hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              műhely
              frissességek

    hispan's photoblog   |   műhely   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Festőművész:
Rodenstock XR-Heligon 68mm f/1.1 (építés és teszt)

Vigyázat: ez az optika kívül helyezkedik el a fotózás és az értelem határain.


2022. november 14. • Horváth Krisztián

Röntgenobjektívvel fotózni, ilyesmit egyáltalán csak megpróbálni adaptálni korszerű fényképezőkre általában az őrület egyik jele. A blog történetében mégis volt két elég érdekes (≈elrettentő) példa ahhoz, hogy most egy harmadiknak is nekifussak, az eredmények pedig egészen borzasztóak és csodálatosak lettek ahhoz, hogy meg is mutassam nektek.

Mielőtt a tovább olvasás mellett döntesz, lehetőségeid horizontjára pottyantom az eddigi összes vetítős projektet, hogy legyen miheztartásod, ha úgy döntesz, hovatovább:

De mi az a vetítőzés?
Tulajdonképpen nem más, mint régi vagy új vetítőgépek (diavetítők, filmvetítők) objektívjeit digitális gépekre adaptáljuk, ellátjuk őket a fókuszáláshoz szükséges mechanikával, és reméljük a legjobbakat. Ebben a dobozban láthatod az eddigi projekteket képi világuk szerint csoportosítva (jelezve azt is, kb. mekkora érzékelőt rajzolnak ki és milyen rendszerekkel kompatibilisek):
tripletek / szappanbuborék bokeh
Pentacon AV 80mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
Pentacon AV 100mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
Pentacon AV 150mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
LZK Edar 100mm f/2.8 (fullframe és 6*6 / bármilyen DSLR vagy MILC)
Triplet 5M 100mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
T-3 80mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
háttércsavaró csodák / swirly bokeh
MOM Budapest 35mm f/1.7 (crop / MILC)
MOM Budapest 50mm f/1.5 Kinga (crop / MILC)
Zeiss Kipronar 50mm f/1.4 (crop / MILC)
krémes háttér / portré
LOMO PO501-1 100mm f/2 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
35KP OKP 1-100-1 100mm f/1.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
35KP 140mm f/1.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
Leitz Colorplan 90mm f/2.5 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
Leitz Hektor 85mm f/2.5 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
röntgenoptikák
Rodenstock XR-Heligon 68mm f/1.1 (fullframe / MILC)
Delft Rayxar 50mm f/0.75 (crop / MILC)
Meopta Stigmar 100mm f/1.5 (fullframe / MILC)
Petzval-optikák
Petzval (magic lantern) 150mm f/3.2 (fullframe és 6*6 / bármilyen DSLR vagy MILC)
egyéb / speciális
Meopta "Meometar" Meostigmat 50mm f/1 (crop / MILC)
16KP 50mm f/1.2 Pöcsi (crop / MILC)
16KP 35mm f/1.2 Töcsi (crop / MILC)
vetítők képalkotási sajátosságai és kezelésük
összes tesztelt optika...

Ügyesen tovább görgettél, hagyjuk hát burjánzani az elmebajt.

Az egész úgy kezdődött, hogy egy kedves ismerősöm bő két éve nálam hagyott két röntgenoptikát. Ezek egyike volt egy Rodenstock XR-Heligon 68mm jelzésű darab. Ahogy a röntgenoptikákról általában hamar kiderül, úgy erről is nyilvánvalóvá vált, hogy gyári állapotában kb. 1mm a bázistávolság, vagyis még mirrorlessekre is szinte lehetetlen adaptálni . Ezért került a fiókba évekre.

Tavasszal azonban egy Meopta Stigmar XX 1.5/100-ast, ami hasonlóan képtelen falatnak tűnt, nagyon jó eredményekkel sikerült átalakítanom Sony mirrorlessre. Evés közben jön meg az étvágy.

Esős éjjeleken elmédbe villanhat még egy másik projekt is, a Delft Rayxar 0.75/50-es adaptálása. Ez egészen másféle műszaki kihívásokat támasztott, mint a Stigmar, de összességében ezt is sikerült megoldani. Igaz, hogy itt már egy elég "speciális" optika jött létre. Kinek a pap, kinek a pép.

A fenti kettőből nem okulva eleget idén elővettem a Rodenstockot. Lassú mos partot víz. A dolog nem pont úgy sült el, ahogy reméltem, de tanulságos lesz, a végén pedig láthatsz majd egy olyan optikát, ami a létező összes leképezési hibát képes produkálni, mégis lehet vele fényképfelvételeket készíteni.


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?



Adaptálás

Tudom, hogy most írtam, de mielőtt belevágunk a konkrét átépítésbe, érdemes elolvasnod a Meopta Stigmar XX 1.5/100-ról készült cikket, mert vezérlő csillagunk, ami egyáltalán lehetővé teszi, hogy a művelet sikerülhessen, nagyon hasonló lesz: mozgatnunk kell majd a front és hátsó blokkokat egymás felé. Jön a hideg meg a tél, mindenki kicsit jobban összebújik.

A Rodenstock XR-Heligon 68mm optikáról nem sok infó kering a neten, még a fényereje sem egyértelmű. Sok helyen 1.0, máshol 1.1 vagy 1.2 az említett érték (valószínűleg az 1.1 az igaz). Ebben az esetben ez nem olyan nagy kunszt, hiszen az objektív eredetileg nem fullframe képkört fed le, hanem jóval kisebbet.

Az optika háza fémből készült, benne pedig vannak ilyen lencséknek nevezett valamik, és nagyjából ennyi az egész. Se rekesz, se fókuszmechanika. Előbbi nem is lesz, utóbbit viszont szerzünk hozzá a fagyisbödönből.

Tételesen összeírom, milyen alkatrészek kellenek a művelethez, de ezeket menet közben is külön jelzem mindenhol:

A fő probléma és a lényeg: a kb. 1mm-es bázistávolság és az optika hátsó végének szélessége miatt még mirrorless rendszerekre sem lehet feltenni ezt a típus úgy, hogy el tudjon fókuszálni a végtelenbe, vagy bármilyen értelmes távolságra. Ezért muszáj belenyúlni a lencserendszerbe, mégpedig a front és a hátsó blokk közelítésével.

Ez persze nem csak a bázistávolságot növeli, hanem kis mértékben megváltoztatja a képszöget, nagyobb mértékben a lefedett képkört (növeli, ez nekünk jó), és teljes mértékben a rajzolatot (ez… nos, ez van). Ennek köszönhetően az optikát már értelmes keretek között lehet adaptálni például Sony E, Canon RF vagy Nikon Z fullframere, illetve természetesen kisebb szenzoros MILC-ekre is.

Előre is elnézést, ha a cikk során nem fogok egészen pontos milliméter-adatokat közölni, de látni fogod, hogy ennek nem is volna értelme. Ha belefogsz az átalakításba, úgyis mérned és tesztelned kell majd a saját verziódat. Bátraké a szerencse, én is csak saccoltam az elején.

Első mozzanatként tehát szereld szét az objektívet (nagyrészt elölről lehet kipakolni a lencséket, egymás után szép sorban, kivéve a hátsó lencsetagot, ami hátrafelé távozik). Az optika hátsó részén a műanyag borítás ragasztva van, ezt nyugodtan leveheted, és ha lázadó természet vagy, kidobhatod a szelektív kuka papírgyűjtőjébe.

Ha hozzájutottál a tiszta fém vázhoz, és üveg sérülésének veszélye nem fenyeget, az előbb sematikusan jelzett piros sávot a valóságban kapd ki, vagyis duplán vágd félbe az objektív házát. Ne aggódj, ha ekkor még nem kapsz tökéletesen sima/illeszkedő részeket.

Fontos, hogy a keletkezett két új felület teljesen sík legyen és hibátlanul felfeküdjön egymásra, ezért itt további megmunkálásra és mérésre lesz szükséged. Mindkét felületnek az optikai tengelyre teljesen merőlegesnek, azaz a későbbi képsíkkal teljesen párhuzamosnak kell lennie.

Ezt megcsináltam 3D-ben is, de erre csak a szemléltetés kedvéért van szükség: mielőtt azt gondolnád, hogy CNC géppel vagy esztergálva történt a vágás, el kell, hogy keresítselek. Egy sima fémfűrész kell a nagyjához és egy sarokcsiszoló meg egy tolómérő a teljesen sima, sík és párhuzamos felületek beállításához.

A vágás után három csavarhelyet is fúrtam a két új darabra, ez fogja majd őket össze az új felállásban.

Az illeszkedő felületek közül a hátsót elláttam matt fekete festéssel, mert ez az új kialakításban részben becsillanhat az optikán belül, másrészt ugyanitt porvédő szigetelésnek felragasztottam egy vékony gaffer tape sávot is.

A két új alkatrészbe az illeszkedő optikai elemeket is belehelyezheted, ha ki akarod próbálni a képét (kézzel már oda tudod tartani a szenzor elé).

Kicsit rövidítek a szenvedéseken, és pár órányi kísérletezést megspórolok neked: a fókuszmechanika majd egy M52-M42 végű 17-31mm helikoid lesz, aminek az M42-es végére egy slim M42 - Sony E adaptert csavarunk.

Ebbe a felállásba azonban nem fér bele tökéletesen a Rodenstock optika hátulja (nem tud annyira hátra jönni, hogy el tudjon fókuszálni végtelenig, így abból egészen sokat le kell majd faragnod, kb. a képen látható mértékig (itt már visszafestve matt feketére a levágott rész külseje).

A vágás után kb. a bajonett vonaláig tud bejönni a hátsó lencsetag, és ennek - ha a félbevágást és a felesleges szekció eltüntetését elég bátran végezted el - már elégnek kell lennie ahhoz, hogy az objektív a végtelenig fókuszálhasson.

Ezzel az eredménnyel egyelőre elégedjük meg. Nézzük meg egy kicsit az optika elejét. Ahogy láthattad, nincsen rajta standard szűrőmenet, így viszont a frontlencse elég sérülékeny lesz. Ezt egyszerűen orvosolhatjuk, mindössze egy 77-82mm step up gyűrűre lesz szükséged, aminek az alsó, 77mm-es menetét teljesen le kell csiszolnod. A simává váló alsó felület így szépen illeszkedni fog az objektív házának felső-külső peremére.

Ezt rögzítheted kifúrt kis csavarhelyekkel, de mivel nem teherviselő elem, egyszerűen expoxival is felragaszthatod. A lényeg, hogy ettől kezdve már fel tudsz csavarni standard 82mm-es napellenzőt, ami védi is az optika elejét, meg a nem kívánatos becsillanások egy részét is távol tartja.

Visszatérhetünk a hátsó fertályhoz. Készen van az optikai blokkunk és a fókuszmechanikánk is, már csak össze kellene őket illeszteni. Ehhez szükséged lesz még egy 62mm-es fém napellenzőre és egy 52-62mm step up gyűrűre.


[X] hirdetés

A step-upot csavard bele a helikoid 52mm-es menetébe. Előfordulhat, hogy kevéske helyet nyersz a tetejének lecsiszolásával (abban az esetben, ha alapjáraton a 62mm-es hood nem akar teljesen belecsavarodni).

A 62mm-es ellenzőn több átalakítást is kell majd tenned. Egyrészt a tetejét addig kell visszacsiszolnod, amíg teljesen bele nem tud süllyedni az optikai blokk. Ugyanezen alkatrész két felét összefogó három csavar fejének kell kis bemarásokat csinálnod, végül pedig a teljes blokkot három másik csavar fogja majd a 62mm-es ellenzőbe, ezeknek szintén lyukat kell fúrnod.

Utóbbi három lyukat a hátsó optikai blokk oldalán is ki kell alakítanod.

Bármilyen meglepő, gyakorlatilag készen is vagyunk. Ha az átalakított 62mm-es ellenzőt belecsavarod a helikoidba tekert 52-62mm step-upba, akkor máris beleillesztheted az optikai blokkot a szerkezetbe, és a három oldalsó csavar segítségével rögzítheted.

Ha szereted a sematikus ábrákat, akkor azon is mutatom, hogy hogyan illenek össze a darabok.

Gépre illesztve tesztelheted, hogy el tud-e fókuszálni a végtelenbe a kész mű. Ha nem, akkor nem tud elég közel jönni a teljes optikai blokk a szenzorhoz, így tovább kell mókolnod. A képen egy APS-C szenzoros masinán van az objektív, de az optikai blokk módosítása miatt fullframe szenzort is "kirajzol", így a tesztképeket majd azon láthatod.

Hátra jöhet egy NEX kupak, előre pedig a 82mm-es menetbe illeszkedő ellenző 86mm-es külső menetébe passzoló 86mm-es kupak.

Kompakt, zárt, precízen használható vasra tettél szert, ami sokkal jobban néz ki, mint amilyen képe van.



Teszt és tesztkép-szerűségek

Sikerült valami értelmeset alkotnunk? A kérdést - alternatív módon - úgy is feltehetném: lehet-e olyan objektívvel fotózni, ami a létező összes leképezési hibát képes produkálni? A válasz: lehet, de szerencsére nem muszáj.

Teljesen értelmetlen lenne végigvenni a szokásos objektív-tesztelési szempontokat, mert az átalakított Rodenstock XR-Heligon 68mm minden téren csúfosan megbukna. Van valamiféle éles rajza középen, ezt leszámítva azonban minőségi katasztrófa.

Nem úgy művészetileg! Dobáljatok meg sárral nyugodtan, de ezzel az optikával lehet fotózni. Nem egyszerű vele éles képeket lőni, de működik, és festmény-szerű hatást produkál. Hoztam pár tesztképet, minden esetben mutatva a teljesen érintetlen nyerset és a feldolgozottat is. A képeket A7III vázzal csináltam.

Mivel a vizuális élmény erősen megkérdőjelezhető (nem Zsuzsi hibájából), mindenhova kerestem egy verset is, amit akár ez a képi világ is ihlethetett volna. Kellemes kikapcsolódást!

Lehet kötekedni, hogy van-e ennek bármi létjogosultsága, és a kérdésed teljesen indokolt is, annyit azonban megjegyeznék, hogy nem csak képfeldolgozó szoftverekkel lehet a valóságtól eltérő képi világot létrehozni, hanem akár hardweresen is, ha szükséges. Például ezzel az optikával. Ez nem is kevesebb és nem is több, mint a számítógépes mókolás.



Summa summarum

Csináld? Ne csináld. Nincs értelme. Esetleg akkor, ha van egy ilyen objektíved, időd és energiád, és szeretsz kísérletezni. Ezen kívül nincsen sok alapja a dolognak, meg most már láttál is ilyet, így nem kell azon aggódnod, hogy mi lenne, ha...

Pénzügyileg sem nagyon éri meg a dolog: a szükséges alkatrészek összesen kb. 25.000 forintba kerülnek, magát az optikát pedig nagyon változatos árakon, 80.000-280.000 forint között mérik. Nem számítva a szükséges szerszámok és a befektetett idő/energia árát is elég vaskos árcédula jön ki. Ezt a pénzt sokkal értelmesebb dolgokra is el tudod költeni.

Ha mégis belevágnál, de elakadtál, keress nyugodtan a szerelőműhelyben, ahol mindig készül valami őrület.

A fény és a röntgensugarak legyenek veletek!

Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:




Közösködünk?

Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:


További vetítőoptikás őrületek:


Festőművész: Rodenstock XR-Heligon 68mm f/1.1 (építés és teszt)

Pofonegyszerű trioplanpótló szer: T-3 triplet (építés és teszt)

Meopta Stigmar XX 1.5/100 adaptálás és teszt

A tornasor közepe: LOMO 2/100 építés és teszt

Német örvény: Zeiss Kipronar 1.4/50 adaptálás és teszt

Középformátumú triplet: Edar 2.8/100 adaptálás és teszt

Magyar csavar: MOM Budapest KINGA 1.5/50 adaptálás és teszt

Hazai vonatkozás: MOM Budapest 1.7/35 vetítő építés és teszt

Leitz Hektor 85mm f/2.5 adaptálás és teszt

Leitz Colorplan 90mm f/2.5 adaptálás és teszt

Gyöngyszem keletről: OKP 1-100-1 1.8/100 vetítőoptika adaptálás és teszt

Átlát a szitán: Rayxar 0.75/50 röntgenoptika adaptálás és teszt

Az orosz Trioplan: Triplet-5M 2.8/100 építés és teszt

Az óriásvetítő: 35KP 140mm f/1.8 építés és teszt

Bubicsászár: Pentacon AV 2.8/150 építés és teszt

2in1 portré&makró vetítőobjektív körfénnyel: Pentacon AV 2.8/100 építés + teszt

Filléres buborékgyáros házilag: Pentacon AV 2.8/80 építése Canon EF-re

Okos megoldás kis szenzorra: KP16 1.2/35 „Töcsi” vetítőoptika (átalakítás + teszt)

Nehézsúlyú vetítőobjektív: Meometar 50mm f/1 E-mount

Vetítőoptika képalkotás pro-kontra

Vetítőoptikából valódi objektív (RO-109-1A)

További cikkek a tudásbázisban...

A cikkben szereplő optikát köszönöm Keresztes László Péternek. A kész anyag áttekintését és kritikáját köszönöm Benedek Lampertnek és Tóth Gábor Szabolcsnak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.

Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2022 (eredeti megjelenés: 2022. november 4., utolsó módosítás: 2022. november 4.)