A Contax/Kiev CK bajonettes optikák manapság kevéssé ismertek (annak ellenére, hogy a MOG, a Zeiss, a Schneider, a Voigtländer és orosz gyártók is készítettek rá modelleket szép számmal), a csatlakozás maga pedig igen furcsa szerzet. Ennek ellenére felmerülhet benned az igény, hogy efféle portékát tegyél fel mondjuk egy Sony, egy Leica vagy egy GFX vázra, éppen ezért ma egy olyan adaptert fogunk építeni, mely kisegít téged a legtöbb rendszer esetén.

De mi az a Contax/Kiev bajonett? Ez egy 1932-ben a Zeiss Ikon Contax I. kamerán bevezetett kettő-az-egyben megoldás, melyet később a Kiev kamerák is átvettek (innen a kombinált név). Érdekesség, hogy a Nikon is gyártott C/K bajonettes távmérős gépeket, ám nem sikerült tökéletesen megugraniuk a műszaki feladatot, mert a bajonettjük csak a nagylátó C/K optikákat fogadta helyesen, a standard és tele objektívek hibásan fókuszáltak a gépeiken. Aki eljut a cikk végére, annak ott mutatok még egy Nikon érdekességet.

Az utcán ritkán jön szembe a C/K rendszer (ha mégis, köszönjünk előre), a vintagebolond fotós pedig legtöbbször a híres és titokzatos 103-as Helios kapcsán hall róla. A Helios-103 egy 53mm-es f/1.8 fényerejű C/K bajonettes objektív, amit csatlakozása miatt ritkán és kevesen forgatnak, pedig igazán elragadó a képe. Ezt a sorozatot is egy ilyen optikával vettem fel (fullframe, A7III), neked pedig szolgáljon motivációként a cikk elején arra vonatkozóan, hogy megéri a C/K adapterekkel bajlódni:

Az anyag végén mutatok még két tesztsorozatot, az egyiket ráadásul középformátumú szenzoron. Ennyi eleje-vége utalás után azt sem tudod, hogy hol vagy, szóval csapjunk bele a lecsóba.

A C/K valójában kétféle bajonett-rendszerű optika-gép kapcsolatot is tömörít. Mindkettő egyazon távmérős rendszerhez készült és megtalálhatod például az említett Contax és Kiev vázakon is. Leegyszerűsítve van neki egy belső és egy külső része:

A következő képen az első optika csatlakozik a külső, a második meg a belső részhez:

A külső rész hasonló egy hagyományos bajonetthez: felhelyezed rá az optikát, majd utóbbin tudsz élességet és rekeszértéket is állítani. A belső rész viszont egyben egy fókuszmechanika a gépbe ágyazva, ez feltűnhet a csatlakozás melletti távolság-skálából is. Ha belehelyezzük az optikát, akkor vagy annak forgatásával, vagy a bajonett melletti tárcsa tekerésével lehet élesre állítani:

A fókuszmechanika így a kamera része és közvetlen kapcsolatban áll a rangefinder rendszer keresőjében levő fókuszsegéddel. Emiatt az ezzel a résszel kompatibilis objektíveken (ilyen a 103-as Helios is) nincsen önálló fókuszálási lehetőség, csak rekeszállító gyűrű. Ez az oka annak, hogy a kínai nagyipar nem állt rá C/K adapterek gyártására: ezeket egy rendszerhez sem készítették még el, pedig a modern MILC-ek gond nélkül fogadják a C/K optikákat.

eBayen persze lehet kapni adaptereket, ezek azonban - nagyon egyszerű logika mentén - az eredeti gépekből kibontott C/K bajonettre és annak fókuszmechanikájára építkeznek. Anno én is rendeltem egy ilyet:

Nagyon hasonló elvet fogok követni én is az adapter építése során, annyi kiegészítéssel, hogy egy több rendszerre is alkalmas eszköz készül (tulajdonképpen egy Leica M adapter, de azt bármire adaptálhatod majd, ami fogad Leica M-et), valamint megoldom a bontott bajonettből készült adapterek egy nagy problémáját, nevezetesen hogy a fókuszmechanika a közelponton nem áll meg ütközéssel, hanem (véletlenül vagy szándékosan) kitekerhető az adapterből, ami ugye elég veszélyes.

De miért készítünk éppen Leica M adaptert, ha nincs is Leica kameránk? Azért, mert a Leica M bajonett a legtöbb MILC gépre egyszerűen továbbadaptálható, és ha egy Techart autofókuszos adapterre tesszük, még AF-ed is lehet Sony kamerákon C/Y optikákkal. Ha pedig történetesen nagyobb formátum a cél, például Fujifilm középformátum, akkor egyszerűen csak vételezünk egy GFX - LM adaptert, majd erre tesszük fel elkészült művünket.

GFX esetében egyébként a fenti útra akkor is szükség lenne, ha nem akarnánk kifejezetten univerzális adaptert építeni, hiszen az egyik legolcsóbb GFX adapter a Leica M-es, ráadásul mivel a C/K is távmérős rendszer, kiváló alapot nyújt egy másik távmérős rendszer adapterére építeni.

Ha megnézed az előző képen szereplő C/K-NEX adaptert, akkor láthatod, hogy az a bontott C/K bajonetten túl egy M39-NEX adapterből és némi távtartó gyűrűből áll. Nekünk sem fog sokkal több kelleni. Mindössze egy hibás vagy roncs C/K bajonettes gépre, egy M39 - Leica M adapterre és némi kézügyességre lesz szükséged.

Első lépésben a gépből ki kell bontanod a CK bajonettet annak fókuszmechanikájával együtt. Ehhez előbb le kell szedned a bal oldali bőr borítást, majd pedig az alatta levő kis csavart az ezüst színű front panelt tartó többi (látható) csavarral együtt kicsavarni. Ekkor a homloklap egyben lejön és ezt fogod kapni:

A bajonett blokkját további csavarok fogják szemből, ezek láthatóvá váltak. Ki kell csavarnod őket, majd az egész blokkot előrefelé kiemelni a gépből, hogy ezt kapd:

Ne lepődj meg, ha a belső rész immár kitekerhető a külsőből, ezen majd később segítünk. Ami fontos, az az, hogy olyan pozícióban legyen a helikoid két része egymásban, ahogy gyárilag is lennie kell, vagyis a végtelent gyári állásban érje majd el:

Az összes itt bemutatott fémmegmunkálási feladatot kis teljesítményű kézi dremel eszközökkel is elvégezheted, így nincsen szükséged komolyabb gépekre.

Szétcsavarhatod a külső és belső menetet, ugyanis most csak a külsővel fogunk dolgozni.

Mint láthatod, ezen van némi anyagfelesleg oldalt, amit le kell vágnod, majd a vágást a fém megmunkálásával tisztáznod, hogy valami ilyesmit kapj:

Itt kellene összeillesztenünk a Leica - M39 adaptert a kivágott munkadarabunkkal, de jól érzékelhető lesz, hogy azok nem tudnak egymásba csúszni:

Éppen ezért a helikoid külső részét a korábbi alaplemez vonaláig (addig a vonalig, ahonnan az előbb levágtad az oldalra feleslegesen kinyúló részeket) vissza kell csiszolnod. Még így is bőven marad benne elég menet ahhoz, hogy biztonságos fókuszt garantáljon. A vágás után valami ilyesmit fogsz kapni:

Sajnos azonban a problémák itt nem érnek véget, ugyanis a helikoidunk belső része sem fér keresztül a Leica - M39 adapteren, márpedig erre feltétlenül szükség lesz. Éppen ezért a Leica - M39 adapter belsejét is meg kell csiszolnod, mégpedig annyira kell elvékonyítanod körben az anyagot, hogy a Helikoid belső része akadálymenetesen átférjen rajta.

Ez egy veszélyesebb művelet, mert a Leica adaptert egészen el kell vékonyítani, így óvatosan dolgozz. Ha a belső részt kicsiszoltad, a képen levő helyen vágj ki még egy darabot a Leica adapterből az alábbiak szerint (erre majd a közelponti stop megoldásához lesz szükség, később elmagyarázom):

Amint látod, előfutam három lyukat is a Leica - M39 adapteren, amikbe majd apró csavarok mennek, amik - az epoxy mellett - atombiztosan tartják a C/Y helikoid külső részét. A lyukak alsó részét kiszélesítettem, hogy a kis csavarok fejei az illesztés síkjába süllyedjenek és ne akadályozzák a Leica M bajonettre illesztést.

Ha megvagy a fém részek megmunkálásával, akkor már illeszthető a helikoid külső része a Leica adapterre, és belecsavarható a belseje úgy, hogy a Leica - M39 adapteren át eredeti végtelen állásáig tudjon forogni. Ha most egy objektívet teszel az adapterbe, majd azt felrakod olyan MILC vázra, amihez van Leica M adaptered, akkor összefogva az adapter darabjait meg tudod nézni, hogy el tudsz-e fókuszálni végtelenig. Ha igen, akkor tovább is mehetünk, ha nem, akkor tovább kell csiszolnod a helikoid külső részének alját, hogy közelebb kerüljön a szenzorhoz az egész optika.

Az imént kifúrt csavarhelyeket jelöld a C/Y menet külső részén is és oda is fúrj lyukakat, amikbe majd a csavarok illeszkednek (az előző képeken már látod is őket). Arra figyelj már a fúrásnál, hogy a C/Y bajonett felső része a Leica M adapter tetejéhez essen, hogy ha gépre rakod az adaptert, mindig mindennek helyes legyen az orientációja. Így néz ki a kész külső szekciód, itt már fényzáró/esztétikai festéssel az oldalán:

Ha megy a végtelen fókusz, akkor - akármilyen rendszeren is teszteltél - minden gépen, amihez van pontos Leica M adaptered, működni fog a C/Y - Leica adaptered is. Nem kell magyaráznom, hogy miért.

Már van egy használható adaptered, de két baja is van. Egyrészt a belső helicoid menet túlnyúlik a Leica M adapter vonalán, ami nem szerencsés, mert sok rendszeren okozhat problémát, illetve a helikoid még mindig szétcsavarható véletlenül is, ami pedig balesetveszélyes.

Most precíz eszközökkel hosszabbítsd meg lefelé azt a mélyebb bevágást, amit a helikoid belső menetében látsz. Ebben futott korábban az a pöcök, ami közelponton megállította a tekeredést. Mi is ezt fogjuk erre a célra használni, a meghosszabbításával pedig csökkentjük kicsit az egyébként 0.9 méteres (nem túl jó) közelpontot. Arra vigyázz, hogy ezt a menetet úgy hosszabbítsd meg, hogy az ne fusson ki a helikoid aljából, hiszen akkor nem lesz ütközőpontunk.

Ha most helyes állásban összetekered az adapterünk darabjait, akkor értelmet nyer a Leica bajonetten korábban tett bevágás, ugyanis ha ebből kialakítasz egy kis fület, és azt befordítod a helikoid belső felében levő bevágásba, akkor az adapter fókuszának forgása finom marad, de a közelpontnál megakad majd, ahogy az elvárható minden fókuszmechanikától.

Egyszerű, de hasznos megoldás, a belső bevágás (korábbi képen látott mértékben történő) meghosszabbításával pedig 0.9 méterről 0.5 méterre hozható le egy 50mm-es optika közelpontja, ami megfelel más 50mm körüli optikák átlagos és kényelmes közelpontjának. Ezt még tovább csökkentheted, ha az adapteredet olyan adapterre rakod fel, amiben van plusz helikoid, például Leica M - Sony NEX rendszerek közé találsz ilyet.

Most már csak a belső menet hátsó részét kell addig visszacsiszolni, amíg feltétlenül szükséges (a közelponti akadópontunk felettig kb. 1mm-el). Erre azért van szükség, hogy végtelenben az adapter a lehető legkevésbé nyúljon túl a bajonett hátsó vonalán. Vágás után az eredeti visszaverődés-gátló fekete festést és a friss vágás helyét is matt fekete festékkel festettem le. Itt láthatod közelponton és végtelenben az adapter állását:

Adapterünk így már univerzális, és bármilyen rendszerrel működik, amire létezik pontos Leica M adapter.

Ahogy láthatod, Sony E bajonetten egyáltalán nincsen túlnyúlás az E bajonett vonalán túlra, tehát az adapter minden körülmények között teljesen biztonságos:

GFX-en van minimális túlnyúlás a G bajonett vonalán, mert ennek a rendszernek a bázistávolsága nagyobb, mint a Sony E, de ez is csak 1-2mm-t jelent és mivel mirrorless rendszerről van szó, az adapter itt is biztonságosan használható:

Ahogy korábban említettem, majdnem minden háztartásban akad egy Helios-103 53mm f/1.8 vagy egy Jupiter-8 50mm f/2 optika, aminek C/K vége van, így lehet menni játszani!

Én a Helios-103-ast teszteltem több alkalommal is, elragadó objektív. Nagyon jó a 3D hatása, és bár a többi távmérős és/vagy Helios optikához hasonlóan a szélek felé jelentősen romlik a képminőség, elragadó fotókat lehet vele csinálni. Ezeket még fullframe géppel (A7III) készítettem:

Orosz optikákkal ügyesen, középre komponáló fótósnak ez igazi paradicsom lesz, már csak az ellenfényekkel és a háttérrel való játék miatt is.

Volt értelme GFX-re is adaptálni? Abszolút! A nagyobb szenzor ellenére bár erősebb vignettálással, de szépen megoldja a feladatot a Helios-103. A következő album vágatlan képekből áll, GFX 50S II vázon vettem fel őket a Helios 103-assal:

A nagyobb szenzor miatti kicsit nagyobb látószög azt is jelenti, hogy közelebb mész a témához azonos képmező-kitöltésért, ami viszont feltételezi, hogy közelebbre is fókuszálsz (ennek jótékony hatása, hogy erősebben mosódik a háttér). Itt jön nagyon jól, hogy nem 1 méter a közelpont, hanem jóval kevesebb, mert ez sokkal nagyobb játékteret ad olyan kisebb objektumok esetén, mint egy 9,5 kilós kutya.

E sorozat másik tanulsága az, hogy ha követnél TikTokon, még azon melegében, frissen láthattad volna a benne szereplő képeket.

@hispansphotoblog Helios-103 53mm f/1.8 #photography #hispansphotoblog ♬ original sound - hispan

Ha időd és energiád engedi, mindenképp érdemes egy C/K adaptert rendelned vagy készítened, mert bár ráfordításban ez magasabb ár/idő kategória, mint a hagyományos vintage adapterek, cserébe a hozzá való objektívek általában sokkal olcsóbbak is, mert kevesen ismerik és tudják használni őket.

És az ígért Nikon érdekesség: a japán cég az ezredfordulón úgy döntött, hogy távmérős hagyományainak egy limitált szériás replika sorozattal állít emléket. Ennek keretében a gyár szerint 3.000 (egyes becslések szerint inkább 5.000) darab S3(-2000) vázat és hozzá tartozó Nikkor 1.4/50 optikát készítettek (a vázak ezüst vagy fekete, az optikák csak fekete színben kerültek piacra). Ez azt is jelenti, hogy 2000-ben volt egy cég, aki gyártott egy csomó C/K bajonettes fényerős 50-est. Mi az érdekes, ha nem ez?

Azóta is sokan találgatják, hogy ez pénzügyileg megérte-e. A becslések a legkisebb és legnagyobb darabszám arányában 11 és 33 millió dollár közé teszik a bevételt. Mivel ezt a végfelhasználói árból számolják, levonhatóak belőle az adók, a szállítási költségek és az általános marketingköltségek. Még így is tetemes lehetett az előállítási költség, figyelembe véve, hogy a teljesen mechanikus kamera gyártásához reprodukálni kellett az eredeti, kézi összeszerelő sorokat is. Azt nem tudni, hogy pénzügyileg rentábilis volt-e ez a Nikonnak, de mindenképpen példa értékű a kezdeményezése. A legyártott darabok az utolsó szálig elkeltek, pedig kb. 4.500 USD áron kerültek a boltokba.

Ha te dönthetnél, melyik cég melyik kameráját helyeznéd újra gyártásba?

A fény és a Contax/Kiev legyen veletek!