hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              műhely
              frissességek

    hispan's photoblog   |   műhely   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Magyar csavar:
MOM Budapest KINGA 1.5/50
adaptálás és teszt

Újra magyar vetítő a porondon, nem is akármilyen jellemzőkkel.

Megbocsájthatatlan bűn, hogy egy évig állt a polcon Kinga. A nőket egyébként sem szabad váratni, de ebben az esetben különösen sértő a hanyagolás, mivel - mint az ma kiderül - nem akármilyen jelenségről van szó. Az 1.5/50-es adatok mellé szinte fullframe lefedettség és félelmetes csavarás társul. De előbb az udvarlás, aztán a desszert!

Az egész sztori egy párezer forintos vásárlással indult. Mivel mindenféle, elsőre értelmetlennek látszó, üveget tartalmazó objektumot megveszek, megrendeltem Kingát is, a MOM Budapest gyártásában készült vetítőoptikát, ami a nevét viselő vetítőgépekben teljesített szolgálatot.

De mi az a vetítőzés? Tulajdonképpen nem más, mint régi vagy új vetítőgépek (diavetítők, filmvetítők) objektívjeit digitális gépekre adaptáljuk, ellátjuk őket a fókuszáláshoz szükséges mechanikával, és reméljük a legjobbakat.
Mielőtt belevágunk a dologba, az előző részek tartalmából: a "vetítőzés" lassan öt év kezdődött nálam, az első átépített objektív egy 16KP 1.2/50-es volt, mely a keresztségben a Pöcsi nevet kapta. Őt követte a kistestvére, Töcsi, vagyis a 16KP 1.2/35. A dolgok ezt követően még komolyabbra fordultak, és érkezett Meometar, vagyis a Meopta Meostigmat 1/50-es átépítése. Később konszolidáltabb vizekre eveztünk, és műhely- valamint tesztpadra került a Pentacon AV 2.8/80-as, majd annak két nagyobb tesója, az AV 2.8/100 és az AV 2.8/150-es is. Bubis vonalon maradva itt van nekünk a Triplet 5M, avagy az "oroszok trioplanja" és a középformátumot is rajzoló Edar 2.8/100 triplet. A nehézfiúk közül a 35KP 140mm f/1.8 és az OKP (35KP) 1-100-1 1.8/100 képviselteti magát, az extrém megoldások sorából pedig itt van a Delft Rayxar 50mm f/0.75-ös röntgenobjektívje. Ha igazán penge rajzolatú portrévetítőre vágysz, érdemes megnézned a Leitz Colorplan 90mm f/2.5 vagy a Leitz Hektor 85mm f/2.5 adaptálásáról szóló cikket is. Különleges darab a hazai gyártmányú MOM Budapest 1.7/35 és a MOM Budapest 1.5/50 Kinga, ezekről is találhatsz egy-egy anyagot. Utóbbira képben nagyon hasonlít, de valódi kuriózum a Zeiss Kipronar 1.4/50. A vetítőknek elég speciális képalkotási tulajdonságaik vannak, ezek utómunkázásáról ide kattintva olvashatsz egy cikket.

Korábban már találkozhattatok a blogon MOM gyártmányú vetítővel, az 1.7/35-ös aprósággal, amit szintén adoptáltam, adaptáltam és ki is próbáltam. A fullframe szenzor közepére egy apró kis kört rajzolt csupán, éppen ezért volt azonban nagyon érdekes képi világa: hátterének csavarását szinte a rajzolt képkör széléig lehetett követni.


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

Ezek miatt a tapasztalatok miatt kicsit előítéletes voltam a nagyobb tesóval, a Kinga 1.5/50-essel. Bár amikor hozzám került, a gép elé fogtam és látszott, hogy méretesebb képkört vetít, mint a 35-ös, idő és érdeklődés hiányában egy évre a polcra került. Megesik, hogy két ember rosszkor, rossz időben találkozik, és idő kell nekik, hogy változhassanak és megérthessék egymást. Ez történt velem és Kingával is.

Ha a korábbi anyagokban nem olvastál még a Magyar Optikai Művekről, ebben a blokkban van lehetőséged rá. Ha ez nem érdekel, tekerd át nyugodtan.

A céget Süss Nándor alapította 1876-ban, és története során számtalan névváltozáson ment át. Az állam által felkarolt szervezet volt Állami Finommechanikai Tanműhely (1886), később pedig Süss Nándor-féle Precisio Mechanikai Intézet. A Csörsz utcában található, a cég történetét meghatározó területre 1905-ben költözött át a komplexum a Mozsár utcából. Feladata a tudományos élet és a kutatók ellátása volt igen precíz műszerekkel. Mivel a XX. századi fizika nagyjából arról szólt, hogy az egyre pontosabb elméleteket egyre agyafúrtabb kísérletekkel lehetett csak ellenőrizni, nagy szükség volt a hazai finommechanikai iparra.

Kevesen tudják, de az 1918-ban részvénytársasággá alakuló cég csak ekkoriban kezdte meg a saját üveglencsék gyártását (korábban azt német földről importálták). 1930-tól a cég fele-fele arányban a Zeiss és a honvédelmi tárca tulajdonába került. Ma is ismert nevét, a Magyar Optikai Műveket 1939-től vette fel, mivel ekkor már az optikai termékek voltak a meghatározók a vállalat profiljában.

Ha bárkinek lenne kétsége arról, hogy a háborúnál semmi sem pörgeti jobban a gazdaságot, akkor tanulságos adalék, hogy a világszínvonalú lencsegyártás ellenére a második világháború előtt a légvédelmi gránátokba készített késleltetős gyújtók értékesítéséből szerezte a MOM a legnagyobb profitját (német licensz, német vásárló, de volt szállítás Angliának is).
A világháborút viszonylagos sértetlenségben túlélő gyár a szocializmusban a tervgazdálkodás részeként, komoly megkötésekkel működött tovább, ennek ellenére is világszínvonalú termékekkel és ötletekkel. Ekkor vették át a Gamma Optikai Művek termelését is, és nekünk, fotósoknak innentől különösen érdekes a cég sztorija, mert megkezdődött a kisfilmes fényképezők gyártása. A Momikon sorozatból 1956-ig 3470 darabot készítettek, majd utána jött a Mometta sorozat harmincezernél is több legyártott példánnyal. Az 1966-ig gyártott Fotoboxból is rengeteg készült. Szomorú, hogy a keletnémet és orosz gyártók javára ezt az iparágat 1966-ban központi utasításra leállították.

A teret hódító digitális érával a cég az 1980-as években annak ellenére sem tudta már felvenni a lépést, hogy korábban bekapcsolódtak a számítógépes iparba és az adathordozók gyártásába. A rendszerváltás környékén a privatizációs fazékból a vállalatot több kisebb rt és kft formájában merték ki a jó helyen jókor levők tányérjaira. A cég hivatalosan 1996-ban szűnt meg, eladósodva, jogutód nélkül.

Egyik utolsó és legszomorúbb mozzanata volt, amikor 1996-ban a maradék gyárépületeket is lebontották a Csörsz utcában. A helyiek körében azóta is fogalom a "MOM", no nem a pláza miatt, hanem mert az azonos néven ma is üzemelő kulturális központban korosztályom számtalan tagja lépett fel a környékről mindenféle általános iskolás néptánci és egyéb műsorok keretében. Itt vesztettem el az egyik kedvenc matchboxomat, itt harapta meg az egyik osztálytársam orrát egy kutya, plusz kevesen tudják, de innen pár méterre még egy alig felfedezhető izraelita temető is megbújik.


MOM Budapest Kinga 1.5/50 adaptálás

Mint minden vetítőoptika, Kinga is csupán egy “cső” (bevallom, ez a mondat egy női névvel elég furán veszi ki magát), benne lencsékkel. Sem fókuszmechanikája, sem rekesze nincsen. Utóbbi a kisebbik probléma, előbbi nélkül azonban bajos lenne vele fotózni, így szokás szerint a digitális gépekre való adaptálásával kezdünk. Jó hír, hogy ez igazán egyszerű lesz és nem igényel különösebben bonyolult alkatrészeket vagy lépéseket.

Amire szükséged lesz a következőkben:

A művelet során én Sony E rendszerre dolgozok, de mint majd láthatod és jelzem később is, ezt a szerelést akármilyen mirrorless rendszerre (Canon RF, Nikon Z, Panasonic/Sigma L, Fujifilm X, M4/3, stb.) el tudod végezni, mindössze a megfelelő, helyes bázistávolságú, standard M42 adapter kell hozzá. A bázistávolság egyébként tükrös rendszerekre kizárja Kinga kompatibilitását.


[X] hirdetés

A legfontosabb hozzávaló természetesen Kinga. Ez a kicsi, ezüst színű, fém házzal rendelkező optika könnyű és masszív. Az első lencseblokk előlről, a hátsó hátulról könnyen kicsavarható és tisztítható, ha az szükséges.

Az összeszerelés során a legelső lépés, hogy az M42 helikoid tetejére ragaszd rá a 40.5-55mm step up ringet. Néha lehet kapni 42mm-55mm step upot is (azt elég lenne az M42 menetbe csavarni, ragasztás nélkül), mivel azonban a 42mm nem standard szűrőméret, nem mindig gyártják és általában feleslegesen drága is. Így egy kis epoxy segítségével könnyen megoldhatod a dolgot. A ragasztás előtt mindkét felületet tisztítsd meg alkohollal.

(A képeken az M42 helikoidom belseje narancssárga - ez egy korábbi projekt miatt van így, ne tévesszen meg. Nincs gyakorlati jelentősége.)

Ha ez készen van, az M42 helikoid aljába csavarva a rendszeradaptered, a step up ring tetejében csavarva a napellenződet a házazás gyakorlatilag készen is van. Más dolgunk nem lesz, mint ebbe a helyes pozícióban rögzíteni Kingát.

A helyes beállításhoz csavard le a napellenzőt, tedd az adaptered a gépre, a helikoidot csavard a leglaposabb állásába és helyezd bele a vetítőt. Kellően távoli, mondjuk 20 méternél messzebb levő objektumon tesztelve nézd meg, hogy meddig kell a vetítőt süllyesztened, hogy éles képet kapj. Ez lesz a végtelen állás, itt van a szenzorhoz legközelebb az optika.

Ha megnézted, kb. mi a helyes távolság, egy egyszerű műanyag kupakból vagy más hasonlóból vágj egy akkora gyűrűt, amin át tudod bújtatni a vetítőt, de nem esik át az adapteren. Ez egyben távtartó is lesz és beállítja az előbb kikísérletezett helyes távolságot.

Ha ez kész, egy másik műanyag gyűrűt is húzz a vetítőre - ez fogja az adapter belső falához kapcsolni majd. Ha nem tökéletes a szélesség, pár réteg ragasztószalaggal ez könnyen és pontosan korrigálható.

Az optika házának külső, ezüst felét matt feketére festettem, hogy a belső tükröződéseket minimalizáljam. Mindezek után így néz ki a beépítésre felkészített vetítőoptika:

Ha pontosan vágtál, akkor a vetítő éppen középen lesz és ha az első gyűrűd mindkét fele sima és vízszintes, akkor magától megvan a "képsíkod" is (szándékosan van időzőjelben, visszatérünk rá később). Ezt még utoljára teszteld le.

Ha minden szép és jó, akkor ragasztózd be epoxyval a távtartó gyűrűket és helyezd a helikoidba. Hagyd száradni, és ezek után gyakorlatilag ki is próbálhatod a vetítőt. Ha nem hiszed, hogy a ragasztás vagy az összeszerelés ebben a formában elég erős, nyugodtan próbáld meg előbb puszta kézzel, aztán kalapáccsal szétverni. Chuck Norris garanciát vállal rá.

Ami fontos: az összeszerelés után is hozzáférhető a teljes optikai blokk előlről és hátulról is, tehát az objektív utólag is tisztítható.

Ami szintén fontos: az M42-E adapter lecsavarható a fókuszmechanikáról, így ahogy fentebb jeleztem, bármilyen standard M42-rendszer adapterrel használható mirrorless gépeken. Tükörreflexesekre természetesen nem megy fel a hátrafelé kilógó blokk miatt.

Az 55mm-es fém napellenző egyrészt esztétikai, másrészt gyakorlati okokat is szolgál. Mérésem szerint a hosszabb változat sem takar a képbe, így nyugodtan használd azt. Praktikus, mert az elejébe simán tehetsz 58mm-es kupakot, vagy ugyanilyen átmérőjű standard filtereket.



KINGA teszt

Az optikát egy Sony A7III-asba ágyazott fullframe szenzoron fogjuk kicsit megnyúzni. Természetesen ennél kisebb és nagyobb szenzoros MILC gépeken is csodálatosan működik.

Kezdjük azzal a nyilvánvaló ténnyel, hogy az én példányom szenved némi kozmetikai hiányosságtól. Nevezetesen: elég sok az üvegein a hajszálkarc, illetve az első lencse belső felét elég alaposan megtörölgette valaki a bevonatot.

Mivel manapság ez a nemzetközi piacon így is EXC+++++, vagyis öt csillagos EXCELLENT, a hazai piacon pedig "kishibás", "tökéletesen működő", "korának megfelelő" jelzőkkel futna, ne is foglalkozz vele. Mármint ezt most csak félig szarkasztikusan írtam, ugyanis mint látni fogod, Kingát tényleg nem zavarja, hogy így néz ki. Be is bizonyítom.

Kezdhettem volna a bevonathiba helyett azzal a nyilvánvaló ténnyel is, hogy Kinga egy vetítőoptika, így két alapvető jellegzetességet hordoz magában, ami egyébként is jellemző a vetítőkre.

Az első az, hogy csak középen éles, de ott nagyon-nagyon-nagyon. Ez azt jelenti, hogy a speciális effektobikhoz hasonlóan korlátozza a komponálási lehetőségeket, amiket vagy kihasználsz a javadra, vagy ne használj vetítőket.

Ezen a ponton beszélhetünk a szenzor lefedettségéről is: nem teljesen fullframe, a sarkokban nagyon erősen vignettál. Egy APS-C vagy M4/3 szenzort már kényelmesen kirajzol. Hogy fullframen ez gond-e vagy sem, megint rajtad áll: én imádom, hogy a gömbtorzítás széle látszik, szeretek vele játszani, különösen esti képeknél pedig a sötétnek választott háttér egybeolvad a nem létező képsarkokkal.

Viszont a második jellegzetesség, amit írni akartam, nem is a lefedettség, hanem az a bizonyos optikai leképezési hiba, amitől egy normál optika esetén a hajadat tépnéd, itt viszont félelmetes csavarási jelenséget produkál. Ez a képmező-elhajlás vagy másik nevén domború/homorú képmező. Ez egész pontosan annyit tesz, hogy a tárgyoldalon azonos távolságban levő objektumok képét az optika a képoldalon nem egy síkban rajzolja élesen, hanem az éles tartomány domborúvá/homorúvá válik (attól függően, honnan nézzük). Ez - értelemszerűen - egy sík felületű szenzoron vagy filmen azt jelenti, hogy ha középen éles is lesz valami, a vele a valóságban azonos távolságban levő, de a leképezés során a képmező széléi felé megjelenő objektumok már nem élesen rajzolódnak ki. Gyakorlatilag a képszélek felé erősödik az elmosás, ami itt nem (csak) a fényerő következménye, hanem a fenti leírt leképezési hibáé.

THIS IS IT - vagyis emiatt imádjuk annyira a vetítőket. Már persze aki szereti őket. De aki nem szereti, úgysem olvas ilyen cikkeket. Ezért van az, hogy az 1.5/50-es Kinga még fél alakos portré esetében is sokkal-sokkal erősebb, karakteresebb, szebb, szerelmetesebb, egzotikusabb, csábítóbb és különlegesebb háttérkezelést ad, mint akár egy 0.95-ös 50mm-es optika.

Engem megvett. Percekig tudom nézegetni ezt a képet. Személy szerint az ilyesmi beszippant. Ízlések és pofonok, de kinek kell Sigma, ha ilyet is lehet?

Na de térjünk vissza a valóságba.

A vetítők szokásos problémája természetesen az ellenfény gyatra kezelése. Jelen példány bevonatsérülésén túl is kijelenthető, hogy a vetítőoptikákat nem fotózásra tervezték, így a lencserendszerbe jutó nem kívánatos fényforrások kontrasztvesztést és horribilis flareket okoznak.

Hogy ezt használod, kihasználod vagy elkerülöd, ismét csak rajtad áll. Legtöbbször nem muszáj a napsütéssel pont szemben fotózni. De lehet. És ha lehet, akkor lehet játszani is. És a játék mindig jó. Igazából csak a játék számít. Vagy ahogy Taylor Swift mondta, "Cause you know I love the players, and you love the game".

Az ellenfényeket persze lehet pont szimmetrikusra is komponálni, ilyenkor maga a flare érdekes módon megszűnik, létrejön a lux equilibrium, vagyis a fényegyensúly (csak viccelek, ilyen kifejezés nem is létezik), és a fénykarika a rajzolt képkör szélére kerül. Angyali érintés, amilyet még Meg Ryan sem kapott a City of Angelsben Nicolas Cagetől. (Olyan szép benne ez a szám...)

CA? Van! Nyilván, hogy ne lenne. Mármint ezen a képen nem lesz, mert az ember egy kattintással leszűri. De amúgy csinálja, miért ne csinálná?

A 17-31mm-es mechanikával épített Kingának megvan az az előnyös tulajdonsága, hogy - a hasonló mechanikával építhető 1.2/50-es RO-109-1A Pöcsihez hasonlóan - a szenzorhoz igen közeli elhelyezkedése miatt rövid fókuszút esetén is végtelentől kb. 25 centis közelpontig képes fókuszálni. Ez azt jelenti, hogy mindenféle kiegészítő (pl. macro tube) nélkül is igen közelre lehet vele fókuszálni, ami roppant belsőséges portrékat tesz lehetővé. Lilynek itt már komoly kihívás volt, hogy ne legyen kancsal, mikor az optikába néz.

Csináltam róla normális képeket is, amiket beteszek ide, mert állítólag logikai egységet képviselnek:

És ha már ennél a napnál tartunk, akkor estébe nyúló karanténtörésünk apropóján azért azt a gyakorlati megjegyzést is beszúrnám a cikkbe, hogy az f/1.5-ös fényerő bizony sötétben is teljesen kényelmes záridőket ad, megfejelve egy kicsit magasabb ISO-val és akár a szenzorstabi - ma már nem luxus - funkciójával.

Ha a sötétből eleged lett és itt a tavasz, menjetek ki Kingával az erdőre! Az az igazság - és ez most nem csak Kingára igaz, hanem a legtöbb vintage csavarós/háttérbűvölős optikára is -, hogy képességei javát egy ilyen objektív akkor mutatja meg, ha megfelelő hátteret kap hozzá. Ehhez a fák ágain/lombokon átszűrődő fény az egyik legjobb:

A dologhoz persze hozzátartozik, hogy a pontszerű fényforrásokat Kinga egészen másképp kezeli, mint például a nagy, 40-es Helios: mivel a bokeh-karikák nem (vagy alig) kapnak éles körvonalat, a swirly bokeh is kevésbé érzékelhető. Összességében Kinga háttérkezelése krémesebb, szelídebb és lágyabb, mint a Biotar/Helios megoldásoké.

Tovább szofisztikálhatod a képet, ha a plasztikus térbeli megjelenítés alá gyors lovat adsz, vagyis nem csak a hátteret, hanem például az előteret, vagy általában a térben mindenféle változatos távolságokra levő objektumokat is használsz képi elemként. Ez a gyakorlatban azt jelenti: bokor és/vagy susnyás. Ha ilyenbe állítod a modelledet, akkor még különlegesebb lehet az atmoszféra.

Nem igaz, hogy vetítőkkel a torzításaik miatt nem lehet vonalas komponálást játszani. Nagyon is lehet. A vonalak minden képen vezetik a szemet és az egyik legerősebb kompozíciós módszert adják a kezedbe. Vetítők esetében általában középre tartanak az egyenesek, hiszen középre tudsz élesen komponálni, de lehet azért próbálkozni más megoldásokkal is:

A teszt szekció végére jöjjön egy kisvasutas naplemente a csodálatos Csillebércről:



Summa summarum

Teljesen nyilvánvaló, hogy szükséged van neked is egy Kingára. Egy Kinga mindenkinek kell. Az RO-109-es mellett rövid idő alatt a másik kedvenc vetítőm lett.

Mellette szól a fullframet egész jól lefedő képkör, a viszonylag olcsó (kb. 20.000 forintos) teljes anyagköltsége, a kicsi és kompakt mérete és a neve. Ellene nem szól semmi, hiszen ez egy vetítőoptika, amit minden hibájával együtt szeretsz vagy utálsz.

Ha lett egy Kingád és fotóztál is vele, feltétlenül mutasd meg nekünk a Vintage Pub virtuális kocsmájában, ahol hasonlóan őrült szerkezetekkel és képekkel is találkozhatsz.

Ha birtokolsz egy Kinga 1.5/50 vetítőoptikát, de nem akarsz magad bajlódni az átépítéssel, a szerelőműhelyben bármikor kérhetsz segítséget ezzel kapcsolatban.

A fény és a MOM legyen veletek!


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



Hasznos tudást kaptál?

Legyél te is a vintage univerzum hőse! A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Viszont a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a régi objektívek megmentését és bemutatását célzó munkámat, hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a hősök között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László, Keserű Gergő, Keresztes László Péter, Somogyi László, Rácz András, Szántó Sándor, Zubán Gergely, Erhardt Balázs, Kovács Attila, Magyar Antal, Szabó József, Máté Gyula, Boros András, Vaszkun Gábor, Erhardt Balázs, Kirner Richard, Tímea Bokodi, Káposztás Viktória, Bóka Zsuzsa, Hargitay Zoltán, Koncz Benő, Zubán Gergely, Josef Tiglezan, Gábor Balázs, Papp György


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



További vetítőoptikás őrületek:


Német örvény: Zeiss Kipronar 1.4/50 adaptálás és teszt

Középformátumú triplet: Edar 2.8/100 adaptálás és teszt

Magyar csavar: MOM Budapest KINGA 1.5/50 adaptálás és teszt

Hazai vonatkozás: MOM Budapest 1.7/35 vetítő építés és teszt

Leitz Hektor 85mm f/2.5 adaptálás és teszt

Leitz Colorplan 90mm f/2.5 adaptálás és teszt

Gyöngyszem keletről: OKP 1-100-1 1.8/100 vetítőoptika adaptálás és teszt

Átlát a szitán: Rayxar 0.75/50 röntgenoptika adaptálás és teszt

Az orosz Trioplan: Triplet-5M 2.8/100 építés és teszt

Az óriásvetítő: 35KP 140mm f/1.8 építés és teszt

Bubicsászár: Pentacon AV 2.8/150 építés és teszt

2in1 portré&makró vetítőobjektív körfénnyel: Pentacon AV 2.8/100 építés + teszt

Filléres buborékgyáros házilag: Pentacon AV 2.8/80 építése Canon EF-re

Okos megoldás kis szenzorra: KP16 1.2/35 „Töcsi” vetítőoptika (átalakítás + teszt)

Nehézsúlyú vetítőobjektív: Meometar 50mm f/1 E-mount

Vetítőoptika képalkotás pro-kontra

Vetítőoptikából valódi objektív (RO-109-1A)

További cikkek a tudásbázisban...

A kép cikkanyagának összeállításában köszönöm a kitartó segítséget Lilynek és Briginek. A cikk véleményezésében köszönöm Tóth Gábor Szabolcs, Benedek Lampertés Kóró Anna segítségét. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.

Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2021 (eredeti megjelenés: 2021. május 12., utolsó módosítás: 2021. május 12.)