hispan's photoblog
site version 10.2.3.5


Hispan 10 kedvenc objektívje


Rengeteg levelet kapok tőletek “mit ajánlanál?” témakörben. Köszönöm ezeket, szeretlek titeket. Jöjjön most egy hosszabb válasz a 10 kedvenc optikámmal.


2019. április 28. • frissítve: 2021. január 26. • Horváth Krisztián

Fontos: ez a cikk évekkel ezelőtt jelent meg először, és bár azóta minden bizonnyal frissült, tartalmazhat olyan információkat, amik mostanra elavultak.

Még a google is szólt nekem, hogy sokan keresnek a “hispan kedvenc objektívje” kifejezésre, így ideje volt összeállítanom nektek egy listát. Ez a gyűjtés azonban nem egyszerűen egy nyálcsorgatós dreamteam. Hosszú évek gyakorlati használati- és szerviztapasztalatait pakoltam össze, hogy életszagú és hasznos infókkal szolgálhassak. Akár eltévedtél a vintage világban, akár új ötleteket keresel, tarts velem!

Előbb azonban pár hasznos gondolat.

Először is, milyen szaga van az életnek? Én csak annyit tudok erről, hogy ha nem érzed az élet szagát, valószínűleg légüres térben vagy, és akkor már mindjárt ez lesz a legkisebb problémád. Ezen tanakodjunk kicsit.

Szintén nagyon fontos: nem létezik olyan objektív, ami jó mindenre IS. Léteznek ultranagy átfogású zoom-ok, de azok nem fényerősek. Vannak fényerős zoom-ok, de azok drágák és nehezek. Gyártottak nagyon gyors fixeket, de azok meg nem zoom-ok. És persze vannak kiváló búzasörök, de azok meg nem objektívek.

Léteznek feladatok, és léteznek a feladatok megoldására optimális eszközök. Több is. Nagyon sok. Te pedig válogathatsz közöttük. A tapasztalatod abban testesül meg, hogy tudod, mihez mit érdemes használnod. Nekem semmi bajom a fotós berkekben csak “70-200 huszároknak” nevezett állampolgárokkal. Megvan annak is az oka, hogy miért csak egyetlen optikával dolgoznak, és az sem véletlen, hogy a fotózás története kitermelte a 2.8/70-200 über alles konstrukciót. Csak azt ne akarja borgőzös romkocsmák sötét mélyén bebizonyítani nekem senki, hogy az az objektív mindenre jobb minden másnál. Hiszen ha ez igaz lenne, akkor bölcsességfog-húzást is azzal lenne a legkényelmesebb csinálni, nem?

Azt se feledd el, hogy a használati érték mellett némely optikák befektetésnek sem utolsók. Nekem rengeteg vintage üvegem van, és ennek többek között az is az oka, hogy ezek kivétel nélkül mind értéknövelő befektetések. Drága-e egy 2.8/300L EF optika? Igen, mert attól a naptól, hogy megvetted, csak buksz rajta. Drága-e egy 2.8/300L nFD optika? Aligha, hisz megszerzésének napjától csak nő az értéke. Ezt is figyelembe vettem, amikor a listát összeállítottam.

Harmadrészt mérlegeld azt is, hogy én a mirrorless forradalom miatt rendszerfüggetlen vagyok: bármilyen gyártó bármilyen optikáját tudom használni a gépemen. Immár mindhárom nagy márka a nyugdíjazás útjára léptette a DSLR rendszereit (ez volt az év legpofátlanabb mondatésze a részemről), és a fullframe mirrorless térhódításával te is egyre szabadabb leszel: tükörmentes géppel távmérős, tükrös, vetítő, mikroszkóp és mindenféle más rendszerekre gyártott optikákkal is fotózhatsz. Szép új világ ez, ahol a csatlakozás milyensége többé nem zár téged egyetlen gyártó börtönébe sem. Szabadítsd fel az elmédet! Nincs kanál! És nincsen végzet, csak ha bevégzed!

E lista olvasgatása közben ízlelgesd a finom gondolatot, hogy én is csak pár éve foglalkozok ezzel, így amit neked mutatni tudok, az a teljes valóságnak csak egyetlen apró töredéke. A kipróbálható és örömmel forgatható optikák - legyenek azok régiek vagy újak - listája jóval hosszabb, mint amit ez a cikk elbír. A keresés, a tapasztalás és a játék egy életen át folytatható!

És végül egy figyelmeztetés: a gyűjtői szenvedély rajtad is könnyen eluralkodhat. Ez egy betegség, amiről nemsokára egy másik cikkben olvashatsz majd.

És most lássuk a listát!



Numero uno: Canon nFD 1.2/85L

Arcátlanság lenne nem ezzel az objektívvel kezdeni a listát, hiszen a blogon folyamatosan láthatjátok, hogy a portrék többsége ezzel készül. Vitathatatlanul ez az alapobjektívem.

A Canon FD rendszer legkiválóbb darabja már évek óta nálam van. Rosszat nem tudnék róla írni akkor se, ha kényszerítenének. Teljesen nyitva, 1.2 rekeszen is élesebb, mint a legtöbb másik objektívem rekeszelve. A hatalmas fényerő miatt a háttérmosása durvább, mint Mosó Masa Mosodájában. Ilyen értékekkel kevés fényben is kiválóan használható. Aszférikus lencsetaggal és SSC bevonattal készült, így a hatalmas fronthoz képest a becsillanásokat és ellenfényeket is messze átlag feletti teljesítménnyel kezeli.

A japán fotóipar legjobb hagyományait követő duplamenetes, hihetetlenül finom fókusza van, amihez kívülről nagy felületű, gumírozott fókuszgyűrű csatlakozik, így igen könnyen használható a papírvékony DOF ellenére.

Nem csak digitális, de filmes fotózásnál is imádom, hiszen a Canon FD arzenáljában számtalan kiváló minőségű és olcsó SLR vázat találhatunk hozzá. Az aktuális kedvenc az AL-1 QF, de szereti az AV-1-est is. Mindkettő rekeszprioritásos váz, így rögzíthetjük és kihasználhatjuk velük a nagy maximális rekesznyílást.

Egyetlen technikai hátrányát tudom csak említeni ennek az objektívnek (már ha ez hátrány): az FD bajonett miatt csak mirrorless rendszereken használható (illetve átépíthető EF bajonettre is visszafordítható módszerrel például egy ilyen KIT segítségével). Persze ahogy a cikk bevezetőjében is írtam, ez a technikai apróság lassan eltűnik, és akár újra eredeti gyártójától származó fullframekre kerülhetnek ezek az optikák egy Canon R vázon. Milyen szép találkozás lesz!

Sajnos az árát a képességeihez és a ritkaságához mérik, és manapság a szebb darabok 250-300.000 forint között mennek eBayen. Hogy megér-e ennyit? Ez nem kérdés. Ennek demonstrálására engedjétek meg az utóbbi pár év kedvenc képeit, amik közül alig tudtam válogatni, azért lett ilyen sok:

Az optikáról egy kimerítő és feleslegesen részletes tesztet is olvashatsz a blog tudásbázisában, ide kattintva.



The second one: CZJ Sonnar 3.5/135

Jöjjön most egy low-budget kedvenc az ijesztő árú Canon után. A Zeiss csodája nem mai darab, és két klasszikus kiadást is megélt Zebra és fekete MC formában. A kettőnek tapasztalataim szerint gyakorlatilag azonos a képminősége, ami…. hűűűű ha, nem semmi! Pokoli éles már nyitva is, és csodálatosak a színei.

Ha megijednél a kis rekesznyílástól, azért elmondom, hogy 135mm-en ez már bőven elég a mosott háttérhez. Ránézésre, meg az árcéduláját vizsgálva nem is gondolnád, hogy miféle csodákat lehet alkotni ezzel az objektívvel.

A sima M42 csatlakozás könnyen adaptálhatóvá teszi mindenre. Az üvegeken levő bevonat felel a kiváló kontrasztért és a csodás színvisszaadásért. Amit viszont nem szeretek benne: mechanikailag nem egy nagy találmány: szenved a vintage Zeissek szokásos rossz fókuszmechanikájától és beteges rekeszmechanikájától is. A blendelamellák hajlamosak letapadni hosszú tárolás alatt, illetve a fókuszmenetek is gyakran igényelnek kenést.

Bár igen olcsó, kb. 25-35.000 forintos áron szerezhetsz egy csodás példányt, egy hátulütője azért mégis van az optikának: kis fényereje miatt csak jó fényviszonyok között tudod majd igazán jól használni. Ott viszont feltétlenül megéri, és ezt képekben is megmutatom:

Ha szembejön veled egy, abszolút ajánlott kategória. Teszteltem pár 135mm-es optikát, például az 1.8/135-ös Porstot is, most meg éppen egy 2/135-ös nFD Canont nyúzok, mégis a Zebra örök darab a gyűjteményemben (egy Tair-11A-val és egy 2.8/135-ös Pentaconnal feltétlenül összehasonlítom még, ha lesz rá időm). Ár/érték arányban verhetetlen, és külföldről is könnyen beszerezhető.

Ha ez az objektív részletesebben is érdekel, akkor ide kattintva egy önálló, egész estés cikket olvashatsz róla.



Dobogónk harmadik fokán: Samyang 14mm f/2.8 IF ED UMC ASPH DDT HTTP kutyafüle

Imádom az olyan objektíveket, amiknek helyén van az árcédulája, de még jobban szeretem azokat, amik még olcsóbbak is, mint amennyit szívesen adnék értük. A Samyang 14mm-es csodája pontosan ilyen.

Az ultra-nagylátó optikák ízlés kérdését képezik, mert bár jelen esetben sík nagylátóról beszélünk (tehát nincsen halszem-torzítása), mégis a perspektíva ilyen gyutávokon már nagyon érdekesen alakul. Egyesek szerint ez már természetellenesen “széles” képet ad, de legalább annyian imádják is az ilyen fotókat, ahányan kerülik. A nélkül szélesíti ki a világot, hogy be kellene hozzá szippantanod bármit. Be kell valljam neked, én is szerelmes vagyok a nagylátókba, ezt a szerelmemet a Samyang üvege pedig vitán felül kielégíti.

A hatalmas frontlencsével megáldott Samyang ráadásul nem csak “sokat” lát, de “gyorsan” is: f/2.8-as fényerőn indul, és bár ha szebb rajzolatot akarsz, érdemes rekeszelni f/5.6 magasságáig, mégis sötét helyeken igen jól tud jönni az aránylag kis induló rekeszérték.


[X] hirdetés

Én elsődlegesen csillagjárásokhoz használom a teljesen manuális vezérlésű, EF bajonettes darabomat, de kiválóan tud teljesíteni szűk helyeken, alagutakban, kis lakásokban és mosógépekben is. Sem a párával, sem a porral nincsen baja, mert a lencserendszer elől-hátul zárt és fix, benne egyetlen lebegő blokk felel a fókuszálásért. Félelmetes, ahogy a párhuzamos vonalakat össze lehet vele futtatni a végtelenben.

Bár a súlya a hatalmas front üveg tagok miatt aránylag nagy, a kiterjedése viszont kifejezetten kellemes. A méretes kupak és a fényellenző a lehetőségekhez képest jól védik a púposra feszített víztükrű medencét elöl.

Pár dolgot azért nem árt tudnod: először is sok példány szenved decenterességtől. A Samyang bizonyos szériái nem az összeszerelés minőségéről híresek, így számtalan olyan 14mm-es optikájukról tudok, ahol egyik vagy másik sarok nem éles a kép többi részéhez képest. Másfelől ha karcos rajzolatot akarsz az optikától, illik f/5.6, de inkább f/8 környékére rekeszelned.

Az objektívnek van egy igen jellegzetes és egyenetlen torzítása is, ami a képen vízszintes és függőleges vonalak esetén nagyon látványos (és ronda). A CameraRAW vonatkozó lencsekorrekciós profilja ezt maradéktalanul eltünteti, viszont emiatt mindig ott a piros háromszög a fejem felett, ha ezzel az objektívvel fotózok: Krisztián, el ne felejtsd a lencsekorrekciót rátenni utómunkánál!

Képességeihez képest szerény, 75.000 forint körüli árcédulája van a használt piacokon, így én erre azt mondom: ha extrém nagy látószög kell, akkor best buy. Ha ennél szélesebb vagy jobb objektívet kellene választanom a feladatra, akkor csak a Venus Laowa Zero-D 2.8/12 jut eszembe, de az már képminőségben és főleg árban is egy teljesen más kategória.

További előnye a Samyangnak, hogy gyárilag készítik Nikon, Canon, Pentax, Sony és egyéb bajonettekkel is, tehát mindenki tudja használni a saját rendszerén.

Ha csak egyetlen optikát vihetnék magammal utazáshoz, egészen biztos, hogy ezt választanám. Bárhol is vagy, olyan egyedi és utánozhatatlan perspektívát képes biztosítani, amit egyetlen más, szűkebb optika sem.

A Samyang 2.8/14-et kiadták autofókuszos, felújított változatba is, áttervezett lencserendszerrel, de ennek a verziónak az árcédulája sajnos jóval vastagabb.



Negyedik versenyzőnk: RO-109-1A vetítőoptika

Nem tudom, hogy okozott-e annyi kellemes percet más objektív, mint az RO-109-1A, amit átépítés után Pöcsinek kereszteltem el.

Eredetileg ez egy 16mm-es filmet vetítő gépekhez tervezett optika, tehát nem fényképezéshez gyártották. Ennek megfelelően nincsen rendes csatlakozása és fókuszmechanikája, csak egy cső. Ráadásul ezt a típust igen közel kell vinni a szenzorhoz, hogy a fókuszod meglegyen végtelentől közelpontig, így elég macerás adaptálni, és csak mirrorless rendszerek eszik meg.

Fontos azt is tudnod, hogy nem rajzolja ki a fullframe méretet teljesen, viszont ebben a kivételes esetben azt mondom, hogy ez nem is baj. Mindjárt meglátod, hogy miért.

Ha egyszer sikerült feltenned a gépedre, akkor hihetetlen dolgokat képes művelni. Hatalmas a fényereje, így a háttérmosása is mesés, speciális “szférikus” valódi swirly-bokeh effektje van. Középen penge éles… és itt ki is merültek a képi világ pozitívumai, mert természetesen a képmező szélein borzasztó életlen, hatalmas a kromatikus aberráció és furcsák a színek. De kit érdekel mindez, ha ilyeneket lehet vele lőni?

Írtam egy külön anyagot is ennek a vetítőnek a képi világáról, illetve a nyersek utómunkázásáról számtalan olyan fontos tippel, amik segítségével használhatóbbá tudod tenni a fotóidat. Ide kattintva olvashatod el, érdemes.

Ha eddig még nem győztelek volna meg, akkor tovább mondom: maga az optika nagyon olcsó: Ukrajnából és más volt szovjet tagköztársaságokból végtelen mennyiségben bányászható erőforrás az eBay-en, 10.000 forint körüli áron. Az átalakítás itt tényleg drágább, mint maga az optika. Fontos, hogy időben szerezz ilyesmit, mert ahogy a teljes vintage piac árszínvonala megy felfelé, úgy az utóbbi években ezeknek a régi vetítőoptikáknak az ára is megugrott, hiszen pár őrült elkezdett velük fotózni, és mindenki megtudta, milyen jó móka ez.

Apropó átalakítás: ha a típus vagy annak adaptálása érdekel, akkor ide kattintva egy igen részletes cikkemben mindent megtalálsz ezzel kapcsolatban. Ha pedig nem akarsz te macerálni az átépítéssel, keresd bátran a szerelőműhelyt, vagy írhatsz direktben is, néha vannak nálam készre szerelt darabok.

Bár szerintem a 16mm-es filmhez tervezett vetítők közül torony magasan a RO-109-A1 1.2/50 a legszórakoztatóbb, van neki 35mm-es kistesója is, amit szintén átépítettem Sonyra (cikket róla itt találsz).



Félidőnél: SMC Takumar 50mm f/1.4

Galádság lenne lehagyni a listáról az egyik, ha nem a legnagyobb szerelmemet (ismerek valakit, aki ezen tuti megsértődne; üzenem neki: ne tedd!), az SMC Takumar 1.4/50-est.

Volt idő (kb. 4-5 éve), amikor még én is elhittem, hogy van olyan objektív, ami mindenre IS jó lesz. Hamar kijutott nekem a jóból, mert fullframen ez volt az első vintage optikám, ráadásul a Takumar kapásból kánaánt hozott az életembe minőség tekintetében. Amellett, hogy uralta a nagy 50mm-es tesztet, számtalan szuper képet készítettem vele.

Kiváló japán minőség, nagy fényerő, időtálló szerkezet típushibák nélkül, finom fókusz, M42-es egyszerű csatlakoztathatóság, penge éles kép már nyitva is, szuper 3D hatás. Ezt jelenti nekem a Takumar. Meg persze a “rettegett” radioaktivitást, amit a tóriumos lencsetagoknak köszönhet.

Hátránynak maximum csak a képsarkok sötétedését és rajzolatát tudom felhozni nyitott rekesznél. Ezt leszámítva azóta is csak a Planar 1.4/50-ese tudta kicsivel felülmúlni vintage vonalon, de annak ára jóval magasabb, így ár/érték arányban továbbra is a Takumarnál a pálma.

Mindazért, amit egy 1.4-es Takumar adhat neked, szerintem egyáltalán nem súlyos összeg a 35-40.000 forint. Ha megelégszel az 1.8-as fényerővel is, akkor jó hírem van: létezik 1.8/55-ös kivitel is, ami ugyanolyan penge képet ad, mint a nagytesó.

Ha csak egyetlen objektívet mondhatok, ami fényerős és normál látószöggel akár utazni, akár portrézni is jó kompromisszum, akkor az a Takumar. Mostanában csak azért használom kevesebbet, mert hosszabb optikákkal szeretek portrézni.

Ha mindez nem volt elég, a típusról és annak változatairól egy komplett tesztet olvashatsz ide kattintva.



Nummer sechs: Vivitar Series 1 28-105mm f/2.8-3.8

A Vivitar régen az volt, ami ma a Sigma: a legkomolyabb “külsős” gyártó, aki más márkák rendszereihez készített objektíveket. A Series 1 vonala pedig az, ami ma az ART sor: a legmagasabb minőség, amit “harmadik féltől” megkaphatsz.

Számtalan kiváló objektív létezik a Vivitar kínálatában, ezek közül azonban eddig talán a legjobban a 28-105mm-es turistazoom jött be.

Amikor beszereztem, ezek voltak a szempontok: utazáshoz kell egy aránylag nagyobb átfogású zoom, ami 35mm alatt indul, és nagy a kezdő fényereje. Ezen kívül mivel cipelni kell, természetesen legyen kicsi és könnyű. Van ilyen? Van!

A fentiek mind igazak a 28-105-ösre: a 28mm-es induló látószög fullframen már kényelmesen széles majdnem bármilyen városi témához, ráadásul a kezdő fényereje elég komoly, 2.8. Nem csak gyors, de nyitva is szépen rajzol, ami megint nem mindegy. A 105-ös vége már kistele, ami távolabbi célpontok leküzdésére is alkalmas.

Nem csak a minősége és anyaghasználata meggyőző, de a használhatósága is: tolózoom, tehát egyetlen gyűrűvel változtathatjuk a fókuszt és a kivágást is. További nagy előnye a típusnak, hogy nagyon sok csatlakozással gyártották, így ez a vintage üveg Nikonra is natívan felhelyezhető (ezen kívül: C/Y, Canon FD, Konica AR, Olympus OM, Pentax K, Minolta SR véggel létezik).

Hátrányai között két dolgot kell említenem: a 28mm-es vége felé a sarkok nagyon besötétednek, 28mm-en konkrétan mintha nem is lenne teljes fullframe lefedettség. Ha ezt tudjuk, akkor könnyen elkerülhető a dolog: nem érdemes 35mm alá vinni a zoomot (vagy számoljunk kicsit komolyabb utómunkával a sarkokat illetően). Ezen kívül - mint a korai zoom-ok nagy része - nehezen kezeli az ellenfényt. Figyeljünk oda rá, hogy milyen fényforrás kerül a képmezőbe, különösen nagy látószögnél.

Létezik ennek az optikának azonos átfogású, de kisebb fényerejű, illetve 28-85-ös, szintén kisebb fényerejű kivitele is, ami a híradások szerint ugyancsak igen jól teljesít.

Ha részletesebben is érdekel a típus, itt egy egész cikket olvashatsz róla, prágai képekkel megtűzdelve.

Van neki egy másik legendás tesója, a 2.8/35-85mm fix fényerejű variabilis zoom. Ez nem kapott külön helyet a listán, de ide kattintva elolvashatod a róla szóló részletes cikket.



Heti hetes: SMC Pentax 100mm f/4 PK

Kell, hogy legyen a listában makró optika is, mert bár kevés alkalommal visz rá a lélek az apró dolgok fotózására, ezzel fordított arányban élvezem, amikor mégis ezt csinálom.

Pont azért, mert ritkán makrózok, kár volt nekem a 2.5/105-ös Vivitar Series 1 legendás, 1:1 leképezésű makrója. Igen, volt ilyenem és igen, kiváló optika, hihetetlen dolgokra képes. De drága, nagyon drága. Ezért kellett mennie, és ezért tértem vissza a jóval költséghatékonyabb megoldáshoz: a 4/100-as Pentax makróhoz.

Makrónál két dologra figyelj: egyrészt egy tisztességes makró objektív leképezési aránya legalább 2:1 (de inkább 1:1), tehát a mindenféle “kamu makró” zoom-ok és egyéb objektívek, amik legjobb esetben is csak 1:4 közelébe juttatnak, nem igazi makrók (csak marketing az az 5 betű rajtuk). Másfelől próbáltam sok 50mm-es makrót is, amiknek bár kiváló a képe, az velük a bajom, hogy túl közel kell menni velük a tárgyhoz, így gyakran maga az optika árnyékolja be a célpontot. Nem praktikus. 100mm sokkal jobb ilyen helyzetekben.

A Pentax 4/100-ast én rend szerint további közgyűrűkkel használom, amikkel bőven 1:1 alá is vihető a leképezési arány, így nagyon komoly nagyítással is tudok dolgozni. A képminőségére aligha lehet panasz, bár makrókat úgyis rekeszel az ember, f/8-on meg már majdnem mindennek jó a képe.

A fókusza nagyon hosszú úton jár, igen precízen lehet vele stacking közben is haladni. Az összeszerelés minősége szuper, az egész optika fém és üveg, kényelmes gumis fókuszgyűrűvel.

A Pentax-K bajonettel könnyen adaptálhatod tükrös Canon vázakra, ahogy bármilyen mirrorlessre is. Természetesen mindenféle adapter nélkül használható mai Pentax gépeken. Ha emberi áron kell egy jó makró optika, ez a te üveged.

Ha viszont az ár nem számít, ezen a ponton tudnod kell, hogy létezik neki egy "nagytesója" is, a 2.8/100mm-es 1:1 leképezésű Pentax makró, amiből többféle kivitel is volt, szintén Pentax-K rendszerre. Ezek közül én a piros feliratos Pentax-F változatot gyűröm éppen, és bár ennek ára akár kétszer-háromszor magasabb, mint a 4/100-as tesónak, ezzel együtt is azt gondolom, bőven megéri.



Nyolcadik utas: a Tessar 2.8/50

Volt már a felsorolásban egy aránylag drágább 50mm-es, a Takumar, viszont ha nem szánsz erre a gyutávra sokat, de kellene a penge képminőség, akkor érdemes inkább a kis Tessarral próbálkoznod.

A 2.8/50-es Tessart ezer féle kivitelben gyártották sok évtizeden át, így elég nagy a szórás a minőség tekintetében. Én főleg a korábbi, akár ezüst színű alumínium házas darabokat javaslom, tapasztalataim szerint ugyanis ezek a legjobbak.

A Tessarok annyira élesek és olyan kicsi a torzításuk, hogy anno műszaki rajzok leképezéséhez is használták őket. Az apró sasszemekkel igazán élvezetes dolgozni, és rend szerint 8-12.000 forintos ár között lehet hozzájuk jutni, főleg M42 menettel (ritkábban Exakta és Verra csatlakozással is felbukkannak).

Bár relatíve kicsi a kezdő fényerő, mindezt kompenzálja a nyitva is penge rajzolat és az elragadó (és sajnos apró) szappanbuborék bokeh-karikák, amikkel a nagy 50-es tesztben meg is nyerte a bokeh-fordulót.

Ha még nem volt Tessarod, feltétlenül javasolt beszerezned egyet. Nekem ezek gyűjtése lett a titkos szenvedélyem.



A kilencedik bolygó: Canon nFD 2.8/300L

Oké, ez az az objektív, amit a legkisebb eséllyel fogsz beszerezni erről a listáról, ebben szinte biztos vagyok. És tudod, teljesen megértelek. Erre az optikára nincsen minden nap szüksége az embernek, ehhez képest viszont igen ritka és nagyon drága. Miért javaslom akkor mégis?

Azért, mert végigjártam az “egyszeri amatőr telézők” útját az utóbbi években. Sok típust kipróbáltam, kezdve a 4/300-as Takumarral, ami nem volt rossz, de fényerejéhez képest nehéz volt, és erősen aberrált. Próbára tettem a 4/200-as Takumart és a 2.8/200 nFD Canont is, ám 200mm összességében általában rövidnek bizonyult azokhoz a feladatokhoz, amikhez terveztem használni őket. Ezek után kicsit túllőttem a célon: volt 5.6/500-as Pentaconom, amit nem tudtam megszeretni, aztán 4.5/500-as Takumarom, amit szerettem, de nem tudtam kihasználni. Az MTO 10/1000 tükrös teléjét már csak kíváncsiságból próbáltam ki, de mondanom sem kell, hogy épkézláb felhasználási területet nem találtam neki.

Az tehát világos lett, hogy 200 kevés, 500 sok, a 300mm lenne ideális egy telének, jó képminőséggel. Azért vadásztam le a 2.8/300L-es Canont, mert a képére aligha lehet panasz (lélegzetelállító, mit művel nyitva is), plusz a hozzá való gyári Canon 2x-A telekonverterrel egyben egy 5.6/600-as optikának is megfelel, ha mégis valami nagyon hosszúra lenne szükség.

De mire lehet használni egy ilyen objektívet azon kívül, hogy elviszed spotterkedni, meg repülőnapra, meg madarászni, meg a szomszéd kertje felé állítod? Hát természetesen portrézhatsz vele! Nem viccelek: simán tudsz vele teljes alakostól a szűkebb beállításokig portrékat lőni. A képminőség és a háttérmosás - nem meglepő - bőven megvan hozzá.

Mit mondhatnék: ez az objektív nem könnyű, hanem nehéz. Elég nehéz. Hatalmas a feje. A sok fénynek ezen a gyutávon már súlyos ára van. Szóval cipelni kell, nincs mese. Ezen kívül azonban roppant kényelmes a használata még akár kézből is, mert a fókusza IF rendszerű, tehát a fókuszgyűrű nagyon könnyen jár és mindössze egy lencsetag mozgatásával képes fókuszálni. Simán tudod egyik kezeddel használni, miközben a másikkal a gépet fogod.

Emellett a szállítása sem olyan nagy probléma, mint elsőre hinnéd: a napellenző első fokozata visszahúzható, a második pedig leszerelhető és ellentétes irányban is felhelyezhető. Erre egy front kupakot helyettesítő "zsákocskát" húzhatsz, így praktikusan lehet minimalizálni a sérülés veszélyét. Van persze kemény ládikája is, de azzal nehéz mozogni tömegben a villamoson.

Ha összeadom az összes teleobjektív árát, ami nálam járt az évek alatt, nem gondolom, hogy hatalmas kiadás lenne a 250-300.000 forintos Canon 2.8/300L. Persze kimondva ez rengeteg pénz, így ha mégis olcsóbban akarod megúszni, érdemes lehet kipróbálnod a 4/300-as kistesóját. Az ugyan nem L-es üveg, de a hírek szerint nem rossz.

Ha részletesebben is érdekel a típus, kattints ide, és mutatom a róla szóló cikket.



10, a kis távmérős: Jupiter-3 1.5/50

Ha már dúl a mirrorless forradalom és lassan polcra kerülnek a tükrös megoldások, szóljunk egy pár szót a kedvenc távmérős optikámról is, a Jupiter-3 50mm f/1.5 objektívről is, ami standard M39 menettel rendelkezik, így könnyen adaptálható bármilyen tükörmentes vázra.

Az igaz, hogy a távmérős konstrukció komoly kompromisszumokkal jár a képminőség tekintetében (erről a típusról íródott részletes cikkemben is olvashatsz), mindamellett éppen ez adja a dolog lényegét: egy igen apró, fényerős és könnyű 50mm-es alapoptikát kapsz.

Ha meg tudod kötni a magad kompromisszumait a sarkok felé romló képminőséggel, akkor ilyesmiket lehet vele művelni:

A távmérős objektívekkel a közelpont szokott a másik probléma lenni, ez ugyanis a tükrös rendszerekre gyártott 50-eseknél megszokott 40-50 centi helyett jellemzően 1 méter. Ezt könnyen kiküszöbölheted, ha kicsit drágább, beépített helikoidos adaptert veszel, mert ezzel jelentősen csökkenni fog a legkisebb fókusztávolságod.

A Jupiter-3 ma már nem olcsó. Az egyik legnépszerűbb orosz távmérős optika lett a fényerős mezőnyben, ezért egy szebb darabért simán elkérnek 40-50.000 forintot is (pár éve még 20-30.000-ért lehetett kapni az M39-es darabokat is). Viszont ha bejön az a világ, amit produkálni tud, akkor imádni fogod akár filmes, akár digitális vázadon.

Egész estés cikket a típusról ide kattintva olvashatsz.



+1, a ráadás: Helios 40-2 1.5/85

Te sem gondoltad komolyan, hogy csak 10 optika lesz a listán, ugye?

Nem lehet elmenni a "nagy Helios", a 40-es 85mm-es f/1.5-ös változat mellett szó nélkül. Igen, a kis Heliosok (értsd: 44-esek) is nagyon jók tudnak lenni, vannak köztük éles darabok, és fullframe szenzoron szépen csavarják a hátteret, de az tuti, hogy a 40-es verzióhoz képest portré és háttérkezelés tekintetében a kanyarban sincsenek.

A fájó pont itt természetét tekintve kettős: egyrészt a 40-es és 40-2-es Helios (és ezek újabb gyártású kopijai) nem élesebbek, mint az olcsó 44-es kistesók. Másrészt - és ez nagyobb baj - tízszer-tizenötször annyiba kerülnek, mint egy 58mm-es Helios. Bizony.


[X] hirdetés

Nekem is komoly fejtörés volt anno, hogy belevágjak-e a beszerzésbe, és hogy honnan szerezzek egy aránylag éles darabot. Ha az optikai problémák még nem lennének elegek, itt van a legendásan gyenge perselyes fókuszmechanika, aminek a csapágyazását és használhatóvá tételét egy külön cikkben meséltem el neked.

Na de elég a rideg valóságból, nézzétek a képi világot, amit képes megteremteni:

Ezekkel együtt szeretem? Igen, imádom! Külön tesztet ide kattintva olvashatsz róla, illetve itt elérhetsz egy anyagot a Helios 40-2 vs. Cyclop 1.5/85 összehasonlítása tárgykörében.

Ha teljesen vintage-őrült leszel, idővel beszerzel egy ilyet, vagy a még drágább "eredetijét", a 75mm-es 1.5-ös Biotart.



További érdekes állatfajok

A teljesség igénye nélkül megemlítenék még neked pár típust, hátha érdekesek lesznek. Megpróbálok gyutávok szerint sorban haladni.

Szerepelt a cikkben a 14mm-es Samyang, viszont ha bejön a halszem torzítás és kifejezetten kisebb szenzorra keresel extrém látószöget, less be a 3.5/8mm-es Samyang Fisheye albumomba. Ha vintage/fullframe halszemre vágysz, részletes cikket olvashatsz a Fish-eye Takumar 4/17-es csodájáról is.

35mm-en nem vintage, hanem új optikát javasolok, aminek azonban kiváló az ár/érték aránya. Ez a Samyang 1.4/35-ös optikája, amiből én a régi, manuál fókuszos változatot nyúzom, de gyártják ezt már AF-es kivitelben is, kifejezetten mirrorlessre. Egyetlen hibája, hogy nagy és nehéz, de árához képest gyönyörűen éles már nyitva is. Ha valami kicsi és könnyű 35-ös kell, érdemes lehet a 3.5/35-ös Takumarnak vagy a MIR-1B-nek utánanézned.

50mm-en a legendás Takumarok mellett érdemes lehet megnézned a Zeiss Planar 1.4/50 T* optikáról írt cikkemet is, mert annak is lenyűgöző a képe, és ha a pénz nem számít, akkor komoly konkurense a Takumarnak. Ugyanígy hasznos lehet meglesni a Konica Hexanon 1.4/57-es tesztképeimet is, mert ez az optika egy rejtett kincs, és szintén a Takumarokhoz fogható, amit produkál. Ugyanígy kevésre becsülik a Yashica ML 1.4/50-es is, aminek szintén szuper a teljesítménye. Ha kicsit kisebb fényerővel is beéred, akkor itt találsz albumot a csodálatosan éles Zenitar-M 1.7/50-es optikámmal, ide kattintva pedig külön tesztet is lelsz róla. Az 50mm-esekkel foglalkozó nagy összehasonlító tesztben még több 50-es optikáról találsz majd információkat.

!

85mm-en tudok neked mutatni tesztalbumot a Nikkor-H 1.8/85-ös korai verziójához, ami meglepően szép és éles képet adott. Bár nem voltam oda az 1.8/85mm-es Takumartól, tesztalbuma ennek is van. Részteles cikket találsz ezen kívül a Zeiss Pancolar 1.8/80-asról, de csak akkor olvasd el, ha szeretnéd a szívedet fájdítani.

Bár 135mm-en említettem neked a Zeiss Sonnar 3.5/135-öst, ha ennél valami fényerősebb és jó képminőségű optikára vágysz, melegen ajánlom a 2/135-ös Canon nFD típust is. Tesztet olvashatsz még a Porst 1.8/135-ös óriásáról is.

Ha valami hosszabbra vágysz, de nem a cikkben is emlegetett 300mm-es óriásra, akkor nézd meg az S-M-C Takumar 4/200-as tesztalbumot (imádom ezt a típust, mert kicsi és könnyű). Szintén 200mm-es és kicsit fényerősebb a Zeiss Sonnar 2.8/200, amiről részletes cikket olvashatsz. Ha a 200mm hosszú, lesd meg az SMC Pentax 67 2.8/165mm-es üveggel készült képeimet. Tudom, hogy kis eséllyel fogsz venni egy középformátumú optikát, de hátha megtetszik a képi világa.

Felmennél 300mm fölé is? Miért ne? A Canon nFD 5.6/800-as tisztításáról és tesztjéről itt olvashatsz.

Pöcsin kívül a vetítőoptikákat el sem kezdem sorolni, mert egyre csak szaporodnak a blogon, helyette kattints ide, hogy az összes ezzel a témával kapcsolatos cikket elérhesd.

De mi az a vetítőzés?

Tulajdonképpen nem más, mint régi vagy új vetítőgépek (diavetítők, filmvetítők) objektívjeit digitális gépekre adaptáljuk, ellátjuk őket a fókuszáláshoz szükséges mechanikával, és reméljük a legjobbakat. Ebben a dobozban a gombra kattintva láthatod az eddigi projekteket (cikkek vagy tesztalbumok) képi világuk szerint csoportosítva (jelezve azt is, kb. mekkora érzékelőt rajzolnak ki és milyen rendszerekkel kompatibilisek).
Mutasd őket!
tripletek / szappanbuborék bokeh
⦿ Leitz Wetzlar 200mm f/4 (fullframe és nagyobb / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ LZK Edar 100mm f/2.8 (fullframe és 6*6 / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Pentacon AV 80mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Pentacon AV 100mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Pentacon AV 150mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ T-3 80mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Triplet 5M 100mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Will-Wetzlar Maginon 85mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Wollensak-Rochester 80mm f/4 U.S.A. (fullframe és 6*6 / bármilyen DSLR vagy MILC)
háttércsavaró csodák / swirly bokeh
⦿ 16KP 50mm f/1.2 Pöcsi (crop / MILC)
⦿ 16KP 35mm f/1.2 Töcsi (crop / MILC)
⦿ IOR Bucuresti Supercin-2 50mm f/1.4 (crop / MILC)
⦿ MOM Budapest 35mm f/1.7 (crop / MILC)
⦿ MOM Budapest 50mm f/1.5 Kinga (crop / MILC)
⦿ MOM Budapest 50mm f/1.8 (crop / MILC)
⦿ Zeiss Kipronar 50mm f/1.4 (crop / MILC)
⦿ Zeiss Kipronar 9cm f/1.9 (GFX / MILC)
⦿ Zeiss Kipronar 12cm f/2.1 (fullframe és nagyobb / bármilyen DSLR vagy MILC)
krémes háttér / portré
⦿ 35KO 120mm f/2.1 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ 35KP OKP 1-100-1 100mm f/1.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ 35KP 120mm f/1.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ 35KP 140mm f/1.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Leitz Elmarit-P 150mm f/2.8 (fullframe/GFX / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Leitz Colorplan 90mm f/2.5 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Leitz Hektor 85mm f/2.5 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Leitz Hektor 120mm f/2.5 (fullframe vagy 6*6 / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ LOMO PO501-1 100mm f/2 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Meopta "Meometar" Meostigmat 50mm f/1 (crop / MILC)
⦿ OKP6-70-1 70mm f/1.8 (fullframe és nagyobb / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Rodenstock Heligon 100mm f/1.6 4401-333-824 (GFX / MILC)
⦿ Will-Wetzlar Zoom-Maginon 85-150mm (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
röntgenoptikák
⦿ Delft Rayxar 50mm f/0.75 (crop / MILC)
⦿ Meopta Stigmar 100mm f/1.5 (fullframe / MILC)
⦿ Rodenstock XR-Heligon 68mm f/1.1 (fullframe / MILC)
Petzval-optikák
⦿ Petzval (magic lantern) 150mm f/3.2 (fullframe és 6*6 / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Zeiss Ikon Kinostar 10cm Serie III (fullframe és nagyobb / bármilyen MILC)
⦿ Zeiss Ikon Kinostar 12,5cm f/2 Serie IV (fullframe és nagyobb / bármilyen DSLR vagy MILC)
egyéb / speciális
⦿ vetítők képalkotási sajátosságai és kezelésük
összes tesztelt optika...

Az összes képet, amit valaha vintage optikákkal csináltam, típusok szerint rendezve ide kattintva is megnézheted.

Ha tetszett ez a válogatás, ajánlom a figyelmedbe egy korábbi cikkemet is, amiben 13 különleges kamerát szedtem neked össze a fotózás történetéből.

Remélem, hogy tudtam neked segíteni. Ha kérdésed maradt, írj nyugodtan a blog facebook-oldalán vagy instagramon keresztül. És ne feledd: önmagában az eszköz mindig csak eszköz marad, egyetlen optika vagy gép sem fog csodát művelni senkinek a szépérzékével, tehetségével vagy fotós tudásával, de megfelelő alázattal végigjárva az utat a végén különleges képekhez segíthetik a fotóst.

Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:




Közösködünk?

Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:


Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

Ezek a típustesztek is tetszeni fognak:


Megmutatom a reumám: Schneider-Kreuznach Reomar 45mm f/2.8 adaptálás és teszt

Zoom nem csak középformátumra: SMC Pentax-A 645 80-160mm

Feljelentés ismeretlen tettes ellen: APO-Sonnar 2/135

A Nikonos Helios esete (81H ügyek)

Tetős teszt: S-M-C Takumar 6*7 4/300

Valószínűleg a legolcsóbb nagylátó GFX-re: Super Paragon 2.8/35 teszt

Házi palacsinta: Canon 40mm f/1.9 építés és teszt

Kerekecske-gombocska: Canon nFD 2.8/15 Fisheye teszt

Neked is lehet egy LOMO tripleted

A legjobb vintage zoom? Canon nFD 80-200mm f/4L teszt

In memoriam Vivitar T4

Dream Lens: Canon 50mm f/0.95 LTM (RF) szerviz és teszt

SMC Pentax 24mm f/2.8 gyorsteszt

Tourist dessert: SMC Pentax-M 2.8/40 pancake teszt

Vázsapkányi öröm: Funleader 18mm f/8 kupakobjektív teszt

Aranyközép: Super-Takumar 2.5/135 gyorsteszt

9 Pentax optika, amitől dobsz egy hátast

DKL kisokos és Schneider-Kreuznach Retina-Tele-Xenar 4/135mm teszt

Mítoszdöntögető 3.5/135mm-es teszt

A manuál jelene: Irix 45mm f/1.4 teszt

Egy jó orosz objektív: Zenitar-M 50mm f/1.7 teszt

Szupergyors középformátumú objektív házilag, fillérekből (Pentatar 1.8/120 P6)

Nyári kalandok a világ legkisebb tükörreflexes rendszerével: Pentax 110 teszt (digi/film)

Best buy? Tokina AT-X SD 80-200mm f/2.8 teszt

(Majdnem) rekorder: Soligor 135mm f/1.5 teszt

Az orosz portrészörnyeteg: Helios 40-2 1.5/85

101 tesztkép (és vélemény): Konica Hexanon 1.8/40

Tamron SP 180mm f/2.5 IF: legenda gyorsteszten

Éjjellátó napvilágon: Cyclop-M1 85mm f/1.2 gyorsteszt

Hispan 10 kedvenc objektívje

Veszélyeztetett faj: CZJ DDR Pancolar MC 80mm f/1.8 gyorsteszt

Régi adósság: Canon nFD 1.2/85L teszt

Fullframe apróság: Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Canon nFD 300mm f/2.8 L IF tisztítás és tesztképek

Carl Zeiss Planar 1.4/50 T* gyorsteszt

A keletnémetek büszkesége: CZJ Sonnar 2.8/200

Zeiss Sonnar 3.5/135 Zebra - Prémium portréoptika aprópénzért

Turista mód-ON: Vivitar Series 1 28-105mm f/2.8-3.8 gyalogteszt

Kistelés-portrés kalandok: Porst 1.8/135mm teszt

Cyclop vs. Helios 40-2

Teszten járt itt 2017 bombája: Zeiss Equatis 75mm f/0.75

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Canon FD 800mm f/5.6L - Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Drágaságom, ritkaságom: Biotar 75mm f/1.5 M42 teszt

Takumar, de melyik?

Távmérős esettanulmány: Jupiter 3 1.5/50

Öreg 50-es nem vén 50-es | vintage optikák tesztje

Nagyvárosi nagylátó: Fish-eye Takumar 17mm f/4 teszt



Vannak még itt további érdekességek is:


Kodacolor VR 100: fellelt tekercs új és régi képekkel

Nikon extravaganza

Szubjektív: így váltottam Sony fullframeről Fuji középformátumra

Kiszínezett történelem: Terra Nova 1910-1913 (Scott antarktiszi expedíciója)

A gép alkot, az ember pihen

Ezek a leképezési hibák rontják el a napodat

Miért emelkednek ilyen meredeken a vintage optika árak?

Hol romlott el a Facebook?

Canon érdekességek és könyvajánló, Bob Shell nyomán

Életem hátterei (TFCD fotózás)

Így tehetsz színessé régi fekete-fehér fényképeket

Évértékelő @2021

TFCD poszt generátor

Lejárt tekercs: Konica FS-1 + Hexanon 1.2/57 + VX200 film

10 kérdés, 10 válasz. 10 éves a hispan’s photoblog

Szabad-e világító sirályt fotózni?

Időutazás: 5 fotós hír 2030-ból

Ilyen volt a fotós OKJ (+all-in-one tétel)

Te is fertőzött lehetsz: támad a vintázs-kór

Így készült a forgó Parlament

A legöregebb objektív, amivel valaha fotóztam (Petzval kaland)

Hogyan készül a minibolygó (és a csőpanoráma?)

Gangvadászati kisokos

Évértékelő @2020

Hogyan állj pont szembe a Parlamenttel?

Milyen objektívvel fotózzak portrét?

Miért működnek az objektívek?

Ezért imádod a vintage objektíveket

Évértékelő @2019

Hogyan és miért válassz (egy) analóg/vintage rendszert magadnak?

Robbantott ábra kisokos

Balkán Disney

Képzelt beszélgetés egy TFCD/portré fotózás előtt, alatt és után

8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

A szürke színei

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

In memoriam Mamiya ZE

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Miért radioaktív az objektívem?

Kezdő fotós kisokos

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

A kamu vörös karika pszichológiája

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

A boldog fotós lájk nélkül él

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Mi a gond a modern objektívekkel?

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

35mm történelem

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

Az elmúlt évek során az említett típusok megismerésében, beszerzésében és szervizelésében sokan segítetteket a közösségből, ezt köszönöm mindenkinek. Az anyag előzetes áttekintését köszönöm Tóth Gábor Szabolcsnak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III, GFX 50S II), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.

Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2024 (eredeti megjelenés: 2019. április 28., utolsó módosítás: 2021. január 26.)