hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              műhely
              frissességek

    hispan's photoblog   |   műhely   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Leitz Hektor 2.5/85
adaptálás és teszt

Kicsi, könnyű, penge éles, könnyen adaptálható és fullframe. Kell ennél több, ha egy vetítőobjektíről van szó?

A tavalyi év egyik legjobb vetítőoptikája, amit átépítettem objektívvé, nem meglepő módon a Leitz Colorplan 2.5/90-ese volt. A lenyűgözően szép képet viszonylag könnyű adaptálhatósággal párosította, és komolyabb portréoptikákkal is simán felvette a versenyt. Most a - nem sokkal - kisebb testvére, a 2.5/85-ös Hektor van terítéken.

Az izgalmas kalandvetítés alkalmával szokás szerint először megmutatom, hogyan tudod házilag adaptálni az optikát (vagyis hogyan tudsz belőle könnyen használható objektívet építeni a fényképeződre), aztán jöhet a tesztelés! Mivel vintage vonalon a jó 85mm-es fullframe portréoptikák elég ritkák és drágák, érdemes lesz ezentúl a Hektorra is gondolnod.


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

De mi az a vetítőzés? Tulajdonképpen nem más, mint régi vagy új vetítőgépek (diavetítők, filmvetítők) objektívjeit digitális gépekre adaptáljuk, ellátjuk őket a fókuszáláshoz szükséges mechanikával, és reméljük a legjobbakat.
Mielőtt belevágunk a dologba, az előző részek tartalmából: a "vetítőzés" lassan 3 év kezdődött nálam, az első átépített objektív egy 16KP 1.2/50-es volt, mely a keresztségben a Pöcsi nevet kapta. Őt követte a kistestvére, Töcsi, vagyis a 16KP 1.2/35. A dolgok ezt követően még komolyabbra fordultak, és érkezett Meometar, vagyis a Meopta Meostigmat 1/50-es átépítése. Később konszolidáltabb vizekre eveztünk, és műhely- valamint tesztpadra került a Pentacon AV 2.8/80-as, majd annak két nagyobb tesója, az AV 2.8/100 és az AV 2.8/150-es is. Bubis vonalon maradva itt van nekünk a Triplet 5M, avagy az "oroszok trioplanja". A nehézfiúk közül a 35KP 140mm f/1.8 és az OKP (35KP) 1-100-1 1.8/100 képviselteti magát, az extrém megoldások sorából pedig itt van a Delft Rayxar 50mm f/0.75-ös röntgenobjektívje. Ha igazán penge rajzolatú portrévetítőre vágysz, érdemes megnézned a Leitz Colorplan 90mm f/2.5 vagy a Leitz Hektor 85mm f/2.5 adaptálásáról szóló cikket is. Különleges darab a hazai gyártmányú MOM Budapest 1.7/35, erről is találhatsz egy anyagot. A vetítőknek elég speciális képalkotási tulajdonságaik vannak, ezek utómunkázásáról ide kattintva olvashatsz egy anyagot.

Az első kérdés persze, hogy honnan szerezz egy Hektort. Könnyű lenne kinyerni egy hektoriter vízből, de sajnos a szétválasztás hidegfúziót igényelne (igaz viszont, hogy a végén melléktermékként csak egy liter víz maradna, tehát az eljárás környezetbarát lenne - az ilyen ötletekből látszik, hogy ezek a cikkek nincsenek rendesen hektorálva). Sokkal egyszerűbb, ha rendelsz egyet az eBayről. Vadászhatsz persze olyan Leitz vetítőgépekre is, amikben ez az optika volt gyárilag. Konkrétan például ilyenekre, én ebből csavartam ki az üveget:

Mivel ez egy 36*24-es diákat vetítő gépezet volt, abban a kényelmes helyzetben vagyunk, hogy az átépített optika rajzolni fogja a fullframe szenzorunkat. Ezt elsőre nem mondanád meg róla, ugyanis a Hektor igen apró és könnyű darab. Itt van róla egy fotó, amin semmit se tettem mellé méretaránynak, így el kell képzelned, mennyire pici:

Adaptálás előtt érdemes megnézned, hogy nem koszos-e a kicsike. Ha igen, félelmetesen egyszerűen tisztítható: a tubus ketté tekerhető. A vastagabb rész lecsavarása után 4 lencse fog kijönni 3 tagban, a 3 tag között egy-egy elválasztó gyűrűvel. Összesen tehát nincsen túl sok lencsefelület, ami koszosodhat.

Az adaptált optika később is szétszedhető lesz, így ha utóbb koszolna el, azon se aggódj egy percet se.



Hektor 2.5/85 adaptálás

Az objektív átépítéséhez először ki kell mérned a bázistávolságát. Itt erre nem térek ki külön, mert számtalan korábbi vetítős cikkemben volt szó az egyszerű eljárásról (ide kattintva tallózhatod őket).

A bázistávolság az a távolság, amennyire legalább meg kell közelítenie az optikának a szenzort ahhoz, hogy a végtelenig el tudjon fókuszálni. Ha a bázistávolság túl kicsi adott optika esetén, és például DSLR gépekben nem tudod a tükör miatt elég közel vinni az objektívet a szenzorhoz, akkor csak korlátozott távolságra tudsz majd elfókuszálni.

A Hektor esetében az a szerencsés helyzet áll fenn, hogy mindenféle fúrás vagy faragás nélkül is tudjuk majd használni, azaz - hatalmas szomorúságomra - a flex ma pihenni fog.

Mikre lesz szükséged az adaptáláshoz?

A 36-90mm-es úton járó helikoid helyett (ami majd a fókuszálást biztosítja simán és könnyen) természetesen választhatsz rövidebbet is. Elég például egy 17-31mm-es változat is. Ebben az esetben a közelpontod lesz nagyobb, vagyis nem fogsz tudni olyan közelre fókuszálni.

A 36-90mm-es helikoiddal az átépített Hektor semi-macro, vagy helyesebben close-focus optikává változik, hiszen a frontlencséjétől 20 cm távolságban levő dolgokat is élesre lehet vele állítani. (Ez persze nem igazi makró, mert ettől még a leképezési aránya meg sem közelíti egy gyári makró objektív képességeit.)

A fém napellenző azért 40.5mm-es, és nem 42mm (ahogy majd látod, ez egyszerűbb lenne), mert a 42mm nem szabványos szűrőméret, ezért 42mm-es ellenzőket általában nem is találni.

Ha mindent beszereztél, kezdhetjük is!

Mivel a bázistávolság megengedi, ezt az optikát sima M42 csatlakozással készítettem el, mert így a legtöbb régi és új fényképezőre is egyszerűen feltehető lesz.

Az alkatrészek összeállításának sorrendje a következő:

Az egyik műanyag gyűrűt, ami távtartóként szolgál, vágd el és vegyél ki belőle egy akkora darabot, hogy a gyűrű összenyomható legyen és beleférjen a helikoid aljába. A gyűrű vastagsága akkora legyen, hogy kitöltse a helyet a vetítő tubusa és a helikoid belső fala között. Ezt először ragaszd be a helikoidba.

A másik műanyag gyűrűnek szintén a vetítő házát kell magába foglalnia. Magassága 4mm legyen. Ezt ragaszd rá a vetítő vékonyabb részére, a vastagabb rész alá.

A 40.5mm-es napellenzőt szintén ragaszd bele a helikoid M42 felső menetébe. Ha az előző ragasztások megszáradtak, csúsztasd be a vetítőt a helikoidba, és ellenőrizd, hogy elér-e végtelenig a fókuszod (ha nem, akkor a vetítőn levő gyűrű magasságából vegyél vissza). Ha minden stimmel, akkor ragaszd be a vetítőt a napellenzővel kiegészített helikoidba, és gyakorlatilag készen is vagy. Ha elég precízek voltak a távtartó gyűrűid, minden vízszintesen fekszik egymáson, és hibátlan a képsík.

Mivel a 40.5mm-es napellenző felső része egy 52mm-es, már szabványos menet, oda könnyen becsavarhatsz egy további, 52mm-es napellenzőt, így tökéletesen védekezhetsz a flarek ellen. Így jártam el a Colorplannal is anno:

Ahogy korábban említettem, ha a lencserendszerrel a későbbiekben bármi gond lenne, elöről egyszerűen kicsavarható és tisztítható. A művelet megkönnyítése érdekében a Hektor eredeti házának vastagabb, lecsavarható részébe két szerszámhelyet is vágtam a menetkihajtó számára:

Mivel a megépített objektív standard M42 menettel rendelkezik, és bázistávolsága is az M42 rendszeré, így akár régi filmes vázakon is használhatod majd:

Szerinted gondolta volna valaha ez a kis Hektor, hogy egyszer majd nem csak kivetíti, de el is készítheti a fotókat?



Terepteszt és boldogság

A Hektorral egyszerűen elindulhatsz mindenhova, hiszen ahogy említettem, igen könnyű és kicsi. Átépítve (a 36-90mm-es helikoiddal) a tömege mindössze 235 gramm. Öröm használni, a fókuszmechanika pedig könnyen mozgatja a kicsi optikát. Átmérőre sem nagy, így kényelmes a fogása.

!

Az igazi kérdés persze mindig az, hogy elég-e a 2.5-ös fényerő a háttér mosásához? A portré szekciónál erre lesz egy második válasz is, de az első az, hogy - akárcsak a Colorplan esetében - igen, ha a tárgytávolságot 2 méteren belül vagy annak környékén tudod tartani. Hogy ez sikerül-e, az attól függ, hogy mekkora a téma és a szenzorod, így a fullframe itt is előnyben van.

Íme pár példa arra, hogy 2 méter körüli és alatti tárgytávolságoknál milyen szépen kezeli az optika a hátteret:

És ha már szóba került a portré: nos, a Hektor ott sem fog csalódást okozni. Nagyobb testvéréhez hasonlóan kiváló portréoptika, amit ezen a gyutávon nagyon költséghatékonyan megszerezhetsz és összerakhatsz.

Zsuzsival jártunk egyet még az apokalipszis előtt a városban. A képeken szinte alig van szerkesztés, így ha azt vesszük, rajzolatra és kontrasztra is nagyon meggyőző:

És ha már rajzolat: az egyik komoly eltérés a Colorplanhoz képest itt van: a Hektor a sarkokban bizony gyengébben teljesít, mint a nagytesó. Nem tragikus, de egyértelműen veszít a rajzolatából, így a témát érdemes a kép középső harmadában tartanod.

A másik terület, ahol a Hektor kicsit gyengébben muzsikál (és ennek egyértelműen köze van a kevesebb lencsetaghoz) a szembefények kezelése. Sajnos a Colorplannál gyorsabban veszít kontrasztot ilyen helyzetekben.

Mivel rekeszelni nem lehet, az alapjáraton fellépő kromatikus aberrációval is érdemes megbarátkozni. Jóllehet ez nem túl nagy sávokat érint, és utómunkával kezelhető, ha keressük, a megfelelő szituációkban határozottan előbukkan.

A 85mm sem fullframen, sem APS-C-n nem lesz a kedvenc turistatávod, pláne a sarkok gyengébb teljesítménye miatt, de hoztam azért nektek pár ilyen fotót is a városból:

Ha az első részben látott hosszabb úton járó, 36-90mm-es mechanikával építed át az optikát, a közelpont közgyűrűzés nélkül is pár-tíz centire jön le, aminek hála akár ilyen képeket is készíthetsz:

A bokeh-t csak egy képen tudom valamennyire szemléltetni, mert a vírushelyzet miatt most nincsenek nagy esti járkálások a városban. A karikák a szélek felé laposodnak, de semmilyen swirly jelleget nem öltenek, egészen szokványosak:



Summa summarum

Az nem kérdés, hogy a Hektor egy imádnivaló kis optika, ami számos előnnyel rendelkezik. Lefedi a fullframe szenzorodat, könnyen adaptálható, elég nagy a bázistávolsága tükörreflexes rendszerekhez is, csodás a képe és gyújtótávolsága miatt szuper alternatívát kínál a 85mm-es portréoptikák viszonylag szűk és drága piacán.

Az ára sem vészes, jóllehet az utóbbi időben elég nagy szórás tapasztalható benne. 1-2 éve még 5-10.000 forintért lehetett venni őket, manapság már inkább jellemző a 20.000 forinttól induló, és egyre emelkedő árcédula. (Ezért lehet érdemes inkább olyan Leitz vetítőkre vadászni, amikben ez az objektív van, mert azok néha nevetséges áron találnak gazdára például az eBay-en.)

Az átépítés további anyag-, munka- és időköltséget jelent, de ezekkel együtt is az erősen javasolt kategóriába esik. Ha találkoztok eggyel, ne hagyjátok ott!

Ha lenne ilyen optikátok, de nem akartok időt vagy energiát szánni az átépítésére, a szerelőműhelyben nyugodtan kérjétek a segítségemet, állok rendelkezésetekre.


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



Hasznos tudást kaptál?

Legyél te is a vintage univerzum hőse! A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Viszont a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a régi objektívek megmentését és bemutatását célzó munkámat, hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a hősök között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László, Keserű Gergő, Keresztes László Péter, Somogyi László, Rácz András, Szántó Sándor, Zubán Gergely, Erhardt Balázs, Kovács Attila, Magyar Antal, Szabó József, Máté Gyula, Boros András, Vaszkun Gábor, Erhardt Balázs


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



További vetítőoptikás őrületek:


Hazai vonatkozás: MOM Budapest 1.7/35 vetítő építés és teszt

Nagyon ritkán esik szó hazai gyártású optikákról, ezért különösen nagy öröm a mai nap: egy MOM gyártmányú vetítőből fogunk használható objektívet építeni, és le is teszteljük. Tovább olvasom...

Leitz Hektor 85mm f/2.5 adaptálás és teszt

Kicsi, könnyű, penge éles, könnyen adaptálható és fullframe. Kell ennél több, ha egy vetítőobjektíről van szó? Tovább olvasom...

Leitz Colorplan 90mm f/2.5 adaptálás és teszt

Könnyen adaptálható portrémester, ami olcsó és éles. Kell ennél több, ha egy vetítőoptikáról beszélünk? Tovább olvasom...

Gyöngyszem keletről: OKP 1-100-1 1.8/100 vetítőoptika adaptálás és teszt

Ha azt mondom, hogy egy fullframenél is nagyobb lefedésű 1.8/100-as, kiválóan használható rajzolatú optikát hozok neked ma Oroszországból, hiszel nekem? Tovább olvasom...

Átlát a szitán: Rayxar 0.75/50 röntgenoptika adaptálás és teszt

Storytime: hogyan lett használható objektív egy brutálisan fényerős röntgenoptikából, hogyan törte szét majdnem a záramat, és van-e értelme ennek az egésznek már megint? Tovább olvasom...

Az orosz Trioplan: Triplet-5M 2.8/100 építés és teszt

Orosz barátaink nem lacafacáztak sokat a névadásnál: triplet lencserendszer? Legyen a neve Triplet! De hogyan lesz belőle igazi objektív és vannak-e szappanbuborékjai? Tovább olvasom...

Az óriásvetítő: 35KP 140mm f/1.8 építés és teszt

Nehézsúlyú bajnok a ringben: mit tud a fél kilónál is nehezebb 35KP 1.8/140-es orosz vetítő, és hogyan adaptálhatod akár tükrös, akár mirrorless rendszerekre? Tovább olvasom...

Bubicsászár: Pentacon AV 2.8/150 építés és teszt

Kötelező kör a kistesók után a Pentacon vetítő nagyágyújának, a 150mm-es változatnak is a megismerése. Adaptálás és teszt, rengeteg szappanbuborék-bokehkarikával. Tovább olvasom...

2in1 portré&makró vetítőobjektív körfénnyel: Pentacon AV 2.8/100 építés + teszt

Hogyan adaptáld tükrös vagy mirrorless vázadra a Pentacon 100mm-es vetítőjét, hogyan építs bele saját körvilágítást, és mire lesz mindez jó? Tovább olvasom...

Filléres buborékgyáros házilag: Pentacon AV 2.8/80 építése Canon EF-re

Készítsd el te is párezer forintból a “Trioplangyilkos” szappanbuborék-gyáros Pentacon AV 2.8/80-as vetítőobjektív Canonra vagy Nikonra alakítását. Tovább olvasom...

Okos megoldás kis szenzorra: KP16 1.2/35 „Töcsi” vetítőoptika (átalakítás + teszt)

Újabb vetítőobjektív épül: ezúttal egy 16KP 1.2/35 vetítőoptika átalakítása kerül terítékre. Sony E bajonettre fogunk dolgozni, és te is meg tudod csinálni otthon! Tovább olvasom...

Nehézsúlyú vetítőobjektív: Meometar 50mm f/1 E-mount

Meopta Meostigmat 1/50 átalakítás Sony E rendszerre, teszttel, házilag, neked! Tovább olvasom...

Vetítőoptika képalkotás pro-kontra

Lássuk a medvét: mivel nézel szembe, ha vetítőoptikát használsz? Tovább olvasom...

Vetítőoptikából valódi objektív (RO-109-1A)

Hatalmas fényerő egyedi képi világgal - házilag. Tovább olvasom...

További cikkek a tudásbázisban...

A cikk összeállításában és véleményezésében köszönöm Papp Dóra, Tóth Gábor Szabolcs és Benedek Lampert segítségét. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2020 (eredeti megjelenés: 2020. március 21., utolsó módosítás: 2020. március 21.)