"Fontold meg jól, mit kezdesz; válaszd meg az eszközöket okosságod szerint;" - mondta vala Kölcsey. Minden bizonnyal az Auto Super Paragon PMC 35mm f/2.8 optikára gondolt, ami évtizedekig bújt meg az eBay meg a lomisok polcain és megannyi olcsó társához hasonlóan a tucat-harmincötösök táborát erősíti, van azonban egy dolog, ami miatt most érdekessé vált.

A Fujifilm GFX 50S II vázról netre pottyantott cikkemben volt egy hosszú lista arról, mi mennyire rajzolja ki a fullframenél kicsit nagyobb szenzort. Általában igaz, hogy a hosszabb optikáknak nagyobb a rajzolt képkörük, mint a széleslátóknak (másképp mondva: folyamatosabb az átmenet a képkör szélén, így több lehetőség van vignettálós kompromisszumokra). Ezért volt meglepő, hogy a Super-Paragon 2.8/35 nyitva is egészen jól megbirkózott a 44*33mm-es szenzorral.

Ez a tény teszi érdekessé az amúgy első ránézésre nem különösebben különleges optikát. Néhány tény róla: olcsó, vintage, manuális.

Bővebben: a teljesen fém házazás végig üveg lencséket rejt (számukról és kialakításukról nem találtam infót). A rekesz a C/Y és az FD kivitelen is auto/manual módot is tud, utóbbinál lehetőség van a beugrasztó pöcök kiakasztására is. Ezeken kívül még M42 illesztésbe futottam bele, de valószínűleg többféle kivitellel is piacra került, így pedig sok rendszerre felhelyezhető.

A legkisebb rekeszérték f/16, a kezdő fényerő f/2.8. A fókuszgyűrű rövid úton jut el végtelentől 0.6m-es közelpontig, így kényelmesen használható. A front 52-es ellenzőket és szűrőket fogad. És ha már front: az “újabb” optikai sémának köszönhetően a belépő pupilla kisebb, így az objektív kevésbé érzékeny a szembefényekre, ezért jobban kezeli a becsillanásokat és kontrasztosabb is. Ez a fő előnye a korai nagylátókhoz képest a későbbieknek.

A PMC a coatingot jelöli: Paragon Multi Coating. Kicsit olyan, mintha én gyártanék obikat, és a Cosina gyárában éppen gépen levő coating eljárást licencelném, mert olcsó és rá lehet írni az obira: HMC, Hispan Multi Coating. Szóval nincsen benne nagy tudomány, de van, és teszi a dolgát. Apropó gyártás: a netes infók szerint a Paragon név a Cimko (Cima Kogaku) egyik brandje volt, az előállítás pedig a sajátjuk.

A 35mm-es gyutáv azt jelenti, hogy 62 fokos látószöget kapunk egy fullframe szenzoron. GFX-en ez 1.25-ös crop faktorral számolva olyan, mintha fullframen lenne egy kb. 28mm-es f/2.5-ös optikád 75 fokos látószöggel. Az átszámolás persze kicsit sarkít, mert a fullframe képaránya 3:2, a GFX meg 4:3, tehát az átlók nem teljesen azonos arányokat fednek, de így már el tudod képzelni, milyen lesz egy 35-ös optika a Fuji nagyobb szenzorán.

De kirajzolja-e a nagyobb szenzort? Nos, itt jön az érdekes rész: igen is (különben mi a csigapörköltről szólna ez a cikk?) meg nem is. Igen, mert teljesen lefedi képpel, meg nem, mert nyitott rekesszel a sarkok erősen kompromisszumosak. Itt jön az olcsóság “ára”: ahhoz, hogy a Super Paragontól jó képminőséget kapj a teljes 44*33mm-es szenzoron, egészen f/11-ig kell rekeszelned (már f/8 sem rossz, de javul még 11-en). A következő három képen f/2.8, f/5.6 és f/11 értékeken látod a rajzolatot:

Mondhatnám úgy is: az optika GFX módváltója a rekeszgyűrűn van, és f/11 értéket kell hozzá beállítani.

Felmerülhet benned a kérdés: egy ilyen másodvonalas, olcsó 35-ös hogyan rajzolhat ekkorát? A válasz egyszerű: egy optikai rendszer képét kétféleképpen lehet javítani a szélek felé: vagy adott vetített képkörön belül hozom ki a maximumot több taggal a rajzolatból, vagy eleve kicsit nagyobb rajzolt képkört tervezek, amitől kicsit ugyan nagyobbak lesznek bizonyos tagok átmérői meg a teljes optika súlya, de cserébe a nagyobb képkörben ténylegesen érzékelt kisebb terület (itt fullframe), szebb rajzzal fog bírni. Nem is gondolnád, milyen sok vintage optikát terveztek a második módszer szerint!

Utóbbi kategóriába esik a Super Paragon 35-öse is, ami nekünk így utólag jó, hiszen lehet használni fullframenél nagyobb szenzoron is, a maga megkötéseivel.

Persze érzem én, hogy ettől még fáj az f/11 optimum, ezért vígasztallak kicsit: egy 35mm-es (itt 28) nagylátó optika esetén egyébként sem a háttérmosás a lényeg, hanem inkább a teljes képmezőn jó rajzolat, így az f/11 nem akkora tragédia, két okból sem: egyrészt ezen az értéken gyakorlatilag nincs vignettálás (ez azért szintén fontos része az optikai teljesítménynek), másrészt ISO-val bírni fogod, ha GFX-re pakolod. Szóval nincs min sírni.

Elvittem az optikát egy hosszú sétára a VIII. kerület szívébe, mely gyorsabban alakul át, mint a fotózás világa: évtizedeket átugorva adják át a helyüket a régi bérházak a vadonatúj irodáknak, a Corvin-negyed környékére pedig évről évre rá sem lehet ismerni. Izgalmas utcák várnak itt mindenkit. Aki követ tiktokon, szokás szerint már korábban belefuthatott a dologba:

@hispansphotoblog józsefváros tours egy budget 35mm-es optikával #hispansphotoblog #photography #budapest #józsefváros ♬ Spooky, quiet, scary atmosphere piano songs - Skittlegirl Sound

A Semmelweis egyetem metróállomás körüli tömbjein jól látható, hogy a mostantól alapértelmezettnek tekintett f/11 értéken nem csak vignettálás nincsen, de a torzítás is minimális. Simogatja az ember retináját az ilyesmi:

A városnak ebben a részében nem kell sokat menni a magas épületekig: a Szigony utca paneljei már messziről látszanak, nem úgy, mint az optikánk: nem csak méretét tekintve kicsi, de súlya is elhanyagolható a vázhoz képest, ezért kényelmes sétálós megoldás, és feltűnést sem kelt).

Az Üllői út "túloldala" sem kevésbé érdekes, az utóbbi években itt is számtalan új ház épült és radikálisan megváltozott az utcakép.

Szerencsére a hagyományos homlokzatok egy részét, főleg a ma is divatos tégla megoldásokat mentik és felújítják, így nem minden lesz az enyészeté.

Utunkat Molnár Ferenc és a Pál utcai fiúk hangulatában fejezzük be: bár a grund helyén ma lakóház áll, a regény hangulata és a fiúk szobra is megtalálható erre (egy másik, a regényhez kapcsolódó szobor a füvészkertben lapul, keressétek egy medencében).

Summa summarum

Az Auto Super Paragon PMC 35mm f/2.8 kellemes meglepetés: nagyon olcsón tudsz szerezni egy GFX-en 28mm-es fullframe látószöget adó nagylátót, ami kis fényerőn ugyan, de nagyon szép képet produkál, kicsi, könnyű és egyszerűen használható. Ugyanezen okokból egyébként fullframre is éppen annyira ajánlott, mint nagyobb szenzoros GFX-re.

Van neki 24 és 28mm-es testvére is, amiket szintén fogok tesztelni, ha egyszer találkozok velük. Nincs rá garancia, hogy azok is jól dolgoznak együtt GFX-el, hiszen más lencserendszer, de majd kiderül, ha beborul.

Ha van hasonló tapasztalatod, vagy csak mesélnél, várunk szeretettel a Vintage Pub virtuális fotós kocsmájában.

Szervizzel, javítással, átalakítással kapcsolatban keress bátran a szerelőműhelyben.

A fény és a Paragon legyen veletek!