Beépített objektíves filmes kompaktok bontásába és adaptálásába már sokszor belefuthattál itt a blogon, legutóbb például a Penti II-ről származó 3.5/30-as Domiplan, a Voigtlander Vito BL-ről bontott Color-Skopar 3.5/50 vagy a Foth Derbi gépről leoperált Foth Anastigmat 3.5/50 volt terítéken, de a korszerűbb műanyag csodák közül ne feledjük el a Canon 2.8/38-ast és az 1.9/40-es palacsintát sem. Ma azonban kicsit másba fogunk belenyúlni, szokás szerint egy zsibvásáros alkudozás eredményeképpen.

A Braun Paxette gépeket eddig csak hallomásból ismertem, azonban nemrég sikerült egyet kialkudni, mégpedig egészen pontosan egy B L II típusút. Első ránézésre azt hittem, hogy ennek a központi záras, fullframes filmes masinának az optikája beépített, és mivel elég jól nézett ki szemből, úgy voltam vele, hogy ezt öröm lesz majd adaptálni. Mivel a zárja egyáltalán nem működött, nem is volt kár érte. Azt csak később, hazatérve vettem észre, hogy az objektívje, egy Steinheil München Cassarit -E- 50mm f/2.8 valójában nem beépített, hanem bizony le lehet csavarni a gépről!

A gépről egyébként a következőket érdemes tudni: 1958-tól gyártották a Carl Braun Kamera-Werke gyárában Németországban, és egy igen pici, formás, 35mm-es filmet használó rangefinder gépről beszélünk, ami beépített szelénes fénymérővel is rendelkezett. Igaz, a záridőket a Prontor-SVS záron kézzel kellett állítani, ugyanakkor a helyes értékhez a gép fénymérője adott támpontot. A fényrekesz és a fókuszmechanika is az optikába volt beépítve, amikből többféle is volt: a cikkben szereplő Steinheil München Cassarit -E- 2.8/50 mellett létezett hozzá Braun-Color-Ultralit (Staeble) 2.8/50-es és Schneider Xenar 50mm f/2.8-es, nagylátóból Staeble-Lineogon 3.5/35-es, a hosszabbak közül pedig a Steinheil és a Staeble is készített 80/90mm-es, illetve 135mm-es optikákat. Ezek mind L39-es, azaz Leica 39mm screw mount típusú csavarmenetes rögzítéssel rendelkeznek, azonban itt kezdődik a turpisság...

Ugyanis az nem elég, hogy a menet szélessége és a menetemelkedés alapján ezek L39 optikák: a Braun Paxette rendszere bázistávolsága (azaz a bajonett és a filmsík közötti távolság) jóval nagyobb, mint a Leica L39 rendszeré, ezért hiába csavarjuk fel egy L39 adapterre ezeket az objektíveket, sehol sem fognak éles képet adni. Adaptert azonban kétféleképpen is készíthetünk hozzá: van egy bonyolult és egy igen egyszerű megoldás is!

A két rendszer bázistávolság-különbsége 15.2mm (Leica L39: 28,8mm, Braun Paxette: 44mm), ami a Paxette esetében jelent többet, vagyis a Paxette L39-es optikákhoz jóval vastagabb adapter kell, mint a sima Leica L39-esekhez. Ez jó hír, hiszen egy egyszerű L39 (vagy Leica M) adaptert csak meg kell toldanunk egy 15.2mm-es közdarabbal.

Erre van két megoldás is! Vagy azt csinálod, hogy egy hibás Braun Paxette gépből bontasz el alkatrészeket és építesz egy adaptert valamilyen korszerű bajonettre vagy digitális rendszerre, vagy egyszerűen csak betoldasz egy 15.2mm vastag L39 macro közdarabot az optika után, és máris használhatod standard L39 / LM adapterekkel. Mondanom sem kell, hogy előbbi megoldás végtelen szenvedés és felesleges munka, utóbbi pedig egy 10 másodperces művelet, ezért természetesen mindkettőt megcsináltam nektek!

Mindkét megépített adaptert - az egyszerűség kedvéért - Leica M bajonettel hoztam össze. Leica M bajonettet könnyen továbbadaptálhatsz bármilyen korszerű MILC-re (akár még GFX-re is), és egyszerű a használata.

Funkcionalitás szempontjából a gépből bontott és a közdarabbal kialakított adapter is azonos, hiszen a fényrekesz és a fókuszmechanika és az objektívben foglal helyet, így az adapter csak egy "darab" fémként funkcionál a fényzárt és stabil rögzítés eléréséhez.

Ugyanakkor tagadhatatlan tény, hogy az eredeti fényképező alkatrészeiből kialakított adapter sokkal jobban néz ki (ez volt megépítésének fő oka). A Prontor-SVS zárból persze előbb ki kell operálni a zárlamellákat, és más átalakításokra is szükség van, ezt azonban egyszerűbb, ha videón mutatom meg, amit elérhetsz Tiktokon, Facebookon, Instagramon és YouTubon is.

@hispansphotoblog Bolhapiaci mentésből építünk ma adaptert, és tesztelünk optikát. #hispansphotoblog #photography ♬ original sound - hispan

Ha már van működő adaptered és egy Paxette rendszerű L39-es optikád, akár ki is próbálhatod! A gépemen levő Steinheil München gyártmányú 2.8/50-es Cassarit -E- optika egy három lencsés triplet, amiben egy 12 lamellás, csodaszép alakú fényrekeszt rejtettek el. A fókuszmechanikája alapból végtelen és 1 méter közötti tárgytávolság beállítását engedi meg, amit a digitális gépedre rakott helikoidos Leica M adapterekkel tovább tudsz csökkenteni, ha akarsz.

Az optika háttérkezelése igen karakteres buborékok kavalkádjával kecsegtet, miközben tripletekre kevésbé jellemző, erős csavarással csábít fotózásra.

A kontraszt is meglepően jó - sokkal jobb, mint a hasonló kategóriás háromlencsés kivitelek esetében szoktam tapasztalni.

A flarek a viszonylag egyszerű képlet miatt nyitva problémásak tudnak lenni, de mindössze egyet rekeszelve javarészt eltűnnek, ami szintén plusz pont.

Kromatikus aberrációt nehéz felfedezni, de ez a viszonylag kis fényerő miatt nem is meglepő: ilyen értékeken nem szokott komoly gond lenni.

Kalandozásaink további képes beszámolói:

Summa summarum

Érdemes-e házilag szöszölni egy bontott Braun Paxette L39 adapterrel? Időráfordítás szempontjából nem, még akkor sem, ha magukat a gépeket és objektíveket viszonylag olcsón beszerezheted. Az egész kérdést egy L39-es macro közdarab megoldja neked, ugyanakkor ha fontos az esztétikum, akkor a Paxette gépekből bontott adapterek sokkal jobban néznek ki, mint egy darab fekete cső.

Ha van egy ilyen optikád, de technikai problémád akadt vele vagy adaptáltatni szeretnéd, támadj meg a szerelőműhelyben.

Ha tapasztalataidat vagy képeidet osztanád meg velünk, vár a Vintage Pub virtuális kocsmájának lelkes közössége.

A fény és a Paxettes optikák legyenek veletek!