Nem vicceltem, nagyjából tényleg a komplett szerkezetet szét kell kapni, és ez a látvány fogad majd, mire a mechanikai blokkot ki tudod venni (előrefelé fog távozni a váz maradékából):

A fekete keretből a szürke acél blokkot pár további, oldalsó csavar eltávolítása után hátrafelé tudod majd kicsúsztatni, hogy ezt kapd eredményül. Az egyik sarokról lecsavartam még a rangefinder és a fókuszgyűrű mechanikus kapcsolatát biztosító fogaskereket és annak házát, mert ez sem fog kelleni.

Ha megfordítod a blokkot, akkor láthatsz a hátsó lencseblokk menete mellett egy fekete gyűrűt. Ha ezt is kicsavarod, akkor a zár+rekeszblokk egyben kijön előrefelé. Ezt, és a gyűrűjét egyelőre tedd félre, később lesz vele dolgunk:

Most már “csak” a fókuszmechanikát kell kibányászni a maradékból, amihez el kell majd távolítani róla a nagy szürke alumínium alkatrészt. Ehhez elölről kell bontani, első körben a két jelzett csavartól és az általuk tartott gyűrűtől szabadulj meg:

Ekkor már láthatod azt a négy csavart, ami a tulajdonképpeni fókuszgyűrűt a fókuszmechanikához rögzíti. Csavard ki őket:

Alatta nagyon sok csavar van. A kék nyíllal jelölt, fekete fejű csavarok tartják a szövet kihuzat rögzítését, a pirossal jelöltek pedig az alu blokkhoz rögzítik a fókuszmechanikát Csavard ki mind a nyolcat.

Ekkor végre kiszabadul a fókuszmechanikánk!

Ha most visszailleszted a fókuszgyűrűt a fókuszmechanikára, annak alsó pereme kicsit lejjebb ér, mint a mechanika hátsó síkja, így ez nehezen tudna felfeküdni bármilyen illesztésre, ezért a nyíllal jelzett peremből csiszolj le:

Később ezzel még lesz dolgunk a végső beállításnál, de most egy másik részével is dolgozunk. A belső felén látsz egy íves vágást, ebben futott korábban egy alkatrész, ami közelpontnál és végtelen pozícióban megállította a fókuszgyűrű forgását. A végtelennel nincs is dolgunk, a közelpont azonban gyárilag 0.8 méter, ami nem sok (másképp mondva: nem elég kevés). A mechanika helikoidja megenged nagyobb mozgást, így ezt a bevágást fogjuk meghosszabbítani:

Kb. ⅓-ával toldottam meg, így a közelpont majd nagyjából 0.5 méterre fog lejönni (az 50mm-es optika esetén), ami már sokkal jobban használható (a mart részeket visszafestettem matt feketére, bár ez a rész nem fog tudni becsillanni sehol):

Természetesen ez utóbbi lépést kihagyhatod, ha nem akarsz a gyári közelponton változtatni.

Most tedd félre a fókuszmechanikát, és vedd kézbe újra a zár+rekesz blokkot. Azon ne csodálkozz, ha a zár most csukva van. Mivel a zárszerkezeten nincsen T idő, ami a folyamatos nyitását lehetővé tenné (csak B állás van, de ehhez nyomva kell tartani az elsütő billentyűt), a zár lamelláit ki kell szerelni (központi zárról beszélünk, aminek működési elve nagyon hasonló egy rekeszhez, ezért ebben is lamellák vannak, amik azonban teljesen be tudnak záródni). Ehhez hátulról kell bontani a blokkot, először a jelzett három csavarral szedd le a fókuszjelzést is tartalmazó ezüst színű keretet:

A keretet a csavarokkal együtt tedd félre, mert kelleni fog később.

A blokk alján találsz három csavart, ezeket csavarozd ki és szintén tedd el:

Le fog jönni három gyűrű, ezek közül az első (amin az ezüst fül van), fog majd kelleni. A másik két gyűrű felesleges lesz.

A blokk hátulján, a szélén látsz három csavart. Ha ezeket kicsavarod, akkor az egész szétesik rekeszmechanikára és a zárszerkezetre, a zárszerkezetből pedig így ki tudod venni a központi zár lamelláit (a képen már eltávolítva):

Magát a zárszerkezetet nem fogjuk kioperálni, mert bizonyos részei kellenek a még szükséges csavaroknak, így egyszerűbb, ha az egészet bent hagyod (kivéve a zárlamellákat).

Meg is vagyunk, jöhet az összeszerelés. A zárat a lamellák nélkül csavarozd össze a rekeszrésszel, majd a korábban félretett gyűrűt helyezd vissza, és a három csavarral rögzítsd. Arra figyelj, hogy a gyűrű hátulján van egy lyuk, ez illeszkedjen a rekeszlamellákat ténylegesen mozgató pöcökhöz (egyértelmű a helyzete), az oldalra kiálló rész pedig illeszkedjen az alatta levő pöcökbe:

Ezzel a pirossal is jelzett karral tudod majd állítani a rekeszt, és ha helyesen raktál össze mindent, akkor az optika elején a rekeszértéket jelző skála is forog a lamellákkal együtt:

Most az egész blokkra csavarozd vissza a korábban félretett szürke gyűrűt, amin a hiperfokális markerek is vannak.

Ha a kész blokkba becsavarod az első és hátsó lencséket, akkor máris van egy rekeszelhető objektíved, ami csak fókuszmechanikára vár.

A gyári gépből tehát három részed maradt: az optikai blokk a rekeszmechanikával, a fókuszmechanika és az őket összeillesztő gyűrű:

Itt már kipróbálhatod, hogy a végtelen - gyári közelpont - új közelpont állás hogyan néz ki:

Utóbbinál természetesen a mechanika kicsit “átláthatóvá” válik, hiszen a helikoid jobban kijön, mint tervezték, de ezzel nincs mit tenni, gondot nem okoz majd. Arra vigyázz, hogy ebben az állapotában, mivel a végpontokat szabályozó csavart még nem tettük a szerkezetbe, a fókuszmechanika a közelpont után kitekeredhet teljesen.

Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol valamilyen ma is használt bajonettre kell ültetnünk az optikánkat. Korábban már írtam, hogy a bázistávolság és a mechanikai kialakítás miatt SLR rendszerek bajonettjei nem jönnek szóba, így marad a Leica M. Spórolok neked egy csomó időt azzal, hogy végigpróbálgatva sokféle LM adaptert egy Leica M - Konica AR gyűrű bizonyult a legjobb befogadó félnek. (A cikk végén mutatok egy másik megoldást Leica M - Minolta MD adapterrel is, valamint egy Retina Reflexből épített teljesen más kialakítást, most azonban maradjunk az AR adapterre építésnél.)

Erről csavarozd le a Konica AR bajonettet, majd a bajonett alatt levő rögzítő mechanizmust és mindent mást is tegyél félre, a bajonett felületét pedig csiszold le igen precízen. Ezt fogod kapni:

Ha most erre felteszed a végtelenbe állított, összeszerelt fókuszmechanikát, benne az optikai blokkal, és felhelyezed egy további Leica adapter segítségével bármilyen mirrorless vázra az egészet, akkor már tudod tesztelni, hogy megvan-e a végtelened. A teljesen precíz beállítást később is tudod majd módosítani, annyit azonban feltétlenül ellenőrizz, hogy az optikai blokk elég közel tud-e kerülni a szenzorhoz, azaz a végtelenig fókuszálás lehetősége adott-e:

Szedd szét a korábban összerakott optikát, és a fókuszmechanikájáról csavard le a külső fókuszgyűrűt. A belső helikoidot bele tudod helyezni az AR bajonett belsejébe, mégpedig úgy, hogy az AR bajonett három kis benyúló fülének minimális csiszolása után patent beleillik. A tökéletes képsík beállításához a pirossal és a kékkel jelzett felületeknek teljesen síkban kell lenniük.

Ezt úgy tudod elérni, hogy fogsz egy 42-65mm step-up ringet, ami a 42mm-es középső részén hagyja kilógni a fókuszhelikoid magasabb, középső részét, és háttal ezen préseled össze a két fém alkatrészt.

Ha elég precíz vagy, ezek így is tartják egymást, de ebben nem lehet megbízni, mint időtálló illesztés. Ezért első körben a por- és fényvédelem miatt a jelzett hézagokat epoxival teljesen töltsd ki körben:

A helikoid eredeti csavarmeneteit használva kis csavarokkal, anyákkal és alátétekkel véglegesen az AR bajonetthez rögzítheted a fókuszmechanikát:

Most azonban azt fogod tapasztalni, hogy az AR bajonettbe süllyesztett és rögzített fókuszmechanikára nem lehet visszacsavarozni a fókuszgyűrűt, mert nem tud rá felfeküdni. A probléma megoldásához addig kell a fókuszgyűrű hátsó, korábban már csiszolt felületét ledolgoznod, amíg az nem illeszkedik a helikoidra és az AR bajonettre:

Ha ezzel készen vagy, maradt még két feladatunk. Ahhoz, hogy a fókuszmechanika ne tudjon a közelponton túlfordulni és szétcsavarodni, egy stop csavart kell betennünk, ami a korábban meghosszabbított járatban lesz majd. Ennek pozícióját a végtelen és a közelpont állása egyértelműen kiadja, utána már csak ki kell fúrnod a helyét, és becsavarni a csavart. Így fog kinézni a dolog végtelenben és közelponton:

A második feladat, hogy a rögzített fókuszmechanikánk hátulját matt feketével lefessük, hogy az ne okozzon később semmilyen becsillanást:

Ha minden megszáradt, akkor a fókuszmechanikába immár belerakhatjuk, és gyűrűjével rögzíthetjük az optikai blokkot. Ügyeljünk rá, hogy a fókuszmechanika végtelen állásában a végtelen jel oda essen, ahova kell.

Az egész darabot már csak vissza kell csavarnunk az LM - AR adapter aljára az eredeti négy csavarral, és készen is vagyunk!

Gépre helyezve tesztelhetjük a végtelen helyzetét. Ha az nem stimmel, mert mondjuk jelentősen túlmegy rajta, akkor a szerkezetet szétszerelve, a helikoid és a fókuszgyűrű kapcsolatát biztosító 4 csavart meglazítva állíthatunk a végtelen állásán.

A Leica M bajonett könnyen tovább adaptálható minden mirrorless rendszerre. Bár a képen egy APS-C szenzoros Sony gépen látod a kész művet, az objektív természetesen fullframe.

Variációk

A teljesség kedvéért mutatok még neked két változatot az adapterből. Az első egy Kodak Retina Reflex gépből bontott mechanikára épül (ezt köszönöm Pap Gyulának). A Kodak a távmérős kivitelt idővel SLR megoldássá fejlesztette, ami önmagában is nagyon érdekes technikai út, ezekben a vázakban azonban a front blokk (rekesz, fókuszmechanika, zár, hátsó lencseblokk) kialakítása logikára azonos (a tükör ezek mögé került), így ebből a típusból is lehetséges adaptert építeni.

Ahogy láthatod, végül ez a kivitel is Leica M bajonettes lett, az áthidaláshoz azonban többféle alkatrészre és kicsit bonyolultabb megoldásokra volt szükség, így részletezni most nem fogom a dolgot. Ennél a verziónál ráadásul a közelpont is csak kisebb mértékben csökkenthető, mint a Retina III vázak mechanikáinál.

A második variáció ugyanúgy egy Retina III c vázból bontott mechanikára épül, mint a cikkben részletezett kivitel, ám itt kisebb hibahatárokkal dolgozva egy Leica M - Minolta SR adapterbe került beépítésre.

A végeredmény azonos a fent bemutatott AR adapteres változattal: teljes funkcionalitás, ami a végtelentől csökkentett közelpontig teszi lehetővé a fókuszálást, 2 - 22 között állítható rekeszértékekkel. Annyira beleszerettem a dologba, hogy összegyűjtöttem hozzá egy 2/50, 5.6/35 és 4/80 optikákból álló sort is.

Bűn lenne, ha nem beszélnék róluk kicsit, így hozok mindegyikkel pár tesztképet is. A fotók mindenhol az optikák legnagyobb rekesznyílásával készültek, A7III fullframe szenzoron.

Schneider-Kreuznach Retina-Xenon C 50mm f/2

A Schneider-Kreuznach Retina-Xenon C 50mm f/2 egy igen apró 50-essé teszi az adaptert, aminek nagyon szép, élettel teli, plasztikus és éles képe van. A rajzolat középen kiváló. A szélek felé sem rossz, de megnövekszik az aberrációk mértéke. Rekeszelve természetesen jelentősen javul. A bokeh a krémes és karakteres közötti skálán félúton van valahol: éles peremű karikákat nem ad.

Schneider-Kreuznach Retina-Curtar-Xenon C 35mm f/5.6

A Schneider-Kreuznach Retina-Curtar-Xenon C 35mm f/5.6 a szett egyik nagylátója (a másik egy 4/35-ös). Összességében ez nyújtja a leggyengébb teljesítményt a háromból: kevésbé kontrasztos, és a szélek felé ennek romlik leggyorsabban a képminősége. Rekeszelve sokat javul, de mivel 5.6 az induló érték, nem nagyon van már hova szűkíteni a blendenyílást. Nagyon jól néz ki az adapteren, de nem ez lesz a kedvenc 35-ös objektíved.

Schneider-Kreuznach Retina-Longar-Xenon C 80mm f/4

Mind közül a legérdekesebb számomra talán a Schneider-Kreuznach Retina-Longar-Xenon C 80mm f/4 objektív. Eleve egy külön feladat helyesen megjegyezni a nevét. Elismerem, hogy az f/4 nem egy nagy érték, de az biztos, hogy ennek az optikának a legszebb a rajza középen és a széleken is. Hatalmas belépő pupillája miatt ez néz ki a legjobban az adapteren, méretei ellenére pedig ugyanolyan könnyű, mint kisebb testvérei.

Gyújtótávolságából adódóan ezt érdemes volt elvinni egy portré körre is. A tesztképek egy GFX 50S II középformátumú vázon készültek, azonban croppoltak, így kb. a fullframet adják vissza.

A viszonylag kicsi és nem a legelőnyösebb helyen levő fókuszgyűrű miatt szokni kell a használatát, de az f/4-es induló érték miatt könnyű vele élességet találni.

A 80-as Schneider ráadásul nem is drága: 10-20.000 forint körüli áron lehet hozzájutni, így ha van már egy adaptered, kötelező darab.

És hogy ne csak a 80-asról ejtsünk szót GFX kapcsán: a Leica M bajonett miatt az adapter és az optikák Fuji GFX-re is felhelyezhetőek. A 36*24mm-esnél nagyobb szenzorból az 50mm kis vignettálással szinte mindent lefed, a 80mm sarkai már erősen vignettálnak (még viselhető), a 35mm azonban már nem csak a sarkokban, de a széleken sem fedi le a nagyobb szenzort.

Summa summarum

Ha szereted a barkácsolást, van türelmed és vannak eszközeid, érdemes belefognod egy Retina átalakításába. Hibás gépet már 30-40.000 forintért is kapsz (ehhez általában még egy 2/50-es obit is kapsz), ehhez jön még az LM-AR vagy LM-MD adapter költsége, ami kb. 6.000 forint, illetve a festék, ragasztó, csavarok, anyák, stb. Anyagköltségben így kb. 50.000 forintból meg is vagy, persze a rá fordított időt és energiát nem számítva.

Ha van egy Retina vázad vagy Retina objektívjeid, de nem akarsz az átalakítással bajlódni, keress a szerelőműhelyben, és kitalálunk valamit.

A fény és a Kodak legyenek veletek!