Vajon van-e hatásosabb módja egy hely teljes látványának, esszenciájának vagy atmoszférájának bemutatására, mint egy minbolygó? Ha a nagy és egyre nagyobb látószög neked sem elég, kezdődhet a miniplanéták teremtése!

Ebben a cikkben egy kalap alatt megmutatom neked, hogyan készülnek ezek a varázslatos képek. Nem fog kelleni hozzá semmilyen speciális kamera vagy objektív, csak a képzeletedre és a tudásodra lesz szükség. A minibolygók és a csőpanorámák készítése - egy lépéstől eltekintve - ugyanúgy zajlik, vagyis azonos nyersanyagból egyik és másik is létrehozható.

A minibolygókat már sok helyen láthattad te is. Angolul tiny planet vagy little planet néven futnak, magyarul pedig lehetne a neve iBolygó, ÉnPlanéta, SajátGolyó vagy MiniFöld. Így néz ki:

Ugyanennek a pepitája a csőpanoráma. Oké, fogalmam sincsen, hogy ennek mi a rendes neve, ezért találtam ki ezt a szót. Angolul talán tube panorama, de lehetne akár AlagútPanoráma, MetróPoszter vagy MakaróniPanoráma is.

Milyen alapanyag kell ezeknek az elkészítéséhez?

Bár eddig panorámákról beszéltem, fontos tisztázni, hogy nem feltétlen kell hozzájuk valódi panoráma-felvétel. Egyetlen, hagyományos fotóból is lehet minibolygót csinálni. A lényeg nem ez. A fontos az, hogy a képen, amit alapanyagnak választottál, legyen egy viszonylag egyértelmű horizont.

Ha úgy döntesz, hogy több képből készíted minibolygód alapanyagát, akkor természetesen egy panorámát fogsz csinálni több expozícióból. Itt van pár tanács, amit fogadj meg, és sokkal könnyebb lesz az életed.

Először is: minél nagyobb átfedés legyen az egyes képek között, mert bármilyen szoftverrel is dolgozol később, annál könnyebben fog eligazodni a képek között, minél több a közös információ az egyes képpárokon. Példa két kép közötti átlapolás nagyságára:

Amint láthatod, itt kb. 50%-os az átfedés, vagyis igen nagy. Értelemszerűen az egész letapogatást sokkal könnyebb megcsinálni, ha nagyobb látószögű optikával dolgozunk. Minél nagyobb a látószög, annál kevesebb fotóból megleszünk és annál nagyobbak lehetnek az átfedések a fotóink között. Fontos, hogy lehetőleg ne dolgozz halszemmel, mert annak már eleve olyan torzításai lesznek, amiket az összefűző programok nagyon nehezen fognak megérteni.

Szintén fontos, hogy az elkészített képeknek azonos expozíciós adatai legyenek. Ezt sokáig mantrázd, mert elrontottam én is párszor: a legfontosabb, hogy azonos színhőmérséklettel, záridővel, ISO-val és blendével csináld a képeket. Ehhez az AWB beállítás nem jó, válassz a körülményeknek megfelelő, vagy adott kelvinre beállított színhőt. Fontos, hogy ha nagy területet tapogatsz le, abban lesznek nagyon sötét és nagyon világos részek is (például a Nap az égen és mellé árnyékos zónák). Ilyen esetben akár minden felvétel lehet HDR (vagyis három, öt vagy több fotóból álló expozíció-eltolásos kép), vagy nagyon jó dinamika-tartománnyal rendelkező szenzorral dolgozz.

Több kép előzetes összeillesztése

Ha több képből álló panorámát választasz, akkor természetesen azt előbb össze kell raknod. Fontos, hogy ha RAW fájljaid vannak, akkor azok alapvető beállításait (különösen a dinamikára vonatkozókat, illetve a lencsehibák korrigálását) tedd meg CameraRAW-ban, hiszen a panoráma készítése során már nem a nyers formátummal fogsz dolgozni, így elveszíted annak előnyeit.

Az összeillesztés történhet Photoshopban. Ebben az esetben nyisd meg a fotókat egyesével, majd válaszd a File / Scripts / Load Files into Stack parancsot, azon belül pedig az Add Open Files gombot. A program beteszi az összes megnyitott fotót egyetlen közös fájlba, különálló layerekként.

Ezek után jelöld ki az összes layert, majd az Edit / Auto-Align Layers paranccsal rendezd el a panorámát. Válaszd az Auto módot, illetve ha a RAW fájlok feldolgozásánál nem korrigáltad az optikád hibáit, akkor a Vignette Removal és Geometric Distortion részt is pipáld be.

Ebből a lépésből egy olyan összeállítás fog kijönni, ahol a képek bár egymáshoz képes el vannak helyezve, nem folyamatos az összeillesztés, és a horizont vonala is elég furcsa:

Ennek korrigálására először jelöld ki az összes réteget, majd az Edit / Auto-Blend Layers parancsot válaszd ki. Használd a Panorama módot és feltétlenül pipád be a Seamless Tones and Colors lehetőséget.

Ha úgy érzed, hogy az összeillesztés helyes, akkor jelöld ki a Layereket, majd Jobb klikk / Merge Layers paranccsal illeszd őket össze egyetlen réteggé. Ekkor a rajtuk levő maszkok is érvényesülnek.

Ezek után a horizont vonalát a Filter / Liquify eszközzel tudod óvatosan korrigálni, ha szükséges.

Természetesen a fentiek memória- és számítás-igényes feladatok, így azok a gépek fognak sokkal gyorsabban végezni, amikben több a RAM és gyorsabb a processzor vagy a videókártya. Ha erős videókártyád van, feltétlenül ellenőrizd, hogy be van-e kapcsolva a hardwares GPU gyorsítás (Edit / Preferences / Performance ablakban Use Graphics Processor pipa).

Ha a Photoshop összeillesztésével nem vagy elégedett, használhatsz PTGui-t is, erről Az ősz angyala kép készítésével kapcsolatos cikkben olvashattál már.

A minibolygók létrehozása

Akár egyetlen hagyományos fotóból dolgozol, akár az imént összerakott panorámát választod, az eljárás innentől azonos.

Első körben állítsd be, hogy hol fog találkozni a panorámád két vége. Ha 360 fokos letapogatást végeztél, akkor értelemszerűen a panorámád jobb oldala folytatódni fog a bal oldalán, azonban az összeillesztés során az átlapolások miatt felesleges részek jönnek létre. Ezeket vágással tüntesd el:

Ha egy képből dolgoztál vagy a letapogatás nem volt 360 fokos, akkor ezzel a lépéssel ne foglalkozz, mert később fogod összefésülni a találkozó, eltérő területeket.

Most menj az Image / Image Size panelre, és adj a fotódnak a magasságával megegyező szélességet, vagyis 1:1 oldalarányúra húzd össze az egész vásznat és annak tartalmát.

Tudom, hogy így kicsit furán néz ki, de lesz ez még jobb is!

Ezen a ponton válaszd az Edit / Transform / Rotate 180° parancsot, hogy a feje tetejére álljon a képed.

Most menj a Filter / Distort / Polar Coordinates ablakba és Rectangular to Polar beállítással futtasd azt le. Az eredmény:

Ez már egészen hasonlít arra, amit akartunk!

Ha nem minibolygót, hanem csőpanorámát szeretnél, akkor a fenti lépések közük egyszerűen hagyd ki a kép feje tetejére állítását. Ha anélkül csinálod, ezt fogod kapni:

Végső kidolgozás és pár trükk

Az így elkészült képnek még hiányzik a közepe. Ezt vagy úgy pótolod, hogy Spot Healing Brush Tool, Clone Stamp Tool vagy más javító eszköz segítségével megrajzolod, vagy előre készültél, és csináltál a talajról is egy képet, amit oda beilleszthetsz.

További trükk lehet erre vonatkozóan, ha nagylátó optikával készítettél egy külön fotót a kép közepébe. A cikk elején bemutatott panorámánál is ezt tettem, Zsuzsiról 11mm-es optikával felülről lőttem egy fotót (magasak előnyben), ami perspektívájában illik a végső kompozícióba.

Ugyanígy a panoráma két felének találkozását is el kell dolgoznod valamilyen hibajavító eszközzel.

A képek sarkai üresek lesznek, akár minibolygót, akár csőpanorámát választottál. Ezt szintén klónozással, a Liquify eszközzel és vágással tudod kipótolni.

Érezheted úgy, hogy túl nagy lett a panoráma közepe a többi részéhez lépest. Ebben az esetben a Liquify eszközön belül a Pucker Tool segíthet, ami össze tudja húzni a képet. Nagyon óvatosan, több fokozatban és többféle mérettel dolgozz, hogy arányos eredményt kapj (már ha van értelme itt arányokról beszélni):

Szintén Liquify-al tudod az esetleges épülethibákat, a körök egyenetlenségeit, a horizont maradék problémáit óvatosan kiegyengetni.

Minden más ettől a ponttól fogva "szokásos" képszerkesztés, vagyis kontraszt, részletesség, színek, meg amit csak szeretnél.

Íme pár minibolygó és csőpanoráma, amiket az elmúlt években készítettem:

Ha te is készítettél ilyesmit, oszd meg a közösséggel a Vintage Pub csoportban!

A fény és a panorámák legyenek veletek!