A gyújtótávolság összesen csak egy számadat arra vonatkozóan, hogy milyen messze esik az optika hátuljától az a pont, ahol az objektív a párhuzamosan beeső fénysugarakat összegyűjti. Ennyi, és nem több. Amíg ezt nem érted, addig érdemes olvasgatni az erről szóló részletes cikket. Ha már megvan, akkor nem lepődsz meg rajta, hogy egy 50mm-es gyújtótávolsággal rendelkező objektív nagyformátumon nagylátónak számít, fullframen középszűknek, egy MTF szenzoros gépen meg szűk kistelének. Minden esetben 50mm a gyújtótáv!
Az persze igaz, hogy a legtöbb objektív csak akkora képkört vetít, amekkora a célrendszer képmezőjének (legyen az film vagy szenzor) lefedéséhez szükséges. Feleslegesen ritkán nagyobb a képkör, és még ha nagyobb is, a képminőség a gyárilag tervezett képmezőn túli területeken jelentősen tud romlani.
Mivel sokan kérdezitek, pár eset arra, mikor jelentősen nagyobb a képkör a várhatónál: 1) ha az adott optikát többféle célrendszerre is gyártották, eltérő képmezővel (ilyen például a Zeiss Sonnar 2.8/180, aminek teljes lefedett képköre 6*6, hiszen P6 középformátumú gépekre is gyártották, de ugyanígy létezik M42-es véggel is, fullframe-re; egyszerűen olcsóbb volt nem újratervezni az optikát, csak gyártani más véggel); 2) néha úgy érik el a széleken is jó képminőséget, hogy a szükségesnél eleve nagyobb képkörrel dolgoznak már a tervezési fázisban (sok Minolta optika ilyen, például a legendás 1.2/58-as is); 3) bizonyos nagytelék esetén előfordul, hogy a képkör sokkal-sokkal nagyobb, mint a tervezett - ennek technológiai okai vannak. Satöbbi.
A továbbiakhoz nem árt, ha van egy kis áttekintésed a jellemző szenzor- és filmkocka-méretekről, illetve az ezekhez tartozó képkör-nagyságokról. Ehhez érdemes ezt az interaktív eszközt tanulmányoznod, amiben összeszedtem a legtöbb ismert képméretet és képkört.
Itt már sejted, mi lesz a trükk…
Nem “tesszük” az adott optikát nagyobb látószögűvé, egyszerűen csak nagyobb képkockát pakolunk mögé, és megpróbálunk többet felfogni a vetített képköréből (ha van neki).
Az első ilyen optika, ami némi átalakításon esett át, egy Irix 11mm f/4-es volt. Azért használom az átalakítás szót, mert némi mókolásra azért mégiscsak szükség volt az eszköz fizikai kialakítását illetően: a fényellenzői ugyanis - teljesen logikusan - úgy lettek kialakítva, hogy a fullframe képmezőbe (ami a célrendszer képmezője) még éppen nem árnyékoltak bele, de a nagyobb képmezőkbe már igen. Ezért - ahogy a linkelt cikkben is láthatod - kicsit megnyírtam a fényellenzőket.
A nagyobb szenzor egy GFX volt, ami a fullframenél kicsivel nagyobb, egész pontosan a FF 36*24mm-hez képest 44*33mm. Ez fontos ábra, mert a Brightin Star esetében is ez lesz a lépcsőnk felfelé:
És hogy mit nyújtott ezen az átalakított 4/11-es Irix? Íme, ennyit nyertünk:
Az látható, hogy az Irix objektívje a GFX-et mindenképpen vignettálja a sarkokon (ezen már semmilyen módon nem lehet segíteni), de nyertünk egy kevés értékes képszöget.
Persze most mondhatnád, hogy “nem sok” az a képmező, amit kapunk, és igazad is lenne bármilyen “normál” látószögű objektív esetében. Felhívom rá azonban a figyelmet, hogy az olyan elmebetegek, mint én, a nagyon-nagylátó optikák esetében minden plusz képszögnek örülnek, hiszen ebben a világban a kevés is sok, és óriási különbség van egy 14mm-es optika kb. 114°-os és egy 11mm-es optika 126°-os képszöge között. (Ha képszög-adatokat hasonlítasz össze, mindig figyelj arra, hogy azonosakat válassz: jellemzően a diagonális, azaz átlós, “teljes” képszöget adják meg, de sok gyártó kiírja a horizontális vagy vertikális képszöget is, ami kicsit kevesebb, mint a diagonális).
Az Irixet azóta is sokat használtam GFX-en, és a 44*33-as képmezőből kicsit croppolva nagyon jól lehet vele dolgozni, mivel a kiterjesztett sarkok képminősége is teljesen elfogadható az esetek többségében. Ezen felbátorodva úgy gondoltam, hogy...
Jó ötlet lehet a Brightin Star 5.6/9mm optikáját is kipróbálni GFX-en (kérdőjel)
Mármost az egy dolog, hogy a BS (innentől így rövidítek majd) 9mm-ese mennyi extra képkörrel bír a fullframen túl (ez majd kiderül), a másik - sokkal nagyobb - probléma viszont az, hogy ez egy MILC-ekre tervezett objektív. Lehet kapni Sony E, Canon RF, Nikon Z és Sigma/Lumix L bajonettel, vagyis a négy nagy fullframe mirrorless rendszerre elérhető. Kb. 16-20mm körüli bázistávolságú vázakra tervezték (csak az adott bajonetthez tartozó talpak vastagságával variálnak, más különbség nincsen a négy verzió között), így semmilyen DSLR-barát verziója nincsen.
Ha magát az objektívet nem ismernéd, keress rá bátran: ez most az ultraszéles objektívek új üdvöskéje a budget piacon. Csák Isti is részletesen megküzdött vele, és egyetértek abban, hogy minden forintot megér ez a kis csoda, hiszen fullframen ad elképesztő, 132°-os látószöget, mindössze 440 USD körüli áron!
A MILC-ek bázistávolsága, vagyis az a távolság, amilyen közel kerül az optikai blokk a szenzorhoz végtelen fókusz esetén, jóval kisebb, mint a DSLR-eké. Az emlegetett Irix 4/11 optika nálam EF bajonettel teljesített szolgálatot, így igen könnyű volt feltenni egy Fujifilm GFX vázra: az EF bázistávolsága 44mm, a GFX-é meg csak 27mm, tehát fogtam egy sima EF-GFX konvertergyűrűt, ami (44 - 27 =) 17mm vastag, és kész. Semmilyen mókolást nem igényelt a dolog.
A BS 9mm-es optikája viszont csak MILC bajonettekkel érkezik. Az enyém - a konkrét példa kedvéért - Sony E bajonettes, aminek a vázmélysége 18mm. Ez sokkal kevesebb, mint a GFX 27mm-es értéke, így első ránézésre azt mondhatnánk, hogy képtelenség ezt az objektívet GFX-en használni, hiszen nem tud elég közel kerülni a szenzorhoz, így nem fog tudni fókuszálni végtelenbe.
De én itt nem szoktam feladni, mert az agybaj nagy baj. Az igaz, hogy van (18 - 27 =) -9mm problémánk, viszont a GFX bajonett jóval szélesebb, mint a Sony E. Úgy matekoztam, hogy hátha meg lehet süllyeszteni valamilyen módon ezt a Sony optikát a GFX bajonettben, hiszen a bajonett külső pereme, ami 27mm-re van a szenzor síkjától, önmagában még nem azt jelenti, hogy nem lehet valamit ezen túl is tolni.
Igazából az első fizikai akadályig, vagyis a mechanikus zárig van kb. 10mm a GFX vázban a bajonettől mérve, vagyis 10mm-el kényelmesen túlnyúlhat bármi a bajonett vonalán. 10mm pedig éppen egy kicsit több, mint az a bizonyos 9mm-es probléma. Így ha elég széles a hely és megsüllyeszthető a BS 9mm-es optika háza, akkor van remény.
Nos, a technika és a sors ebben az esetben a kezünkre játszik, ugyanis kijön a matek! Ehhez a következőre van szükséged: a BS 5.6/9mm optika hátuljáról le kell csavarozni a Sony E bajonettet. Ezzel sajnos elvész a hátsó szűrőmenet is, ahova mini szűrőket lehet csavarni, de elég a mának a maga baja. A bajonett levétele után lesz még ott egy kevés szintező alátét is, amivel az eredeti végtelent állították be hajszál pontosan, ezeket is tedd félre.
Ezen a ponton szükségünk van egy M65 - GFX adapterre. És itt dobsz egy hátast, ugyanis a lecsupaszított BS optika hátulja század milliméterre pontosan beleillik az M65 - GFX adapter belső-alsó felébe! Nem viccelek, tökéletesen passzol.
De tovább megyek: nem csak a külső átmérő adja ki az ívet (bro), hanem még az a luxus is felvet bennünket, hogy az adapter hátsó-alsó pereméig kell süllyeszteni az optika házának új, csupasz alsó peremét ahhoz, hogy kb. meglegyen a végtelen. Ez azért kritikus, mert így nagyon könnyen beállítható a tökéletes képsík, ami nagylátó optikáknál nagyon fontos feladat ahhoz, hogy minden széle egyformán éles legyen.
A két darabot, vagyis a GFX adaptert és a BS optikát úgy lehet véglegesen és elegánsan rögzíteni, hogy fúrsz három picit csavarhelyet 120-120-120 fokban az adapter alsó peremébe, és ezekbe három picit csavart tekersz úgy, hogy azok ne lógjanak ki a perem síkjából. (Így keletkezik három picit lyuk az optika oldalán hátul, de ez nem befolyásolja a működését és alig látszik, ha később esetleg visszaalakítanád.) Ha precízen jártál el, akkor az adapter az optikával együtt kifogástalanul felcsattintható egy GFX vázra.
A végtelen állás tökéletesen pontos beállításához egyszerűbb, ha a BS optika középső elemét (amit az adapterhez rögzítettünk) lecsavarod (négy csavar fogja a fókuszblokkhoz) és alátétezed, egészen addig, amíg a fókuszskála szerint ki nem adja a helyes végtelent. Ez kísérletezős, de precízen elvégezhető. Én persze nem a ∞ jelzésre tettem a végállást, hanem előtte egy osztással, a 3m-es jelzésig, így valódi végtelenben koccanás plusz egy lehelettel vissza van. Biztos ami biztos.
Még egy fontos dolog: a leszedett eredeti bajonett alatt az optika háza fémszínű, fényes. Ezt érdemes matt fekete festéssel ellátni, hogy GFX vázon se okozzon semmilyen visszatükröződést a szenzor és ez a frissen szabaddá vált felület.
Mármost az így elkészült csodát, aminél a hátsó lencsetagod éppen az új GFX bajonetted vonalába esik, tehát nem fogja szélként összekócolni a váz szőke zárlamelláit, felrakhatod a GFX vázadra. Konstatálhatod, hogy valami nagyon nem stimmel, mert van egy csomó fekete izé a képmező szélén:
Hát persze, ezek a gyári fényellenzők. Ahogy az Irix esetében, úgy itt is az a helyzet, hogy a fullframe képmezőbe nem lógnak bele, de a nagyobb, GFX képmezőbe már igen. Semmi gond! Kis maszkolás, kis fémmunka, és ezeket formára vágtam úgy, hogy védelmi funkciójukat is megtartsák, a gyári kupakot is megfogják, de ne lógjanak be a GFX képmezőbe. Íme:
Ez az átalakítás legmacerásabb része, mert az ellenzőt nem lehet leszerelni külön, így az optikát kell szétkapni, az összes üveget kiszedni, a fókuszmechanikát pedig lemaszkolni, majd a vágást precíz eszközökkel elvégezni és az összes fémportól megszabadulni, mielőtt a pormentes takarófóliákat leszedjük és összeszereljük az obit. A vágások helyét az optika jelöléseinél használt sárgával festettem ki, amitől mellesleg még badassabb lett az egész. Szép magyar szavak.
E ponton megpihenhetünk és tanulmányozhatjuk, mekkora az a képmező, amit az optika így ad nekünk:
Wáo! Persze… Micsoda? Nagyobb a vetített képkör, de azt is notifikálhatjuk, hogy a fullframe képmezőn túl elég szépen szétesik a képminőség. Így van is bónusz meg nincsen…
Jó lesz ez így valamire?
Persze! Amellett, hogy a vízszintes és függőleges vonalakat az extra képmezőben már nem tudja kordában tartani az eredeti optikai képlet, valamint hogy így is maradt némi saroksötétedés, meg persze hogy a kromatikus aberráció erősen kezd játszani, azért látható, hogy a használható szekcióban nyertünk valamennyit. Croppolni kell tehát a teljes GFX képmezőt, de kicsivel nagyobb a használható rész, mint a fullframe. És a kicsi itt sokszor sok.
Emellett a középponton áthaladó átlós vonalak nem torzulnak, így bizonyos speciális esetekben tényleg csak azt a részt kell croppolni, ami a saroksötétedés és a brutálissá váló kromatikus aberráció miatt elvész:
Videós módban a szenzor eleve kb. fullframe crop módba vált, ezért videófelvételeket utólagos vágás nélkül is tudunk készíteni az optikával, hiszen a "hibásan" működő széleket levágja a felvétel.
Képminőség tekintetében a fullframe képmezőn szépen dolgozik az optika végig (érdemes rekeszelni 8 vagy 11-re, de 5.6-on se rossz). A gyárilag vállalt területen túl persze esik a teljesítmény, a torzítás mellett különösen a kromatikus aberráció lesz er(d)ős. A fenti kompromisszumokkal együtt azonban még így is működhet a dolog.
És jól elb@sztál egy drága optikát...
Először is: kísérlet nélkül nincsen eredmény. Egyes kísérletek drágábbak, mások olcsóbbak. Volt pl. egy német ipse egyszer, aki azt mondta, hogy atomfegyvert nem lehet építeni, mert a kritikus tömegű hasadóanyagot a kor technológiai szintjén nem lehet előállítani (azért persze megpróbálta, ha már allokáltak rá büdzsét, de egyéb okokból nem volt valami lelkes). Volt aztán egy másik ipse is, aki meg úgy volt a dologgal, hogy meg lehet csinálni. Az elsőt Heisenbergnek hívták, a másodikat Oppenheimernek (utóbbi is kapott egy szerény anyagi keretet kísérletezni, plusz nagyon lelkes is volt a dologgal kapcsolatban). Szerencsére az első dolgozott Hitlernek, a második meg az USA-nak.
Másfelől: az optika egyáltalán nem ment tönkre, csak kétféle rendszerre is alkalmassá vált. A GFX mount ugyanis gond nélkül le, a Sony vég pedig gyorsan felszerelhető (igazából mindkettőhöz egyetlen csillagcsavarhúzó kell), és máris kész a visszaalakítás. Sőt, valójában a Sony E mount visszaszerelése és Sony vázon való használata mellett igazából le sem kell szedni a GFX bajonettet, mert nem zavar semmit. Luxus! A trimmelt fényellenzőnek pedig nincsen élettani hatása Sony rendszeren (bizonyos speciális esetekben kisebb védelmet nyújt nem kívánatos fénysugarak ellen, de ennyit megér a dolog).
Harmadrészt: kinek van még egy ilyen átalakított Brightin Star optikája? Remélem, hogy nemsokára neked is lesz, mert azonnal flexet ragadsz és nekiesel a műveletnek. Ne hiába koptassam itt a billentyűzetet. Ehhez persze meg kell válaszolnunk a kérdést, hogy...
Most akkor megérte?
Azon kívül, hogy én általában piszok jól szórakozok ezeken a dolgokon, kérdésed jogos. Nézzük:
- nem kapunk ugyan teljes GFX képmezőt, de nagyobbat igen, mint a fullframe
- GFX vázam szenzora nagyobb dinamikát tud, mint a Sony, így a fotós lehetőségeim ebben a tekintetben is kiterjedtebbek lettek
- GFX vázam szenzora nem 24 (vagy 33) megapixeles (mint mondjuk egy A7II, A7III vagy A7IV), hanem 50, amiből még a croppolás után is sokkal több marad GFX-en
- GFX vázamat bármikor berakhatom 35mm crop módba, ahol a sima fullframe képmezőt kapom meg, hibák nélkül
- GFX-re nem létezik ehhez fogható képszögű nagylátó, így hiánypótló a dolog, kompromisszumaival együtt is
- nem kell csak az ultraszéles szög miatt külön egy Sony vázat is vinnem, ha az optikáim többi részét egyébként GFX-re tenném
Szóval a praktikum és a tudás oldaláról szemlélve is igen, megérte a művelet.
Tapicskoljunk vele egyet a sárban!
Jó szívvel ajánlom mindenkinek a Csarna-völgyet, ahol az a bizonyos alámosott kisvasúti sínpálya található ami egyedülálló látvány és túra a maga nemében. Autóval Kemencére érdemes érkezni. Indulni a Kemencei Erdei Múzeumvasúttól (kisvasúttal vagy gyalog), a Kemencei Ifjúsági tábortól (gyalog) vagy a Feketevölgy Panziótól lehet, mindhárom helyen van parkoló. A kisvasút a Feketevölgy Panzióig hoz fel, az élő sínszakasz itt ér véget és innen kezdődik az alámosott, pusztuló szakasz is. A panziótól kb. 3km-es vadregényes, középnehéz út vezet fel a Hamuházig (itt értek véget egykor a vágányok), de innen is lehet tovább menni a völgyben, vagy körtúrává alakítani a dolgot.
Készítettem pár felvételt, ezeket mind a cikkben már látott kis croppolással vágtam, tehát fullframenél nagyobb, GFX-nél kicsit kisebb a látott képmező. A váz minden esetben egy GFX 50S II volt. Sarkok miatt itt-ott lehet hőbörögni, jogos. B verzió lenne még, ha megkérem az AI-t, hogy tegye rendbe. Az is egy megoldás, és képszöget sem vesztenék, de itt most nem csaltam ezzel:
Az eredeti pályát 1913-ban kezdték építeni. Eredetileg a Kemence - Wirterház - Hamuház -Halyagos vonalon futott 9 km-en át, de volt több ideiglenes szárnyvonala is, amik a környék iparát támogatták. A II. világháborúig aktívan használták a síneket, majd megkezdődött a forgalom csökkenése és a pálya lassú pusztulása.
1995-ig az eredeti szakasz viszonylag jó állapotban volt, azonban ebben az évben egy nagy esőzést követő hatalmas áradás teljesen felforgatta a völgy képét, és számtalan helyen alá- illetve elmosta a vasúti töltést, hidakat. A Hamuház és Feketevölgy Panzió közötti szakasz akkora károkat szenvedett, hogy azt már sosem állították helyre.
Egy 1999-es esőzés során már a Panzióig érő szakasz is károsodott. Mivel 2000-ben sikeres tárgyalásokat követően létrejött a vasúthoz kapcsolódó múzeum, 2007-re a Panzióig tartó szakaszt helyreállították, és folyamatos rajta a forgalom a mai napig.
Tartsatok velem legközelebb is, amikor kiengednek a zártosztályról és nem szedem a gyógyszereimet sem!
Ha van egy ilyen objektíved, de technikai problémád akadt vele, támadj meg a szerelőműhelyben.
Ha tapasztalataidat vagy képeidet osztanád meg velünk, vár a Vintage Pub virtuális kocsmájának lelkes közössége. Minden vasárnap szabad vasárnap, amikor nem csak vintage optikás fotókat várunk!
A fény és a Brightin Star legyenek veletek!
hispan's photoblog
te
mi
én
A