Sokszor elmegyünk a régi fényképezők beépített objektívjei mellett, hiszen ezeket csak komolyabb átalakítás után lehet digitális (vagy más filmes) gépekre adaptálni. Sok közülük azonban kiváló képeket és élményeket rejteget. Most is egy ilyet fogunk felfedezni, illetve videóban mutatom meg az átépítést és a teszt eredményét.

Cikkünk alanya, a Voigtländer Color-Skopar 50mm f/3.5 egy lelkes olvasótól érkezett a blogra (instagramon láthattál is róla egy posztot). Eredetileg egy Voigtlander Vito BL masinán foglalt helyet, és ez a korábbi, 3.5-ös fényerejű verzió. Később ugyanezzel a kivitellel, ugyanezzel a Prontor zárral készült belőle f/2.8-as változat is.

A kézhez kapott példány még az alaplemezén volt, vagyis a rekesszel, fókusszal és zárral felszerelt front blokkot egyben szedték le a fényképezőről, és így élte saját életét egészen addig, míg be nem futott hozzám.

Adaptálás és egyéb izgalmak

Az adaptálás pontos folyamatát az alábbi videóban fogom neked megmutatni. Elöljáróban annyit kell tudnod, hogy a feladat a felesleges részek eltávolítása és egy olyan bajonett felszerelése, amivel digitális vázakra is fel lehet majd tenni az optikát. A két legnagyobb felesleges rész az alaplemez és a zár lamellái valamint maga a zárszerkezet.

Bár nem sokon múlik, hogy akár M42 csavarmenetre is adaptálni lehessen az optikát (így menne tükörreflexes gépeken is), a Leica M bajonett most mégis elegánsabb és csábítóbb volt. Igaz, így "csak" MILC-ekre lehet majd feltenni, viszont cserébe a Techart AF-es adaptereivel akár autófókuszossá is varázsolható.

@hispansphotoblog #photography #hispansphotoblog #magyartiktok ♬ original sound - hispan

A videót elérheted TikTokon, YouTubon, Facebookon és Instagramon is.

Az egész történetből azt emelném még ki külön, hogy az ilyen jellegű optikákkal (pl. a nemrég bemutatott Welta Weltax gép 3.5/75-ös Tessarja vagy a korábban P6-ra adaptált szintén Voigtländer Vaskar 4.5/80-asa) szemben itt nem csak a lencserendszer egy-egy eleme (jellemzően a frontja) mozog előre-hátra fókuszálás közben, hanem az egész blokk, mégpedig egyben. Ennek az a jótékony következménye lesz, hogy a képminőség az egész fókusztávolságon egyenletesen jó, nem romlik a közelpont felé.

Terepteszt

Az építős videóban már láthattad, hogy mire képes az objektív, és kommentárt is fűztem a képekhez, így itt most csak a galériát mutatom, illetve pár gondolat a teljesítményről:

• az optika meglepően éles, a rajzolat a képközepeken és a sarkokon is nagyon jó már 3.5-ös rekesszel is
• a saroksötétedés egészen kicsi, kellemes meglepetés
• a kis fényerő (rekeszátmérő) miatt kromatikus aberráció alig észlelhető
• szintén a kis rekesznyílás miatt az ellenfényeket nagyon jó kezeli
• a képek kontrasztosak és tiszták, nem ködös és nem maszatol
• a fókuszálás nagyon egyszerű, a végtelenben lévő témák a pontos kalibráció miatt gyorsan élesre állíthatóak
• a rekesz nem fordul el véletlenül, biztosítópöcökkel lehet csak tekerni

Summa summarum

Legközelebb ha vásárban jársz vagy ócskásnál, és beépített optikával rendelkező fényképezőt látsz, hozd el bátran. Egy kis kézügyességgel és pár egyszerű alkatrésszel könnyen lehet belőle használható objektívet csinálni.

Ha van egy ilyen optikád, de technikai problémád akadt vele vagy adaptálnád, támadj meg a szerelőműhelyben.

Ha tapasztalataidat vagy képeidet osztanád meg velünk, vár a Vintage Pub virtuális kocsmájának lelkes közössége.

A fény legyen veletek!