Hektikus OCD-m gyakran kibukik a "pont középen" parlamentes képek nézegetése közben, mikor egy pillantással megállapítható, hogy a fotósnak nem sikerült tökéletesen eltalálnia a kívánt pozíciót (és mégis lelkesen állítja, hogy márpedig ő pont középen volt). Ilyenkor beindul nálam valami, ami most ebben a rövid cikkben fog kulminálni, egy egyszerű megoldási javaslattal együtt.

Az eredeti tervem az volt, hogy az anyagot egy csomó olyan fotóval kezdem, amiket különböző magyar képmegosztós csoportokból szedtem össze, és mindegyik elvileg pont szemből ábrázolja törvényhozásunk épületét, valójában azonban egyiknél sem sikerült elérni ezt a célt. E tervemet azonban hamar elvetettem szerzői jogi okokból, és amúgy is mindenki foglalkozzon a saját dolgával.

A Parlament, ami másik, kevesebbet használt nevén az Országház, hazánk és Európa egyik legismertebb középülete, mely viszonylag szerencsésen élte túl a magyar történelmet oly gyakran sújtó fegyverropogást. A Kossuth Lajos téren álló épület igen kedvező elhelyezkedésének is köszönheti, hogy népszerű fotós- és turista-célpont lett, ugyanis a Duna felé esik az egyik fele (eredetileg ez volt a főbejárat oldala is), ami a Batthyány tér környékéről hibátlan kilátást biztosít rá (ha éppen nem kötnek ki elé a budai partszakaszra valamilyen kortárs vízügyi borzalmat).

A Steindl Imre által megtervezett, 1885-től 1894-ig kivitelezett épület teljesen szimmetrikus. Ezt azért szeretném kiemelni, mert pont ez az a tulajdonsága, ami lebuktatja azokat a fotókat, amiken nem sikerült szemből ábrázolni. Persze ettől még nem könnyű éppen a közepével egy vonalba állni, ugyanis a Duna és az érintett partszakaszok nem teljesen párhuzamosak. Mutatom a problémát:

Ha alaposabban is megnézzük a dolgot, és behúzom az épület középtengelyét, akkor az autentikus Mátra Borozó és a klasszikus, három személyes talponálló, a Csalogány Eszpresszó között (mindkettőt meleg szívvel ajánlom) valahol átjut Budára a piros vonal, de az a közhiedelemmel ellentétben nem a Batthyány térnél ér partot (miért is tenné, amikor a fenti két hely mellett még a Bambi Eszpresszóba is beülhet egy fröccsre?).

Hogy pontosan hol, az most nem fontos, mert ez a cikk nem arról szól, hogy leírom, hol van a rapkarton az a hely, ahova állnod kell. Helyette olyan módszert mutatok, amivel bárhol eldöntheted, mikor állsz szemben egy szimmetrikus épülettel.

Hogyan állj pontosan szembe a Parlamenttel?

Definíció szerint neked egy egyenlő szárú háromszög csúcsában kell állnod (mégpedig abban, amiben a befogók találkoznak), a másik két csúcs pedig a Parlament középtengelyétől jobbra és balra egyenlő távolságban elhelyezkedő egy-egy referenciapont (ezeket köti össze képzeletben az átfogó). Ebben az esetben mivel az említett háromszög hozzád befutó két oldala (a befogói) ugyanolyan hosszú, középen állsz.

A háromszögeléses célzási módszer klasszikus változata (amikor ismert a referenciapontok távolsága) egyébként annyira precíz, hogy 1943-ban a híres gátromboló bombákat is ennek segítségével dobták le. A Möhne és az Eder folyó gátjainak tornyai ismert távolságban voltak, ebből pedig egy egyszerű, szabad szemmel is használható célzóberendezést lehetett szerkeszteni, amiben pontosan abban a pillanatban látszott a két torony, amikor az előre forgásba hozott, a víz felszínén kioldás után kacsázva pattogó bombát ki kellett oldani. A fegyver így a torpedóvédő hálókat kikerülve pontosan a gátig jutott, ahol süllyedése közben a forgómozgásnak hála újból a gát falához került közel. A víz alatt felrobbanva aztán a víztömeg gyakorlatilag tükrözte és a gát felé irányította a robbanóerőt. A precíz megoldásnak hála minkét bevetés sikerrel járt és az átszakadó gátak 80 kilométeres körzetben mindent letaroltak, súlyos károkat okozva ezzel a német hadiiparnak.

Bár csodás matekórák emlékeit idézi fel a fenti rövid geometrialecke, a gyakorlatban viszont nem tudod megmérni, ugyanolyan hosszúak-e a befogók, mert a Duna igen széles, és macerás lenne olyan sok ingyenes ikeás mérőszalagot összeragasztani.

Az életszagú módszer jóval egyszerűbb.

Nem kettő, hanem négy referenciapontot kell majd választanod az épület jobb és bal oldalán úgy, hogy azok egymáshoz egy adott oldalon elég közel essenek, de a középtengelytől elég távol legyenek (minél távolabb vannak a közepétől, annál pontosabb a módszer).

Praktikus, ha két-két, tervrajz szerint egymás mögött levő tornyot jelölsz ki erre a célra (hiszen azokból aztán van elég az épületen - összesen 365, pont mint az év napjainak száma). Legyenek mondjuk ők:

Ha ezeknek a pároknak ugyanolyan a távolságuk, akkor biztosan szemben vagy az Országházzal. Ez a perspektíva következménye. És ebben az a jó, hogy mindezt szemre is könnyen megállapíthatod (vagy a géped keresőjén át, belenagyítva, még pontosabban).

Induljunk is el a Batthyány tér felől, és készítsük el az első felvételt:

Nos sokan már ezt is szemben levőnek találnák, ám kicsit alaposabb vizsgálódás után ki fog lógni a lóláb. Nézzétek csak meg az előbb referenciának választott 2-2 tornyot (vagy a klasszikus módszerhez a középtengely építészeti elemeit):

Rendben, haladjunk tovább északi irányba a rakparton, és csináljunk egy újabb fotót!

Erre az ismerőseim többsége már simán rávágta, hogy ez bizony egy csodálatos, éppen szemből készült felvétel. Mindkét állítás helytelen. Még mindig nem vagyunk középen, és ez szabad szemmel is jól látszik, ha megvizsgálod referenciatornyainkat:

Most jön az igazság pillanata: használjuk a referenciatornyok azonos távolságát és addig sétáljunk tovább, ameddig ugyanakkora nem lesz köztük a hely.

Itt már tényleg középen vagyunk, vonalzóval is mérhetnéd a dolgot. A 2-2 torony teljesen azonos távolságra van, és a középső építészeti elemek is pontosan egy függőleges vonalon rendeződnek el:

A másik gyakran ajánlott módszerrel ellentétben (nézd meg a középtengely vonalába eső építészeti alakzatokat, és ha ezek stimmelnek, középen vagy) ez az eljárás szabad szemre is könnyen és sokkal pontosabban használható.

A módszer másik előnye, hogy ezek után akárki képéről meg tudod mondani, hogy sikerült-e hozzá a megfelelő, éppen szemben levő pozíciót kiválasztania.

És végül egy jó tanács: ha nem fotóztad pontosan középről a Parlamentet, még lehet csodálatos a fotód, csak a nyilvánvaló tény ellenére ne tarts ki mégis amellett, hogy te márpedig pontosan középen voltál.

Ha nem tudod eldönteni, hogy középről, vagy máshonnan érdemes-e fotózni, több képet is összefűzhetsz az alábbi videóhoz hasonlóan. Ennek módszertanához egy másik cikkemet ajánlom a figyelmedbe.

A szimmetria legyen veletek. Békesség.