyű belátni a nagylátó optikák képét vizsgálva.

Ha egy optika halszem-kialakítású, azt külön jelzik a gyártók, ha viszont vonaltartó (hagyományos), akkor simán csak wide (WA - wide angle) vagy ultra wide (UWA - ultra wide angle) jelölésekkel szokták ellátni.

Milyen típusú halszem optikák léteznek? A szögtartó objektíveknek két elterjedt változata van. Az egyik a cirkuláris, a másik pedig a diagonális. A cirkuláris halszem képe egy kis “gömbként” jelenik meg a képmező közepén, vagyis nem tölti meg az adott formátum teljes képkockáját, cserébe viszont az optika teljes látószögét kihasználhatjuk minden irányban. Ez a képalkotási sajátosság szándékos, tehát itt nem hiba, hogy nincs teljes lefedettség. A diagonális halszem onnan kapta a nevét, hogy az általa vetített kép saroktól sarkoig, vagyis diagonálisan (átlósan) teljesen lefedi az adott rendszer képkockáját, tehát itt nincsen olyan rész, ami fekete volna. Cserébe persze horizontálisan és vertikálisan elveszítünk valamekkora látószöget.

A hagyományos optikákhoz hasonlóan a halszemeknél a látószögre a gyújtótávolság utal (utal, de nem adja azt meg egyértelműen: ezt tudod a gyújtótávolság és látószög témáját feldolgozó cikkből), sokkal beszédesebb azonban a gyári látószög-adatokat vizsgálni. Cirkuláris halszemnél egyértelmű a dolog, hiszen a vetített képkört széltől szélig érzékeljük, diagonális halszemeknél pedig a megadott látószöget általában a képátlóra értik, de természetesen ez felírható a képkocka szélességére és magasságára külön-külön és pontosabban is (a teljes vetített képkörbe való vágás miatt a legnagyobb mindig az átlós látószög lesz, a középső a horizontális, a legkisebb meg a vertikális).

Bizonyos halszemek csak APS-C vagy kisebb formátumokat rajzolnak ki (ilyen például a Samyang 3.5/8mm), mások fullframet (például az említett Takumar 4/17 vagy mai tesztalanyunk, a Canon nFD 2.8/15), mások meg nagyobb formátumokat (például a Zodiak-8 Arsat 30mm f3.5). Előfordulhat persze, hogy egy adott formátumra tervezett optika képe kicsit nagyobb filmterületet/szenzorterületet is kirajzol, ezt majd mai tesztalanyunk esetében is megvizsgálom.

Mit érdemes tudni a
Canon nFD 15mm f/2.8 Fisheye optikájáról?

Kezdjük a lényeggel: kapsz egy 180 fokos átlós látószöget, ami jó nagy. Általában szédítően vagy. Az érdekes az, hogy ennél egy lehelettel többet is ki lehet préselni az optikából, ha nagyobb szenzorra teszed. A 180 fok ugyanis 36*24mm-es fullframere értendő, a tesztképeket viszont GFX-en vettem fel, ami 44*33mm, tehát nagyobb és az arányok is mások. De erre még visszatérünk a tesztképes részben.

Az eredeti host rendszer a Canon FD volt, így az optika hibátlanul muzsikál az összes FD vázon nyitott rekeszes fényméréssel. 1980 januárjában dobták piacra, tehát a vintage optikák között viszonylag korszerűnek számít, az ezáltal bennünk habzó hullámok módjára felgerjesztett elvárások óceánja pedig nem is fog csalódást keltő partokat mosni. Egyébként ilyen szépen mutat egy hozzá méltó New F-1 vázon:

A látószög után kiemelendő, hogy a legnagyobb blendenyílásod 2.8 lehet (ezt 6 lamella szűkíti, ha úgy óhajtod), ami ilyen gyújtótávolság mellett bőségesen elég. Ennek oka, hogy a 15mm kitartásához a reciprokos szabály szerint elég 1/15-ös záridő, ami a valóságban, stabil kezekkel és nagy levegővel lehet akár 1/10 vagy több is, ha pedig hozzácsapunk egy 5 stoppos szenzorstabit, akkor kis szerencsével kacsingathatunk a fél vagy akár 1 másodperc felé is. Szintén visszatérünk rá a tereptesztben.

Harmadszor, érdemes megjegyezni, hogy a típus beépített Sky, Y3, 01 és R1 színszűrőkkel dolgozik, amiket a fényellenző alatti tárcsa lenyomásával lehet egyszerűen állítani. Mivel a frontra nem lehetne szűrőket tenni, az optika hátuljára meg bajos, mert ahhoz mindig le kell szedni a gépről/adapterről, a beépített szűrőkészlet nagyban egyszerűsíti a használatot és igen kényelmes.

A fixen rögzített napellenző az ütésektől is védi az igencsak domború és előre ugró frontlencsét, és segít megtartani a speciálisan a típushoz készített 29-9728 jelzésű kupakot. Ezt ne veszítsd el, mert ebből nincsen utángyártott. Ellenzővel együtt egyébként az egész optika mindössze 60mm hosszú és a frontjánál csak 76mm széles, amihez 460 grammos teljes súlyt kapunk, így bátran nevezhető kicsinek és kompaktnak.

Az optikai képlet 10 lencsét tartalmaz 9 tagban az összes nFD optikára jellemző S.S.C. Super Spectra Coatinggal. Később láthatod, mire elég ez ellenfényes környezetben. A rekesz 2.8 és 22 között állítható, automata, így adaptálásnál a beugrasztó pöcköt felhúzó konvertergyűrűre van szükség (nincsen A-M kapcsoló az objektíven).

A legkisebb fókusztávolság 0.2 méter, és nagyon rövid úton fordíthatjuk a gumírozott fókuszgyűrűt a végtelen állásig. Mondanom sem kell, hogy f/4-re rekeszelve végtelen és 1 méter között már minden éles, így a legtöbb esetben egyáltalán nem kell a tárgytávolság beállításával foglalkozni. Ez persze helyesen kalibrált optikát és adaptert kíván, hogy a végtelen állás tényleg a legélesebb képet is adja.

Van elődje és utódja is: a sorban a breech lockos, ezüst rögzítőgyűrűs klasszikus FD kivitelű, szintén 2.8/15mm adatokkal rendelkező verzió előzte meg (technikai jellemzőiben kb. azonos az nFD-vel), utódja pedig az EF sorban szintén 2.8/15mm-es paraméterekkel futó AF változat (ez már nem rendelkezik beépített szűrőkkel, csak a hátsó tagnál levő szűrőtartóba helyezhetőek külső szűrők).

Terepteszt

Az optikát egy GFX 50S II vázon teszteltem. Természetesen ezt nem tudja teljesen kirajzolni, ennek pedig két oka van. Egyrészt a vetített képkör nem elég nagy (a sarkokban már teljesen fekete), másrészt belóg a fényellenző is, amit nem lehet levenni, levágni meg barbár dolog lenne (ilyet csak az Irix 11mm-el tettem, és ha fel vagy iratkozva, akkor kapni fogsz majd róla tudásanyagot). Nagyjából így néz ki a GFX-es kép:

Az összes további felvételen az eredeti, fullframe kockaméretre croppoltam vissza, tehát azt fogod látni, amit az optika a saját tervezett képmező-méretében kell, hogy produkáljon. Viszont most már gazdagabb vagy annyival, hogy tudod: kicsit még tudsz dobni az érzékelt látószögön. Pár témánál fekete-fehérként jobban kiadta a fotó, illetve a szenzor erejének kihasználásához shadows&highlights módosítás történt, de ezeket leszámítva minden fotó nyers (nincs leszűrve a CA sem).

De hogyan rajzol a 15mm-es Canon halszem? Íme egy tesztsor 2.8 - 4 - 5.6 - 8 - 11 - 16 értékekkel:

A rajzolat kapcsán egy általános észrevételem van: bár 2.8-on sem rossz az optika, 4-re rekeszelve nagyot javul, a sarkokban pedig 5.6-ig erősödik drasztikusan. Ha jobban megnézed, ez ugyanúgy igaz a vignettálásra is, ezért én jellemzően f/4-en vagy 5.6-on használtam az objektívet.

800*800 pixeles kivágások középről és a sarkokból:

Az optika közelpontja 0.2 méter (0.14x nagyítással), aminek a gyakorlatban nincsen nagy jelentősége, mert nem ezen a távon fogod használni, de ha mégis, ilyen vicces dolgokat lehet vele művelni:

Az extrán nagylátó optikák esetében mindig kritikus a szembefény, hiszen a látószög miatt majdnem biztos, hogy jut a képmezőbe olyan fényforrás, ami bárcsak ott se lenne. Korához és magához képest a Canon halszeme kiválóan kezeli ezeket a kihívásokat, hála az S.S.C. bevonatoknak:

A kromatikus aberráció az ellenfényekhez hasonlóan jól kezelt, szinte keresni kellett a tesztképeken. Direkt nem is szűrtem le sehol:

A nagylátókkal és különösen a halszemekkel kapcsolatban igaz, hogy érdemes ügyesen komponálni és keresni a vonalakat. Így lesz az átlósan 180 fokos látószög a leginkább látványos:

Mondanám, hogy beszélgessünk az optika torzításáról és a korrekciós lehetőségekről, de ennyire még én sem vagyok vicces gyerek.

A séta végére még egy csokor tesztkép:

Szerviztapasztalatok

A Canon 15mm-es halszemének szétszerelését csak rutinos versenyzőknek ajánlom. Két dolog pezsdíti fel igazán: az egyik az optika hátulja, vagyis az nFD bajonett, ami bár egyszerű felhelyezhetőséget (FD vázakon klasszikus bajonettes megoldást) eredményez, szerelésnél bonyolult, mert unmountolt állapotban az optika hátsó-belső része el van forgatva a külsejéhez képest, és nem állnak benne “helyesen” a kapcsolódások.

A másik a beépített színszűrő tárcsa, ami plusz egy mechanikai réteget ad a szokásosakhoz (rekesz, fókusz). Szóval csak akkor szedd szét, ha szereltél már bonyolultabb FD optikákat is. Idő és idegeskedés megspórolásához dobd be inkább a szerelőműhelybe.

Summa Summarum

Az ember vagy szereti a halszemek képi világát, vagy nem. Az biztos, hogy még akkor is ritkán használunk ilyesmit, ha egyébként tetszik nekünk a szögtartó torzítás, így kétszer is meggondoljuk, vegyünk-e egy halszemet.

Ha a beszerzés mellett döntesz és az amúgy is ritkán piszkált fókuszgyűrű miatt megfelel a manuális megoldás, akkor biztos, hogy vintage vonalon a Canon nFD 2.8/15 Fisheye az egyik legjobb választás mind képminőség, mind pedig építési minőség szempontjából.

Az árak alakulását szinte vétek is írásba foglalni, hiszen napról napra szöknek fel. 2023 elején egy hibátlan darabért kb. 300.000 forint körül kérnek, ami az ÁFA, a vám, a szállítási és mindenféle egyéb költségek rászámolása után kacsingat a 400.000 Ft felé. Sajnos a Canon FD rendszer még a többi manuális optikához képest is jobban drágult az elmúlt években, így nem olcsó buli.

Ha neked is vannak képeid és tapasztalataid ezzel a típussal kapcsolatban, akkor várunk szeretettel a Vintage Pub virtuális kocsmájában.

Szereléssel, javítással kapcsolatban keress bátran a nap 24 órájában a műhelyben.

A fény és a Canon legyen veletek!