A tavalyi év egyik legjobb vetítőoptikája, amit átépítettem objektívvé, nem meglepő módon a Leitz Colorplan 2.5/90-ese volt. A lenyűgözően szép képet viszonylag könnyű adaptálhatósággal párosította, és komolyabb portréoptikákkal is simán felvette a versenyt. Most a - nem sokkal - kisebb testvére, a 2.5/85-ös Hektor van terítéken.

Az izgalmas kalandvetítés alkalmával szokás szerint először megmutatom, hogyan tudod házilag adaptálni az optikát (vagyis hogyan tudsz belőle könnyen használható objektívet építeni a fényképeződre), aztán jöhet a tesztelés! Mivel vintage vonalon a jó 85mm-es fullframe portréoptikák elég ritkák és drágák, érdemes lesz ezentúl a Hektorra is gondolnod.

Az első kérdés persze, hogy honnan szerezz egy Hektort. Könnyű lenne kinyerni egy hektoriter vízből, de sajnos a szétválasztás hidegfúziót igényelne (igaz viszont, hogy a végén melléktermékként csak egy liter víz maradna, tehát az eljárás környezetbarát lenne - az ilyen ötletekből látszik, hogy ezek a cikkek nincsenek rendesen hektorálva). Sokkal egyszerűbb, ha rendelsz egyet az eBayről. Vadászhatsz persze olyan Leitz vetítőgépekre is, amikben ez az optika volt gyárilag. Konkrétan például ilyenekre, én ebből csavartam ki az üveget:

Mivel ez egy 36*24-es diákat vetítő gépezet volt, abban a kényelmes helyzetben vagyunk, hogy az átépített optika rajzolni fogja a fullframe szenzorunkat. Ezt elsőre nem mondanád meg róla, ugyanis a Hektor igen apró és könnyű darab. Itt van róla egy fotó, amin semmit se tettem mellé méretaránynak, így el kell képzelned, mennyire pici:

Adaptálás előtt érdemes megnézned, hogy nem koszos-e a kicsike. Ha igen, félelmetesen egyszerűen tisztítható: a tubus ketté tekerhető. A vastagabb rész lecsavarása után 4 lencse fog kijönni 3 tagban, a 3 tag között egy-egy elválasztó gyűrűvel. Összesen tehát nincsen túl sok lencsefelület, ami koszosodhat.

Az adaptált optika később is szétszedhető lesz, így ha utóbb koszolna el, azon se aggódj egy percet se.

Hektor 2.5/85 adaptálás

Az objektív átépítéséhez először ki kell mérned a bázistávolságát. Itt erre nem térek ki külön, mert számtalan korábbi vetítős cikkemben volt szó az egyszerű eljárásról (ide kattintva tallózhatod őket).

A Hektor esetében az a szerencsés helyzet áll fenn, hogy mindenféle fúrás vagy faragás nélkül is tudjuk majd használni, azaz - hatalmas szomorúságomra - a flex ma pihenni fog.

Mikre lesz szükséged az adaptáláshoz?

• egy darab Leitz Hektor 2.5/85 vetítőoptika
• egy darab M42-M42 36-90mm helicoid
• egy darab 40.5mm-es utángyártott, hosszú fém napellenző
• két műanyag gyűrű alátétezéshez
• epoxy ragasztó

A 36-90mm-es úton járó helikoid helyett (ami majd a fókuszálást biztosítja simán és könnyen) természetesen választhatsz rövidebbet is. Elég például egy 17-31mm-es változat is. Ebben az esetben a közelpontod lesz nagyobb, vagyis nem fogsz tudni olyan közelre fókuszálni.

A 36-90mm-es helikoiddal az átépített Hektor semi-macro, vagy helyesebben close-focus optikává változik, hiszen a frontlencséjétől 20 cm távolságban levő dolgokat is élesre lehet vele állítani. (Ez persze nem igazi makró, mert ettől még a leképezési aránya meg sem közelíti egy gyári makró objektív képességeit.)

A fém napellenző azért 40.5mm-es, és nem 42mm (ahogy majd látod, ez egyszerűbb lenne), mert a 42mm nem szabványos szűrőméret, ezért 42mm-es ellenzőket általában nem is találni.

Ha mindent beszereztél, kezdhetjük is!

Mivel a bázistávolság megengedi, ezt az optikát sima M42 csatlakozással készítettem el, mert így a legtöbb régi és új fényképezőre is egyszerűen feltehető lesz.

Az alkatrészek összeállításának sorrendje a következő:

Az egyik műanyag gyűrűt, ami távtartóként szolgál, vágd el és vegyél ki belőle egy akkora darabot, hogy a gyűrű összenyomható legyen és beleférjen a helikoid aljába. A gyűrű vastagsága akkora legyen, hogy kitöltse a helyet a vetítő tubusa és a helikoid belső fala között. Ezt először ragaszd be a helikoidba.

A másik műanyag gyűrűnek szintén a vetítő házát kell magába foglalnia. Magassága 4mm legyen. Ezt ragaszd rá a vetítő vékonyabb részére, a vastagabb rész alá.

A 40.5mm-es napellenzőt szintén ragaszd bele a helikoid M42 felső menetébe. Ha az előző ragasztások megszáradtak, csúsztasd be a vetítőt a helikoidba, és ellenőrizd, hogy elér-e végtelenig a fókuszod (ha nem, akkor a vetítőn levő gyűrű magasságából vegyél vissza). Ha minden stimmel, akkor ragaszd be a vetítőt a napellenzővel kiegészített helikoidba, és gyakorlatilag készen is vagy. Ha elég precízek voltak a távtartó gyűrűid, minden vízszintesen fekszik egymáson, és hibátlan a képsík.

Mivel a 40.5mm-es napellenző felső része egy 52mm-es, már szabványos menet, oda könnyen becsavarhatsz egy további, 52mm-es napellenzőt, így tökéletesen védekezhetsz a flarek ellen. Így jártam el a Colorplannal is anno:

Ahogy korábban említettem, ha a lencserendszerrel a későbbiekben bármi gond lenne, elöről egyszerűen kicsavarható és tisztítható. A művelet megkönnyítése érdekében a Hektor eredeti házának vastagabb, lecsavarható részébe két szerszámhelyet is vágtam a menetkihajtó számára:

Mivel a megépített objektív standard M42 menettel rendelkezik, és bázistávolsága is az M42 rendszeré, így akár régi filmes vázakon is használhatod majd:

Szerinted gondolta volna valaha ez a kis Hektor, hogy egyszer majd nem csak kivetíti, de el is készítheti a fotókat?

Terepteszt és boldogság

A Hektorral egyszerűen elindulhatsz mindenhova, hiszen ahogy említettem, igen könnyű és kicsi. Átépítve (a 36-90mm-es helikoiddal) a tömege mindössze 235 gramm. Öröm használni, a fókuszmechanika pedig könnyen mozgatja a kicsi optikát. Átmérőre sem nagy, így kényelmes a fogása.

Az igazi kérdés persze mindig az, hogy elég-e a 2.5-ös fényerő a háttér mosásához? A portré szekciónál erre lesz egy második válasz is, de az első az, hogy - akárcsak a Colorplan esetében - igen, ha a tárgytávolságot 2 méteren belül vagy annak környékén tudod tartani. Hogy ez sikerül-e, az attól függ, hogy mekkora a téma és a szenzorod, így a fullframe itt is előnyben van.

Íme pár példa arra, hogy 2 méter körüli és alatti tárgytávolságoknál milyen szépen kezeli az optika a hátteret:

És ha már szóba került a portré: nos, a Hektor ott sem fog csalódást okozni. Nagyobb testvéréhez hasonlóan kiváló portréoptika, amit ezen a gyutávon nagyon költséghatékonyan megszerezhetsz és összerakhatsz.

Zsuzsival jártunk egyet még az apokalipszis előtt a városban. A képeken szinte alig van szerkesztés, így ha azt vesszük, rajzolatra és kontrasztra is nagyon meggyőző:

És ha már rajzolat: az egyik komoly eltérés a Colorplanhoz képest itt van: a Hektor a sarkokban bizony gyengébben teljesít, mint a nagytesó. Nem tragikus, de egyértelműen veszít a rajzolatából, így a témát érdemes a kép középső harmadában tartanod.

A másik terület, ahol a Hektor kicsit gyengébben muzsikál (és ennek egyértelműen köze van a kevesebb lencsetaghoz) a szembefények kezelése. Sajnos a Colorplannál gyorsabban veszít kontrasztot ilyen helyzetekben.

Mivel rekeszelni nem lehet, az alapjáraton fellépő kromatikus aberrációval is érdemes megbarátkozni. Jóllehet ez nem túl nagy sávokat érint, és utómunkával kezelhető, ha keressük, a megfelelő szituációkban határozottan előbukkan.

A 85mm sem fullframen, sem APS-C-n nem lesz a kedvenc turistatávod, pláne a sarkok gyengébb teljesítménye miatt, de hoztam azért nektek pár ilyen fotót is a városból:

Ha az első részben látott hosszabb úton járó, 36-90mm-es mechanikával építed át az optikát, a közelpont közgyűrűzés nélkül is pár-tíz centire jön le, aminek hála akár ilyen képeket is készíthetsz:

A bokeh-t csak egy képen tudom valamennyire szemléltetni, mert a vírushelyzet miatt most nincsenek nagy esti járkálások a városban. A karikák a szélek felé laposodnak, de semmilyen swirly jelleget nem öltenek, egészen szokványosak:

Summa summarum

Az nem kérdés, hogy a Hektor egy imádnivaló kis optika, ami számos előnnyel rendelkezik. Lefedi a fullframe szenzorodat, könnyen adaptálható, elég nagy a bázistávolsága tükörreflexes rendszerekhez is, csodás a képe és gyújtótávolsága miatt szuper alternatívát kínál a 85mm-es portréoptikák viszonylag szűk és drága piacán.

Az ára sem vészes, jóllehet az utóbbi időben elég nagy szórás tapasztalható benne. 1-2 éve még 5-10.000 forintért lehetett venni őket, manapság már inkább jellemző a 20.000 forinttól induló, és egyre emelkedő árcédula. (Ezért lehet érdemes inkább olyan Leitz vetítőkre vadászni, amikben ez az objektív van, mert azok néha nevetséges áron találnak gazdára például az eBay-en.)

Az átépítés további anyag-, munka- és időköltséget jelent, de ezekkel együtt is az erősen javasolt kategóriába esik. Ha találkoztok eggyel, ne hagyjátok ott! Ugyanez érvényes a 120mm f/2.5-ös változatára is, amiről szintén olvashattok adaptálós cikket a blogon.

Ha lenne ilyen optikátok, de nem akartok időt vagy energiát szánni az átépítésére, a szerelőműhelyben nyugodtan kérjétek a segítségemet, állok rendelkezésetekre.