Ebben a cikkben kivételesen nem optikákkal fogunk foglalkozni, hanem egy makró körfényt fogunk építeni házilag, olcsósítva, hatékonyan, boldogan.

Az egész sztori onnan indult, hogy amikor 50-es makrókkal dolgoztam, mindig idegesített, hogy sok helyzetben maga az objektív árnyékolta a témát. Márpedig ebben a műfajban a bőséges fény kulcsfontosságú, hiszen a tubusozás és/vagy rekeszelés miatt eleve kevés információ jut a szenzorra, így könnyen bajba kerülhet az ember érzékenység és záridők kérdésében.

Bár idővel váltottam 100-as makrókra, és ezekkel már kényelmes távolságban lehetett lenni a céltárgytól, az előtétezés és/vagy tubusozás miatt itt is bele lehetett csúszni abba a helyzetbe, hogy magának az optikának az eleje van útban.

Amikor a 2.8/100-as tripletet, a Pentacon AV100-ast építettem, abba kísérletképpen raktam integrált körfényt, és bár az optika maga nem igazi makró, a megoldás nagyon jó szolgálatot tett. Ekkor határoztam el, hogy építek egy univerzális és erős körfényt is.

Ezen a ponton hozzátenném, hogy statikus, univerzális körfényeket lehet vásárolni is (ugyanúgy, ahogy körvakukat is), tehát magában a megoldásban semmi különleges nem lesz. Engem csak az motivált, hogy az egyedi példányhoz minden alkatrész volt otthon, és fillérekből összehoztam az egészet.

Kelleni fog majd:

• egy 49mm-82mm step up ring
• öntapadós LED szalag
• némi réz drót és forrasztó
• expoy ragasztó
• egy USB kábel

Az volt a célom, hogy univerzális és hordozható fényt csináljak, így az áramellátást majd egy sima USB csatlakozó fedezi, ami beltérben bármilyen USB-s hálózati adapterről vagy számítógép csatlakozójáról is működik, kültéren pedig akármilyen USB-s teleppel hosszú órákig megy.

A másik szempont az volt, hogy az optikába való beverés elkerülésével ugyan, de a fronthoz minél közelebbi és erősebb fényforrást készítsek, ami egyenletes is.

Ehhez kezdetben vettem egy 49mm-82mm step up ringet. A 49mm-es adat jött, hogy a Raynox DCR250-es előtétem menete 49mm, így alapvetően ebbe rögzíthető, de ahogy majd később látod, step-down karikákkal közvetlenül is felrakható makró obikra, például az 58mm-es front menettel rendelkező SMC Pentax-F 2.8/100 makrómra is.

Minél több LED-et tudsz egységnyi felületre elhelyezni, annál erősebb lesz a kapott fényforrás, így a 49-82mm-es bővítőkarikára két sorban ragasztottam fel a LED-szalagról levágott egységeket.

A LED-szalagot bármilyen LED-es boltból vagy webshopból olcsón beszerezheted. Én hideg fehér fényűt használtam. Azért praktikus ez a szalagos kivitel, mert az eredeti formátumból ollóval könnyen kivághatod a kis LED-eket, és öntapadós felükkel gyorsan és egyszerűen, szabályosan felhelyezhetőek két körben a gyűrűre. Nem igényel külön ragasztást a történet, csak arra vigyázz, hogy a LED-eknek számít a pozitív/negatív polaritás, így ügyelj rá (a sarkukban levő kis jelölés segítségével), hogy mindegyik azonos irányba nézzen.

Ha a LED-eket felragasztottad a gyűrűre, akkor csak össze kell őket forrasztanod párhuzamos kapcsolással. Ehhez itt az elhelyezkedésük miatt értelemszerűen 2-2 drótkarikára volt szükség, némi forrasztóón és egy forrasztópáka kíséretében.

Ha nem tudsz elég sok fogyasztót a körbe kapcsolni, akkor megeshet, hogy a standard USB kiállás túl erős áramot ad, ami a LED-eket tönkre is teheti (de mindenképpen nagyon felforrósítja). Ilyen esetben az áramkörbe kell iktatnod egy megfelelő erősségű ellenállást is.

Ha a forrasztás kész, akkor az USB kábel után kell nyúlnod, aminek kibontva a fekete és piros drótja hordozza majd a szükséges tápfeszültséget. A step-up karika külső felére reszelj egy, a kábellel megegyező átmérőjű rést, amiben az el fog férni, a fekete-piros kábeleket pedig forraszd hozzá a két LED-gyűrű drótjaihoz.

Ezen a ponton ha bedugod az USB-t, már világítanak a LED-ek, így tesztelheted az egyes forrasztásokat és tudsz korrigálni, ha valamelyik nem működne.

Ha minden LED üzemel, akkor a karika belsejébe ragassz egy gyűrű alakú szigetelőszalag-karikát, majd a LED-eket öntsd be kikevert epoxyval.

A ragasztóban szép számmal lesznek légbuborékok, de ennek nincsen jelentősége, mert csak segítenek abban, hogy a fény kicsit szórtabb legyen.

Száradás után az epoxy atombiztosan tartja a LED-eket és a kábelt is. Kiszedheted a ragasztó elfolyását meggátoló szigetelőszalagot, és dremel vagy más kis csiszoló eszköz segítségével a megkeményedett ragasztó egyenetlenségeit lecsiszolhatod.

Ezen a ponton 2-3 réteg matt fekete festékkel kell kifestened a karika belsejét, hogy az optikába ne jusson direkt fény, mert az nem tenne túl jót a képeknek.

A lecsiszolt felületű epoxyt igazából így is hagyhatod, de én esztétikai okokból vékony réteg fehér akril festéket vittem fel rá.

A mű elkészült, immár felcsavarhatod a Raynox előtétedre vagy közvetlenül a makró objektívedre is. Ehhez a korábban már említett szűkítő karikára is szükséged lehet.

Mennyit nyersz vele? Egyszerűen szólva ami a körfény nélkül az említett SMC Pentax-F 2.8/100 + Raynox DCR 250 kombinációval ISO1000 érzékenységgel f/8 rekeszen 1/15 záridő volt, az a körfénnyel együtt 1/250, vagyis látványos a javulás (egészen pontosan 4 fényérték). Ez már el tudja dönteni, hogy szabadtéren, állvány nélkül kitartható-e a téma (persze makrózásnál a stacking miatt ritkán dolgozik az ember kézből, így ez tényleg inkább a téma bevilágítottsága miatt hasznos kiegészítő).

Az eszköz kicsi és könnyű, mindössze a kábeljére kell figyelni makrózás közben, ezen kívül azonban ütésálló és nem foglal nagy helyet sem. Cserébe közvetlen közelről világítja meg a makrózni kívánt céltárgyat minden irányból, egyenletesen, nagyban egyszerűsítve a munkánkat.

Ha hasonló ötleteid vagy megoldásaid vannak, oszd meg velünk a Vintage Pub csoportban. Ha tudok segíteni a szerelésben, keress bátran a blog szerelőműhelyében.

A fény és a makró legyen veletek!