A vintázsbetegség a XXI. század elején megjelent kórság, mely erősen fertőző és főleg a fotózásban érintett személyeket támadja meg. Mivel magam is elszenvedője vagyok, szeretném a nyíltság és a humor erejével elérni, hogy a társadalom toleráns és befogadó legyen velünk, a betegségben szenvedőkkel szemben.
A fertőzés első szakaszában a beteg (sz)élein erős színleválás tapasztalható, különösen ellenfényben. Teste körül ilyen esetben már korán jól megfigyelhető a lila-zöld auraszerű jelenség. Ezzel sok esetben főműsoridőben jut be a Budapest TV adásába.
A betegséget kísérheti heveny gombásodás, mely szintén a beteg szélein jelenik meg először. Ez korai stádiumban még nem rontja a beteg életminőségét, később azonban már érzékelhető kontrasztvesztéssel és a beteg külső bevonatának, hámrétegének felmaródásával járhat. Ez minimum kellemetlen, de inkább fujj.
Emellett megfigyelhető az érintetteken elhatalmasodó gyűjtögető magatartás. Disszonáns viselkedésformaként bizonyos esetekben vadászó-gyűjtögető életformába csap át a jelenség, ekkor a beteg nem csak a fotósbörzéken, de az online térben is szisztematikusan vadászni kezd vintázs objektívekre.
További tünetek lehetnek a beteg viselkedésében beálló változások is. Jellemző, hogy a látott tárgyak hátterében a beteg kör alakú foltokat és alakokat észlel, emellett a perifériás látómezőben a dolgok erősen életlenné válnak. A fókuszán kívüli dolgokról úgy beszél, mint amik “krémesek”. A látóideg fertőzöttsége miatt gyakori a beteg látásában bekövetkező hordó-torzítás.
Súlyosabb esetekben a valóság megcsavarodásának illúziója (szakszóval swirlizmus) is felléphet. A fekete felületeket sokszor fehér pöttyökkel együtt érzékeli, ez a schneideritis tünetegyüttesének is része.
A beteg társas viselkedése jól megfigyelhető változásokon megy keresztül: korábbi ismeretségi körét számukra teljesen érdektelen, fotózással kapcsolatos információkkal kezdi terhelni. Gyakran kényszerül számítógép vagy telefon képernyője elé akár társaságban is, hiszen ha egy eBay vagy Soós aukció a végéhez közeledik, résen kell lennie. Korábbi megszokott környezete emiatt kirekesztően viselkedik vele.
[X] hirdetés
A szociális elszigetelődés ellen a betegek online csoportok, személyes találkozók, szeánszok szervezésével próbálnak tenni, ahol a többi fertőzött társaságát élvezhetik (ezekről később még lesz szó). Ide sokszor gyógyult páciensek is visszalátogatnak, az újrafertőződés kockázata pedig rendkívül magas, mivel a szervezet nem képes tartós védettséget kialakítani a vintázs-kórral szemben. Holland kutatók kísérletei alapján tudjuk, hogy a feleség által generált antitestek egy-egy vintázs objektív látványától pillanatok alatt feloldódnak a vérben.
A beteg által észlelt fájdalom, mely inkább egyfajta erős hiányérzet, akkor jelentkezik, amikor fix és zoom sorát kombinálva is talál olyan gyutávokat, amiket nem fed le egyetlen optikája sem. A fájdalom vagy hiányérzet többnyire csak a beteg agyában létezik, hiszen akkor is fellép, amikor az érintett soha életében nem használt még a vágyott tartományba eső objektívet. Ez a jelenség jellemzően 300mm környékén alakul ki: a fantomfájdalomban szenvedő vintázs-kórosoknak szükségük van egy ekkora vagy nagyobb teleobjektívre, viszont ezt évente jó, ha 1-2 alkalommal előveszik, és akkor is minden madárfotójuk bemozdul.
Kapcsolódó csoportos viselkedésminta az úgynevezett f@szméregetés, amikor az érintett csak azért tart nagy teléket, hogy övé legyen a legnagyobb a társaságban. Ennek erőssége általában fordított arányban áll a reciprokos szabály és a crop-faktor ismeretével. Speciális, kifejlett esetben, vagy ha a hossz nem meggyőző, a beteg a fényerőre (vagy ezzel egyenértékűen a frontlencse átmérőjére) kezd hivatkozni, mondván, hogy a vastagság fontosabb, mint a hosszúság.
A fantomfájdalommal szemben a racionalizálás módszere javasolt. Japán csoportterápiák példája alapján tudjuk, hogy ha a beteget különböző gyakorlatokkal ráébresztjük az adott gyutáv szükségtelenségére (például megkérjük, hogy megnézve kidolgozott fotóit összesítse, melyiket milyen gyutávon lőtte - így emlékeztetve arra, mire is van szüksége igazából), akkor legalább egy időre enyhülés érhető el. Sajnos jellemző a visszaesés azokban az esetekben, amikor a páciens élőben vagy az interneten látja egy-egy nagyobb teleoptika képét. Ilyen esetekben az elért javulás pár másodperc alatt semmivé foszlik.
A fantomfájdalom könnyen felismerhető a beteg környezete által is. Az érintett hozzátartozói arra lehetnek figyelmesek, hogy a páciens éjjelente aukciós oldalakat bújva a szükségesnél jóval méretesebb objektívek képébe habarodik bele. Amennyiben a beteg asztalán ilyenkor krémszappan is van, kezdjünk el gyanakodni, és orvosi segítsége kérni (tudniillik ilyen esetben a beteg már azt is vizualizálja, hogy egy 12 centis frontlencsével rendelkező objektív megérintése előtt feltétlenül mindig kezet kell mosnia).
Bizonyos súlyos esetekben a vintázs-kór világnézeti torzulásokkal járhat együtt. Ilyenkor a beteg a kedvenc márkájához kapcsolódó gyártó ország szokásait, szempontrendszerét is átveszi. Pentax-gyűjtők esetében sokszor megfigyelhető, hogy Pearl Harbor bombázását teljesen jogosnak tartják, ellenben a Hirosima elleni atomtámadásnak pusztán az említésétől is heves, sokszor szívritmus-zavarokba torkolló kirohanásaik lesznek. Leica-gyűjtők előszeretettel emlegetik a Harmadik Birodalom dicsőségét, valamint azt, hogy igazából a Leicán kívül senki más nem is gyárt komolyan vehető fényképezőgépeket.
Helios-gyűjtőknél figyelték meg, hogy véleményük szerint Hitler csapatait nem az orosz tél, hanem Sztálin egymaga állította meg Moszkva alatt, puszta kézzel, fedetlen mellkassal, hóviharban. Szintén náluk tapasztalták, hogy a kommunista gondolatvilág jegyében megosztják egymással (széteső) Helios optikáik (darabjait). Gorbacsov említésétől a hideg rázza őket, a MIR 2.8/37 mellett pedig apró Lenin-plasztikát tartanak.
Ez a kiegészítő tünetegyüttes nem csak vintage-kórban szenvedőknél jelentkezik. Újabb gyártású Samyang-gyűjtemények tulajdonosainál is megfigyelték, hogy feltűnően sokszor tesznek említést a két Korea egyesítésének szükségességéről, súlyosabb esetekben pedig Észak-Korea lerohanásáról. Ez akkor tud kellemetlen lenni, amikor a 9-es buszon csúcsforgalomban kezdi el kifejteni erre vonatkozó, számára teljesen természetesnek ható ötleteit, 14 éves észak-koreai cserediákok rémült pillantásainak kereszttüzében.
A vintázs-kóros betegeknél sokszor megfigyelhető, hogy bár a kisboltban a legolcsóbb párizsit és kenőmájast veszik meg, hazatérve árkontrasztjuk felborul, és a “mi az a harminckétezer azért a gombás Planarért!” felkiáltással serényen nyomják meg a Buy it now gombot.
A vintázs-kórosokat ilyen szempontból csak az különbözteti meg a kollégistáktól, hogy utóbbiaknak az univerzum az nCore-t találta fel, előbbieknek meg a hispan’s photoblogot. Lényegi különbség a kettő között alig van: jó dolgokat adnak ingyen. (Mellesleg ez felháborító!)
Dan Ariely professzor kutatásaiból tudjuk, hogy a vintázs-kórosok döntő többsége három ár közül mindig a középsőt választja, így az az eladó, aki ügyesen alá- és föléáraz egy-egy nem létező fantomterméket, könnyen eladhatja valódi portékáját a középső (még mindig irreálisan magas) árfekvésben. Ez is felháborító, mindazonáltal ettől működik az undorító kapitalista piacgazdaság. Kihasználják a betegeket. Fujj!
Sok vintázs kóros betegnél figyelték meg, hogy az autofókusz puszta említése, látványa vagy hangja is kiválthat immun túlreakciót. Ebben az esetben a szokásos allergiás tünetek mellett heveny arctorzulás, méltatlankodás, “kinek kell az...” és “100 évig megoldották nélküle...”, súlyosabb esetben “sokkal gyorsabb vagyok kézzel…” kezdetű mondatokat hangoztat.
Hatékony tüneti kezelés lehet, ha ilyenkor a beteg kezébe frissen kent, könnyen futó, lehetőleg hosszú fókuszúton közlekedő manuális fókuszgyűrűt adunk, amit tekergethet. Ventilálása ekkor alábbhagy, megnyugszik és kezelhető lesz.
A nagyobb gyártók ma már tekintettel vannak a vintázs-kórosok AF-reakcióira, ezért az egyre fejlettebb (korábban USM, újabban STM) fókuszmotorok már igen halkan dolgoznak, hogy ne váltsanak ki allergiás reakciót.
Magyarország (k)ormánya is mélyet szippantott a helyzetből, és átérezve annak súlyosságát Operatív Törzset állított fel a betegség terjedésének megállítása érdekében. Az alábbi általános, de nem kötelező intézkedéseket javasolják mindenkinek, aki érintett lehet:
A kezdődő, enyhe kromatikus aberrációt filterezéssel érdemes kezelni. Ma már több presetes megoldás is könnyíti az orvosok munkáját. A súlyos színleválást a beteg G-ruhába helyezésével, szűkítésével érdemes kúrálni, amíg az el nem múlik. A kezelés alatt a szórt fényes környezet gyorsíthatja a javulást. Ha semmi sem segít, akkor Lightroom-filterek mellett teafiltereket vagy üzemanyagszűrőt is bevethetünk.
Mivel a jelenség erősen hasonlít a természetgyógyászatban csak aurának nevezett kamububorékra, ezért sokáig pí-vízzel és auramasszázzsal próbálták kezelni. Egyes homeopátiás bogyók klinikailag nem bizonyított, pozitív hatást fejthetnek ki a beteg állapotára, de ugyanezt megfigyelték PEZ-cukorka tartós fogyasztása esetén is. Tény az is, hogy a PEZ finomabb, és menőbb a tartója. És ki ne akarna menőbb lenni?
A betegséget kísérő, esetlegesen megjelenő gombát a fertőzés elején vízzel, súlyosabb esetekben pedig alkohollal kúrálhatjuk. Utóbbi eljárásnál az alkohol koncentrációját folyamatosan érdemes emelni a kezelőorvos javaslatai szerint. A 4-8%-os sörök és borok többnyire elegendőek, súlyosabb esetben azonban a 10-12%-os kézműves megoldások jönnek szóba. Ha a beteg ezekre rosszul reagál, érdemes a koncentráció növelése érdekében rövid kúrát alkalmazni 30% feletti alkoholtartalommal. Itt már szóba jön a vodka és a tequila is. A szakirodalom tud drasztikus beavatkozásokról is, amikben 60% körüli házi pálinkát alkalmaztak. Eredményei rövid távon kecsegtetőek, hosszú távon azonban több, vaksággal végződő kényszerkezelést is feljegyeztek már.
A patologikus halmozás tünetileg, külsőleg kezelhető az érintett pénztárcájának, bankkártyáinak és PayPaljának elzárásával, de a tapasztalatok szerint ez tartós megoldást nem hoz. Súlyos esetekben a megbetegedett személy pénz híján egyéb vagyontárgyait próbálja bolhapiacokon elcserélni fotós eszközökre, hogy gyűjtögető vágyait kielégíthesse. A tengerentúlon több egyetemi vizsgálat keretében is megfigyelték, hogy szélsőséges esetben az érintett akár saját szerveit - máját, veséjét - is megpróbálta elcserélni gyűjteménye bővítése érdekében. Jellemző, hogy a beteg azzal érvel, veséből kettőt is van neki, de ebből a 8 lencsetagos Takumarból ezzel a sorozatszámmal csak 865 darabot gyártottak.
A betegség tüneti kezelésén túl az érintettet érdemes csoportterápiára is beutalni. Ma már több intézmény is foglalkozik az un. anonim vintázsbetegek csoportjainak felállításával (lentebb írunk a hazairól is). Bár a jó társaság sokszor visszaesést is hozhat a beteg állapotában, a csoportok jelmondata némi bizakodásra adhat okot:
Ó Uram, add meg nekem azt a békét, hogy el tudjam fogadni, hogy nem vehetek meg minden vintage objektívet, a bátorságot, hogy megvegyem, amit meg tudok, meg persze a bölcsességet, hogy tudjam a különbséget a kettő között.
Hazánkban okozati korreláció mutatható ki a válások 0,00076%-a és a vintázsbetegség között. Ennek hátterét még nem tisztázták teljesen, de egyes elméletek szerint a kórságra rezisztens házastárs az átlagosnál rosszabbul reagál párja állapotára.
Az alábbiakban közlünk egy hamis BUY IT NOW gombot is. Ennek nyomogatása bár nem jár tényleges vásárlással, segíthet enyhíteni a kínzó érzést, hogy a beteg megnyomja. Nem mérem, hányszor használod, így érezd magad otthon:
Magyarországon is elérhetőek a betegeknek terápiás csoportok. Mint azt korábban már említettem, kiemelten sikeres lehet a vintázs-függőség más függőségekkel való kombinálása. Nagy sikereket értek el például az alkoholizmussal. Itt fontos hozzátenni, hogy attól függően, hogy hullámhegyek hullámhegyekkel vagy hullámvölgyekkel találkoznak-e, a két függőség kiolthatja illetve erősítheti is egymást.
Bárki tehet egy próbát ezzel akár online is, hiszen például a Vintage Pub virtuális kocsmája éjjel-nappal várja a lelkes betegeket.
Aki a személyes megoldások híve, annak sajnos ki kell várnia a következő Vintage Affair találkozót, ami már két alkalommal is bizonyította, hogy nagyszerű kutatási terepe a vintázs-kórnak (igaz, gyúgyulás itt még sosem történt).
Köszönöm, hogy velem tartottál, és megtisztelő figyelmeddel is segítesz felhívni a figyelmet erre a súlyos betegségre. A fény és az akaraterő legyen veled!
Legyél te is a vintage univerzum hőse! A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Viszont a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a régi objektívek megmentését és bemutatását célzó munkámat, hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. Az egyszeri támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni, vagy lehetsz folyamatos támogató is:
Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a hősök között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László, Keserű Gergő, Keresztes László Péter, Somogyi László, Rácz András, Szántó Sándor, Zubán Gergely, Erhardt Balázs, Kovács Attila, Magyar Antal, Szabó József, Máté Gyula, Boros András, Vaszkun Gábor, Erhardt Balázs, Kirner Richard, Tímea Bokodi, Káposztás Viktória, Bóka Zsuzsa, Hargitay Zoltán, Koncz Benő, Zubán Gergely, Josef Tiglezan, Gábor Balázs, Papp György, Bakos Béla, Mészáros Tamás, Kiss Péter Kálmán, Markus Holopainen, Szommer Tomi, Juhász George
Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.
Köszönöm az összes őrültnek, akik a betegség ilyen fokára juttattak, hogy itt lehetek. Nélkülük ez sosem sikerült volna. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.
A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III, GFX 50S II), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.
Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.
A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...
hispan's photoblog C 2011-2024 (eredeti megjelenés: 2021. április 1., utolsó módosítás: 2021. április 1.)