hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              műhely
              frissességek

    hispan's photoblog   |   műhely   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Kerekecske-gombocska:
Canon nFD 2.8/15 Fisheye teszt

Kanyarintunk egyet a város vonalain egy korszerű vintage halszemmel.


2023. január 20. • Horváth Krisztián

Utoljára a tudásbázis indulásakor (idestova 10 éve, jesszumpepi!) volt vintage halszemes teszt, és a Fish-Eye Takumar 4/17-et azóta is meleg szívvel ajánlom. Ma egy kicsit “modernebb” darabot fogok játszani vinni a Canon FD széria utolsó érájából. Ha nem is rajongsz a halszemekért, akkor is érdemes lehet egy széles pillantást vetni erre a kivételes objektívre.

De mi az a halszem optika és miben különbözik a hagyományos objektívektől? Egy optikai rendszer tervezése során a gyártók döntenek: vagy vonaltartó, vagy szögtartó lesz az adott objektív. A vonaltartó jelenti a hagyományos optikákat: amennyire csak lehet, a függőleges és vízszintes vonalak egyenesek maradnak a képen (cserébe az általuk bezárt szögek látszanak torzulni). A szögtartó optikák esetén a bezárt szögek maradnak nagyjából a valóságnak megfelelőek, cserébe azonban az egyenesek görbülnek (kivéve azokat, amik éppen a középponton haladnak át tengelyesen). A kettő (a vonaltartás és a szögtartás) egyszerre nem teljesülhet, ezt elég könnyű belátni a nagylátó optikák képét vizsgálva.


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

Ha egy optika halszem-kialakítású, azt külön jelzik a gyártók, ha viszont vonaltartó (hagyományos), akkor simán csak wide (WA - wide angle) vagy ultra wide (UWA - ultra wide angle) jelölésekkel szokták ellátni.

Milyen típusú halszem optikák léteznek? A szögtartó objektíveknek két elterjedt változata van. Az egyik a cirkuláris, a másik pedig a diagonális. A cirkuláris halszem képe egy kis “gömbként” jelenik meg a képmező közepén, vagyis nem tölti meg az adott formátum teljes képkockáját, cserébe viszont az optika teljes látószögét kihasználhatjuk minden irányban. Ez a képalkotási sajátosság szándékos, tehát itt nem hiba, hogy nincs teljes lefedettség. A diagonális halszem onnan kapta a nevét, hogy az általa vetített kép saroktól sarkoig, vagyis diagonálisan (átlósan) teljesen lefedi az adott rendszer képkockáját, tehát itt nincsen olyan rész, ami fekete volna. Cserébe persze horizontálisan és vertikálisan elveszítünk valamekkora látószöget.

A hagyományos optikákhoz hasonlóan a halszemeknél a látószögre a gyújtótávolság utal (utal, de nem adja azt meg egyértelműen: ezt tudod a gyújtótávolság és látószög témáját feldolgozó cikkből), sokkal beszédesebb azonban a gyári látószög-adatokat vizsgálni. Cirkuláris halszemnél egyértelmű a dolog, hiszen a vetített képkört széltől szélig érzékeljük, diagonális halszemeknél pedig a megadott látószöget általában a képátlóra értik, de természetesen ez felírható a képkocka szélességére és magasságára külön-külön és pontosabban is (a teljes vetített képkörbe való vágás miatt a legnagyobb mindig az átlós látószög lesz, a középső a horizontális, a legkisebb meg a vertikális).

Bizonyos halszemek csak APS-C vagy kisebb formátumokat rajzolnak ki (ilyen például a Samyang 3.5/8mm), mások fullframet (például az említett Takumar 4/17 vagy mai tesztalanyunk, a Canon nFD 2.8/15), mások meg nagyobb formátumokat (például a Zodiak-8 Arsat 30mm f3.5). Előfordulhat persze, hogy egy adott formátumra tervezett optika képe kicsit nagyobb filmterületet/szenzorterületet is kirajzol, ezt majd mai tesztalanyunk esetében is megvizsgálom.



Mit érdemes tudni a
Canon nFD 15mm f/2.8 Fisheye optikájáról?

Kezdjük a lényeggel: kapsz egy 180 fokos átlós látószöget, ami jó nagy. Általában szédítően vagy. Az érdekes az, hogy ennél egy lehelettel többet is ki lehet préselni az optikából, ha nagyobb szenzorra teszed. A 180 fok ugyanis 36*24mm-es fullframere értendő, a tesztképeket viszont GFX-en vettem fel, ami 44*33mm, tehát nagyobb és az arányok is mások. De erre még visszatérünk a tesztképes részben.

Az eredeti host rendszer a Canon FD volt, így az optika hibátlanul muzsikál az összes FD vázon nyitott rekeszes fényméréssel. 1980 januárjában dobták piacra, tehát a vintage optikák között viszonylag korszerűnek számít, az ezáltal bennünk habzó hullámok módjára felgerjesztett elvárások óceánja pedig nem is fog csalódást keltő partokat mosni. Egyébként ilyen szépen mutat egy hozzá méltó New F-1 vázon:


[X] hirdetés

A látószög után kiemelendő, hogy a legnagyobb blendenyílásod 2.8 lehet (ezt 6 lamella szűkíti, ha úgy óhajtod), ami ilyen gyújtótávolság mellett bőségesen elég. Ennek oka, hogy a 15mm kitartásához a reciprokos szabály szerint elég 1/15-ös záridő, ami a valóságban, stabil kezekkel és nagy levegővel lehet akár 1/10 vagy több is, ha pedig hozzácsapunk egy 5 stoppos szenzorstabit, akkor kis szerencsével kacsingathatunk a fél vagy akár 1 másodperc felé is. Szintén visszatérünk rá a tereptesztben.

Harmadszor, érdemes megjegyezni, hogy a típus beépített Sky, Y3, 01 és R1 színszűrőkkel dolgozik, amiket a fényellenző alatti tárcsa lenyomásával lehet egyszerűen állítani. Mivel a frontra nem lehetne szűrőket tenni, az optika hátuljára meg bajos, mert ahhoz mindig le kell szedni a gépről/adapterről, a beépített szűrőkészlet nagyban egyszerűsíti a használatot és igen kényelmes.

A fixen rögzített napellenző az ütésektől is védi az igencsak domború és előre ugró frontlencsét, és segít megtartani a speciálisan a típushoz készített 29-9728 jelzésű kupakot. Ezt ne veszítsd el, mert ebből nincsen utángyártott. Ellenzővel együtt egyébként az egész optika mindössze 60mm hosszú és a frontjánál csak 76mm széles, amihez 460 grammos teljes súlyt kapunk, így bátran nevezhető kicsinek és kompaktnak.

Az optikai képlet 10 lencsét tartalmaz 9 tagban az összes nFD optikára jellemző S.S.C. Super Spectra Coatinggal. Később láthatod, mire elég ez ellenfényes környezetben. A rekesz 2.8 és 22 között állítható, automata, így adaptálásnál a beugrasztó pöcköt felhúzó konvertergyűrűre van szükség (nincsen A-M kapcsoló az objektíven).

A legkisebb fókusztávolság 0.2 méter, és nagyon rövid úton fordíthatjuk a gumírozott fókuszgyűrűt a végtelen állásig. Mondanom sem kell, hogy f/4-re rekeszelve végtelen és 1 méter között már minden éles, így a legtöbb esetben egyáltalán nem kell a tárgytávolság beállításával foglalkozni. Ez persze helyesen kalibrált optikát és adaptert kíván, hogy a végtelen állás tényleg a legélesebb képet is adja.

Sok kínai adaptert a szükséges bázistávolságnál 1-2 tized milliméterrel keskenyebbre készítenek, hogy az objektívek mindenképpen elérjék a végtelent. Emiatt a szándékos és biztonsági játékos gyártási hiba miatt azonban jellemzően egy picit túl is fut a fókusz végtelenen. Ez egyáltalán nem jelent gondot hosszabb vagy fényerősebb objektívek esetén, hiszen ezeknél vagy nem fókuszálunk végtelenbe, vagy úgyis ellenőrizzük, jó helyen járunk-e. Nem így azonban nagylátók esetén, ahol jellemzőbb, hogy végtelen állásban van a fókuszgyűrű, és kényelmes is, ha gyors cselekvés esetén koccra az ütközésnél van a végtelen. Ehhez vagy az adaptert kell helyesen beállítani, vagy az optikát az adott adapter/váz kombinációhoz igazítani. A legjobb, ha korabeli FD vázon van helyesen kalibrálva az objektív, és ehhez van igazítva a digitális géped FD adaptere, mert így minden rendszeren és helyzetben biztos lehet a helyes fókuszban.

Van elődje és utódja is: a sorban a breech lockos, ezüst rögzítőgyűrűs klasszikus FD kivitelű, szintén 2.8/15mm adatokkal rendelkező verzió előzte meg (technikai jellemzőiben kb. azonos az nFD-vel), utódja pedig az EF sorban szintén 2.8/15mm-es paraméterekkel futó AF változat (ez már nem rendelkezik beépített szűrőkkel, csak a hátsó tagnál levő szűrőtartóba helyezhetőek külső szűrők).



Terepteszt

Az optikát egy GFX 50S II vázon teszteltem. Természetesen ezt nem tudja teljesen kirajzolni, ennek pedig két oka van. Egyrészt a vetített képkör nem elég nagy (a sarkokban már teljesen fekete), másrészt belóg a fényellenző is, amit nem lehet levenni, levágni meg barbár dolog lenne (ilyet csak az Irix 11mm-el tettem, és ha fel vagy iratkozva, akkor kapni fogsz majd róla tudásanyagot). Nagyjából így néz ki a GFX-es kép:

Az összes további felvételen az eredeti, fullframe kockaméretre croppoltam vissza, tehát azt fogod látni, amit az optika a saját tervezett képmező-méretében kell, hogy produkáljon. Viszont most már gazdagabb vagy annyival, hogy tudod: kicsit még tudsz dobni az érzékelt látószögön. Pár témánál fekete-fehérként jobban kiadta a fotó, illetve a szenzor erejének kihasználásához shadows&highlights módosítás történt, de ezeket leszámítva minden fotó nyers (nincs leszűrve a CA sem).

De hogyan rajzol a 15mm-es Canon halszem? Íme egy tesztsor 2.8 - 4 - 5.6 - 8 - 11 - 16 értékekkel:

A rajzolat kapcsán egy általános észrevételem van: bár 2.8-on sem rossz az optika, 4-re rekeszelve nagyot javul, a sarkokban pedig 5.6-ig erősödik drasztikusan. Ha jobban megnézed, ez ugyanúgy igaz a vignettálásra is, ezért én jellemzően f/4-en vagy 5.6-on használtam az objektívet.

800*800 pixeles kivágások középről és a sarkokból:

Az optika közelpontja 0.2 méter (0.14x nagyítással), aminek a gyakorlatban nincsen nagy jelentősége, mert nem ezen a távon fogod használni, de ha mégis, ilyen vicces dolgokat lehet vele művelni:

Az extrán nagylátó optikák esetében mindig kritikus a szembefény, hiszen a látószög miatt majdnem biztos, hogy jut a képmezőbe olyan fényforrás, ami bárcsak ott se lenne. Korához és magához képest a Canon halszeme kiválóan kezeli ezeket a kihívásokat, hála az S.S.C. bevonatoknak:

A kromatikus aberráció az ellenfényekhez hasonlóan jól kezelt, szinte keresni kellett a tesztképeken. Direkt nem is szűrtem le sehol:

A nagylátókkal és különösen a halszemekkel kapcsolatban igaz, hogy érdemes ügyesen komponálni és keresni a vonalakat. Így lesz az átlósan 180 fokos látószög a leginkább látványos:

Mondanám, hogy beszélgessünk az optika torzításáról és a korrekciós lehetőségekről, de ennyire még én sem vagyok vicces gyerek.

A séta végére még egy csokor tesztkép:



Szerviztapasztalatok

A Canon 15mm-es halszemének szétszerelését csak rutinos versenyzőknek ajánlom. Két dolog pezsdíti fel igazán: az egyik az optika hátulja, vagyis az nFD bajonett, ami bár egyszerű felhelyezhetőséget (FD vázakon klasszikus bajonettes megoldást) eredményez, szerelésnél bonyolult, mert unmountolt állapotban az optika hátsó-belső része el van forgatva a külsejéhez képest, és nem állnak benne “helyesen” a kapcsolódások.

A másik a beépített színszűrő tárcsa, ami plusz egy mechanikai réteget ad a szokásosakhoz (rekesz, fókusz). Szóval csak akkor szedd szét, ha szereltél már bonyolultabb FD optikákat is. Idő és idegeskedés megspórolásához dobd be inkább a szerelőműhelybe.



Summa Summarum

Az ember vagy szereti a halszemek képi világát, vagy nem. Az biztos, hogy még akkor is ritkán használunk ilyesmit, ha egyébként tetszik nekünk a szögtartó torzítás, így kétszer is meggondoljuk, vegyünk-e egy halszemet.

Ha a beszerzés mellett döntesz és az amúgy is ritkán piszkált fókuszgyűrű miatt megfelel a manuális megoldás, akkor biztos, hogy vintage vonalon a Canon nFD 2.8/15 Fisheye az egyik legjobb választás mind képminőség, mind pedig építési minőség szempontjából.

!

Az árak alakulását szinte vétek is írásba foglalni, hiszen napról napra szöknek fel. 2023 elején egy hibátlan darabért kb. 300.000 forint körül kérnek, ami az ÁFA, a vám, a szállítási és mindenféle egyéb költségek rászámolása után kacsingat a 400.000 Ft felé. Sajnos a Canon FD rendszer még a többi manuális optikához képest is jobban drágult az elmúlt években, így nem olcsó buli.

Ha neked is vannak képeid és tapasztalataid ezzel a típussal kapcsolatban, akkor várunk szeretettel a Vintage Pub virtuális kocsmájában.

Szereléssel, javítással kapcsolatban keress bátran a nap 24 órájában a műhelyben.

A fény és a Canon legyen veletek!

Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:




Közösködünk?

Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:


Ezek a típustesztek is tetszeni fognak:


Kerekecske-gombocska: Canon nFD 2.8/15 Fisheye teszt

Neked is lehet egy LOMO tripleted

A legjobb vintage zoom? Canon nFD 80-200mm f/4L teszt

In memoriam Vivitar T4

Dream Lens: Canon 50mm f/0.95 LTM (RF) szerviz és teszt

SMC Pentax 24mm f/2.8 gyorsteszt

Tourist dessert: SMC Pentax-M 2.8/40 pancake teszt

Vázsapkányi öröm: Funleader 18mm f/8 kupakobjektív teszt

Aranyközép: Super-Takumar 2.5/135 gyorsteszt

9 Pentax optika, amitől dobsz egy hátast

DKL kisokos és Schneider-Kreuznach Retina-Tele-Xenar 4/135mm teszt

Mítoszdöntögető 3.5/135mm-es teszt

A manuál jelene: Irix 45mm f/1.4 teszt

Egy jó orosz objektív: Zenitar-M 50mm f/1.7 teszt

Szupergyors középformátumú objektív házilag, fillérekből (Pentatar 1.8/120 P6)

Nyári kalandok a világ legkisebb tükörreflexes rendszerével: Pentax 110 teszt (digi/film)

Best buy? Tokina AT-X SD 80-200mm f/2.8 teszt

(Majdnem) rekorder: Soligor 135mm f/1.5 teszt

Az orosz portrészörnyeteg: Helios 40-2 1.5/85

101 tesztkép (és vélemény): Konica Hexanon 1.8/40

Tamron SP 180mm f/2.5 IF: legenda gyorsteszten

Éjjellátó napvilágon: Cyclop-M1 85mm f/1.2 gyorsteszt

Hispan 10 kedvenc objektívje

Veszélyeztetett faj: CZJ DDR Pancolar MC 80mm f/1.8 gyorsteszt

Régi adósság: Canon nFD 1.2/85L teszt

Fullframe apróság: Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Canon nFD 300mm f/2.8 L IF tisztítás és tesztképek

Carl Zeiss Planar 1.4/50 T* gyorsteszt

A keletnémetek büszkesége: CZJ Sonnar 2.8/200

Zeiss Sonnar 3.5/135 Zebra - Prémium portréoptika aprópénzért

Turista mód-ON: Vivitar Series 1 28-105mm f/2.8-3.8 gyalogteszt

Kistelés-portrés kalandok: Porst 1.8/135mm teszt

Cyclop vs. Helios 40-2

Teszten járt itt 2017 bombája: Zeiss Equatis 75mm f/0.75

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Canon FD 800mm f/5.6L - Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Drágaságom, ritkaságom: Biotar 75mm f/1.5 M42 teszt

Takumar, de melyik?

Távmérős esettanulmány: Jupiter 3 1.5/50

Öreg 50-es nem vén 50-es | vintage optikák tesztje

Nagyvárosi nagylátó: Fish-eye Takumar 17mm f/4 teszt



Vannak még itt további érdekességek is:


Kiszínezett történelem: Terra Nova 1910-1913 (Scott antarktiszi expedíciója)

A gép alkot, az ember pihen

Ezek a leképezési hibák rontják el a napodat

Miért emelkednek ilyen meredeken a vintage optika árak?

Hol romlott el a Facebook?

Canon érdekességek és könyvajánló, Bob Shell nyomán

Életem hátterei (TFCD fotózás)

Így tehetsz színessé régi fekete-fehér fényképeket

Évértékelő @2021

TFCD poszt generátor

Lejárt tekercs: Konica FS-1 + Hexanon 1.2/57 + VX200 film

10 kérdés, 10 válasz. 10 éves a hispan’s photoblog

Szabad-e világító sirályt fotózni?

Időutazás: 5 fotós hír 2030-ból

Ilyen volt a fotós OKJ (+all-in-one tétel)

Te is fertőzött lehetsz: támad a vintázs-kór

Így készült a forgó Parlament

A legöregebb objektív, amivel valaha fotóztam (Petzval kaland)

Hogyan készül a minibolygó (és a csőpanoráma?)

Gangvadászati kisokos

Évértékelő @2020

Hogyan állj pont szembe a Parlamenttel?

Milyen objektívvel fotózzak portrét?

Miért működnek az objektívek?

Ezért imádod a vintage objektíveket

Évértékelő @2019

Hogyan és miért válassz (egy) analóg/vintage rendszert magadnak?

Robbantott ábra kisokos

Balkán Disney

Képzelt beszélgetés egy TFCD/portré fotózás előtt, alatt és után

8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

A szürke színei

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

In memoriam Mamiya ZE

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Miért radioaktív az objektívem?

Kezdő fotós kisokos

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

A kamu vörös karika pszichológiája

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

A boldog fotós lájk nélkül él

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Mi a gond a modern objektívekkel?

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

35mm történelem

További cikkek a tudásbázisban...

A tesztben szereplő optikát köszönöm Róka Zolinak. A kész anyag áttekintését és kritikáit köszönöm Kóró Annának, Lampert Benedeknek és Tóth Gábor Szabolcsnak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.

Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2023 (eredeti megjelenés: 2023. január 20., utolsó módosítás: 2023. január 20.)