hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              műhely
              frissességek

    hispan's photoblog   |   műhely   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Hogyan állj pont szembe
a Parlamenttel?

Elsőre könnyűnek tűnő feladat, amin a fotósok 90%-a mégis elbukik. Miért, és mi a megoldás?

Hektikus OCD-m gyakran kibukik a "pont középen" parlamentes képek nézegetése közben, mikor egy pillantással megállapítható, hogy a fotósnak nem sikerült tökéletesen eltalálnia a kívánt pozíciót (és mégis lelkesen állítja, hogy márpedig ő pont középen volt). Ilyenkor beindul nálam valami, ami most ebben a rövid cikkben fog kulminálni, egy egyszerű megoldási javaslattal együtt.

Az eredeti tervem az volt, hogy az anyagot egy csomó olyan fotóval kezdem, amiket különböző magyar képmegosztós csoportokból szedtem össze, és mindegyik elvileg pont szemből ábrázolja törvényhozásunk épületét, valójában azonban egyiknél sem sikerült elérni ezt a célt. E tervemet azonban hamar elvetettem szerzői jogi okokból, és amúgy is mindenki foglalkozzon a saját dolgával.


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

A Parlament, ami másik, kevesebbet használt nevén az Országház, hazánk és Európa egyik legismertebb középülete, mely viszonylag szerencsésen élte túl a magyar történelmet oly gyakran sújtó fegyverropogást. A Kossuth Lajos téren álló épület igen kedvező elhelyezkedésének is köszönheti, hogy népszerű fotós- és turista-célpont lett, ugyanis a Duna felé esik az egyik fele (eredetileg ez volt a főbejárat oldala is), ami a Batthyány tér környékéről hibátlan kilátást biztosít rá (ha éppen nem kötnek ki elé a budai partszakaszra valamilyen kortárs vízügyi borzalmat).

A Steindl Imre által megtervezett, 1885-től 1894-ig kivitelezett épület teljesen szimmetrikus. Ezt azért szeretném kiemelni, mert pont ez az a tulajdonsága, ami lebuktatja azokat a fotókat, amiken nem sikerült szemből ábrázolni. Persze ettől még nem könnyű éppen a közepével egy vonalba állni, ugyanis a Duna és az érintett partszakaszok nem teljesen párhuzamosak. Mutatom a problémát:

Ha alaposabban is megnézzük a dolgot, és behúzom az épület középtengelyét, akkor az autentikus Mátra Borozó és a klasszikus, három személyes talponálló, a Csalogány Eszpresszó között (mindkettőt meleg szívvel ajánlom) valahol átjut Budára a piros vonal, de az a közhiedelemmel ellentétben nem a Batthyány térnél ér partot (miért is tenné, amikor a fenti két hely mellett még a Bambi Eszpresszóba is beülhet egy fröccsre?).

Hogy pontosan hol, az most nem fontos, mert ez a cikk nem arról szól, hogy leírom, hol van a rapkarton az a hely, ahova állnod kell. Helyette olyan módszert mutatok, amivel bárhol eldöntheted, mikor állsz szemben egy szimmetrikus épülettel.

Mielőtt tovább mennénk, kikívánkozik belőlem pár érdekes információ, amiket muszáj megosztanom veled, hogy a következő tinder randidon legyen mit mesélned a célszemélynek, és ne unatkozzatok. Az épületben már jóval annak hivatalos átadása előtt, 1896-ban megtartották az első ülést, és az átadó ceremónia után valójában még évekig dolgoztak rajta. Hiába, bizonyos dolgok nem változnak a hazai építőiparban. Belül, a főlépcsőn azért van 96 lépcsőfok, mert a 896-os honfoglalást (milleniumot) hivatott szimbolizálni.

Valójában három parlament is épült, hiszen a tervpályázatra 19 munka érkezett be, amiből hármat is kiválasztottak. Bár az eredeti terveikhez képest kisebb méretben, de így valósult meg a Parlament “mögött”, szintén a Kossuth téren álló Néprajzi Múzeum és a Földművelésügyi Minisztérium épülete is. Belül nagyon sok helyen díszítettek aranyfüsttel, ami ugyan nagyon vékony és alig van súlya, a mennyisége miatt mégis 40 kg kellett belőle, ami mai piaci értéken 400 millió forintnál is többet ér (csak győzze lekaparni az ember).


Hogyan állj pontosan szembe a Parlamenttel?

Definíció szerint neked egy egyenlő szárú háromszög csúcsában kell állnod (mégpedig abban, amiben a befogók találkoznak), a másik két csúcs pedig a Parlament középtengelyétől jobbra és balra egyenlő távolságban elhelyezkedő egy-egy referenciapont (ezeket köti össze képzeletben az átfogó). Ebben az esetben mivel az említett háromszög hozzád befutó két oldala (a befogói) ugyanolyan hosszú, középen állsz.

A háromszögeléses célzási módszer klasszikus változata (amikor ismert a referenciapontok távolsága) egyébként annyira precíz, hogy 1943-ban a híres gátromboló bombákat is ennek segítségével dobták le. A Möhne és az Eder folyó gátjainak tornyai ismert távolságban voltak, ebből pedig egy egyszerű, szabad szemmel is használható célzóberendezést lehetett szerkeszteni, amiben pontosan abban a pillanatban látszott a két torony, amikor az előre forgásba hozott, a víz felszínén kioldás után kacsázva pattogó bombát ki kellett oldani. A fegyver így a torpedóvédő hálókat kikerülve pontosan a gátig jutott, ahol süllyedése közben a forgómozgásnak hála újból a gát falához került közel. A víz alatt felrobbanva aztán a víztömeg gyakorlatilag tükrözte és a gát felé irányította a robbanóerőt. A precíz megoldásnak hála minkét bevetés sikerrel járt és az átszakadó gátak 80 kilométeres körzetben mindent letaroltak, súlyos károkat okozva ezzel a német hadiiparnak.

Bár csodás matekórák emlékeit idézi fel a fenti rövid geometrialecke, a gyakorlatban viszont nem tudod megmérni, ugyanolyan hosszúak-e a befogók, mert a Duna igen széles, és macerás lenne olyan sok ingyenes ikeás mérőszalagot összeragasztani.

Az életszagú módszer jóval egyszerűbb.

Nem kettő, hanem négy referenciapontot kell majd választanod az épület jobb és bal oldalán úgy, hogy azok egymáshoz egy adott oldalon elég közel essenek, de a középtengelytől elég távol legyenek (minél távolabb vannak a közepétől, annál pontosabb a módszer).

Praktikus, ha két-két, tervrajz szerint egymás mögött levő tornyot jelölsz ki erre a célra (hiszen azokból aztán van elég az épületen - összesen 365, pont mint az év napjainak száma). Legyenek mondjuk ők:

Ha ezeknek a pároknak ugyanolyan a távolságuk, akkor biztosan szemben vagy az Országházzal. Ez a perspektíva következménye. És ebben az a jó, hogy mindezt szemre is könnyen megállapíthatod (vagy a géped keresőjén át, belenagyítva, még pontosabban).

Induljunk is el a Batthyány tér felől, és készítsük el az első felvételt:

Nos sokan már ezt is szemben levőnek találnák, ám kicsit alaposabb vizsgálódás után ki fog lógni a lóláb. Nézzétek csak meg az előbb referenciának választott 2-2 tornyot (vagy a klasszikus módszerhez a középtengely építészeti elemeit):

Rendben, haladjunk tovább északi irányba a rakparton, és csináljunk egy újabb fotót!

Erre az ismerőseim többsége már simán rávágta, hogy ez bizony egy csodálatos, éppen szemből készült felvétel. Mindkét állítás helytelen. Még mindig nem vagyunk középen, és ez szabad szemmel is jól látszik, ha megvizsgálod referenciatornyainkat:

Most jön az igazság pillanata: használjuk a referenciatornyok azonos távolságát és addig sétáljunk tovább, ameddig ugyanakkora nem lesz köztük a hely.

Itt már tényleg középen vagyunk, vonalzóval is mérhetnéd a dolgot. A 2-2 torony teljesen azonos távolságra van, és a középső építészeti elemek is pontosan egy függőleges vonalon rendeződnek el:

A másik gyakran ajánlott módszerrel ellentétben (nézd meg a középtengely vonalába eső építészeti alakzatokat, és ha ezek stimmelnek, középen vagy) ez az eljárás szabad szemre is könnyen és sokkal pontosabban használható.

A módszer másik előnye, hogy ezek után akárki képéről meg tudod mondani, hogy sikerült-e hozzá a megfelelő, éppen szemben levő pozíciót kiválasztania.

!

És végül egy jó tanács: ha nem fotóztad pontosan középről a Parlamentet, még lehet csodálatos a fotód, csak a nyilvánvaló tény ellenére ne tarts ki mégis amellett, hogy te márpedig pontosan középen voltál.

A szimmetria legyen veletek. Békesség.


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



Hasznos tudást kaptál?

Legyél te is a vintage univerzum hőse! A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Viszont a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a régi objektívek megmentését és bemutatását célzó munkámat, hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a hősök között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László, Keserű Gergő, Keresztes László Péter, Somogyi László, Rácz András, Szántó Sándor, Zubán Gergely, Erhardt Balázs, Kovács Attila, Magyar Antal, Szabó József, Máté Gyula, Boros András, Vaszkun Gábor, Erhardt Balázs, Kirner Richard, Tímea Bokodi, Káposztás Viktória, Bóka Zsuzsa, Hargitay Zoltán, Koncz Benő


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Vannak még itt további érdekességek is:


Gangvadászati kisokos

Évértékelő @2020

Hogyan állj pont szembe a Parlamenttel?

Milyen objektívvel fotózzak portrét?

Miért működnek az objektívek?

Ezért imádod a vintage objektíveket

Évértékelő @2019

Hogyan és miért válassz (egy) analóg/vintage rendszert magadnak?

Robbantott ábra kisokos

Balkán Disney

Képzelt beszélgetés egy TFCD/portré fotózás előtt, alatt és után

8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

A szürke színei

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

In memoriam Mamiya ZE

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Miért radioaktív az objektívem?

Kezdő fotós kisokos

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

A kamu vörös karika pszichológiája

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

A boldog fotós lájk nélkül él

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Mi a gond a modern objektívekkel?

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

35mm történelem

További cikkek a tudásbázisban...

A cikk összeállításában és véleményezésében köszönöm Papp Dóra, Tóth Gábor Szabolcs, Benedek Lampertés Kóró Anna segítségét. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2021 (eredeti megjelenés: 2020. október 2., utolsó módosítás: 2020. október 2.)