Számos Leitz vetítő adaptálása után még mindig meg tudok lepődni (vagy lelkes vagyok, vagy pedig feledékeny). Mai alanyunkban nem csak a képminősége a nagy truváj, hanem az, hogy a 150mm-es gyújtótávolság és az akár GFX lefedettség ellenére az egészet meg lehet építeni szerény 67mm-es teljes átmérővel, univerzális M42 csatlakozással és mindössze kb. 360 gramm súllyal. Ez azon ritka esetek egyike, amikor szinte minden jóság egy helyen találkozik.

Amikor Leitz vetítőkhöz nyúl az ember, azért sejti, hogy kevés kivételtől eltekintve nagy csalódás nem fogja érni. Építettem/adaptáltam és beszámoltam már a blogon nektek a Colorplan 2.5/90mm-esről, a Hektor 2.8/85mm-esről, a Hektor 2.5/120mm-esről, és persze a hatalmas tripletről, a Wetzlar 4/200-asról is.

Elmarit azonban még nem járt nálam. Éppen ezért vagy ennek ellenére egy szép őszi estén fél12 magasságában a Kazinczy utca valamelyik romos pincekocsmájában a nyirkos félhomály jótékony takarásában összefutottam egy Elmarit-P 2.8/150-essel. Az első pillantás sokszor csalóka: ez egy műanyag házba épített szerkezet, a Leitz vetítők későbbi korszakából. Persze az a fajta műanyag, aminek tapintásra érződik a származása, meg ha volt már dolgod ilyesmivel, akkor tudod, hogy a viszonylag fiatalabb Leitz vetítőoptikák igen kiváló coatingot is kaptak, szóval az este egy bizonyos pontján végül hazajött velem, aztán maradt is. Mostanáig.

Az optika természetes élőhelye többnyire egy Pradovit vetítő, de számtalan különálló darabot is lehet vadászni aukciós oldalakon, sokszor eredeti dobozban. Mivel ebben a kis csodában gyárilag sem rekesz, sem fókuszmechanika nincsen, a dolgunk most is az, hogy mindennapi körülmények között is kényelmesen és biztonságosan használható optikává alakítsuk. Ennek minimális kritériuma az, hogy helyesen beállított bázistávolság és valami könnyen használható csatlakozás mellett egy precíz fókuszmechanikát adjunk neki.

Az új házazásért előre is elnézést kérek: egy kedves marketinges kollégám cinkelt azzal, hogy milyen sok optikát építettem már, de egyik sem eléggé marketinges kinézetű. Szóval a brand management sötét vizein evezve itt majd erős kereskedelmi hátszéllel fogok operálni, már ami a megjelenést illeti. Meg azért, mert ilyen még nem volt (és egyszer legyen minden meg minden is).

Adaptálás és más földi örömök

Mielőtt az építésbe vágunk, és miután már megcsömörlöttél attól a rengeteg vetítőoptikától, amikkel bombázni szoktalak, megállunk itt, és röviden összefoglalom, hogy ezt a darabot miért érte meg adaptálni:

• képköre nem csak a fullframe, de a GFX szenzort is lefed (lefedettségekről itt);
• a 150mm-es gyújtótávolság ellenére igen karcsú és könnyű házazásba építhető, elég egyszerűen;
• bátran mondhatjuk, hogy a képminősége korszerű optikákkal versenyez (tehát ez nem a háttérszexualizálós pszichedelikus vetítőoptikák sorát erősíti);
• univerzális M42 csatlakozással építhető, amit szeretünk.

Ha ez felkeltette az érdeklődésedet, akkor mondom, mi kell majd neked az építéshez, utána mutatom a hogyant:

• 1db Elmarit-P 2.8/150 vetítő
• 1db 25-55mm M42-M52 helicoid
• 1 db 52-67mm step up ring
• 4db 67mm metal lens hood
• 3db 72-67mm step down ring

Minden alkatrész könnyen beszerezhető eBayen. A 25-55mm utat bejáró helikoid helyett természetesen használhatsz hosszabbat is (van 36-90mm verzió), ekkor kisebb közelpontot tudsz elérni (ha a 25-55-el kivitelezhető kb. 80 centi nem lenne elég egy 150-es optikának).

Az egész építésben annyi a trükk, hogy a vetítő front része nem fér át a 67mm-es fém ellenzők belsején. Viszont csak emiatt nem akartam szélesebb házat építeni, ha már a mechanika lehet a karcsú, M52 kivitel. Ezért lecsavartam a vetítő elején a műanyag védőgyűrűt. Egy másik gyűrűn át ez tartja a helyén a front lencsét, ezért az kiesne, ha így hagynám. Szóval a második, alsó gyűrűt oldalról három kis csavar beillesztésével fixáltam. Mindezt a lépést kihagyhatod, ha szélesebb házazásba építed az optikát.

Az optika műanyag házának hátsó fele simán belefér az M42-M52 helikoidba, ezzel tehát csak annyi a dolgunk, hogy lecsiszolunk a hátsó, az utolsó üveg tagon túllógó kávából annyit, amennyi ahhoz kell, hogy a helikodban süllyedve a vetítő fókusza elérje a végtelent. Az ilyen optikai blokkok úgy fókuszálnak, hogy a bázistávolsághoz közeledve (a szenzor/film felé tolva) érik el az egyre távolabbi fókusztávot, majd egy ponton a végtelent, illetve a szenzortól/filmtől távolodva fókuszálnak egyre közelebb. Magyarán az optika által vetített kép távolsága mondja meg, milyen csatlakozások jönnek szóba.

Ha elég nagy a vetített kép távolsága, akkor lehet adaptálni SLR/DSLR rendszerekre is, ha meg nem, akkor marad a mirrorless. Az Elmarit-P 2.8/150 esetén a vetített kép távolsága bőven megengedi az M42 rendszer vázmélységét, ez pedig elég univerzális csatlakozás, szeretem használni.

Az építéshez használt alkatrészek gyárilag feketék, azonban menet közben ezeket kémiai és mechanikus úton megszabadítottam az eredeti festésüktől, ezért látod a végleges darabot ezüst/alu színben.

A minimálisan használható szetthez nem kell mást tenned, mint a vetítő műanyag házát az 52-67mm gyűrűbe rögzíteni némi epoxyval, precízen (távolság és képsík tekintetében is nagyon pontosan). Az én esetemben még közdarabra sem volt szükség, mert pontosan összeillettek.

A ragasztást elölről-hátulról érdemes matt fekete festéssel ellátni a tükröződések és fényszivárgások kizárásához. Ebben a megoldásban az a nagyon jó, hogy a vetítő így már rendelkezik egy 52mm-es menettel, amit a helikoidba tudsz csavarni, vagy ha kell, akkor egyszerűen kivenni onnan. Ha a helikoidba illesztett optikát most egy standard M42 adapterrel felteszed a kamerádra, már tudsz vele fotózni.

Itt persze nem kell megállni. A teljes házazáshoz megteheted, hogy 67mm-es fém ellenzőket csavarsz a step up külső, 67mm-es felébe.

Szám szerint négyet használtam, mert ezek fényellenzőként is működnek és ennyi még GFX-es képkörön sem vignettál. Az egyes hoodokat 72-67mm step down gyűrűkkel tudod egymáshoz illeszteni (az én kivitelemben közvetlenül kerültek összeillesztésre, ezért nem látsz step downokat).

A nagyon mélyen ülő front lencse nagyban hozzájárul majd ahhoz is, hogy az optika milyen kontrasztos képet ad és milyen jól kezeli a kósza fényeket, de ne szaladjunk ennyire előre.

Ezzel a megoldással nem csak a fényellenzés és a fizikai védelem kérdését oldod meg, de standard 72mm-es kupakokat vagy szűrőket is tudsz majd használni az optikához. Meg így ki is néz valahogy a teljesen fém házazású objektív.

Az egész konstrukcióban az a nagyon praktikus, hogy meneteken át darabjaira tudod szedni. Ez akkor jön jól, ha a vetítőt esetleg tisztítanod kellene, vagy el kell döntened egy himalájai csúcstámadás során, hogy mi az a két deka, amit már végképp nem tudsz magaddal vinni.

Az eredeti optikai blokk és az épített házazás tömege is igen kicsi, mindössze 360 gramm, így a szerkezet tövébe kerülő fókuszmechanika kényelmes, fényképezőre rakva nem orrnehéz.

Teszt és még több földi öröm

A tesztképeket minden esetben egy GFX 50S II vázon vettem fel. Itt nagyobb az érzékelt képszög, mint fullframen, ezért a képi világ nagyjából egy 2.2/120-as fullframe optika képének felel meg. A fotókon a képek karakteréhez nem nyúltam, vágás szinte egyiken sincsen, csak a színek és a görbék lettek beállítva.

Azt mondtam a cikk elején, hogy a rajzolat csodás. Nem hazudtam. Gyakorlatilag saroktól sarokig megkapod (nagyobb szenzoron is) egy korszerű optika rajzát (mivel rekesz nincsen benne, mindenhol "nyitva", 2.8-as értékkel látod a fotókat).

A gyutáv és a fényerő predesztinálja, hogy ez egy kiváló portréoptika, amihez nem csak a penge rajz, hanem a krémes háttérkezelés is hozzájárul. Pont az a sweet spot az elmosás és a részletesség között, amit egy modern objektív hátterétől is elvárnál.

Ez valóban egy GFX-et lefedő lencserendszer: a vignettálás végtelenben látszik, közelebb fókuszálva azonban minimális, így kompromisszumok nélkül tudod használni (fullframen vagy annál kisebb szenzoron a helyzet a crop miatt ennél már csak jobb lesz).

Az összesen 20mm-es távon előre-hátra közlekedő mechanika nagyon gyorsan és kényelmesen mozgatja a fókuszt: elég gyors ahhoz, hogy könnyen eltaláld a témát, de stabil és egyenletes annyira, hogy a viszonylag nagy fényerő mellett is pontosan be tudd állítani a tárgytávot.

Mondjuk csak én vagyok olyan elvetemült, hogy kutyát is manuálissal fotózok. Viszont ehhez ma már minden mirrorless rendszer nagyszerű digitális segédleteket ad, így ha hozzászoktál a manuális fókuszhoz, ez az optika jó barátod lesz. Meg nem hátrány, ha meg van tanítva az ebnek, hogy hogyan kell egy helyben ülni.

Kell még valami ahhoz, hogy bátran mondhassuk: korszerű optikákkal is felveszi a versenyt, ez pedig az ellenfények kiváló kezelése. A legtöbb vetítő (és a legtöbb régi és/vagy fényerős optika) szenved a szembefények esetén bekövetkező teljesítményvesztéstől, az Elmarit-P azonban - a lehetőségekhez képest - kiválóan teljesít. Még direkt backlight esetén sem térdel le teljesen: marad rajz és kontraszt is. Ezeken a képeken a képmezőben és azon kívül is látható a nap, így érzékelheted, mit tud az optika ilyen körülmények között.

A vetítőket érintő másik jellemző probléma a kromatikus aberráció, azonban a tesztkörök alatt ebből sem sikerült túl sokat előidéznem. Úgy mondanám, hogy van ennél jobb meg rosszabb vetítő is a témában, azonban egy átlagos orosz projektorlencséhez képest biztosan fényévekkel jobban teljesít.

Ha kedveled a 135mm-es vagy hosszabb objektíveket, akkor az Elmarit-P 2.8/150-es képi világa nagyon be fog jönni. Hoztam egy csokor tesztképet a végére a típussal való kalandozásokból:

Summa summarum

Akár fullframere, akár GFX-re keresel egy viszonylag hosszabb portréoptikát, ami a korszerű üvegek képével is vetekedik, az Elmarit-P 2.8/150 kiváló megoldás lehet. Az csak hab a tortán, hogy nem súlyos és viszonylag könnyen adaptálható.

A földi örömöket tovább fokozza, hogy elég könnyen beszerezhető és nem is drága: a cikk írásának pillanatában jellemzően 25-50.000 forint közötti áron vesztegetik. Az alkatrészek költsége is nagyságrendileg ennyi, így ha a befektetett időt és energiát nem nézzük, akkor 100.000 forint alatt létrehozható egy kényelmesen használható példány. Ez különösen a GFX-esek körében teszi majd népszerűvé.

Építéssel, adaptálással, szervizeléssel és más vetítős vagy vintage optikás kérdésekkel kapcsolatban ne legyél rest zaklatni a szerelőműhelyben.

Ha maradt kérdésed, várunk szeretettel a Vintage Pub virtuális kocsmájában, ahol a típussal kapcsolatos tapasztalataidat, képeidet is megoszthatod.

A fény és a Leitz legyenek veletek!